Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)
1971-12-01 / 284. szám
0. oldal 1971. december 1. szerda Mit tesz a szesz? Egy szakcikk elgondolkoztató tényei A tizenöt éves jubileum előtt Anna Figyelemre méltó tanulmányt közöl két szakember kutatásai, vizsgálódása nyomán az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság negyedévenként megjelenő folyóirata. A téma felvetői — a nemzetközi orvosi szakirodalom adatait is felhasználva — az alkoholizmusban szenvedő betegek elhalálozásának okait taglalják. Kiderül az elemző cikkekből, hogy az alkoholisták halálokainak élén az esetek gyakoriságát tekintve a szív- és a keringési rendszer betegségei állanak. Ezeket követi az öngyilkosság, majd a májzsugorodás. Az idézett külföldi szerzők megállapításaik rangsorában más-más sorrendben ugyan, de legtöbbször mégis ezt a három halálokot említik. Egy biztosító társaság két és fél ezer biztosítottja közül három év alatt 140-en haltak meg, s közülük az alkoholisták halálozási aránya 2,7-szerese volt a nem alkoholistákénak. Egy másik vizsgálódás során félezer alkoholista elhalálozott közül 28 százalékuknál volt megállapítható az életmód és a halálozás közötti szoros összefüggés. Ez utóbbi százalékos arányon belül 11 százalék öngyilkos, 6 százalék pedig alkoholos pszichózis áldozata lett. Egyébként becslés alapján állapították meg, hogy a májzsugorodásban meghaltak 55—60 százaléka az alkoholisták közül kerül ki. Lényeges emellett az alkoholizmus hatásának jelentősége, az öngyilkosságon kívül a gépjárművezetők; illetve a gyalogosok ittassága folytán keletkezett baleseteknél, valamint az Város születik a sivatagban Türkméniában a világ két nagy sivataga — a Karakum és a Kizil-Kum — találkozásánál új várost építenek. Az új város mintegy összeköti a Nebit- Dag-Csardzsou útvonalon felépítendő kőolajvezetéket. Körülbelül ezer kilométert tesz meg ezen az úton Nkugat-Türkménia kőolaja a feldolgozóhelyekig. Már véglegesen meghatározták a létesítendő város helyét is: Csardzsoutól 80 kilométerre északra. a vasútvonal közelében. A fejlődő város lakóházainak száma a 150 ezret is elérheti. alkoholos állapot okozta bűncselekményeknél. Az elmeosztályokon kezelt idült alkoholisták száma egy évtized alatt (1949 és 1959 között) mintegy a 8-szorosára emelkedett, s némely évben a férfi elmeosztályok forgalmának az egyötödét tették ki. Nagyjából hasonló időszak — tehát 10 esztendő — alatt az alkoholos elmezavarok száma is több mint megnégyszereződött. A külföldi példák után a szerzők ismertetik az egyik fővárosi alkoholelvonó szakrendelésen szerzett tapasztalataikat is. Az elmúlt 10 évben gondozott betegek kortörténetét feldolgozva, megemlítik, hogy amíg a kezelésre önként jelentkező alkoholistáknak mintegy a 3 százaléka, addig a kényszerkezeiteknek csaknem 7,3 százaléka halt meg. Ez utóbbiak ugyanis gyógykezelésre már általában jóval leromlottabb fizikai állapotban kerülnek. Érdekes képet mutat az elhaltak iskolai végzettségének vizsgálata. Jóval több mint 60 százalékuk csupán 6 általánost, vagy ennél kevesebbet végzett. Az érettségizettek arányszáma ezzel szemben csupán 8 és fél százalék. Az alkoholizmus és a rendezetlen családi élet összefüggésére vall, hogy az elhunytak egyharmad része elvált volt. A betegek által közölt — nem ellenőrizhető,, s így bizonyára „szerényen” bevallott — évi „fejadag” átlaga egyébként: borból több mint 7, sörből csaknem 13 hektoliter, és az elfogyasztott töményszes2 mennyisége is meghaladja a 109 litert. Kétségkívül megállapítható, hogy a mértéktelen italfogyasztás nem csupán a szív és a keringési rendszer állapotára hat kedvezőtlenül, hanem az öngyilkosok is csaknem kivétel nélkül alkoholosán befolyásoltak voltak tettük elkövetésekor. Egyetlen tudományos tanulmány a sok közül, s mégis mennyi figyelmeztető, mértékletességre intő szomorú tanulság. J. T. Sokszor hallottam róla a bajai munkásőröktől. Hol Annuskának, hol Annának titulálták, de sohasem így: Anna néni. Kíváncsi is voltam rá, hiszen nemcsak a párt alapító tagjaként tisztelik, de a munkásőr egység anyjaként tartják számon ezt az örökké mozgó, fürge, vidám nénit. — Az én életem — kezdte derűsen — úgy összefonódott a párttal, a munkáshatalommal, hogy el sem tudom képzelni nélküle. A felszabadulás előtt húsz éven át egy fatelep tulajdonosának voltam a cselédje, raktárosa, üzletszerzője. Nagyon régen, még 1928-ban ismerkedtem meg a munkásmozgalommal. Az illegális pártnak amolyan hangulatjelentője voltam, mindig engem küldtek az elvtársak megtudakolni, bizonyos dolgokra hogyan reagálnak az emberek... Baja felszabadulása után, 1944. november 26-án már a városi pártbizottságon dolgozott, egészen 1947-ig, Rádióakció - karácsonyig Az illetékes kereskedelmi és pénzügyi szervek a megyei rádiaókciót — a korábbi november 30-i határidőhöz képest több mint három héttel — 1971. december 24-ig meghosszabbították. Lehetőséget kívánnak ezzel nyújtani az ajándékozási időszakban is a rádióvásárlások megkönnyítésére. Az eddigi kedvezmények természetesen az akció további tartamára is érvényben maradnak. mint gazdaságvezető. Később a DÁV-nál bérszámfejtő, majd a bajai babagyár vezetője. Állt a bajai mozik élén, a Szikra Könyvesbolt vezetői posztját is ellátta, majd 11 éven keresztül, nyugdíjazásáig a Bajai Ruhagyár személyzeti vezetőjének állását töltötte be. A munkája mellett azonban mindig vállalt, néha erején felül, párt- és társadalmi megbízatásokat. A Hazafias Népfront városi elnökségének tagjaként, az MHSZ vezetőségében betöltött funkciókon át ott volt minden nagyobb társadalmi eseményen. Miárt lett munkásőr, hiszen sem női mivolt ja, sem pedig kora nem indokolta. — Amikor a karhatalom megalakult itt, Baján, nekem az volt a pártmegbízatásom, hogy az emberek közt elvegyülve, beszámoljak a hangulatról. Az ellenforradalmárok engem is kerestek, s ezért két hétig a pÉJrtbizottság akkori titkárának családjánál találtam otthonra. A munkásőrség megalakulásakor jelentkeztem, de csak egy év múlva, 1958-ban vettek fel... Hogy miért jelentkeztem? Azért, mert úgy éreztem, a fegyver az én kezemben a legbiztosabb helyen van. Ezt úgy képletesen értem — tette hozzá magyarázóan. Wozdeczky Anna még ma is tényleges állományban van. Eddig nem szólt senki neki, hogy kérje magát tartalékba, de nem is akar tartalékos munkásőr lenni. Ennek is megvan az oka. A munkásőrök szinte el sem tudják képzelni a gyakorlatot, a harcefeladat végrehajtását, a szolgálatot Anna nélkül. Számtalan anekdota kering Annáról, aki a gyakorlaton kivette a szakács kezéből a főzőkanalat, s ő készítette el az ebédet. S olyan eset is előfordult, hogy a férfiak helyett vállalta a szolgálatot. Tisztelik, szeretik a testület tagjai, s hogy parancsnokai megbecsülik, azt bizonyítja a Kiváló munkásőr, a Haza szolgálatáért kitüntetés ezüst fokozata. — Még hat évig szeretnék szolgálni, megérni a húszéves évfordulót. Tulajdonképpen a munkásőrség a családom, olyan szerves részét képezi életemnek, amelyről nem tudok lemondani. Ehhez mi csak jó egészséget kívánhatunk. Gémes Gábor Az építészek sajátos mikroklímát akarnak létrehozni a városban — csatornákkal, szökőkutakkal, vízmedencékkel, mozgó öntözőkészülékekkel. Az Amu-Darja folyása mentén 18—20 kilométerre lefelé üdülőzónát — turistabázist, úttörőtábort, horeászházakat stb. hoznak létre. Keresse a betűket! Ezt a rejtvényt könnyen megfejtheti, ha rejtvényiskolánk 4. és 15. pontjára gondol. to^kto «y '’■«•«"feí.fc Mennyit ér Kis kocsma. Délután öt óra, üres asztalok, hangolnak a zenészek. Ülünk a pilótával, türelmetlenül, éhesen. A pincérek a sarokban égyrakáson. Szórakoznak. Bámulunk a semmibe. Velünk szemben hatalmas ablak, benne színes Máriaüveg, a nyugvó napsugár finoman szűrődik. Az ablak alatt felirat: „Itt járt Mátyás király és tizenkét tojásból evett rántottát.” Ez legyen ebben a ven- I déglátóipari egységben a legnagyobb hazugság, amelyet ilyetén hirdetnek, gon- Idolom. Diszkréten szólok a jp incérnek. j — Kérem. Legyen szives. I Süketek, mint disznóölésben a kutya. Egy karitatív- Ihajlamú megsajnál bennüna barátság? Jceí, odajön, letesz elénk egy tál pogácsát. A kelt tészta barnára sülve, rücskös arccal vigyorog. A pilóta köszöni, nem kér. Azt mondja, ezt már délelőtt leköhögte az egész kocsma. En sem kérem. Riaszt az előbb festett kép. A pincér arcán bánatos kiábrándultság. („Hát ezért legyen az ember jó? Rosszak a vendégek ...”) Hátulról elkapja valaki a fejemet, arcon csókol. Utoljára Szófiában kaptam bagószagú férficsókot. Talán isten nem veszi vétkemül, de nem szeretem. A csóknak most halszaga van, kifejezetten halászlé szaga. Persze. Hiszen a séftől kap'am a puszit. Sanyitól, aki földim. Rég nem látott. Most fölismert, örül, ölelget, ömlik belőle a szó, aztán félbeszakítja önmagát: — Gyerekek, kész a halászlé, azt egyetek, hozom. Ikra, minden, én főztem, tudod, úgy, ahogy felénk szokás... A pincér, nagy nappali színész, arcán rokoni vigyor. Cseresznyepaprikát, friss fehér kenyeret hoz. Agyagtál, csillogó piros lé, finom illatok szállnak. A séf mellénk ül. Hófehér ruháján friss vércseppek. fekete bajszán a sör kemény habja. — öregem, nagyon ' finom, ízletes. De nem szeretem a protekciós adagot. A hasamért a hadifogságban sem tettem egy lépést sem. Igaz. azért nem, mert nem volt hozzá erőm. — mondom neki fuldokolva. PARDON... TISZTESSÉGTELEN. Ezt a szót ízlelgetem mostanában, s nem valami ráérős egykedvűséggel, nem éppen unalombóL Inkább türelmetlenül és méltatlankodva. Talán azért, mert elég gyakran hallom ... Olyan forgalomról van szó, amelyet nem szeretünk, elítélünk, s a mi társadalmi körülményeink között mindenképpen vadhajtásnak tekintjük. A tisztességtelen szóval illetett föl-fölbukkanó gyakorlatot elítéljük. Tudom, ez kevés... Az egyénnel kapcsolatban — úgy általában — gyakran szóvá tesszük, hogy a munka nélkül szerzett, tisztességtelen jövedelem, harácsolás, önzés, nem a mi világunk... Egy közösségi társadalomban különösen felháborító a tisztességtelen nyerészkedés, bár azt hiszem: a jó érzésű emberek másutt is elítélik. De mi van akkor, ha nem az egyéni, hanem a nagyobb, az úgynevezett csoportérdekeket helyezik egyesek az össztársadalmi érdek fölé, s a törekvések éppen a tisztességtelen haszonszerzésben nyilvánulnak meg. Olvastam ügyészi jelentést, és hallottam felszólalást, ahol szóba került ez a törekvés, s néhány meghökkentő, kirívó példa. NÉZZÜK CSAK. Vannak vállalatok (néha termelőszövetkezetek is), amelyek nyereségüket tisztességtelen úton, más közösségek. vállalatok rovására növelik. Az ellenőrző szervek hamis számlázások sorozatával találkoztak a múlt évben, s találkozhatunk ilyesmivel építőipari vállalatoknál is. Mi a lényege ezeknek a számláknak? Az, hogy el nem végzett munkát, be nem épített anyagot akartak megfizettetni a megrendelővel, máskor az árakat emelték önkényesen, mert úgymond : ki lát bele a mi dolgunkba, úgyis csak a végösszeget nézik. Nem fillérekről és nem száz forintokról van szó, hanem milliókról. A szorult helyzetet sem törvényszerű tisztességtelen haszonszerzésre kihasználni. Nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy az ilyen „haszonszerzők” erkölcsükben kificamodott emberek. Súlyos megállapítás ez, de mégis kevés ahhoz, hogy hatásos is legyen. MERT a tisztességtelen vállalati haszonszerzés jelenlegi körülményeink között csak erkölcsileg ítélhető el. A hamisan számlázó vállalatot ritkán éri hátrány. Ha a megrendelő rájön a hamis számlázásokra, akkor kérheti a számla módosítását. Ilyenkor a jogtalanul és becstelenül túlszámlázott vállalat legföljebb annyit mond: pardon... S ha nem fedezik fel a szabálytalanságot? Akkor a túlszámlázó jól jár... Beszélhetnénk most a tisztességről általában, becsületről és erkölcsről, jellemről és feddhetetlen magatartásról, a tisztesség követelményeinek megfelelő, szabályszerű eljárásról, mely a mi társadalmunkban alapvető morális követelmény. De tartok tőle: semmi újat nem mondok ezzel. Azok az emberek, akik a vállalat nevében a dolgozók látszólagos érdekét képviselve egyéni számlájukra dolgoznak a túlszámlázással, vagy más módszerrel, azok aligha hallgatnak az erkölcsi „prédikációra”. VAN MÉG EGY lehetőség, s ezt eddig kihasználatlanul hagytuk. Elképzelhető az is, hogy valakit és valakiket felelősségre vonunk majd anyagilag és erkölcsileg is a tisztességtelen haszonszerzés miatt. J. B. Fiatal tanácstagok parlamentje Kiskőrösön A Hazafias Népfront, valamint a KISZ Kiskőrösi Járási Bizottsága tegnap tanácskozásra hívta össze a járás ifjú tanácstagjait és a KISZ-szervezetek vezetőit. A tanácskozás résztvevőinek Kelemen Sándor országgyűlési képviselő az ifjúságról szóló törvényről, — Miféle protekciós adagról • beszélsz? Ebben a halászlében pontosan annyi halat főztem, amennyi jár. Belker-előírás szerint — mondja önérzetesen, azután kacsintva teszi hozzá: dr. Király István, a megyei tanács vb kiskőrösi járási hivatalának elnökhelyettese pedig az új tanácstörvényről, s a tanácstagok feladatairól tartott vitaindító előadást. A szinte teljes számban megjelent fiatal tanácsta- * gok és KISZ-titkárok nagy aktivitással és felelősségtudattal vettek részt a tanácskozáson, melynek hangulata hűen tükrözte: az ifjú tanácstagok alkalmasak feladataik ellátására, méltóak választóik bizalmára. — Nektek természetesen beletettem azt, ami jár — s mindehhez jó ízűt nevet a sofőr is, kenyerespajtásom a szakács is. — No lám, — mondja a pilóta már a kocsiban — mire jó a barátság? Huszonöt forintért annyi halat kaphatunk, amennyi éppen jár. — Valóban — mormogom — és kaptunk még hozzá egy csókot. — Azt csak maga, hál’ istennek — vigyorog rendületlenül a pilóta és beletapos a gázpedálba. (suba) Nők fóruma Bajén A bajai városi pártbizottság és a József Attila Művelődési Központ által rendezett Nők fóruma-sorozat harmadik eseményére kedden került sor. Az eddigi, politikai tárgyú előadások után most az OKISZ-labor közreműködésével a legújabb divatot mutatták be, ismertették a bajai asszonyok és lányok közre működésé vzL
