Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-10 / 292. szám

Í971. december 10. péntek 5. oldal A szívbetegek Mekkája Mai emberek A hivatalsegéd Fáy András regéjével kezdem: „Élt hajdan, valamikor nagyon régen két fiatal sze­relmes. Helka és Kelén volt a nevük. Ügy szerették egymást, de úgy, hogy bensőséges vonzalmuk még a füvek, fák és vizek isteneit is megindította. Mikor annyi ármány, viszontagság után végre egymáséi let­tek, a Balaton tündére és Kamor, a Bakony öreg varázslója csodálatos nászajándékról gondoskodott számukra. Kamor földre dobta zöldellő varázsvesszejét és így szólt az ifjú párhoz: — Ezen a helyen gyűljenek össze hegyeim érceinek legjótékonyabb erői! A Balaton tündére pedig aranybuzogányos nádját dobta a vessző mellé, áldást mondva a fiatalokra. S ezen a helyen fakadtak fel Füred gyógyforrásai.’“ Rege, szép rege és mé­gis — valóság. — A he­gyek, a hajdani vulkánok érceinek legjótékonyabb erői találkoznak össze a balatonfüredi gyógyvizek­ben, amelyek évezredek óta vonzzák ide messzi tá­jakról az enyhülést, pihe­nést. gyógyulást óhajtó be­tegeket. Természetesen az első fürdővendégek a rómaiak voltak. Itt gyógyult meg — hiteles adatok szerint — Prisca asszony Galerius császár száműzetésben élő özvegyének, Valériának anyja. A város területén számos római gyógyfürdő nyomai láthatók ma is. Hosszú volna elmesélni, hiszen könyvtárnyi kötetet írtak már össze erről a csodálatos vidékről. Ezúttal a balatonfüredi szívkórház­ból szeretnék tudósítást ad­ni, mert — bár ez az in­tézmény külföldön is jól és elismert intézmény — idehaza a nagyközönség még keveset tud róla. Igaz, ez az intézet nem csap magának reklámot, er­re nincs is szüksége, hiszen az innen gyógyultan távo­zó betegek ezrei jelentik a legjobb hírverést. Dr. Debrőczi Tibor, az intézet igazgató főorvosa rengeteg elfoglaltsága mel­lett is szakított időt arra, hogy nagy vonalakban is­mertesse a szívkórház mű­ködését, gyógymódjait. Rö­viden idézek a tájékozta­tásból : — A szívkórház történe­tében a legnagyobb szere­pet a több forrásból is bő­ségesen felfakadó savanyú­víz játssza. Ezek a vizek évszázadok óta jelentették a gyógyulást a környék né­pének. Fürdőházak épültek, majd ezek helyén a főurak és főpapok a múlt század végén létrehozták az Er­zsébet Szanatóriumot, amely kizárólag a nagypén­zű előkelőségek számára állt nyitva. 1949. október elsején a Népjóléti Minisztérium, amely akkor az egészség­­ügvnek is gazdája volt, vette át az egvkori szana­tóriumot, amely a felsza­badulás után pár évig — természetesen helyreállítva a háborús sérülésekből — szá'loda és gvógvfürdő cél­jaiba szolgált. Ezzel új kor­szak kezdődött Balatonfü­­red — de bátran mondhat­juk- a maevar szívgyógyá­szat — történőiben is: meeíjnkult az Állami Szív­­kórház. Az átvételkor mindössze 136 ágy állt rendelkezésre; korszerű felszerelés, labora­tórium. röntgen és elek­tróda rdíográf nem volt. a szobák berendezése szállo­dai jellegű és a személyzet is ennek megfelelő. A kórház első igazgató főorvosa dr. Gruber Zol­tán, a Budanesti I. sz. Bel­klinika EKG-laboratóriu­­mának volt vezetője, nagy erőfeszítéseket tett a beteg­ellátás minimális feltéte­leinek megteremtése érde­kében, de egészségi állapo­ta arra késztette, hogy visszatérjen a fővárosba. 1952-ben az Egészségügyi Minisztérium a kórház igazgatóhelyettesi, majd 1955-ben igazgatói teendői­nek ellátásával dr. Debrő­czi Tibort bízta meg. Az intézet profilja nem egyszerre, hanem aprán­­kint, menet közben alakult ki. Eleinte csak utókezelési célt szolgált szív- és ke­ringési betegek számára. Később, mivel hazánkban is — mint a világon min­denütt — a szív- és kerin­gési betegek száma erős lendületet vett és egyre több élete derekán megbe­tegedett ember került — megfelelő intézményes egészségügyi ellátás hiá­nyában — rokkant állo­mányba, szükségesnek mu­tatkozott, hogy korszerű szívgyógyászati rehabilitá­ciós központot létesítsenek, amely tudományos felké­szültséggel, megfelelő be­rendezéssel és eszközökkel lehetővé teszi a szív- és keringési megbetegedések áldozatai számára a szo­rosan vett kórházi kezelés után az átmenetet a rendes élet- és munkakörülmé­nyekhez. A Balatonfüredi Állami Szívkórház az évek során e cél érdekében korszerű szívgyógyászati rehabilitá­ciós központtá alakult és az intézet hazánkban ma egyedülálló szerencsés kö­rülmények között teszi le­hetővé az ország minden részéből idekerülő szív- és keringési betegségben szen­vedő emberek számára a természet adottságait, a korszerű felszerelés és a szakszerű rehabilitációs munka révén a maximális lehetőséget arra, hogy mi­nél többen visszatérhesse­nek az alkotó életbe. Ez a rehabilitációs köz­pont három részre tagoló­dik. A belgyógyászati osz­tály a környék belgyógyá­szati betegeinek ellátásán túl életmentő részleggel is rendelkezik, amely a bal­­esetes és az intézetben is nem ritkán fellépő szív­ás légzésbénulásos esetek­ben eredményesen léphet közbe. Az intézetben a legna­gyobb létszámú beteganyag ellátására, a rehabilitációs betegek számára kilenc be­tegosztály áll rendelkezés­re. Ezek az osztályok ren­delkeznek mindazon felsze­reléssel és lehetőséggel, amelyek a rehabilitációs kezelés szakszerű lefolyta­tására szükségesek. Az alapgyógykezelést a szénsa­vas fürdőkúra kéoezi, ehhez csatlakozik az úszó­medence, amelvben a be­tegek megfelelő felügyelet mellett úszással vagy víz- j ben való tornával növelhe­tik teljesítőképességüket. A jól felszerelt tornaterem­ben külön a szívbetegek számára kidolgozott mód- j szer és rendszer szerint fo- 1 lyik a gyógytorna, és lehe­tőség nyílik a fizikoterá­pia minden formájának al­kalmazására. Külön víz­gyógyintézeti kezelés, víz­alatti masszázs, gyógymasz­­százs és elektroterápia is rendelkezésre áll. A kórház pszichológusa foglalkozik azokkal a betegekkel, akik­nél rehabilitációjuk ezt szükségessé teszi. Az inté­zeten belül önálló fogorvo­si rendelő látja el a bete­geket, a szemészeti, nőgyó­gyászati és bőrgyógyászati szakrendelés ugyancsak az intézeten belül működik. Rendelkeznek meteorológiai állomással is, amely az egyes szívbetegségeknek a meteorológiai viszonyokkal való összefüggését képes rögzíteni, illetve megfigyel­ni. Néhány számadat: 1949- ben, az alapítás évében 136 ággyal rendelkezett az intézet, ma pedig — a té­li szezonban bérelt üdülők­kel együtt — majdnem 800- zal. Az alapítás évében 8545 beteget kezeltek, 1970- ben pedig 220 ezret. Az in­tézet fürdőjében naponta 1200 beteg fordul meg. — Ha átlapozzuk az inté­zet vendégkönyvét — mondja az igazgató főorvos — megnyugtatásul szolgál számunkra, hogy a világ minden részéből intéze­tünkben megfordult tudó­sok és szakemberek egyér­telműen helyeslik intéze­tünk szervezeti felépítését példaként állítják intéze­tünket betegellátási és tu­dományos munkássága szempontjából a szívgyó­gyászati rehabilitációs köz­pontok elé. Az Egészség­­ügyi Világszervezet kül­döttsége tavaly meglátoga­tott bennünket és megálla­pította, hogy az itt folyó munka: a szívtrombózisos betegek teljes rehabilitáció­ja a világon első ilyen kez­deményezés. Az igazgató főorvos fel­hívta figyelmemet az inté­zet egyik csodálatos mű­szerére, amelynek feltalá­lója: dr. Antalóczy Zoltán osztályvezető főorvos, az orvostudományok doktora. Ez a műszer: a Triaxicar­­diométer (TCM). Feltaláló­ja az alábbiakban ismerteti a szívgyógyászatban forra­dalmi újítást jelentő mű­szert: — A készülék a szív elektromos működésének vizsgálatára szolgál. Eddig ezt a vizsgálatot elektro­­cardiográffal végezték. Az EKG a szíváramokat gra­fikusan ábrázolja, a görbé­ből következtetnek a szív normális vagy kóros mű­ködésére. A TCM prototí­pusát, amely fél esztende­je működik a füredi szív­kórházban, a Műszeripari Kutató Intézet készítette el. A készülék a szíváramokát méri meg, hiszen voltakép­pen egy mérőműszer. A mérést rendkívül gyorsan és pontosan végzi el, mi­vel a szíváramok adatait computer segítségével azonnal feldolgozza. — Áz új eljárásban nagyon figyelemre méltó, hogy a kisméretű TCM közvetlenül csatlakoztatha­tó bármely EKG-készülék­­hez. tehát a hagyományos ÉKG-papir alkalmas arra, hogy azon a TCM-rajzolta elektromos információkat leképezze. A szívgyógyá­szatban forradalmi újítást jelentő készülék iránt szá­mos ország érdeklődik. 1957-ben a füredi szívkórház vezetőinek kezdemé­nyezésére a Balatoni Intéző Bizottság és az Orvos- Egészségügyi Szakszervezet segítségével ismét sor került a füredi orvosgyülésre, amely azóta is évről évre a legkorszerűbb tudományos állásfoglalásokat és izocialista egészségügyünk problémáit tárja a hallga­tók és a kérdések iránt érdeklődők elé. A balaton­füredi hagyományos orvosgyűlés orvostudományunk jelentős eseménye lett és sokkal járult hozzá eddig is a füredi szívkórház gyógyászati jelentőségének meg­ismertetéséhez. Balogh József 4. Igenis lesz rózsalugas, élősövény kerítés, szamóca, ri­bizli, japán törpebarack, mindenféle virág. És lesz összkomfortos nyaraló, esetleg még mini golfpálya is. És mindezt ő egyedül, ezzel a két kezével varázsolja ide! Részvétnyilvánítások mellőzése kéretik. A viszont­látásra egy év múlva! Tessék, mit nem tesz a megsértett férfibüszkeség?! Hisz máskülönben Koprától oly messze esett az effaj­ta nagyképűsködés, mint Makó Jeruzsálemtől. Dehát a fogadalom kötelez. Állnia kell a szavát. Jó kis vermet ásott magának, szépen bele is poty­­tyant. Vagy mégsem? Volt egy rozoga 500-as Fiatja, azt eladta, az így szerzett pénzből különféle építkezési anyagokat és szerszámokat vásárolt. Háromhetes szabadságát a nyár elején a telken töltötte. Az izomlózas első napok után. mikor már a dereka sem sajgott olyan nagyon, és a vízhólyagok is szépen gyógyulgattak a tenyerén, azon kapta magát, hogy már nem a düh. nem a „csak­­azértis” ad erőt a munkához, hanem egyre nagyobb örömöt lel benne. Először a sufnit tatarozta ki, amolyan kombinált egyszemélyes munkásszállóvá, raktárrá és szerszám­kamrává alakította át. Aztán napestig ásott, csáká­nyozott, lapátolt. A nagyobb köveket, szikladarabokat ölben hordta a telek egvik sarkába, jól jönnek majd a nyaraló építésénél. Feitöltötte a gödröket, talajt — HA AZ ISKOLÁK között tisztasági versenyt hirdetnénk — mondta a Bács-Kiskun megyei Ta­nács Kecskeméti Járási Hi­vatala művelődésügyi osz­tályának egyik munkatár­sa, — biztosan az első kö­zött végezne a Tiszakécs­­kei II. számú Általános Is­kola, ahol Cservenka Jó­zsef a hivatalsegéd. Igaza volt. Ha létezne — „Rendes, tiszta iskola” tábla, magam is amellett szólnék, hogy ez az iskola megérdemelné a megjelö­lést • Az udvar legmélyén fák takarják el a szénkupacot, ahonnan Józsi bácsi éppen a következő napra szánt szenet rakja vödörbe, kan­nába. Innen jön elő kéré­semre egy kis beszélgetés­re. — Nem vagyok idevaló — mondja kérdezetlenül — innen szemközt, túl a Ti­szán van Tiszainoka, on­nan költöztem át. Nem restellem, a szívem most is visszahúz, de mióta a kompjáratot megszűntet­ték és körbe, az ugi hídon lehet csak átjárni, hát rit­kán megyek haza. — Miért költözött mégis ide, Kécskére? — Hárem gyermekem közül ' -tíő messze lakik, de a 1-gkisebb lányom itt agronómus a szövetkezet­ben. Utána jöttem. — És az iskolába hogyan került? — Az igazgató, Angyal János hívott pár évvel ezelőtt. Tudta biztosan, hogy amit elvállalok, azt rendesen megcsinálom. Szeretek itt dolgozni, csak a fizetés nagyon kevés, összesen tizenkét tanter­met takarítok, — persze segít a feleségem Is — és fűtök. Ezenkívül tisztán tartom az udvart és az ut­cai részt. Télen reggel öt órára jövök be, hogy a ta­nítás kezdetére jó meleg legyen. Ügy tudom nincs is panasz a munkámra. — HÁNY ÓRÁT dolgo­zik itt naponta? — Télen tizenkettőt. Nem tudok nyugodni, ha nincs rendesen elvégezve a munkám. — Mennyi a fizetése? — Az alapfizetésem most 1200 forint. A fűtésért ha­vonta 480 forintot kapok. Most, amikor a pedagógu­soknak rendezték a fize­tését, az enyémet is meg­­toldották 100 forinttal. Azóta keresek ennyit. Nem is a kis fizetés esik nekem rosszul, hanem az, hogy nekem nem jár il­letményföld, úgy mint a tanítóknak, tanároknak. Pedig nekem is de jó len­ne! — A feleségén kívül se­gít magának valaki elvé­gezni a munkát? — Nem. De azt még meg kell mondanom, hogy itt nálunk a pedagógusok rendre, tisztaságra szok­tatják a gyerekeket. Nem szórják szét a szemetet, nem nehezí.ik a munká­mat Cservenka bácsi arra biz­tatott, nézzem meg az is­kolát belülről is. Szépen rendbentartott, gondosan takarított tantermekben já­runk. Az udvaron a szökő­­kútra hívja fel a figyel­met. BÚCSÚZUNK. A vad­gesztenyefáról két levelet sodor lábunkhoz a szél. Jó­zsi bácsi nyomban felsze­di mindkettőt. — Ezekre az utolsókra már könnyebb vigyázni — mondja mosolyogva. S. K. Eszperantó Szilveszter Pécs érdekes nemzetközi eszperantóesemény színhe­lye lesz az idei év utolsó és a jövő év első napjai­ban. Itt tartják az „Inter­­nacia silvestra experantista renkonto”-t, a magyar és külföldi eszperantista fiata­lok nemzetközi találkozó­ját. A vendégek öt napot töltenek a szép Mecsek al­jai városban a helybeli esz­­perantisták társaságában. egyengetett, fűmagot szórt el, vízlevezető árkokat ásott. Nekiesett, három nap alatt kiirtotta a bozótost, csak egy hangulatos kis résznek kegyelmezett meg a parcella végében. Kitartóan dolgozott és haladt is szépen. Közben elfelejtette Gitta iránti halálos szerelmét, viszont vagy féltucat mesterség alapelemeit sajátította el, és hasz­nos ismeretségekre tett szert a környéken. A helybe­liek tanácsokkal látták el, olykor kapott tőlük köl­csönbe talicskát, locsolókannát, szerszámot, ezt, azt, amire éppen szüksége volt Szabadságának utolsó napján aztán történt valami, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Délelőtt — az idevágó szakirodalom mélyreható tanulmányo­zása után, a könyveket a postáskisasszonytól kapta, akinek boldogult édesapja híres kertész volt —, el­készítette az első, kísérleti ágyást és nagy műgonddal különféle palántákat ültetett el benne. 3. Akkor kezdődött el az áldatlan viszály Samuval. Samu, a távoli, mégis a legközelebbi szomszédnak, özvegy Pauk Ántalnénak volt a tulajdona, heted­magával. Fiatal, jól fejlett, koromfekete kecskebak, kiflivég nagyság professzori fehér szakállal. Ez az állat kezdettől élénkebb érdeklődést tanúsított az új telepes iránt, mint a másik hat együttvéve. Ezúttal is jóindulatúan figyelte, hogy mit csinál Kopra Tibor, s mikor az délben bement a sufniba, hogy megebé­deljen, Samu is hozzálátott a táplálkozáshoz. Beke­belezte a palántákat. Egytől egyig. Kopra visszatért és megdöbbenve látta a szörnyű pusztítást. A tény­állás világos volt, a tettes még csak nem is futott, nem is rejtőzött el. Ott álldogált elégedetten az ágyás mellett, várta, hogy folytatódjék az ültetés, meg­legyen az uzsonnája is. Ennyi cinizmus láttán a kárvallottat elöntötte a méreg, és visszakézből felpofozta Samut. Tulajdonképp nem volt ez nagy pofon, de pofon volt Végzetes pofon. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents