Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-08 / 6. szám
i oldal 1972. Január 8., szombsl Régi módszer új köntösben Dolgozz hibátlanul! Ki a hibás helyett: mi a hibás? Ez utóbbi a „DH” legfontosabb pszichológiai jelszava. A DH, azaz a Dolgozz hibátlanul munka- módszer napjainkban már ismert, gyakran emlegetett fogalom. E munkarendszer tulajdonképpen az ún. szaratovi rendszer, illetve a Zero De- fets System magyar változata. Az első és a kővetők A Magyar Szabványügyi Hivatal munkatársainak javaslatára a DH-t először a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár vezette be 1969- ben. A munkarendszerben rejlő lehetőségeket felismerve a Vasas Szakszervezet, a Kohó- és Gépipari Minisztériummal, valamint a Magyar Szabványügyi Hivatallal együtt elhatározta, hogy elősegíti a DH országos elterjesztését. Ennek következményeként 1970. júliusában 10, majd 1971 október 12—13-án 22 KGM vállalat csatlakozott a kezdeményezéshez, majd innen fokozatosan átterjedt más miniszériumok vállalataihoz is. A közelmúltban a Földmérő- és Talajvizsgáló Vállalat és az Építőgépgyártó Vállalat jelentette be elsőként, hogy nemcsak néhány szocialista brigád munkaterületén, hanem a vállalat egész gazdálkodásában érvényesítendő munkarendszerré teszi a 1 DH- mozgalmat Technikai divat vagy új lehetőség? Egyik sem. A DH lényegében vezetési koncepció. Tulajdonképpen arról a rendszerről van szó, amely összefoglalja a szervezés- tudományt, a minőség javítására kidolgozott különböző munkarendszereket, az üzemi demokrácia érvényesítésére szolgáló téziseket, sok más mellett. Célja a hibátlan munkavégzés, amit a dolgozók javaslatainak, kezdeményezéseinek felhasználásával és a tervszerű irányítással lehet elérni. Lényegében olyan összehangolt és egymásba kapcsolódó műszaki, gazdasági, szervezési, nevelési intézkedési sorozatról van szó, amelynek eredménye a hibák és vállalati veszteségek folyamatos csökkenésében mérhető. E munkarendszer világsikerének titka úgy a szocialista, mint a kapitalista termelési viszonyok között az, hogy a legolcsóbb és legkisebb anyagi befektetést igénylő eszköz az emberi, anyagi és műszaki tartalékok feltárására. A DH elveit a következőkben összegezhetjük: minden hiba végső soron emberek hibája és így elkerülhető. A munkához való viszony és a munkamorál javítása elengedhetetlen feltétele a hibátlan tevékenységnek: mindenki teljes mértékben felel az általa végzett munka minőségéért; az előírt követelményektől semmiféle eltérést nem szabad megengedni; mindenkinek gondosan ellenőriznie kell saját munkáját, hogy abban ne legyen hiba; a hibátlan munkát anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel kell támogat- nL Kamatozó befektetés Anélkül, hogy részletes indokolást adnánk, megállapíthatjuk: a DH mozgalom a vállalat egész tevékenységére kifejtett hatásával elősegíti a hatékonyabb gazdálkodást, a meglevő erők és eszközök optimális felhasználását. A következők, az újabb csatlakozók esetében már az a megállapítás sem érvényes, amelyet a Villamosszigetelő- és Műanyaggyár vezér- igazgatója, Baranyi Imre — a munkamódszer első hazai alkalmazója — egyik előadásában leszögezett: „Mint minden újnál,, az első lépések az útkeresés, a sajátosságra való alkalmazás sok problémát vetett fel. Göröngyös utat tettünk meg a mai napig." Megállapításának további része viszont tanulságként vonható le: „Ajánlott módszerek vannak, de kész receptek nincsenek, mivel a vállalatoknak saját adottságaikra kell a rendszert kialakítaniuk. A DH az eddig alkalmazott módszerek közül a legeredményesebbnek mutatkozik”. M. ®. Rongyégetés a „Csillag Áruházban” Nem a budapesti Csillag Áruházról írunk. Kevesen tudják, hogy megyénkben is működik hasonló elnevezésű ..magazin”, mégpedig Kunszentmiklós határában, a Garai-tanya mellett, a szabad ég alatt. Ezért is nevezte el a népi humor Csillag Áruháznak. Az itt lezajló események körül azonban, főleg az utóbbi időben meglehetősen heves indulatok, hosszas töprengések, viták kavarognak. Mielőtt ezeknek az elemzésébe kezdenénk, vegyük szemügyre, hogy mi is ez a Csillag Áruház, mi történik ott és miért? Cirkusz es kérem... Néhány hónappal ezelőtt, 1971 májusában kezdte meg működését KunszentMódosított születésnap... — Keszcsókolom! — toppan be Erika a községi tanács egyik irodájába, s bejelentőlappal a kezében Nusi nénit közelíti meg bizalmasan. Kezdené mondani jöttének célját, de ... A jelenlevők értik, hogy itt most feleslegesek: átmennek a másik helyiségbe. Röviddel később megismerkedem a történettel: Erika betöltötte 16. életévét, személyazonossági igazolványt kell váltania. Középiskolás fivére kitöltötte Erika bejelentőjének megannyi rubrikáját, ki is oktatta: aláírni, s a szükséges okmányokkal együtt bevinni a járási rendőrkapitányságra. Erika pedig, mindent az előírás szerint elvégezve, már-már a kezében tudta élete első, komoly okmányát. Másodjára is megjárta már a járási rendőrkapitányságot, s a bejelentőjét ismét visszakapta ilyen kioktatással: nem szabad belejavítani! A harmadik kísérlet előtt, megspórolandó az újabb útiköltséget, kopogtatott a kislány a községi tanácshoz. — Tessélr már segíteni. Kétszer visszaküldték, mert valami kis javítás volt a szövegen. Kitöltöttem megint egyet, nem tudom, jó lesz-e végre nekik?! Nusi néni már tudta Erika kudarcainak okát és közölte is: ezt sem fogadják el, újabb bejelentőlapot kell kiállítani. Természetesen segített a negyedik űrlap kitöltésében, amelyen már nem volt javítás. Erika ugyanis mindössze egy nappal szeretett volna fiatalabb lenni. Április elsején született, s emiatt sokat heccelték osztálytársai. Úgy vélte, itt az alkalom, most kell április másodikára módosítani a születésnapot. .. Sz. Gy. .4 nac 27. Kopra felkacagott, jólesően csiklandozta a hiúságát, hogy ő olyan fontos ember lett, altit érdemes elcsórni. Aztán megrázta a fejét. — Tudok én magamra vigyázni. Meg aztán nem ismer engem a kutya sem. Lehet, hogy a mai lapokban benne lesz a képem, dehát ide újság kilenc óra előtt nem érkezik. Viszont, ha díszkísérettel masíroznék be M.-be, azonnal sejtenék, ki vagyok. Ezenfelül szent meggyőződésem, hogy senki sem akar elrabolni engem, sajnos. — Sajnos?! — Igen, sajnos. Mert akkor elvethetném a gondját, hogyan szerkesztem össze azt az átkozott háromperces műsort. Engednék az erőszaknak, utána nem szidhatna senki. Kimásznék a csávából. Dehát ebből semmi sem lesz, nekem nincs ilyen szerencsém. A viszontlátásra. Kopa zsebre dugott kézzel, vidáman sétált le az immár feltöltött, kiegyenesített Árkos utcán. A kordonokon simán engedték át. tudták, kicsoda. Ennek is örült, főképp pedig annak, hogy kedve szerint alakulnak a dolgok. Házhoz jött a választék! Azt a rendezőt, műsorszerkesztőt, azt a pár előadóművészt, aki kell az adás lebonyolításához, Kóci és a kis Gaál segítségével könnyedén kiemelheti közülük. Nem lesz itt semmi vész. • A Szakács-rét környékén csak a rengeteg parkoló honi és külföldi rendszámú autó jelezte, hogy M.-ben más az élet, mint két nappal ezelőtt volt. A jövevények, akik a helybeliek házaiba kvártélyozták be magukat, nyilván még az igazak álmát alusszák, a művésznép nem koránkelő. Az újságírók, tévések, rádiósok sem. Az idevalósiak közül meg azok, akik Pestre járnak be dolgozni, vagy a földjüket művelik, rég munkában vannak már. A fiatalember feltűnés nélkül jutott el a posta épületéhez, a hivatal persze még zárva volt. Bekopogott hát az ablakon. — Megint maga az? — kérdezte álmosan Ilonka és kikönyökölt a párkányra. — Mi az új szenzáció? Bár nekem az első is elég volt. Több munkám volt tegnap, mint egész évben. Akkora sürgönyök, mint egy- egy regény. Ismeretlen nyelveken. És kismillió kapcsolás. Főleg külföldre. Egymás kezéből tépték ki a kagylót. Már azt hittem, hogy hisztérikus rohamot kapok. És mindennek maga az oka, Tibiké. És a női észjárás kiismerhetetlen logikája szerint a panaszáradat befejeztével rámosolygott a bűnösre. — Belátom — mondta Kopra —, sok van a rovásomon. Eggyel több, vagy kevesebb, most már mindegy. Ugyanarra volna szükségem, mint tegnap hajnalban. Pestre kellene telefonálnom, sürgősen. Nem haragszik, Ilonka? A postáskisasszony bánatosan legyintett. — Így kezdődött el az első rumli is. A tatárjárás kismiska ahhoz, amit a maga telefonjai után szokott következni. De azért jó, hogy ilyen korán jött. Egy óra múlva itt egy tűt sem lehet leejteni. Mindjárt nyitom az ajtót. Eltűnt az ablaknyílásból. — Khm — reszelte meg valaki a torkát a fiú háta mögött Mint a búgócsiga, oly gyorsan perdült meg a kopaszhegyi telektulajdonos. A fordulat végén pedig szabályos cselgáncs-védőállásba zöttyent. Balláb kicsit elől, laza térdhajlat, a vállak közé behúzott fej, a két kéz a fej előtt, karateütésre feszített tenyér. Támadás?! Mégiscsak igaza lenne a körzetparancsnoknak? Aztán Kopra gyorsan leengedte a karját, restelkedve kiegyenesedett. Mert ismerős állott vele szemben, ha teljesen egyoldalú is volt ez az ismeretség, ő talán már százszor is látta a televízió képernyőjén ezt a hatalmas, puha csecsemőfejet, ezt a kedvesen bocsánatkérő mosolyt. És ismerte azt a brummogó-fuvolázó hangot is, amelyen a másik megszólalt. (Folytatása következik) miklóson a Textilmaradékokat Forgalmazó Vállalat telepe. A TEMAFORG — ez a vállalat nevének rövidítése — iparszerűen foglalkozik használt textíliák feldolgozásával. Az „alapanyagot”, vagyis a rongyot külföldről hozzák be, s a hatalmas bálák ott sorakoznak a telep csarnokaiban. Közel 140 asszony, lány válogatja, rendezi, szabdalja a bálák tartalmát, s készít belőle géptörlőt — különböző minőségben: a durvától egészen a műszerekhez szükséges törlőkig — illetve papírgyári alapanyagot. Amit egyáltalán nem tudnak tovább adni, hasznosítani, azt hetenként kétszer-három- szor teherautóra rakják, kiviszik a Garai-tanya mellé és megsemmisítik, elégetik ... Azaz, csak szeretnék elégetni. a szállítmányoknak ugyanis hamarosan híre ment a környéken, s öt- ven-hatvan ember várja már a teherautókat, hogy a rakomány között válogasson. Ács Viktor, aki erre a jelenségre levélben hívta fel szerkesztőségünk figyelmét, s aki ICunadacs községi párttitkára és iskolaigazgatója, a következőket mondja erről: — Én személyesen nem jártam a Csillag Áruházban, de tanítványaim, ismerőseim mondják, hogy mi van ott egy-egy szállítmány érkezésekor. Valóságos cirkusz ez kérem. Veszekednek, marakodnak a rongyokért, illetve nem is rongyok azok. Az iskolában látom a gyerekeken azokat a pulóvereket, nadrágokat, kabátokat, amiket onnan szereztek. Jó, használható holmik. Olyanok is kimennek oda, akik egyáltalán nincsenek rászorulva a guberálásra: autókkal, motor- kerékpárokkal érkeznek. Lehet, hogy csak a látvány kedvéért, az ingyencirkuszért, de lehetséges, hogy üzletet látnak benne. — Tudomásom van arról — folytatja Ács Viktor —, hogy Kunszentmik- lóson, a cigánytelepen mindenféle ruhaneműt lehet kapni, olyat, ami az égetésből származik... Sok bajunk van essel Annak ellenére, hogy nyolc hónapja működik a TEMAFORG kirendeltsége Kunszentmiklóson, az üzem a kiépítési stádium közepe táján tart. Szerelők, burkolok dolgoznak az épületekben, s csak hosszas keresgélés után találom meg az „irodát”. Kóta György üzemvezető és Németh Ferenc áruforgalmi osztályvezető készségesen, szinte örömmel fogadnak, miután elmondom, hogy a Csillag Áruház ügyében jöttem, felsóhajtanak: — Végre, hogy minket is megkérdez valaki! Először is azt mondják el, hogy mi az üzem működésének alapja, célja, rendeltetése. A külföldről behozott használt ruhaanyag válogatása után a darabolás következik. Mi egy kiló géptörlő rongyért húsz forintot kapunk, sőt, exportáljuk és valutát hozunk az országnak. Nem tudjuk kielégíteni az igényeket, pedig naponta 120 —125 mázsa rongyot „termelünk”, az éves termelés si értékünk pedig eléri a 200 millió forintot. Na- mármost! A beérkezett használt ruhaneműknek mintegy húsz-huszonöt százaléka műanyag: nylon, perion és egyebek. Ezekből semmit nem tudunk csinálni — elégetjük — mondja Kóta György. Ez-- zel van a baj. Islert például férfi nyloningek is vannak közöttük, női kom- binék, melltartók, nadrágok. Áz üzem nem adhatja oda senkinek, egyrészt mert pénzt adott érte, másrészt, mert a csoda tudja, kik hordták a ruhákat, s milyen fertőzést kapna, aki magára öltané? Mosásra, tisztításra nincs berendezkedve a telep, a vállalat Előttem érthetetlen Nekünk nincs munkaerőnk arra, hogy használhatósági ' szempontból válogassuk az anyagot. Itt a rendszerezés a feldolgozási célszerűséget veszi fi-; gyelembe. Tudjuk, hiszen látjuk, hogy még sok használható ruhanemű van a bálákban, de mi nem kereskedelmi cég vagyunk, hanem ipari feldolgozás a feladatunk. Ami géptörlőnek, műszertisztítónak al-j kalmas, azt nekünk darabolni kell, függetlenül attól, hogy mint ruha milyen állapotban van. Szerintünk nagyobb a rongyégetés „hírneve” mint ami valóban történik a Garai-tanya mellett. A gépkocsivezetőnek társaival együtt az lenne a feladata, hogy lerakja a rongyokat, leöntse gázolajjal és meggyújtsa. De ezt nem mindig teheti meg, mert valaki esetleg még égési sérüléseket szenvedne. — Én magam is kimentem a múltkor, hogy személyesen lássam, amit beszélnek ; — folytatja Kóta György. — Tényleg „cirkusz” volt ott. De ne higy- je, hogy csak, vagy főleg cigányok. Láttam ott olyan személyt is, aki nem volt rászorulva a guberálásra. Azt gondoltam, csak a látvány érdekessége vonzotta őket, de kiderült, hogy ők is vitték az „árut”. Érthetetlen előttem ez. Érthetetlen. Kilója tís forint — Mi is rájöttünk, hogy az ipari használhatóság mellett, azon túl, érdemes kiválogatni a még használható, jó minőségű ruhákat. Megállapodást kötöttünk a helybeli földművesszövetkezettel, amely átveszi ezeket a ruhákat kilónként :tíz forintért. Már vittek is el egyszer négy mázsát, aztán három és felet. A szövetkezet köteles — ezt el is vállalta — megfelelően tisztítani kimosni, s csak azután hozhatja forgalomba. Tudomásunk szerint hamarosan boltot is nyit az ilyen használt ruhák árusítására. Ott aztán valóban fillérekért kaphatják meg a rászorulók — tájékoztat Kóta György. Igen, csak így lehet megoldani. Hogy az égetéssel mi lesz? Egvelőre töpreng a telepvezető. Két hete már nem vittek szállítmányt a Garai-tanyához ... Gál Sándor
