Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

G

oromba szí! gy9trl a Jegenyéket, a tanyaudva-í

ron levő kukoricaszárkúpokon varjak feketéll- ftek, az udvaron túl őszi gabonák zöldje csillan elő a foszlott hótaikaró alól... A lakóépületen háztábla hirdeti: a 24-cs számú tanya előtt állok. A kövesút innen három kilométer, a város pedig tizenkettő. Orvos, patika nyolc kilométerre található, a legközelebbi villanylámpa a tsz majorjában ég, az két és fél kilométer, ugyanott1 van az iskola és a bolt is. Cserepesék nádtetős tanyája az ide legközelebb eső emberi hajlók, háromszázötven lépés Csöndes János bátyám házától — ezt már magam mérem le.

Csöndes bácsi hatvannégy éves, most éppen itthon van, a kötelesség különben a tsz nyája mellé parancsolja, mert juhász a mestersége.

Ül az öreg a karos lócán, fagyos szalonnát, eszik, mozog a kormos bajsza, néha végig is simítja mutatóujjával a majd fél évszázada ápolt férfiékességét... Csöndes bácsi és felesége írástudatlanok. Annak idején nem volt ezen a vidéken iskola, később már az idő és a türelem hiányzott, hogy megtanulják a betűvetést.

— A rádiót azért nagyon szeretjük — mutat a néni a telepes készülékre. — Különösen, ha az a kedves Jancsó Adrienne énekel.

Ök még a népdal világában élnek. Ezt bizonyítandó, János bácsi csak úgy, szalonnázás közben eldudorász- sza nekem:

Juhász vagyok az Alföldön, nem gulyás Ostor fityeg a vállamon karikás.

Kiválasztok a ménesből egy derest "Ezért még a vármegye is megkeres .11

S, hogy a lónak még ma is van becse a tanyavilágban, az a következő mondatból tüstént kiviláglik:

— Mi már nem szívesen ülünk biciklire — mondja a néni. Itt van ez az öreg lovacskánk, ez elhúz bennünket ahová csak kell...

Vagyis hetenkint egyszer a városi piacra, ahol vesznek vagy eladnak valamit Be a faluba, a borbélyhoz. A majorba a bolthoz. Aztán, ha nagy a hó, viszik az iskolába az unokákat

Bizony, nem könnyű a tanyai tékolásgyermek élete. Az alsótagozatosok egy csoportban tanulnak a majori kis iskolában. Elmegyek, megnézem a Csöndes unokákat, miként oltják be őket a tudományokkal.

Az Iskola a templamnyi tsz-magtár falához búvik. Egyetlen terem. A négy osztállyal párhuzamosan foglalkozó fiatal tanítónéni egyik szeme ott van a terem végében játszadozó kétéves kislányán, akit nem tud kire hagyni, míg ő a szorzás mesterfogásaira tanít egy bozontos hajú tanyai fiút A tanulók száma összesen tizenhét Elsős egyetlen egy van; a másodikosok száma kettő; nyolcán tanulják a harmadik osztály tudnivalóit; hatan negyedikesek.

F

urcsán keverednek az apróságok tudatában az ósdi és a vadonatúj elemek. Azt kérdem tőlük:

— Ki látott kőzületek mozit?

Zsíbongás, hadakozás, hogy ő felel előiszőr, meg hogy ő tudja jobban. Végül egy kétarasznyi babszem- jankó fölpattan:

— Én láttam a Szerelmet.

Kuncogás. Néhányan Törőcsik Mari nevét hadarják. Kis számvetés: a gyerekek fele még nem látott belülről mozit. .Ketten voltak eddig színházban. Tévét viszont már mind látott, többször is. A fiúk, kettő kivételével, már mind látták a tv-ben a magyar labdarúgó-válogatottat, a város csapatát viszont egyikük sem nézte meg. Azt sem tudják, hol van a focipálya.

Kis pályaválasztási tájékozódás:

Négy gyermek még nem gondolt arra, hogy mi legyen. Egy úgy mondja, azt választja majd, amit a szülei akarnak. Ketten boltosok szeretnének lenni. Egy sápadt kisfiú tsz-elnökhelyettasi munkára vágyik.

‘Tanyai tél

(KI tudja, miért éppen helyettesire!?) Aztán a hagyományos gyermekválaszok: „én cukrász leszek..„ én pilóta.. „ én tanító bácsi.. „ én borbély, mert az melegben van ..

Hallgatom az álmok záporozását, végűi egy negyedikes kislány szava zökkent ki a hangulatból:

— Én művésznő leszek.

— Igen? — nézek rá. Szőke haja varkocsban, világoskék melegítő van rajta, mint az edzőtáborban élő sportolókon. — És milyen művésznő?

Zavart hallgatás. Valaki fölrikkant:

— Mint Zalatnay.

A kislány pirosán fordul a fogadatlan prókátor felé:

— És, ha olyan? Vagy, ha én leszek majd Vanczel Vera?

A kipukkanó nevetésben tudom meg, hogy a művészjelölt Csöndes bácsi nagyobbik unokája, öt is, Feri öccsét is hazaviszem óra után a tanyára.

O

tthon addigra üres a ház. Az asztalon írott üzenet várja a művésznőjelöltet, a városban dolgozó anya írásával:

„Marikám, háromkor adj szénát a tehénnek, a malacoknak adj egy lábas kukoricát, az öreg disznó elé dobj a répából ötöt-hatot, a tyúkok kukoricáját se felejtsd el... Sietek haza, Anyu”.

A háztájiban az öreg Csöndes és a veje összesen hét marhát, három anyakocát, két hízót, tucatnyi malacot, száznál több baromfit tart. Az idén már eladtak száznál több kacsát. Ezenkívül a részművelés is olyan pénzt hoz nekik, amit városon soha nem keresnének meg---A kislány teljesíti a szülői előírást, a kis Ferkó roppant buzgalommal valami kézimunkán serénykeBodri Ferenc: Beszélgetők.

6Bc — karácsonyi ajándékul szánja a szüleinek. Bealkonyul ... Irhabundás fiatalasszony veri le a sarat a konyhaajtóban, Csöndes bácsi asszony leánya. Pénztáros a város egyik illatszerboltjában.

— Nem illek ide a nádtetős tanyára? — nevet szót- lan csodálkozásomon. — Kétszázhúszezerbe kerülne odabenn egy olyan ház, amiben az öregekkel elférnénk. És rögtön majdnem a felére zuhanna a jövedelmünk.

— És a kényelem? És a színház? És az, hogy nem magányban élnének?

Az asszony előbb vállfára helyezi bundáját, majd most már komolyan így válaszol:

— Apám talán meg is halna ott benn. A sógor - nőméknél kellett aludnia egyszer Pesten, a Rákóczi úton. Egész éjjel ébren volt, mert zavarta az éjszakai zaj, a levegőtlenség.

— De maga nem volt pásztor és a gyermekei sem lesznek azok ...

S

zótlanul bólint. A szélirányból telepes magnót vesz elő és talán, hogy a párbeszéd komor színeit feloldja, Koós János egyik táncdalfesztivál-nyer- tes számát szólaltatja meg. Közben halkan elmondja, nincs ideje és ereje, hogy a gyermekeket segítse tanulásukban.

— Higgye el — mondja — annyi pénzünk gyűlt ösz- sze a takarékban, hogy bármikor vehetnénk két autót. De se én, se a férjem nem jutunk hozzá, hogy egy vezetőd tanfolyamot elvégezzünk.

Marika, aki figyeli a beszélgetést, közbeszól;

— És hogy jönnél be a földúton három kilométert? — Sehogy — feleli az asszony. — Legföljebb otthagynám a köves út mentén, Simonék tanyáján ... Ugatnak a kutyák. Kinéz az asszony — senki.

M

egjön közben az esti sötét, majd a gyermekek apja, Csöndes bácsi veje. Derűs arcú. szőke férfi, bőrruha van rajta, motoron közlekedik. Művezető a városi műszergyárban. Már háromkor befejezte a munkát, de volt egy problémája, amelyre választ remélt a helyi műszaki klub egyik előadásátóL — Milyen probléma volt? — kérdezem.

— Mostanában nagyon izgatnak a számítógépek — magyarázza sebtiben a fiatalember és közben eltesz az útból egy szakajtó kukoricát — Egy pesti egyetemi tanár tartott lenn konzultációt, arra mentem eL — És a probléma? — makacskodom.

— Ja — biccent a művezető. — Az elektronika rendkívül könnyedén bánik a binárisokkal, egyetlen kétállású jelfogó, egy dióda átbocsátja vagy kikapcsolja az áramot, egy ferrit az egyik vagy másik irányban mágnesessé válik...

— Mi válik mágnesessé? — kérdem zavartan és a pillanatnyi szünetet kihasználva kétségbeesetten vallatom emlékezetemet: hol, mikor és mit hallottam a diódákról, meg tulajdonképpen mi is az a bináris.

Szerencsémre öreg Csöndes János ebben a pillanatban ránknyitja az ajtót. Csuda jókedvvel érkezik, bizonyos Csirmaz Gáspár új borát kóstolta meg.

— Ehhez mit szólsz, te nagyokos — méri végig évő- dő szeretettel a vejét. — Csirmaz azt mondja, hogy az egész Holdra-szállás mesebeszéd volt. Mert, ha a Holdra megy egy ember, akkor fejjel lefelé van a Földnek és akkor kiesik minden a zsebéből.

A fiatal férfi mosolyog. Odasúgja nekem, hogy Csehov első írásában is előfordul ez a feltételezés, persze csak tréfás formában. Aztán úgy felel hangos szóval apósának:

— Nem jártam papa a Holdon. Majd ha fölmentem, megmondom.

— De megmondd ám — fenyegeti tréfásan az öreg, majd kimegy az istállóba, mert reggel az egyik marha úgy viselkedett, mint aki beteg. Kinn goromba szél gyötri a jegenyéket, s az ember az égre nézve eltűnődik: mi tágasabb, a Tejút, vagy a földi tanyák fénylő ablakú, reszketeg csillagrendszere ...

Bajor Nagy Ernő

TER5áNSZKH 3ÓZSI 3ENÖ:

üllllllllllllllllililMílllllWnuiit lilímiilii><»:mi

£

gyszer valamelyik budapesti egyesületben léptem föl, mint gitárművész, még a fölszabadulás előtt. Az előadás végén a művészszobába benyitott egy kissé elvirágzott, de nagyon elegáns, ékszeres hölgy és mögötte egy hasonló úriember.

A hölgy az úrra mutatott és így szólt:

— Ez az úr nem tud egy szót sem magyarul. Azért engem kért meg arra, hogy tolmácsoljak. Neki nagyon tetszett a műsoruk. Persze kiváltképpen a zenés számok, amiket élvezni tudott. Ezt azzal szeretné viszonozni az előadóknak, hogy testületileg meghívja őket egy kis mulatságra. Nagyon.neheztelne, ha nem fogadnák el a meghívását.

Mi, mú:e ;znök és művészek, összenéztünk és máris egyek ve'' : abban, hogy a világért sem sértjük meg ezt bőkezű idegent.

De a 1 még folytatta:

— Az megfelelő számú taxit rendelt a művészek szá a. Ezek a kocsik aztán ott várnak a mulatság v n és odavisznek mindenkit, ahová akarják. Tér. - ‘esen az úr költségén.

Hát ez égleg nem bolond ember! Ezt meg kell állapítani« az idegenről. A hölgy így fejezte be a

mondóké í;

— Nem kell őt sajnálni a költekezésért. Ez az úr egy valódi milliomos. Így, ahogy megnézik őt!

Nahát clrob -tünk mindnyájan egy zenés kaffába. Ott a hölgy re egy kis szónoklatba kezdett:

— Fönntartó eilkül tessék rendelni bármit, ami az

étlapon található. Vacsora, nyalánkság, sör, bor, pálinka, pezsgő, bólé... bármit, bármit! A házigazda nagyon zokon venné, ha takarékoskodnának. Tessék jól mulatni. Tessék jól érezni magukat!

Az összetolt asztalok mellé telepedtünk. A milliomossal szembe ültettük a társulat szépségkirálynőjét, egy barna, karcsú énekesnőt. Mert észrevettük, hogy a milliomos kezdettől fogva sűrűn rajta felejtette tekintetét.

Ezzel szemben meg kell hagyni róla, hogy nem feledkezett meg az asztal legigénytelenebb tagjáról sem. Ha kevesellte valakinél, amit rendel, rögtön, szigorúan fölszólította hölgye által, hogy: meg akarja bántani a vendéglátót? Nem ízlik ez és amaz? Tessék fogyasztani!

’mazz húzta. A koccintások mind .sűrűbbek. A muri váltig emelkedett — hangulatban.

Egyszercsak belépett a kávéházba a gólyás ember. Nagy kosarában babák, nyulak, gólyák, illatszer, bütykösök és ■mit tudom micsoda holmik tarkállottak elő. Amint az asztalunk felé közeledett a milliomos rögtön rácsapott. A hölgy máris tolmácsolt:

— Tessék! Mindenki szabadon választ magának emléktárgyat az árus kosarából. Lehet több darabot

is. A vendéggazda megharagszik a szerénykedésért!

A gólyás ember körútra indult a hátunk mögött. Mindenki válogatott magának emléktárgyat. Így került vissza a milliomoshoz, hogy átnyújtsa neki az elég borsos számlát. De a milliomos csak úgy az oldalzsebéből előrántott egy csomó bankót és szemhu- nyoritás nélkül fizetett.

A gólyás ember a visszajáró aprópénzt a milliomos elé rakta az asztalra. A milliomos felmarkolta és kimeríthetetlen zsebébe dugta. Ámde közben egy pénzdarab leesett az asztalról a padlóra. Egy húszfilléres.

miyomban utána nézett a milliomos: hová esett a »* húszfilléres? Nem látta! Idegesen hátra kocsi- káztatta a székét az asztaltól és két lába között lehajolva kereste a pénzdarabot. Majd szószerint az asztal alá dugta fejét, és letenycrelt a padlóra.

Ahál Most már érteml Ravasz kópé ez a milliomos.

A barna énekesnőt nagyon szemlélgette derékig aa asztal fölött, most a bokájára kíváncsi az asztal alatt. A húszfilléres, jó ürügy nalci erre.

Ámde erről szó sincsen! A milliomos szemlátomást csak az elgurult húszfillérest vadászta... Végre meglelte. Nagyot szusszantva, vörösen bukkant föl az asztal alól, a pénzdarabbal a két ujja között. Becsúsz» tatta a zsebébe.

Mindenki figyelte.

Talán egy ezresnél is több, amit erre a mulatságra szemrebbenés nélkül költött. Es most, egy seprűnek való vacak húszfilléresért kitor.nássza a lelkét. Micsoda furcsa jellem! Nyilván így szedte össze millióját.

Sok gondolkodásra azonban nem hagyott időt nekünk. Mert ahogy a padlóra tenyereit, ott jól össze- maszatolta. Es erről megfeledkezve, maszatos tenyerével törült egyet a homlolcán.'

A társaság már eddig is össze-összenézett, vihogott.

Most a barna művésznő már nem bírta, hogy föl ne ugorjék és a mosdó felé ne siessen. Ugyancsak vele rohant a szomszédja is, mint ez a hölgyek szokása.

A visszatartott röhögéstől fulladozott az asztál. De persze senki egy pisszet, vagy fintort nem engedhetett meg magának. Egyedül a milliomos titokzatos szerepű hölgye vihogott bátran. Majd zsebkendőjével gyorsan letörölte a milliomos homlokát.

Nos, a történet tulajdonképpen eddig tart.

Bár, elismerem, csattanónak járna hozzá bizonyos tanulság egy gazdag ember lelkiségének meghökkent zugairól

De most gondolják meg! Szép volna tőlem, hogy egy becsmérlő szót is ejtsek erre a milliomosra?

Megvendégelt, mint soha más. Azonfelül viselkedc sével olyan szórakoztatásomról is gondoskodott, am vei a legkitűnőbb kabaré sem szolgált nekem. Hiszc napokig mulattam magamban azon a húszfilléres jc leneten, akkor... Na és most ?

%

ajiszen e pillanatban is az c nilliomosom szol " gáltatja ennek a kis írásnak az anyagát, ami- ért remélhetően tiszteletdíjat fizetnek nekem.