Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-04 / 2. szám

6. oldal me. január i; feáB Bácska, as enyves kezek áruháza Hová tűnt negyedmillió forintnyi áru? Szeptember elején a Tompa és Vidéke Általá­nos Fogyasztási és Értéke­sítő Szövetkezet vezetői feljelentést tették Szilvást Albertné, a tompái Bácska Áruház vezetője ellen, mi­vel az 1970 április és 1971 június közötti időben a ke­reskedelmi forgalom össze­géből mintegy 230 ezer fo­rinttal nem tudott elszá­molni. A hónapokig tartó nyomozás azonban kiderí­tette, hogy nemcsak a Bácska Áruház vezetője, de az ÁFÉSZ magas beosztás­ban le\iő dolgozói is tevé­kenyen részt vettek bűn- cselekmények elkövetésé­ben. Az áruház alkalma­zottainak is lehetőségük volt arra, hogy megkáro­sítsák a társadalmi tulaj­dont. A szakértők, s nyo­mozók kénytelenek voltak olyan megállapítást tenni, hogy a tompái Bácska az enyves kezek áruházává vált, ahol szinte korlátla­nul sikkasztottak, loptak, semmibe vették a bizony­lati és pénzügyi fegyelmet, drágítottak, leértékeltek, más szóval mindent csinál­tak, csak becsületes keres­kedelmet nem. A nyomo­zás során feltárultak azok az összefüggések, körmön­font cselekmények is, ame­lyek hozzá nem értésből, felelőtlenségből vagy éppen tudatos károkozásból szár­maztak. A főosztályvezető elvárásai Balázs Pál, a Tompa és Vidéke ÁFÉSZ kereskedel­mi főosztályvezetője több­éves tevékenysége során tisztában volt azzal, hogy az ÁFÉSZ igazgatóságának elnöke kiengedte a kezé­ből a vezetést, s azt ő ügyesen a maga kezébe összpontosította. Ennek tu­lajdonítható, hogy már 1970-ben maga intézkedett fegyelmi ügyekben, sőt a hozzá nem tartozó ágaza­tokat érintő kérdésekben is. Olyan hiedelmet sike­rült elterjesztenie — éppen az első számú vezető gyen­gesége miatt —, hogy az ÁFÉSZ többi vezetői nem felelnek semmiért, így te­hát jogos ha fontosabb dolgokban ő maga dönt. Tehette ezt azért, mert jól tudta, őt sem az ÁFÉSZ vezetősége, sem pedig más nem ellenőrzi. Az ilyen légkör kialakítása után el­lenőrzési jogkörével visz- szaélve a kereskedelmi egységek vezetőivel, beosz­tottaival bűnös érdekkap­csolatot teremtett, amely később az ÁFÉSZ több dolgozójában is felkeltette a bűncselekmény elköveté­séhez szükséges bátorsá­got. A főosztályvezető egyébként elvárta, hogy a Bácska Áruház vezetője, annak helyettese, árfelelő­se, a textilosztály vezetője, a Tüzép-telep vezetője szá­mára és barátainak ingyen, vagy ajándékba árut vagy pénzt adjon, jogtalan és a szocialista kereskedelemtől teljésen idegen manipulá­ciókat hajtsanak végre. Ajándék a főnöknek Néhány konkrétum a bűnlajstromból. Balázs Pál és Cseke Tibor László az ÁFÉSZ árfelelőse, meg­szervezték a nem, vagy ne­hezen kapható áruk leér­tékelését azzal, hogy né­hány jó ismerősük jutá­nyos áron szerezhesse be ezeket. Ennek alapján 50 százalékos áron adtak el szőnyegeket, férfiöltönyö­ket, Balogh Tibor és Reisz János bajai 'lakosoknak. Szilvásiné kedvében akart járni főnökének Balázs ‘Pál­nak, s miután az nem ta­lált magára való öltönyt, Szilvásiné a kézi kasszából átadott 1500 forintot,­Veszélyes gyaloglás Megyeszékhelyünk lenin- városi útkereszteződésén — ahol az 5-ös számú főút­vonal is átvezet — nagy forgalom bonyolódik le. Naponta százával halad­nak erre a gépkocsik és munkagépek, de. sok a ke­rékpáros, s még több a gyalogos. Utóbbiak koráb­ban tetszés szerint uralták a „terepet”, ám a felsze­relt jelzőlámpa, valamint az utak szélén megépített láncos korlát rendet te­remtett. Ez a jól bevált közleke­dési rend azonban ismét kezd felbomlani. Az ok: nemrégen ismeretlen tette­sek széttépték a korlátok láncait. Vagyis szabaddá vált az út, s már ott tar­tunk, hogy a gyalogosok megint keresztül-kasul át­járnak a kereszteződésen. Nem kétséges, hogy sza­bálytalanul, hiszen zavar­ják a gépjármű-forgalmat, de veszélyeztetik saját testi épségüket is. Kérjük az illetékeseket, mielőbb javítsák meg a láncos korlátot és szüntes­sék meg az illegális zeb­rát, mert a jelenlegi hely­zet balesettel végződhet. Kovalcsik Ferencné Hol az ablaküveg? Lépcsőházunk két abla­kának üvege több mint fél­évvel ezelőtt kitörött. Az esetet azonnal j<'len tette _ a házmester a Kecskeméti Vegyes Kisipari Termelő-, EZT a kecskemétiek írják szövetkezet üvegező részle­génél, ahol feljegyezték a megrendelést, majd közöl­ték, hogy rövid időn belül elvégzik a munkát Napok, hetek múltak el, de nem jöttek az üvegezők. Ház­mesterünk érdeklődésére a ktsz-ben elmondották, hogy üveghiány miatt kép­telenek eleget tenni a meg­bízásnak, viszont ígérték, hogy amint megkapják az anyagot rögtön beüvege­zik az ablakokat Ez a „rögtön”, a mai na­pig nem következett be. így rrii mást tehetünk, minthogy várunk és dide­regve járunk a — hidég- ben erősen huzatos — lép­csőházban. Arató Sándor Árpád krt IV./15. Magnó tartozékok nélkül Kislányom abban a kor­ban van, amikor már ön­állóan elmond rövidebb mesét sőt énekelget is. Hangját szerettem volna megörökíteni, így elhatá­roztam, veszek egy magne­tofont Az MK 23-as típust választottam, amit a ka­rácsony előtti napokban vásároltam meg a kecske­méti Alföld Áruházban, örültem a szép külsejű készüléknek, melynek elő­nyeiről már a megyei saj­tóban is olvastam. így tud­tam meg azt is, hogy e magnó a mikrofonja segít­ségével veszi fel a hangot Odahaza áttanulmányoz­tam a „Kezelési utasítás”-t majd szomorúan állapítot­tam meg, hogy mégis szük­séges külön csatlakozó a hangfelvétel készítéséhez. Gyorsan visszamentem az áruházba, ahol azonban nem kaptam megfelelő ve­zetéket és mikrofont Ez­után végigjártam Kecske- mét valamennyi szaküzle­tét de eredménytelenül. Illetve mégsem, hiszen megtudtam, hogy az álta­lam keresett cikkeket egy­általán nem árusítják a boltok. Most aztán elmondha­tom: van magnetofonom, meg nincs is. Bosszantó és érthetetlen, hogy a gyár nem ad vezetéket illetve mikrofont az említett tí­pusú készülékekhez. De ha már ez a szabály, akkor miért nem forgalmazza e tartozékokat a kereskede­lem? Nagy Lajos Sétatér u. 9. III. em. 3. Mátyás király körúton és környékén laknak, egyha­mar nem felejtik el a ka­rácsony előtti napokat. Nos, nem a váratlan öröm emlékeztet a szeretet ün­nepét megelőző időkre, ha­nem a megannyi bosszúság, amellyel a Délmagyaror­szági Áramszolgáltató Vál­lalat helyi üzemvezetősége „ajándékozott” meg ben­nünket. De mi is történt? Nem több és nem is ke­vesebb, minthogy decem­ber 18-tól naponta szaka­szos áramszünet „sújtotta” az említett városrészt. Elő­ször csak egy órahosszáig volt kikapcsolva a villany­áram, később 3—4 órán át, sőt egy alkalommal reggel 8-tól délután fél 4-ig szü­netelt az áramszolgáltatás. Mi, dolgozó háziasszo­nyok, éppen azért vettünk ki munkahelyeinken sza­badságot a karácsony he­tében, hogy az ez idő tájt feltornyosuló tennivalót — nagymosást, vasalást, nagy- takarítást stb. — nappal, s kényelmes körülmények közepette végezhessük el. E szándékunkat sajnos ke­resztül húzta a DÉMÁSZ. Megértem én a hálózat­felújítás szükségességét. Megítélésem szerint azon­ban e munkát az év olyan időszakában is végezhet­nék, amikor a városi ház-, tartások nappal az átlagos­nál jóval kisebb mértékben igénylik a villamos ener­giát. Sok háziasszony nevében T. L.-né Liszt Ferenc u. 5. A DEM ÁSZ „ajándéka" Azok a háziasszonyok, akik a Béke fasoron, a Czollner közben, a Kükül- lő utcában, valamint a amelyből Balázs ruhát vá­sárolt. Az már szinte ter­mészetes volt, hogy Balázs az áruházban ruhát, cipőt, műszaki cikkeket cserél­jen, sőt rokonainak cserél­tessen ki. Bevárta azonban az ajándékot is. Szilvásiné pulóverrel, inggel, cipővel, órával lepte meg, amelyek­nek ellenértéke soha sem került a pénztárba. Balázs azonban nemcsak Szilvási­nétól, hanem Varga József­től, a TÜZÉP-telep veze­tőjétől is elfogadott 20 má­zsa cementet, 2 köbméter kavicsot, amelynek árát nagy sietve, csak letartóz­tatása napján fizették be a pénztárba. Balázs tevéke­nyen közreműködött egyéb­ként abban is, hogy az áruházba ismerősei, család­tagjai és saját maga a használt árukat újra ki­cseréljék, részt vegyen a beszerzésekben, s az ár­kockázati alap felhasználá­sánál szabályellenesen ha­mis okmányok készítésével magának és másoknak il­letéktelen anyagi hasznot szerezzen. Aki nem tud kereskedni... Szilvási Albertné a Bács­ka Áruház felelős vezetője nem túlságosan értett a kereskedelemhez. Helyet­tesét Szalai Ferencnét, Cse­ke Tibor László árfelelőst, Kiss Mihály textilrészleg­vezetőt bízta, meg árube­szerzéssel, de maga is vál­lalkozott erre. A beszerzé­sekhez ő maga a pénztárból több esetben nagyobb ösz- szegű pénzt vett ki, s az­zal utólagosan Szálamé­nak, vagy senkinek sem számolt eL Szilvásiné és Balázs Pál főosztályvezető közötti machinációs kap­csolat nem volt titok az áruház dolgozói előtt, sőt, az eladók, osztályvezetők azt is tudták, hogy Szilvá­siné saját részére is vitt haza különböző árucikke­ket Az áruház vezetője, hogy továbbra is a felszí­nen maradjon, engedélyez­te, hogy az áruház dolgo­zói a raktárból karácsony­kor és húsvétkor 100—200 forint értékű árut lophas­sanak el. Nem csoda hát, hogy a bolt dolgozói — ta­nulva a vezetőktől — használt ruhákat, cipőket vittek be az áruházba, ott értékesítették, vagy éppen kicserélték. Jó asszony volt Szilvásiné, azt is megtette nem egyszer, hogy a hasz­nált ruhák árát kifizette, majd a hasznavehetetlen portékát a raktárba do­batta. Szilvásiné egy alkalom­mal megállapodott' Sulyok Józsefnével, a tompái Ve­gyes- és Építőipari Ktsz varrodarészlegének vezető­jével, hogy a varroda anyagtöbbletéből a méter­árukat az áruházban érté­kesíti. Pénzt nem tudott adni, ezért a megállapodás úgy szólt: a sikkasztásból eredő méteráru ellenérté­két Sulyokné az áruházban levásárolja. Szilvásinéról egyébként az ÁFÉSZ veze­tői jól tudták, hogy szak­képzetlen. Ez ma sem vi­tás, csupán annyit tennénk hozzá, hogy Sziívásiné egy dologhoz nagyon is jól ér­teti, az ÁFÉSZ pénzének elherdálásához. Arfelelős és barátai i Ezek a rendkívüli körül­mények, mulasztások ve­zettek ahhoz, hogy Cseke Tibor László, az ÁFÉSZ árfelelőse, beleszóljon, részt vegyen a Bácska Áru­ház fotó- és optikai cikkei­nek beszerzésében. Szilvá­sinénak, aki teljesen meg­bízott Cseke szakértelmé­ben, tudásában, a megvá­sárolt fotó- és optikai anya­goknak csak a számláival számolt el. Kihasználta Szilvásiné és Szalainé kép­zetlenségét, a számlázás­ban mutatkozó tudatlansá­gát, a beszerzett árukból mintegy 15 ezer forint ér­tékű fotó- és optikai cik­ket tulajdonított el. Cseke bár tudatában volt mit cse­lekszik, előszeretettel szer­vezte meg Kiss Mihály, Szflvásiné, Balogh Tibor, Reisz János kvartett között a kockázati alapra történő szabálytalan áruleértékélé- seket, s azokat Balázs Pál­lal jóváhagyatta. Ugyanak­kor elmulasztotta az ügy­rendben részére előírt árak • ellenőrzését, tűrte, hogy az áruházban évek során 8— 900 pár cipő halmozódjon fel, s annak értékesítése, vagy kiselejtezése érdeké­ben a kisüjját sem mozdí­totta. Cseke felelőtlensége hozzájárult ahhoz is, hogy a Bácska Áruház megnyi­tásától számított I millió 900 ezer forintos árukész­letnek több mint fele, mint eladatlan áru feküdt a rak­tárakban. A vezetők és barátaik kihasználva a kereskedel­mi fegyelem lazaságait, az ellenőrzés hiányosságait, összesen 234117 forinttal károsították meg a társa­dalmi tulajdont. Szilvásiné számolt a leltárhiánnyal, s ellenőrzéskor a méteráruk és a cipők nagy részét fel­árazta, de így sem tudta eltüntetni azt a rengeteg szabálytalanságot, hiányt, amely az áruházban hóna­pok alatt felgyülemlett Felelőtlenség • felső tokon önkéntelenül is felve­tődik a kérdés, hogyan ju­tott idáig a tompái Bácska Áruház, illetve a Tompa és Vidéke ÁFÉSZ vezetősé­ge? Summázva erre is vá­laszt adhatunk. Az ÁFÉSZ vezetősége még 1970-ben pontosan megszabta a ve­zetőség tagjainak, de a ke­reskedelmi egységek dol­gozóinak jogait és köteles­ségét. Ezeket az előíráso­kat azonban nem ellenőriz­ték, így a dolgozók ma-1 gukra nézve nem tartották kötelezőnek. Az ÁFÉSZ vezetősége nem szervezte meg a - munkaelosztást, s figyelmen kívül hagyta a társadalmi, a kereskedelmi érdekeket. A főkönyvelő elmulasztotta a leltárak szabályszerűségének ellen­őrzését, tűrte, hogy a lel­táríveket hanyagul, olvas­hatatlanul készítsék el, s a hiányosságok j miatt még szót sem emelt. Lényegé­ben a tompái ÁFÉSZ Bács­ka Áruházában a legelt mibb fegyelmet és ellenőr­zést sem valósították meg. A rendőrség Szilvási Al- bertnét és Balázs Pált elő­zetes letartóztatásba he­lyezte, ám az ügy többi szereplőjének bűnös üzel- meiről is lerántotta a lep­let. A nagyarányú sikkasz­tás ügyében még tart a nyomozás, s várható, hogy nemesek a manipulációkat, de az ellenőrzést elmulasz­tókat is felelősségre von­ják, Gémes Gábor Egy pártmunkás portréja Kiskunság egyik leg­régibb nagyközségé­nek pártbizottsági titká­ra K. Tóth Ferenc. Nyú­lánk termetű, barna bőrű, mosolygós arcú 42 éves fia­talember, akit a 800 eszten­dős. é‘S közel 8000 lakosú Kunszantmiklóson szinte mindenki ismer. Ugyancsak sok munkája akad a pártbizottsági tit­kárnak a községhez, tarto­zó 30 ezer holdon, amely­nek jelentős része szikes és legelő. A szövetkezeteket sorra látogatni csak úgy le­het, ha legalább 100 kilo­métert motorozik. De szíve­sen teszi ezt, hiszen — nyolc testvérével együtt — maga is a cselédemberek között nőtt fiel. Ennek elle­nére gyári munkásnak vall­ja magát, mert évekig dol­gozott a főváros üzemeiben. Volt hivatásos katona, álla­mi gazdasági dolgozó és tanácselnök-helyettes . is. Hat éve függetlenített párt­munkás és 21 éve párttag. Azóta szívével, eszével és szorgalmával hűségesen szolgálja a kunvidék dolgos népét. Kommunisták és pártonkívüliek egyaránt bi­zalommal vannak iránta, T egfőbb elv számára a pártvezetés gyakor­lásában a kollektivitás, amelyet példamutatóan va­lósít meg. Egyik legna­gyobb bosszúsága viszont, iá á pártfeladatok nem a várt színvonalon teljesül­lek. Ilyen jellegű problé­mák pedig rendszeresen adódnak, hiszen a 16 alap- szervezetnek sokféle kö­zegben kell a párt politiká­ját érvényesítenie. A köz­ségben négyszáztizenöt kommunistát tartanak szá­mon és nincs olyan jelen­tősebb gazdasági egység, amelyben ne működne párt- szervezet. A párt szervezettségét il­letően, a járás nagyközsé­gei közül az első helyre ke­rültek, hiszen a párttagság­nak a lakossághoz viszo­nyított aránya meghaladja az 5 százalékot. Az idén 38 új párttaggal erősödtek az alapszervezetek. A termelőmunkában dol­gozó kunszentmíklósiak egyébként 1971-ben több mint 200 millió forint ter­melési értéket állítanák elő, s ennek az összegnek a két­harmadát a nagyközségbe telepített üzemek munkásai termelik meg. A párttitkár bizakodással mondja, hogy az üzemek fejlesztésére százmillió forintot ruház­nak be. J?z alapja lehet annak, hogy újabb százak találjanak munkát otthon, a kedves öreg faluban. A Kunszentmiklósról eddig eljáró dolgozóknak a fele már hazajött, s a családi jö­vedelmet a feleségek kerese­te is segít kiegészíteni: közü­lük 960-an folytatnak ke­lteső foglalkozást. Az üze­mekben dolgozók átlagos évi jövedelme eléri a 23 etzer forintot. Az életnek szinte minden területére kiterjed a nagy­községi pártbizottság titká­rának munkája. Ezek kö­zött is kiemelkedő helyet foglal el a meggyőzés és felvilágosítás. Szép sikerrel szervezik a párt- és tö­megszervi oktatási formá­kat, amelyek keretében ez évben mintegy ezren tanul­nak — égy osztályban esti egyetemi szinten is. A kö­zelmúltban újabb 196 előfi­zetővel gyarapították a me­gyei pártlap olvasóinak tá­borát , A mikor .K. Tóth Fe­renc esténként ha­zatér, felesége és három fia fogadja. Beszélgetnek, s tervezgetik egyebek közt a „pecázó tanya” építését a Dunánál. Mert kevés sza­bad órájában a horgász­sportnak is szerelmese a kunszentmiklósi titkár. Horváth Ignác

Next

/
Thumbnails
Contents