Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-08 / 290. szám

*. oldal 1971. december 8. werda Már 1972-ben összehívható a biztonsági konferencia Brezsnyev beszéde a LEMP kongresszusán A varsói Kultúra és Tu­domány Palotájában ked­den reggel folytatta ta­nácskozásait a LEMP VI. kongresszusa. Megkezdő­dött a vita az első napi­rendi pont, a kb beszá­molója és irányelvei, s Edward Gierek hétfőn el­hangzott beszéde felett. Az ülésen Jozef Kepa, a párt varsói fővárosi bizottságá­nak első titkára elnökölt. A kongresszus második munkanapján felszólalt Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának főtitkára. Bevezetőben a lengyel és a szovjet munkásosztály történelmi harcokban ki­­kovéesolódott barátságát méltatta, s rámutatott, hogy ezt a barátságot a LEMP és az SZKP töltötte meg új tartalommal, egye­sítette a két nép harcát a szocializmus és a kommu­nizmus ügyéért. — Hogy a szocializmus és a kommunizmus fel­épülhessen, békére van szükségünk. A békepoliti­ka, amelyet a Szovjetunió, Lengyelország és a test­véri szocialista országok folytatnak ezért, valódi nemzeti politika. Brezsnyev ezzel kapcso­latban megemlékezett ar­ról, hogy a lengyel fővá­rosban 16 évvel ezelőtt ír­ták alá a Varsói Szerző­dést Hangsúlyozta, hogy a szervezet létrehozásának egyetlen célja volt: meg­akadályozni, hogy kirob­banjon egy új háború. Európai kérdésekről szólva Brezsnyev rámuta­tott: minél több realizmus van a nyugati országok po­litikájában, annál nagyob­bak közös lehetőségeink az európai helyzet további javítására az európai és nemzetközi biztonság alap­vető érdekeit szolgáló egyezmények aláírása ré­vén. Ennek példája a Szov­jetunió, Lengyelország és számos más szocialista or­szág kapcsolatainak fejlő­dése Franciaországgal, a szemmel látható fordulat aZ NSZK és Országaink kapcsolatában, a nemrég aláírt nyugat-berlini meg­állapodás. Brezsnyev végezetül el­mondta, Brüsszelben, a NATO miniszteri tanácsá­nak most kezdődött ülés­szakán kiderül majd, ké­szek-e a NATO tagállamai arra a felhívásunkra, hogy működjünk együtt a fe­szültség csökkentése érde­kében. Ha készek, azzal bi­zonyíthatják legjobban, hogy más európai álla­mokkal együtt hozzálátnak az európai értekezlet gya­korlati előkészítéséhez. Véleményünk szerint — mutatott rá az SZKP fő­titkára — az európai biz­tonsági és együttműködési konferencia már 1972-ben összehívható. , Kádár János felszólalása Kádár János, az MSZMP KB első titkára a LEMP- kongresszus kedd délutá­ni ülésén az alábbi beszé­det mondta: — Küldöttségünk, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága nevében őszinte köszönetét mond a meghívásért, és át­adja a magyar kommunis­ták, a magyar dolgozó nép elvtársi üdvözletét, jó kí­vánságait a Lengyel Egye­sült Munkáspárt VI. kong­resszusának, minden len­gyel kommunistának, a szocializmust építő testvé­rt lengyel népnek. A felszabadulás után a szocializmus útjára lépett lengyel nép, alig több mint egy negyedszázad alatt, hallatlan nehézségeket le­küzdve, világra szóló ered­ményeket ért el. — A fejlődés menetében azonban — ezt saját tör­ténelmi tapasztalatainkból ta tudjuk — nehézségek is adódhatnak és adódnak, amint ez megmutatkozott a múlt év decemberében be­következett lengyelországi eseményekben is. A kom­munisták, a haladás hívei mindenütt, így Magyaror­szágon is, internacionalista , szolidaritással követték azt a bonyolult, nehéz küzdel­met, amelyet lengyel elv­társaink a válság leküzdé­séért folytattak. Mély meg­elégedéssel láttuk és látjuk, hogy lengyel testvérpár­tunk vezetősége — élén Ed­ward Gierek elvtárssal, az internacionalista kommu­nistával és igaz lengyel ha­zafival — megtalálta a ki­vezető utat. Teljes nyíltság­gal és bizalommal a mun­kásosztályhoz, a dolgozó tömegekhez fordultak és annak erejére támaszkodva úrrá lettek a nehézségeken. — Kedves elvtársak! — A magyar és a lengyel nép évszázados, hagyomá­nyos barátsága ma, amikor mindkét nép a szocializ­mus építésének közös út­ján jár — erősebb, mint valaha volt. Biztosíthatjuk lengyel elvtársainkat, pár­tunk, kormányunk mindent megtesz a jövőben is, hogy barátságunk tovább erő­södjék, együttműködésünk tovább növekedjen és szé­lesedjen népeink és az egész szocialista közösség javára. — Kedves élvtársaik! — Pártunk nemzetközi tevékenységének, a Magyar Népköztársaság külpoliti­kájának sarkköve az inter­nacionalista kapcsolat és szövetségi viszony, amely hazánkat a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés szer­vezetébe és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csába tömörült többi or­szággal, közöttük a Lengyel Népköztársasággal .összekö­ti. Ebben látjuk országunk függetlenségének és önálló­ságának, népünk szocialis­ta építőmunkájának, előre­haladásának és békéjének legfőbb biztosítékéit. Állan­dó kötelességünknek tart­juk szövetségi rendszerünk, a népeink közötti testvéri barátság és együttműködés erősítését és fejlesztését. — Elveinknek megfele­lően jó viszonyra, a barát­ság elmélyítésére, az együttműködés bővítésére törekszünk valamennyi szo­cialista országgal. Szolidá­risak vagyunk, együtt küz­dünk a szabadságért, nem­zeti függetlenségért harcoló valamennyi néppel, kapcso­lataink erősítésére törek­szünk minden fejlődő or­szággal. A békés egymás mellett élés elvét követve, korrekt, rendezett viszony­ra, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok bővítésére tö­rekszünk a fejlett kapitalis­ta országokkal is. — Kedves elvtársak! — Lengyel barátaink! — Meggyőződésünk, hogy hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt VI. kongresz­­szusának határozatai bizto­sítani fogják a Lengyel Népköztársaság töretlen szocialista fejlődését és ed­digi eredményeiket még na­gyobbak követik. A Ma­gyar Szocialista Munkás­párt teljes bizalommal van a Lengyel Egyesült Mun­káspárt, a lengyel munkás­­osztály, a lengyel nép iránt; biztosak vagyunk abban, hogy a munkában és a harcban a jövőben Is együtt lesz a magyar és lengyel. Szívből kívánom, kísérje teljes siker a fej­lett szocialista társadalom felépítésére, hazájuk to­vábbi felvirágoztatására irányuló erőfeszítéseiket. — Éljen és virágozzék a Lengyel Népköztársaság! — Éljen a magyar és a lengyel nép testvéri barát­sága! — Éljen a proletár inter­nacionalizmus, a szocializ­mus, a béke! Súlyos harcok a Hindusztán-félszigeten Indonézia felajánlotta a közvetítést ÜJ DELHI A kelet-bengáliai felsza­badító erők az indiai ala­kulatok támogatásával el­foglalták a kelet-pakisztáni Jessoye repülőterét, észa­kon pedig Lalmanirghat város repülőterét. Ezzel a Kelet-Pakisztán északi ré­szében levő Pirganjandtól is Rangpujtól északra fek­vő összes területek indiai ellenőrzés alá kerültek — közölte egy Űj Delhi-i szó­vivő. Jessore repülőterének el­foglalása — katonai szak­értők szerint — az ellen­ségeskedések kitörése óta a legnagyobb indiai győze­lem. A Kelet-Bengália dél­nyugati részében fekvő vá­ros stratégiai fontosságú lé­giforgalmi és közúti közle­kedési csomópont. A legfrissebb hadijelen­tések szerint a Pakisztán nyugati része és India kö­zötti tűzszüneti vonal men­tén is felélénkültek ä har­cok. Indiai források szerint a pakisztáni hadsereg nagy­arányú támadást indított a kasmíri Chamb térségében, ahol változatlanul heves harcok folynak. Dzsagzsi­­van Ram, indiai hadügymi­niszter a kasmíri határon folyó pakisztáni támadó cselekményekről szólva kö­zölte, hogy az ellenségeske­dések fellángoiása óta hu­szonöt pakisztáni tankot semmisítettek meg. Chamb térsége Kasmír délnyugati részében Jammu indiai és Sialkot nyugat­pakisztáni város között fekszik. DJAKARTA Indonézia felajánlotta közvetítését az indiai—pa­kisztáni háborúban — kö­zölte a keddi diakartai mi­nisztertanács után egy hi­vatalos indonéziai szóvivő. A szóvivő hozzáfűzté: Indonézia baráti kapcsola­tokat tart fenn Indiával és Pakisztánnal egyaránt, s ha a két ország hozzájárul, aláírták a szovjet-norvég egyezményeket Kedden a norvég kor­mány épületében tárgyalá­sok folytak Alekszej Ko­szigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke és Trygve Bratteli norvég mi­niszterelnök között. A tárgyalások befejezése után ünnepélyes keretek között aláírták a két or­szág konzuli egyezményét; a határfolyók halállomá­nyával kapcsolatos egyez­ményt, valamint a szovjet —norvég kulturális és tu­dományos együttműködési programot, A szovjet miniszterelnök tegnap este hazautazott a norvég fővárosból. akkor kész közvetítő szol­gálatokat vállalni a konf­liktusban; PÁRIZS A pakisztáni rádió — Párizsban vett adása — szerint az indiai légierő hétfőn Qste Karachi nyu­gat-pakisztáni volt főváros „sűrűn lakott területeit’* bombázta. A rádió azt ál­lította, hogy a légitámadás következtében 112 személy meghalt, sokan súlyosan megsebesültek. Pakisztáni jelentés sze­rint indiai vadászgépek Sialkot nyugat-pakisztáni várost géppuskázták. A kambodzsai hazafiak sikerei PHNOM PENH (MTI) A kambodzsai hazafiak keddre virradó éjjel, a kambodzsai harcok kezdete óta első ízben rakétákkal támadták a fővárost, Phnom Penh-t. A város te­rületén lecsapódott 11 ra­kéta közül nyolc a pochen­­tongi repülőteret érte. Legutóbb szeptemberben támadtak a hazafias erők Phnom Penh-hez egészen közel fekvő célpontokat. , Jelenleg is harcok foly­nak a Phnom Penh-nel szemben levő mocsaras tér­ségben, egy földút körül, amely Phnom Penh védel­mi körzetének részét ké­pezi. (AFP) Szovjetellenes kirohanás a Biztonsági Tanács vitájában Magyar idő szerint hét­főn este XI órakor a holt­pont jegyében folytatódott és hét órával később vég­képp holtpontra jutva fe­jeződött be a Biztonsági Tanács szombaton éjjel kezdődött vitája az indiai szubkontinensen kialakult veszélyes helyzetről. Jakov Malik, a Szovjet­unió állandó ENSZ-képvi­­selője az ülés megnyitása után módosító indítványt nyújtott be a Belgium, Olaszország, Japán, Nica­ragua és Sierra Leone ál­tal az előző napon beter­jesztett határozati javas­lathoz, amely első lépés­ként a tűzszünet azonnali kimondását és az ellensé­geskedések beszüntetését írta elő. Az öthatalmi ja­vaslatnak ezt az előírását magáévá téve, a szovjet módosító indítvány további előírásként kimondja: a tűzszünet elrendelésével és az ellenségeskedések megszüntetésével egyide­jűleg Pakisztán tegyen hatékony lépéseket a poli­tikai rendezésre Kelet-Pa­­kisztánban, oly módon, hogy haladéktalanul elis­meri a kelet-pakisztáni népnek az 1970 decemberi választásokon kifejezett akaratát. Ezután India meghívott­ként részt vevő képviselő­je kért szót. Hangsúlyoz­ta, hogy miután az indiai kormány a BT két ülése között elismerte a Bangla Desh-t, India és Bangla Desh kapcsolata új jogi és diplomáciai alapra került, s ezt az új helyzetet a BT határozathozatalánál is te­kintetbe kell venni. India képviselői«» rámutatott, hogy kormánya nem fo­gadhat el olyan határoza­tot, amely a konfliktus okait illetően egyenlőség­­jelet tesz India és Pakisz­tán között, amely figyel­men kívül hagyja a vál­ság központi tényezőjét, a bengáli nemzetet, s amely nem irányul a válság gyö­kereinek orvoslására. Válaszként Pakisztán képviselője ismét azzal vádolta Indiát, hogy „a szakadár Bangla Desh mozgalom felforgatóinak támogatásával Pakisztán feldarabolását akarja vég­hezvinni”. A továbbiakban azt állította, hogy a Szov­jetunió „döntőbírói” szere­pet kíván betölteni az in­diai szubkontinensen. Ezt a vádat Huang Hua kínai képviselő ezután „to­vábbfejlesztette”, s már nemcsak az indiai szub­kontinens fölötti „uralom megszerzésére iráyuló tö­rekvéseket” tulajdonított a Szovjetuniónak, hanem va­lamilyen „gigantikus ter­vet” emlegetett, amelynek értelmében a Szovjetunió állítólag „Kína bekerítésé­re”, „Ázsia leigázására” és a „világuralom megszer­zésére tör”. A „gigantikus terv” illusztrálására a ja­pán militaristák által 1931-ben kreált Mandzsu­­kuo bábállam példáját hozta fel, a Bangla Desh­­hez hasonlítva a japán im­perialisták Kínából kisza­kított bábcsászárságát. Miközben Peking képvi­selője eddigi gyakorlatának megfelelően szovjetellenes kirohanásokkal szórakoz­tatta a nyugati diplomatá­kat, az amerikai küldöttség mozgásba hozta diplomá­ciai gépezetét. Szomália képviselője terjesztette elő az amerikai kézjegyet ma­gán viselő határozati ja­vaslatot, amely a koreai háború idején kreált pre­cedensre hivatkozva ki­mondaná, hogy „miután a BT állandó tagjai egyhan­gúságának hiánya megaka­dályozta a béke és a nem­zetközi biztonság fenntar­tásával kapcsolatos elsőd­leges felelősségének gya­korlását”, „elhatározza, hogy a napirenden levő kérdést átutalja az ENSZ- közgyűlés 26. ülésszakának hatáskörébe, a közgyűlés 1950. november 3-i hatá­rozata értelmében”. . Ezután Jakov Malik fe­jezte ki sajnálkozását ami­att, hogy az öthatalmi ha­tározati javaslat szerzői még 24 óráig sem tartot­tak ki saját javaslatuk mellett, nyilvánvalóan meghátráltak az imperia­lizmus és a szociál-árulás kettős nyomósa előtt. A továbbiakban megál­lapította, hogy a kínai, küldött a Szovjetunió sza­kadatlan rágalmazásával „láthatólag fő funkcióját tölti be, hadd végezze hát piszkos feladatát, amely semmiképpen sem fogja megzavarni a szovjet kül­döttség szívélyes jóviszo­nyát és együttműködését a tagállamok túlnyomó több­ségének küldöttségeivel. Csupán a történelmi igaz­ság kedvéért emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió szabadította fel Mandzsú­riát a japán megszállás alól, megsemmisítve a Mandzsukuo bábállamot és a háborús bűnös báb­császárt átadta a kínai ha­tóságoknak. Megjegyezte, hogy á 75 milliós kelet-pakisztáni nép túlnyomó többsége választásokon fejezte ki akaratát, s ez aligha hoz­ható párhuzamba Mand­­zsukuóval. A Szovjetunió képviselő­je rámutatott, hogy a fe­lelősség áthárítása a köz­gyűlésre,/ nem oldja meg a válságot, mert bármilyen határozat is szülessék, ha az nem biztosítja a konf­liktus eredendő okainak orvoslását, nem .biztosít­hatja az ellenségeskedések beszüntetését sem. Rövid nyilatkozatában kifejtette, hogy a Szovjetunió nem kívánja megakadályozni a kérdés átutalását a köz­gyűlés elé, ha ez a tanács többségének kívánsága, s nem ragaszkodik a szovjet határozati javaslat szava­zásra bocsátásához, mivel célszerűnek látszik, hogy érről még további tanács­kozást folytassanak a BT tagjaival és az érintett or­szágok képviselőivel. Az indo-pakisztáni konf­liktus kérdését a közgyű­lés elé utaló hathatalmi javaslatot végül 11 szava­zattal, ellenszavazat nél­kül, négy tartózkodással hagyták jóvá. A Szovjet­unió mellett a Biztonsági Tanács két másik állandó tagja — Nagy-Britannia és Franciaország —, vala­mint Lengyelország tar­tózkodott a szavazástól. Nagy-Britannia képviselő­je, Sir Colin Crowe utóla­gos szavazatindoklásában rámutatott: azért tartózko­dott a szavazástól, mert a BT feladatának áthárítása a közgyűlésre nem számol a helyzet realitásaival, s megítélése szerint semmivel sem visz közelebb a kiala­kult holtpont feloldásához.

Next

/
Thumbnails
Contents