Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-29 / 306. szám

ÍFOKT Otvennapos túrára utazik a labdarúgó-válogatott Az MLSZ-ben kedden délben sajtóértekezlet volt A korábban nyilvánosság­ra hozott A- és B-keret szakvezetői, Illovszky Ru­dolf és dr. Lakat Károly tájékoztatták a megjelente­ket a soron következő kül­földi vendégszereplésről. Az A-keret 17 játékossal január 1-én reggel Mad­ridba repül és a spanyol fővárostól mintegy 30 ki­lométerre edzőtáborban 'kezdi meg a felkészülést. Január 12-én Madrid—Bu­dapest mérkőzésre is sor kerül. Spanyolországból január 20-án Párizsba -repül a küldöttség, majd még az­nap éjszaka útra kelnek a tengerentúlra. Hét mérkő­zést játszanak január 23. és február 13. között az alábbi műsor szerint: Január 23, Sao Paulo: Portugese ellen. Január 26, Rio de Ja­neiro: Flamengo, Február 2, Rio de Ja­neiro vagy Porto Allegre: a Vasco da Gama, vagy a Gremio az ellenfele, Február 5, Lima: Uni­­versitario, Február 8, Lima: Cristal, Február 13, Guadelupe szigete: egy később kije­lölendő csapat ellen. A küldöttség február 14, 15 vagy 16-án érkezik vissza Budapestre. A csaknem ötven napos túrára 17 játékos utazik. Mint Illovszky Rudolf el­mondotta, adva volt ehhez az őszi mérkőzéseken helyt állt gárda, semmi sem indokolja, hogy a ke­reten változtasson. Mellé­jük behozta a Málta ellen bemutatkozott Kovácsot, a Málta szigetére már eluta­zott Tóth Andrást, továb­bá a salgótarjáni Szálait. A játékosok névsora: Géczi, Rothermel (kapu­sok), Noskó, Páncsics, Vi­­dáts, Juhász P. Fábián, Kovács (védők), Szalai, Ju­hász I., Szűcs (középpályá­sok), Szőke, Fazekas, Bene, Dunai II., Zámbó és Tóth A. (csatárok). A B-keret túrája jelenleg még szervezés alatt áll. A tájékoztatón több kérdés is elhangzott. Például felvető­dött: Albert miért nem tagja a negyvenes váloga­tott keretnek. Illovszky Rudolf erre a következőket válaszolta: — Albert fokozatosan játékba jött, ezt láttam a Ferencváros mérkőzésein. Két-három mérkőzésen, il­letve egy-egy félidőben bíz­tatóan játszott, de nem úgy, hogy a válogatott tag­ja legyen. Jelen pillanat­ban a Ferencváros közép­csatára nem illik bele já­tékelképzeléseimbe. Felvetődött: miért vállal­kozik a keret ilyen hosszú útra. Illovszky válasza: — Szükség van a téli kö­zös foglalkoztatásra, mert ha nincs ez a túra, akkor lényegében november de­rekától március közepéig nem játszhatott volna együtt a válogatott — s március utolsó napjaiban már itt lesz az első nem­zetközi erőpróba: a világ­bajnok! harmadik helyezett NSZK ellen a Népstadion­ban. (MTI) /# Szakállas" Régi kívánságunk volt már a megyei atlétikai csúcslista összeállítása. A közelmúltban Szatmári Já­nos bajai vezetőedző jóvol­tából sikerült megvalósítani. Ebből kiderül, hogy jó né­hány felnőtt női számban bizony már több mint egy évtizedes csúcsok várnai? „borotválásra”. 100 m síkfutásban Ko­vács Gizella (1955, Bajai Dózsa) 12,4-gyel tartja a csúcsot. Ugyanennyit Be­­nyáts Erzsébetnek (1966, Kecskeméti Dózsa) és Cser­jés Máriának is (1971, Ba­jai Vasas MTE) sikerült futnia. Az új csúcsbeállítás Cserjéstől vagy Lázártól várható — talán már 1972- ben. 300 méteren Kovács Gi­zella (1955, Bajai Dózsa) 41,0-ás eredménnyel a re­korder. Az ifjúsági megyei csúcsot is ő tartja. Kovách Rita próbálkozott már eb­ben a számhan, de nem valószínű, hogy a közeljö­vőben képes lesz megdöa­­teni a régi csúcsot. 80 méteres gátfutásban Ónodi Éva (1931, Bajai Építők) a megyei felnőtt: 12,0, az ifjúsági: 12,0 és a serdülő „A”: 12,2 csúcstar-Szabolcs abbahagyta A Kecskémül lézsa az 01 tentSlben Hétfőn élénk érdeklődés mellett kezdődött meg Bu­dapesten a Sportcsarnok­ban az 1971. évi Országos Ifjúsági Kupa kosárlabda­döntője hat fiú és hat Münchenbe gyalog Tíz mexikói diák január 14-én elindul a müncheni olimpiai játékokra. A vízi­éit kivételével gyalog men­nek Münchenig. Először Veracruzig menetelnek, ott hajóra szállnak és a spa­nyolországi Cadizban ér­nek partot. Innen Spanyol­­országon, Franciaországon, Olaszországon, Svájcon és Ausztrián keresztül halad­nak Münchenbe. Az érke­zést a megnyitó ünnepség­re tervezik. Győzelemmel kezdett a válogatott A dániai Jütland-szige­­tek 2 városában, Herning­­ben és Frederikshavenban megkezdődött a Pondus Kupáért kiírt nemzetközi jégkorongtorna. A mérkő­zéssorozaton a magyar csa­pat rajtja jól sikerült: el­ső mérkőzésén 4:1 (2:0, 2:0, 0:1) arányú győzelmet aratott Dánia ellen. A má­sik mérkőzésen a cseh­szlovák utánpótlás váloga­tott 9:1 (1:0, 2:0, 6:1)-re Bulgária ellen. (MTI) leánycsapat részvételével. A leányok mezőnyében a Kecskeméti Dózsa lépett pályára Bács-Kiskun me­gye képviseletében. Kecskeméti Dózsa—KSI 57:54 (33:33) Játékvezető: Kassai, Puhr. Fegyelmezett, jó játékkal kezdett a Dózsa és ki­egyenlített félidő után si­került a maga javára for­dítani a mérkőzést. Leg­jobb dobók: Király 16, Za­­kiján 15, Gulyás 12, Táczi 0, Gyuráczi 4, M. Kiss, F. Kiss 2—2. Jók: Király (a mezőny legjobbja) Zakiján, Gulyás. Itt még játékosként a Dózsások között. Csapataink egy része megkezdte, vagy a közel­jövőben kezdi el az ala­pozó edzéseket. A Kecske­méti Dózsa NB Il-es férfi röplabdacsapatában is fo­lyik a készülődés. Egy já­tékos azonban hiányzik az együttesből. A csapat „mo­torja”. Mi lett vele? — Abbahagytam az ak­tív sportolást — válaszol­ja kérdésünkre Beregszá­szi Szabolcs edző. — A kispadon kötöttem ki... Hitetlenkedve csóváltam a fejem. Hiszen még jóval innen van a harmadik X-en. Nem volt ez elhamar­kodott döntés? Ugyanis még senki sem tudja meg­szorítani a leütésekben, de labdafeladásban sem. — Több körülmény ját­szott közre — fűzi hozzá magyarázatként — A lé­nyeg az, hogy sokkal job­ban hasznosíthatom ma­gam, ha a helyettesek ne­velésével és játékosaink képzésével foglalkozom. így talán egy év alatt si­kerül hét-három új játé­kost adni a röplabdasport­nak. Nagyon várom vissza a Mezőfi SE-ből Kelement is Nagy szükség lesz lab­dafeladó készségére. Alakul, kovácsolódik a Dózsa. Lelkes kis csapat­nak ismertük meg — Sza­bolccsal. Minden bizony­nyal igyekszik az lenni nélküle is. Sőt, ha igaz, hogy kívülről jobban lát az ember-... — Az elkövetkező baj­noki szezonban egy célunk van: minden erővel elke­rülni a kiesést! Ehhez pe­dig játékosanyagra van szükség. S játéklehetőség­re. Bízom benne, hogy egyikben sem lesz hiány. A. S. hj em a játékterek fő­­* * szereplőire gondo­lok. Azokról van szó, akik szürke eminenciásként, tö­retlen hittel segítették hoz­zá ifjainkat képességeik maximális kibontakoztatá­sához. Azokat az edzőket bátorkodom így nevezni, akik a megpróbáltatásokon megedződve meggyőződés­ből hirdetik, s tanítják a testnevelés és sport szere­­tetét. Mindez így talán túl szépen hangzik, mégis ter­mészetes. Olyannyira az, hogy eszébe sem jutna az embernek, ha közben nem történne egy, s más... De történik. A dicsőség és a bukás között. Közte is van i élet. Igaz pokolian nehéz i de azért szép S akinek az. azt nem kell félteni a i küzdelemtől. Az ki mer I állni a hétköznapok sűrű­jébe, s nemcsak a saját problémavilágában mozogy s Hősök tesz határozottan, hanem a környezetében is hasonló­képpen cselekszik. A „csa­ládban”. Abban az emberi közösségben, amelyben szerződés, igazolás és min­denekelőtt az ügy iránti szeretet fon gyűrűt egy szakosztály vagy sportkör körül. Az anyagi sem mellé­­*• kés. Nem az, mert szükségleteket fedez. De ezt a munkát nem lehet csak pénzért csinálni. Ez egyféleképpen megy: szív­­vel-lélekkel. Másként sem értelme, sem eredménye. A feltételek sikeres egye­sülése viszont beláthatat­lan távlatokat nyit edző és sportoló előtt. Olykor fe­dezetet biztosít a kezde­ményezésre is. A sportág iránti szeretet híján kinek lenne lelki ereje újítani egy-egy „defekt” után? Sokszor megtörténik, hogy fővárosi egyesületek elvi­szik a legjobb vidéki spor­tolókat. De, hogy viszik el?! A nevelő szakember­nek még örülnie is kell, mert tanítványából más­ként nem lesz olimpiai ke­rettag, vagy válogatott — ha megfeszül a tehetségtől akkor sem. Kiszolgáltatott­nak kell magát éreznie, ha nem akarja tanítványa fej­lődési és érvényesülési le­hetőségét idő előtt betetőz­ni. S ki akarja? Odaadja, s közben összefacsarodik a szíve a ke-erű*égtöl. K-"-l­­hetí elölről azt a munkát, aminek á befejezésére a jövőt illetően sincs garan­cia. Hasonló a sorsuk azok­nak a szakemberek­nek is, akiknek ít tamtvás nya továbbtanulás céljá­ból távozik el egyesületé­ből. Nem könnyű annak az edzőnek sem, aki felfedezi a sportág legnagyobb te­hetségét, s kamaszkorban kicsúszik a kezéből. Nem is szólva a mindennapi problémákról — sportolók magánéletéről —, ame­lyekkel szembe kell nézni, ha az iránta tanúsított megbecsülést élvezni akar­ja. Mert tekintélyt szerez­ni nagyon nehéz, elveszteni annál könnyebb. Sorolhatnám tovább is, hogy mennyi feltétele van egy-egy szakember ered­ményes tevékenységének. A lényeg azonban egy; aki a sportág iránti szerétéi­ből, a jövő nemzedékénél; céltudatos neveléséért, a meghátrálás helyett a küz­delmet választja, az meg­érdemli a megbecsülést. ) mindannyiunk elismerését. ' B. L i tó. Kovách Rita ebben a számban komoly esélyese lehet a megyei felnőtt és ifjúsági csúcsnak. Ehhez azonban főleg az ugrótech­nikáján kell javítani, mert sok időt elveszít a gáton. Súlylökésben, minden korcsoportban Deli Izabel­la (1968, 1938, 1966, 1964, Bajai Vasas MTE) a me­gyei csúcstartó. Felnőtt: 12,04, ifjúsági: 12,64, ser­dülő „A”: 11,76, serdülő „B”: 11,86. Amilyen rosz­­szul állunk jelenleg ebben a versenyszámban, nem va­lószínű, hogy veszélyben forogna a megyei csúcs. Diszkoszvetésben Szat­mári Jánosné (1958, Bajai Építők) 43,70-nel tartja a megyei rekordöt. Az elmúlt 13 év alatt még csak meg sem közelítette senki sem. Az sem valószínű, hogy az elkövetkező néhány évben valaki is képes lesz 40-en felül dobni. Gerelyhajításban Rédey Klára (I960, Bajai Építők) 42,51-gyel tartja a megyei csúcsot. Itt azonban vala­mivel kedvezőbb a helyzet. Varjú Ágnes (Bajai Vasas MTE) még csak serdülő korcsoportú, de máris szép teljesítményre képes. Első­sorban tőle várjuk a bűvös csúcs megdöntését A 4x200 méteres váltó­futásban (1966, Kecskemé­ti Dózsa: Mikó, Koroknál, Várnagy, Benyáts) 1:47.5- tel állított be megyei csú­csot. Ebben a verseny­számban már a közeljövő­ben várható csúcsjavitás, hiszen tehetséges verseny­zőkből álló futókkal ren­delkezünk. Csapatversenyben, ma­gasugrásban a Bajai Épí­tők (Ónodi, Majoros, Ric­­lcert, Pestality, Rédey K.) 14-1,8-cal tartja a megyei csúcsot 1960 óta. Súly lökésben a Bajai Építői? (Veress, Latyak, Rédey, Önódi, Szatmáriné csapata) 10,878-cal tartja a megyei rekordot, 1961 óta. Diszkoszvetésben a Ba­jai Dózsa (Szatmáriné, Bu­­csány I., Rédey, Szekeres, Radács K.) együttese 35,90- nel tartja a megyei csú­csot, 1934 óta. Gerelyhajításban a Bajai Építők (Rédey, Radács M., Veress, Latyák, Feldrichán) csapata a csúcstartó, 1961 óta. Eredményük: 33 30. Sajnos, a csapatok által beállított megyei rekordok megdöntésére nagyon ke­vés remény van. Magasug­rásban talán a Kecskeméti Dózsa próbálhatna vala­mit. Súlylókésben Drozdik és Szilvási kiválása miatt újakkal kell kezdeni a szakág képviseletének biz­tosítását. Diszkoszvetésben is hasonló a helyzet. A ge­­relyhajítás sem erősségünk. Már évek óta tart a fo­lyamatos utánpótlás-ne­velés Baján és Kecskemé­ten is. Az egyes verseny­számokban figyelemremél­tó fejlődés tapasztalható; serdülő ifjúsági és helyen­ként felnőtt csúcsok dől­nek meg. Ez Szatmári Já­nos, Grosán Pál és munka­társaik jó munkáját iga­zolja. De nagy a lemorzso­lódás is, ami sajnos abban nyilvánul meg, hogy né­hány szakágban versenyző­­hiánnyal küzdenek az at­létikai szakosztályok és a megjjeválogatott is. Ezt kel­lene 1 kiküszöbölni, vagy a minimálisra csökkenteni. Akkor talán kevesebb vsr­­senvrtámban lenne megyei felnőtt csúcsnak másfél, vagy közel két évtizedes »jwMüáüa”. Banmk István

Next

/
Thumbnails
Contents