Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-07 / 289. szám

«. oldal 1571. december T. kedd Tiltakozók — fekete napfényben Eddig több mint ötezer középiskolás diák írta alá azt a naplót, amelyet most a kezemben tartok. A szép, bőrkötésű könyv címolda­lán egyetlen szó áll: Tilta­kozunk! Az aranyszegélyes, napló nemrég megyei kör­útra indult Amint forgatom, lapozga­tom a vietnami agresszió, s folytatódott a tanítás. Be­csengettek. A IV/b-ben megkezdődött az osztályfő­nöki óra. Szabó Miklósáé, osztályfőnök tette fel az el­ső kérdést: — Tulajdonképpen mit is jelent számotokra a KISZ VIII. kongresszusa? — Először talán a felké­szülésünkről beszélgessünk „íme a tiltakozó napló” — matatja Vass Mari, az iskola KISZ-csúcstitkára. Angela Davis bebörtönzése ellen tiltakozók névsorát, illetve az aláírásokat, gon­dolatban végigkísérem a napló útját. A Kiskunhala­si Szílády Áron Gimná­ziumtól a címzett ameri­kai nagykövetségig minden megyebeli középiskolában egy lappal és sok száz alá­írással bővült a napló tar­talma. De először is az el­ső állomását idézem ,.. Azon a napon — decem­ber elsején — háromnegyed nyolcnál valamivel koráb­ban érkeztek a diákok a kiskunhalasi gimnáziumba. Jelentős eseményre, a kong­resszusi hetek megnyitójá­ra készülődtek. Nyolc óra­kor a tanárok szavai he­lyett a hangosbemondón Csányi Cecilia IV. osztá­lyos tanuló mondott kö­szöntőt: „Szeretettel üdvöz­löm a tanárainkat, és ben­neteket abból az alkalom­ból, hogy mi, kiskunhalasi középiskolások a tiltakozó napló elindításával meg­nyitjuk a megyei kongresz­­szusi hetet.. Nem sokkal később zsú­folásig megtelt az iskola nagyterme. Bekapcsolták a magnetofont. Először lassú, szinte vontatott ütemű pol­­beat számot hallottunk. Egyre gyorsult a ritmus, egybeolvadt a gitár, a dob és a zongora hangja. Első hallásra pontosan meg nem határozható érzést, valami­lyen indulatot fejezett ki a zene. Fekete, göndörhajú, fia­tal lány arcképe függött a nagyterem falán. Néhány hónap alatt mindenki meg­ismerte ezt a fényképet, s azt amit Angela Davis ar­ca, tekintete kifejez. A til­takozó nagygyűlésen a diá­kok részletesen ismertet­ték a fiatal egyetemi tanár­nő életét, eddigi munkás­ságát. Aztán az osztályok küldöttei gyors egymás­utánban négyszer ismétel­ték el: Tiltakozunk, tiltako­zunk. tiltakozunk, tiltako­zunk! És egvre erősödött a zene, a gitár a dob és a zongora hangja ... * Aznap délelőtt 11 órakor — javasolta Hideg Anna osztálytitkár. — Ősszel Ta­­jóban és a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban egy hétig társadalmi munkát végeztünk. Szőlőt szüretel­tünk. Ahogy az osztályunk elnevezte, az őszi kongresz­­szusi hét sajnos, nem úgy sikerült, mint az szerettük volna. — Ja, igen — mondták szinte egyszerre a lányok. — Az iskolai versenyben ugyanis az elsőktől napi 37 dekával maradtunk le. De lett egyéni feladatokat is határozzunk meg. Így ugyanis az értékeléskor sokkal könnyebben megál­lapítható, hogy kik végez­ték jó munkát, s kik ültek a „babéraikon”. Ez a mód­szer megkönnyítené a KISZ-tagok jellemzését, amelyet a negyedik év vé­gén az Iskolai csúcsvezető­­ség és a nevelő testület kö­zösen készít eh — Az elmúlt időben na­gyon sokat foglalkoztunk a pályaválasztással — vál­tott a témán Rozsnyai Sa­rolta. — S ez érthető is, hiszen negyedikesek va­gyunk, nemsokára elbúcsú­zunk az iskolától. Éppen ezért szeretnénk, ha a pá­lyaválasztással kapcsolat­ban részletes felvilágosítást kapnánk. Hasznos lenne, ha az egyetemi hallgatók, a gyárakban, üzemekben dol­gozó fiatalok ellátogatná­nak hozzánk, s a tanulmá­nyaikról, illetve a munká­jukról beszélgetnénk. Tu­dom, hibásak vagyunk, mert a főiskolai, vagy üze­mi KlSZ-bizottságokkal mi is felvehettük volna a kap­csolatot. De még szeren­csére, nem késő ... Fazekas Ági a nyári épi­­tőtáborozás tapasztalatairól, Vajda Magdi az úttörőkkel való jó kapcsolatukról be­szélt. Aztán hirtelen körül­néztek, Vass Marit, az is­kolai KISZ-titkárt keres­ték. ő azonban nem vehe­tett részt az osztályfőnöki órán, mert a tiltakozó nap­lót át kellett vinnie a me­zőgazdasági technikumba. Pedig a lányok szerint ő tudna legtöbbet mondani ’Solymosi Éva harmadik osztályos tanulóról, aki mint küldött vesz majd részt a KlSZ-kongresszu­­son. — Nagyon örülnénk, ha felszólalhatna, hiszen any­­nyi javaslatot, tanácsot ad­< xxye-y £wwa , »yv; r­% ' ' , *■ ^ í8, 4 . <V Munkaerőgondok a Szegedi Postaigazgatóságon Nehéz helyzetben Kecskemét — Cél: az igények kielégítése A postást mindenki vár­ja. A posta „üzemzavarai” — gondjai — csaknem j mindenkit érintenek, bosz­szantanak. Miért is vannak a postának munkaerőgond­jai? Dr. Viski Dániel, a szegedi igazgatóság helyet­tes vezetője a következők­ben tájékoztatott bennün­ket: — Egyrészt azért, mert nálunk a munka — külö­nösen ott, ahol fizikai erő­kifejtésre van szükség — igen nehéz: másrészt a bér­­fejlesztés üteme — 1968-at megelőző időben — elma­radt a népgazdaság más területeihez viszonyítva. — Melyek azok a körül­mények, amelyek a munka­erőgondot előidézik? — Főleg a kézbesítők és a postai szállítószolgálat dolgozói panaszkodnak a mostoha viszonyokra. Egy­­egy postai kézbesítőnek 20 —25 kilós táskával kell a hivatalból indulnia. Tanyán szolgálatot teljesítőknek pedig 20—25 kilométert ke­rékpározni, vagy gyalogol­ni. Községekben vasárnap is dolgoznak a kézbesítők: viszik a hírlapot. A szállí­tószolgálattól pedig azért válnak meg sokan, mert fo-i lyamatos a szolgálat: éjjel is dolgozniok kell! — Hol a legnagyobb a fluktuáció? — Zömmel a postai kéz­besítők körében tapasztal­ható. Közülük pedig azok mondtak fel eddig legtöb­ben, a^ik külterületen tel­jesítenek szolgálatot. És mivel a szegedi igazgató­ságnak nagy a külterülete — 700 kézbesítőt foglalkoz­tat — ezért több erőfeszítés kell ahhoz, hogy a szolgá­lat folyamatosságát fenn­tartsuk. — Sok betöltetlen kézbe­sítői állás van? — Kecskeméten és Kis­kunfélegyházán például évek óta igen komolyak a gondjaink. S a fő problé-Az osztályfőnöki órán a rcsszusi hét programjáról tanulói. azért a második helyezé­sünkre is büszkék va­gyunk ... — Tehát társadalmi munkával kezdődött a kongresszusi felkészülés — folytatta a beszélge.tést Szűcs Erzsi. — Aztán az alapszervezeti taggyűlésein­ken arról beszélgettünk, hogyan lehetne élénkebb. tartalmasabb iskolai KISZ- életet teremteni. Nagyon sok javaslat, vélem én v hangzott el. Az iskolai KISZ-csúcsvezetőség pél­dául elfogadta azt a javas­latunkat, hogy az akció­program végrehajtása mel­felkészülésröl, s a kong­­beszéltek a IV.b. osztály (Tóth Sándor felvételei) tunk neki, hogy alig bírta jegyezni — mondták a lá­nyok. Éva megígérte, ha neip kapna szót a kong­resszuson, írásban akkor-is benyújtja javaslatait a szekcióülésen. Az iskola küldötte való­színű azt is elmondaná, hogy a kiskunhalasi gim­náziumban került sor a kongresszusi hét megyéi mennvitójára. s inn«i in­dult el minden középisko­lába Angela Davis arcké­nét, fekete napfényt és több "«-er aláírást tartalma zó tiltakozó napló. Tárnái László ma abban, van, hogy igé­nyesen nem válogathatunk a jelentkezők között. — Hányán tették le a postás táskát megyénkben? — Az év első nyolc hó­napjában mintegy százan léptek ki, mert kevés a fi­zetés és a munkakörülmé­nyekben nincs változás. Akik felmondtak többnyire idős emberek: 50—60 év közötti eik. —t Jobb bérezéssel nem I lehetne a helyzeten vál­toztatni? — A posta — mint más vállalatok is — saját ered­ményei alapján fejlesztheti a bért. Igaz, hogy másfél százalékos preferenciát él­vez, de mivel 1968 előtt kedvezőtlen volt a bérfej­lesztés, ezért jelenleg a vi­szonylag gyorsabb ütemű bérfejlesztés nem érezteti még kedvező hatását. — Mennyi fizetést kap egy kezdő kézbesítő? — A szakképzetlen dol­gozónak 1340 forintos bért adunk, ha szakképzetté vá­lik, akkor 1630 forintra nö­vekszik a bére. Ha nagyon jól dolgozik, akkor az ösz­­szes jutalékokkal és pótlé­kokkal 1800—1900 forintig emelkedhet jövedelme. — A munkakörülménye­ken szándékoznak-e javíta­ni? Például a szabad szom­batokat bevezetni? — Tárgyalások folynak erről. Jelenleg kimunkálás l alatt van, miként lehet a 1 postán a szolgálati időt úgy csökkenteni, hogy ennek az igénybe vevők ne lássák kárát, de a postás dolgo­zók kedvezményben része­süljenek. A megoldás nem ígérkezik könnyűnek! A községekben — eddig 200 helyen — megvalósítottuk már a vasárnapi zárvatar­­tást, mely elsősorban a kis­­hivatalok vezetőinek jelent könnyebbséget. — A nemrég érvénybe lépett postai bérrendszer mikor hat kedvezően? — Jelenleg nem oldja meg a problémákat, esak távlatban. Ugyanis, mint a közelmúltban a postások szakszervezetének központi vezetőségi ülésén dr. Buják Konstantin, a posta vezér­igazgató-helyettese többek között elmondotta: a posta költségei a tervezetthez ké­pest erősen megnövekedtek, ugyanakkor a bevétel ke­vesebb, a legtöbb szolgál­tatásnál nem érte el a kí­vánt szintet. A pasta tel-I jesítményének értéke, a ! postás dolgozók több, in­­! tenzív munkájának ered­­j ményeként a múlt évihez I képest 77 millió forinttal növekedett, de ez sem tud­ja ellensúlyozni a költsé­gek emelkedését Amennyi­ben az év hátralevő hónap­jaiban a helyzet nem vál­tozik, az eredményromlása posta dolgozóinak jövedel­mét is érinti és ez tovább fokozhatja a meglevő fe­szültségeket A veszteséges üzletágak nyereségkiesését különféle intézkedésekkel, kell pótolni, hogy a bevé­telcsökkenés ne rontsa a past ások jövedelmét. Ellen­kező esetben olyan mun­kaügyi problémákkal kell számolni, amelyek veszé­lyeztethetik az ország hír­közlési igényeinek kielégí­tését — Milyen kötelezettségek hárulnak a postához mé­gis hűséges dolgozókra? — kérdeztük végezetül. — A megnövekedett igé­nyek kielégítése komoly j erőfeszítéseket és helytál­­j lást kíván a posta vala- I mennyi dolgozójától — kü­­j Ionosén a forgalmi szolgá­­j latban. A dolgozók zöme j becsülettel helyt áll Tö- 1 rekvésünk, hogy a postát ! igénybevevőket gyorsan és I pontosan szolgáljuk ki. Erősítjük a szolgáltató jel­leget. Erőfeszítéseinkhez a megértő támogatást kérjük — fejezte be válaszát az igazgatóhelyettes. B. Gy. Jim Kain: Egy emelettel feljebb Tízre rendeltek be. A falon plakát: új színházi tagok felvétele. Izgultam. Kezemben borítékot szorongattam, eddi­gi pályafutásom ké­peivel. A portánál eny pillanatra megáll­tam, hogy kifújjam magam. Aztán be­szálltam a liftbe. , — Szabad — vá­laszolt egy hang a kopogtatásomra. 50 év körüli há­jas férfi fogadott. — Na végre meg­érkezett, már vár­tam. Foglaljon he­lyet. Milyen kedves fo­gadtatás! Rögtön elszállt a félelmem. Leültem az íróasz­tal előtti székre. — Nos, hm, igen — fürkészett figyel­mesen. — Nem rossz típus. Van személyisége! Azt pedig, hogy csak tapasztalt ember jöhet számításba, úgyis tudja! Lás­sunk hát valamit! — Rögtön — ug­rottam fel. Egy pil-1 lanatig koncentrál­tam, aztán elkezd­tem. Először drámai hőst alakítottam. A férfi egy pillanatra rám csodálkozott, figyelmesen végig­hallgatott, aztán el­nevette magát. Ez egy kissé megza­vart. Végül is élet­halál kérdésről volt szó. Átmenet nél­kül az elhagyott szerető monológjába kezdtem. Halkan, tétován, szenvedé­lyesen. A férfi fi­gyelmesen hallga­tott. Jó jel! Aztán minden tudásom be­leadtam. Voltam pattogó szavú és gyámoltalan fajan­kó, s mivel láttam a férfi elégedettsé­gét, sikertől mámo­rosán új szerepbe vágtam. Az erdei manóéba. Forogtam, mint egy búgócsiga, másztam négylábon is, aztán megbotlot­tam a szőnyegben és arcrabuktam. Ez utóbbi egész élet­hűen sikerült. A hájas úr ide­­oda csúszkált a szé­ken. önfeledten ka­cagott. — Nem — kiáltot­ta, s könnyei potyog­tak. — Nem, ez egyszerűen nem igaz! — Levegő után kapkodott. — Ön egy márka! Ma­ga eddig a legere­detibb pályázó, aki­vel valaha is dol­gom akadt. Felálltam, boldog voltam. Ez a lelke­sedés minden vára­kozásomat felül­múlta. — Hol tanulta mindezt? Az állást vfmdenesetre meg­­k&pja: El fogja bű­völni a háziasszo­nyokat! Tudja — lihegett levegő után kapkodva — tulaj­donképpen magá­nak színésznek kel­lett volna lennie. Hirtelen megder­medtem, s térdem remegni kezdett. — Hogyan? — ki­áltottam, s lerogy­tam a székre. — Hogyan gondolja ezt? Milyen állás? Hiszen én színész vagyok! A férfi arcáról eltűnt a mosoly. — Te jó ég! Szí­nész? Nekem hir­dető kell, az új konyhagéphez! A szinészfelvétel egy emelettel feljebb van. Tényleg — pil­lantott az órára —. hiszen még csak fél 11 van. A jelölt pe­dig 11-re ígérke­zett. Fáradtan emel­kedtem fel a szék­ről és az ajtóhoz vánszorogtam. — Kár — szólt az íróasztal mögül a hang. — Nagy kár Pedig még vihette volna valamire! Fordította: Steiner Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents