Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-09 / 7. szám
Gondolatok egy rádiós akcióról (J^sjiSxj2CKLS^ni Az Uj Filmlexikon A filmművészet és filmtudomány (különösen ez «többi) fiatal még, mindössze néhány évtizedes. Magyarországon 1942-ben jelent meg először filmlexikon, s utoljáira 1964-ben. Ez a mostani vállalkozás az eddigieknél bővebb, nagyobb terjedelmű és igényesebb; 1970-ig kíséri nyomon a film útját. Megtudjuk az Üj Filmlexikon (a most megjelent első kötet A-tól K-ig tartalmazza a tudnivalókat) lapjairól, hogy a film a múlt század utolsó éveiben született meg Franciaországban, 1895-ben. Ezt követi nagy gyorsasággal az amerikai, cseh, japán, bolgár, argentin filmművészet életre kelése. (Érdekes — és érthető is —, hogy egyes országokban viszonylag milyen későn jött létre a filmgyártás: Indiában 1913-ban, Indonéziában 1927-ben, s Izraelben, Albániában csak 1949- ben.) Az egyes országok filmművészetén kívül a filmszínészeket, rendezőket, operatőröket és más filmszakembereket is bemutatja a kötet, sok-sok fényiképpel és hasznos adattal. Ezen kívül a legfontosabb „szakmai” kifejezések tartalmával, jelentésével is megismertet. (Íme, példának néhány: burleszk, csapó, filmtrükk, kameramann, koprodukció.) Kimerítő ismertetést kaphat a filmművészet iránt érdeklődő a film történetéről, sajátos esztétikájáról, dramaturgiájáról. Elgondolkoztató — s egyben örvendetes is —, hogy mennyi nagy művészt adtunk mi, magyarok a nagyvilágnak. A lexikonnak már ebből az első kötetéből is kitűnik ez. A sok közül csak néhányat említünk meg itt: a Korda-testvérek Angliában; Cziffra Géza, Bolváry Géza, Baky József rendezők Németországban; Tony Curtis Amerikában; Földes Péter rendező és Kozma József zeneszerző Franciaországban; Hajdú Jorge operatőr Kubában gazdagította ezt a századunk első felében még új művészeti ágat... „A felmérési adatok szerint Magyarországon mintegy 60Ó—700 ezer család nem rendelkezik rádióval. Ha ebből az orvhallgatókat le is vonjuk — ami természetesen nem kiindulási alap — akkor is a rádióval való ellátottság helyzete politikai, kulturális és gazdasági szempontból is megoldást és megfelelő intézkedéseket kíván.” — Ezen megállapítást a Magyar Rádió és Televízió 1971. áprilisában készült intézkedési terve rögzíti, és ennek következménye, lett az elhatározás, hogy az egy évvel korábbi szabolcsi akciót követően, az öt statisztikailag „gyengén álló” megye közül másodiknak 1971. október 15—november 30. között Bács-Kiskun megyében is megrendezik a rádiós heteket. Anélkül, hogy a nagy erőbedobással megszervezett kampány értelmét, vagy ne mondjam, hasznosságát a legcsekélyebb mértékben is bírálni kívántam volna, a sötét színű statisztikai adatok némi ellenérzést ébresztettek bennem. Valóban ilyen kultúrálatlan, a legalapvetőbb információs eszközt sem igénylő nép lakik még ma is a Duna—Tisza közén?... Vajon a külterületi lakosság annyira mostoha körülmények között él, hogy még egy pár száz forintos rádióra sem telik?... Köz- művelődésünk, művelődési politikánk eme legközvetlenebb eszköze a megyében élő családok egyharmadára mindmáig semmiféle hatást nem gyakorol?... Hol és merre felé laknak ezek az emberek? Mindenképpen a tanyavilágot érzem „ludasnak” az ügyben, s ezt a feltételezésemet a járási, illetve a legnagyobb külterületi városok adatai bizonyítják. Ami pedig a mindentől távol eső tanyai házakat illeti, könnyen hajlamosak vagyunk a belénk rögződött általános vélekedések alapján ítélkezni. És felfogásunkba nagyon is beleillik, hogy a földes lakószobákban a rádió manapság is luxus, feleslegesnek ítélt fényűzés... De való igaz mindez a feltételezés? ... Szerény tapasztalataim arról tanúskodnak, hogy azért ritka az olyan ház, melyben nem akad meg a kutató pillantás az asztalon, ládán álló öreg telepes rádión, vagy kisebb tranzisztoros készüléken a konyhapolcon, vagy szegre akasztva a szoba falán. Ha nem maguk a háziak vásárolták, ajándékba kapták, itt felejtették a már elköltözött családtagok. mindeddig nem tudtuk meggyőzni a lakosságot; — Hatvanötezer családról tudósítanak a statisztikai adatok, ahol is nincs rádió. Szerintem ezeknek legalább fele egyáltalán nem „hiányolja”, hanem hallgatja a készüléket. — Nincsen arra lehetőség, hogy ellenőrizzük a zughallgatókat. Se antenna, sem egyéb nem árulkodik, a divatos zsebrádióra pedig kijelentik, hogy csak kölcsönben van náluk. — A postás nem mehet be a lakásokba ellenőrzést tartani, a külterületeken meg különösen nem. Kecskemét környékén évente alig tíz esetben jelentik be a „jó szomszédok” az olyan delikvenst, aki „titokban” rádiózik. — Kiskőrösön négyezer család lakik. Szerintem ötszáz sincsen, akinek nincs rádiója. Bejelentve 2400 készülék van. A megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, Gerőcs István készséggel nyilatkozott az akcióról. Íme beszélgetésünk summája: — Nem voltak túlságosan nagyok azok a kedvezmények, melyek vásárlásra csábították az embereket. A féléves előfizetési mentesség, és az egyhavi ingyenes Rádió—Televízió újság mintegy 90 forint „hasznot” jelentett. A leglényegesebb az ezer forint értékhatár alatti részletfizetési kedvezmény volt. Az árleszállítást egyéb problémák akadályozták. — A Videoton gyár és a nagykereskedelem ugyanis ráfizet a készülékek előállítására, illetve közvetítésére. — A kiskereskedelemnek sem túlságosan „nagy bolt” rádiót árulni. — A Bács-Kiskun megyei kereskedelmi vállalatok hozzávetőlegesen 15 forintot fordítottak minden egyes rádió eladására. (Reklám, készletnövekedés, kiállítások, eladók versenye stb.) — A kampány alatt folyamatosan 29 különböző típus között válogathattak az érdeklődők. A megvett rádiók átlagértéke úgy 700 forint körül van. — Az akciót el lehetett fogadtatni a kereskedelemmel. Az állami és szövetkezeti hálózat egyaránt megértette kulturális jelentőségét és minden erővel támogatta — annak ellenére is, hogy „nem üzlet” rádiót árulni,-------S------A Bács-Kiskun megyei rádióakció kereskedelmi eredményei — ha nem is érték el a szabolcsi arányokat — jónak mondhatók. De mivel a kampány művelődéspolitikai célkitűzések jegyében indult, szólni kell a Rádió és a Televízió közreműködéséről is. A képernyőn lényegében három alkalommal szerepeltünk hosszasabban (a Nóra közvetítése, Röpülj Pávakor Felsőszentivánról és egy megyei körkép a híradóban), bár kisebb pillanatképek ■ a szokásosnál gyakrabban is felvillantak. A Rádió fürgébbnek bizonyult, tizenhárom nagyobb lélegzetű műsort szentelt tájegységünk bemutatására. Bács-Kiskun megyéből a központi kommunikációs csatornákon érkező gyakori információk sok helybélinek feltűntek, de az egyszerű emberek ezt a jelenséget nem igen kapcsolták az üzletek akciójához. Inkább csak — jóleső érzéssel — tudomásul vették. A helyi és az országos művelődéspolitikai elveinek és hétköznapi gyakorlatának szerves egységéről van ugyanis szó. Az Országos Népművelési Konferencia anyaga is tesz említést e problémáról, nevezetesen, hogy hírközlő szerveinknek nagyobb mértékben kell szolgálniuk az egyes tájegységek közművelődésének ügyét. A tapasztalatokat summázva voltaképp semmi kedvezőtlenre nem akadhatunk. Ha a postának nem is lesz lényegesen több előfizetője, és így az országos „ranglistán” elfoglalt helyünk nem is igen változik — értesüléseim ugyanis ezt sejtetik — az akciót mégis teljes sikerűnek könyvelhetjük el. Legnagyobb erénye talán nem is megyei, hanem országos jelentőségű. Az a tény, hogy hat hét alatt valóságos és konkrét tapasztalatok születtek: a Rádió és Televízió műsorait miként lehet és kell (kellene) kevésbé fővároscentri- kusan szerkeszteni és szervesen bekapcsolni a Budapesttől távol lakó embercsoportok mindennapi gondolatvilágába. Pavlovits Miklós Kecskemét is többször előfordul a lexikonban. Itt diákoskodott a változatos életű régész-néprajztu- dós-filmrendező Fejős Pál, itt volt mozititkár Gerőffy Béla, itt dolgozott Halász Mihály operatőr, itt tanított Bölcs István, a jeles filmesztéta, Fazekas Lajos rendező. Hiányoljuk annak rögzítését, hogy ' ebben a városban szerveztek először középiskolások számára — Lukács Antal dramaturg és Ranódy László rendező közreműködésével — filmesztétikai tanfolyamokat és itt működik az első vidéki filmstúdió: a BÁCSFILM. Az ezernél több kép, s a még sokkal több címszó az ízléses kiállítású kötetben nagyban segít eligazodni az egyre növekvő, s egyre bonyolultabbá és differenciáltabbá váló filmvilágban. Egy-két apróbb bíráló megjegyzés bizonyára nem von le különösebben semmit a kötet dicséretes értékéből. Kár volt minden személyről szóló címszónál a „született” szót teljes terjedelmében kiírni. Igaz, hogy egy lexikon nem vállalhatja magára az értékelés nehéz szerepét, mégis: az, hogy kiről milyen terjedelemben írnak — különösen a nem szakmaiak előtt — valamiféle értékrendet jelenthet Tehát nem ártott volna erre jobban vigyázni. Mindent egybevetve: az utóbbi években kiadott lexikonok között a 80 ezer példányban megjelent Űj Filmlexikon előkelő helyet foglalhat el, méltán, érezhető hiányt pótol. Ábel Péter, a főszerkesztő, s munkatársai megérdemlik a dicséretet Varga Mihály A „zughallgatók” nem jelenthetnek kiindulási alapot — említette az előterjesztés, de a dolog megítélésében mégis erre a kérdésre kellene koncentrálni. Hogy léteznek, s mégpedig nem is elenyésző számban?... Erre bizonyítékot senki sem szolgáltathat, de néhány nyomós érv mégis e feltételezést támogatja. Nézzük csak meg miként alakul megyénkben a rádióelőfizetők és az eladott készülékek száma az utóbbi évek során. év előfizető eladott készülékek I960 102 328 8 729 1965 117 279 8 710 1967 121 412 11 137 1969 125 366 22 692 1970 124 126 26 932 A Forrás vendégkönyvéből E táblázat szerint az utóbbi években — elsősorban a hordozható, kis méretű, tranzisztoros készülékek elterjedése következtében — meglehetősen felélénkült a rádióvásárlási kedv. 1960 és 1970 között, tíz év alatt 21 789 új készülék tulajdonosa teljesítette előfizetési kötelezettségét. Ez időszak alatt azonban nem kevesebb, mint 144 960 darab rádió talált új gazdára Bács- Kiskun megyében. Az adatokból az is kiviláglik, hogy míg 1969 és 1970 között annak ellenére, hogy 22 692 rádiót adtak el a megye üzleteiben, az előfizetők száma 1210 fővel csökkent. Mi lehet e furcsa jelenség magyarázata? Néhány hozzáértő postai és kereskedelmi szakember véleményét idézem: — Általánosan elterjedt az a nézet, hogy a táskarádiót — akkor is, ha csak egy van belőle — nem kell a postánál bejelenteni. Ennek ellenkezőjéről sajnos, / Versek Debrecenről A Kecskeméten megjelenő Forrás irodalmi, művészeti és tudományos folyóirat január elsejével negyedik évfolyamába lépett. Az elmúlt három esztendő alatt számtalan író, művész, kritikus és irodalomtörténész fordult meg a szerkesztőségben. A kellemes légkörű, alkotó beszélgetések, emlékezetes találkozások nyomát őrzik a vendégkönyv bejegyzései. Ezekből álljon itt mutat óban néhány rövidített emléksor. „Meleg szeretettel és barátsággal fogok visz- szaemlékezni az itt töltött igaz órákra.” (Jókai Anna) „A szép kecskeméti napok, s a Forrásnál eltöltött órák emlékére.” (Németh László) „Az eddigi szívós, igényes munka sikeres folytatását kívánom, most már a Duna—Tisza közi Író- csoport keretében.” (Dobozy Imre) „Jóreménnyel, barátsággal, az együttműködés kívánságával.” (Féja Géza) „Örömmel olvasom a Forrás minden számát.” (Czine Mihály) A hazai írokon kívül sok külföldi vendége is volt a folyóiratnak. „Köszönjük, hogy figyelemmel kíséritek fáradozásainkat.” (Dér Zoltán, Szabadka) „Üdvözöljük Kecskemétet, az itt élő írókat és a Forrás munkatársait.” (Camilla Mondrál, Varsó) „Mindenkor nagy örömmel fogok visszagondolni Kecskemétre és a Forrásra.” (Teodor Mazilu Bukarest) „Otthonról — hazajöttünk, boldogan Kecskemétre.” (Csorba Tibor, Varsó) „Igény, ízlés, magatartás dolgában legyen a Forrás élő tagadása annak a közhiedelemnek, hogy a szellemi centrumok lélekszámúnál és turisztikai cafe-bar-okkal mérhetők.” (Fehér Ferenc, Újvidék) „Abban a reményben, hogy a Forrással való kapcsolataink — a kezdeti lépések után — tovább mélyülnek.” (Létay Lajos Kolozsvár) „Az ötágú síp — tagadva vagy igenelve — hallható, érzékelhető valóság.” (Sütő András Marosvásárhely) „Mindig nagy örömmel jövök Kecskemétre — és a Forráshoz.” (Duba Gyula, Pozsony) „Jó munkát kívánok továbbra is.” (Robert R”z?nvesztvensz- kij, Moszkva) „Ha a Forrás a néptől veszi erejét, akkor kiapadhatatlan lesz.” (Jurij Skrobinec Ungvári A Debreceni Városi Tanács megjelentetett egy 350 oldal terjedelmű könyvet. A címe: Egyet lép az ősi város. A kötetet Bényei József szerkesztette, s a bevezetőt Barta János irodalomtörténész írta. Érdekes vállalkozás, megérdemli a figyelmet. A debreceni lokálpatrióták elhatározták: a közönség elé viszik egy ösz- szeállításban az eddig megjelent, s általuk feltárt verseket, (192 vers) azokat, melyeket a régen és most ott élő vagy a várossal kapcsolatot tartó költők írtok a Debrecenhez fűződő viszonyukról, az ottapi emberekről, életről, ottani emlékeikről. Megelevenedik az olvasó előtt a régebbi századok történelmi atmoszférája. s a közelmúlt ével. évtizedei, a régi és új utcák, a sorsukért aggódó, s keményen dolgozó emberek, az utca szegény lakói, művészek, épületek, események stb. A híres-nevezetes Nagyerdő is sok költőt ihletett verselésre, ez a „vágy és álom regés tanyája”, ahol a „vén fák kísérteties hangulata” ejti rabul a költőt, s hol „tündérek ropják a lenge táncot” és „minden eltelten, csendesen örül”, s „a napsütés vidám”. Itt, ebben a sokak által szeretett, sokat emlegetett erdőben „a csend szórja máko- n”át”, s „fuvolán játszik sok madár”, s itt még a havas erdőn is „dal zen- dül” és „nem is kesergő”. A Kecskeméten élő Buda Ferenc is szerepel a kötetben. Ebben a versben (a címe: Szülőföld, Debrecen) azt írta a költő, hogy a „Nagyerdő nevelte makká, guruló nyugtalanná”. Nem vállalkozott még városaink közül egyik sem (kivéve Budapestet), hogy összegyűjtse és kiadja a róla szóló verseket. Debrecen — szerencsére és dicséretesen — megtette. Sőt, amint az előszóban jelzik: Hajdú megyéről szóló műveket is kiadnak egy' másik kötetben. Követni való vállalkozás. (Kecskemét is megtehetné; ám ezt már nem emlegetjük ez alkal- lommal bővebben. hisz évek óta minden hasonló javaslat pusztába kiáltott szó volt itt nálunk!) örülünk, hogy ezt a szép kötetet elolvastuk. V. M.
