Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
9. oldal I Több mint 60 ezer kocsit hoznak be az idén 1971-ben a korábbi éveknél gyorsabban fejlődött az ország személygépkocsi-állománya. A MERKUR Vállalat tájékoztatása szerint a tavalyi évet háromezres készlettel kezdték, 1971-ben mintegy 54 000 személyautót szereztek be. s kereken 53 500 autót adtaik át a megrendelőknek. A legtöbb kocsit a Szovjetunióból vásárolták, köztük a megígért 13 000 Zsigulit fél év alatt az utolsó darabig leszállította a MOGÜRT és a MERKUR szovjet külkereskedelmi partnere. A számítások szerint 1972-ben 60 500 új személy- gépkocsit szereznek be és értékesítenek. Ezenkívül mintegy 10 000 használt kocsi eladásával is számolnak. A magánosok 53 500, a közületek hétezer kocsit kapnak. Az NDK partner is „megtoldja” 1500-zal a Trabant-szállítmányokat, kilencezer jön a legolcsóbb, s a legkeresettebb kocsi- . ból. Ezenkívül még néhány nagyobb tétel: 5000 Wartburg, 6000 Skoda, 5000 Polski-Fiat, 3500 Moszkvics. A megállapodás sze- ' rint 1400 Volgára is lehet számítani. Várható ezen- t kívül még Romániából a francia licenc alapján gyártott Dácia, s egyelőre ezer kocsi beszerzését tervezik tőkés piacról. A magyar tudomány új sikere: Agyi értágítá hatáséi gyigyszer- szitelilits úton Világszerte — így hazánkban is — a legsúlyosabb és legelterjedtebb népbetegségek közé tartoznak a különböző érrendszeri betegségek. Ennek a nagyon elterjedt betegségnek szinte egyetlen hatásos ellenszere a növénytanban „télizöld meténg” néven ismert, kultúrában és vadon egyaránt termő növény hatóanyaga, a vinca- mia. A növény azonban rendkívül időjárás-érzékeny begyűjtése bonyolult, csekély terméshozamú és így csak nagyon kis mennyiségű gyógyszer készülhetett belőle. Mindenképpen sürgető volt tehát, hogy a gyártás a mezőgazdaságtól függetlenítse magát — Ennek tudatában szerződött velünk a Kőbányai Gyógyszerárugyár és adta számunkra azt a tudományos feladatot, hogy a „télizöld meténg”-ben található vincamint szintetikus eljárással pótoljuk, — mondotta dr. Szántay Csaba egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem szerves kémia tanszéken a Magyar Távirati Iroda munkatársának. — Hosszú évek kitartó kísérletező munkájával sikerült elérnünk, hogy a gyár által számunkra feladott „leckét” megoldjuk. — Az új gyógyszeranyag iránt már eddig is nagy külföldi érdeklődés mutatkozott és további jelentős exportlehetőségekkel kecsegtet. — A külföldi érdeklődés különben teljesen érthető, hiszen a vincamin — szemben a többi ismert és forgalomban levő értágítóval, — döntően az agyi ereket tágítja: ezáltal javítja az agy vérellátását, azaz oxigénnel való ellátottságát is. Különösen az időskori agy- szűkületes megbetegedések gyógykezelésénél van nagy jelentősége. — A gyár a közelmúltban kezdte meg a szintetikus vincamin üzemi előállítását. A rászoruló betegek bizonyára önömmel fogadják ezt, mivel az ellátás így kiegyensúlyozottabbá válik. (MTI) I Kiss Dénes: Belső csillagok N em tudta, hogy mi a háború, csak azt tudta, hogy apja katona és nagyon-nagyon messze van és anyja nagyon sokat sír esténként, amikor a húgát eteti. Anyja mosni, meg takarítani járt. Olyankor neki kellett vigyázni a húgára, aki még kicsi volt. Egészen kicsi, alig nagyobb, mint a babák. De sírni már tudott. Hangosan, visítva. Még a kinti szélsü- vítést is elnyomta Mancika sírása és Fercsi olyankor mérges volt, a legszívesebben lerángatta volna húgát az ágyról. — Szeresd hugicádat — mondta neki csöndesen az anyja, valahányszor húzódozott attól, hogy vigyázzon rá. Ilyenkor legszívesebben rákiáltott volna az anyjára, hogy minek hozta hu- gicát ide, neki nem kell hugica, ő Szakos Pálosival csúszkálni szeretne menni a tóra. De amint anyja szomorkás szemét látta, csak elfordult és dühében halkan pityer égni kezdett. Az anyja közel lépett hozzá, megsimogatta a fejét és azt mondta: — Tudom kisfiam, hogy játszani szeretnél. Dehát háború van, apád oda van. Nekem meg nincsen pénzem cipőre. Te már nagy fiú vagy. Egy hétéves fiúnak már segítenie kell. Ma megint elmegyek mosni, te meg vigyázz a hugicára, ha nagyon sír, vedd fel egy kicsit. Sietek haza — azzal kilépett a havas udvarra. M it lehetett tenni? Olyan jólesett az anyja simogatása, hogy amikor magára maradt, még jobban eleredtek a könnyei. Bántotta a lelkid ismeret, hogy annyiszor nem engedelmeskedett az anyjának. De aztán múlt az idő, a faliórát nézte egyre. Már ismerte az órát, még iskolás kora előtt megtanította rá^ a nagyapja, aki messze, másik faluba lakott. Tett a tűzre. A leckét megírta gyorsan, azzal nem volt soha semmi baj. Legfeljebb a tanító néni mérgelődött egy kicsit azért, 1972. Január S„ nerds Együtt kell cselekednünk! FluktlláCÍÓ selejtgyártás és egyéb károk Az elharapózott túlzott alkoholfogyasztás, a terjedő alkoholizmus a munkamorált, s a termelés érdekeit is veszélyezteti. Ezekről a kártételekről érdeklődtünk Lázár György munkaügyi minisztertől. — Az egészségtelen méretű munkaerőmozgás, a munkafegyelem helyenként megmutatkozó lazaságai gazdasági életünk nemkívánatos jelenségei. Az Ön véleménye szerint van-e összefüggés a két jelenség és az alkoholizmus között? — A kérdés első hallásra nem látszik könnyen meg- válaszolhatónak. Közismert, hogy a munkaerőmozgást, (aminek egyébként csak egy részét tekinthetjük károsnak) és a munkafegyelmet igen sok tényező befolyásolja. Köztük olyanok is, amelyek kiváltó oka nem a munkás megtartásában, hanem a vezetés, a munka- szervezés stb. fogyatékosságaiban van. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a sűrűn munkahelyet változtatók és a munkafegyelem gyakori megsértői miért hajlamosabbak a társadalmi morál írott, vagy íratlan szabályainak semmibe vevésére. akkor a mértéktelen alkoholfogyasztásnak, vagy éppen az alkoholizmusnak már jól felismerhető szerepe van. Anélkül, hogy részletes taglalásba bocsátkoznék, rögtön határozott különbséget teszek az alkoholizmus és az alkohol- fogyasztás normális — egészségi vagy morális károsodást még ki nem váltó — mértéke között. Az alkoholizmus — meggyőződésem szerint is — súlyos betegség; a mértéket tartó alkoholfogyasztás pedig olyan egyéni igény, aminek kielégítését sem elítélni, sem korlátozni nem volna helyes. — Milyen következményei vannak az italozásnak a munkahelyen? Mi a véleménye a túlzott italozásról? — Valóban, szólnunk kell azokról is. akik orvosi értelemben nem alkoholisták, még nem szorulnak kórházi kezelésre, de akiknek életmódjához hozzátartozik a túlzott italozás. Ezekről kevesebbet szoktunk beszélni, pedig szintén nem lehet elhanyagolni azokat a károkat, amit maguknak, családjuknak és a népgazdaságnak okoznak. Gondoljunk csak az enyhébbnek ítélt esetekre: hány késés forrását jelenti, hogy a dolgozók egy része munkakezdés előtt az italboltot látogatja meg, nem is szólva az ott elfogyasztott — vagy netán a munkahelyen megivott — alkohol hatásáról, amely, mint ismeretes, gyengíti a koncentrációt, fellazítja a magatartást, lassítja a munkatempót. Mindebből többnyire selejt, fegyelemsértés születik. Azoknál a vállalatoknál (sajnálatos módon a számuk még kevés!), ahol a rendszeresen alkoholt fogyasztó dolgozók helyzetét figyelemmel kísérik, megállapították, hogy körükben mintegy 10 százalékkal nagyobb a fegyelem- sértések száma. Ugyancsak vállalati és üzemi vizsgálatok tanúskodnak róla, hogy az egy-három napot hiányzók jelentős része nem egyszer az italozás „fáradalmait” heverik ki — táppénzes betegállományban, vagy éppen igazolatlan távolmaradással. — Miniszter elvtárs vázolta az alkohol kimutatható káros hatásait a munkában. Gondolom, mindennek a selejtnél is súlyosabb következményeivel kell számolnunk. — Igen, a termeléskiesés és a selejt a következményeknek csak az egyik csoportja. Vannak ennél még szomorúbb tények is: 1969- ben 240 halálos, 12 ezer súlyos baleset történt az alkohol befolyása miatt, s még néhány kisebb-na- gyobb sérülés! Nem lehet eléggé elítélni azoknak a vezetőknek a magatartását, akik az alkoholizmus elleni küzdelemről szóló rendelkezések, intézkedések betartását elhanyagolják; ezzel ugyanis akarva, akaratlanul megnehezítik a bajokat megelőző társadalmi közszellem kialakítását. A vállalatok vezetőinek, a dolgozó kollektíváknak a maguk fegyelmező. tudatformáló erejük- | kel is oda kell hatniok, j hogy az életszínvonal fejlődése. a szabad idő növe- j kedése ne az italozók, ha- i nem a kulturált, az embe- ' ribb élményeket ígérő szó- | rakozások kedvelőinek szá- j mát növelje, mert ez az , egyén és a társadalom szá- ! mára egyaránt haszonnal j jár. | — E gondolatsor tehát j | hatékony nevelőmunkát J sürget. Vajon kielégítő-e } ez a tevékenység a szakmunkásképzésben részt j vevő fiatalok körében, a szakmunkástanuló-intéze- | teltben? — Ha csak vázlatosan is, | szeretnék reális képet fes- j teni az e téren mutatkozó gondjainkról, őszintén szólva magam sem tartom könnyűnek pedagógusaink helyzetét. Ha országos átlagban igaz, hogy a gyermekek nevelhetőségét a család felbomlása mellett az alkoholista szülő nehezíti meg legjobban, ez a szakmunkástanulók tekintetében is igaz. A mi fiataljaink esetében azonban még egy további körülményt is figyelembe kell venni. Azt ugyanis, hogy! tanulóinkra a szülőkön és az iskolán kívül nagy be- folyást gyakorol a szakmai oktatásuk színhelyéül szol- j gáló munkahely. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a jó, de a rossz példa is ragadós. Abból, amit az előzőekben mondtam, következik, hogy tanulóink egy része rossz befolyás alá kerülve „felnőttes virtuskodásnak” tekinti az italozást. súlyának megfelelő terjedelmet kapott a túlzott alkoholfogyasztás egészséget, erkölcsöt romboló hatásának megismertetése. A közvetlen befolyás mellett azonban véleményem szerint nagy fontossága van az „indirekt” nevelésnek, a kulturált életmód iránti igény felkeltésének és ki- fejlesztésének. Többek között ezt a célt szolgálják az intézetekben működő szakkörök. a szellemi és sport- versenyek, az egyre gyarapodó számú szakmunkás- tanuló ifjúsági klubok. Pedagógusaink szakoktatóink erőfeszítései azonban csak akikor hozhatnak teljesebb eredményt, ha törekvéseikben számolhatnak a dolgozó kollektívák és az egész társadalom növekvő támogatásával. PetrovVsdkinképei Január második felében Kecskeméten, a Katona József Mx\zeumban bemutatják a XX. századi szovjet festészet egyik legmodernebb alkotójának, Petrov Vodkin (1872—1939)A festőművésznek a képeit. Az emlékkiállítást február elejéig tekinthetik meg a képzőművészet barátai. Mindezek miatt iskoláink | nevelési tervében, az ősz- ; tályfőnöki órák anyagában í Az idei első turisták lajosmizseiek Az idei első belföldi turistacsoport kedden érkezett Dunaújvárosba Lajos- mizséről. A Vízgépészeti Vállalat I egyik szocialista brigádjának tagjai látogattak el szpcialista városunkba, ahol] az idegenforgalmi hivatal | munkatársai köszöntötték őket. A Dunaújvárosi Idegen- forgalmi Hivatal egyébként a múlt évben 931 csoportot vezetett, 1971-ben a Dunaújvárosban járt turisták szárba húsz százalékkal volt magasabb, mint az előző évben. hogy olyan csúnya az írása. De amit írt, az mindig jó volt, legyen számtan vagy helyesírás. Volt, amikor ő segített kijavítani a többiek fogalmazását, mert a tanító néni férje is bevonult és két osztályt kellett tanítania. Csak így szólt: „Fercsi, gyere, az egyik soron szedd össze a füzeteket és javítsd ki”. Olyankor boldog volt. A lighogy elrakta a füzeteket a cekkerjé- be, kopogtak. — Ki az? — szólt ki, és pillanatok alatt átfutott az agyán a szörnyűség: jöttek a farkasok az esti meséből; biztosan be akarnak jönni és meg akarják enni. Vagy rablók törnek rá. Az izgalomtól elkeskenyedett a szája. Végre a kis ablakon ki mert pislogni és megnyugodott, de akkor érezte csak igazán mennyire ver a szíve, s reszket a lába. Szakos Pali állt kint. Elhúzta a reteszt. — Szevasz, Palcsl. — Szevasz. Nem jössz csúszkálni a tóra? — Aáá, láthatod, ott van... — és a húga felé mutatott, aki éppen fel is riadt szendergéséből és nyekkent egyet-kettőt az ágyon. — Látod, Hogy nem lehet. Miatta. — Dehogynem lehet — mondta Pali — nincs mesz- sze a tó és majd ide-ide szaladunk megnézni, mint tegnap. Tényleg, tegnap is elszökött, az anyja nem is tudta meg. Nem lett semmi baj belőle. — Ma nem lehet— próbált azért védekezni, de. már tudta, hogy ma is Palival megy. Igaz is, hát majd hazaszalad megnézni a húgát. Csak egyet-kettőt csúszkál és már szalad haza! A régi telek nem múlnak el, magunkban hordozzuk őket, csak össze vannak gyúrva, akár a hógolyók. Hogyan is volt tovább azon a napon? M int máskor, észre sem vették, hogy mikor esteledett rájuk. Vígan csúszkáltak a jégen. Közben lassú eséssel eleredt a hó. Nem kellett félni attól sem, hogy beszakadnak, mert az egyik nagyobb fiú fejszével vizsgálta meg a jeget: csaknem húsz centi vastag volt. Fercsi is nagyokat ugrott, hogy meg- roppantsa, de nem sikerült. Valami furcsa döndü- lés hangzott a lába alól, de a jég nem repedt meg. Arra eszmélt, hogy valaki kiabál neki. Vegre, mgysokára meghallotta, hogy mit: — Fercsi, Fercsi! Jön az anyád! Igen, jött. Kibontakozott a pilléző hóesésből, már ott állt a tó szélén, kezében a ruháskosár. Csak lassan mert közeledni hozzá és három lépéssel megállt előtte, mert nem tudta volna elviselni, hogy a többiek előtt kapjon pofonokat, hiszen leállt minden játék, és várták, hogy mi történik. De az anyja nem volt mérges. Inkább szomorú arccal állt. Halkan mondta: — Most már eredj haza és szárogasd meg a cipődet. Nekem vissza kell mennem, hugit megetettem — mondta és elindult a mind sűrűbbé vált hóesésben. Már olyan messze járt, hogy imbolygó alakja egészen idegennek tűnt. Visz- sza se nézett. tr E s ez volt a szörnyű! Mert Fercsi maradt. Szakosnak meg a többieknek azt mondta a jégen, hogy az anyja megengedte. Pedig égette valami belül. Az, hogy az anyja nem is nézett vissza. Amikor késő este, a többiek után, vizes harisnyával indult el haza, sosem érzett izgalom és félelem fogta el. Azt kívánta, bárcsak támadnák meg a farkasok vagy a betyárok, hogy ne kelljen hazudnia. De nem támadta meg senki. Viszont észrevette, hogy a jobb cipőjének a talpa az orránál levált. Most kezdte érezni a beáramló hideget. Már égett a lámpa, amikor hazaért. Anyja az ágyon üIt és sírt. Akkor sem hagyta abba, amikor sok tipródás után benyitott. A tűz is kialudt. Mi történi?! Tálán a húgával...? Nem v(\rte meg az anyja, de ez rosszabb volt minden térésnél. Ma már tudja, hogy őt siratta az anyja, az ő rosszaságát, meg a saját sorsát, elhagyatottságát. Inkább üerte volna meg, akkor jobb lett volna mind a kettőjüknek. Hordozna magában a régi teleket, finden jóvátehe- tctlenségef hordoz, melynek tudata náhéz, mint a só. De talán ma azért tud más lenni, mert akkor ilyen volt, mert akkor maga is átélte és rfiegsejtette az emberi szomorúság lehetséges okait. A régi telek nem múl- nak el bennünk, akár a régi emlékek. Csak elhalványul ami nem volt fontos, ami azonban fontos volf, az mindinkább élesebbé Válik az időben. S világít bennünk, a lélek belső csillagaként.