Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-11 / 8. szám
fc «Mal Wit január TL. A BANGLA DESH FÜGGETLEN ORSZÁG Rahman sejk hazaérkezett Daccába Abdul Szarnád, a Bang- la Desb külügyminisztere szombat este egy Űj-Delhi- ben adott fogadáson köszönetét tolmácsolta az indiai, a szovjet, a lengyel és más népeknek, amelyek jelentősen hozzájárultak a Bangla Desh nemzeti felszabadító harcának győzelméhez. Vasárnap közös közleményt adtak ki az indiai fővárosban, az indiai vezetők és a Bangla Desh küldöttségeinek tárgyalásairól. A küldöttség vezetője Abdul Szamad, a Bangla Desh külügyminisztere miután megbeszéléseket folytatott Indira Gandhi miniszterelnökkel, Szvaran Szingh külügyminiszterrel, Dzsagzsivan Ram hadügyminiszterrel és más magas rangú kormánytisztviselőkkel, közös közleményt adtak ki. A két kormány kifejezi azt a reményét, hogy b «nemzetközi közösség szívesen elfogadja és elismeri-a Bangla Desh szuverén, független köztársaság létrejöttének tényét” és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy csődöt mond minden kísérlet, amely „vissza akarja forgatni a történelem kerekét.” A közlemény hangsúlyozza:, mindkét fél nagyra értékeli „azt a .pozitív választ, amelyet a Szovjetunió, Magyarország-Bulgária, Csehszlovákia az NDK, Mongólia és Bhutan kormánya és népe adott a ke- let-bengáliai helyzet realitásainak”, Megemlékezik a közlemény arról á"' pozitív szerepről is, amelyet Franciaország és Nagy-Britan- nia játszott A brit légierő repülőgépén hétfő reggel Londonból Új-Delhibe érkezett Mudzsibur Rahman sejk, á kelet-pakisztáni függetlenségi mozgalom vezetője. Rahman sejket az indiai fővárosban államfőnek kijáró megkülönböztetett tisztelettel fogadták. A repülőgépből kilépő politikust 21 ágyúlövés köszöntötte. Fogadására megjelent V. V. Giri, áz Indiai Köztársaság elnöke, Indíra Gandhi miniszterelnök, a kormány és a vezérkar tagjai. Giri elnök és Gandhi miniszterelnök-asszony megindult szavakkal köszöntötték Rahman sejket, aki válaszában köszönetét mondott „a ber^áli nép barátainak — India nagy népének éS' kormányának”. Kijelentette, “hogy „most, amikor visszatér szeretett hazájába.'’ nincs gyűlölet szivében noha nem tudja, hogy kofábBi f munkatársát közül kiket tálál még életben.” Hozzátette, hogy hazája, a Bangla Desh, a szocializmus és demokrácia viszonylatában ugyanazokat az elveket vallja, mint Indira Gandhi. Kifejezte azt a reményét, hogy a Világ szabadságszéfető népéi ro- konszenével kísérik és támogatják majd az új állam törekvéseik Mudzsibur Rahman TTj- Delhiből Calcuttába utazott, majd onnan folytatta útját Daccába. Á daccai repülőtérén Rahman sejket, „a Banglá jDesh atyját” sokezres. ünneplő tömeg fogadta, aipety a hírügynökség jelentése szerint a szó szoros érteimében táncolt a boldogságtól,, amikor a repülőgépből kilépő vezetőjét megpillantotta. A katonák csak nehezen tudták visszatartani 'attól’ az ünneplőket; hogy a kifutópályára rohanjanak. Mudzsibur . Rahmant 21 ágyiilövés köszöntötte. Fogadására megjelentek Naz- rul Iszlám, ügyvezető elnök, a kormány tagjai és a Daecáhan levő diplomáciai képviseletek vezetői. Ezzel véget ért az 3. történelmi féjézet, airiely akkor1 kezdődött él; amikor tavaly móréi us 26-án a pakisztáni ka torták letartóztatták a Kelet-Pakisztáni Függetlenségi Mozgalom Vezetőjét. , Rahman sejk megszemlélte az új köztársaság hadserege, haditengerészete és_ légiereje tagjaiból álló díszszázadot, majd teherautóra állt; amely lépésben tette meg az utat a repülőtértől- mintegy 4 és fél kilométerre levő lóversenypálya felé. Az utak mentén felsorakozott, embertömeg virágokat hintett a teherautóra. A lóversenypályán mintegy 1 millió ember, volt, „ amikor Rahman sejk megkezdte beszédét, melyben határozottan kijelentette, hogy a Bangla Desh és Pakisztán között a jövőben semmiféle kapcsolat nem állhat fenn. „Kapcsolataink Pakisztánnal örökre megszakadtak” — mondotta. A Bangla Desh vezetője megnyugtatta a nem ben- gáliai származású' mohamedán lakosságot, hogy semmiféle bántódás nem fogja őket érni, csupán világosan kifejezésre kell juttatniuk, hogy bengáli- nak tartják magukat. Azokat azonban, akik „az elnyomó szolgálatába szegődtek, bíróság elé fogják állíttatni”. Megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy nemzetközi jogászbizottságot fog felkérni a kelet- bengáliai lakosság ellen elkövetett szörnyű bűntettek kivizsgálására. Rahman sejk beszédét így fejezte be: „Szeretném figyelmeztetni Bhutto urat, hogy ha egy nagyhatalommal összeesküvést szőve ismét rabszolgasorba akarna hajtani minket, keserű kiábrándulásban lesz része. De figyelmeztetni akarlak titeket iá — fordult hallgatóihoz —, hogy ez a fajta ösz- szeesküvés még nem ért véget A Bangla Desh azonban független ország és az is marad mindörökre. (TASZSZ, Reuter, MTI) Megnyílt az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének értekezlete Hétfőn nyűt mag Kairóban az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének 5. értekezlete. Az előzőt 1965-ben, Ghanánan tartották. Vasárnap a konferenciára érkezett külföldi delegációk vezetői ülést tartottak, s ezen egyhangúlag Abdel Szalam el- Zajjat-ot, az egyiptomi ASZÚ Központi Bizottságának első titkárát választották meg az értekezlet elnökévé, s jóváhagyták a tanácskozás napirendjét. Üzenetet intézett a résztvevőkhez Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára. Táviratban hangsúlyozta, hogy „a népek alapvető érdekei az afroázsiai szolidaritási mozgalom minden ‘tagjától nagyfokú egységet, éberségét, és eltökélt harcot követelnek az imperializmus és a neokolon i álizmus agresszív próbálkozásaival szemben”. „A szovjet nép — folytatódik Brezsnyev üzenete — hűen a lenini útmutatáshoz, továbbra is aktív, testvéri szolidaritást vállal Indokína hazafiaival, az utolsó afrikai gyarmatosító és fajüldöző rendszerek ellen harcolókkal, az összes nemzeti felszabadító mozgalommal. A szovjet nép síkra szállt és sfkna száll az izraeli ag- resszor és óceánontúli támogatói ellen igazságos harcot folytató arab népek mellett”. Mahmud Favzi egyiptomi miniszterelnök hétfőn délelőtt Kairóban megnyitotta az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének ötödik értekezletét. * Köszöntő beszédében emlékeztette a küldötteket és a jelenlevő vendégeket arra, hogy a szervezet első értekezletét éppen Kairóban tartották; az egyiptomi főváros az afroázsiai szolidaritási mozgalom szülőhelye. Egyiptom — hangoztatta Favzi — továbbra is azon az úton jár, amelyet az 1952. évi forradalom számára megjelölt: harcol az imperializmus, a kizsákmányolás és a fajüldözés ellen. „A szolidaritás és az együttműködés képessé tehet bennünket arra. hogy felülkerekedjünk az imperialista összeesküvéseken, elérjük közös céljainkat, megszerezzük a győzelmet”. (MENA) Kína Nixon látogatása előtt A TASZSZ londoni keltezésű jelentésében a Sunday Express pekingi értesülésére hivatkozva, azt írja, hogy a kínai hatóságok felszólították a népet, ne tüntessen Nixon amerikai elnök jövő havi látogatása alatt. A vörösgárdistákát külön figyelmeztették, hogy letartóztatják és börtönbe zárják őket, ha rendzavarással próbálkoznak. Több ezer katonát mozgósítottak a tüntetések megakadályozása céljából. Pekingben, Sanghajban és több más nagyvárosban lázas sietséggel tüntetik el az amerika- ellenes hangulat különböző jeleit: gondosan lemeszelik a Nixont gúnyoló hatalmas karikatúrákat és az olyan jelmondatokat, mint például „Le az amerikai agresszióval(TASZSZ) Puilai Árpád hazautazott Santiagóból Puilai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, aki részt vett a Chilei Kommunista Párt megalapításának 50. évfordulója j alkalmából rendezőit ünnepségsorozaton, vasárnap hazautazott Santiagóból. Puilai Árpádot szombaton a szocialista országok testvérpártjainak küldöttségvezetőivel együtt fogadta dr. Salvador Allende chilei köztársasági elnök. Puilai Árpád szombaton et- te részt vett azon a santiagói tömeggyűlésen, mellyel ünnepélyesen lezárták a Chilei Kommunista Párt félévszázados jubileumának ünnepségsorozatát Dr. Dimény Imre Varsóba utazott Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter vezetésével vasárnap delegáció utazott Varsóba a KGST élelmi- szeripari állandó bizottság ülésére. A küldöttség búcsúztatására, a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Bányászsztrájk Angliában A brit szaktanács pénzügyi és általános bizottsága hétfőn rendkívüli ülésen tárgyalta meg a szombaton éjfélkor kezdődött bányászsztrájk ügyét. A nagy- britanniai bányavidékek 280 000 dolgozóját képviselő bányászszakszervezet azután hirdette meg áz első országos bányászsztrájkot az 1926-os általános sztrájk óta, hogy a munkaadók képviseleti szerve, a brit országos szénbányászati hivatal, nem javított 7,9 százalékos béremelési ajánlatán. Soós Gábor, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter első helyettese. N. K. Baibakov Budapesten Vasárnap este Budapestre érkezett N. K. Bajba- kov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese az állami tervbizottság elnöke. Itt-tartózkodása alatt Párdi Imrével, az Országos Tervhivatal elnökével a tervezési, valamint a két ország közötti távlati gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének főbb kérdéseit tárgyalja meg. Kalőzakció egy NDK hajó ellen Szombaton Genscher nyugatnémet belügyminiszter utasítására Kiel—Noltenau zsilipjénél (NSZK) a szövetségi köztársaság határőrei behatoltak az NDK zászlaja alatt hajózó Eichs- feld motorosra. A hajó legénységének szembeszállása ellenére, fizikai erőszak alkalmazásával a behatolók lefogták a hajó kapitányát és több órán át őrizetben tartották. Az NDK külügyminisztériumának szóvivője közvetlenül az erőszakos cselekmény ismeretessé válása után tiltakozott a nyugatnémet hatóságok provokációs akciója miatt. A szóvivő rámutatott: az NDK kormánya fenntartja azt a jogát, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket az NSZK-nak a nemzetközi jogba ütköző ilyesfajta önkényes cselekedetei megelőzésére. (ADN) Nixon és a fridzsider AZ AMERIKAI Time magazin immár évtizedek óta minden új. esztendőben megválasztja „az év emberét”: azt a személyiséget, aki az óesztendőben különösen figyelemre méltó cselekedeteket hajtott végre. Miután 1972. választási év az Egyesült Államokban, és a Time közismerten jó kapcsolatokkal rendelkezik a republikánus párt vezető köreiben — nem keltett különösebb meglepetést, hogy Nixon elnököt választották „az év emberévé”. Az indokolásban különlegesen nagy szerepet kapott, hogy az elnöknek — a lap szerint — sikerült megfékeznie az inflációt, és remény van arra, hogy az esztendő végére csökken a munkanélküliség is. Ennek persze döntő szerepe van az elnökválasztásokon, hiszen az amerikai gazdasági helyzet alakulása minden egyes szavazó személyi érdekeit •Tjnti. ■Wernes éppen ezért megvizsgálni kissé: hogyan Állja ki az év .emberének gazdaságpolitikai . kurzusa a reflektorfényt. Bevezetőben rnindeiiek- előtt azt kell leszögezni, hogy az. amerikai gazdasági helyzet 'korábbi „üzleti filozófiájának” feladására kényszerítette Nixon elnököt. Níxöti — és általában a republikánusok — mindig a lehető legszűkebb határok között akarták tartani az állammonopólista beavatkozást és áltálában a „szabad piacgazdaság” hívei voltak. A gazdaság fejlődésének lelassulása, valamint az ezzel párhuzamosan jelentkező infláció és munkanélküliség azonban arra kényszerítette az elnököt, hogy ezzel a filozófiával gyökeresen ellentétes módon cselekedjék. {Első év végi nyilatkozatában be is vallotta! „Závarban Voltam. mert teljesen más gazdaságpolitika mellett köteleztem el maaam”.) A GAZDASÁGI tények persze mindennél erősebbek voltak: így történt, hogy Nixon előbb három hqnapra befagyasztotta az árakat és a béreket. Ez a „fridzsiderszakasz” augusztus 15-tól november 15-ig tartott. Ekkor lépett életbe a Nixon-féle gazdasági terv második része. Ezt az amerikai sajtó „II. fázis” néven emlegeti. A Fehér Ház szerint ez a bizonyos második szakasz áz elnök- választások előtt érne majd véget. Tartalmát tekintve abban különbözik az elsőtől, hogy a gazdasági jégszekrény itt már nem hűt olyan erőteljesen, mint augusztus 15. és november 15-e között. Így is korlátozzák azonban mind az árak. mind pedig a Jjérek emelkedését. Az amerikai szakértők 1971 utolsó napjaiban azt állították, hogy augusztus óta sikerült lényegesen lelassítani az amerikai inflációt. Augusztus előtt az árak átlagban évi 5 százalékos „sebességgel” emelkedtek. A szigorú, fagyasztás utolsó hónapjában, októberben ez a sebesség évi 1,2 százalékra esett. A „II. fázis” első hónapjában, novemberben azonban megugrott, mégpedig a kétszeresére; 2,4 százalékra. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy az állami beavatkozás valóban lelassította az inflációt — de az inflációt kiváltó erők továbbra is működnek! Mihelyt a rendelkezésekben egy kicsiny lazulás észlelhető, az áremelkedések,üteme azonnal meggyorsul. MINDENT összevéve azt jósolják, hogy az inflációs nyomás és a hivatalos beavatkozás küzdelmének eredményeképpen 1972-ben 3 százalékkal emelkedik majd az árszínvonal. Ez valóban kevesebb, mint az 1971. augusztusi „fagyasztást” megelőző esztendő inflációd rátája. Ennek a beavatkozási politikának mindenesetre van egy választási szempontból nagyon kockázatos tulajdonsága is. Nevezetesen az, hogy szigorú határt szab a béremelési, követeléseknek és éppen ezért növeli a bérből élők elégedetlenségét a' kormány iránt. Az utóbbi néhány hétben az elnök által létrehozott bizottság számos szakma béremelési követeléseit utasította vissza. (Sőt. a már megkötött kollektív szerződések felülvizsgálását is tervbe vették.) AZ ELÉRT és statiszti-' kailag mérhető sikerek ellenére a fagyasztási politika ily módon választási szempontból nem kockázatmentes a Fehér Ház számára. Még bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy a munka- nélküliség területén a hivatalos gazdaságpolitika eddig nem hozott eredményeket. Igaz: a dollár leértékelése és a konkurrens tőkés valuták felértékelésének kikényszerítése javítja az amerikai áruk versenyképességét a világpiacon. Ennek elméletben ösztönöznie kell a termelést. Az Egyesült Államok azonban olyan ország, amely égés : termelésének mindössze 5 százalékát exportálja! Ennek következtében a valutavita megoldása kevesebb, mint 1 százalékkal növeli csak aa Egyesült Államok termelését. Ez pedig nem elegendő ahhoz, hogy a munkanélküliséget komolyan csökkenteni lehessen. Az év első napjaiban nyilvánosságra hozott számítások szerint 1972 novemberében, a választás pillanatában 4,4 millió munkanélküli lesz az Egyesült Államokban. Ez a dolgozó lakosság 5,5 százaléka, ami igen magas arányt jelent, hiszen e pillanatban 6 százalékos a munkanélküliség és a csökkenés így a Nrxon-féle gazdasági tervek végrehajtása esetén is minimális. MINDEBBŐL az a végkövetkeztetés adódik, hogy a pillanatnyilag mutatkozó eredményiek ellenére „az év embere” átfogó fordulatot aligha ér el a gazdaságpolitikában. Legfeljebb a helyzet további romlását akadályozhatja meg —, s ezzel azt, hogy az amerikai gazdasági helyzet tehertétel legyen számára a nagy novemberi választási csatában. ie —
