Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-23 / 19. szám

1972. Január 23., vasárnap I 9. oldal Bevásároltak Egy jó kezdeményezés szépséghibával párosult. A Habselyem Kötöttárugyár, a munkásasszonyok válla­lata a dolgozó nők munka­helyeire vitte el a termé­keit. Az árubemutatót vá­sárlással kötötték egybe az anyavállalat kecskeméti gyárában és kerekegyházi telepén, valamint Kecske­méten a konzervgyárban, s a baromfi'eldolgozó válla­latnál. A forgalmas decem­beri ünnepek előtt lezajlott akció megkímélte a „gyön­gébb nem” képviselőit at­tól, hogy az egyébként is zsúfolt üzletekben válogas­sanak, keresgéljenek. Nem is az áru hclybcszál- lítása miatt bosszankodnak most sokan. Az asszonyokat a kezdeményezést kísérő csalódás mérgesíti. A nad­rágok és kombinék ugyanis az első mosás után össze­mentek, s a korábbi tapasz­talatodtól eltérően nem két, hanem három-négy szám­mal lett törpébb a termé­kek egy része. És hogy mgg egv előre nem várt mozza­nat is tarkítsa az összképet: nem arányosan, hanem csu­pán hosszában zsugorodtak a nadrágok. A munkásnök így arról beszélnek, hogy a fehérnemű iük a téli fagvok ide’éti sokkal inkább ha­sonlít egy idegenforgalmi sztárfotón látható, a Rivié­rán sütkérező hölgy párit- szerű viseletéhez, mint ah­hoz, amit eredetileg elkép­zeltek, s amiért a pénzüket kiadták. A jobbik esetben maguk helyett most ismét a kislányukat lepték meg a'án'’ékkal. Hiszen a fehér­neműt nem cseréli vissza a kereskedelem. A termelésben monopól- helvzctet élvező Habselyem Kötötárugj ár kecskeméti gyárában elismerik, hogy a fehérneműik az első mosás után összezsugorodnak. Er­re a tényre tavaly több íz­ben reklámban (?) hívták fel a fogyasztók figyelmét. Az árucímkék ugyanakkor közlik a kezelési utasítást. Valószínű, hogy a tavalyi reklám szövegét sokan nem ismerik. Az árucímkéken viszont nem szerepel, hogy melyik kelme milyen mé­retben, hány számmal zsu­gorodik összébb. A fogyasz­tó végeredményben csaló­dik, még akkor is, ha az el­ső osztályú árért nem szál- szakadásos vagy másféle hibás terméket visz haza. A tcltkarcsú és molett nők ugyanakkor nem is kapnak számukra meg "elelő mére­tet, hiszen például az 52-cs nadrág 48-asra megy össze. A gyártó vállalat az idén 50 éves. A jó hírnév meg­éri, s az üzleti tisztesség is megköveteli, hogy a vevők azt kapják — és nem keve­sebbet, sem kisebbet — amit a számozás ígér. An­nál is inkább megoldható ez, hiszen az alapanyag­gyártó és feldolgozó gyár­egységek ugyanahhoz a vál­lalathoz tartoznak. Csupán a belső ellenőrzés megszi­gorítása, és a minőségi kö­vetelmények betartása ered­ményezhet javulást. Ha nemcsak a vállalati, de a fogyasztási érdeket is szem előtt tartja ez a jó hírű cég. amely egyébként — joggal — büszke termékeire. A bizalmat eljátszani könnyű, visszaszerezni ne­héz. A női fehérneműt vá­sárlók nénes serege mo-t arra kíváncsi, hogy mi’-or vonják ki a forgalomból a zsugorodó árut. bcta-t"a az üzleti tisztesség szabályait. (—sz —c) Megkétszereződött a niivényvédőszer-gyártás ■ A Nehézipari Miniszté­rium megbízásából kuta­tókból és ipari szakembe­rekből álló munkabizottság elkészítette a növénvvédő- szer-gyártás kutatási és fejlesztési programját. Ki­dolgozását az tette szüksé­gessé, hogy Magyarorszá­gon indokolatlanul magas az import növényvédősze­rek felhasználása. A szük­ségleteknek csupán 40 szá­zalékát fedezik hazai gyár­tásból. ahhoz is zömmel import hatóanyagot hasz­nálnak fel. Az iparág le- marodása részben a koor­dinálás. a célszerű fejlesz­tő tevékenység hiányából eredt. A fejlesztő és kutató munka szellemi bázisai a Nehézvegyipari Kutató In­tézet és a gyógyszergyárak kutatólaboratóriumai lesz­nek. Elősorban olyan kor­szerű biológiai hatású anyagok előállításával fog­lalkoznak, amelyek az em­berre hatástalanok, de a rovarok légzését, táplálko­zását, szaporodását gátol­ják. Emellett készítenek olyan anyagokat is, ame­lyek biztosítják a növény védelmét, de egyben fejlő­désüket is szolgálják. A kutatási programban sze­repelnek a szisztematikus hatású gombaölő szerek is. A hazai nővénvvédő-zer- íoar termelését 1975-ig két­szeresére emelik. így a szükségletek 60 százalékát a hazai termelés adja. A halhatatlan Kocsis Irma Az asztal fehér térítő­jén halványzöld üvegben aranyló sárga bor. A cím­kén nagy betűkkel a már­ka megnevezése: Kocsis Irma. Hárman ülünk a szobában Kecskeméten, a Csongrádi utca egyetlen emeletes házában: Nagy Imre, a férj, és felesége Nagy Imréné, született Ko­csis Irma, valamint jóma­gam. A talpas poharakba buggvanó bort ketten ízlel­gettük A névadó Kocsis Ir­ma saját bevallása szerint még sohasem kóstolta meg a Kocsis Irmát — Nem vagyok borivó, még az ízlelésig sem ju- í tok el. Ismerőseim mond-1 ják, hogy finom, jó zárrá-, tű bor ez — mondia Ko­csis Pál Kossut.h-díjas szőiőnemesítő lánya. A szoba falán festmények, közöttük az édesapa gyü- mölcsi-cendélete, maid egy kevésbé ismert nortré Ko­csis Pálról, úiabb csend­élet. s egv markáns, fá­radt embert ábrázoló kép. — Hogyan szüWett meg a Kocsis Irma szőlő, s mi­lyen érzés ezt a nevet vi­selni? — Édesapám minden j gvpr«váröi nevezett el eev- eey általa nemesített faj­tát. Hatan voltunk testvé­rek. Én talán nvolc éve" voitern, akikor nevemmel jelölte meg a fa Hát s mondanom s»m kell. hogy eneem nem kérdezett meg erről. A többiek nem fu­tónak -be ú«v mint a Ko­csis Irma. Azt nagyon ke­vesen tudták. ho"v a- C-ló­ri a Hungáriáé először Ko- c<ds Kata néven szerepelt. Ez a faita hamar közked­veltté vált s igen nagy i külföldi érdeklődés mutat- j kozott iránta. Akkor iava- í soH-ák édesapámnak, hogy változtassa meg az elneve­zést. valami olvanra. ami egyúttal az ország hfrát is oi viszi. így lett Gloria Hungarian. Minden esetr” na gvon furcsa, ho"V a ne­vem azonos egv világhírű szőlőfaita nevével, s az abból készült boréval. Is­merőseim, barátaim tréfál­koznak. viccelődnek is ve­lem eleget, de mindez azt telenti. hogy szeretik, megbecsülik édesanám munkáiénak sző szerinti gyümölcsét — mondia Ko­csis Irma, máid Nagy Im­rét kérdezem hírneves ané, sáréi, munkamódszeréről, szokásairól. és ellenőrizte, hogy a lo­vak megkapják-e az abra­kot. Zsebében állandóan egy metszőollót és egy csomó rafiát tartott. Min­den nap körüljárta a sző­lőt, s ahol kellett igazí­tott, nézegette, kötözgette, szinte a szemeivel, tapintá­sával becézgette a vessző­ket, leveleket, fürtöket. Asztalán kötegbe gyűjtve a feljegyzései Gondosan leírta mikor, hová, mit ül­tetett, az milyen ered­ményt, tulajdonságokat ho­zott. Az asztalhoz senki nem nyúlhatott. A jegyze­tek meltett különleges metszőollók, vesszők, leve­lek, tarkították az asztalt. * * » — Eredetileg festőnek készült az apám. Negyedi­kes polgárista volt, ami­men — Korán f°kvő és ko­rán kelő ember volt az apósom. Éiszaka egv órai­kor már kiment az Istállóba kor diákcsínyből táblára rajzolta egyik tanárát, mint szamarat. Letörölni nem volt idő, belépett az illető tanár. Azonnal ma­gára ismert, s büntetésből lenyalatta apámmal a raj­zot. Attól kezdve külön foglalkozott apámmal mert igen tehetségesnek tartot­ta. A nagypapa, apám apja úgy tudom 1910-rben, vagy 19U-ben halt, meg, sédes- apámnak, mint a család fenntartójának haza kel­lett jönnie Katonatelepre. Akkor kezdett komolyab­ban foglalkozni a szőlővel, a fajtákkal, a nemesítés­sel, ' keresztezésekkel — emlékszik Kocsis Irma, akt ezeket a körülményeket nyilván csak az édesapa későbbi elbeszéléseiből tudhatja, hiszen amikor ő megszületett, már a vége felé járt az első világhá­ború. • • • Meg lehet-e tanulni a szőlőnemesítés tudományát autodidaktaként, könyvek nélkül ? Akkor, amikor Kocsis Pál nekirugaszko­dott életművének, szak­könyvek úgyszólván nem is voltak. A tapasztalati is­meretek viszont óriási erőt jelentettek Kocsis Pálnak. De kitűnő társat és példa­képet talált az akkoriban ugyancsak Katonatelepen működő Mnthiász János­ban, akit ő is és a ta­nyavilág népe. ismerősök, barátok, tisztelők nagv tá­bora csak úgy emlegetett: ! az öreg Űr! így, nagybe- ! )üvel. — Apám közel tíz évig I volt ismeretségben, barát- ' ságban az öreg Űrral. Mathiász eredményeire olyan büszke volt, mint j a saját munkájára. Dédel- i gette a Mathiász-vesszőiket, s élményt jelentett neki I ha találkozott, együttmű- : ködött az, akkor már vi- i lághírű nemesitővel. Ezek : a találkozások persze, , szinte mindennaposak vol- j tak. Mathiásznak és apám­nak lelki rokonsága ab­ban is megmutatkozott, hogy nem féltélcenykedtek I egymás eredményeire, j Mindketten boldogan osz- 1 tották szét a sikerült, a i bevált fajták vesszőit. Ki- i terjedt levelezést folytat- j tak. Tudom, hogy édesa­pám nemcsak a nagy té- ■ telben vásárolni szándé­kozók igényeit elégítette lei, de válaszolt a mind­össze négy-öt szálat kérő emberek levelére és kül­dött nekik a kért vesz- szőkből. A forgalmat egy­maga bonyolította:. olvas­ta, megválaszolta a leve­leket. Kiválogatta, csoma­golta a szőlővesszőket, postázta. Csak éppen a feladással bízott meg mást. — Én Mathiász Jánosra csak halványan emlék­szem. Kicsi, törékeny öreg­ember volt, fényes, jóságos szemekkel. Amikor meg­halt a temetésére engem is elvittek 1921 december elején. Mint kisgyereket (négy éves voltam akkor) megragadott, hogy kopor­sója mellé egy üveg bort és egy általa nemesített szőlővesszőt tettek. Nem tudom, megtaláltak-e ezek­ből valamit, amikor a hat­vanas évek elején exhu­málták? — teszi fel szin­te önmaga számára is a kérdést az érdekes visz- szaemlékezés végén Kocsis Irma. A második világháborút megelőző években Kocsis Pál már nasv tisztemben álló nemesítőként volt is­meretes az európai orszá­gokban. Katonatelepre messze városokból és kö­zeli településekről is za­rándokoltak a kíváncsi laikusok és a szakmai ér­deklődők. Kodály Zoltán Olaszországban hallott elő­ször a katonaWepi va­rázslóról. Mathiász János akkor már régen néni élt. Kodály Olaszországból egyenest Kecskemétre, in­nen azonnal Kocsis Pál­hoz sietett. Nagy b-rátság; a kölcsönös tisztelettől táp­lált rokonszenv alakult ki közöttük. Ezt követően Ko­dály gyakori vendég volt a katonatelepi házban. En­nek az évekig tartó barát­ságnak emlékére nevezte el egyik szőlőfajtáját Ko­csis Pál, Kodály Zoltán­ról. — Persze Kodálycm kí- I vül számtalan híres és ke- j vésbé ismert embert lát- I tunk vendégül annak ide- I jén. Festők, politikusok, i írók, gazdászok, művészek ! egész iskolai tantestüle­tek, a gazdasági iskola diáks^rege járt ki édesa­pámhoz, aki nagy-nagy szeretettel és aprólékosság- gal magyarázta az érdek­lődés legkisebb jelére mun­kájának lényegét, célját és eredményeit. — Nem szükséges meg­erősítenem azt a tényt, hogy apósom rendkívüli ember volt — veszi át a szót Nagy Imre. aki edd’g maga is érdeklődéssel hall­| gáttá az általa már bizo­nyára ismert körülménye­ket. — Legfőbb szenvedé­ly“ a szőlő, de szívesen vadászott. A vadá^kuCi»*- kon kívül volt neki egy kis pulija. Az mindenhová elkísérte. Egész nap a sar­kában lendült. Én csodál­tam munkabírását, akarat­erejét, kitartását. Emlék­szem. még nyolcvan éves koréban is húsz évre szó­ló terveket szőtt... Kocsis Pál használati tárgyai, feljegyzései, mun- kaeszközei részben Buda- oestre. részben a K°-ske- méti Katona Józs°f Múze- i umbn kerültek. A család | birtokában már abg van valami. ÉW.műve azonban — benne a Kocsis Irma is — itt virágzik az arany­homokon. Gál Sándor Fogalmain sincs Juclkámt ” Em/ kis szívességre kérlek. Dezső fiam nösül- ví akar, és Kovács János lánvát kívánja elvenni. Tu^od. Kovács eny bér- házban lakik vele*ek, már­pedig. aki eon bárban la­kik az meo*ud a. ran síkról mindent. Kanyon kíváncsi vamiok. rn'on milyen az a csatád, '’’lova Dezsőkém bená-üi. "érőm kimerí*ő leveledet. '—sáss meg a zavarásom ‘ Számtalan­szor csók: . Manci. SZgr, „í T.^rn. f Megkav*am kedves levételét, eav'**árzpk ve­led, de Sa 'a','’ VováesA^nt nem. ismerem "aq kevésbé a lánvát. akit Dezső fiad feleségül akar venni Tn- ,dod, pzi visszahúzódta, is-. meretség nélkül élünk, de ízlésem is tiltja, hoqy a házbeliek magánéletébe turkáljak. Bár annyit még­is megtudtam, hogy ez a Kovács kislány, az Annus- ka nagyon rendesnek lát­szik, aki mindent megtesz szülei érdekében. A múlt­kor Kovácsék bejárónője beszélte, hogy olyan ara­nyos az Annvska.. hogy a szabóhoz minden fizetéskor személyesen megy le. ha a oavám ruharészle*£t nem hírfák hirtelen kifizetni. Ilyenkor mindig ott marad éjfélig, kies-kri-ölni, szép tőle, nem? Tudod, nálunk vékonyak a falak, node ne érts félre, nem hallgatóz­tam, csak a múltkor haj­nalban kicsit becsípve jött haza az Annuska és az apja meg akarta fojtani. Amúgy igazán mondom, nagyon rendes emberek, különben nekem fogalmam nincs, hogy ők milyenek. Persze, mostanában csend van náluk. Kovácsné típu­sa az odaadó feleségnek. Néhány nap óta minden nap egy ételhordöval tá­vozik otthonról, mert sze­retett férjének ebédet visz, ugyanis szegényt beleke- vertéK ártatlanul valami pénzügyi manöv"sbi> és a bbrtönkosztct nem na­gyon szereti, tudod, ritkán főznek, odabent szilvás­gombócot... De a lakásuk bútora is nagt/on elegáns, tegnap láttam éppen - fo­lyosón, remek darabok. Ál­lami alkalmazottak felrak­ták egy stráfkocsira és valahová. elszállították. Biztosan renoválni... Van egy fiuk is, már húsz éves, a Tibor, róla pedig azt terjesztik a pletykás nyelvek, hogy a Farmos­ra jár ki egy libásasszo-y- hoz, az támogatja anyagi­lag. Még egvszer légy elné­ző, drága Mancikám, ami­ért fogalmam nincs milyen család Kovácsék. De örü­lök is ennek, hiszen neked direkt fáina '"írnom, ha valami rosszat megtudnék erről a nagyon rendes csa­ládról. Node ismersz, az Iskolából is, tudod, hogy ott is én voltam a legfi­nomabb lélek. Ezerszer csókollak: Juci. aitóirat: Jaj képzeld s' Mancikám, most jött éppen a fodrásznőm, megkérdeztem tőle, nem ismeri-e véletlenül Knvá- csékat. különösen az Anna lányukat, és azt mondta, hogy oda is bejár dane- rolni és azt nagyon tudja, hogy milyen rendes az An­nuska. mert amellett, hogy olyan fiatal. 27 éves, ez a derék lány minden hónap­ban leutazik Kalocsára, hogy láthassa a gyermeke­it... Hát nem aranyos tóle? .lénes Géza | Előkészület a Kodály- évfordulóra A Hazafias Népfront megyei bizottsága mellett j működő népzenei társaság j január 25-én, kedden dél­után fél 5 órakor tartja J idei első — kibővített — ! ülését a megvet népfront- ' székházban. El-őként Kál­mán La-os tanár terjeszti elő a társaság 1.97 -es 7 | félévi mur. taterveze*é*. Ezt \ követően a KodHv-évfor- duló kecskeméti vrogram- I javaslatát tárgyalják meg — dr. Tapasztó Istvánná | népművelési felügyelő tá­jékoz Uójg alapján.

Next

/
Thumbnails
Contents