Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám

1972. február 15. kedd 5. oldal Á bibliográfia történetéből A bibliográfia, ha nem is negája, de alfája minden dománynak, amely néi- il a legnagyobb tudós is ak vaktában tapogatózik. 2 amiiyen túlzás a bib- >gráfiát a „tudományok >roná”-jának tekinteni, 'yanolyan túlzás a lebe- ülése is.' Fajtájától füg- tlenül módszere szem- intjából kétféle bibliográ- át ismerünk: A leíró bib- )gráfiát, amely megelég­ik a publikáló szerzőjé­be, címének, megjelenési tatainak a feltüntetésé- I el, s az értékelő bibliográ- át, amely a fentieken túl- er.jen tartalmi ismerte­st és értékelést is ad. Bár előbbi is nélkülözhetet- n minden kutatáshoz, fel- latát maradéktalanul csak : utóbbi tölti be. Már a XVI. század >ny v termése olyan meny- iseget ért el, hogy a biiogru-uanak szüKsegitép- :n meg hellett születnie, s első bibliográíia 1545- :n látott napvnagot „Bjb- neca Universalis” cím­ei és Conrad Gesner, a koldalú humanista tudós »lt a szerzője. Ezerhárom- áz oldalon ezerkettőszáz unkát írt le és tartalmi mertetést is adott. Ez az ső egyetemes, és egyúttal ilogató bibliográíia. Az 55-ben kiadott második jtet már 3000 címet tar- lmazott, a harmadik rész .ónban nyomtatásban már an látott napvilágot. ! Ü ssner a, feldolgozható 000 kötetből 15 000-et hgozott fel, s már ez az ső kísérlet is azt mutatja, >gy a bibliográfiának tel- ■ssegre kell .tór.eksdnie* lyan, de ez csak ritka etben érhető el. A hu- anizmus hyofndás2&i,i akik. gtöbbször kiváló tüdősök voltak, sokáig nyomdai italógusokkal pótolták a bliográfiákat, amelyek a így könyvkereskedelmi izpontok közítl Frank- írtban 1595 és 1749, Lip- ében pedig 1594 és 1860 izött rendszeresen megje- ntek. A XVI. században iegjelent a tiltott könyvek ső bibliográfiája (Index ridentinus) és az első akbibliográfia (Champier vosi bibliográfiája) is. Ek- or látott napvilágot az el- I autobibliográfia is (1523), otterdami Erasmus mun- íiról. kiegészítése most folyik. A későbbi korszakok nem­zeti bibliográfiájának el­készítése Petrik Géza (1712—1860, 1860—1875, 1886—1900 közötti évek), Kiszlingstein Sándor (1876—1885 közötti évek), Barcza és Petrik (1901— 1910 közötti évek) valamint Kozocsa Sándor (1911—1920 közötti évek) nevéhez fűződik. Az 1921—1944 kö­zötti évek könyvtermelé­sének bibliográfiája meg­lehetősen hiányos; az Or­szágos Széchenyi Könyvtár most dolgozik a pótlásán és kiegészítésén. Á kor alkotása volt min­den idők legnagyobb ma­gyar bibliográfusának, Szi- nyei Józsefnek „Magyar írók élete és munkái” című 14 kötetes bibliográfiája (1891—1914), amely 29 553 magyar író életrajzát és bibliográfiáját tartalmazza. Kár. hogy pótlása és kiegé­szítése, amelyet Gulyás Pál készített, a hatodik kötet­tel abbamaradt. Hazánk felszabadulása, a kulturális forradalom gyö­keres és igen eredményes változást hozott a bibliog­ráfiában is. Ebből az Or­szágos Széchenyi Könyvtár, a Magyar Tudományos Akadémia és kutatóinté­zeteink, tudományos egye­sületeink egyaránt kiveszik a részüket. Nagy haladást jelentett az 1946-ban meg­indult és ma is megjelenő két könyvészeti folyóirat, a Magyar Nemzeti Bibliog­ráfia, amely a könyvanya­got regisztrálja, s a Ma­gyar Folyóiratok Repertó­riuma, amely a cikkanya­got dolgozza fel. A szak­bibliográfiák, biobibliográ­fiák, sajtóbibliográfiák stb. száma igen tekintélyes és a folyóiratrepertóriumok is nagyban elősegítik a kuta­tást. Tennivaló persze akad még bőven, de bátran el­mondhatjuk, hogy a ma­gyar bibliográfia korszerű színvonalon áll, s ki tudja elégíteni az igényeket. G. F. Tanácselnök a szülői értekezleten — „Elveszik tőlünk a gyerekeket?" — A körzetesítés tapasztalatai Az imrehegyi példa Autókaraván kanyarodott a napokban az imrehegyi iskola elé. Az egyik keceli üzemtől kölcsönzött gépko­csik a központi iskola ta­nárait szállították a tanya- központba. Első alkalom­mal fordult elő, hogy nem a szülők keresték fel a pe­dagógusokat, hanem ők lá­togatták meg testületileg a körzetesítés során a nagy­község jó hírű oktatási in­tézményébe irányított gye­rekek gondviselőit. A nevelők kicsit tartot­tak a tanácskozástól — mint ezt Udvarhelyi István igazgatóhelyettes leveléből megtudtuk —, mert tavaly augusztusban, amikor meg­szűnt Imrehegven a felső tagozat, sokan elkeseredet­ten bírálták ezt az intézke­dést. „Elveszik tőlünk a gyerekeket”, „ha idáig jó volt a tanyai iskola, jó lesz ezután is” — így érveltek. Már akkor is higgadtan, tü­relemmel magyarázták a pedagógusok, hogy a válto­zás elsősorban a diákok ér­dekeit szolgálja. Az első félév tapasztala­tai a pedagógusokat igazol­ták. így ez a szülői érte­kezlet már békés hangula­tú volt, noha alig hat hó­Kilátás az Eiffelről Franciaországi levelezőlapok Vili. Búcsúzásul ismét Párizs „Se terv, se kedv, se pénz, se asszony, Álomporoktól zúg fejem, Nincs ami Párizsban marasszon. Nincs, ami életben marasszon...” Indokolás vagy indoklás Ezek az Ady-sorok a leg­őszintébbek közül valók. A magyar kultúra párizsi kö­telékeiről gondolkozom el­utazásom előestéjén a Szent Mihály útja egyik caféjá- nak teraszán. Nevek buk­kannak fel emlékezetem­ben, de érzem, nem tudnám befejezni a felsorolást... Rákóczi Ferenc, Petőfi, Munkácsy, Ady, Bölöni, Kassák, Bálint György, Hatvani Lajos, Illyés Gyula. Talán könnyebb lenne azo­kat számba venni, akiket elkerült a Szajna-parti vi­lágváros hatása. Hogy mi­ért éppen Párizs az euró­pai szellemi fejlődéstől mindig néhány lépéssel le­maradó kultúra felvilla- nyozója, azt, ha sokat gon­A magyar bibliográfia llcsője a XVIII. századból aló. Az első magyar bib- ográfia Czwittinger Dá- id (1676—1743) nevéhez íződik; „Specimen Hunga- ae Litteratae” c. munká- i (1711) 350 magyar író .étét és munkásságát is- lerteti. Bőd Péter „Ma- ■7ar Athénás”-ában (Bécs í75—1777) már közel ezer főt dolgoz fel; kiegészítése sak az első kötetig jutott ). Mellettük meg kell még ml lenünk Weszprémi Ist­án orvosi bibliográfiáját :777—Í787), Molnár János Megvár Könyvesház”-át 1783), Wallaszky Pál köny- észrt.i, adattárát (1785). va- imint Comides Dániel és íenkő József bibliográfiáit. A magyar bibliográfia tu- ijdonképpeni megalapo- ^sa a XIX. század máso- ik feléhez fűződik. Ekkor akták le a nemzeti bib- .ogrófia alapjait is. Szabó íároly: Régi magyar könyv­ára az 1711-ig megjelent lazal és magyar szerzők lülföldön megjelent mun­káit dolgozta fel; pótlása és csak különleges szórakozás a Cartier Latin-ban tett sé­ta. Üldögélés egy eszpresz- szó teraszán, vagy egy chansoniere kicsiny pincé­jében, zenehallgatás, be­szélgetés, ismerkedés isme­retlen emberekkel egy po­hár vörös bor, jéghideg sör vagy kávé mellett... Az igazi, a jövőben talán egyszer majd a világ min­den táján megvalósuló nemzetköziség tudatában, kis és nagy országok pol­gárainak emberi azonossá­gát tanúsítják itt az esték. A világ valamennyi nyel­vét hallani errefelé, gyors ismeretségek kötődnek, gon­dolatok, vélemények cseré­lődnek, mert valamiféle rejtett ázonosság vonzza Kilátás a Szajna-hidakra. dolkodnék, ki tudnám kö­vetkeztetni. De nem teszem. Elmerülök a nézelődésbe, az éjjeli boulevard St. Mi­chele legalább annyi való­ságos magyarázatot kínál, mint az irodalomtörténeti okfejtés. A széles járdákon a di­áknegyed szokásos esti maszkabálja zajlik. Hosszú­hajú hippik, mezítlábas lá­nyok, az élet peremvidé­kein vegetáló, rongyos csa­vargók, fényképezőgépes tu­risták, ideges művészarcok, megszállottak, forradalmá­rok, énekesek, aszfaltrajzo­lók, árusok, piperkőcök és hanyag ruházatúak, öregek és fiatalok; kínai, néger, indián, amerikai, arab diá­kok ... A világ valamennyi táján honos emberfajta képvisel­teti magát itt a diáknegye­dekben, jön-megy, ácsorog. újra indul, valójában tel­jesen céltalanul — éjfél körül mi okból járhat az utcákon ennyi ember? ... Mindnyájukat az a tény ve­zérli, hogy estefelé igen­ide az embereket. A turis­tákat kivéve alkati, nyelvi, születési különbözőségek ellenére, mintha mindenki hasonlítana egy kicsit min­denkire. A fiatalság meg­őrzött szelleme, a szabad­ság iránti vonzalom roko- nítja az idevalókat? ... Nem tudni. Miként a leg­utóbbi diákzavargások ese­ményei is közölték az em­beriséggel, bonyolult társa­dalmi és tudati erők moz­gatják a párizsi diáknegyed világát. A boulevard St. Michele merőleges a Szajna-partra. Leballagok a íolyóig. Befe­lé ellátok a Louvre sötét ablakainak soráig, majd a Concorde tér fényeinek füg­gönye zárja a képet. Jobb­felé a szigeten a reflekto­roktól megvilágított Notre Dame tömbje ragyog. Az ide látszó köszenlek és vízköpő ördögfejek száza­dos nyugalma a diáknegyed tökéletes ellentéte. Kettő­jük viszonya Franciaorszá­got is szimbolizálja. Pavlovit« Miklós nap telt el az 1971-es „vi­haros” tanácskozás óta. A központi iskola 626 fel­sős tanulója közül 73 imre­hegyi. ötvennégyen járnak be naponta autóbusszal és tizenkilencen kaptak helyet a diákotthonban. Közülük 13-an vittek haza félévkor elégtelen bizonyítványt. Az arány első pillantás­ra lehangolóan kedvezőt­lennek látszik. Főként a bejárók birkóznak meg ne­hezen az orosszal, számtan­nal, fizikával. Nagy Sán­dor igazgató azonban biz­tosra veszi, hogy gyorsan javulni fog a tanulmányi színvonal, mert a korrepe­tálás, a fokozott gondosko­dás hatása ezután mutat­kozik meg. Idő kellett a gyerekek megismeréséhez. A követelmények is jóval magasabbak, mint Imrehe- gyen voltak, mert csak így állhatják meg helyüket a diákok a felsőbb iskolák­ban, a szakmunkásképző intézetekben. Az igazgató tájékoztatója után az osztályfőnökök szá­moltak be tapasztalataik­ról majd Balogh József a diákotthon vezetője a kollé­gium életével ismertette meg az egybegyűlteket. El­mondotta, hogy három neJ velő ügyel a gyerekekre, segíti őket a tanulásban és szólt arról is, hogy milyen jól felszerelték az intézd ményt. Bélák Katalin Imrehegy község tanácselnöke aziránt érdeklődött, miként javít­hatnák ki a gyengébb bi­zonyítványok „tulajdonod sai” jegyeiket. Örömmel újságolta, hogy maga is be­szélgetett a központi isko­lába járó imrehegyi fiúk­kal, lányokkal és személye­sen győződött meg arról: megszokták az új környe­zetet. Látják, hogy a szak- rendszerű oktatás többet nyűit számukra. A tanács váróterem építésével köny- ryiti a bejárók helyzetét. Esőben, hidegben nem kelt majd a szabad ég alatt bő­rig ázni. fogvoskodni. Mészáros Ferenc, az imJ rehesvi iskola igazgatója és Pénzes János, a járási hivatal munkatársa egy­aránt kifejezte a szülők megváltozott véleménye miatti örömét. Nagy érdeklődéssel fi­gyelték Udvarhelyi István igazgatóhelyettes közvéle­mény-kutatásának tapasz­talatait összefoglaló beszá­molót. A szülők elsősorban az otthoni tanulással kanrso- latos gondokról szóltak. Többen belátták. hogy ilyen magas követelmények mellett mérsékelni kell a tanulók házi munkára tör­ténő i vén vbevételét. Az eevik szülő az értekezleten kérte, hogy helyezzék el gyermekét diákotthonban. A keceli Arany János ál­talános iskola tantestületét dieneret illeti a kihelyezett szülni értekezlet megszer­vezéséért. Sainos, tudunk olyan esetekről is. amikor a központi iskola és a kül­területen. távolabb élő szü­lők között mealehei-ősen esetleges a kapcsolat. Tmre- bprív°u a tanács vezetői is kitünően vizsvpptak. Bizo­nyos. hn*v a közüs o-őfe- sz't^sck révén a diákok — tnhhnvirp fizikai dolgozók gyermekei — jól felkészül­ve fejezik be tanulmányai­kat. Q. N. ! Az anyanyelvűnk iránt érdeklődőknek sok új je- , lenség feltűnhetett. Az in­dokol igéből alkotott in­dokolás és indoklás ma még harcol egymással. A jelez ige múlt ideje ő je­lezett vagy jelzett valamit. Itt már a rövidebb alak a gyakoribb. Melyik alak a helyesebb (ma még vi­tatkozunk rajta): vizlepá- roló vagy vízlepárló ké­szülék? A gyakorol igéből képzett főnév mai alakja már gyakorlás. Teljesebb formája, a gyakorolás ma már nagyon régies. Az ugyanebből az igéből kép­zett gyakorlatban már nem is keressük a tőszó alap­ján kiesett hangot. Ez a nyelvi jelenség (ne­vezzük a szótest megrövi­dülésének) nemcsak ma érvényesül. Régen nagyon gyakori volt a kötőhangzó nélküli toldalék. Így a ré­gies enyelgve és megbocsát- nék igealakokat ma mór így mondjuk: enyelegve és megbocsátanék. Régen te­hát gyakori volt a mással­hangzó-torlódás a szótő és a toldalék határán. Ez egyúttal azt is magyaráz­za, hogy nem okozott ne­hézséget a hangkiesés okozta torlódás kiejtése. A szótest rövidülésének tudományos magyarázata helyett csak annyit jegyez­zünk meg, hogy a három vagy több szótagú szavak­ban elmaradhat valame­lyik rövid magánhangzóra végződő, tehát nyílt szótag magánhangzója. A mai ökrös a régi öícörösből rö­vidült. A szó régi alakja iküriis volt. Ebből lett az ikrüs alakváltozaton át ök­rös, Régi nyelvünkben őri­ző és őrizik szóalakokat találunk, ezek ma őrző és őrzik alakban ismeretesek. A régi uruszág így lett egyrészt uraság, másrészt a tárgyalt rövidüléssel or» szág. Ez a szabály a ma­gyarázata a halovány és a gyerekőc rövidülésének is (halvány, gyerkőc). Az ide­gen nyelvekből átvett sza­vakban is megtaláljuk ezt a rövidülést, így lett a szláv palica és malin a a magyarban pálca és mál­na. A régi nyelvben sok olyan szavunk volt, amely­ben mai nyelvérzékünk hangkiesést vél felfedezni. A szereim, hatalm, ér­demi, tékozl mellé .téve mai alakjait (szerelem, ha­talom, érdemel, tékozol), azt hihetjük, hogy ezek is hangvesztő tövű szavak. Pedig a mai szóalakok a másodlagosak, ejtésköny- nyítő hang betoldásával keletkeztek. Az eredeti szóalakokhoz ugyanis gyak­ran járult mássalhangzó­val kezdődő toldalék, igy hármas torlódás jött lét­re: szereimben, hátaimnak, érdemltem, ezt oldották fel a betoldott magán­hangzóval (szerelemben, hatalomnak, érdemeltem). Ez a hangkiesés tehát nem mai nyelvünk kérdé­se, hiszen nyelvünk egész történetén végigvonul. Helytelen az a felfogás, hogy csak a szókincs gya­rapodik jövevényszavakkal vagy a szóalkotás belső lehetőségeivel. A nyelvta­ni rendszerről az az álta­lános felfogás, hogy nem, legfeljebb alig változik. Pedig a hangkiesés Is bi­zonyítja, hogy a nyelvtani rendszer is alakul, fejlő­dik, változik. A szóalak rövidülése alakváltozatokat hoz létre. Ezek közül va­lamelyik elavul, vagy mindkét változat megma­rad, de jelentésük módo­sulása gondolataink ponto­sabb kifejezését segíti elő. Erről legközelebb lesz szó. Kiss István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents