Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-11 / 293. szám

4. oldal 1971. december 11. szombat As iskola és a munkahely légköre Szakma és hivatás Egy regényrészletben olvastam valamikor: „Mindegy, hogy mit dolgozik az em bér, de azt úgy tegye, mintha munkája nélkül összedőlne a világegyetem.” Talán maximális igényeket tartalmaznak ezek a so­rok, de mindenehfelett kiemelik az emberi élet értel­mének a lényegét. A munka, a hivatás öröme Nem mindenki tudja ilyen pontosan megfogal­mazni magának, mit jelent számára a hivatás, de aki nem érzi parancsoló szük­ségességét, annak a napon­ta megújuló, küszködések­ben, problémákban és ezek megoldásából származó elé­gedettségben gazdag tevé­kenységének, amit a mun­ka fogalma jelöl; annak számára a világ, az élet tartalmatlanná, céltalanná vált. A nagyüzemi gépi terme­lés általánossá válása, s az ennek nyomán magasra ívelő technikai és tudomá­nyos forradalom, a munka részfolyamatainak olyan bonyolult sokaságát hozta létre, hogy gyakran egy­­egy ember azt sem tudja, miért és kinek szükséges az az automatizált, unottá vált. ismétlődő mozdulat­sor, ami napi nyolc óráját kitölti. Csökkenő hivatástudat? A szakmunkásképző isko­lák nevelőtéstülete, elméle­ti és gyakorlati oktatógár­­dája, szintén tapasztalja a csökkenő hivatástudatot, a fiatalok konkrét, magasabb rendű célkitűzéseinek bi­zonytalanságát, egyes ese­tekben hiányát —, és a fo­kozódó elidegenedést a rea­litásoktól. Nem elégedhe­tünk meg azzal a válasz^ szál, hogy ez világjelenség. Azzal sem, hogy nem vonatkozik ifjúságunk egé­szére. Mi lehet az oka, hogy a módszerek hatékonyságá­nak növelésével az eredmé­nyek nincsenek arányban? A kereskedelmi fel­ügyelőség legutóbb lezárt vizsgálataiból kiderül, hogy Bács-Kiskun megyében „mealehetős'en sok a fiatal, kezdő. kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozó ál­tal elkövetett szabálysér­tés.” Ezeknek a vizsgála­toknak nem volt és nem is lehetett célja az objektív okok kutatása, melyek kö­zül. elsőként a pályavá­lasztást kell említeni. Köz­tudott. hogy aki nem alkal­mas ilyen állás vagy szak­ma betöltésére, annak a munka nem okoz örömet, rosszul, érdektelenül, kény­szerből végzi. Csökkenti az alkalmasságot a pályavá­lasztási lehetőségek szám­beli korlátozottsága, s az ebből adódó „mostmár bár­hol vagyok, mindegy”, mo­tiváció a munkakör meg­választásánál. Ennek saj­nos, számtalan példájával találkozhatunk. Más vályúra készültek A Kecskeméti Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolá­ban, 1970-ben a 28 első év­folyamos közül mindössze négyen akartak eredetileg szakácsok lenni. Következ­mény: átlagosnál rosszabb tanulmányi eredmény: a bukási arány 56 százalék. Az osztálvlétszám jelenleg, a második év kezdetén mindössze tizenkilenc. És vajon hány jut közülük a szakmunkásvizsgáig? És ha már szakmunkássá vált, milyen munkát fog végez­ni? (Az 1970/71. tanévre felvett kecskeméti első év­folyamos tanulók száma a Bács-Kiskun megyei Ven­déglátóipari Vállalatnál 33, ebből tízen, (30 százalék) a „nem javasolt”, vagyis a szakma szempontjából tel­jesen alkalmatlan kategó­riába tartozott a Belkeres­kedelmi Minisztérium pszi­chológiai csooortja által végzett vizsgálat alapján. Ilyen „nyersanyagából nyilvánvalóan senki sem tud kiemelkedő hivatástu­datú szakembereket alakí­tani. heti kétszeri elméleti foglalkozáson. Gyakran a tanulóban meglevő kezdeti érdeklődés és lelkesedés romlik, visszaesik, eltűnik á képzés folyamán. E saj­nálatos ténvt. minden eset­ben, a felnőttek részéről tapasztalt negatív példák idézik elő. Érdemesebb alkalmazkodni ? A szakmai oktatás so­rán hallott legszebb sza­vak hatékonysága, azonnal és helyrehozhatatlanul el­vész, ha egy munkahelyen a kollektíva — vagy akár csak egyetlen tagja! —, a társadalmi tulajdon kér­désében nem a törvény elő­írásaihoz, az erkölcsi nor­mákhoz igazodik! Vagy: a nem megfelelő munkahelyi légkör negatív személyi­ségjegyeket hoz felszínre. Ha például a vállalati, üze­mi. termelési értekezlete­ken, jutalmazásoknál a jól helyezkedőket, ügyes­kedőket emelik ki, az al­kalmazkodási készség ré­vén, a tanulók is látszat­eredményekre fognak töre­kedni, tanulmányaik és ké­sőbb munkájuk során. Ezeket a gondokat az ok­tatás és nevelésügyünk irá­nyítói is ismerik, és az új szakmunkást.örvénnyel le­hetőséget adtak a kereske­delmi és vendéglátóipari oálvákra felkészítő munka gyökeres meaváltoztetására. Gimes Márta Ünnepi édességek A Magyar Édesipar hat gyár tullpántosláda-díszdo­nagy gyárának 800 féle termékéből bőséges áruvá­lasztékot állítottak össze a karácsonyi és az újévi ün­nepekre. A gyárak össze­sen 3400 tonnányi szalon­cukrot készítettek az ün­nepekre. Az édesipar szak­emberei választékos ellátást ígérnek. Nem lesz hiány a csokoládés szaloncukrok­ból sem, mert a gyártók fi­gyelembe vették, hogy az utóbbi években a vásárlók egyre inkább ezt a szalon­cukorfélét keresik. Az édesipar vállalatai karácsonyi desszertdobozo­kat is küldenek az üzletek­be. Azt, hogy mennyire lesz szükség, egyelőre még nem tudják, ezért a kereskede­lemmel állandó kapcsolat­ban vannak, és a naponta érkező újabb megrendelé­sek alapján szállítanak a gyári raktárakból. A Buda­pesti Csokoládégyár magya­ros díszdobozt hoz forga­lomba. A Duna Csokoládé­az új üzemcsarnok Kiskunfélegyháza város a negyedik ötéves terv idő­szakában jelentős állami támogatást kap ipari beruhá­zásokra. Képünkön az Alföldi Cipőgyár félegyházi üze­mének 1800 négyzetméteres alapterületű üzemcsar­nok építését ábrázolja. [Pásztor Zoltán felvétele) boza szintén sikerre tarthat számot. A karácsonyi sütés, meg­könnyítésére kakaós süte­ményport gyártanak. No­vemberben 800 mázsányit készítettek ebből az édes­ipari újdonságból, amit a háziasszonynak csak vízzel kell összekevernie és ez­után már sütheti is az íz­letes kakaós tésztát. Kamarakiállítás Az ismert kiskunhalasi festő, Diószegi Balázs a szokottnál is szorgalmasab­ban dolgozik mostanában. Lehetőséget kapott arra, hogy 1972-ben Budapesten újabb önálló kiállításon ad­jon számot piktúrájáról. Is­merőseinek. a munkássága iránt érdeklődőknek ked­veskedik azzal, hogy mű­veit — afféle házi tárlaton — előzetesen Kiskunhalason is bemutatja, a Szűts Jó­zsef Általános Iskolában. OLVASÓINKÉ A SZÓ Törött lábon sorban állva A gyermekszakorvostól igyekeztem hazafelé influ­enzás kisfiámmal a minap, amikor a csúszós kecske­méti utcán megbotlott és eltörött a lába. ölbe kap­tam az egyéves gyereket és siettem vele az SZTK- rendelőbe Sokan várakoz­tak a sebészet 1l5-ös szá­mú ajtaja előtt, így beko­pogtam és kértem az asz­­szisztensnőt, engedje meg, hogy a fájdalomtól szen­vedő csöppséget soron kí­vül részesítsék elsősegély­ben. A szőke hölgy unot­tan mért végig tekinteté­vel, majd szó nélkül be­csukta előttem az ajtót. mit tenni, a balesetes sírt és jaj­idő múltán mi, s amint Nem volt sorban álltam gyerekkel, aki gatott. Hosszú következtünk gyermekemmel beléptem a helyiségbe, rámkiáltott a hölgy: Nem látja, milyen szűkösen vagyunk, még maga is betolakszik! Nagyon megbotránkoz­­tam goromba viselkedésén, idegennek tartok az dolgozóitóL tőlük kedvességet, tapintatot és megértést várnak a betegek. Sz. J. Kecskemét amit egészségügy Hiszen Azt Irta az újság... Kecskemét külvárosában,. csolnak a Mátyás király krt-n la­kom. Ott, ahol új családi és bérházak sorakoznak, ahol földes az utca, amit még nagy ívben elkerül a vá­rosi autóbusz. Tehát azon a környéken élek, amely nem szűkölködik a gon­dokban, de az ígéretekben sem. Utóbbiakból idén is bőséges az ellátásunk. Gon­doskodnak erről az illeté­kesek, nem ritkán a sajtó útján is. Az idén tavasszal olvas­tam a Petőfi Népében, hogy még ez évben kőbur­kolatot kap a Mátyás ki­rály körút, ametyet bekap­a helyi autóbusz­­járatba is. A terv megva­lósítását december 31-i ha­táridőben jelölte meg az ígéret. És most, mintegy három héttel az év vége előtt így fest a helyzet: se híre, se hamva az útépí­tésnek, no meg a nagyon várt autóbuszjáratnak! Nincs szabad kapacitás, hiányzik a fedezet? Nem tudom. Egy biztos: módo­sítani kell a határidőt. Mert ahhoz aztán értünk mi... Nagy Sándorné Kecskemét, Mátyás király krt. 51. Sikeres véradónap Császártöltésen A társadalmi összefogás szép példáját adták no­vember 28-án, vasárnap a császártöltésiek, akik ör­vendetesen nagy számban adtak vért. A községi do­norok szervezésében jelen­tős eredmény értek el a helyi Vöröskereszt fiatal aktivistái, köztük a nyol­cadikos diákok, akik taní­tás után jártak házról házra, s toborozták az em­bereket. Dicséretet és kö­szönetét érdemlő akciójuk döntően járult hozzá a vér­adás sikeréhez. Dr. Scheibl József , főorvos Csak kulturáltan L ellett nekem halmozni az élveze­­teket. Nem elég, hogy vacsoráz­ni beültem a híres kecskeméti étterem­be, s a brassói aprópecsenye mellé egy hosszúlépést is elszopogattam. Nekem több kellett. Elfogadtam a kellemes han­gulatot is, amely az ízlésesen átalakított környezet, a világítóan fehér abroszos asztaloknál szolidan eszegető, iszogató, társalgó vendégek, a jó zene ütemére táncoló fiatalok látványából állt össze. Meg a boxok diszkrét fényeiből, a galé­rián üldögélők mozgásából, a hatalmas zöldnövények mérsékletre intő nyugal­mából, a gusztusos poharak csillogásá­ból, s legfőképpen az emberek szemé­ből, tartásából, megjelenéséből áradó ál­talános ;,ó közérzetből. Mindez örömöket még azzal is tetéz­tem, hogy olvastam a vacsora után. Fel­felnéztem, ha a közeli asztaloknál vál­toztak a szomszédok. Akkor is, midőn az ifjú hölgy, filigrán szalmaszőke leányzó és partnere, a mo­­kány arcú fiatalember az orrom irányá­ban levő asztalhoz telepedett. Sört ho­zattak, majd egyszer egy vacsorafogást is odatelepített a pincér a szőke elé. Ö neki is látott. Néha szót is váltottak. Az olvasásból akkor pillantottam fel megint, mikor elülső szomszédaim kis­sé feltűnő hancurba kezdtek. Od.anézé­­semkor a leány pofozgatta a fiút. Mind­össze félkézzel, s olyan stílusban, mint ahogy a cicuskák szokták. Csak mérge­sebben, komolyabban. Elannyira,.hogy a legénynek ellentámadásba kellett len­dülnie, ami izgatott és gyors belharcba ment át mindkét részről. Csitt, csatt! Pifi, pufi! Erről is, arról is. Ezt viszont már nem lehetett széken ülve művelni. A felállás közben zajló hírig előbb a székek kicsúszásához, tá­nyér repüléséhez, eszeejgok, edények cs'hömpöléséhez vezetett. Mire az ara­nyosszélű tányér cserepei művészi szóró­dásban elfoglalták helyüket a padlón, szőnyegen, akkorra a lány is földre ke­rült. No nem kellett őt kiszámolni, mi­vel egyrészt miniszoknyában nem min­denütt esztétikus hatású a padién heve­­rés, másrészt pedig sokkal harciasabb volt a fehér arcú perszóna. jVfire a férfi egyenjogúságért vere­­kedő fiú észbe, illetve a széke után kapóit volna, a szőke már majd­nem függőleges helyzetben lendült a .ringbe, s villámló dühvei erőszakolta ki ismét a belharcot. A kölcsönös ciróga­tás Kajdinak is becsületére vált volna. Ez újabb öklelőzés befejezéseként a fia­talember hanyatlott fenékre. Mégpedig egy távolabbi asztal vendégei lábánál. Világos, hogy már csak ezért se adta fel a harcot, ha... Ha a békés vendé­gek, elsőkként kiskatonák, majd a lég­közelebbi pincér nem ocsúdnak a meg­lepetés bénultságából. A zömök kis pincér ragadta meg a hős fiú gamancát, s nem is en­gedte el, jóllehet amaz vele folytatta volna a hacacárét. Sőt a székre való visszanyomása után egy kulturált ven­dég önérzetével kérte ki magának, hogy beleavatkoztak kettőjük belügyébe. Eszébe se volt megfogadni a határozott felszólítást, hogy távozzanak. Majd elfe­lejtem a baráti nézeteltérés a legény és a szőke között már akkor tört ki, ami­kor egy barna lányismerősük is leült hozzájuk. Nos, most már mindhárman az asztal­nál ülnek, s csak azért nem úgy, mint­ha mi sem történt volna, mert a férfi — nevezzük erősködése folytán így — szinte hördülve vert vissza minden rend­reutasítást, Végighasadt Ujjú pulóveres karjával hadonászva hajtogatta. — Nem megyek ki! Ki lesz fizetve minden, hagyjon békén, nekém ne szö­vegeljen! A kár megtérül, akkor mi köze hozzá, hogy maradunk. Eközben a vékonyka amazon majd­hogynem jámbor nyugalommal falatoz­­gatott ismét a megmaradt tányérról. Oda-oda pislogott öntudatos partnerére. Es már arra is volt gondja, hogy figyel­meztesse szakadt ruhaneműjére. A fiú illedelmesen felhúzta hát zakóját, A zűrzavar, a cirkusz elült, a galériá­ról is csak néhány fej hajolt már kife­lé, hogy tanulmányozza az ifjú párt, s a harmadikat, vacsorafogyasztás köz­ben, a tányércserepek közepette. Meg amint beszélgetnek, falatoznak Nemsokára jött a főpincér is, hogy te­kintélye teljes súlyával, s járőr kihívá­sának kilátásba helyezésével bírja távo­zásra a kéretlen pankráció hőseit. A fiú azonban mozdíthatatlan volt önérzeté­ből. S az étteremből is Később tűnt el a barna lány, aztán a szőke, s a fiú is kiment. Ez utóbbit lát­tuk aztán, amint a főpincért kérlelve alkudozott. Mikor kilépett az előtérbe, két barátságos rendőr éppen akkor nyi­tott be a lengőajtón. A találkozást nc*n láttuk. Nem is 'rx kíváncsiskodtunk. Uvesmi már a rendőrség klienseinek belügve. Minden­esetre hangulatos este volt. Utoljára ak­kor szórakoztam itt, mikor — még ben­ne jártunk a nyárban — középkorú or­vos barátom nagy vitában volt a sze­mélyzettel, mert a társaságában levő szintén középkorú férfit nem engedték be az étterembe. Vacsorázni szerettek volna. Viszont ismerősén nem zakó. ha­nem egy komoly, tisztességes pulóver volt... S mint tudjuk, pulóverben ét­kezni felnőtt, meglett embernek — nem illik. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents