Petőfi Népe, 1972. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-13 / 10. szám
8. oldal 1972. jannár IS., esflfBrfSk D rr ni r ■ trI Borok es cipók A cipészek munkája alaposad megcsappant az utóbbi 15—20 év során. Egyrészt azért, mert nagymértékben csökkent a mérték utáni lábbelit készíttetők száma, másrészt a tal- palás, a fejelés is egyre ritkább lesz. A nagyüzemi cipőipar viszont egyr.e lendületesebben fejlődik: egy év alatt kb. 37 milíió pár lábbelit állítanak elő hazai cipőgyáraink. Igaz ugyan, hogy ebből közel 13 millió párt exportálunk, de még így is marad bőven a hazai piacra. íetemes exportunk ellentétele az az 1 millió pár cipő, amit választékbővítés céljából importálunk. Évente 2,5 pór cipő Ma évente és fejenként — a csecsemőket is bele- J értve — átlag 2,5 pár cipőt I „fogyasztunk el” (1938-ban i kát enyhe csiszolással eltüntetik és a bőr felületét műanyag fedőréteggel vonják be. Az a baj, hogy ez a műanyagréteg a járóráncoknál hamar megtörik, a törés mentén fekete csík keletkezik és a cipő elveszti szép külsejét. A tar- tósabb hordásra szánt cipők tehát nem készíthetők korrigált bőrből, legfeljebb az egy-egy alkalomra szánt divatos lábbelik. Bőr helyett gumi és műanyag A cipőfelsőrész anyagaként gyakorta használnak műbőröket is, főként női cipőknél. Részint textil alapra felvitt PVC-t, részint pedig a poliuretán alapú ún. lélegző műbőrt. A talpbélés és a kéreg számára jól bevált a rostműbőr, ami a műfához hasonló módon készül: a bőrazelőtt a cipők mintegy 70 százaléka készült szegezett, 20—25 százaléka varrott, 5 —10 százaléka ragasztott kivitelben, ma ragasztott eljárással gyártják a cipők 70—75 százalékát (a nyugat-európai országokban még ennél is nagyobb hányadát). A ragasztott cipők hajlékonyabbak, köny- nyebbek, mint a varrottak, vagy szegezettek, viszont alsó részük vékonyabb is, így az élettartamuk természetesen nem ér fel a „minden megpróbáltatást kibíró” masszív cipőkével. És a minőség? Az évente eladásra kerülő cipőknek kevesebb, mint 1 százalékát találja a fogyasztó és a kereskedelem reklamálhatónak, minőségileg kifogásolhatónak. Bizony ez még eléggé magas hányad. Ám sok esetben V. • '"A »*• , ■ -■ >:>%*•> ' ,';>4 ; -/ ' yt négymillió pár volt\a csináltatott és készen vett cipők száma, tehát, 0,4 párnak adódott az évi „fejadag”). Ügy számítják, hogy egy évtized múlva 45—50 millió pár cipő lesz hazánk lakosságának a lábbeliszükséglete. A cipőket régebben kizárólag és teljes egészében bőrből készítették: borjúbőrből, marhabőrből, ritkábban kecskebőrből, antilopbőrből, kígyóbőrből stb. Az igények rohamos növekedésével nem tudott lépést tartani a bőripar alapanyagát szolgáltató állattenyésztés. Az utóbbi tíz év során a világon kb. 20—25 százalékkal növekedett a szarvasmarha-állomány, a bőrcipők gyártása pedig ugyanezen idő alatt mintegy 75—80 százalékkal nőtt. Az eredmény az lett, hogy a borjúbőr ritka és megbecsült anyaggá vált, a marhabőr feldolgozásánál minden lehetőséget megragadtak a silányabb bőrrészek hasznosítására, a laboratóriumokban pedig sürgősen hozzáláttak a bőrt helyettesítő anyagok kutatásához. A cipők felsőrészének mintegy 75—80 százaléka marhafelsőbőíből (marhabokszból) készül. Az idősebb állatok bőrének szerkezete lazább, durvább, pórusai megnagyobbodot- tak. A kikészített bőrén az állat egykori sérüléseinek nyomai is meglátszanak. Manapság az ilyen öreg állatok hibás felületű, kevésbé szép bőreit is felhasználják. Az ún. korrigált barkájú bőröknél a hibáModern talpöntögcp hulladékot felaprítják, majd ragasztóanyaggal keverik össze, s ebből megfelelő hőmérsékleten és nyomáson préselik a rost- bőrt Cipőiparunk termékeinek ma már csak 15—20 százaléka bőrtalpú. A bőrt helyettesítő gumi- és műanyagtalp rövid idő alatt tért hódított, ami teljesen érthető, hiszen a legjobb kikészítésű talpbőr is előbb- utóbb átereszti a vizet. A gumi- vagy műanyagtalpú cipőt jó talpbéléssel kell ellátni, amely magába szívja az izzadságot, de a láb a felsőbőrön keresztül is szellőzhet. A gumitalp azonban esőben, hóban csak akkor véd, ha legalább 5—6 mm vastag, mert a víz mihelyt a talp felerősítésének vonaláig, illetve azon felül ér, már beszivároghat. A beázás ugyanis csaknem mindig az illesztéseknél történik. E szempontból sokkal megbízhatóbb a vulkanizált gumitalp, vagy a fröccsöntött műanyagtalp: mindkettő erősen a felsőrészhez tapad. Új technológia Az új anyagok bevonulása a cipőiparba gondok elé állította a lábbelik készítőit. A hagyományos technológiák: a szögeit, rámán varrott, sőt még a keresz- tülvarrott cipők is háttérbe szorultak. Jelentősen tért hódított viszont a ragasztásos technológia, a műbőrfelsőrészeknél a hegesztés, a gumitalpaknál pedig a vulkanizálás. Míg bebizonyosodott, hogy a vásárlók csak a divatot tartják szem előtt, hajlékony, könnyű cipőket keresve, de a hagyományos cipőkkel támasztott minőségi követelményeket kívánják meg tőle. A kettő legtöbbször nem egyeztethető össze, sem a cipő anyaga, sem pedig készítésének technológiája tekintetében. Ügy tűnik, hogy nehezen alkalmazkodunk az „új hullámhoz”, nehezen szokjuk meg, hogy sokféle cipőnk is lehet, mind más alkalomra. Viharos évszak Dél~vietnami elbeszélők Mesék szépsége, legendák alakjainak vonzása keveredik a kegyetlenül nyers valósággal abban a tíz elbeszélésben, amelyet kötetbe foglalt az Európa Könyvkiadó. Nem csupán azért érezzük ezt, mert távoli világba pillanthatunk be az írások segítségével, hanem azért is, mert a tragikus helyzetek mindig megszülik a hősöket, a való legendákat. Rendkívüli helyzetben a sorsok is rendkívüliek. Pöttömnyi emberpalánták éreznek rá ösztönösen, hogy melyik az igazi oldal, hol van valódi hazájuk, s kemény, sok poklon áttörő felnőttek acélarca mögül bukkan elő a lágy, mélyen érző ember. Előbbire Anh Dúc: A fiú, utóbbira Giang Nam: Egy tanítónő vallomásai című írása szolgál példaként, de mind a tíz novella a szenvedések, megpróbáltatások között is érző embernek megmaradó Öregek, középkorúak, gyermekek sorát állítja elénk. Van, hogy szokatlan számunkra a gyermeki őszinteség, mely a felnőttek sajátja is, van, hogy olvasás közben megleljük a művészi megformálás néhány fogyatékosságát, de tény: ezek az írások megkapóan szépek, a szó igaz értelmében a humanitás kürthatatlanságának hirdetői. EZT a kecskemétiek írják Újra a közlekedésről Egyszerű munkásember vagyok, adófizető állampolgár, kecskeméti lakos. Nyitott szemmel járok a városban, s a látottakról, tessék elhinni, véleményem is van. Remélem, az illetékesek nemcsak felfigyelnek a sokakat bosszantó dolgokra, de megszüntetésük érdekében intézkednek is. Mirutr a 3-as autóbusz törzsutasa, gyakorta vagyok szemtanúja, hogy a Parasztfőiskola melletti buszmegállónál csapadékos időben valóságos sártenger keletkezik, s ebben kénytelenek jámi-kelni az utasak. Sajnos, hasonló a helyzet a Kuruc téren, de másutt is a megyeszékhelyen. Ha a tarthatatlan állapotok felszámolására nincs pénzük az illeték“- ségnek, miért nem kérnek segítséget a lakosságtól? Ha biztosítanának anyagot — homokot, sódert, salakot — meggyőződésem, hogy sok kecskeméti társadalmi munkában segítené a közelében levő buszmegálló kiépítését. Tavaly december elején áthelyezték több helyi autóbuszjárat kiindulási állomását a tanácsháza • mellől az Aranyhomok Szálloda mögé. Az intézkedés sokaknak okoz nap, mint nap kellemetlenséget. Magam is számtalanszor látok errefelé igyekvőket, szaladókat, hiszen reggel és este, tehát a csúcsforgalom idején így kell tenniük mindazoknak, akik valamelyik csatlakozó járattal akarnak tovább utalni. Szomorú látvány, ahogyan idős emberek és kicsinyüket káron cipelő édesanyák rohannak a tanácsházától a szállodáig, vagy fordítva. De mi lesz, ha sükosisá, jegessé válik az Út? Temesi László Széchenyi krt. 11. Nem, kacsa A debreceni agrártudományi kutatók dr. Munkácsy Ferenc irányításával érdekes fajtaelőállító állat- keresztezési kísérletet hajtottak végre, teljes sikerrel. Abból indultak ki, hogy a hazai vásárlóközönség érdeklődése egyre inkább megnő az úgynevezett nagytestű baromfiak iránt; ebbe a „kategóriába” tartozik a kacsa is. Az állatfajta iránt mutatkozó kereslet kielégítésére két híres külföldi fajtából „alakították” ki az új kacsát, amely a debreceni fehér elnevezést kapta. A keresztezésnél igazán jó nevű „szülőket” használtak, a gácsér Angliából származott és a Khaki Campbell fajtához tartozott, a tojót pedig Kínából származó pekingi fajtából választották ki. A keresztezés nyomán az első nemzedék gácsérjait szintén pekingi tojókkal pároztatták és az így Kialakult nemzedék egymásközti „házasításából” jött létre az a fajta, amely egyszínű fehér tollú és kitűnő tenyésztési tulajdonságokkal rendelkezik. Ezt a generációt tovább szaporították. és a nemesítés révén nyert állat minden bizonnyal a fogyasztók igényeinek is megfelel majd, hiszen a fajtaminősítési tanács úgy találta, hogy alkalmas a hazai fajta választékbővítésére. ez pedig komoly elismerést jelent a tenyésztőknek és a kísérletben részt vevő valamennyi szakembernek. A debreceni fehér kacsa a nevelés első szakaszában igen gyorsan növekedik, a 49 napos kacsák átlagsúlya 2,2—2,4 kilogramm volt. A törzskacsák „tojástermelése” két év átlagában 5,2 százalékkal volt jobb, mint az összehasonlításra felhasznált fajtáké. Azt is bebizonyították, hogy egy tojás termeléséhez 2 dekával kevesebb takarmányra van szüksége az új kacsának. A törzsállományt 3100 tojó és 600 gácsér jelentette ebben az évben. Az első napos kacsák már az üzletekbe is kerültek, és a kereskedelmi szakemberek „reményteljes” fajtának tartják a debreceni fehér kacsát. MEGLEPETÉS Barázda a járdán A Műkertváros IV. utcájában lakunk. A KISZ- lakótelepen, ahol van v már szépen berendezett étterem, hangulatos kiskocsma, de hiányzik az üzlet, a bölcsőde, az óvoda és még annyi minden. Az elmúlt év végén aszfaltjárdát kapott a lakótelep. Sajnos, kevés ideig örülhettünk neki. Január 8-án ugyanis mintegy két keréknyom szélességben barázdát szántott a járdán egy — a környékbeli építkezéshez anyagot szállító — pótkocsis vontató! Az ittlakók nevében kérdezem az illetékeseket, mikor énítik újiá a néhány hete; átadott járdát, s kinek ; a számláiéra? Azt is szeretnénk tudni, mi a biztosítok rá, h.oav hasonló esetre nem kerül sor? Katies Műkertváros IV. u. 10. — Ugye szép met? cseréltem el a testve, ltc- (A Quick-ből) A FOSPED 4. sz. üzemegysége SÜRGŐSEN FELVESZ lehgrsépkocsl-yeze'őke! Telentkezés: Budapest X.. Gyömrői út 105. 6 .1 . j Olajos hal, vagy halas olaj ? A minap halkonzervet vásároltam az egyik kecskeméti élelmiszerboltban. A doboz csordultig volt töltve olajjal, s benne néhány haldarabka „úszkált”. Megmértem azokat, s a mérleg 7 dekát mutatott. Vagyis éppen felét annak az össz-töltősúlynak, amit i a doboz címkéjén feltünte- | tett’ a terméket készítő I Szegedi Konzervgyár. Kíváncsi voltam, vélet- ; lenről, vagy szabványról ! van- e szó. Vettem tehát egy| új doboz konzervet, s | az abban levő haldarabkákat is megmértem; Szintén 7 dekánál állapodott meg a skála. Ezekután már nem fért kétség ahhoz, hogy a készítmény olaja is 7 deka súlyú. Meglepő ez a töltelékarány, a fele-fele mennyiség,; ami egyetlen külföldi halkonzervre sem jellemző — tapasztalatom szerint. De ha már a Tisza- parti város konzervgyárában megfelelőnek tartják ezt az összetételt, hadd javasoljam: a jövőben ne olajos halként, hanem halas olajként forgalmazza a terméket a kereskedelem. Kíméljék meg a fogyasztóit a bosszúságtól! Hegedűs József nyomdász Itt az új kacsa
