Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-20 / 16. szám
Ahol mindenki fiatal... — Jó, ha kéznél vannak a paragrafusok, amelyek jelentősen megkönnyítik a munkánkat — mondogatják az ifjúsági szövetség vezetői, akik a KISZ-esek javaslatai, ötletei alapján ezekben a napokban készítik az idei feladatodat, tennivalókat meghatározó akcióprogramokat. A Kiskunmajsal Drótfonatgyártó Vállalat KISZ- eseivel erről a témáról, illetve a fiatalokról szóló ti'■'vényről az ifjúság jogairól és kötelességeiről beszélgettünk. Arra kértem Kertész József üzemvezetőt, Majoros Éva pénztárost, Parac/i Katalin szövőnőt. Czifrik Endre üzemmérnököt és Szabó József eszter"álvost. mondják el, mit Jelentenek számukra a jogszabályok. Az is érdeleit. hogy a maisai Drót- íonatgyártó Vállalat fiataljai a törvény kapcsán, a nelvi sajátosságokat figyelembe véve. milyen Egokat élvezhetnek, s milyen kötelezettségeket vállalnak? — Vállalatunk három gtl nőszervezetének nyolcvanhárom KISZ-tagja van — kezdte a beszélgetést Kertész József, szervezőtitkár. — A fiatalok már a tervezet elkészítésében is részt vettek... — Jóska bizonyára tudatosan említette a fiatalokat, s nemcsak a KISZ-eseket. hiszen a drótfonatgyártó- bQn több mint háromszáz 30 éven aluli lánv és fiú dolgozik — vette át a szót Mpioros Éva. — És mív°l a tervénv nemcsak az ifjúsági szövetség tagjaira érvénves. a jogszabályok minden fiatalra egvformán vonatkoznak, érthetően a Jf T<?7-nn kívüliek is elmondták véleményeiket, javaslataikat. Miután az országgyűlés elfogadta az ifiúságl törvényt, a kiskunmaisai fía- ta’ok ismét napirendre vették a fejezetek és naragra- fosok tanulmányozását. Aztán felkeresték Főtt Géza Igazgatót, s megbeszélték v“'e az egyes jogszabályokat. — Először a kötelességeinket határoztuk meg — folvtatta a beszélgetést Czifrik Endre. — Azaz felsoroltuk, hogy vél éráéit vünk szerint hol szorít a cipő: a fegyelmet bizony javítani kellene, aztán a munkaidőt sem úgy hasz- náliuk ki mindig, ahogyan kellene és sokszor az egyenletes, jó minőséggel is baj van. — Az igazgatónk meghallgatott bennünket, s nagyon örült annak, hogy látjuk, észrevesszük és ki szeretnénk javítani a hibákat — szólt közbe Paragi Kati. — Elmondta ő is a véleményét, aztán javaslatokat, tanácsokat adott. Helyeselte, hogy az új szövőgépek karbantartása felett a tmk- sok védnökséget vállaltak. A karbantartók megígérték, hogy minimális időre csökkentik a gépek állásidejét. A két ifjúsági szocialista brigád a szakmunkástanulók patronálására vállalkozott. ígéretüket szeptembertől kezdve már be is váltották: rendszeresen segítik. támogatják, korrepetálják az ipari tanulókat. — Nagyon elégedettek vagyunk — jelentette ki Éva. S mivel a többiek kissé csodálkozva néztek rá, az előbbi mondatához magyarázatként nyomban hozzáfűzte: — A drótfonatgyártónál dolgozó fiatalok munkáján természetesen még nagyon sokat lehetne, sőt kell is javítani, de hisz az előbb nem erre, vagyis az önelégedettségünkre céloztam. A gazdasági vezetőinkkel való jó, szoros kapcsolattal vagyunk megelégedve. Mindenben segítenek, támogatnak bennünket. Néhány példát Is említett: KISZ-klubot szerettek volna létesíteni, néhány hónap alatt megkapták. Zenekart akartak létrehozni, most beat-együttesük is van. Nyáron a Büdös-tó mellett üdülhettek Szombatonként kirándulnak... — Év elején ismét felkerestük az igazgatónkat — vette át a szót a szervező- titkár. — Az Ifjúságpolitikai határozat további végrehajtásáról, a célkitűzésekről, feladatokról beszélgettünk. Rőfi elvtárs tájékoztatott bennüket a vállalat idei terveiről. Kérésére megígértük, hogy az új szövőgépek felett a továbbiakban Is védnökséget vállalunk. Az Ipari tanulókat és a nemrég felszabadult ifjú szakmunkásokat patronáljuk. És áz alapszervezetek által meghatározott akcióprogramot úgy hajtjuk végre, hog? áz eddigieknél is pezsgőbb, lendületesebb mozgalmi élet bontakozzon ki a vállalatunknál. Eredményekről, tervekről, elképzelésekről beszélgettek a majsai fiatalok. Szinte egyszerre mondták ki: „így, ilyen légkörben, közös bizalommal, öröm dolgozni a maisai evárban, ahol jóval harminc alatt van az átlagos életkor...” Tárnái László A képzőművészet és az ifjúság Megyénk képzőművészetéről kezdeményeztünk vitát az elmúlt év őszén. Festőkkel. szobrászokkal, népművelőkkel beszélgettünk előtte a gondokról, tennivalókról, eredményekről. Hallottunk édest és keserűt, találkoztunk optimistákkal és olyanokkal, akik szerint nincs remény az érdeklődés növekedésére, a kiállítások színvonalának javulására. Látszólag hiába bocsátottuk a lap hasábjait a képzőművészet barátainak a rendelkezésére. Valljuk be, hogy a vita majdnem érdektelenségbe, közönybe fulladt. (Néhány illetékest még levélben is biztattunk, kértünk véleményének kifejtésére.) Csupán néhány fiatal tanár, művész írta le 1 gondolatait, javaslatait és Komáromi Attila, a KISZ megyei bizottságának a titkára közölte: az ifjúsági szervezet a rendelkezésére álló eszközökkel szeretne minél hatékonyabban közreműködni a megye képző- művészeti életének felien • dítésében. Kezdeményezésünk tehát mégis eredményesnek bizonyult; örvendetes módon éppen a fiatalok érdeklődését sikerült felkelteni. Számíthatunk arra, hogy ez a segíteni akarás egyre hatékonyabb intézkedésekben, tettekben is megmutatkozik és ez a fontos művészeti ág a jövőben nagyobb helyet kap Bács-Kis- kun megye kulturális életben a mostaninál. Erről győződtünk meg, amikor Komáromi Attilával időszerű kulturális kérdésekről beszélgettünk. — Természetesen különleges dolgokra nem vállalkozhatunk — hangoztatta a KISZ megyei bizottságának a titkára — nem akarjuk, képletesen szólva, a világot megváltani. Dolgozni akarunk. keressük a magunk helyét és fórumot szeretnénk teremteni a fiataloknak. Ezért rendeztünk a kongresszus napjaiban képzőművészeti kiállítást Kecskeméten. A részvételt nem kötöttük „alaptagsághoz”, csupán bizonyos színvonalhoz. Tudjuk, hogy a bemutatott művek többségén még érezni a megformálás, a kifejezés kezdetlegességeit, felfedezhetők a példaképek, a tanító mesterek jellegzetességei. Néhányan be sem küldték alkotásaikat. De így is ösztönzést, buzdítást jelentett ez a tárlat a legfiatalabbaknak, a képzőművészeti szakkörök legtehetségesebb növendékeinek, a pedagógiai főiskolát végzett tanároknak. Mi is láttuk a Berkes Kollégium klubtermében a kiállítást és ennek ismeretében mondhatjuk': Komáromi Attila mértéktartóan, reálisan értékelte a fiatalok bemutatkozását. — Úgy tervezzük — vette át a szót ismét Komáromi Attila — hogy ez év nyarán a bajai ifjúsági táborban módot adunk a tehetséges fiatal grafikusoknak, festőknek, szobrászoknak képességeik továbbfejlesztésére, tanulásra. Képzőművészeti tábort szervezünk, ha kellő igény mutatkozik. Bízunk abban, hogy törekvéseinket a tapasztaltabb, idősebb mesterek is segítik és előadásaikkal, a közös foglalkozásokon való részvétellel meggyorsítják a tehetséges fiatalok kibontakozását. Mindent elkövetünk a fiatal művészek érdekeinek a védelméért — mondta befejezésül Komáromi Attila és szívesen támogatjuk az olyan kezdeményezéseket, amelyek a megyei pártbizottság művelődéspolitikai irányelveinek a megvalósítását segítik. H. N.
