Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-27 / 22. szám

a. oldal 1972. január 27., csütörtök Kairóban nyugatom Szerdára visszatért a nyugalom az egyiptomi fő­városba. A több nap óta tüntető diákok eltűntek az utcákról, s noha az Ab- din-palota előtt, ahol Szá­dat elnök kedden a politi­kai szervezetek és a főisko­lások mintegy ezer képvi- ; selőjével találkozott, még .kordont vontak a biztonsá­gi erők, összetűzésre már nem került sor. Keddi beszédében Szá­dat általában és egészében helyesnek minősítette a diákmozgalom vonalát, s az elmúlt napok zavaros fejleményeiért egyrészt a mozgalmon belüli „elhajló­kat”, másrészt a mozgal­mon kívüli „provokatív elemeket” tette felelőssé. Határozottan leszögezte, hogy nem tűri el a nemzet egységének megtörését, a szakadár tevékenységet; nem tűr meg semmi olyat, ami károsan érintheti a honi frontot. Közlemény a politikai tanácskozó testület üléséről Kommentár Miért bolydultak fel a kairói egyetemek? Mi hú­zódik meg a diákok meg- ; mozdulása mögtitt? A leg- ’tömörebb felelet ezekre a kérdésekre: a közel-keleti válság megoldatlansága. Izrael immár ötödik éve (tartja megszállva a Sinai- •félszigetet, csapatai a Szue- zi-csatornánál tartózkodnak, alig 120 kilométerre Kairó­tól. Izrael az Egyesült Ál­lamok segítségével eddig meghiúsított minden békés rendezést s egyáltalán nem titkolja, hogy arab te­rületeket akar elhódítani, rá akarja kényszeríteni akaratát az agresszió áldo­zataira. Kialakult — Szá­dat elnök szavai szerint — a „se béke. se háború” fe- ,lemás állapota. Ebben a helyzetben Kairó őszintén törekszik a válság politikai rendezésére, s hogy ennek nyomatékot adjon, felké­szül a katonai felszabadító harcra is. Ez ugyanannak a kér­désnek két oldala, de sok ellentmondást is rejt ma­gában. Ez az ellentmondá­sos helyzet azután két — egyaránt veszélyes — szél­sőséges magatartásnak ad tápot. Az egyik teljesen el­utasítja a politikai megol­dást. és csakis a háborút tartja a felszabadítás egyetlen lehetséges mód­szerének. s így felesleges­nek, lefegyverezőnek te­kinti a békés rendezést ke­reső diplomáciai erőfeszí­tést. A másik végletes ma­gatartás szerint bármilv nagy engedményt meg kell tenni az amerikai imperia­lizmusnak, és védencének, az izraeli támadónak, s ezen az áron kell elérni a megoldást. Nos, úgy tűnik, hogy a kairói diákok közt hangadó fiatal és forrófejű egyetemisták az első veszé­lyes tendenciához csatla­koztak. A türelmetlenség és a harag mostani kirobbaná­sának oka az, hogy a diák­vezetők az új kormány összetételében, programjá­ban annak bizonyítékát vélték felfedezni, hogy a jelenlegi helvzet még hu­zamosabb időn át fennma­rad, s hogy a kormány a harc követelményeinek ro­vására a belső problémá­kat helyezi előtérbe. A diá­kok tévedése az, hogy nem ismerik azt. hogy az or- ország modernizálása. a belső front megerősítése nélkül, a harc kalandor vállalkozás lenne. A diákság sok ellentmon­dó, zavaros jelszót is meg­hirdetett, de a követelések jó része egybevág a kor­mány programjával. Ezért mondhatta Szájed Maréi, az ASZÚ új főtitkára, hogy a diákok hazafiságát és őszinteségét nem lehet kétségbevonni. Ilyen haza­fias követelés volt — és ez teljes mértékben meg­egyezett a kormány inten­cióival — a hadigazdálko­dásra való áttérés sürge­tése. A katonai front szer­vezőcégétől elmaradt a belső helvzeté: ezért váU cni.cQaoE.fl ja termelés ás a termelékenység növelése, az államgépezet moderni­zálása, a demokratizálás folyamatának meggyorsítá­sa. A diákok követeléseivel összhangban Aziz Szidki új kormánya egyfelől szigorú takarékossági intézkedése­ket vezetett be. ötven szá­zalékkal felemelte a luxus­importcikkek vámtételét és több más rendelkezéssel jelezte, hogy a hadigazdál­kodás útjára kíván lépni, másfelől lehetővé tette az egyetemistáknak, hogy ön­kéntesként azonnal katonai szolgálatot vállalhassanak. Megígérték, hogy az egye­temeken fokozzák a kato­nai kiképzést is. A kormány viszont nem térhet el attól az ésszerű politikától, amely a kato­nai felkészüléssel párhuza­mosan igyekszik elősegíte­ni a válság politikai ren­dezését. Nem fogadhatta el a diákok türelmetlen cso­portjainak azt a követelé­sét, hogy azonnal indítson háborút a megszállt terüle­tek felszabadítására, tekin­tet nélkül a következmé­nyekre, Amikor a diákok tüntetései elfajultak, akkor került sor a rendőri ak­cióra. Ez az ügy is figyelmez­tet arra a veszélyre, ame­lyet a közel-keleti válság rendezetlensége rejt magá­ban. A harc esetleges fel­lángolása a térség minden országa — így Izrael szá­mára is — belát­hatatlan következmé­nyekkel járna. Dajan, iz­raeli hadügyminiszter a napokban mondotta: a helyzet olyan feszült a Szuezi-csatorna mentén, hogy egy ostoba őrmester önkényes lövöldözése kö­vetkeztében az egész fron­ton fellobbanhatna 'a há­ború ... Kommunista Párt főtitká­ra, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsá­nak elnöke, a küldöttség vezetője; Jón Gheorghe Maurer, a Román Kommu­nista Párt Központi Bi­zottsága végrehajtó bizott­ságának és állandó elnök­ségének tagja, a Román Szocialista Köztársaság mi­nisztertanácsának elnöke; Paul Nieulescu-Mizil, a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága végre­hajtó bizottságának és ál­landó elnökségének tagja, a Központi Bizottság tit­kára; Corneliu Manescu, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről: Leonyid Brezs- nyev, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a küldöttség vezetője; Alek- szej Koszigin, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottsága poli­tikai bizottságának tagja, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége mi­nisztertanácsának elnöke; Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának titkára; Konsztan­tyin Ruszakov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a központi bizott­ság osztályvezetője; Vaszi- lij Kuznyecov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja, a külügyminiszter első helyettese. A politikai tanácskozó testület ülése megtárgyalta az európai béke, biztonság és együttműködés időszerű problémáit és az európai értekezlet előkészítését. Nyilatkozatot fogadott el az európai békéről, biztonság­ról és együttműködésről. Az ülés részvevői elítél­ték az USA agresszív ak­cióit Indokínában és nyilat­kozatot fogadtak el ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Az ülésen véleménycseré­re került sor más, közös érdeklődésre számot tar­tó nemzetközi prob­lémákról is. Az ülésen képviselt államok egy­öntetűen megerősítették: a jövőben is készek minden erőfeszítést megtenni a szó­Áz Európa Tanács is helyesli Kirchschläger osztrák kül­ügyminiszter még a . hatá­rozat elfogadása előtt .kor­mánya nevében helyeselte a biztonsági értekezlet gon­dolatát, mint „a kelet-nyu­gati együttműködés elő­mozdításának eszközét”. Megítélése szerint az euró­pai biztonsági értekezlet célja egy olyan „béke meg­teremtése, amely az embe­rek közötti tényleges bizal­mon alapszik és a lénye­ges kérdésekben ellenőr­zést tesz lehetővé”. Ugyan­akkor leszögezte: „Ausztria e politikai alapjának az Osztrák Köztársaság sem­legességét tekinti, minthogy ez a semlegesség roppant fontos hozzájárulás az euró­pai békéhez és az enyhü­léshez. (AFP) Az Európa Tanács ta­nácskozó közgyűlésének résztvevői kedden kétna­pos politikai vitájuk végez­tével határozatot hoztak a kelet-nyugati kapcsolatok­ról és az európai biztonsá­gi és együttműködési érte­kezlet előkészítéséről. A határozat helyesli az értekezlet megtartásának gondolatát, de az előkészü­letek megkezdését — akár­csak a NATO — a Nyugat- Berlinről kötött megállapo­dások hatályba lépéséhez köti. A tanácskozó gyűlés egyidejűleg azt is helyesli, hogy az előkészítés több­oldalú tárgyalásokon való­suljon meg és felajánlja, hogy az Európa Tanács mi­niszteri bizottságát is von­ják be ezekbe az előkészí­tő tárgyalásokba. cialista országok egységé­nek és összeforrottságának megszilárdítása érdekében. Eltökélt szándékuk, hogy a nemzetközi problémák megoldása során a béke megőrzése és megerősítése, s a nemzetközi együttmű­ködés irányvonalát valósít­ják meg, visszaverik az imperialista agressziót és reakciót, támogatják a né­pek harcát a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért. Az ülés munkájában részt vett Ivan Jakubovsz- kij, a Szovjetunió marsall- i ja, a Varsói Szerződés tag- | államai egyesített fegyve­res erőinek főparancsnoka és Nyikolaj Firjubin. a Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó testületének főtitkára. A politikai tanácskozó testület ülése a résztvevők testvéri barátságának és együttműködésének légkö- 1 rében ment végbe. PRÁGA Szerdán délelőtt nem sokkal 10 óra után a prá­gai Vár kis galériájában aláírták a Varsói Szerző­dés tagállamai politikai ta­nácskozó testületé üléssza­kának záró dokumentumait. Folytatédott a konferencia Szerdán délelőtt Belgrád- ban folytatta munkáját a JKSZ 2. országos konfe­renciája. Az első felszóla­lók között volt Dzsemal Bijedics, Jugoszlávia mi­niszterelnöke, aki a kor­mány gazdasági stabilizá­ciós intézkedéseiről és ter­veiről beszélt. Marinko Grujics, a zág­rábi városi pártbizottság titkára felszólalásában ar­ról tájékoztatta a konfe­renciát, hogy a horvát fő­város kommunistái és mun­kásai miképpen harcolnak a nacionalizmus és a sovi­nizmus terjedése ellen. India ünnepel Szerdán Indiában meg­ünnepelték az ország füg­getlenségének 22. évfor­dulóját. Ebből az alkalom­ból Indira Gandhi minisz­terelnök-asszony a főváros­ban felavatta az ismeretlen katona emlékművét. A Pa­kisztán felett aratott győ­zelemért Indira Gandhi miniszterelnök-asszonynak India legmagasabb kitün­tetését Giri köztársasági elnök rövid ünnepség ke­retében nyújtotta át Indira Gandhinak. (Reuter) Visszhangok Hírügynökségek élénken kommentálják- Nixon új nyolcpontos- vietnami ja­vaslatát és megállapítják, hogy annak .©gyík legfonto­sabb célja -- tekintettel a közelgő elnökválasztásokra — bírálóinak elhallgatta­tására. Nixon vietnami javasla­ta az Egyesült Államok­ban vegyes fogadtatásra talált. Paul McCloskey re­publikánus politikus példá­ul kijelentette: nem hisz abban, hogy Dél-Vietnam- ban szabad választásokat lehetne rendeznii amikor az Egyesült Államok Phoe- ríix programjának nyil­vánvaló célja mindazon vi­etnami foglyok legyiíkolá- sa, akik pém értenek egyet a saigoni rezsimmel. Fulbright szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke sze­rint továbbra is elsőran­gú kérdés, hogy az Egye­sült Államok hajlandó-e egyértelműen megvonni tá­mogatását Nguyen Van Thieu saigoni rezsimjétől. Jacob Javíts republiká­nus szenátor szerint az amerikai titkos tervek nyil­vánosságra hozása azt ta­núsítja, hogy minimális az amerikai tervek elfogadá­sának esélye. Ha ez így van — mondotta a szená­tor — akkor ismét fel kell vetni az Egyesült Államok elsődleges érdekét, és ez a Dél-Vietnamban tartózdó amerikai csapatok teljes kivonása. (Reuter, AP, AFP) Pillantás Afrikára 2. A Szahara szíve Az elmúlt év tavaszán olvashattuk, hogy Algériá­ban a forradalmi tanács határozata értelmében a francia kőolaj érdekeltségek vagyonának 51 százalékos, a földgázkincsnek, s a szál­lítóhálózatnak pedig teljes államosítását hajtották vég­re és felemelték az olaj árát. Az egykori gyarmat- tartók olajtrösztjei mindent elkövettek, hogy az algériai kormányt intézkedésének a megváltoztatására kénysze­rítsék. A többi közt meg­hirdették az algériai olaj bojkottját, s hazahívták másfél száz olajszakembe­rüket. Ám csatát vesztettek, amiben nemcsak az algériai kormány hajthatatlansága, hanem a francia tömegek, a baloldali sajtó követelé­se, s bizonyos tőkés körök iózansága is szerepet ját­szott. S a zsaroló tőkések meg­egyezésre kényszerültek — Sk Ifnráhhan ff>l.aiAnlnl.hnál, számukra kedvezőtlenebb feltételek elfogadására. így például az államosításért kártérítésként általuk kö­vetelt mintegy félmilliárd, s az algériai kormány ré­széről eredetileg felaján­lott százmillió helyett csak 60 millió dollárt kapnak — s nem egyszerre, hanem hét éven át történő folyó­sítással. A megegyezéskor hazahívott francia olajszak­értők újra alkalmazásáról szó sem volt, mivel a he­lyüket időközben a nemzeti olajtársaság, a Sonatrach algériaiakkal és angolokkal betöltötte. Mindezek ismeretében lépjük át az Orantól 40 ki­lométerre, a Földközi-ten­ger partján fekvő 30 ezer lakosú Arzew város hatá­rában működő, földgázt cseppfolyósító üzem és nit­rogénműtrágya-gyár kapu­ját. (Oran repülőterére egyébként Bumedien elnök érkeztünk, ,s kát a napfényben fürdő tiszta arab falvakon át, amelyek egyikének díszka­pujában magyar nyelvű fel­irat köszöntötte Losonczi Pál elvtársat, Elnöki Taná­csunk elnökét.) Az arab munkások szak­értelemre valló mozdula­tokkal, odaadó figyelemmel kezelik a bonyolult gépe­ket, miközben barátságos integetéssel üdvözlik dele­gációnkat. Végül az üzem fiatal igazgatója a grafiko­nokkal „dekorált” falú iro­dájában termelési adatok­kal ismertet meg bennün­ket. A többi között elmond­ja, hogy Arzew a Szahará­ból érkező kőolaj- és föld- gázvezetékeknek csak az egyik végállomása, s Algé­ria szénhidrogénkincsén alapuló iparának egyik gyorsan fejlődő központja. A földgázt cseppfolyósító üzem termékét hosszúle­járatú szerződésnek megfe­lelően az Egvesült Álla­mokba exportálják, az első szállítmányt egy-két hete indították útnak. Az 1970 nyarán felavatott nitrogén- művé sva-gyárban évente Xüé tonna vízmentes ammóniát, 170 ezer tonna ammóniumnitrát és 136 ezer tonna ureat állítanak elő. E termékeket részben az algériai mezőgazdaság használja fel, részben ex­portálják. S a város sze­gélyén már épül egy másik földgázcseppfolyósító üzem és egy kőolajfinomító is. Oránból, a légvonalban mintegy 750 kilométerre fekvő Hassl Messaoud-ba, Szahara legjelentősebb kő­olajtermelő és feldolgozó központjába utazunk. Eleinte az egyes és ta- nyabokorszerűen csoporto­san épített házakat rejtő Atlasz-hegység vonulatai látszanak a 8 ezer méter magasságból (az algériai parasztság nem kis része a francia gyarmatosítás kö­vetkezményeként még ma is a hegyekben lakik), majd feltűnik a Szahara. A vöröses-sárga homokten­ger egyhangúságát szél- hordta és él.es árnyéköt ve­tő dombvonulatok törik meg: az egész olyan, mint valami élénk színű Hold­béli táj. Egv óra múlva lobogó földgá7_fáklvákat ve­szünk észre. Éa_.már lan­dol is a gép a Hassi Mes- saoud-i repülőtéren. Üdvrivalgó tömeg sorfala között autóinkkal elhajtunk az olajközpont mesterséges oázisban épített lakótelepe mellett, Két évtizede re­pülőgépen hordták ide a termőföldet. A vizet más­fél-kétezer méter mélyre fúrt kutakból nyerik. Ma már labdarúgó-, tenisz-, röplabda- és minigolfpálya, mozi, klub, bárhelyiség, ál­latikért, kőolajipari múzeum és kőolajipari technikus- képző jskola is van a hely­ségben. Tavalyelőtt 23 millió 220 ezer tonna kőolajat nyo­mattak innen a csőveze­tékeken keresztül az olaj­ipari üzemekbe, E meny- nyiség az egész ország kő­olaj termelésén e/k csaknem a fele. A jelenlegi árat vé­ve alapul 1970-ben körül­belül 1 milliárd 250 millió dollár volt az algériai olaj értéke. (A barrellenkénti 15 centes áremelés évente ösz- szesen több mint 54 mil­lió dollárral növeli a be­vételt.) Érthető a francia olaj- mágnások ellenszegülése, de

Next

/
Thumbnails
Contents