Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-06 / 4. szám

4. oldal 197Z. Janoár S-, esfltOrtBk „Tevékenységére, munkájára Számítunk...” a pártvezetőségben A Bacs-Kiskun me­gyei Építési és Szerelőipari Vállalat előkészítő osztá­lyán dolgozik Tóth Rózsa. Munkája bonyolult: a ter­melési osztály részére ada­tokat rendszerez. Nyolc esztendővel ezelőtt a Kecskeméti Gyors- és Gépíró Iskola oklevelével, 16 éves korában került ide. Az egyik segédüzembe osz­tották be. Itt sikerült meg­ismerni az építkezések ap­ró, mégis nagyon fontos műveleteit, hogy négy év múlva ' a központban már összefüggéseiben lássa az itt folyó munkát, a terve­zéstől a kulcsátadásig. Ebben az időben a KISZ- alapszervezetben tevékeny­kedett, hamarosan a veze­tőség tagja, gazdasági fele­lős. Ezekre az évekre szí­vesen emlékezik. — Ügy éreztem, ott a helyem a többi fiatal kö­zött. Gazdasági ügyekkel foglalkoztam: az elődöm megbetegedett, ezért a ki­mutatásokat, statisztikákat nem tudta .pontosan vezet­ni. Sikerült rendbe tennem a dolgokat és ez nagyon jó érzés volt. A többiek biztatására lettem tagja a természetjáró szakosztály­nak is, így a maradék sza­bad időmet velem egyko- rúakkal töltöttem el. — Szabad időről beszélt. Most mit csinál, ha lete­lik a munkaideje? — Tanulok. A Közgazda- sági Szakközépiskola har­madik évfolyamát végzem. Elmondhatom, hogy alig mertem hozzáfogni. A fe­letteseim javasolták, tanul­jak tovább, hát nekikezd- tem. Hetenként egy alka­lommal, kedden megyek iskolába. A többi napokon munkatársammal és barát­nőmmel, Ősze Évával rend­szeresen együtt tanulok. — Mikor és miért kérte felvételét a pártszerve­zetbe? — Felvételemet tavaly tavasszal kértem és június­ban lettem párttag A kér­dés második felére sokkal nehezebb felelni... A kISZ-ben észrevettem, nogy mind több szállal kö- ődöm a mozgalmi élethez, az itt dolgozók örömeihez, gondjaihoz. Talán nem közhely, ha azt mondom, hogy a KISZ nevelt párt­taggá. — 1971 szeptemberében a Bács-Kiskun megyei Épí­tési és Szerelőipari Válla­lat pártalapszervezetének tagsága felelősségteljes, ne­héz feladatot bízott önre: a héttagú vezetőségbe vá­lasztották. Hogyan érintet­te ez a megtisztelő megbí­zatás? — Bevallom, először na­gyon meglepődtem, jólesett a bizalom és féltem is... Vajon megfelelek-e? — Milyen feladatot ka­pott? — Gazdasági felelős let­tem, akárcsak hajdanában a KISZ-ben. A taglétszám egyeztetése, nyilvántartása, bélyegek igénylése, ez a tennivalóm. — Első „ügyintézése” mi volt? — Néhány nappal meg­bízatásom után a lakatos­üzemből keresett fel egy férfi. Hozta a „fizetési sza­lagot” és a tagkönyvet. Azt mondta, nem érti, miért kap 80 forintos bélyeget, mikor fizetéséhez mérten neki 60 forintos jár... — Talán adminisztrációs hiba történt? — Nem. A lakatosüzem dolgozói fizetésükön kívül többször kaptak pénzt, pré­miumot és egyéb juttatás. A tagdíjak megállapításá­nál pedig átlagbért kell fi­gyelembe venni, ebből fa­kadt a félreértés. — Ilyenformán sikerült megnyugtatni a reklamá­lót? — Azt tapasztalom, hogy ha nyugodtan, megfontol­tan tisztázzuk a dolgokat, még a hibákat is egysze­rűbben lehet kijavítani. Ebben az esetben pedig csak félreértésről volt szó. — Az elmúlt esztendő­ben milyen élmény ha­gyott kellemes emléket önben? — A közelmúltban ren­deztük meg az idén nyug­díjazottak búcsúztatóját Ügy láttam, nagyon jól si­került, akik eljöttek, őszin­tén beszéltek örömeikről, gondjaikról. Néhányan tő­lem kértek tanácsot, ho­gyan dolgozhatnak nyugdí­jasként továbbra is itt ná­lunk. Jólesett felvilágosí­tást adni és most remélem, hogy nyugdíjas munkatár­saim közül többen vissza­jönnek hozzánk. — Társadalmi munkája mellett mi okoz önnek örömet? Rózsa komoly, szép arca felderül, szemüvege mögött látom, megcsillan a tekin­tete. — Magánemberként nagy öröm ért most engem. Kis- húgom az NDK-ban, a Harz-hegységben tanul. Elektroműszerész lesz. Az elmúlt napokban kaptam meg tőle azt a levelet, amit már elutazása óta vártam. Azt írja, túljutott a kezde­ti nehézségeken, beillesz­kedett a környezetbe, úgy érzi, most már lesz ereje ott maradni. Tóth Rózsa szobájában lécekből készült rácsot he­lyeztek el az egyik falon. Színes képeslapok borítják. Egyetlen tenyérnyi karton fehérük ki a lapok közül, rajta szabványbetűs fel­irat: RÓZSA NAGYON ÜGYES — írták rá a mun­katársak. Nagyon sok alá­írás hitelesíti a háromsza­vas dicséretet. Ezt a tenyérnyi „bizo­nyítványt” Tóth Rózsa nem véletlenül kapta. Meg­bízható munkája és hatá­rozott egyénisége az, ami kiváltotta kollégái dicsére­tét * Ott jártamkor sikerült Markó Lászlóval, a párt- alapszervezet titkárával is találkozni. — Tóth Rózsa — mond­ja a párttitkár — az el­múlt évek során munkájá­val már bebizonyította, hogy komoly ember. Ezek a tulajdonságai szerencsé­sen ötvöződnek vezetési készségével. Tevékenységé­re, munkájára számítunk — azt szeretnénk, hogy a vele egykorúakat magához hasonló, megbízható kom­munistákká nevelje. Selmeci Katalin Fóliaházak —gépi szedés Korszerűsítik a fűszerpaprika-termesztést Évek óta kutatják a fűszerpaprika-termesztés korszerű módszereit. Az elmúlt esztendőben számot­tevő előrelépést tettek az üzemek és a konzervipar a fóliaházas palántanevelés­ben és a gépi betakarítás­ban. A kísérletek alapján az idén már nagyobb terü­leten lehet alkalmazni az új módszereket. Többszörös hasznosítás A termesztés egyik fon­tos láncszeme a palántane velés. A mezőgazdasági nagyüzemek jelenlegi mód­szere nem korszerű, kisüze­mi. A konzervipar ezért a hagyományos paprikater­mesztő körzetekben fólia házak létrehozását kezde ményezte. A szükséges anyagi fedezetet a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelési és műszaki fejlesztési főosz­tálya, valamint a Konzerv­ipari Vállalatok Trösztje teremtette meg. Az 1500 négyzetméteres alapterüle­tű, 100 méter hosszú, 2,5—3 meter magas és 7,5 méter széles fóliaházakat a pap­rikatermesztő mezőgazda- sági nagyüzemekben épí­tették fel. A hajósi József Attila Termelőszövetkezet­ben és a foktői Béke Ter­melőszövetkezetben kettő, a dunaszentbenedeki Űj Haj­nal, a miskei Egyetértés és a bátyai Piros Paprika Ter­melőszövetkezetben egy- egy ilyen fóliaházat állítot­tak fel. Ezek a palántane­velők alkalmasak arra, íogy alattuk kisgépekkel műveljék meg a növényt. Egy-egy fóliaházban 25 ka- tasztrális holdra elegendő fűszerpaprika, illetve 50 holdra elegendő paradi­csompalánta nevelhető. A tapasztálatok szerint ezek a fóliaházak, amelyek olajkályhával fűthetők, igen gazdaságosak. Nem­csak palántanevelésre al­kalmasak, hanem zöldség­félék hajtatására. Érdemes őszi hasznosításukra para­dicsomot nevelni a fólia alatt, illetve fűtés nélkül spenótot vagy sóskát ter­melni. Biztonságos a salá­tatermesztés is, ősztől a kora tavaszi hónapokig jö­vedelmező lehet a terme­lőszövetkezetek számára. A kalocsai körzetben nagy sikert aratott az új módszer és a tapasztalat- cseréken sok szakember vett részt A fűszerpaprika szedő­géppel történő betakarítá­sára is sikeres kísérleteket kezdeményeztek a múlt év őszén. A Kalocsai Állami Gazdaságban és a hartai Üj Élet Termelőszövetke­zetben szeptember közepé­től október végéig dolgoz­tak a gépek. A Kalocsai Állami Gazdaságban 25 holdról 850 mázsa, a Mar­tai termelőszövetkezetek­ben pedig 20 holdról 1763 mázsa termést takarítottak be. Százhúsz embert helyettesít A MEFI — BMG — FZB típusú szedőgép négy sort szed egyszerre, óránként 4 kilométeres sebességgel. Gumiborítású tüskés hen­ger tépi le a paprikacsöve­ket, a levelet, szárat, apró földdarabkákat, szennyező­déseket a talajra fújja. Vé­gül a termést a gép után kapcsolt pótkocsira juttat­ja. Naponta 3 hektárt ké­pes leszüretelni. Ha hektá­ronként 80 mázsa termést számítunk, akkor 240 má­zsa a napi teljesítménye. Természetesen magasabb termésátlag esetén a lesze­dett mennyiség ennél lé­nyegesén több lehet. A géppel betakarított té­teleket a Kalocsavidéki Fű- szerpaprika és Konzervipa­ri Vállalat megvizsgálta. Az összesítések alapján megállapítható, hogy a szüretelőgéptől a feldolgo­zó üzembe közvetlenül be­szállított termés 75—80 százaléka volt érett, 15 szá­zaléka zöld, és mintegy 5— 6 százaléka idegen anyagot tartalmazott. A sérült paprikákat kézi válogatással különítették el az egészséges terméstől. A szedőgép legnagyobb jelentősége a kézi munka­erő megtakarításában rej­lik. Az előbb jelzett 240 mazsa paprika leszedése 140 személyt igényel. A be­takarítógépet pedig mind­össze három ember kezeli. A leszedett termés 10—15 százalékát a földön hagyja a berendezés, ennek felsze­déséhez 15 személy szük­séges. A gépi betakarítás tehát 120 ember munkáját helyettesíti. Az külön té­ma, hogy a géppel szedett paprika milyen további ke­zelésre és válogatásra szo­rul. Nagyobb területen A Kalocsavidéki Fűszer- paprika és Konzervipari Vállalat a korszerű ter­mesztéssel kapcsolatos ez évi kísérleteket összesítet­te és az üzemek rendelke­zésére bocsátotta. Az idén már a tavalyinál nagyobb területen szeretnének fű- szerpaprikát termeszteni a kalocsai körzetben. Kor­szerű palántaneveléssel és gépi szedéssel ez megold­ható. 1972-ben előrelátha­tólag tíz szedőgép áll a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére. K. S. Automata etető a vadaknak Tóth László veszprémi autószerelő érdekes szerke­zetet készített az erdei va­dak etetésére. Az újítást a veszprémi MEZŐGÉP mű­szaki-fejlesztési csoportja és kísérleti műhelye to­vább tökéletesítette és elké­szítette az automatizált vadetető mintapéldányát. Az óraművet 25—28 napon­ként kell felhúzni és a szerkezet — a beállítástól függően — naponta 1, vagy 2 alkalommal 7 kiló sze­mestakarmányt adagol az etetőbe. A tartályban 120 kilogramm szemestakar - rnány helyezhető el. Az automatizált adagolással el­kerülhető, hogy a téli idő­szakban kárba menjen a takarmány. SKEClEMWE 25 A megyétől érkezett elvtársak összenéztek. — Jól van, no — jelentette ki a legmagasabb rang­ban levő —, egyezzünk meg. Mi pártolólag továbbítjuk íz illetékes felsőbb szervekhez a helyi tanács kérel- nét, legyen M. községből — város. Matyi bátyám meg üintézi azzal az újságíróval, hogy Bártik elvtárs, a negyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke felszó- alhasson a holnap déli műsor alkalmával. Lehetőleg -lsének és legalább egy percig. És ha netán az a Hax lartárs előjön a golyóból, Bártik elvtárs átnyújthasson leki, vendégszeretetünk jeléül, egy kis cipót és csipet- íyi sót. Megegyeztünk? — Meg — bólintott Sarfanek és széles mosollyal pa- •olázott le a megyétől érkezett elvtársakkal. * Halk kopogtatás, a sufni ajtaján. — Bújj be! — kiált ki Kopra, lefekvéshez készülő­ién. — Nem megyek be — feleli félénken egy fiatalosan ■.sengő női hang. — Anyu kérdezteti, hogy tetszett-e vacsorázni, mert ha nem, szívesen vendégül látná, bíz­ásán nem evett ma még meleg ételt. — Egy—null a kedves mama javára. De miféle myuról van szó? — Az édesanyámról, özvegy Pauk AntalnéróL Én Srzsi vagyok, a lánya. — Kézit csókolom. Köszönettel elfogadom a meghí­vást. Cipőt húzok és már megyek is. Megvár? Nem fél odakint egyedül? — Megvárom. Nem félek. Nem vagyok egyedül, ve­lem van Samu is. — Hát ez igazán nagyon megnyugtató — jelenti ki a fiatalember, és körülnéz, miféle védőszerszámot vi­gyen magával... — Felséges volt — mondja Kopra, miközben egy kenyérdarabkával tisztára törli a tánvért. — Sok pap- rikáskrumplit ettem már hosszú és hányatott életem­ben, de ilyen jó ízűt még sohasem. — Erzsiké főzte — int az öregasszony a lánya felé, aki a konyha sarkában ül, valami gyermekholmit varr. Húsz év körüli, csinos, szelíd és kedves nő. — Jobban főz, mint én, mégis elkergette az ura. A csecsemőjével a karján. Bent alszik a pici a szobában, azért is találtuk itten. — Nem ő kergetett — jegyzi meg halkan Erzsiké — én jöttem el. Az öregasszony legyint. — Mindegy az. Ahelyett, hogy megnyalná mind a tíz ujját az a részeges csirkefogó, amiért ilyen rendes, tisztességes feleséget kapott! — Hagyjuk ezt anyu. megígérte... Feri egyébként sem részeges, csak néha iszik. Akkor tényleg — bolond. De ha kijózanodik, ő bánja legjobban, hogy goromba volt. Beszéljünk másról. Mondja, szerkesztő úr, kérhetnék egy nagy szívességet? — Nem vagyok szerkesztő úr, Tibi vagyok. És egy ilyen paprikáskrumpli után nem kérhetnek tőlem olyat, amit ne teljesítenék. Anya és lánya egymásra pillant, melyikük rukkol­jon elő a kéréssel. — Arról a holnapi műsorról lenne szó — vesz végül magának bátorságot Erzsiké. — Nem nézhetnénk meg anyámmal? Mert innen a házból semmit sem lát­ni. — El van boronáivá — mondja nagyvonalúan a vacsoravendég, miközben feláll az asztaltól. — Intéz­kedem az őrség parancsnokánál. Holnap reggel az lesz az első dolgom. Már azt is tudom, hová állítom ma­gukat. Van egy kőkupac a telek túlsó sarkában, onnan nyugodtan nézelődhetnek, kívül esik a kamerák lá­tómezején, nem lesznek útban senkinek. VI. Fejezet IGEN, IGEN, IGEN Hétfőn reggel, amint felébredt, Kopra Tibor első útja a tisztáshoz vezetett. Pontosabban, arra a helyre, ahol egy napja még bokrokkal övezett, füves tisztás terült el a telke csücskében. Most: feldúlt csatatér. Mint elhagyott lövegek, meredeznek a kameraállvá­nyok, lőszeres ládák a kábelek csatlakozó szekrényei. I,etaposott cserjék, törött ágak, cigarettacsikkek, eldo­bott papírpoharak, filmdobozok, csupa szemét az egész vidék. Samu egy hónap alatt sem tudott volna annyi kárt tenni, mint a kollégák a tegnapi rövid és jól sikerült sajtóértekezleten. Dehát az a fő, hogy a hatal­mas, opálszínben ragyogó gömb sértetlenül áll a helyén, remélhetőleg belül sincs semmi baj. Kopra nem tette fel a homlokára a tapadókorongot, nem akarta megindítani a gondolatátviteli mechanizmust, ne fogyjon fölöslegesen az energia. Ehelyett gyűrű­jével háromszor gyengéden megkocogtatta az űrhajó falát. Hallgatózott. Azonnal váíasz is érkezek, tril­lázó koppanás-sorozat belülről. Tehát Hax él, egészséges, dolgozik. ■ Az újságíró megkönnyebbülten sietett vissza a sufniba, arra még bőségesen van ideje, hogy az adás kezdetéig rendbe hozza a terepet. Sőt, ezt a munkát talán nem is egyedül neki kell elvégeznie, ha Hete- nyei nem hajlandó intézkedni ez ügyben, a kiskatonák majd csak segítenek. (Folytatása következik}

Next

/
Thumbnails
Contents