Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-12 / 9. szám
4. oldal 1972. Január 12., srerda Egy év múltán Az ez ev január 1-én életbe lépett új szövetkezeti törvény 29. paragrafusa rendelkezik a nőbizottságok létrehozásáról. Eszerint a nőbizottság elnökét és tagjait a közgyűlés választja meg négyéves időtartamra. A bizottság itt kapja meg munkáját, és annak elvégzéséről be kell számolnia minden egyes esetben. A nőbizottságok a termelő- és szakszövetkezetekben már az elmúlt évben megalakultak. Az eltelt időszak tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy létezésük legtöbb helyen csak névleges volt, munkájuk szükségességét, termeléshez kapcsolódó voltát csupán elvben ismerték el. Nagyon kevés helyen sikerült az új formának, követelménynek megfelelően dolgozni. A Homokhátsági Mezőgazda- sági Szövetkezetek Területi Szövetségének nőbizottsága által végzett felmérés nagyon tanulságos. A hozzájuk tartozó 95 tagszövetkezet nőbizottsági elnöke közül mindössze 42 töltötte ki a kérdőívet. A többiek (több mint 50 százalék!) nem jelentek meg azon a továbbképzésen, amelyen válaszolniuk kellett volna a kérdésekre. Már ez is elgondolkoztató, hiszen a tsz-szövetség az elmúlt évben mindössze hat alkalommal hívta ösz- sze a nőbizotteági elnököket. A megjelenés minden esetben hiányos volt, a meghívóik sokszor el sem jutottak hozzájuk, vagy ha megkapták, a vezetőségtől hiányzott a beleegyezés. A kérdőíveken adott válaszok is szomorú tényeket közölnek. A megkérdezettek közül 36-an tagjai a szövetkezetnek, a többiek vagy alkalmazottak, vagy családtagok. Huszonegyen vesznek részt a szövetkezeti vezetésben, kilencen a vezetőségi ülések állandó meghívottjai, hárman alkalomszerűen, kilencen pedig egyáltalán nem kapnak meghívást. A közgyűlés tizennyolc nőbizottságnak adott munkát, huszonnégynek nem. Munkatervet huszonötén készítettek, nőbizottsági ülést pedig csak tíz szövetkezetben tartanak rendszeresen. A gazdaságokban nem készültek el az intézkedési tervele, amelyek a nők élet- és munkakörülményeinek felmérése után megállapították volna a gazdaságvezetők ezzel kapcsolatos feladatait. Igaz, 18 szövetkezetben közgyűlés által elfogadott munkát kaptak a bizottságok. Ez elsősorban a szociális bizottságok munkájának részbeni vagy teljes átruházását jelentette. Mivel ez a megbízás a nőbizottságok munkatervének alapja lett volna, érthető, miért nem feleltek meg a követelménynek az elkészített ütemtervek. A szövetség segítséget kíván nyújtani a feladatok jobb megoldásához. A tervek szerint a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben a gazdasági vezetés intézkedési tervét, a laki teleki Szikra Tsz-ben pedig a nőbizottsági munka ütemtervét készítik el úgy, hogy az alapul szolgálhasson az összes homokhátsá- I gi szövetkezetnek. * 4 nőbizottsáqok munkájának tapasztalatairól Ez azonban még mindig kevés. Az elveket jó lenne gyakorlattá változtatni. Hogy csak néhányat említsek. A továbbképzésre utazó nőbizottsági elnökök csupán az autóbusz vagy vonatköltséget kapják meg a tsz-től. Elvétve akad olyan, aki megkapja a napidíjat is. Ugyanez a férfi dolgozóknál természetesen járó összeg. Magától értetődő dolog hogy nem engedik el a női vezetőt az értekezletre, mert éppen az időben nélkülözhetetlen a gazdaság számára. Ugyanakkor a férfi vezető elhagyhatja a munkahelyét kevésbé fontos vagy éppen halasztható ügyben is. Aztán vannak még fájóbb megkülönböztetések. Egyiik szövetkezetben öt asszony csaknem egy heti szabad idejét áldozta annak a helyiségnek a kitakarítására, berendezésére, ahol az öregek napját rendezték. Segítettek a főzésben. felszolgáltak, kitakarítottak, de az öregek háláján kívül egyetlen köszönő szót sem kaptak. Saját zsebükből fizették ki az egy darab elveszett tányért is. A férfi szakács a főzésért a rendezvény napján viszont 100 forintot kapott... A gyakorlat tehát azt mutatja, még mindig tizedrangú dolog a nőbizottságok létezése. Jó lenne, ha az elkövetkező hónapok közgyűlései mindenütt megbíznák munkával őket, és a valóságban, a mindennapi életben is megkaphatnák az elvben elismert jogokat. D. É. Nemcsak érdekképviselet Mérlegen a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének munkája Megkezdődtek az előkészületek a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusára. Az első kongresszus óta eltelt időszak munkájának értékelése során mérlegre kerül a termelőszövetkezetek területi szövetségeinek tevékenysége is. Erről beszélgettünk dr. Varga Antallal, a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkárával. — A szövetség 1967. szeptemberében alakult. A bácskai tájkörzet viszonylag egységes gazdasági és termelési szempontból, amely jó lehetőséget biztosít az együttműködésre, a legjobb tapasztalatok szervezett elterjesztésére. A szövetség létrehozásánál messzemenően érvényesül a közös gazdaságok önkéntes elhatározása Ennek jelentős szerepe van abban, hogy a tagszövetkezetek sajátjuknak érzik érdekképviseleti szervüket, igényt tartanak tevékenységére, amellett, hogy kritikai észrevételekkel juttatják kifejezésre egyre növekvő igényeiket. 'tájékoztatás Arra a kérdésre, hogy melyek a szövetség legfőbb feladatai, így válaszolt dr. Varga Antal: — A tagszövetkezetek helyeslik, hogy a legfőbb tennivalónk a közös gazdaságok szolgálata, a mozgalom előtt álló feladatok megvalósításának segítése, az ebben való aktív közreműködés. Területi szövetségünk munkájának egyik fő területe — amely az évek sogwirmw-nroanm a idegei 30. össze is verekedtek. Sikoly, ordítás, repülő kávéscsészék, poharak, hamutartók. És mintha valami titkos riadó szólította volna a helyszínre őket, újabb és újabb harcosok érkeztek, s bár fogalmuk sem volt az előzményekből, teljes lendülettel belevetették magukat a küzdelembe. Mindenki harca volt ez — mindenki ellen. Régi, leplezett gyűlölködések lobbantak lángra. A hűtőpult mellett a filigrán táncdalénekesnő két kézzel cibálta annak a pályatársnőjének haját, akivel hetenként felváltva nyilatkozik a képeslapokban, hogy mennyire szeretik, tisztelik, nagyra tartják egymást. A kitűnő rádiós kommentátor, Salvus vizespalackot lengetve, korát meghazudtoló lendülettel üldözte tv-s kollégáját a gyümölcsrészleg ládái között, két bemondó szabályos ökölharcot vívott a textilneműosztályon, két humorista gyomrozott egy esztétát... És Kopra? Ide-oda szaladgált izgatottan, próbálta csittítani, szétválasztani a verekedőket, magyarázott, érvelt, ri- mánkodott, hasztalan. A csillapító szavak elvesztek az éktelen ricsajban, a szétválasztott civakodók újult erővel ugrottak egymásnak, gyorsított járatban cikáztak a légtéren át a legkülönfélébb élelmiszerek, italáruk, használati és luxuscikkek, ékes bizonyítékául annak, hogy mostanában a vidéki kereskedelmi egységek is bőséges választékkal rendelkeznek. Égi csoda, hogy komolyabb sérülés még nem esett az iszonyatos perpatvar során. De várható volt, hogy pillanatokon belül bekövetkezik a katasztrófa. Ekkor a kétségbeesett Koprának megakadt a tekintete egy gyermektrombitán, a játékosztály polcán. Odarohant, felkapta, minden maradék szuflájával belefújt. Maga sem tudta, miért, a tv-rek'ám szignálja szállt ki a dobhártyaszakító hangerővel a pléh zeneszerszám tölcséréből. Meglepő hatással. Egyszerre csend támadt, lehanyatlottak a hajításra emelt karok, félúton megálltak az ütésre lendülő öklök, leváltak a torkokról a markolászó ujjak. Arra a kockásinges, farmernadrágos fiatalemberre irányult minden tekintet, aki az erőfeszítéstől kimeredt szemmel trombitált. Hirtelen valamennyien felismerték, hogy hiszen ez az a Kopasz-hegyi újságíró, aki miatt leruccantak ide, akivel tárgyalni akarnak, akitől függ, hogy ilyen, vagy olyan formában részt vehetnek-e a háromperces kozmikus műsorban. Kopra pedig eldobta a trombitát, előhúzta a jegyzetfüzetét, golyóstollát. — Mindenki maradjon a helyén — kiáltotta —, mindenkihez oda megyek. Aki elmozdul, automatikusan kizárta magát az adásból. Pisszenés nélkül fogadtak szót, még a pultok mögött az eladók, a csata elől a falhoz lapuló helybeli asszonyok is megmerevedtek. Kopra odalépett a hozzá legközelebb állóhoz. Történetesen ez az idősebb férfi volt talán az egyetlen, aki nem vett részt az össznépi dulakodásban. A pénztárfülke fedezéke mögül megértő-gunyoros-bölcs mosollyal figyelte az eseményeket — A professzor úrnak mi a terve? — érdeklődött Kopra. — Tudja, fiatal barátom — felelte a kérdezett —, én már jóideje készülök egy előadás-sorozatra, a kozmikus gondolkodás történetéből. Ennek, hogy úgymondjam, a szurrogátumát talán ismertetném egy-két perc alatt. — Igen — bólintott a műsor szervezője, firkantott valamit a noteszébe, kitépte a lapot, odaadta a professzornak. — Szíveskedjék ezzel jelentkezni tizenegy órakor a telkemen. A következőhöz fordult. — Az ön kívánsága? A gördülékeny stílusáról ismert színpadi szerző, aki darabjaiban évről évre sikeresen ülteti át a század- forduló franciás szalontémáit szocialista környezetbe, a földön ült és egy puklit tapogatott a pofacsontja alatt. — Talán nem szerénytelenség részemről — mondta nyájasan —, ha arra hivatkozom, hogy a néhány perces közérdekű, kedélyes csevegést én honosítottam meg Európának ebben a csücskében. Minthogy ezúttal is kifejezetten néhány perces adásról van szó, a tudomány és a technika valóban gigászi előretörését, az űrhajózás fantasztikus vívmányát állítanám párhuzamba a lakáskarbantartó szövetkezetek slendrián munkájával. Jó? — Igen. (Folytatása következik) rán fokozatosan kialakult — a termelőszövetkezetek tárgyilagos tájékoztatása. Információnkban rendszeresen felhívtuk a figyelmet a termelési lehetőségek jobb kihasználására. Az utóbbi években a tagszövetkezetek egyre inkább a körzetet érintő legátfogóbb termelési feladatok elemzésével kapcsolatosan kérnek segítséget. A gazdaságok saját tapasztalataik alapján mindinkább meggyőződnek arról, hogy előrelépni csak együttműködéssel lehet. Számos rendezvényen, tapasztalatcserén igyekeztünk a legkorszerűbb módszereket népszerűsíteni. A minden évben megtartott tavaszi határszemlék, amelyeket a szövetség irányít, jó alkalom arra, hogy egymástól tanuljanak a gazdaságok. A tájkörzet legfontosabb termelési ágazatait részletesen elemezzük minden évben, összefoglalókat készítettünk a búza-, a kukoricatermesztés eredményeiről, az állattenyésztés helyzetéről. Az észrevételek sorsa A tagszövetkezetek elnökei általában elismeréssel nyilatkoznak a szövetség munkájáról. Véleményük szerint része van abban, hogy az utóbbi években a körzet gazdaságai 10—12 százalékkal növelték a termelési értéket, 25—27 százalékkal az árutermelést és 5—6 százalékkal a bruttó jövedelmet minden esztendőben. A most készülő zárszámadások azt tükrözik, hogy tavaly ismét előreléptek a gazdaságok. Eredményesen zárják az évet, veszteség várhatóan sehol sem lesz. A tapasztalatok szerint a területi szövetség állásfoglalását, véleményét, javaslatait a tagszövetkezetek vezetői mérlegelik, felhasználják a legfontosabb vezetői határozatok, döntések létrehozásánál. A szövetség testületi munkája közben született legfontosabb észrevételeket eljuttatják az illetékes párt-, állami és gazdasági szervekhez. — Ez a tevékenység érdekképviseleti munkánk egyik leglényegesebb része — hangoztatja a területi szövetség titkára. — Észrevételeinket az illetékes szervek legtöbb esetben figyelembe veszik, mérlegelik. Előfordul, hogy néhány témában nem történik lényeges előrehaladás. A gazdálkodásban jelentkező feszültségek megoldása néha hosszabb időt vesz igénybe. Kapcsolataink a párt- és állami szervekkel egészségesen alakulnak. A szövetségi munka hatékonyságát segíti, hogy a legáltalánosabb kérdésekben a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsától átfogó információt kapunk. Rendszeresen tartunk véleménycserét az országos tanács kezdeményezésére. Ezek a tanácskozások a legjobb tapasztalatok hasznosítását segítik. További előrelépés A termelőszövetkezetek országos kongresszusán nemcsak az eddigi munkát értékelik, hanem a tovább- lénés lehetőségeit is kutatják. — Véleményünk szerint egyre növekvő feladatainkat csak úgy tudjuk teljesíteni. ha az elkövetkezendő időszakban tovább nő azoknak a szövetkezeti ve- í zetőknek a száma, akik ak- i tívan részt vesznek a szö- j vétség munkájában. A tagszövetkezetekkel az eddiginél még szorosabb kapcsolatot szeretnénk kialakítani, ezért a most folyó közgyűléseken az eddigi egy küldött helyett kettőt választanak a szövetségbe. Az eddiginél több és nagyobb létszámú bizottságokat tudunk így létrehozni. Fejleszteni tudjuk a szö- vetkezetpolitikai, termelés- fejlesztési, közgazdasági áruforgalmi verseny- és a nőbizottságot. Az elnökség állást foglalt abban is. hogy gépészmérnököt veszünk fel. hogy több segítséget tudjunk adni a tagszövetkezeteknek műszaki témákban. A szövetkezet- nolitikai tevékenység mellett a közgazdasági elemzőmunkát bőyítjük. Általánosin értékelve a több mint négy esztendő munkáját, megállam'tható, hogy a területi szöv°tség igyekezett ellátni feladatait. Nemcsak a tagszöv ékezetek érdekképviseletét szolgálta, hanem segítette a mozgalom fejlőd»-°t is. K. S. Emlékműsor és új Elmek a televízióban Vajda János halálának 75. évfordulójára emlékezve, január 18-án, kedden „A völgy lakója” címmel versműsort sugároz a televízió. „Tizenöt esztendő” a címe a január 19-i műsornak, amely érdekes egyéniségekkel folytatott beszélgetésekben mutatja be a munkásőrség születésének '/örülményeit és másfél évtizedes történetét. Ugyanezen a napon vetítik az izgalmas, igényes mondani- valójú, háromrészes NDK- filmsorozat „A génuai hölgy” történetének első részét. Érdekesnek ígérkezik a január 20-án, csütörtökön kezdődő „Európa bölcsője” című hatrészes NSZK-fi lmsorozat. amely j az ókori kultúrákkal ismer- I teti meg a nézőt. A doku- mentumfilmék közül kiemelkedik a „Lámpagyújtástól lámpaoltásig” című műsor, amely január 21-én, pénteken kerül képernyőre. A tv riportere a kartali tsz-ben dolgozó nőket keresi fel, hogy elbeszélgessen velük gondjajkról, örömeikről. Ugyancsak 21-én kezdődik „A tv Szenei klubja”, amely állandó műsorként elsősorban a komolyzene» kedvelők igényét hivatoft kielégíteni. A január 22-i, szombati „éjszakai előadásban” láthatják majd a nézők Semprun világhírű regényének, „A nagy utazásinak filmváltozatát. A január 23-i, vasárnapi műsorok közül kiemelkedik a „Rusztaveli földjén” című dokumentumfiira.
