Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-11 / 8. szám

fc «Mal Wit január TL. A BANGLA DESH FÜGGETLEN ORSZÁG Rahman sejk hazaérkezett Daccába Abdul Szarnád, a Bang- la Desb külügyminisztere szombat este egy Űj-Delhi- ben adott fogadáson köszö­netét tolmácsolta az indiai, a szovjet, a lengyel és más népeknek, amelyek jelen­tősen hozzájárultak a Bangla Desh nemzeti fel­szabadító harcának győ­zelméhez. Vasárnap közös közleményt adtak ki az in­diai fővárosban, az indiai vezetők és a Bangla Desh küldöttségeinek tárgyalá­sairól. A küldöttség vezető­je Abdul Szamad, a Bang­la Desh külügyminisztere miután megbeszéléseket folytatott Indira Gandhi miniszterelnökkel, Szvaran Szingh külügyminiszterrel, Dzsagzsivan Ram hadügy­miniszterrel és más magas rangú kormánytisztviselők­kel, közös közleményt ad­tak ki. A két kormány ki­fejezi azt a reményét, hogy b «nemzetközi közösség szí­vesen elfogadja és elismeri-a Bangla Desh szuverén, füg­getlen köztársaság létrejöt­tének tényét” és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy csődöt mond minden kísérlet, amely „vissza akarja forgatni a történelem kerekét.” A közlemény hangsúlyoz­za:, mindkét fél nagyra ér­tékeli „azt a .pozitív vá­laszt, amelyet a Szovjet­unió, Magyarország-Bulgá­ria, Csehszlovákia az NDK, Mongólia és Bhutan kor­mánya és népe adott a ke- let-bengáliai helyzet reali­tásainak”, Megemlékezik a közlemény arról á"' pozitív szerepről is, amelyet Fran­ciaország és Nagy-Britan- nia játszott A brit légierő repülőgé­pén hétfő reggel London­ból Új-Delhibe érkezett Mudzsibur Rahman sejk, á kelet-pakisztáni független­ségi mozgalom vezetője. Rahman sejket az indiai fővárosban államfőnek ki­járó megkülönböztetett tisztelettel fogadták. A re­pülőgépből kilépő politi­kust 21 ágyúlövés köszön­tötte. Fogadására megje­lent V. V. Giri, áz Indiai Köztársaság elnöke, Indíra Gandhi miniszterelnök, a kormány és a vezérkar tagjai. Giri elnök és Gandhi miniszterelnök-asszony megindult szavakkal kö­szöntötték Rahman sejket, aki válaszában köszönetét mondott „a ber^áli nép ba­rátainak — India nagy né­pének éS' kormányának”. Kijelentette, “hogy „most, amikor visszatér szeretett hazájába.'’ nincs gyűlölet szivében noha nem tudja, hogy kofábBi f munkatársát közül kiket tálál még élet­ben.” Hozzátette, hogy ha­zája, a Bangla Desh, a szo­cializmus és demokrácia vi­szonylatában ugyanazokat az elveket vallja, mint In­dira Gandhi. Kifejezte azt a reményét, hogy a Világ szabadságszéfető népéi ro- konszenével kísérik és tá­mogatják majd az új ál­lam törekvéseik Mudzsibur Rahman TTj- Delhiből Calcuttába uta­zott, majd onnan folytatta útját Daccába. Á daccai re­pülőtérén Rahman sejket, „a Banglá jDesh atyját” sok­ezres. ünneplő tömeg fo­gadta, aipety a hírügynök­ség jelentése szerint a szó szoros érteimében táncolt a boldogságtól,, amikor a repülőgépből kilépő veze­tőjét megpillantotta. A ka­tonák csak nehezen tudták visszatartani 'attól’ az ün­neplőket; hogy a kifutópá­lyára rohanjanak. Mudzsibur . Rahmant 21 ágyiilövés köszöntötte. Fo­gadására megjelentek Naz- rul Iszlám, ügyvezető el­nök, a kormány tagjai és a Daecáhan levő diplomá­ciai képviseletek vezetői. Ezzel véget ért az 3. tör­ténelmi féjézet, airiely ak­kor1 kezdődött él; amikor tavaly móréi us 26-án a pa­kisztáni ka torták letartóz­tatták a Kelet-Pakisztáni Függetlenségi Mozgalom Vezetőjét. , Rahman sejk megszem­lélte az új köztársaság hadserege, haditengerésze­te és_ légiereje tagjaiból ál­ló díszszázadot, majd te­herautóra állt; amely lé­pésben tette meg az utat a repülőtértől- mintegy 4 és fél kilométerre levő ló­versenypálya felé. Az utak mentén felsorakozott, em­bertömeg virágokat hintett a teherautóra. A lóver­senypályán mintegy 1 mil­lió ember, volt, „ amikor Rahman sejk megkezdte beszédét, melyben hatá­rozottan kijelentette, hogy a Bangla Desh és Pakisz­tán között a jövőben sem­miféle kapcsolat nem áll­hat fenn. „Kapcsolataink Pakisztánnal örökre meg­szakadtak” — mondotta. A Bangla Desh vezetője megnyugtatta a nem ben- gáliai származású' moha­medán lakosságot, hogy semmiféle bántódás nem fogja őket érni, csupán vi­lágosan kifejezésre kell juttatniuk, hogy bengáli- nak tartják magukat. Azo­kat azonban, akik „az el­nyomó szolgálatába sze­gődtek, bíróság elé fogják állíttatni”. Megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy nemzetközi jogászbizottsá­got fog felkérni a kelet- bengáliai lakosság ellen el­követett szörnyű bűntettek kivizsgálására. Rahman sejk beszédét így fejezte be: „Szeretném figyelmez­tetni Bhutto urat, hogy ha egy nagyhatalommal össze­esküvést szőve ismét rab­szolgasorba akarna hajta­ni minket, keserű kiábrán­dulásban lesz része. De fi­gyelmeztetni akarlak tite­ket iá — fordult hallgatói­hoz —, hogy ez a fajta ösz- szeesküvés még nem ért véget A Bangla Desh azonban független ország és az is marad mindörök­re. (TASZSZ, Reuter, MTI) Megnyílt az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének értekezlete Hétfőn nyűt mag Kairó­ban az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének 5. értekezlete. Az előzőt 1965-ben, Ghanánan tar­tották. Vasárnap a konfe­renciára érkezett külföldi delegációk vezetői ülést tartottak, s ezen egyhan­gúlag Abdel Szalam el- Zajjat-ot, az egyiptomi ASZÚ Központi Bizottsá­gának első titkárát válasz­tották meg az értekezlet elnökévé, s jóváhagyták a tanácskozás napirendjét. Üzenetet intézett a részt­vevőkhez Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtit­kára. Táviratban hangsú­lyozta, hogy „a népek alapvető érdekei az afro­ázsiai szolidaritási mozga­lom minden ‘tagjától nagy­fokú egységet, éberségét, és eltökélt harcot köve­telnek az imperializmus és a neokolon i álizmus ag­resszív próbálkozásaival szemben”. „A szovjet nép — folytatódik Brezsnyev üzenete — hűen a lenini útmutatáshoz, továbbra is aktív, testvéri szolidaritást vállal Indokína hazafiai­val, az utolsó afrikai gyar­matosító és fajüldöző rend­szerek ellen harcolókkal, az összes nemzeti felsza­badító mozgalommal. A szovjet nép síkra szállt és sfkna száll az izraeli ag- resszor és óceánontúli tá­mogatói ellen igazságos harcot folytató arab népek mellett”. Mahmud Favzi egyipto­mi miniszterelnök hétfőn délelőtt Kairóban megnyi­totta az afroázsiai népek szolidaritási szervezetének ötödik értekezletét. * Kö­szöntő beszédében emlé­keztette a küldötteket és a jelenlevő vendégeket arra, hogy a szervezet első érte­kezletét éppen Kairóban tartották; az egyiptomi fő­város az afroázsiai szoli­daritási mozgalom szülő­helye. Egyiptom — han­goztatta Favzi — továbbra is azon az úton jár, ame­lyet az 1952. évi forrada­lom számára megjelölt: harcol az imperializmus, a kizsákmányolás és a faj­üldözés ellen. „A szolida­ritás és az együttműködés képessé tehet bennünket arra. hogy felülkerekedjünk az imperialista összeeskü­véseken, elérjük közös cél­jainkat, megszerezzük a győzelmet”. (MENA) Kína Nixon látogatása előtt A TASZSZ londoni kel­tezésű jelentésében a Sun­day Express pekingi érte­sülésére hivatkozva, azt ír­ja, hogy a kínai hatóságok felszólították a népet, ne tüntessen Nixon amerikai elnök jövő havi látogatása alatt. A vörösgárdistákát külön figyelmeztették, hogy letartóztatják és börtönbe zárják őket, ha rendzava­rással próbálkoznak. Több ezer katonát mozgósítottak a tüntetések megakadályo­zása céljából. Pekingben, Sanghajban és több más nagyvárosban lázas sietség­gel tüntetik el az amerika- ellenes hangulat különbö­ző jeleit: gondosan leme­szelik a Nixont gúnyoló ha­talmas karikatúrákat és az olyan jelmondatokat, mint például „Le az amerikai agresszióval(TASZSZ) Puilai Árpád hazautazott Santiagóból Puilai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, aki részt vett a Chilei Kommunista Párt megala­pításának 50. évfordulója j alkalmából rendezőit ün­nepségsorozaton, vasárnap hazautazott Santiagóból. Puilai Árpádot szomba­ton a szocialista országok testvérpártjainak küldött­ségvezetőivel együtt fogad­ta dr. Salvador Allende chilei köztársasági elnök. Puilai Árpád szombaton et- te részt vett azon a santia­gói tömeggyűlésen, mellyel ünnepélyesen lezárták a Chilei Kommunista Párt félévszázados jubileumának ünnepségsorozatát Dr. Dimény Imre Varsóba utazott Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter vezetésével va­sárnap delegáció utazott Varsóba a KGST élelmi- szeripari állandó bizottság ülésére. A küldöttség bú­csúztatására, a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent dr. Bányászsztrájk Angliában A brit szaktanács pénz­ügyi és általános bizottsága hétfőn rendkívüli ülésen tárgyalta meg a szombaton éjfélkor kezdődött bányász­sztrájk ügyét. A nagy- britanniai bányavidékek 280 000 dolgozóját képviselő bányászszakszervezet az­után hirdette meg áz első országos bányászsztrájkot az 1926-os általános sztrájk óta, hogy a munkaadók képviseleti szerve, a brit országos szénbányászati hi­vatal, nem javított 7,9 szá­zalékos béremelési ajánla­tán. Soós Gábor, a mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszter első helyettese. N. K. Baibakov Budapesten Vasárnap este Budapest­re érkezett N. K. Bajba- kov, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának elnökhelyet­tese az állami tervbizott­ság elnöke. Itt-tartózkodása alatt Párdi Imrével, az Or­szágos Tervhivatal elnöké­vel a tervezési, valamint a két ország közötti távlati gazdasági együttműködés továbbfejlesztésének főbb kérdéseit tárgyalja meg. Kalőzakció egy NDK hajó ellen Szombaton Genscher nyu­gatnémet belügyminiszter utasítására Kiel—Noltenau zsilipjénél (NSZK) a szö­vetségi köztársaság határ­őrei behatoltak az NDK zászlaja alatt hajózó Eichs- feld motorosra. A hajó le­génységének szembeszállása ellenére, fizikai erőszak al­kalmazásával a behatolók lefogták a hajó kapitányát és több órán át őrizetben tartották. Az NDK külügyminiszté­riumának szóvivője közvet­lenül az erőszakos cselek­mény ismeretessé válása után tiltakozott a nyugat­német hatóságok provoká­ciós akciója miatt. A szó­vivő rámutatott: az NDK kormánya fenntartja azt a jogát, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket az NSZK-nak a nemzetközi jogba ütköző ilyesfajta ön­kényes cselekedetei meg­előzésére. (ADN) Nixon és a fridzsider AZ AMERIKAI Time magazin immár évtizedek óta minden új. esztendőben megválasztja „az év embe­rét”: azt a személyiséget, aki az óesztendőben külö­nösen figyelemre méltó cse­lekedeteket hajtott végre. Miután 1972. választási év az Egyesült Államokban, és a Time közismerten jó kap­csolatokkal rendelkezik a republikánus párt vezető köreiben — nem keltett kü­lönösebb meglepetést, hogy Nixon elnököt választották „az év emberévé”. Az indokolásban különle­gesen nagy szerepet kapott, hogy az elnöknek — a lap szerint — sikerült megfé­keznie az inflációt, és re­mény van arra, hogy az esztendő végére csökken a munkanélküliség is. Ennek persze döntő szerepe van az elnökválasztásokon, hiszen az amerikai gazdasági hely­zet alakulása minden egyes szavazó személyi érdekeit •Tjnti. ■Wernes éppen ezért meg­vizsgálni kissé: hogyan Áll­ja ki az év .emberének gaz­daságpolitikai . kurzusa a reflektorfényt. Bevezetőben rnindeiiek- előtt azt kell leszögezni, hogy az. amerikai gazdasá­gi helyzet 'korábbi „üzleti filozófiájának” feladására kényszerítette Nixon elnö­köt. Níxöti — és általában a republikánusok — min­dig a lehető legszűkebb ha­tárok között akarták tarta­ni az állammonopólista be­avatkozást és áltálában a „szabad piacgazdaság” hí­vei voltak. A gazdaság fej­lődésének lelassulása, va­lamint az ezzel párhuzamo­san jelentkező infláció és munkanélküliség azonban arra kényszerítette az elnö­köt, hogy ezzel a filozófiá­val gyökeresen ellentétes módon cselekedjék. {Első év végi nyilatkozatában be is vallotta! „Závarban Vol­tam. mert teljesen más gazdaságpolitika mellett köteleztem el maaam”.) A GAZDASÁGI tények persze mindennél erőseb­bek voltak: így történt, hogy Nixon előbb három hqnapra befagyasztotta az árakat és a béreket. Ez a „fridzsiderszakasz” augusz­tus 15-tól november 15-ig tartott. Ekkor lépett életbe a Nixon-féle gazdasági terv második része. Ezt az amerikai sajtó „II. fázis” néven emlegeti. A Fehér Ház szerint ez a bizonyos második szakasz áz elnök- választások előtt érne majd véget. Tartalmát tekintve abban különbözik az elsőtől, hogy a gazdasági jégszekrény itt már nem hűt olyan erőtel­jesen, mint augusztus 15. és november 15-e között. Így is korlátozzák azonban mind az árak. mind pedig a Jjérek emelkedését. Az amerikai szakértők 1971 utolsó napjaiban azt állí­tották, hogy augusztus óta sikerült lényegesen lelassí­tani az amerikai inflációt. Augusztus előtt az árak át­lagban évi 5 százalékos „sebességgel” emelkedtek. A szigorú, fagyasztás utol­só hónapjában, októberben ez a sebesség évi 1,2 szá­zalékra esett. A „II. fázis” első hónapjában, novem­berben azonban megugrott, mégpedig a kétszeresére; 2,4 százalékra. Ebből azt a következte­tést kell levonni, hogy az állami beavatkozás valóban lelassította az inflációt — de az inflációt kiváltó erők továbbra is működnek! Mi­helyt a rendelkezésekben egy kicsiny lazulás észlel­hető, az áremelkedések,üte­me azonnal meggyorsul. MINDENT összevéve azt jósolják, hogy az inflációs nyomás és a hivatalos be­avatkozás küzdelmének eredményeképpen 1972-ben 3 százalékkal emelkedik majd az árszínvonal. Ez valóban kevesebb, mint az 1971. augusztusi „fagyasz­tást” megelőző esztendő inflációd rátája. Ennek a beavatkozási po­litikának mindenesetre van egy választási szempontból nagyon kockázatos tulaj­donsága is. Nevezetesen az, hogy szigorú határt szab a béremelési, követeléseknek és éppen ezért növeli a bérből élők elégedetlensé­gét a' kormány iránt. Az utóbbi néhány hétben az elnök által létrehozott bi­zottság számos szakma bér­emelési követeléseit utasí­totta vissza. (Sőt. a már megkötött kollektív szerző­dések felülvizsgálását is tervbe vették.) AZ ELÉRT és statiszti-' kailag mérhető sikerek el­lenére a fagyasztási politika ily módon választási szem­pontból nem kockázatmen­tes a Fehér Ház számára. Még bonyolultabbá teszi a kérdést, hogy a munka- nélküliség területén a hi­vatalos gazdaságpolitika ed­dig nem hozott eredménye­ket. Igaz: a dollár leértéke­lése és a konkurrens tőkés valuták felértékelésének ki­kényszerítése javítja az amerikai áruk versenyké­pességét a világpiacon. En­nek elméletben ösztönöznie kell a termelést. Az Egye­sült Államok azonban olyan ország, amely égés : terme­lésének mindössze 5 szá­zalékát exportálja! Ennek következtében a valutavita megoldása kevesebb, mint 1 százalékkal növeli csak aa Egyesült Államok termelé­sét. Ez pedig nem elegendő ahhoz, hogy a munkanélkü­liséget komolyan csökken­teni lehessen. Az év első napjaiban nyilvánosságra hozott számítások szerint 1972 novemberében, a vá­lasztás pillanatában 4,4 millió munkanélküli lesz az Egyesült Államokban. Ez a dolgozó lakosság 5,5 száza­léka, ami igen magas arányt jelent, hiszen e pil­lanatban 6 százalékos a munkanélküliség és a csök­kenés így a Nrxon-féle gaz­dasági tervek végrehajtása esetén is minimális. MINDEBBŐL az a vég­következtetés adódik, hogy a pillanatnyilag mutatkozó eredményiek ellenére „az év embere” átfogó fordulatot aligha ér el a gazdaságpo­litikában. Legfeljebb a helyzet további romlását akadályozhatja meg —, s ezzel azt, hogy az ameri­kai gazdasági helyzet te­hertétel legyen számára a nagy novemberi választási csatában. ie —

Next

/
Thumbnails
Contents