Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-07 / 5. szám

C. oldal 1972. január 7„ péntek Reflektorfényben: karnevál hercege Ismét régi ismerés, kar- j nevál hercege kopogtat, ! hogy zöld utat adjon • a farsangi vidámságoknak, jelmezbáloknak. mulatsá­goknak. Éveken át meg­szoktuk és megkedveltük „személyét”, sőt — valljuk be ezt őszintén — alig vár­juk, hogy viszontláthassuk. De vajon tisztában va­gyunk-e az érkező múlt- j jával, pályafutásával? A farsang eredete Kezdjük mindjárt az el­nevezéssel, A farsang né­met eredetű szó: Fasching — ami megközelítő értel­mezéssel bohóckodást, paj- kósságot, tréfacsinálást je­lent. A lagúnák városában, Velencében már karácsony másodnapján kezdődik. Ha­zánkban vízkereszttől — tehát január hatodikétól — hamvazószerdáig tart. A mai értelemben vett karneválok szülőhazája Olaszország. Az ókori né­pek — így a rómaiak is — vidám ünnepségekkel köszöntötték az új eszten­dőt, a közelgő tavaszt. A farsangolás túlélte a római birodalom bukását, majd az itáliai félszigetről, s a birodalom romjain alakult új keresztény államokból elindult hódító útjára Minden nép kissé saját ké­pére formálta a vidám ünnepséget, de lényegén, a jelmezbálos, mókás, felvo- nulásos hejehűján egyik sem változtatott Egyéb­ként a szigorú egyház sem tiltotta a farsang nemzet­közi ünneplését. A magyar uralkodók kö­zül különösen Zsigmond király szeretett farsangolni. Ö honosította meg a többi között az úgynevezett far­sangi lovagi tornákat is. A bohókás játékokon pél­dául egy vízzel telített nagy tartály fölött, széles gerendákon párviadaloztak a nehéz páncélba „bugyo- lált” ifjak. Persze nem he­gyes karddal, vagy buzo­gánnyal, hanem csak tom­pa dárdával, s aki a na­gyobb ütéstől egyensúlyát veszítette, páncélostul a vízbe zuhant. A harlekinekről, a csör- gősipkás olasz bohócokról sem szabad megfeledkez­nünk, akik szintén a kar­neválokon jelentek. meg először. Bizonyára sokan hallottak már a párizsi farsang két kedves alakjá­ról: Pierrot-ról és Pierret- te-ről is. Igaz, utóbbiak már nem bohócok, ellenáll­hatatlan nevettetők, in­kább tréfás, szellemes, vagy mélységesen érzelgős éne­kesek voltak. Koldus az udvari bálon Az első karnevál her­cege a XV. században kap­ta „kinevezését”. A külö­nös eset egy — a párizsi udvarban tartott — nagy­szabású jelmezbálon tör­tént, ahol is az előkelősé­gek úgyszólván minden el­képzelhető figurát megsze­mélyesítettek. S hogy, hogy nem, a meghívottak színes forgatagába befurakodott egy szegény koldus is, aki toprongyosságával, piszkos arcával, kezével és csap­zott hajával egyáltalán nem illett a díszes társaságba. Az álarc nélküli, élethű „jelmezes” fölöttébb nagy csodálkozást, felfokozott ér­deklődést váltott ki a je­lenlevők körében. Mind­annyian meg voltak győ­ződve, hogy maskara, bra­vúros jelmezbe öltözött, feltűnni vágyó nagyság, rangos ember. Végül is ki­derült az igazság, amikor a rendezvényen ottlevő rendőrminiszter megsúgta a királvnak, hogy valódi koldusról van sző, aki puszta véletlenül tért be a mulatságra. A felség jót kacagott a félreértésen és azon nyomban kinevezte a koldust karnevál hercegé­nek. A koldus korlátlan ura lett annak az éjszaká­nak, hiszen a királyon kí­vül mindenki engedelmes­séggel tartozott néki. Uralkodás az első kakasszóig Karnevál hercegének sze­repe ettől kezdve egyre népszerűbbé vált. A ké­sőbbiekben pedig már pá­lyázni is lehetett e „ne­mes állásra” a farsang utolsó napján sorra került álarcos bálakon. A sok-sok jelentkező közül mindig az volt a nyertes, akinek a legötletesebb, legfelismer- hetetlenebb, legszelleme­sebb és legmeghökkentőbb jelmeze volt És még vala­mit: a sportszerű küzdelem közepette trónra került herceg hatalma, uralkodá­sa csupán hajnalig, az el­ső kakasszóig tartott Mostanság a legpompá­sabb, legszínesebb és leg­zajosabb karneválok a fran­ciáknál, olaszoknál és a bajoroknál vannak. A vé­geláthatatlan, zenés-táncos felvonulásokon részt vesz nemcsak az egész város, de nagyszámú vidéki, sőt külföldi is. A hurrázó, ka­cagó, daloló menet nyomán néhol fél méternyi vastag­ságban borítja az utcákat a szivárvány minden színé­ben csillogó dekoráció, va­lamint a megannyi alakza- tú díszes kellék, amelynek összesöpréséhez, eltakarí­tásához „gépesített oszta- gck”-ra van szükség. Velkei Árpád A minőség mérlegén Á vásárló bemegy a bolt­ba és — első látásra vagy hosszas válogatás után — talál egy pár cipőt, amely éppen jó neki, tetszik is, modern vonalai ellen sincs kifogása, megveszi tehát és hazaviszi. Kétszer-három- szor felveszi, s akkor de­rül ki, hogy a talpa hamar leválik, a felsőrészről le­pattogzik a festék, vagy valami más, a boltban nem látott hibája van. Becso­magolja az új holmit, s visszaviszi a boltba. A bolt­vezető pedig — első szóra vagy hosszadalmas vita után — kicseréli a cipőt egy másik párra, esetleg visszaadja a vételárat. Né­ha úgy tűnik: a jó vagy rossz vásárlás csupán a sze­rencsén múlik. Arról, hogy mégse le­gyen így, a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet gondoskodik. Csupán egyet­len adat: 1971 második negyedévében több, mint 500 esetben tiltotta meg vagy kötötte a vásárlók ér­dekeinek védelmét biztosí­tó feltételekhez a KERMI az általa kifogásolt árucik­kek forgalomba hozatalát. Intézkedésére ki kellett vonni a forgalomból — például — egyes zománc- és olajfestékeket, cipőkré­met, kerékpár gumiabroncs­tömlőket és más cikkeket. (S ha már bevezetőben a cipők hibáiról esett szó, I érdemes még egy számot idézni: a második és har­madik negyedévben össze­sen 3734 reklamáció érke­zett az intézethez a lakos­ságtól a lábbelik minősége miatt, s ezeknek a kifogá­soknak 68 százaléka ala­posnak bizonyult.) A Tőserdő „árnya Befejeződtek a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozásai Pénteken kezdődnek az ágazati értekezletek Országszerte befejeződ­tek a vállalati szocialista brigádvezetői tanácskozá­sok, amelyeken több mint százezer brigád vezető egy és negyedmillió brigádtag képviseletében tárgyalt a brigádok életéről, munká­járól, az eredményekről és a feladatokról. Ezeken az értekezleteken választották meg azokat a küldötteket, akik a január 7-én kezdő­dő ágazati tanácskozásokon képviselik majd a szocia­lista brigádokat. Az első ágazati tanácsko­zást a vízgazdálkodási vál­lalatok szocialista brigád- vpzetői pénteken tartják. Februárban a MEDOSZ- hoz tartozó további ágaza­tok. vagyis az állami gaz­daságok és az erdőgazda­ságok szocialista brigádve­zetői is megtartják érte­kezletüket. A ruhaipari szakszervezet január 27-re, a vasutas szakszervezet február 4-re. a textileseké február 8-ra tervezi az ágazati tanácskozást. A leg­nagyobb szakszervezetek, mint például a vasasok, az építők, a bányászok két- két napot szánnak a bri­gádvezetői értekezletre, mindhárom tanácskozásra február közepe táján kerül sor. Március végéig várha­tóan valamennyi ágazat­ban megtartják az értekez­leteket. A legtöbb helyen az ágazati minisztérium vezetőit kérik fel a beszá­molóra. Az ágazati tanácskozáso­kon felmérik a szocialista brigádvezetők 1969. évi áp­rilisi harmadik országos ta­nácskozása óta elért ered­ményeket és a problémá­kat. Az ágazati értekezlete­ken választják meg azt a mintegy ezer küldöttet, aki május második felében az Országos tanácskozáson képviseli a SZOCÍ^ixta Jj[j- gádokak Sok szépet és jót hallot­tunk már a megye egyik legújabb fürdőhelyéről, a Tőserdőről. A Petőfi Népé­ben is számos cikk és fény­kép ismertette a kellemes­nek ígérkező kirándulóhe­lyet. A mostanában feltárt hőforrás már az elmúlt év­ben is sok érdeklődőt von­zott ide. az ország szinte minden részéből. Csaknem hatszáz hor­gásztársam véleményét tol­mácsolom. amikor néhány olyan hiányosságot, szép­séghibát sorolok fel, amely, sajnos, gátja annak, hogy a Tőserdő olyanná váljék, amilyennek mindnyájan szeretnénk. Az évnek eb­ben a szaldában ugyan fur­csának tűnik talán nyári visszásságokat sérelmezni, fonákságokat felemlegetni, de véleményünk szerint so­sincs elég korán felhívni .azokra az illetékesek fi­gyelmét. Kecskemétről és a kör­nyező községekből igen sok fiatal kerékpárral keresi fel a kirándulóhelyet. Sajnos, nincs olyan felelős személy, akinek gondjaira bízhatnák járművüket, így azt legjobb esetben felváltva kénytele­nek őrizni. A motorkerék­párosok is évek óta panasz­kodnak. mert hiába alakí­tottak ki gyönyörű parkoló­helyeket, ha ott — őr hiá­nyában — szerszámkészle­tük. pumpájuk sorozatosan „elpárolog”. Mintegy másfél száz csó­nak vplt az elmúlt idény­ben a Holt-Tisza-ág part­ján kikötve. Tulajdonosaik szép, ízléses színűre festet­ték. gondosan karbantartot- tották és lelakatolták őket. Ha azonban egv-egv hét végén a Tőserdőtől valami­lyen okból távol kellett maradniok. a kint jártaidkor felforgatott, besározott, összeogrílt csó- nakn'mt felfoezített lakato­kat találtak. Pedig szívesen áldoznának valamennyien azért, hogv csónakjaik biz­tonságos őrizetben legye­nek. A kirándulók közül 1&. többen szeretnének csóna­kázni. Sajnos, csak igen ke­vés kölcsöncsónak áll ren­delkezésre. A kölcsönzés díja óránként 10 forint len­ne, némely csónaktulajdo­nos azonban visszaél a „hiánycikkel”, és szemé­lyenként 10 forintért kínál­ja a csónakot. Bennük sok­szor úszni nem tudó fiata­lok is ülnek. Még szeren­cse, hogy mindeddig nem történt baleset. A csóna­kok egyébként gyakran za­varják a békében horgász­ni szándékozók vizeit. Sok fiatal, magáról megfeled­kezve, a halászok varsáit is felszedi. Nem gondol arra, hogy kenyérkereső emberek fáradságos munkáját teszi ezzel tönkre. A Tőserdő és a Holt-Ti- sza-ág — védett terület. Va­jon a bokrok, ágak, taviró­zsák megtépése. letördelé- se is a természetvédelem­hez tartozik? Az is megen­gedhetetlen, hogy a kirán­dulók sátraikat tetszésük szerint bárhol felállítsák. Ezért feltétlenül szükséges lenne egy kempingterület kiielölése. Beszélnünk kell a sza­badstrand vizének a szeny- nyeződéséről is. A kirán­dulók egy része ugyanis te- ledobálja a vizet papírral, hulladékkal. A nyári me­legben az állóvíz bomló anyagoktól fertőződik, s ezt még fokozza a halászok varsájából kidobált halak hullája. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága határozat­ban üdülőterületté nyilvá­nította a Tőserdőt. Az ilyen területekre vonatkozó ren­delkezések betartása, illet­ve betartatása az idei év­ben véye már elengedhe­tetlen lenne. Javasolnám ennek érdekében a tőseröei h'd és Lakitelek közti Holt- Tisza-szaka.sz hongdszm'zzé nyilvánítását és felügyele­tét a laki teleki tanács és a kecskeméti Hírős Horgász- Egyesület közösen láfoá el. Bartos Gyula, 1 g H^nös Soorth n-gász' j&yatölet tagja Az új termékek minősé­géről sok szó esik manap­ság. Kétségtelen, hogy ma már' majdnem mindent le­het kapni a boltokban, s ez eredmény, még a néhány év előtti helyzettel össze­hasonlítva is. Az egyes cikkfajtákon belül is mind nagyobb a választék, s még sokkal nagyobb lehet­ne, ha a gyártó és impor­táló cégek nagyobb súlyt helyeznének a minőségre. Ismét egy jellemző szám: a KERMI 1971 harmadik ne­gyedévében különféle cikk­csoportok 688 termékét vizsgálta meg, s ezek kö­zül csak 51 százalékot ta­lált olyan minőségűnek, hogy minden változtatás, javítás nélkül forgalomba kerülhessen. Mi tagadás: ez az arány igen alacsony. S, hogy a minőségileg ki­fogásolható cikkek piacra hozatala nem csupán egyes hazai, a más módon is na­gyobb haszonra törekvő vállalatoknál tapasztalható, arra ismét a KERMI szol­gáltatott bizonyítékokat. Forgalomba hozatalra al­kalmatlannak minősített — például — angol kártolt szövetet, belga női eser­nyőt, csehszlovák bútoro­kat, holland gyapjúszöve­tet, iráni olajkályhát, ja­pán zsebrádiót, olasz lami­nált műszőrméket, svéd narancslét stb. feltétlenül ragaszkodott anu nak megvásárlásához, ami- éj:t bement a boltba. Ma njiár sok minden van a polcokon, de az sem mind­egy, hogy milyen minőség­ben. örvendetes, hogy egy­re több kereskedelmi vál­lalat is észreveszi a hely­zet ilyen változását, a for­galomba került, vagy ke­rülő cikkekre ellenőrző vizsgálatot kér a KERMI- től. A vásárló — természete­sén — a lehető legjobb árut kívánja megkapni a pénzéért, a magasabb árat is hajlandó megfizetni, ha biztos abban, hogy az ár­ral együtt a minőségi mér­ce is emelkedett. Ha egy boltba sokszor hoznak visz- sza ott vásárolt árut, az megárthat a bolt jó híré­nek, s ha egy gyár termé- kjei ellen gyakoriak a rek­lamációk, az előbb-utóbb feltétlenül a gyár hitelének a rovására megy. Nemcsak a vásárló érdeke tehát, hogy jobb legyen az áruk minősége! A KERMI vizs­gálatai sok hiba megszün­tetésében segítettek és se­gítenek, de a legtöbbet mégis a munkapadoknál és a tervezőasztaloknál — no meg a kalkulációs irodák­ban — lehet és kell tenni a1 jobb minőség érdekében, V. E. A vizsgálatok és a szigo­rú ellenőrzések jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre több olyan cikk kap­ható a boltokban, amelyek a legkényesebb ízlést is ki­elégítik. A lista hosszú, hi­szen a KERMI vizsgálatai mindenféle árucikkre ki­térj ednels, a mosószerektől a gépkocsikig, a péksüte­ménytől a televíziós készü­lékig. Így például 1971 el­ső negyedében az Uni-Bio és a Bio-Ültra mosószere­ket, a Rodur nevű, víz nél­küli kéztisztítót, a Trinát zománcfestéket és a Dura- cell nevű munkaruhaanya­got találta — a többi kö­zött — kitűnő minőségű­nek és a forgalomba hoza­talra ajánlatosnak a — KERMI. A második ne­gyedévben a „700 éves Győr” nevű teasüteményt, a „Körösi sertésrizotto” ne­vű ételkonzervet, a fekete- ribizli ivóiét és a Bankett pipadohányt. Ugyanekkor sorolta fel a jó minőségű termékek között a színes­televízió-vevőkészüléket, amely a Videcolor néven kerül forgalomba és a ja­vított kiadású 150 K típu­sú hűtőszekrényt. A har­madik negyedév legjobb­nak ítélt termékei között szerepel a selypi cukor­liszt, a polipack csomago­lású félzsíros fogyasztási tej, néhány új bőráooló- szer — és az S 140 típusú abszorpciós hűtőgép, az ér­tékelés szavaival: „az első olyan hazai gyártmánvú készülék, amely a három- csillagos mélyhűtőkkel szembeni követelményeket kielégíti”. A boltokban k^oható sok ez°r cikk. a bővülő áru- választék láttán lassanként talán rossz emlék marad csunán az „eszi, nem eszi” időszak, amikor a vásárló sokszor örült, ha „valami hasonlót” kapott, s nem Levél T,m'nikiili“iigvbes) Markos Béla, kecskeméti olvasónk a megyeszékhely Csongrádi úti pékáruüzle­tében vásárolt sóskifli súlyhiányával kapcsolato­san írt hozzánk levelet Pa­naszára á Kecskemét és Vidéke Sütőipari Vállalat igazgatója Somogyi József levélben vláaszolt. Amint írta, üzemükben gépek végzik a péksütemény tész­tájának felosztását. Bár­menyire is pontosan kimért a tésztadarabka, sainos megtörténhet, hogy abból csak minimális mennyisé­gét csíp le a kiflisodró-be- rendezés. Az ilyen kiflit azonban nem szabad a sü­tőkemencébe továbbítani. Egyébként a sütemény-be- olvasőknak és az árukihor- dónak többi között az is feladatuk, hogy a minő­ségileg, vagy mennyiségi­leg kifogásolható terméket ne adják át a kereskede­lemnek. Ha véletlenül mé­gis kap az üzlet súlyhiá­nyos, illetve nem kellően megsütött árut, azt tilos ér­tékesíteni. A sütőipar igaz­gatója végezetül közölte, intézkedett annak érdeké­ben. hogy hasonló esetre a jövőben ne kerüljön sor. Szerkesztői üzenetek Vlasek Jenő nyugdíjas ha­jóskapitány, Kecskemét: Pa­naszával személyesen keressen fel bennünket. F. G.-né, Fülöpszállás: Beje­lentését egészségügyi hatóság vizsgálja. A megáll a m'tást és intézkedést tartalmazó vála­szunkat azonban csak akkor küüdhetjük meg levélben, ha közli nevét és pontos címét. Jammazski Antal, Felső- szentiván; id. Almási János, Ftilöpháza; Tusori Józsefné, Kecel; Fagai Zoltán. Soltvad- kert; Tari István, Kecskemét; Rónai József, Mélykút; Szé­les Laios, Kecskemét; Nagy Imre, Kecskemét és Papp Gé­za, Kecskemét: Panaszukat ki­vizsgálás céljából az íli<M:é1res szervekhez továbbítottuk, akiktől közvetlenül kapnak majd választ. A ..sznnki utazóközönség”, a „kecskeméti sártaposó”, vala­mint a „köszönet és boldog úi évet” aláírású levelekkel csak akkor foglalkozhatunk érdemben, ha íróik közlők vüket és pontos cüaüteet.

Next

/
Thumbnails
Contents