Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
1972. február 13, vasárnap K. «Mal Miért lett drágább a savanyúpaprika ? Mezőgazdaság kontra kereskedelem DECEMBER közepén kedves levelet hozott a posta a~ érsekcsanádi Búzakalász Tsz-nek. Molnár József (Bp. XIII. Pozsonyi út 7.) a tsz savanyító üzeme által készített Csanádi almapaprikából vásárolt a fővárosban. Mivel a vevőnek ízlett a savanyúság, köszönő, dicsérő levelet küldött a tsz-nek. A félre- érthetetlenség kedvéért az üvegről leáztatott címkét árok is van... „Formás” kis gödör „ékeskedik” Kecskemét szívében, a szolgáltató ház előtti téren, ott, ahonnét a buszok jórésze indul, s ahol napjában legalább 10 ezren elhaladnak. (Ne érjen • vád amiatt, hogy szinte centire ugyanezt a helyet korábban, hónapokkal ezelőtt már „tollhegyre tűztem”. Mit tehetünk, ha egyszer ugyanazok a fonákságok ugyanott makacsul ismétlődnek.) A közelben dolgozók szerint a végképp oda nem illő árok már legalább három-négy hónapja teljesíti funkcióját: szemét- és papírtemetőül — s még egyéb, nyomda- festéket nem tűrő célra is — szolgál, és nem kell túlzott fantázia annak a . megállapításához, hogy az esti-éjszakai órákban könnyedén lábtörésék „melegágya” is lehet. Igaz ugyan, hogy imitt-amott léckorlát szegélyezni, rajta jól olvasható betűkkel: DÉGÁZ. Hogy a tényékhez ragaszkodjunk, csütörtökön már nagyjából kitisztítva ásított a járókelőkre e miniatűr „természeti kincsünk”: a kecskeméti ha- sadék. De ebben a „kicsinosított” állapotában is — ilyen hosszú távon vajon mi szükség van rá?! J. T. is elküldte. A tsz vezetői a címkén látták, hogy az eredeti 10 forint 20 filléres ár át van húzva és 12 forintos árat tüntettek fel rajta. Az érsekcsanádiak gondoltak egyet és felruccantak Pestre. Több üzletben próbavásárlást végeztek. Az eredmény: valóban 12, illetve 11,70 forintért kaptak egy literes üveg Csanádi savanyított almapaprikát. Mi ebben a különös? Csupán annyi, hogy nem így szólt az áregyezség a termelőszövetkezet és a forgalmazó budapesti Fűszer- és Édesség-nagykereskedelmi Vállalattal. A savanyított paprika szabadáras termék. Vagyis nagyvonalúan mondva: annyiért adják, amennyiért akarják. Pontosabban: any- nyiért, amennyiért az eladó és a forgalmazó az árában megegyezik. Az alku a tsz és a nagykereskedelmi vállalat között úgy szólt, hogy egy üveg paprika fogyasztói ára 10,20 forint lesz. ebből a tsz-nek a nagykereskedelmi árrés összegét leszámítva kell a vételárat fizetni. A próbavásárlást bizonyító blokkokkal a tsz vezetői a vállalat áruforgalmi osztályvezetőjéhez, Havas Ferenchez mentek. Az osztályvezető elismerte (mit tehetett volna mást), hogy önkényesen, a gyártó megkérdezése, beleegyezése nélkül emelte az árat. Így a „felárból” származó ösz- szegre a Búzakalász TsZ- nek járó árkülönbözetet a tsz kérésére átutalta. Nem fillérekről volt szó, ugyanis még 51 ezer forint ütötte a markát az érsek- csanádiaknak. EDDIG röviden a történet. A felmerülő első kétely: mi történik, ha a tsz-ben nem értesülnek az árváltoztatásról? Nem lenne illő a nagykereskedelmi vállalatot jogtalan haszonszerzéssel illetni — még ha a történtek ezt sugallnák is. A tsz vezetői idejében közbeléptek, ha azt nem is tudták elérni, hogy az eredeti megállapodott áron értékesítsék a savanyúságot Ez talán másodlagos dolog ... Az elgondolkodta- tóbb inkább az, hogy miért emelték az árát? A termelőszövetkezetben 1 literes üveg savanyúpaprika előállítása, önköltségi áron 5 forint alatt van. A tsz ^először azt szerette volna, ha a fogvasztók 9.20 forintért vásárolhatják ké- szítménvüket. Üvegenként 1.60 forint nyereségük lett volna ebben az esetben! Tehát, megérte a tsz-nek így is. Tíz forint 20 fillérben végül megegyeztek, a boltokban pedig mégis 12 forintért kapta meg a vevő. Nem csoda, hogy sokan drágállották. És mint ilyenkor történik, az emberek mondják a magukét: a mezőgazdaság ilyen drágán termel, a tsz-ek jó „vámszedői” a városi lakosságnak, azért vannak a nagy mezőgazdasági üzemek. hogv mindent megdrágítsanak ... sorolhatnám még a mezőgazdaságra szórt szitkokkal is. De senkinek nem jut eszébe a kereskedelmi céget hibáztatni. A PÉLDA nem egvédül- álló, sőt már-már- „jelenség” az utóbbi időben — csupán a kereskedelmi partner más-más. A tsz hiába próbál olcsón termelni, ha a kereskedelem nem hailandó ehhez alkalmazkodni. Az ok egyszerű: magasabb fogvasztói ár — nagyobb árrés, a forgalmazónak nagyobb haszon. A népgazdasági, vállalati és egyéni érdekek össz- hangiát mesterségesen disz- szonánssá tenni, ezáltal esetleg elégedetlen hangulatot plántálni a vásárlókba, még olyan nagy vállalatnak sem szabadna, mint a budapesti Fűszer- és Édesség-nagykereskedelmi Vállalat. Csabai István Gyár a hidroglóbusz tövében Körülkerített, hatalmas térség az egykori gépállomás udvara a kiskunmajsai MÁV-megálló közelében. Aki vonaton utazik az iparosodó nagyközségbe, a vasúti kocsi ablakából már messziről megpillanthatja a fénylő hidroglóbuszt, a falvak és az üzemek mind gyakoribb tartozékát, s körülötte az emeletes és földszintes épületeket. zetőfülkének a prototípusát. Szerkesztésénél messzemenően érvényesítették a biztonságtechnikai előírásokat. Ez már nemcsak az esőtől és a tűző napsugártól védi meg a benne ülőt, hanem a balesettől is. Mivel a kispesti üzem nagyobb megrendelésre számít az új típusú forgó rakodógépekből, ha a három mintadarab a vizsgán megSzugvasaKból hegesztéssel formálódik a gépjármű tartozéka. (Pásztor Zoltán felvétele) Ez az épületcsoport a MEZŐGÉP Vállalat 6. számú gyáregysége, félezernél több majsai és környékbeli dolgozó munkahelye. A- gyár udvarán alig látható valami mozgás. Mindenki fedél alatt, a fűtött . műhelyekben, irodahelyiségekben tartózkodik. Amikor ott jártunk, Fischof József, Horváth János és Kálló István a szereidében éppen egy új típusú forgó-rakodógép vezetőfülkéjét állította össze. Kiss Pál szb-titkártól — aki gyáregységük bemutatására vállalkozott — megtudtuk, hog/ három mintadarabot készítettek a műszaki próbákra. — A Vörös Csillag Traktorgyár megbízásából üzemünk műszaki csoportja fejlesztette ki ennek a vefelel, akkor szabadalmaztatjuk és megkezdjük a sorozatgyártását. Az elmondottakból is kitűnik, milyen nagy utat tett meg ez a kiskunmajsai üzem, amíg a mezőgazdasági gépállomás manufaktúra jellegű munkahelyéből a mai nagy sorozatban termelő gyáregységgé fejlődött. — A gépállomás megszűnése után egy ideig a Budapesti Közlekedési Vállalatnak javítottunk autóbuszokat, majd 1968-ban az Ikarus-szal, illetve a Csepel Autógyárral léptünk egyezségre. Azóta évente öt és fél ezer gépkocsi vezetőfülkét és azok pótalkatrészeit állítjuk elő a szigethalmi gyár két teherautó-típusához. Csak a járműgyáraltnak dolgozik az üzem? — Szó sincs róla! 1968 óta javítjuk megszakítás nelkui a mezőgazdasági gépeket. Sőt elvállaltuk az egész megye területére az AGROKER-nél kaphaio gépek garanciális javítását, felújítását. A negyedik ötéves terv végéig 35—40 százalékkal fejlesztjük ezt a szolgáltatást. Azért, hogy a szolgáltató munka gazdaságos legyen, megszerveztük a MEZŐGÉP Tröszt vállalatainál felújított motorok forgalmazását. A megrendelő kívánságára az üzemképes motort kiszállítjuk a helyszínre, beszereljük, a hibás gépet pedig visszahozzuk és kijavítjuk. Dorozsmai Jenő csoport- vezető, aki a szakszervezet újítási felelőse és társadalmi munkában látja el teendőit, e mozgalom eredményeit ismerteti. A szervezett újító mozgalom még gyerekcipőben jár nálunk. Csupán a múlt evben történtek az első kezdeményezések. De máris harminc újítás formálódik nálunk. Egy részük különböző gyártmányok, nagyobbik felük pedig a termelési folyamatok ésszerűsítését tűzte ki céluL Juhász Ignác a vezetőfülkék szerelésére nyújtott be újítást. 45 ezer forintos évi megtakarítás lett az eredménye. Molnár László és Patyi József a javításra kerülő gépek védőfesték-rétegének eltávolítását köny- nyíti meg, mégpedig az egészségre ártalmas vegyszer kiiktatásával. Hunyadi János, a menetfúró és csavarozó gépek külföldi kapcsolóit helyettesítette hazaival. Azóta alkatrészhiány miatt nem kell pihentetni a több ezer forintot érő kisgépeket. Egyszóval van már kezdeti eredmény. Üjabban a második szakma elsajátításának a mozgalma kezd híveket toborozni. Nagy József és Kertész István mezőgazdasági gépszerelő sikeresen vizsgázott hegesztésből. De lemezlakatosok, esztergályosok is jelentkeztek hegesztő tanfolyamra. Ha elvégzik, mindenképpen jól járnak. Több munkakörben állják meg a helyüket és a keresetük is magasabb lesz. figyel oda. Mert például egy kis „bátorító légkör” könnyelművé teszi. — Vigyázni kell az emberekre, még ha esetenként sértődés is a fizetség, mert fegyelmet tartunk — mondotta akkor Tóthné. S a következetesség, hogy valamikor az „erőseket” is szépen hazaküldték, ha szeszesen jelentkeztek munkára, meghozta gyümölcsét. Volt hatása a harcos asszonyka osztogatta fejmosásnak, a jószándékúakra. akik restelkedve szabadkoztak másnap: nem is tudják, hova tették az eszüket. Ilyen eset miatt már nincs „H”-betűs bejegyzés a hiányzásról. Nem volt baleset sem. No és a telep- vezető-párttitkárt sem látták még zsugázni, munkaidő alatt, mint valamelyik elődjét, akinél a melós is visszaszólt, mikor rakodni hívták. — „Én azt nem csinálom” és kártyázott to- ,vább a főnökkel. Akkor — most két esztendeje — ment el mellettük ez a szénfekete hajú elvtárs, és Tóthnénak éppen csak annyi ideje volt, hogy bemutassa, Gárdonyi Péter már sietett is dolgára. |y| egyei elsők a telep ■ * rakodók Bizonyára sok a törzsgárdista köztük. A telepvezető elgondolkozva néz maga elé. — Nehéz munka ez. Erős fizikum kelL Cserélődnek az emberek. Pálinkás Jánost említi, aki 10 éve. Ország Ambrust aki 6 esztendeje dolgozik itt. Nagy Sándor két éve, a többiek újak. Megremeg a kis épület. Az ablak látószögébe méltóságteljesen vonul be egy Diesel-vontatta szerelvény. Pásztor József, a fürge szállítmányozó már a lassító kocsisor mellett kocog. Embereknek int. kiált, utasításokat oszt. Gárdonyi Péter az órájára néz, engedelmet kér és kisiet. Fél perc múlva örömmel tessékeli befelé Ország Ambrust. — Jó, hogy éppen itt találtam még. A súlyos mozdulatú munkás inkább szívós testalkatú. mint behemót. Világoskék szeme jámboran pillog a nagy. barna kucsma széle alól. Parolára nyújtott markát bazsalyogva fogja visz- sza. — Csupa por, piszok ... — De azért tisztességesen kezet szorít Nagy biztatásra ül csak le a virágmintás, vékony- párnás karszékre. Vattás mellénye alatt betonszínű a fakó munkaruha. Ül — kicsit fáradt nyugalommaL — Mióta vagonrakó? — Ezerkilencszázhatvan- ban kezdtem az ipari munkát. Mielőtt az építőkhöz jöttem, az AKÖV-nél voltam rakodó. — Azelőtt? — Mezőgazdaságban. — Mosolyint — Kocséron. Akkor még megvolt a „birtok”. Hét hold — toldja meg. — Most mennyit keres? — Kétezeregyszáz-kétszáz általában megvan. — Felesége? — Régebben dolgozott, most már nem tud. Vigyázni kell. Trombózisa volt... Van egy kislányunk, hatodik évében jár. — Akkor bizony minden fillérnek helye van. — Mégmeg igen szoros — bólogat kesernyés kis somolyintással. — Fenntartásra kell a sok. Van köl- csönünk is; a bútort úgy vettük. P ár éve saját maguk ■ ad j úsztál tak szobakonyhás kis házat egy romos épületből a város külső részén. Azelőtt Ménteleken az anyósnál laktak. Onnan járt be — télen vonattal, nyáron biciklivel a telepre. A kis házra is sokáig kellett kuporgatni; vályogra, faanyagra, tetőre. A 800 négyszögölnyi portán lehet tenni-venni. — Az az én másodállásom — nevet a szeme jóindulatúan. Van egy kis szőlő is rajta, meg a zöldséget se kell piacon venni. — Hatvan óta rakodó. Nem fáradt mikor hazamegy? — Hát... nem nagy kedvem lenne szórakozni menni. Utoljára karácsonykor voltunk színházban. Kétszer is. Volt szabad idő. — Nehezen hinném el, de megkérdem: tudnak félretenni egy-egy kis pénzt? — Dehogy, dehogy — ingatja a fejét. Jó, ha a legszükségesebbje megvjjn,,, Ruhafélét Is csak úgy darabonként veszünk. — Jól is kell táplálkozni. — Sok húst zsírosat... Mert másképp harmar elszökne a rugó a lapát végéről... Tudja azért már veszem észre, hogy fáradok. A hatvanas években még nem segítettek rakodógépek. — Megfogja a bal karját — Főleg ez kezd fájni, mikor megpihen ... Nem könnyű mesterség. — Tenyerébe pillant — Mikor a kavics leiszaposodik a vagonban, még csákány is kell... A cement meg a mész a legpiszkosabb. A mésznek nagyon csípős pora van... — Mostanában azon gondolkozók, hogy jelentkezek itt a vállalatnál valami gépkezelői tanfolyamra. Rám férne már egy kis könnyebbség... Meg sietni is kell. Harmincnat éves vagyok, s nem Lnne jó kimenni a negyvenből, mert aztán a tanulás se menne. — Tervük? — Az volna szépen, csak... Egy televíziót szeretnénk. Tóth István , Fiatalok üzeme a kiskunmajsai gyáregység. Az átlag életkor — a vezetőkét is beleszámítva — alig haladja mag a huszonnyolc évet. Kilencvennél többen tartoznak a törzsgárdához. Az ötszázhatvan dolgozó 94 százaléka szervezett munkás, a MEDOSZ tagja. Üzemhez tartozásuknak számos példáját adták már eddig is. A helyi tanács társadalmi munka felhívása mindig visszhangra talált náluk. Napokat dolgoztak a Kiskunmajsai Vasas Sportkör pályaépítésénél. A gyáregység villanyszerelői vezették be a villanyt a Maris-pusztai tanyai iskolába. A szerelési anyagokról az üzem és a tanács gondoskodott. Társadalmi munkában készítették el a munkahelyükön az ezer jármű elhelyezésére alkalmas motor- és kerékpár- tárolót. A tavaszi hónapokban pedig különmunkát terveznek, melynek értékét a tanyai kollégium létesítésének alapjára fizetik be Ilyen a hétköznap a MEZŐGÉP 6. számú gyáregységében, Kiskunmajsán, a hidroglóbusz tövében. K. A. A J|
