Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-16 / 39. szám

8. oldal

1972. február 16. szerda

Egy régi utca újjászületik

— Végre egy jó hír az újságban: költözik a nyomda! Lehet, hogy megérjük a Kéttemplom közi vaskapu eltávolítását is és nem kell körbeüutkosnunk a nagy épülettömböt? — jegyezte •meg évődve egyik ismerősöm. Majd komolyra fordítva a szót, megkérdezte: a felszabaduló utcában létesítendő üzletsor netán azt jelenti, hogy a pestihez

Ajtónyitó

tanío^yam?

Az élet bonyolult. Világos, hogy használati tárgyaink, kis és nagy eszitözeink is igyekeznek eiiiiez a bonyolultsághoz idomulni. No persze, eljálutóik jóvoltából, mert ugye a tárgyak, alkalma loss agok hajlamosak megmaradni eredeti mivoltukban. Csak mikor az ember adjusztalni kezdi őket, akkor módosulnak. Legtöbbnyire célszerűbbekké válnak. Viszont adódhat úgy is, hogy az ember túlságosan ráér, s akkorát változtat az egyszerűn is, amit felvilágosítás nélkül nem tud felfogni az elme.

Történhet ilyen mérvű átalakulás egészen közönséges, mindennapi készségeinkén is. Mint például azon a naptáron, amelyet kibocsátója „Kezelési út- mutatás”-sal küldött szét. Ebből meg lehet tudni, hogyan kell kinyitni a naptárt, mit kell rajta megfogni jobb kezünkkel, mit a ballal és ezt követően hová kell helyezni a fedelet, hajtogatni a lapokat.

Kellő felkészülés után bízvást hozzáfoghatunk a naptár használatához. Akkorára belenyugszunk, hogy amikor az időjárás is oly szeszélyes, kiszámíthatatlan az utóbbi időkben — a természet idevágó törvényeinek bonyolultságától a naptárnak se szabad elmaradnia.

De hát a naptár viszonylagosan kisebb fajsűlyú használati tárgyaink közé sorolható. Bonyolultabba válásának folyamata azonban — mint láttuk — fe tartózhattad an.

Bonyolultabbá tesszük viszont méretre, súlyra sokkal tekintélyesebb eszközeinket is. Ha másként nem, hát egyes részeiben. Mint mondjuk személyvonatainkon az ajtót.

Galambos Lajos író január 89-ére írt mély góhdolatiságú tárcariportot a Népszabadságba „Még mindig vannak?” címmel. Ezúttal csupán arra a balesetre utalunk, amelyet az újabb gyártmányú személyvonat ajtaján kiemelkedő, negyed körívben hajtott lemez okozott. —r Véletlenül megnyílt az ajtó, s az egyik utas — egy kislány — odatámaszkodó kezét a lemez odakapta. Négy ujjából serkedt a v^r.

Olyan kocsiról van szó, amelynek a peronja középen van, s az ajtó belső vasalása az említett lemeznél balesetveszélyt rejt magában, ami nyi- fiáskor-záráskor bekövetkezhet, ha ujjunk odatéved. Ez az a kocsifcípus, amelynek lépcsőzésé is enyhén szólva bátortalanná teszi a nehézkesebben mozgó utasokat, elsősorban öregeket, betegeket, rossz lábúakat, hiszen majdnem a karosszéria alá csúszik.

Hasonló lépcsőzete van annak az ugyancsak újabb gyártmányú kocsinak, amelyben az egyik oldalon teljes hosszúságban végigfutó folyosóról nyithatunk a fülkékbe. Belül igen kényelmes, kellemes, észtét kus minden fülke, de míg bejut az utas! A végeken levő ajtók kinyitása sem nem könnyű, se nem egyszerű, pláne, mikor először kerül szembe velük az ember.

A leszállás se kismiska. A belső k lincskallantyú működtetése hosszú gyakorlat után sem olyan sima. mint ahogy egy ajtó ilyen szerkezetétől el- j várná az ember. Mikor már sikerül tisztességesen lenyomni, bizony gyakran „differenciált” izommunka, vállökós, birkózás árán kezd nyí!ni-csukl?mi az ajtó. örül a nyitására vállalkozó, hogy megkezdheti hegymászó útját a lépcsőkön, amelyek fentről már nem is meredeknek tűnnek. Olyan érzéssel lépdel le az utas, mVntha a vonat alá gyalogolna. Fölötte türelmetlen útitársai készülnek a „vízbfugr?sho7”.

Kérdezzék meg a kalauzokat, hány nénit, bácsit kell szíves utasok segítségét igénybe véve leemelnek naponta ezekről a kocsikról.

Viszont tény hogy bentről, a peronról leesm nehezebb ezekből a kocsiktól De miért kell ennyire bonvolulttá tenni az ajtónyitás ti M'-rt még ha űrhajógól lenne szó . .*.

Tóth István

hasonló kis Váci utca ala[kul ki Kecskeméten?

| A kérdést tovább adva, j dr. Mező Mihályt, a városi tanács elnökhelyettesét kérdeztük meg: milyen elképzeléseket dédelget a városi tanács a Kéttemplom köz további sorsát illetően. És a következőket tudtuk meg:

A kis utca — mint korábban — a nyomda kiköltözése után is szervesen a városközpont kereskedelmi negyedébe illeszkedik. Az itt kialakítandó üzletek sora azonban nem a lakosság alapellátásának szolgálatára lesz hivatott. Valóban a fővárosi Váci utca jellegéhez hasonlóan, kis exkluzív üzletek nyitását célozza a városi tanács törekvése.

Ebből a meggondolásból januárban 25 levelet küldött szét a városi tanács vb, felkérve a kereskedel- j mi, ipari és szolgáltató vállalatokat, kisiparosokat: tegyenek ajánlatot, milyen [különleges boltocskát nyitnának a Kéttemplom közön. A pályázat csupán azt a kikötést tartalmazza, hogy az elhelyezni kívánt üzlet elférjen 50 négyzetméteres alapterüle- ten, s hogy a kialakítását még az idén megkezdjék,

sőt meg is nyissák azt. Az

ajánlatok beérkezésének határideje február 25-e, de jó néhány máris befutott.

— Megtudhatnánk, milyen kínálattal élnek a megkeresettek? — kérdem a tanácselnök-helyettest, ö azonban kitér:

— Ez még egyelőre titok! Az ajánlatokról a határidő lejárata után külön zsűri dönt

— Még egy, a Kéttemplom közzel szorosan összefüggő kérdés: mi lesz a Barátok templomával, mikor szabadul ki a Kos- süth-téri élelmiszerüzlet öleléséből?

— Ezzel kellett volna kezdenem, mert még az idén sor kerül a lebontására.

— Ez alighanem ér^éke- nyen érinti ennek a nagyforgalmú, és jóhírű üzletnek á vevőkörét Ha szabad javaslattal élnünk: az élelmiszerüzlet a Kéttemplom köz sarkán sokkal inkább szolgálná a közérdeket, mint az ott levő megyei bőrelosztó- és cipőkellék üzlet...

— Egyetértek — mondja dr. Mező Mihály. — Éppen a lakossági érdek miatt végrehajtó bizottságnak is ez a törekvése.

P. I.

Javítják a munkakörülményeket

A Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Bács-Kis- kun megyei Bizottsága kedden délelőtt ülést tartott kecskeméti székhazában.

A résztvevők többek között megvitatták a termelést segítő vállalati üzem- és munkaszervezést, a szocialista munkaverseny eredményeit. foglalkoztak az üzemegészségügy helyzetével, az 1972-es évi fejlesztési feladatokkal.

Az elmúlt három évben ugyan, sokat javult az üzemegészségügyi ellátás, de változatlanul akadnak olyan területek, ahol további intézkedések szüksé"e- ! sek. Ilven például a növényvédelem, az anyag- mozgatás, az-időjárás o'-oz- ta károsodás. Az utóbbi enyhítésére a mewve 13 állami gazdasága 163 helven tervezi meie"ofiök létrehozását. A válthatok szociális és kommunális beruházásait a szaVszervezeti bizottságok fotvamatosan eiie-n- őrizték. Az állami ca-daejj- ooknál és erdőgazdaságoknál e célra a töhhaf; -- fior-focon 20 pulii ó png ezer forintot, — fordítottak. ennek ellenére az

*Ór* fsory)

eftő. Az 1971. évi tanaszta- latok azonban azt mutatják, hogy a IV. ötéves terv végére lényeges javulás következik be. A mező- és erdőgazdasági, valamint a vízügyi szervek 759 millió forintot fordítanak szociális és kommunális beruházásokra.

A munka- és balesetvédelmi intézkedések hatására 1971-ben — az előző évhez viszonyítva — 11,3

százalékkal csökkent az üzemi balesetek száma.

Az idén különösen fontos feladat lesz a területileg szétszórt üzemek szociális ellátása, az üzemorvosi állások létesítése illetve betöltése, valamint az alapszervek munkaegész- ségűgyi felvilágosító munkájának fokozása.

D. É.

A kegyetlen ember

AZ EGYIK TANŰ úgy

jellemezte a tárgyaláson a vádlottat, hogy az még önmagától is sajnálta az ennivalót. Molnár Géza, a Kiskunhalas melletti Bo- doglár-pusztai lakost azonban nem ezért neveztük kegyetlen embernek, hiszen a felnőtt megvonhatja magától a falatot, de nem teheti ezt gyerekével, aki éppen őrá, a szülőre lett volna szorulva. Aki nem Ismerte a bűnügy anyagát, még bizonyos sajnálkozással is nézhetett a bírósági folyosón ülő, őszhajú, egyszerű földművelő ember benyomását keltő Molnár Gézára. De a látszat ebben az esetben is csalt. Hozzá hasonló zsugori, javait féltő, magának való férfival csak nagyon ritkán találkozhatunk.

Molnár eddigi élete (most 60 éves) a fösvénység jegyében telt el, attól való rettegésben élt, hogy környezete — élettársai, gyerekei — az ő tudta nélkül elvisznek egy cső kukoricát, egy falat szalonnát. Soha nem nősült meg, de mégsem magányosan élt az apjától örökölt parányi tanyában, az egy hold. földön, a tenyérnyi szőlőn. Első élettársa, aki három gyereket szült neki, hamarosan otthagyta. De közben egy tragédia rázta meg az anyát, a környéket, a közvéleményt. Az asszony kisebb lopásért börtönbe került. Molnár Géza ott maradt egy hároméves és egy másfél éves gyerekkel. A pici fiú két hónap alatt meghalt, mert az apja sajnálta tőle az ennivalót. Ez 1954-ben történt. Két évet ült ezért a kegyetlen Molnár.

ZSUGORISÁGÁT abban

élte ki, hogy a kamrában megjelölte a szalonnát, s ha hiányzott belőle, jaj a házbelieknek. Éjszaka lámpával osont ki a góréhoz, hogy úgy vannak-e benne a kukoricacsövek, ahogyan ő elrendezte. Ha disznói ordítottak az éhségtől, egv karóval teremtett rendet közöttük. Második élettársa — látva Molnár Géza véghe- tetlen fösvénységét — hamarosan otthagyta. A napszámba járó férfi ugyanis mindent megjelölt: a bort az üvegben, a kenyeret, a zsírt és mindazt, amit ő ellenőrzése alá vont. Kutyát nem tartott, mert annak enni kellett adni. Az asz- szony onnan tudta meg délután, hogy hazafelé közeleg Molnár, mert a háziállatok fejvesztve menekültek a tanya udvaráról: féltek tőle.

KÉT GYEREKE állami gondozásba került (a meghalt másfél éves után még született egy), az asszonyok otthagyták. Magányos ordasként élt, amikor 1970- ben megismerkedett a harmadik asszonnyal, az akkor mindössze 28 éves B. I-né- val. A szellemileg meglehetősen fogyatékos nő külön- váltan élt férjétől, aki azért hagyta ott, mert sem a három gyerek nevelését, ápolását, etetését nem tudta ellátni, sem a háztartáshoz nem értett. Jellemző a fiatalasszony képességeire, hogy még kapálni sem tudták megtanítani. Ezzel lépett közös háztartásra Molnár Géza, s kivitte a tanyájára. Pontosan harminc év volt közöttük a korkülönbség.

Az asszony eléggé nagymértékben ivott. Ez a körülmény még inkább táplálta a férfi fösvénységét, s szinte éjjel-nappal őrködött a „javak fölött”. Gyanúja szerint ugyanis az asszony borért elad szalonnát, kukoricát stb. Emiatt a múlt év augusztusában alaposan megverte a szerencsétlen nőt, áki hazament szüleihez, Kiskunmajsára. Molnár azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Utána ment és visszahívta. A szülők biztatására az asszony újra kiment Molnár tanyájára.

SZEPTEMBER 15-ÉN —

a szomszédban lakó tanúk elmondása szerint — B. I-né malacokat őrzött a mezőn. Ezen a napon keveset, mindössze fél liter bort

ivott meg. Hatása meg sem látszott rajta. Délután hazajött Molnár. Megérezte, hogy az asszony ivott. Azonnal kérdőre vonta: mennyit Ittál, miből vetted, kitől kaptad? Az élettárs tagadott. Molnár megpofozta. Fél óra múlva a férfi újra kezdte a „vallatást”, újabb pofonok csattantak, de választ nem kapott. Ez a tortúra — fél liter bor miatt — éjfél utánig tartott. Ekkor a kegyetlen Molnár már nagyon mérges volt és ököllel halántékon vágta B. I-nét, aki a földre zuhant. A magát becsapottnak, kifosztottalak érző zsugori ember — gumicsizma volt a lábán — többször nagy. erővel fejbe rúgta az asszonyt, mitsem törődve azzal, hogy az elvesztette már az eszméletét

Lecsillapodva. bizonyos mértékig megnyugodva, ruhástól feküdt az ágyára Molnár. Később, amikor a kábult asszony fölállt és felé közeledett, egyet lökött rajta, s a szerencsétlen nő a másik ágyra esett, fejét a falba ütve. Ekkor még nem volt halott. Molnár odament hozzá, föltette az alig lélegző B. I-né lábát az ágyra. Hajnali négy óra körül az asszony meghalt.

REGGEL Molnár Géza körbeszaladta a szomszédokat. azt híresztelte, hogy a „Juliskában meggyulladt a páinka és meghalt...” Nem mindenki hitte el ezt, hiszen ismerték az asszonyt is és élettársát is. Végül is a boncolásnál egyértelműen megállapították, hogy a 29 éves nő bűncselekmény áldozata lett. A rúgásoktól az agyüregben vérzés Indult meg, amely később megbénította az idegközpontot és halált okozott. Molnár Gézát szándékos emberölés miatt (eshetőleges szándék) a megyei bíróság 12 évi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet nem jogerős, mert a vádlott és védője fellebbeztek, az ügv-Ssz háromnapi gondolkodási időt kért.

Jelmezek

I ehet, hogy akad, akit *"“• sért a kérdés, de becsszóra nincs bennem ártó szándék. Tessék mondani, elgondolkoztak már azon, hogy mit jelent a jelmez? Hogy ez voltaképpen két. külön is értelmes szó, amelyek közül az egyik a jel, a másik meg a mez. Vagyis a jelmez nem más, mint olyan öltözék, amely- lyel viselője jelezni kíván valamit. Lexikonból kölcsönzött szabatossággal: a ielmezbálakon viselt különleges, vagy tréfás öltözék, amely eltér az illető személy rendes ruházatától.

Ezzel helyben is vagyunk. Ugyanis, bár nem kívánok a nyelvész jelmezében pompázni, masáról a jelmezről így hirtelenjében néhány személyes emlék elevenedik fel bennem. Az apropo a folyamatban levő farsang. (Különben ennek is utána néztem: farsang, vagy régi népiesséegel fár- sáng a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó, másfélkéthónapos időszak, mulatságok. bálok szokásos ideje, most legalább mindenki tudja). Akinek rövid az emlékezete. vagy aki túl fiatal, az esetleg félreértés áldozata lehet, azt hiheti, hogy nálunk ielmezt csak farsang idején szokás viselni. Pedig nem így van. Bizony hordanak és hordtak az emberek különleges vagy tréfás álöltözetet. alaposan eltérőt, az Illető személyek rendes ruházatától farsangon kívül is.

M

aradiunk előbb a múltnál. Ezerkilenc- száznegyvenöt január negyedikén még vízkereszt előtt voltunk, amikor Kőbányára megérkeztek a szovjet katonák. Naptár szerint tehát még nem következett el a farsang, a bálok, mulatságok szokásos ideje, a puritán egyszerűséggel berendezett légópincében mégis többen olyan ielmezt öltöttek, amely eltért rendes ruházatuktól. A többszörös háztulajdonos, akit méltó- ságos úrnak kellett szólítani és közönségesen csak zsakettben. keménykalapban láttunk közlekedni a kapu és a gépkocsi közti útvonalon, nos ez az illető egyszerre csodálatos átváltozáson ment keresztül. Máig sem tudom, honnan, de szert tett egy meglehetősen viseltes, szakadozott télikabátra, amelynek még gombjai sem voltak, így foszladozó madzaggal kötözte át a dereken, lakkcipő helyett széttaposott ka- lucsni került a lábára, fejére pedig zsíros szélű csu- la-kalap. Katonatiszt fia szintén civil jelmezt öltött, ha nem is sikerült olvan szánalmasra, mint méltó- ságos édesapjáé, mindenesetre ők rázták a fejüket leghevesebben, amikor a to- varisok megkérdezték a pincében, hogy fasiszták. Ir^továk vaunak-e köztünk. Sőt hozzá+ették. hogy bur- zsui szintén nyema a pinI J "’orjunk vagy öt esz- tendőt. Em’á’-szem 3gy akkori május elsejére.

amely pedig szintén nem esik farsang idejére, ám sokan mégis kötelességüknek tartották, hogy a tribün előtt jelmezben vonuljanak el. Persze, nem toldozott- foldozott öltözékben, ez akkoriban már hibának számított volna, hanem hangsúlyozott munkásünneplőben. A főkönyvelő például, aki köznapokon kifogástalan öltönyt, a nyakkendővel megegyező színű díszzsebkendőt. divatos cipőt viselt a felvonulásra felvette még az érettségire csináltatott sötétkék ruháját, piros nyakkendővel és barna típuscipőt húzott. Nem szólhattam egy szót sem erre, mert jómagam bocskor- ban, posztógatyában, pity- kés mellényben és kucsmában vettem részt a felvonuláson, az ifjúsági szervezetben ugyanis román népviseletet osztottak rám, hogy ezzel jelképezzem a népek barátságát. Ráadásul végig hórát kellett volna táncolnom, pedig legfeljebb zakatolni tudtam, s ennek a koreográfiája nem egyezett meg amazzal. A hórát tehát nem tudtam, de azt igen, miszerint a nehézségek nem azért vannak, hogy meghátráljunk előlük, így aztán zakatolás közben időnként elordítöt- tam magam: hóra, hóra! Az illúzió nem volt tökéletes, a további menetelők a csatakiáltást esetleg, úgv is érthették, hogy lóra, lóra, de ez sem hatott értelmetlennek. akkoriban estünk először át a ló egyik oldalára.

A

ztán jött ötvenhat októbere. Erre az időre már többen emlékeznek. nos, ekkor már jóval elmúlt a farsang és meglett a böjtje, az utcákon lépten-nyomon magyar és népbarát jelmezbe öltözött járókelőkbe botlott az ember, egyeseken méternyi nemzeti szalagok tekeregtek, voltak, akik el is buktak benne. Mások később előszedték a negyvenötben divatban volt jelmezeket, maid kimentek Nyugatra még a farsang előtt.

V

oltaképpen azzal illene befejeznem, hogy manapság az emberek már nem viselnek jelmezt, hiszen nincs sok értelme, tényleg nincs, de különösen farsangkor mégis divat a jelmez. Legutóbb voltam egy bálon, amelyen sokan rendes ruházatuktól eltérő öltözéket viseltek. Csak most ellenkező az irányzat, többnek iparkodnak látszani, mint közönségesen. Felvilágosítottak, hogy valamirevaló férfi, legyen bár szerényebb jövedelmű, csakis szmokingban jelenik meg farsangi bálon, míg neje természetesen nagyestélyiben vonul fel, illetve a táncterembe. Hogy meghaladja erőiket a szabószámla? Hogy sok száz forintba kerül a kölcsönzött jelmez? Ugvan kérem, ha egyszer így illik...

A. J;