Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-09 / 291. szám
1971. december 9. csütörtök 5. oldal Táplálkozásunk új útjai Vándorló népművelők A legutóbbi tervidőszakban jelentősen emelkedett a Szovjetunióban az élelmiszeripar gépesítése. Automata gépsorok, rendkívül nagy kapacitású egyedi gépek tették lehetővé a munka termelékenységének jelentős fokozását. A Ne^osztyi hírügynökség az iparág fejlesztési terveiről X.ért interjút Voldemar Lejintői, a Szovjetunió élelmiszeripari miniszterétől. — Mindenekelőtt arra szeretnék emlékeztetni — mondotta a miniszter —, hogy a Szovjetunióban külön tárcához tartozik a hús- és a tejipar, valamint a halászat és a halfeldolgozás. Az élelmiszeripari minisztérium a cukor-, a vaj-, a zsír-, a konzervipar, a borászat, a kozmetikai cikkek és az illatszer, a dohány, a tea és a savanyúság készítő üzemeket irányítja. Iparágunk technikai ellátottsága a nyolcadik ötéves tervben igen jelentősen fejlődött: ma másfélszer annyi folyamatos feldolgozó és automatizált géosor vgn vállalatainknál, mint öt évvel ezelőtt. A cukortermelésben a világon az első helyre kerültünk a borászat területén pedig megelőztünk olyan államokat, mint Francia- és Olaszország. — Melyek az élelmiszer - ipari fejlesztés előtt álló legfontosabb feladatok? — Három alapvető törekvésünk van: 1. Minimális veszteséggel kell feldolgoznunk a nyersanyagokat; 2. Enzim-katalizátorokkal akarjuk gyorsítani a technológiát; 3. Végül pedig automatizálni kívánjuk a termelést és annak irányítását. ' . Vegyük sorba ezeket. Hasznosítani akarunk például „magvat és héjat” egyaránt. Sok százezer tonna olajpogácsát és répaszeletet adunk már ma is állattenyésztési takarmánynak, de hasonlóképpen hasznosítani szeretnénk a különféle termékek feldolgozásánál jelentkező melléktermékeket és hulladékot, hogy egyetlen gramm szervesanyag se menjen veszendőbe. A másik téma — az enzimek alkalmazása. Ezek a biológiai katalizátorok szinte másodpercekre rövidítik a kémiai reakciókat. A fehérje-katalizátorok jelentősen csökkentik azt az időt, ami alatt például megkeí a kenyér, gyorsabban nyerhetünk szirupot és mesterséges, nem cukrosodó mézet, könnyebben emészthetővé válnak a csecsemőételek, megakadályozzák a vaj megavasodását stb. Iparágunkban rendkívüli jelentőségű az automatizálás. Tervezünk olyan automatikus szőlőfeldolgozót, amely 24 óra alatt 1,5 ezer tonna szőlőt, félautomata cukorgyárat, amely napi 24 ezer tonna cukorrépát, olaj ütőt, amely napi ezer tonna napraforgómagot dolgoz fel. — Milyen új technológiát alkalmaz a szovjet élelmiszeripar? — Elsőnek a zöldségfélék gőztisztítását említem. Eddig a munka jórészt kézzel folyt. Ez azzal járt, hogy a normában engedélyezett hulladék 20—40 százalék. Ezen segít a krasznodari élelmiszeripari tudományos kutató intézet munkatársának Tragyinnak a találmánya. Módszere a következő: egy hermetikusan zárt acéltartályban túlnyomásos gőzkezelésnek vetik alá a tisztítandó gyümölcsöt és zöldséget — a berendezés burgonya, sárga- és fehérré-3. Érzitek ezt a levegőt?! Hamm! Hisz ezt valósággal harapni lehet! És milyen vadregényes itt minden! Ott meg egy csapat kecske! Nézzétek, milyen aranyosak! A főváros falai közül kiszabadult ember boldog izgalmával folytatták az utat, hogy most már a helyszínrajz alapján kinyomozzák Kopra Tibinek, ennek a szerencse fiának a birodalmát. Az lesz mindennek a teteje. És ekkor — kínos csalódás! Az örökséget megszemlélni és megborzadni tőle — egy pillanat műve volt. A legrondább hely ezen a vidéken! Mert mit ér a nagyszerű panoráma, a tiszta, friss levegő, ha maga a telek sivár kőhalmaz, itt-ott némi giz-gazzal, szúrós, tüskés bokorral? Még csak bekerítve sincs. Az a bizonyos hétvégi ház — ócska, rozoga, düledező sufni. Se ajtaja, se ablaka. Csak lógó, rozsdás zsanérok jelzik, hogy valamikor ilyesmikkel is rendelkezett. Bent — szemét, por, mindenféle kacat. A falak korhadó deszkái között átfütyül a szél a tetőből is — mint valami halcsontváz —, már csak a lécek maradtak meg. És bánatosan lengedező kátránypapír-foszlányok. Köré« Körül á telek földjén, ahol az esővíz utat mosott magának, másfél ásónyomnyi mélységben már kilátszik a bazalt alapzat. Nem kell hozzá szakember, a laikus is látja: nemhogy igazi gyömölcsfákat nem lehet ide telepíteni, még talán törpe barackost sem bír el a talaj. Villanyvezeték közel-távol sehol, egy kulacs vízért is a szomszédba, vagy kétszáz méterre kell zarándokolni. Oda, ahol egy koszlott falú viskó előtt áll valami kerekes kút. Röviden, és a társaság leggyakoribb kifejezésével, ciki a köbön. Hát most hogyan tovább? Mert ezen a híres hárimszázhúsz négyszögölön jóformán még arra sincs megfelelő hely, hogy a magukkal cipelt pokrócokat leterítsék, kipihenjék a hegymászás fáradal-. pa, körte, alma, őszibarack stb. tisztítására alkalmas. A túlhevített gőz percek alatt megpuhítja a gyümölcs, vagy a zöldség héját, amely cigerettapapír vékonyságú rétegben pereg le. A kísérleti tisztítóberendezés egy óra alatt mintegy 3 tonna zöldség, vagy gyümölcs héját szedi le. A kenyérsütés leghoszszadalmasabb művelete a tésztakészítés. A gyártási folyamat gyorsítására a jelenlegi ötéves tervben sok helyen bevezetjük az úgynevezett vákuumos tésztakészítést, amelynek segítségével a tésztából gyorsabban távoznak el a gázok, tehát gyorsabban megkel, ezzel pedig meggyorsul az egész termelés. Milyen meglepetést tartogatnak a fogyasztók számára? , — Sokfélét. Különleges csomagolással, légmentesítéssel és az egészségre ártalmatlan vegyianyagokkal tartósítjuk például a kenyeret, őrizzük meg a zöldség- és gyümölcsfélék ízét, zamatát. Sok egyéb között nem feledkezünk meg a betegekről sem, akik különleges élelmiszereket igényelnek. A cukorbetegek diétás élelmiszer-ellátása már jónak mondható, de szükség van másféle diétás készítményekre is. Így olyan élelmiszerreceptek kialakításán is dolgozunk, amelyek tápértéke változtatható. Ezáltal kívánunk segítséget nyújtani a hízásra hajlamosaknak. Sok hasonló problémával állunk szemben. A lakosság legmegfelelőbb táplálkozását csak ezek megoldásával segíthetjük elő, s ez járul hozzá, hogy az emberek idős korukra is megőrizzék jó közérzetüket, munkaképességüket. (APN) Miként lehetne a köz- ! szerint az intézkedések sem művelődés hatékonyságát hozták meg a várt erednövelni? — erre a kedvezőtlen tapasztalatok alapján felvetődött kérdésre keresnek választ a politikai, kulturális irányító testületek Bács-Kiskun megyében is. Most egyetlen tennivalóra szeretnénk felhívni a figyelmet: sürgősen javítani kell a kulturális intézmények személyi ellátottságát Távlatos, átgondolt, következetes munka csak akkor képzelhető el, ha tudjuk, hogy öt-tíz év múltán kik dolgoznak majd a népművelés területén, ha hoszszabb időre tervezhetnek a könyvtárosok, művészeti előadók, népművelési felügyelők. Ma mindez kívánság, óhaj. A munkakörök betöltésénél nem érvényesül az állandóság, a stabilitás; sűrűn váltakoznak a közművelődés függetlenített és a tiszteletdíjas szakapparátusának tagjai. Egyik másik művelődési otthonban évenként cserélődnek az igazgatók, akad olyan város, ahol 1960 óta a negyedik népművelési felügyelő próbálkozik a szétforgácsolódó erők összefogásával. hatókör hiányában kevés sikerrel. A megyei tanács végrehajtó bizottsága már 1968-ban felfigyelt erre a káros, tarthatatlan jelenségre. Különböző határozatokat hoztak a függetlenített népművelők számának növelésére, a meglevő szakemberek továbbképzésére és a fluktuáció csökkentésére. A népművelők társadalmi, gazdasági helyzetének jobbításával valamennyi városi és járási tanács végrehajtó bizottsága foglalkozott. Az elmúlt hetekben készített számvetés tanúsága ményt. Évente a függetlenített népművelők majd egytizede búcsút mond munkahelyének. A művelődési otthonokban az utóbbi három esztendőben 58 százalékos volt a fluktuáció, a legelemibb folyamatosságról sem lehet beszélni. Még mindig kedvezőtlen a népművelők iskolai végzettségéről, szakismereteiidőnkénti szellemi frissítőkét A leendő pincéreket, bolti eladókat .ma bonyolult alkalmassági vizsgának vetik alá, mielőtt tanulónak felveszik őket. A legegyszerűbb szerszámgéphez nem nyúlhat valaki, amíg tanúságot nem tett szakértelméről, nem vizsgázott az előírt tananyagból. Szokás mondani, hogy az ember a legbonyoről kialakult kép, bár jobb lultabb, a legértékesebb mint azelőtt bármikor. 1971-ben azonban nem lehet belenyugodni abba, hogy a lakosság művelését intézők, szervezők tíz százaléka csak általános iskolai végzettséggel rendelkezzék. Hogy a megye legnagyobb művelődési otthonának négy, egymást váltó igazgatója közül egynek se legyen felsőfokú végzettsége. Sokszor egy csomó esetlegességtől, szinte a véletlentől függ, hogy kiből lesz népművelő. Meggyőződésünk, hogy lényegesen csökkenne a könyvtárakból, a művelődési házakból, a kulturális irányító testületekből az „elvándorlás”, ha az új munkatársak kiválogatásánál betartanák az előírt rendeleteket és csak olyan embereket bíznának meg, akik élethivatásuknak — és nem kényelmes állásnak — tekintik ezt a munkaterületet. Meggyőződésük, hogy sem a társadalom, sem az egyén nem nélkülözheti az gép: csak azok foglalkozhatnak pedagógiával, akik alaposan felkészültek erre a pályára. A népművelők pedig igen nehéz körülmények között dolgozó pedagógusok. Az eddiginél nagyobb megbecsülést, támogatást érdemelnek. De csak azoknak legyen módjuk ezen a szép pályán dolgozni, akik tudják, hogy mire vállalkoztak és megfelelő általános és szakmai műveltséggel, emberi tulajdonságokkal rendelkeznek. Sorainkkal ezeknek a hivatástudattal rendelkező embereknek kívántunk segíteni és úgy érezzük, hogy a tennivalók sokaságából egyik legfontosabbra mutattunk rá. Várjuk, nogy fenti — művelődéspolitikánkból következő — elvek érvényesítésére további, sorozatos intézkedések történnek. Jókai bölcs szavai ebben a vonatkozásban különösen érvényesek: „A szép szó csak Trójában épített falakat (ha igaz), hol javítani kell, oda cselekvő kezek szükségesek és vasakarat és ismeretek.” H. N. Mai emberek A gondnok mati. A vidám avató ünnepségre hívott vendégek öszszenéztek. Sajnálkozás, tanácstalanság, pici káröröm, bosszúság, zavar ült a szemekben. A körszakállas Gaál Feri, egyébként harmadik rendezőasszisztens a tévében, megpróbálta feloldani a nyomottá vált közhangulatot. Komoly képpel előrelépett, megköszörülte a torkát és formás kis szónoklatot kanyarított ki. Gratulált Koprának, aki Fortuna kegyeltje, aki olyan birtokot örökölt, amely mellett a schönbruni és a versailles-i park — falusi kaszáló. A házigazdát a dolovai nábobhoz hasonlította, Jókai új földesurához, Dáriuszhoz és minden jobb módú emberhez, aki eszébe jutott az irodalomból és a világtörténelemből. Végül felkérte, jelöljön ki számukra valami alkalmas helyet, ahol szalonnasütési célzattal tábortüzet gyújthatnának anélkül, hogy veszélyeztetnék a park csodálatos páváit, szelídített őzeit, dísznövényeit vagy a hengerelt pázsitot. Gaál elérte a célját előbb csak páran kuncogtak, végül általánossá vált a jóízű nevetés. Fiatalok voltak, egészségesek, egymás társaságába talán még egy úszó jégtáblán is kellemesen érezték volna magukat. A sors tehát lehetőséget adott Kopra Tibornak, hogy kimásszon a kínos helyzetből. Együtt kacag a többiekkel és rendben van minden. Hisz végtére nem történt tragédia, majd úgy él a jövőben, mintha nem is lenne saját telke. Soha nagyobb szerencsétlenség ne érje. De Kopra nem kacagott együtt a többiekkel. Mert Kopra, miközben a kis Gaál szónokolt, Gittát figyelte. És a lány türkizkék szemében még halvány mosolyt, csöppnyi együttérzést sem sikerült felfedeznie. Gitta megvetően lebiggyesztette szája szélét, aztán cipője órával egy kődarabkát kezdett rugdosni. Ingerülten. Mintha legszívesebben azt rugdosná, aki őt ilyen gáládul becsapta, idecsalta, erre az elvadult, nyomorúságos helyre. És ekkor Koprában felgyülemlett a keserűség. És a méreg. Valamint az ősi magyar virtus. Kijelentette, bocsánatot kér mindenkitől, az ő hibája, hogy meghívja ide őket mielőtt terepszemlét tartott volna. Mentségére szolgáljon, nem sejtette, hogy a jelenlévők között elkényeztetett, növényházi virágszálak is akadnak, akiket testileg-lelkileg összetör ez a kiruccanás. Szánja-bánja vétkét. Mindenesetre ő ünnepélyesen még egyszer meginvitálja ide a társaság minden tagját. Mához egy évre. Most nézzenek csak jól körül vegyék alaposan szemügyre a színhelyet. Hogy felmérhessék a változást Mert itt mához egy évre tényleg Éden-kertet találnak majd. Igenis, lesz pá~ (Folytatása következikj Az izsáki művelődési ház cseppnyi igazgatói (gondnoki, gazdasági ügyintézői, és adminisztrációs stb:) szobájában beszélgetek Kelló Józsefnéval, aki tíz és fél évet dolgozott itt. ö volt a ház gondnoka. — 1961 koratavaszán, az akkori igazgató pályázatot hirdetett erre az állásra. Nem is tudtam pontosan, mit kell itt tenni. Sikerrel pályáztam. — Mi volt a munkaköre? Kellóné, Erzsiké néni jóízűen kacag. — Nem is tudom én azt hirtelen elsorolni. A helyiségeket mindig a következő eseményhez „igazítottam”. Fogadtam a közönséget, ha kellett az előadókat, takarítottam, fűtöttem, postáztam. Hét igazgatóval dolgoztam együtt. És hogy el ne felejtsem: ami előadás itt elhangzott, — azt én mind meghallgattam. — Minden előadást? ... — Igen. Hallgattam a tszakadémia előadásait, különösen szerettem az irodalmi esteket, és jól megtanultam a KRESZT-t! — Huncutul mosolyog. — Mert háromszor egymás után ott ültem azon az előadássorozaton, ahol a közlekedés szabályait ismertették. — És az esztrádműsorok? — Nálunk megfordul^ majd’ mindegyik táncdalénekes. Előadóművészek, színészek... Azután a tánczenekarok! Már azt vettem észre, beat-rajongó I vagyok. Mulatságon nnyit voltam, mint — Mire emlékszik szívesen? — A legutóbbi választási nagygyűlésre! — Miért? — Ott hallgattam én is Izpák jövőjéről, az építkezésekről, új bölcsődékről, csatornázásról, villanyhálózatbővítésről. Egyszer megszólalt a telefon. Éppen én voltam az ügyeletes. Kecskemétről az IBUSZ-tól keresték a művelődési házat. Fiatal pesti idegenvezető kért arra, foglaljam össze, amit egy csoport diáknak Izsákról mondhat az úton, amíg ideérnek. Nekem pedig minden eszembe jutott, amit addig hallottam, tanultam. Beszéltem Táncsics Mihályról, aki itt tanított, arról, hogy mit jelentett nekünk a sárfehér szőlő, később pedig a szövetkezeti mozgalom. De főleg arról szóltam, milyen lesz a mi községünk a következő évek folyamán. — Most néhány hónapja nyugdíjas, hogy érzi magát? — Kicsit hiányzik az a nyüzsgés, ami itt volt. Ügy tudom, én vagyok a megyében az első, aki művelődési ház gondnokaként ment nyugdíjba. Tulajdonképpen sajnálom, hogy elfáradjam, de nincs mit tenni... Jól esik a pihenés. Négy gyermekem van, három tanár, egy technikus. Pesten, Gyulán, Özdon élnek a fiaim, a lányom Iregszemcsén tanít. Mindegyik házas, három kisunokám van már. Őket várom haza ... Olykor beülök egy-egy meg előadásra művelődési egv | házba, ha nem is mindre. bálozó lány. Mind °oyiket, Most már vendégként__ „hivatalból” ültem végig, S. K.
