Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-13 / 10. szám

1972. Január 13., csütörtök 3. oldal A Mazowsze-együttes Kedden láthattuk a len­gyel televízióműsorból a hí­res Mazowsze-együttes mű­sorát. örvendetesen meg­növekedett hazánkban is, külföldön Is a népművé­szet, a népdalok, a népi táncok iránti érdeklődés. A népi kultúra szép hagyo­mányait őrizte e lengyel műsor is: szép népi hím­zések, szőttesek, fejdíszek, dalok adtak megfelelő kör­nyezetet a sok vidámsággal teli táncoknak. A táncosok bravúrosan gyors mozgását jól érzékelhették a nézők is. A friss, kellemesen szó­rakoztató összeállítást nem a „színházi” előadás ha­gyományos, merev szem­szögéből tekinthették meg a képernyő előtt ülők. A változatos kameraállások lehetővé tették azt, hogy olykor felülről láthassuk a táncosok különféle alakza­tait, máskor pedig egy-egy felugró táncos szemszögé­ből pillanthattunk szét. Moliére: A képzelt beteg 350 éve született Moliére, a francia klasszicista drá­ma mestere, aki vígjátékai­ban kigúnyolta a józan ész­től eltérő kényeskedőket, úrhatnám polgárokat, tudós nőket, fösvényeket stb. Gyulai Pál is észre vette, hogy a klasszicista drámá­ra jellemző hely-, idő- és cselekményegységet Molié­re alkalmazta a legtermé­szetesebben. A Televízió A képzelt beteg című Molié- re-vígjáték tv-változatának bemutatásával ünnepelt. Hubay Miklós bevezetőjé­ben többek között azt emel­te ki, hogy Moliére a víg­játék becsületét harcolta ki a józan ész diadalát ün­neplő műveivel. A képzelt beteg szellemes jeleneteiben nemcsak a hi­székeny, minden betegséget önmagának bebeszélö em­bertípust teszi nevetséges­sé, hanem a kor nagyképű zsarnoki orvosait is. Jó­ízűen nevettünk Argan „be­tegségén”, kezelési módjain („allövetek”!). A vígjáték másik problémája: miként próbálja Argan máshoz erőltetni leányát, s majd hogyan járnak túl az eszén. Számos Moliére-da- rabban találkozunk az itt szerepelt Toinette szoba­lányhoz hasonló talpraesett, józan figurákkal, kik vala­milyen ügyes fogással, ke­gyes csalással megoldják a konfliktust, leleplezik a ha­zugokat, „rendet” teremte­nek. Moliére százada a gon­dolkodás. a szellem idősza­ka is. Szereplőiben győz vé­gül is az értelem, a józan­ság. E vígjáték televízióválto­zata (Egri István rendezé­se) a Moliére-i szellemet hozta közel hozzánk, pél­dául amikor bemutatta a nézőknek az orvosnak Öl­töző szobalány szerepcseré­jét A címszerepet Besse­nyei Ferenc játszotta ki­tűnően. de talán nála is jobb volt a szobalány sze­repében Ruttkai Éva. Ke­vés lehetősége volt Detre Annamáriának és Szersén Gyulának. Epizódszerepét emlékezetesebbé tudta ten­ni Sztankay István. Olykor külsőleges eszközökkel élt Máthé Erzsi és Rátonyi Ró­bert. Moliére 350 éves. Ma is él. Szekér Endre Dobi-múzeum Szőnyben Egyedülálló emlékmúze­um őrzi Szőnyben Dobi István egykori lakóházában az államférfi munkásságát. Az 1970-ben megnyitott gyűjtemény ugyanis a vi­lágon az egyetlen olyan, ahol az ország legnagyobb közjogi méltóságát évekig viselő személy politikai te­vékenységére vonatkozó dokumentumok mellett ott találhatók korábbi föld­művelő, kenyérkereső szer­számai. Az anyagban sok kurió­zum szerepel. Dobi István munkásságának emlékei egyben a parasztság sor­sának, küzdelmeinek és boldogulásának dokumen­tumai. Több olyan fénykép ke­rült elő, amelyek Dobi Ist­vánt alföldi szervező kőr­útján ábrázolják. A nem­rég alakult Dobi István Ba­ráti Kör tagjai elhatároz­ták, hogy magnóval be­járják az Alföldet, a Du­nántúlt, és Összegyűjtik a még élő barátoknak, har­costársaknak a visszaemlé­kezéseit. Sötét az utca... Kecskemét közvilágításáról Az utóbbi hónapokban több száz panaszos levél, bejelentés érkezett a váro­si tanácshoz, a Petőfi Né­pe szerkesztőségéhez, s más államhatalmi, társa­dalmi szervezethez: nem megfelelő a megyeszékhely közvilágítása. Ezt a meg­állapítást valamennyi kecs­keméti könnyen ellenőriz­heti, ha sötétedés után vé­gigmegy valamelyik for­galmasabb főútvonalon, a mellékutcákról nem is be­szélve. Annak az okát ke­restük, miért ilyen sötét a megyeszékhely, miért nem égnek, világítanak a ha­gyományos és a legmoder­nebb fénytestek, s kik ezért a felelősek? Az illetékesek­kel történt beszélgetések során arra is választ kap­tunk, milyen módon lehet­ne korszerűbbre cserélni a már elavult, csupán pislá­koló lámpatesteket. A DÁV hanyagsága, hibái Január 7-én Szalay Ist­ván, a városi tanács osz­tályvezető főmérnöke, Me- legh László, a DÁV üzem­vezető mérnöke és Bálint Istvánná, a tanács csoport- vezető mérnöke közösen el­lenőrizték a város közvilá­gítását. Mielőtt szomorú tapasztalataikat ismertet­nénk, szeretnénk néhány szakmai megállapítást ten­ni, Kecskeméten négyféle lámpatest szolgálja a vilá­gítást : fénycsöves armatú­Február 4—5: XV. kecskeméti jogásznapok Egy év kihagyásával az idén újból megrendezik Kecskeméten a jogásznapo­kat, immár a tizenötödi­ket. Az első napon, február 4-én délelőtt tíz órakor a Kecskeméti Megyei Bíró­ság épületének dísztermé­ben dr. Prieszol Olga, a Közalkalmazottak Szakszer­vezetének főtitkára mond megnyitó beszédet, majd dr. Korom Mihály, az Egyre többet vásárolunk A múlt év kereskedelmi mérlege A belkereskedelem múlt évi mérlege — az évvégi számok hiányában — még nem pontos, a rendelkezés­re álló adatok azonban szemléltetik a forgalom szerkezetét, jellemző ten­denciáit. A kiskereskedelmi válla­latok és a szövetkezetek 1971-ben hozzávetőlegesen tíz. százalékkal — 15 mil­liárd forinttal — nagyobb forgalmat bonyolítottak le az előző évinél, s ezzel né­mileg túlteljesítették a nép- gazdasági terv előírását. A fogyasztási piac stabilitá­sát, a kereslet és a kínálat javuló összhangját bizo­nyítja, hogy a lakosság összbevételének egyre na­gyobb részét fordítja áru­vásárlásra. 1971-ben min­den száz forintból 73 fo­rintot költöttek el az üzle­tekben. Az élelmiszer-iparcikk- forgalom arányában már 1969 meghozta a fordula­tot, ez volt az első év, ami­kor a lakosság — ha csak 0,2 százalékkal is — keve sebbet költött élelmiszerre, mint iparcikkre. Zsírból például 7 százalékkal keve­sebb fogyott, viszont 5 szá zalékkal több étolajat és 2 százalékkal több margarint vásároltak. A ruházati forgalomi mintegy két százalékkal el-) maradt a várakozástól, jól­lehet az áruellátás színvo­nala javult, kevesebb volt a hiánycikk, s a minőségi panasz. Különösen a gyap- lú- és gyapjú típusé lamint a selyemszövetek, a kötött alsó- és felsőruházati cikkek forgalma növeke­dett. viszont az előző évi­nél kevesebb pamut, mé­teráru, női felső konfekció­áru, férfi- és fiúing, haris­nya fogyott. összességében a számítá­soknak megfelelően, to­vábbra is az átlagot meg­haladó ütemben, dinamiku­san fejlődött a vegyesipar­cikkek értékesítése. A ke­reslet változása miatt azon­ban a kereskedelem az el­ső félévben 700 millió fo­rint értékű megrendelést vont vissza a KGM válla­lataitól, csökkent például a gázkészülékek iránti.keres­let. A viszonylag magas el­látottsági szint miatt mér­sékeltebb volt az érdeklő­dés a tartós fogyasztási cikkek, főleg a híradástech­nikai készülékek iránt Az összességében megfe­lelő árukínálathoz nagyban hozzájárult az import; a forgalomba hozott áruk 17 százaléka külföldről szár­mazott. A fejlődő orszá­gokból 20, a szocialista pia­cokról 15 százalékkal több árut hoztunk be, mint 1970-ben. a csehszlovák ha­tármenti árucsereforgalom pedig mintegy négyszeresé­re növekedett MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, igazságügy­miniszter tart előadást: Jogpolitikánk aktuális kér­dései címmel. Ugyancsak a XV. kecs­keméti jogásznapok első napján kerül sor a megyei bíróság egyik termében dr. Kemenes Bélának, a Sze­gedi József Attila Tudo­mányegyetem tanszékveze­tő tanárának A Polgári Törvénykönyv kodifikációs előkészületeinek néhány időszerű kérdése című elő­adására. Ezzel egyidőben tart előadást a jogásznapok keretében dr. Fonyó Antal, a Szegedi József Attila Tu­dományegyetem tanszékve­zető tanára a Büntető Tör­vénykönyv egyes elvi kér­déseiről. A jogásznapok második napján, február 5-én dél­előtt 10 órakor a megyei bíróság épületének díszter­mében dr. Kampis György, a Minisztertanács Titkár­sága jogi osztályának mun­katársa az új szövetkezeti jogszabályokról beszél. Elő­adása után dr. Bodóczky László, a megyei bíróság elnöke, a Magyar Jogász Szövetség megyei szerveze­tének elnöke mond zárszót. G. S. ra (három fénycsővel), gomba armatúra (hat fény­csővel, vagy két higanygőz- lámpával), higanygőzlámpa (két égővel) hagyományos villanyégők (két darab 60 —150 wattos égővel). A helyszíni bejárás során összesen 55 hibaforrást ta­láltak, amelyek közül né­hányat szeretnénk felsorol­ni. A városi tanácsháza kör­nyékén 9 lámpa, a Mártí­rok útján 20 higanygőz- lámpa nem világított. A Szabadság téren, az István körúton, a Múkertben az égők 50 százaléka nem mű­ködött, az Aranyhomok Szálló előtt és a Kapiszt- rán utcában a fénytestek 90 százaléka van használaton kívül. A Rákóczi úton va­lamennyi lámpatest olyan piszkos, hogy nem engedte át a fényt, ugyanakkor a vasúti aluljáróban 40, az E—5-ös út teljes hosszában pedig 60 fénycső, illetve hi­ganygőzlámpa mondta fel a szolgálatot. A felelősség egyértelmű­en a DÁV kecskeméti ki- rendeltségét terheli, s nem fogadhatók el azok az ér­vek, amely szerint az égők minősége nem felel meg a követelményeknek. A váro­si tanács ugyanis évente egy darab hagyományos iz­zólámpáért 3600 forint tel­jesítménydíjat fizet. (Ebbe benne van az égők cseréje és a karbantartás.) Egyet­len fénycső, illetve higany­gőzlámpa évi díja 4740 fo­rint, amelyhez még hozzá­jön az áramdíj. Az elmúlt évben a városi tanács köz- világításért (3871 lámpa­hely után, amelv 6200 izzó­nak felel meg) 3 millió 100 ez»r forintot fizetett ki a DÁV-nak. Tanulmányterv és a költségek A DAV hanyagságát, nemtörődömségét a városi tanács kénytelen szankciók­kal sújtani. Ezért, ha egy lámpahely, izzó, fénycső, vagy higanygőzlámpa 8 na­pig nem működik, akkor két hónapig nem fizetik ki az áramdíjat. A városi tanács műszaki osztálya ezentúl csak olyan szám­lát fizet ki, amelyet ellen­őriztek, s abban nem sze­repelnek a nem világító lámpahelyek. A városközpont közvilá­gításának megjavítására a múlt év júniusában tanul­mánytervet készítettek tár­sadalmi munkában a DÁV nagykőrösi üzletigazgatósá­gának dolgozói. E doku­mentáció tartalmazza a nagyállomástól a Széchenyi térig, a Kossuth tér és Aranyhomok környéke, a városi tanácstól a Katona József Gimnáziumig az új városközpont, illetve a Kossuth és Kálvin tér kor­szerű világítással való el­látását. A terv megállapít­ja, hogy a városközpont je­lenlegi közvilágítása egye­netlen, nem megfelelő, az átlagos fényerősség nem haladja meg a 3 Luxot. A mérnöki számítások szerint az említett utcákon és te­reken 9,6 méter fénvpont magasságú ostomyelek fel­állításával, kétszer 125 wattos higanygőzlámpa felszerelésével mintegy 6 Lux fényerősséget lehetne elérni. Ez a korszerűsítés — amely már szinte el­odázhatatlan — 2 millió 937 ezer forintba kerülne. Keressék a megoldást A városi tanács meglehe­tősen szűk anyagi alapjá­ból az 1972. évben a köz- világítás korszerűsítésére mindössze 310 ezer forintot fordít. A fejlesztési alapból tehát a tanulmánytervben lefektetett, korszerű közvi­lágítás megvalósítására csak jelentéktelen összegre számíthatnak. Egyszóval a városi tanácsnak az egyéb feladatok végrehajtásához szükséges pénzen kívül más Az Északi-sark—gyermekszemmel a vad Északot, mint Moszk­vát. Magyarázata ésszerű, de váratlan volt: — Itt nem csípnek a szú­nyogok. — De azért biztosan job­ban szeretsz metróval utazni, mint a zötyögő s dzsippel? Kolja természetes értet­lenséggel nézett ránk; mi már felnőttünk, s nem ért­hettünk meg ilyen egy­szerű dolgot. — Itt én a vezetőbácsi melleit ülhetek, nem úgy, mint a metrón. — Hát a medvéktől nem félsz? — 4 kis medvéktől nem félek, a kutyám is vigyáz rám. .— Azt tudod-e Kaim.. hogy te közelebb élsz az Északi-sarkhoz, mint akár­melyik szovjet kisfiú? Ennek a hallatára meg­döbbenve, s elragadtatva nézett ránk. örömét azon­ban felnőtt módjára pró­bálta — sikertelenül — palástolni. Zavarában ha­darni kezdte: — Van itt egy kislány is. Nem messze lakik. Ak­kor ő is közelebb van az Északi-sarkhoz, mint bár­melyik kislány. A messzi északon dolgo­zók gyakran magukkal hoz­zák gyermeküket. A kicsik hamar megbarátkoznak a szokatlan körülményekkel. Ellentétben a felnőttekkel, ők könnyebben megbirkóz­nak a zord íaavnkluL. _i megbarátkoznak a — min­den állomáson megtalálha­tó — hosszú szőrű, északi kutyákkal. Röviden: a gye­rekek otthon érzik magu­kat a messzi Északon. A következő reggelen to­vább kellett mennünk. Hó­vihar volt kitörőben. Meg­lepetésünkre Kolja már ébren volt, felkeresett min­ket, hogy elbúcsúzzék. A hó alatti menedékéből ku­tyája is előszaladt. Lefény­képeztem őket. A kisfiú — akár egy meglett férfi — kezet rázott velem, s még mielőtt elköszönt volna, fi­gyelmeztetett: — El ne felelted e1külde ni a képet! Tudod a cí­mem? Szavaméig Zemlja Északi meteori/' ' ai állo­más, Djudilov Nvikolaj Vlagyimirovics. (BUDA­---IRl-Zt a nyagi erőforrás nem áll rendelkezésére. Felvetődik a kérdés, mi lenne mégis a megoldás, milyen módon lehetne megjavítani a megyeszék­hely közvilágítását? Több­féle lehetőség kínálkozik. Például: A most énülő vá­rosközpont költségvetésé­nek részeként lehetne ke­zelni a tanulmányterv meg­valósítását. Talán arra is lenne mód — miután Kecskemét a megye szék­helye, felsőfokú vonzás’-öz- pont —, hogy a megyei ta­nács anyagi alapjaiból ezt a különben nem nagy ösz- szeget biztosítaná a város részére. Végezetül a városi tanács vezetőinek, gazdasá­gi szakembereinek ismétel­ten át kellene tanulmá- nvozniok a költségvetést. Feltehető, hogy találnak ott olyan tételt, amelynek át­csoportosításával meg le­hetne javítani a város köz- világítását. Mi természete­sen csak ötletekkel, javas­latokkal szoleé'katunk. A végleges megoldást, a város közvilágításának iohbntéte- lét a városi tanácsnak, a vezetőknek kell meetal*’- niok, már csak azért is, hogy ne emlegessék Kecs­kemétet az ország „legsöté­tebb” városaként. faábpf Gépünk az Északi Jeges­tenger Szevernaja Zemlja szigetvilágának legkisebb szigetén landolt. A jég bi­rodalmába tartó kétórás út után — elzsibbadt tagjain­kat nyújtogatva — boldo­gan szálltunk ki a betonra. Körülnéztünk, de a csöppnyi szigeten csak há­rom, hóval félig betemetett kis házat láthattunk. Az egyik közelében egy kisfiú állt, s láthatólag ránk várt. j A feje búbjáig be volt bu- gyolálva. ö volt az első I ..helyi ember”, akivel ta j lakoztunk — az ötéves ! Kolja. Moszkvából jött ide j a szüleivel. Apja rádiömü- \ szerész a meteorológiai ál- í lomáson. Mint megtudtuk. La kis Kotta Jobban szereti

Next

/
Thumbnails
Contents