Petőfi Népe, 1972. február (27. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-11 / 35. szám
4. «Idal 1972. február 11. péntek Szövetkezeti kongresszus előtt Beszélgetés Szabó Istvánnal, a TOT elnökével Munkatársunk felkereste Szabó István nádudvari Isz-elnököt, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnökét, hogy a termelőszövetkezetek, szak- szövetkezetek, valamint a halászati szövetkezetek közelgő II. országos kongresz- szusáról beszélgessen vele. I Mikor lesz a kongresz- szus? Első kongresszusunkat 1967 tavaszán tartottuk. A második kongresszust — az országos tanács határozata alapján — az idén március 29—30—31-én tartjuk meg. I Hogyan történik a kongresszus technikai előkészítése? Minden termelőszövetkezet külön-külön kongresz- szussal kapcsolatos közgyűlést tart. Itt megválasztják küldöttjüket a területi szövetségek hasonló előkészítő gyűléseire. Ezeken már egy- egy tájra általánosítva értékelik az elmúlt öt év munkáját és szabják meg a következő időszak feladatait. Ugyanakkor megválasztják azokat, akik a tájegységet az országos tanácsban képviselik majd, valamint a küldötteket a kongresszusra. Egy egy terület két tanácstagot és átlagosan kilenc küldöttet választ. A technikai előkészítés már tart. Milyen légkörben készülődik a mozgalom a kiemelkedő belpolitikai eseménynek számító termelőszövetkezeti kongresszusra? Az elmúlt öt esztendőben a munka körülményei kedvezőek voltak. Fokozatosan kibontakozott a párt szövetkezetpolitikai elveinek, valamint a gazdaság- irányítás reformjának serkentő hatása. Az 1970. évi ár- és belvízkárok után a mezőgazdaság fejlődésének biztató lendülete tavaly tovább fokozódott. Néhány részterülettől eltekintve a termelőszövetkezetek kielégítik a belső ellátással, valamint a fokozódó exporttal kapcsolatos követelményeket, a termelőszövetkezeti tagok életszínvonala javult. Az összkép kétség kívül biztató. Az átlag mögött azonban jelentős eltérések húzódnak meg. A kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó tsz-ek nagyobbik része nem tudta követni a fejlődés dinamizmusát. A másik oldalon pedig a veszteséges, vagy éppen csak nem veszteséges gazdaságok listájára kerültek kiváló adottságú, szép múltú közösségek is. Ennek okai csak részben belső jellegűek. Tapasztalnunk kell azt is, hogy a szövetkezeti tagok és vezetők biztonságérzete csökkent. Az újonnan életbe lépett vagy várható állami szabályozók szigorúbbak, mint azt a közös gazdaságok várták. A költségek növekedése lefaragja, néha kiegyenlíti a termelés emelkedéséből származó előnyöket. A szövetkezeti vezetők aggódnak hogv megtörik a fejlődés eddigi lendülete, sőt nem kevesen attól is tartanak, hogy az elért szintet nem sikerül megszilárdítani Közben pedig mozgalmunk történelmének speciális időszakát éli. Kiöregszenek az alapítók, fiatalokra lenne szükség. Csökken a háztájiból származó produktum, i ezt a közösből kellene pótolni. De hogyan biztosítsunk más ágazatokkal versenyképes munkakörülményeket és életszínvonalat a fiataloknak, miből építsük fel a háztáji termelés mérséklődését ellensúlyozó létesítményeket? Ezek a kérdések befolyásolják ma a mozgalom építőinek és vezetőinek közérzetét. De ismételnem kell, hogy az 1971-es esztendő alapjában véve jó volt, a hangulat általában, a fő kérdésekben kedvező. I Mi a véleménye a TOT és a területi szövetségek elmúlt, fél évtizedes munkájáról? Ezt az ítéletet a 450 küldött, a kongresszus mondja majd ki. A vita elé mi, akik öt évvel ezelőtt megbízatást kaptunk, bizakodással tekintünk. Ügy érezzük, sikerült a termelőszövetkezeti gazdák anyagi eszközeiből megvalósítanunk egy olyan érdekképviseleti szervezetet, amelynek nem az a feladata, hogy az állami akaratot közvetítse a gazdaságokhoz. Ezt elvégzik a hatóságok, a szabályozók. A mi feladatunk az lett, hogy kendőzetlenül közvetítsük a termelőszövetkezetek véleményét, érdekeit. Teljes sikert a tárgyalások során persze nem mindig értünk el, de a munka jellege olyan, hogy az eltérő álláspontok kölcsönös engedmények útján közelednek egymáshoz. Ügy érezzük, a kedvező légkört kihasználva, a párt agrárpolitikájára és a közben megjelent jogszabályokra támaszkodva fejlődött az elmúlt időszakban a szövetkezeti önkormányzat, kialakulóban van az a helyzet, amikor az egész működés központjában a szövetkezeti tag áll, minden az emberért történik. Erőfeszítéseink arra is irányultak, hogy kialakuljon egy olyan légkör, egy olyan helyzet, amelyben a szabályozókon túl is érzi a szövetkezeti vezető vagy tag, hogy mit kell, mit szabad és mit nem szabad tennie. Milyen feladatok várnak a kongresszusra? Elnézést, de mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom, hogy mit nem sikerült megoldanunk az öt évvel ezelőtt vállalt feladatok közül. Nem sikerült maradéktalanul kialakítanunk azt a szemléletet, amely a termelőszövetkezeti gazdálkodáshoz a külső körülményeket tekintve nélkülözhetetlen. Nem sikerült elérnünk, hogy valóban egyenjogúak legyenek a termelőszövetkezetek és az állami vállalatok a gazdálkodásban, az egymás közötti kapcsolatban; és valóban egy mértékkel mértek legyenek a munkások és a parasztemberek például a nyugdíjazásnál. Nem sikerült egészen megértetnünk azt sem, hogy belső működésében nem azonos a szövetkezet és az állami vállalat, nem lehet őket azonos fogásokkal, sőt politikai módszerekkel megközelíteni. Például más egy kis szövetkezet elnökének felelőssége egy elhibázott beruházásért, más a megítélés egy állami óriás- vállalat vezérigazgatója esetében. Az ilyen közgazdasági környezet ellenére többet kellett volna tennünk zöld- , ! ségelltásái, cukorrépa- és dohánytermelési, szarvasmarha-tenyésztési gondjaink enyhítéséért Ennél is több felelősséget érzünk azokért a szövetkezeti vezetőkért, akik különböző módokon rosszul vizsgáztak emberségből, felelősségtudatból, kockázatvállalásból. Ezek előrebocsátása után tehát milyen feladat vár a kongy resszusra? Megpróbálok sommásan válaszolni. A kongresszus feladata, hogy ítéletet mondjon az elmúlt esztendőkről, kijelölje a következő négy év fő irányait Véleményem és várakozásom szerint a kongresszus nem kíván majd éles fordulatokat. Nincs szükség új út kijelölésére. Ha tovább hasznosítjuk a kedvező agrárpolitikát, megtanulunk élni az újuló szabályozókkal, akkor megtalálhatjuk annak a módját is, hogyan lehet megélni a mai körülmények között. Megélni a tagnak és a vezetőnek, boldogulni a termelőszövetkezetnek. Ez remélem azt jelenti majd, hogy megfelelünk az egész társadalom, az ország — az ellátás és az export — várakozásainak. Tovább tökéletesítjük a szövetkezeti önkormányzatot, mégin- kább az emberért és az emberrel egyetértésben dolgozunk, elérjük, hogy partnereink is úgy közeledjenek hozzánk, ahogyan az a leghatásosabb. Ezek után már nyilvánvaló, hogy második kongresszusunk nem lesz oly látványos, mint az első volt. De hiszem, hogy ugyanolyan harcos és felelősségteljes lesz, határozataink végrehajtása legalább annyira fontos szerepet tölt majd be politikai és gazdasági életünkben, mint öt esztendővel ezelőtt — fejezte be nyilatkozatát Szabó István nádudvari tsz-elnök, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke. F. B. A gyártók etikája Kisebb fajta vita kezd kialakulni a vásárlók nevében szólaló lapunk és az egyik gyár között. A vita a körül kezdődött, hogy több panaszos bejelentést kaptunk: zsugorodik a leggyakrabban vásárolt női fehérneműk egy része, s az ilyen terméket a kereskedelem sem veszi visz- sza. Magunk is meggyőződtünk róla — a KERMl vizsgálata ezt csak alátámasztotta —, hogy az előírás szerint kimosott müselyem alsónemü derékban és hosszában 3—4 centiméterrel lett rövidebb. (A gyár szerint 1—2 százalékot tesz ki a méretváltozás.! A vásárolt termék tehát nem felel meg a számozás szerinti méretnek, magyarán szólva a vevő — joggal — becsapva érzi magát. Annál is inkább, mert erre a fogyatékosságra legtöbbször senki sem hívta fel eddig a figyelmet. Mindez tény, s az is tény. hogy a gyár vezetői nehezen akarják megérteni, mit is kifogásolunk tulajdonképpen. Igyekeznek a vevőre áthárítani a következményeket, mondván: be kell tartani az előírt mosási utasításokat stb. s nem látják eléggé a vállalat felelősségét. Válaszukban ezt írták: ...... a gyár üzleti tiszt ességén — úgy érezzük — nem esett csorba.” S ez az. ami elgondolkoztató. S ezért is vagyunk kénytelenek vitázni — a vásárlók nevében — nemcsak az említett üzemmel, hanem általában a gyártó cégekkel, mindazokkal, akik vétenek a vásárlók érdekei ellen, s mégis kifogásokat keresnek. Nem meggyőző ugyanis, amikor azzal érvel egy cég képviselője, hogy az általa forgalomba hozott termék alapanyagának „egyik alapvető tulajdonsága, hogy mosás hatására zsugorodik.” Ha ez így van, ezt az anyagot még az üzemi felhasználás előtt kell olvanná tenni, hogy a fogyasztónál már ne változzon a mérete és minősége. A gyártók etikájáról van itt szó. s ezt lenne jó belevésni az üzemek felelős vezetőinek fejébe, akik őrlődnek a különféle érdekek között. (Vállalaton belüli kooperáció, ellenőrzés, a nyereség, export- és importérdekek, kereskedelem, vevők ...) Magyarázni természetesen mindent meg lehet, s magyaráznak is mostanában bőven: miért nem használható a cipő esőben, miért megy össze a műselyem stb. Mindez azonban a vásárlót nem érdekli. A vevő kifogástalan árut akar kapni, oda megy, ahol ezt megtalálja, s olyat vesz — venne! —. ami neki is megfelel. Ez törvény, de nevezhető a vásárló lélektanának is. Aki nem számol vele. előbb-utóbb pórul jár. (Nehezebben születik meg a várható nyereség, akadozik a megrendelés — és így tovább.) Hosszabb távon csak az etikus magatartás, a teljes üzleti tisztesség fizetődik ki, s ezt még olyan „kis dologban” sem szabad csorbítani, mint egy női fehérnemű mérete. Amit itt csak a példa kedvéért hoztunk fel újólag. Hátha mégis — megértik mindazok, akiket illet. Ha sokszor mondjuk, talán ... A saját érdekükben, mindannyiunk érdekében. T. P. Aliöldi ízek az NDK-ban A Kiskőrösi ÁFÉSZ-hez látogattak az NDK-beli sangerhauseni szövetkezet vezetői. Az NDK városban a Kiskőrösi ÁFÉSZ-szel közösen magyaros csárdát tartanak fenn. A vendéglátó létesítmény 1971-ben 1 millió 40 ezer márka forgalmat bonyolított le. A legnépszerűbb étel a bográcsgulyás, a cigánypecsenye és a „Puszta tál”. A Halle megyében megforduló idegenek a magyar éttermet felkeresik, s az szinte idegenforgalmi nevezetesség. A két szövetkezet vezetői elhatározták a szakembercsere kibővítését. A tervek szerint két német vendéglátó szakember érkezik majd hosszabb tapasztalatcserére Kiskőrösre. Emelkedés Síelve!! csökkenés A IV. ötéves terv időszaka alatt — a szarvasmarha-tenyésztés népgazdasági jelentőségének megfelelően — a tehénállománynak legalább tíz százalékkal kellene emelkedni. A tenyésztői munka javításának eredményeképpen a tejtermelés 20 százalékos, a a marhahizlalás mintegy 11 százalékos növelésével számolnak. Az eddigi eredményeket vizsgálva megállapítható, hogy tavaly az állomány nem emelkedett, hanem csökkent. Ezért az elmúlt év őszén a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői megvitatták a helyzetet és december végén tájé’mztat- ták a kormányt is. Ennek alapján határozott úgy a kormány, hogy keresni kell a lehetőséget a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének megvalósítására. Veszteséges A legfőbb gond, hogy a veszteséges mezőgazdasági üzemekben nem sikerült olyan érdekeltséget teremteni az ágazat fejlesztése érdekében, amely a tej- és a hústermelés nagyobb arányú növelésére ösztönözne. Az ágazat veszteséges legtöbb üzemben, ami terheli az év végi mérleget Ezért sok helyen csökkentették az állománvt. másutt fel is számolták. Erre bőven van példa megyénkben is. Az utóbbi két év alatt felszámolta tehénállományát a hercegszántói Üj Élet, a bó- csal Petőfi, a keceli Vörös Zászló, a tabdi Szőlőskert és több más termelőszövetkezet. A bácskai termelési körzetben 500-zal csökkent a termelőszövetkezetekben egy év alatt a tehénállomány. A megye termelőszövetkezeteiben a csökkenés meghaladja az 1200 darabot. Emiatt a hízómarhakínálat is mérséklődött egy év alatt 12 százalékkal. Természetesen a tejfelvásárlás is kevesebb volt. Hasonlóan kisebb az állomány a háztáji, a kisegítő gazdaságokban is. Ebben jelentősen közrejátszik az életformaváltozás is. Számos ok Lőrincz Istvántól, a megyei állattenyésztési felügyelőség tenyésztési osztályvezetőjétől általános tájékoztatást kértünk arról, miben látják a szakemberek a csökkenés okait. — Az állomány tervezettnél kedvezőtlenebb alakulása több okra vezethető vissza. Egyik legjelentősebb, hogy a bevételek elmaradnak az egyéb mezőgazda- sági ágazatokétól. Sok helyen takarmányozási gondokkal küzdenek, leromlott az állomány. Az ellentmondások az elmúlt esztendőben mindinkább szembetűnőbbé váltak. Jelentősen nőtt a tehén- és borjúkivágás, bizonytalanná vált a tenyész- és vágóállat-értékesítés. csökkent a termékenyített tehenek és üszők száma. Mindezek egyértelműén a tenyésztői kedv csökkenését bizonyították. E-"5"! kellett ez év január 1-től ismét életbe léotetni a tehén- és üszőkivágás korlátozását. A jelenlegi tejtermelés színvonala alacsony. A tejelőképességet, a hiányos tartási körülmények miatt általában csak mintegy 70 százalékban aknázzák ki a gazdaságok. Ez természetesen növeli a költségeket Törekvések Napirendre került tehát, mikéop lehetne kilábolni a balokból. A szakembereknek az a véleményük, hogv a magyartarka jellegű állományon belül a nagyüzemekben a tej-hús, illetve hús-tej típusú egvedek kialakítására kell törekedni. — Ennek a módszere lehet egyrészt a fajtiszta tenyésztés, beleértve más országok legjobb hegyitarka bikái termékenyítő anyagának felhasználását is. Másrészt a keresztezés, amelyet főleg a tejtermelő tulajdonságok erőteljes javítását szolgálja. A megye mezőgazdasági üzemeiben máris találkozunk figyelemreméltó törekvésekkel. kezdeményezésekkel. Véleményünk szerint a tejhozamot szakszerű takarmányozással tovább lehetne növelni. Bár országosan kiemelkedő eredményt értek el egyes gazdaságaink a tejtermelésben, de még mindig többet lehetne kihozni a magyartarkából. A megyei átlag 2350 liter volt tavaly tehenenként. Színvonalasabb tenyésztéssel jelentősen csökkenteni lehetne a költségeket. Anyagb'ztosítási szerződés A tavasszal megélénkülő lakásépítési munkák anyag- ellátásának javítása érdekében a Bács-Kiskun megyei TÜZÉP Vállalat telepein a vevők anyagbiztosítási szerződést köthetnek 20 ezer forinton felüli vásárlásra. A TÜZÉP azon kívül, hogy előjegyzi a szükséges anyagokat, megszervezi az áruk házhoz szállítását és szaktanácsadással is szolgál. Az első próbálkozás A vaskúti Bácska Termelőszövetkezet kezdeményezte először a megyében a magyartarka feljavítását. Száz osztráktarka tehenet vásároltak tavaly. Mintegy ezer literrel magasabb az állomány te j hozama, gazdagabb tejzsírban is, mint a magyartarkáé. Keresztezéssel javítani lehetne a hazai állománvt. A Bácska Termelőszövetkezet tavasz- szal úiabb száz osztráktarka tehenet vásárol. Hasonló a szándéka a tiszakécs- kei Ü1 Élet Termelőszövetkezetnek is. Mind a két gazdaságban a legkorszerűbb technológiát vezetik be az Istállókban. A kormány még ebben az évben intézkedéseket hoz a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosabbá tételére, de az üzemek maguk is kereshetik a lehetőséget a belső tartalékok feltárására. A ió módszerek ismertetésére érdemes további tapasztalatcseréket rendezni. Szó van a termelő- szövetkezetek és háztáji gazdaságok együttműködésének további bővítéséről. Több termelőszövetkezet összefogott tejfeldolgozásra és értékesítésre. K. S.
