Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-25 / 20. szám
1 oldal 1972. Január 25., kedd Munkaügyi viták a megyei TMDB előtt Hol van a szakszervezeti képviselet? Barakknak fényűző, irodaháznak pedig meglehetősen putri kinézetű az a farostlemezekből hirtelen összedobott épület, amely két megyei szervnek is otthont nyújt Kecskeméten, a Damjanich utca 1. szám alatt. Itt működnek ugyanis az állategészségügyi állomás irodái és itt kapott egy kisebb teremhez hasonló méretű helyiséget a Bács-Kiskun megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság is. Ma csendes nap van. A bizottság elnöke, dr. Deák Árpád — aki pontosan egy éve tölti be ezt a funkciót — a hosszú tárgyalóasztal végén keresztbe tett íróasztalnál ül. Talán éppen a legfrissebb „érkezést” tanulmányozza. Szívesen összecsukja azonban az aktát arra az időre, amíg a TMDB munkájáról, az ügyforgalomról, a tapasztalatokról beszélgetünk. Három fő csoport — Hozzánk csak a fellebbezett ügyek kerülnek. Olyan, a munkaviszonyból eredő viták, amelyekben első fokon már döntött a vállalati bizottság, de amely döntést akár az érintett dolgozó, akár az illető munkahely képviselője megtámadott. Tapasztalatunk szerint az első fokon tárgyalt eseteknek mintegy 20 százaléka fut be hozzánk, s ez szám szerint az elmúlt esztendőben több mint ötszáz ügyet jelentett —, tájékoztat dr. Deák Árpád. Természetesen ebben a munkában is vannak jellemző, gyakrabban előforduló ügyek. Rangsorolást is jelent, ha először a ki nem fizetett munkabér-járandóságokat, illetve az ebből eredő vitákat említjük. Rögtön utána következnek a kártérítési ügyek. Mögöttük legtöbbször az rejtőzik, hogy a dolgozót kártérítésre kötelezi a vállalati döntőbizottság, de az illető fellebbezéssel él. A harmadik nagy ügycsoportot a fegyelmi büntetések elleni ellentmondások, kifogások alkotják. Érdekes viszont — mint azt a TMDB elnöke elmondta —, hogy a fegyelmi büntetések ellen is kizárólag akkor futnak be fellebbezések. ha a döntés egyben anyagi hátrányt is jelent az érintett dolgozónak. Tehát magyarul: ha zsebbe vág a dolog. A7 AGROTERV készíti... A Budapesti Mezőgazda- sági Tervező Vállalatnál a Bajai Állami Gazdaság, az Izsáki Állami Gazdaság és a Városföldi Állami Gazdaság részére átfogó tervet készítenek a sertéstelepek trágyahasznosításáról — mélyépítési, víz- és csatornázási munkákról. A Kecskeméti Konzervgyár meg rendelésére az egyik üzemi csarnok légkondicionáló berendezésének tervei készülnek. — A három fő ügycsoport az összes forgalomnak mintegy hatvan százalékát teszi ki. A munka- viszony megszüntetése, az ezzel kapcsolatos munkaügyi viták pedig az ügyeinknek csupán tíz százalékát alkotják. Érdekes, hogy egyáltalán nem akadt ügyünk, amely a tanulmányi kedvezményekkel, természetbeni juttatásokkal (illetményföld stb.) lett volna összefüggésben. Tavaly viszont 12 fellebbezés futott be a megyéhez a nyereségrészesedés körül keletkezett vitából eredően — mondja a munkaügyi döntőbizottság megyei elnöke. Körültekintőbb döntéseket! Ejtsünk pár szót a fellebbezések eredményességéről is. Ebből ugyanis pozitív és negatív következtetéseket lehet tenni az elsőfokon működő bizottságok munkájára. Előre elmondhatjuk: e bizottságokban van javítanivaló. Bár a megyei elnök azt mondja, hogy javul a tevékenység, az arányok azonban erőteljesebb szilárdulást, a döntések körültekintőbb meghozatalát sürgetik. Tavaly ugyanis a megyéhez került mintegy 500 ügynek a felénél alaposnak bizonyult a fellebbezés. Ez azt is jelenti, hogy 250 esetben rosszul bírálta el az ügyet a vállalati bizottság. Tegyük hozzá azt a kérdésünket, hogy a fellebbezéssel meg nem támadott, tehát a „helyszínen” jogerőre emelkedett elsőfokú döntésből hány százalék lehetett törvénysértő? Erre senki nem tud válaszolni. Ezzel a megyei TMDB is tisztában van. s a maga eszközeivel igyekszik javítani. — Egyre többen vesznek részt az általunk szervezett oktatásban. Nemcsak azok, akik a vállalati döntőbizottságokban dolgoznak. hanem munkaügyi előadók is. Két évvel ezelőtt 254 személy hallgatta végig a havonta egy előadásból álló nyolchónapos tanfolyamot 1971-ben pedig már négyszázan voltak. Ettől is várunk valamit — tájékoztat dr. Deák Árpád. Felléphetne a szak user vezet Beszélgetés közben a szakszervezetek feladatának egy vakítóan fehér foltjára bukkanunk. Ez pedig az érdekképviselet. Elmondja a megyei TMDB elnöke azt az óhaját, hogy jó lenne, ha egy-egy komolyabb, bonyolultabb esetben a dolgozó érdekében fellépne a szakszervezet. Olyan eltolódások tapasztalhatók ugyanis, hogy például a tárgyaláson a vállalatot hárman is képviselik: igazgató, főkönyvelő, jogtanácsos. A másik oldalon pedig ott áll egymagában, minden jogi és szónoki felkészültség nélkül esetleg egy segédmunkás. Nem beszélve arról hogy az ügyre vonatkozó összes iratok a jogásznál vannak, a dolgozó pedi"* mindössze az idézést gyfl- '•ögeti a kozákén. N^gvo- résen kell lennie a TMDB tagjainak, hogy elfogulatlanul, pártatlanul döntsenek. A szövetkezetek ügyeimébe — Talán nem tartozik szorosan a beszélgetés témájához, de érdemes felhívni a szövetkezetek figyelmét az 1971. évi III. törvényre. Ez az egységes szövetkezeti törvény, amely most január elsején lépett életbe és valamennyi szövetkezeti formára érvényes. E törvény kimondja, hogy a legközelebbi közgyűlésen meg kell alakítani — többek között — a szövetkezeti döntőbizottságokat. Azért említem ezt most, mert napirenden vannak a zárszámadó közgyűlések, ahol az említett bizottságokat létre kell hozni. Ezek döntenek majd a szövetkezeti tagok, az alkalmazottak munkaügyi vitáiban elsőfokon, másodfokon pedig a járásbíróságok illetékesek eljárni. A törvény betartása azért is fontos, nehogy valaki jogsérelmet, j anyagi hátrányt szenvedjen! azért, mert valahol elfelejtették megalakítani a szövetkezeti döntőbizottságot — fejezte be dr. Deák Árpád a megyei TMDB elnöke. Gál Sándor Kockázatmentes, de veszélyes...! A Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat a Budapesti Rádiótechnikai Gyár kecskeméti gyáregységével közösen április végére műsoros kazettás magnószalagokat hoz forgalomba. A 40 perces stúdiófelvételek könnyűzenét, nyelvleckéket és komolyzenét tartalmaznak. Kísérletképpen először 30 ezer darab műsoros kazetta kerül kereskedelmi forgalomba. Inkább csak a szakembereket érdekli, akik — talán hivatalból is optimistán — reménykednek: a nyereségrészesedés közelgő felosztását végre nem az egyenlősdi, hanem a kinek- kinek végzett munkája szerinti differenciálás jellem- zi-e majd. Mondom: a szakemberek reménykednek, akiket pedig ez a kérdés közvetlenül is érint, azok — megkockáztatom — a legjobb esetben is közömbösek. A nyereségrészesedés gyakorlati felosztását végző vezetők már régen meggyőződtek arról, hogy mindenféle anyagi juttatás szétosztásában a „mindenkinek egy keveset” elv érvényesítése okozza számukra a legkevesebb fejtörést, a legkisebb kényelmetlenséget és gondot. Akik pedig kapják ezeket a juttatásokat — a munkások és alkalmazottak —• szintén belenyugodtak már: nincsen jobb és még jobb, rosszabb és még rosszabb munkás, alkalmazott; én is kapok, te is kapsz, nincs harag, nincs ok elégedetlenkedni, nincs miért gondolkodni azon, hogy én vajon miért kaptam kevesebbet, mint a másik. Itt van egy közeli példa: a pedagógusok tavalyi bérrendezése, amelynek során szintén meghirdették a differenciálást, s ami csak azért nem bukott meg, mert a differenciált béremelésre jóval kisebb ösz- szeget fordítottak, mint az egyenlősdi alapján történő szétosztásra. Á pedagógusok vitáiban is elhangzott a tetszetős érv: hogyan, milyen alapon lehet elbírálni egy olyan sajátságos szellemi tevékenység minőségét, hatékonyságát, mint a pedagógusok munkája? Minden más munkánál, foglalkozásnál pedig megtalálható az a szubjektív meggyőződés, amely szerint „én is dolgozom annyit, mint a másik, én sem végzek kevesebbet, vagy rosszabb munkát, mint a mellettem levő”. A főnök, a munkahelyi vezető dolga lenne felülbírálni ezt a szubjektivizmust, ám a vezetők jó része így gondolkodik: „miért éppen én döntsék, miért éppen én minősítsek, s miért az én döntéseim szüljenek rossz hangulatot, torzsalkodást, miért én vállaljam ezért a rossz hangulatért a felelősséget, és annak ódiumát is, hogy a jutalmazásnál, a nyereség szétosztásánál az esetleg mellőzöttek veszik a munkakönyvüket és elmennek egy másik gyárba. S hogy ennek a vezetői gondolkodásnak — és gyakorlatnak — milyen hatása van a közvéleményre, arra jellemző példát találtam nemrégiben az egyik gyárban. Munkásokkal, művezetőkkel beszélgettünk éppen a differenciálás elvéről és gyakorlatáról. A munkások hadakoztak az egyenlősdi ellen, művezetőik az imént idézett érveket hangoztatták. S amikor a munkásoknak tettem fel a kérdést, hogy ők vajon vállalnák-e a beosztottak munkájának, munkahelyi magatartásának személy szerinti értékelését és ennek az értékelésnek anyagi konzekvenciákban történő érvényesítését, kivétel nélkül azt válaszolták, hogy nem vállalnák! S következtek ismét a jól ismert érvek: miért legyek én a rossz ember, miért rajtam csattanjon az ostor? Az egyenlősdi: közhangulat. Bonyolult társadalom-szociológiai feladat lenne annak kiderítése, hogy miként, milyen hatások, összetevők eredményeképpen alakult ki. Az igazság az, hogy tulajdonképpen senki nem akarja, nem kívánja, nem érvényesíti a „kinek-kinek munkája szerint” elvet. Arra már volt példa, hogy súlyos fegyelmi vétség, vagy bizonyos munkajogi rendelkezések látványos megszegése miatt kizártak valakit a nyereségrészesedésből. Arra viszont egyetlen példa sincs, hogy valakit nyilvánvalóan hanyag, megbízhatatlan munkája miatt zártak volna ki a részesedésből. A „nagy kalap”, amelyből mindenki egyformán — vagy közel j egyformán — részesül, ma ! is létezik; a „nagy kalap” í kényelmes, biztonságos, I kockázatmentes és ugyanakkor — veszélyes! Veszélyes, éppen kockázatmentessége miatt. Veszélyes, mert a nyereség- részesedésnek és mindenfajta anyagi juttatásnak éppen az ösztönző hatását torpedózza meg és ily módon a jól dolgozókat, a kiváló és lelkiismeretes munkásokat egyszinten, azonos módon minősítik a hanyagokkal, a lelkiismeretlenekkel. S mi sem természetesebb, hogy egy ilyen | „ösztönzési” gyakorlat láttán a kiemelkedő teljesítményt nyújtók előbb-utóbb rádöbbennek, hogy lehet lazítani; nem érdemes „hajtani”, hiszen a boríték vastagságából ítélve ugyanazok, ugyanolyanok vagyunk, mint a gyenge, vagy mint a látszatteljesítményeket produkálók. Ennek a veszélynek az elhárítását nem lehet törvények, rendeletek segítségével megoldani. S ilyen értelemben a differenciálás végső soron lelkiismereti ügy. Beszéltein vezetőkkel, akik azt vallják, hogy öt rossz munkás még mindig jobb, mint egy hiányzó munkás. Ám nem tudok róla, hogy valahol, valaki is pr< bálta volna: tényleg jobb? V Cs. Miska a villanykapcsolóhoz nyúl S zervusz, hogy vagy, mi újság, foglaljatok helyet. Találkoztunk. Mire leülünk, Galántha Tibor kiskunhalasi pártbizottsági osztályvezető is keresztbe teszi a ceruzát a félkész fogalmazványon. Keze ügyében — legyezőalakban hivatalos iratok. — A tanyai iskolák villamosításáról szóló jelentések — int a papírkaréjra. Helyben vagyunk. Pont ebben az ügyben kerestük fel. Azt viszont még nem tudja megmondani, hány tanyai iskolában gyulladt ki mostanáig a villanyfény. Ment a munka a téli szünidőben is folyt. A tanítás alig kezdődött el újra, ezután futnak be igazán a híradások. — Mióta a felhívás napvilágot látott, olyan méreteket öltött a társadalmi megmozdulás, hogy méi> követni sem egyszerű, hol villamosítottak. Ha mos* azt mondom, három van készen, lehet hogy a való ságban már hat — jeli-úti ü GaV tha elv társ a fo lyamatot. A pártbizottság máris küldi az elismerő, köszönő leveleket a legfrissebb bejelentőknek. Galántha Tibor ezeket írja. A hálás kötelesség aligha teljesíthető abszolút igazságosan. Külön-külön, név szerint írni mindenkinek? Egész apparátus kellene hozzá. Annyi a derék ember, hálistennek. Itt most négy iskola villamosításának levélnyi terjedelmű krónikáját olvashatjuk. Kettő ebből a szan- ki határban van, egy-egy pedig a kiskunmajsai, illetve zsanai pusztán. Hogy kiket illet a dicséret, erről csak hozzávetőleges lehet a lista: a DÉ- MÁSZ — áramszolgáltató vállalat — szegedi emberei, félegyházi brigádjai, a majsai körzeti szerelő, a szanki villanyszerelő kisiparos, az itteni szakszövetkezet, a honvédség gyik Bács megyei alakú fának katonái ... Hopp, itt megálljunk Miközben a szép tél1 pfényben az ablakné öngésszük a jelentéseket Galántha e' >s a K'zal kalmazottak c. lap legújabb számát lapozza fel. Az egyik cikkre mutat. Az imént említett alakulatról írják, hogy ennek legényei — szocialista brigádtagok — építettek villanyhálózatot a Kiskunma jsához tartozó ötfai, Szanki úti, Sárga úti és kőkúti tanyai iskolákban is. — No, majd átugrunk a járási hivatalhoz is, hátha már többet tudnak ... — Tőlük kaptuk ezeket a leveleket. A járási hivatal művelődésügyi osztályán Gál JózseEné elvtársnő is a „kisokos”-t veszi elő fiókjából, hogy a villamosítás pillanatnyi stádiumáról megközelítőt mondhasson. Hosszasan kell számolni, latolgatni, míg a leporelló- szerűen széthajtható, színes kockákkal, ügyes, praktikus jelekkel teli nyilvántartásból — hiszen özön iskola van rajta — ennyi megállapítható. Mikor az akció elkezdő- lőtt, tehát az ősszel, a járás 48 külterületi iskolájából 31-ben még nem volt villany. Azóta 18 iskolában van már, illetve vezetik, illetve lehet, hogy mindegyikben elkészültek. — Nemegyszer megtörténik, hogy a megyei tanácsot értesítik előbb a patronáló üzemek, szervek, intézmények . .. Ezért is nehéz pontos képet adni — mentegetőzik mosolyogva az elvtársnő. Persze több ebben a kis zavarban az öröm, hiszen azért történik így, mert a társadalmi segítség olyan dinamikusan terjed, hat, hogy a hivatali áttételek nem tudják a tempót átvenni. LJ ogy mekkora volt a ' * mozgás Kiskunhalason is a téli vakáció kezdetén, példákkal illusztrálja Gál Józsefné. — Csak elugrottam valahova a szobámból, s mire visszajöttem, itt vár két ipari tanuló. Szerényen, kedvesen adták elő kérésü két: szeretnének valamelyik tanyai iskolában segíteni a villanyszerelésben ... Idézet az alsózsanai tanyai iskoláról írott levélből: „A villamosítást a kiskunhalasi Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói Végezték szakértelemmel és szorgalommal. A villanyszerelők tanáraikkal együtt dolgoztak. Őket a Műsoros kazetták
