Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-18 / 41. szám
t oldal 1971, február IS, ptntek T ermelékenység és brigádmozgalom A szocialista munkaverseny a megye mezőgazda- sági üzemeiben a hagyományoknak megfelelően tovább fejlődött, jelentősen hozzájárult az ágazati célkitűzések megvalósításához. A munkaverseny alapvető formája a szocialista brigádmozgalom volt. Ahhoz, hogy az év befejeztével mennyiségi és minőségi javulásról számolhattak be a brigádvezetők, a résztvevők leglelkiismeretesebb és tudatosabb munkája mellett a gazdasági vezetők szervező, irányító tevékenységének felelősebbé válása is hozzájárult. A MEDOSZ Bács megyei bizottságához tartozó üzemekben — 33 helyen — a kollektív szerződés részeként dolgozták ki a munkaverseny-sza- bályzatot, meghatározva az értékelés, az anyagi, erkölcsi ösztönzés formáit, módszereit. A mező- és erdőgazdasági, valamint a vízügyi dolgozók közül 12 063 résztvevővel 790 brigád versenyzett a szocialista címért, ami az összes létszám 48,4 százalékát jelenti. Legtöbben az Alsó-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a La- josmizsei Vízgépészeti Vállalatnál dolgozók közül kapcsolódtak be a mozgalomba, de szép számmal akadtak a megye 13 állami gazdaságában, illetve a MEZÖGEP Vállalatnál is. A szocialista brigádvezetők tanácskozásaiból kiderült, hogy növekedés nemcsak számszerűen következett be. A brigádtagok látóköre sokat szélesedett, mindjobban felismerik az egyéni, vállalati és társadalmi összefüggéseket munkájukban és az érdekek azonosságában. A vállalatok pedig a termelékenység, terméshozam-növelés eszközének tekintik a mozgalmat, ennek megfelelően szervezik és alkalmazzák. A szocialista munkaverseny továbbfejlesztése a helyi sajátosságok figyelembevételével történik, az 1971. évi értékelések alapján, az 1972-es termelési tervek, feladatok ismerete birtokában. D. É. Technikai fordulat Fritz Starlinger, az Alfa- Laval nevű svéd cég osztrák munkacsoportjának vezetője szakembereivel a vaskúti Bácska Termelő- szövetkezet új tehénistállójában szereli az automata berendezéseket. — Még egy-két hétig él- tart a munka — mondja — a termelőszövetkezet szakmunkásgárdája nagy igyekezettel dolgozik. A megyében ez az első ilyen korszerű berendezés, az országban eddig már négy helyen szerelt ilyet Fritz Starlinger és brigádja. önműködően végzi a fejést, a tej üvegszerű műanyag csöveken át jut a hűtőbe. Az egyik 3 ezer literes hűtőtartály már előkészítve várja beszerelést. Két ilyen tartály kerül a tej házba. Korszerű lesz az etetés, az istállók tisztán tartása. A trágya futószalagon kerül ki. — Csak fémkar okát, vagy gombokat kell kezelni és máris megindul a mechanizmus. Amit azelőtt az emberek kézzel végeztek, most majd automaták intézik — magyarázza az osztrák szakember. Itt már új tartalmat nyer a munka. A tehenész foglalkozás egész mást takar, mint régebben, nemcsak formailag, hanem tartalmilag is. A technikához értő szakemberek dolgoznak a jószágok körül. Klock Mária a termelőszövetkezet főállatte- nyésatője izgatottan várja a technikai fordulatot. Rajong a szakmájáért, szereti a jószágokat; A termelőszövetkezet szakgárdája mindig újra törekszik. Ezért határozták el, hogy feljavítják a magyartarka állományukat Ausztriában vásároltak egy évvel ezelőtt száz törzskönyvezett jószágot. Az osztrák tarka állomány jól bevált. Vásárlásukban Klock Mária is közreműködött — A szomszéd országból étkezett tehenek tejhozama 1000—1500 kilogrammal magasabb a hazaiakénál — magyarázza. — Ez körülbelül ugyanennyi liternek felel meg. Magasabb a zsírtartalom is. Marika minden tehenet név szerint Ismer. Érthető, hiszen naponta körüljárja az istállókat, — Itt van például a 20- as számú 11a. Egy éves teljesítménye 6233 kg tej. Az összes tejzsír 256,6 kg volt. Ez a két mutató döntően bizonyítja, hogy mire képes ez a fajta. Gráczia Józsefnek, a Megyei Állattenyésztési Felügyelőség csoportvezetőjének szintén jó véleménye van az állományról "■“* Az osztrák tarkákkal meg akarjuk javítani a hazai magyartarka hozamait. Ezt a célt szolgáló terveinknek egyik bázisa Vaskút A keresztezett utódok kedvező tulajdonságokat mutatnak. Ezen a tavaszon a tiszakécskei Új Élet Termelőszövetkezet is vásárol száz osztráktarka üszőt A vaskútiak is tervezik, hogy ugyanennyivel ismét szaporítják az állományt. A tejhozam növelésével jelentősen változtatni lehet a szarvasmarhatenyésztés gazdasági mutatóin. Az osztrák tarka fajta egyébként jó húsfor- mákat is mutat, tehát export szempontból is megfelel. A vakkúti Bácska Termelőszövetkezet a következő években egy korszerű 600-as tehenészetet szándékozik létrehozni, K. S. Ahol a kén terem Az egykori kisvárosok nevét napról napra ' nagyobb betűkkel jelölik a térképeken is. Ilyenek az évezredek óta földben rejlő, napjainkban felfedezett ásványkincsek lelőhelyei, az új ipari létesítmények. A lengyel Tarnobrzeg é szomszédságában fekvő Machowo és Piaseczno nemrég felfedezett természeti kincse a kén. A maehowi kénbányában kezd°tb“n külszíni feltárások folytak. A későbbi során a kénrétee mély fekvése költségessé tette a kitermelést. A gazdaságos technológia kialakítása a szakemberek feladata lett. Az úi inarág megteremtésénél számos úttörő f-’ adattal kellett megbirkózni. A föld felszínéről fúrással közelítik meg a kénréteget és csőrendszeren keresztül forró, meghatározott nyomású vízzel olvasztják a ként, tnely a felszínre sárga folyadékként ömlik. A folyékenv kén előnye, hogy nincs kitéve szennyeződésnek és közvetlenül tartályvagonokkal szállítható egészen a tengerparti kikötőig. Az elmúlt tíz év elegendő volt ahhoz, hogy a kéntermelés tekintetében Lengyelország világviszonylatban is előkelő helyre kerüljön. Megindult a kénsav- és műtrágyagyártás. Jelenleg a kénszállítmányok a megrendelők Igényei szerint történnek, például törött, folyékony, por és pehely alakban is. 1970- ben 1 millió tonna ként exportált Lengyelország a világ negyven országába. A kén termelésben 12 ezer ember dolgozik, sekan bejárnak az üzembe a szomszéd községekből, falvakból. Kiépültek az utak, a közlekedés. A dolgozókat szállító autóbuszok naponta 28 ezer kilométert tesznek meg. Itt mindenhol kén van. minden erre emlékeztet „ „id sirat] specifikus illata, sárga árm- tot ad az épületeknek, a tájnak. „Kén” az üzemi újság címe, s a helyi sportegyesület neve is. Ä kén ma már elválaszt[ hatatlan Tamobrzegtől, j Piaseczno-tól és Machowó- tól. Zofia Dohnke 99 Szabados” szombatok „Dolgozol szombatön?” „Bent leszek ” — válaszol lakonikus egyszerűséggel hivatalban dolgozó ismerősöm. Értsek belőle, ha akarok. Vagyis, vegyem tudomásul, hogy igenis bent lesz szombaton, mert bent kell lennie — de lehetőleg ne zaklassam semmivel. Mert szombaton nem illik. Vagy egyáltalán nem is lehet, mert egyszerűen képtelenség megtalálni aZt, akivel beszélni szeretne az ember. És szép lassan meg is szektuk. s az egymással kapcsclatban levő cégek, intézmények alkalmazottai általában tiszteletben Is tartják a szokás alkotta szabályt: szombaton nem zavargunk. Ha valaki mégis megpróbálja, néhány sikertelen kísérlet után vlsz- szavonul. s ezentúl ő Is csak »beat tesz”. Így gyűrűzik tovább ez a cseppet sem örvendetes „szabados szombat” mozgalom ... A szombat már-már „félhivatalos” ünnep, pihenőnap azoknak is, akik éppen nem szabad szombatosok a hét végén. Nem az üzemekben, a szalag mellett, mert ott a munkarend. a munkatempó azonos a hétköznapival — hanem a hivatalokban. Az irodákban dolgozók szabad szombatiát sok helyütt úgy oldották meg, hogy az alkalmazottak egy része egyik szombaton, másik része másik alkalommal marad otthon. Ez rendjén is van, ha a szükséges munkát el tudják végezni, s valamilyen módon — nem túlóráztatással — pótolni tudják á kiesett időt. Rendjén van azért is, mert túlnyomórészt nőket érint Forint és még valami MINDENKI a megélhetésért igyekszik. Az a fiatal építőmunkás is, akivel a minap arról beszélgettünk — elég mostoha körülmények között, a munkahelyén —* miért maradt a helyén? Többen ugyanis továbbálltak. Más vállalathoz szegődtek. ö nem. Pedig az új cég teljes forinttal ígért többet óránként. Csaknem egy egész brigád elment, s a fiatal kőműves maradt. Mi ennek az oka? Semmi különöset nem tudtam meg tőle. Csak annyit, hogy az a művezető. akinek az irányítása alatt dolgozik, nagyon rendes ember. „Tíz éve dolgozom a szakmában — mondta a kőműves —, de még nem volt ilyen művezetőm.” És nem hagyta ott a vállalatot. Lehet, hogy más oka is volt arra, lehet, hogy nem is gondolta végig, miért határozott így, fo, hogy maradt. Valami okból így döntött, és az ok erősebb volt, mint a forint plusz órabér. Azóta jó néhány munkástól megkérdeztem ugyanazt különböző helyeken. ahol a munkaügyi osztály adatai szerint elég nagy a vándorlás. A legtöbb helyén maradóval hasonlóan jártam, mint idézett kőművesünkkel: semmi különösebb magyarázatot nem tudtak adni arra a kérdésre: miért nem mentek el, amikor sokan otthagyták a céget a másutt kilátásba helyezett több pénzért? SEMMI különöset. Ilyesmiről beszéltek: „Megszoktam már itt, megfelel ez a kollektíva, régóta itt keresem a kenyeremet”. Olyan is volt, aki azzal intézte el ezt az egészet, hogy szerinte mindenütt ugyanaz a helyzet. Nyugdíjba vonult egy idős esztergályos, és amikor búcsúztatták, egy ifjú embert állított az igazgató elé: ..Elvtársak! Vegyék fel helyettem a fiamat!” Hiteles történet, azt is hozzátéhetem, hogy az igazgató előzőleg azt mondta, hogy az öreg nyugalomba menő „ ... a világ legjobb esztergályosa”. Érzelmek? Kapcsolatok? Szokások? Anyagi meg egyéb körülmények? Nyilván ezek határozzák meg az ember útját, ezektől függ, hogy érzi maés nekik igazán jól jön ez a kéthetenként kapott plusz egy nap ... Csakhogy a szabad szombatot elég szabadosán értelmezik azok is. akiknek éppen dolgozniuk kellene. A kollégák fele hiányzik, óhatatlanul szabadabb a légkör, liberálisabb a szellem. könnyebb engedélyt kapni „egy fél órára a városba”, „egy percre az üzletbe”. könnyebb azzal elutasítani a2 érdeklődőt, hogy az illetékes éppen szabad szombatos. Szombaton teljes értékű munkát végezni amúgy is nagyon nehéz, gyakran azon bukik meg a dolog, hogy egv-egy feltétlenül szükséges adat. információ, irat éppen annál a kollégánál van, aki szabad ezen a napon, s nem lehet hozzájutni. Így aztán szép lassan telefónügyeletté degradálódik á szombat délelőtti munka, mert „valaki azért kell, hogy felvet* gat a vállalatnak dett-e vagy sem, odébb áll-e, mihelyt valahol többet kínálnak, vagy ígérhetnek bármit, akkor is marad. DE HAT ezek a kapcsolatok, érzelmek, szokások, s egyebek szintúgy emberiek, mint a forint felkínálása. Miért megy mégis emez sokkal köny- nyebben? Ahol a nyugdíjast becsülik, feltehetően szívesen hagyja az üzemre a fiát, ahol olyan a helyzet, hogy az ember „megszokhat”, ónnét nem lép tovább olyan könnyen a munkás. Ahol a művezető különb, mint más művezető, rendes ember, mint a kőműves mondta, ott lobban érzi magát a többi rendes ember is. Akkor is. ha a forint nem több. mint másutt. Akkor is. ha a munka nem kevesebb. ha a helyzet nem jobb. mint másutt. Vagy nem sokkal jobb. Csupán annyival különb, hogy... Onnét nem mennek el olyan könnyen az embe- rek. VAN ENNEK az éremnek persze másik oldala is. Egyik üzemi vezető azt mondta: „Ha olyan a melós, hogy lehet vele boldogulni, ha érti a szakmát és nem kell örökké a háta mögött állni, akkor az ilyen emberért mindent elkövet a vezető. Még több forinthoz is igyekszik hozzásegíteni”. Tehát a pénz, ismét a pénz, és még valami. Kölcsönösségnek nevezném azt a valamit. Hogy ne csak várjanak valamit attól a másiktól, én a munkás, én a művezető, én az igazgató, hanem mutassam meg naponként. óránként, hogy én mit érek. A pénzért, amit kapok, mit adok? Egy vagyok a tömegből, akárki. akárhonnét, vágy én olyan esztrgályos vagyok, hogy engem csak innen lehet majd nyugdíjba engedni ; olyan művezető vagyok, hogy engem nem lehet csak úgy otthagyni; olyan vállalati igazgató vagyok, hogy a rám bízott területekén jó megszokni, jó maradni, jó tisztességgel dolgozni. LEHET, hogy mindenekelőtt erre kellene törekednünk mindenütt, s akkor az ilyen munkahelyi „valami”. az ilyen viszonyok, magatartás és szokások mellet másként becsülné az ember a pénzt is? Látva, hogy mögötte mi van, K. I. gye a telefont”. Akkor is, ha semmi érdemleges felvilágosítással nem tud szolgálni, ha semmit nem tud intézni. önmagunkat csapjuk be, mert a munka nem lesz kevesebb öttől, hergy szombatonként lógázzuk a lábunkat. Marad hétköznapra, s akkor nyakig ülünk benne, „azt sem tudjuk, hol áll a fejünk ...” Pedig szombaton is lehet dolgozni. nem is olyan rég még mindannyian rendes munkaidőnek tekintettük a hét végét. Most is az lehet gondosabb szervezéssel, némi előrelátással, nagyobb figyelemmel — és persze, akarással. Ott. ahol ezt nem lehet megvalósítani — sokhelyütt, a munka jellege miatt erőltetett, célszerűtlen a szombatonként! „felezés” —. más megoldást kell keresni, hogy ne csak névleges munkanap legyen a hét vége. ____ K. 3.
