Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

«. old*l

Till december SS, womtMl

Izsáki öregek

A szoba falán, egyéb családi fotográfiák közt két nagyméretű fénykép. Az egyik daliás legényt ábrázol katonaruhában, míg a másikról ragyogó szépségű fiatal nő néz szembe velünk.

— A férjem és én, ezelőtt több mint 60 évvel.— magyarázza emlékező mosollyal özv, Damásdi Péterné Izsákon, a Hunyadi utcai kis házában. K. Szabó Sándorral, a Sárfehér Tsz elnökével jöttünk el meglátogatni, mint öregségi járulékost, érdeklődni hogyléte, gondjai felől.

Damásdi néni. 85 éve ellenére, jól bírja magát, kapunyitásunkkor is az udvaron tesz-vesz. A föld szeretete szinte szenvedélye, s termelvényeivel még mostanában is eljár piacolni.

— Ha helyben volna, még azt a kis kukoricát is megkapálnám — mondja — Tavaly még hizlaltam is; jó fajtát vettem, négyet. Igön szép kis gömböc malacok voltaic A legnagyobbat 137 kilósra hizlaltam fel.

öregségi járuléka 300 forint. ehhez jön a tsz-től a havi 100 forint segély, no meg a természetbeni. A lányáék nem messzire laknak, és sűrűn átlépnek egy kis kóstolóval, miegymással.

— Nem nélkülözök. Amit kapok, elég, még egy kis tartalék is marad. Most csak az a gondom, hogy tűzifám van ugyan, de nem kapni olyat, aki íelfűrészelné.

— Sose aggódjon emiatt, Damásdi néni — mondja meleg hangon az elnök. — Majd intézkedünk az aprítás iránt is.

Nem szereti a tétlenséget

özv. Cséplő Jánosné, akinél ugyanaznap a Bocskai utcában jártunk, 12 évvel fiatalabb. Még ő is jó erőben van.

— Nem szeretem a tétlenséget, mindig találok a ház körül valami dolgot, vagy néha kijárogatok a szőlőbe.

Nem panaszkodik a megélhetésre: a iárulék, a segély, a földjáradék mellett a háztáji, a szőlő is elég tisztességesen fizet. Büszkén mondja, hogy a tsz-től nemrégiben 500 forint hűségjutalmat is kapott Magányosan él, s épp ezért szívesen jár emberek közé, részt vesz a közös gazdaság tagságának kisebb-nagyobb összejövetelein, a kirándulásokon is. Örömteli meghatottsággal emlegeti az évenként megrendezett öregek napját -r A fiatalság általában boldog életszakasz — mondja, miközben kedvesen elsírja magát. —, de a mi if júkorunkat háború, nyo- j morúság, sok egyéb kese- ; rítette. Legalább most, öregségünkre szórakozzunk kicsit, vegyük ki a részünket a jobból.

A tagság egykarmada

A fenti látogatások során igyekeztünk lemérni a termelőmunkából már kiöregedettek helyzetét a nagy községben. Az egyre gyara podó, jó hírű Sárfehér Ts példaszerűen törődik velük, a'sorsuk a vezetőség és a tagság szívügye.

— A 948 főt számláló tagságnak több mint az egyharmada öregségi járulé- ; kos, vagy nyugdíjas — | hangzik K, Szabó Sándor

tájékoztatása. — Korábban

differenciáltan. anyagi helyzetükhöz mérten támogattuk az idős korúakat a szociális alapból. 1962 óta egységesen évi 1200 forintot kap mindegyikük, két részletben, ősszel és tavaszszal. Jelenleg 650 ezer forintot tudunk fordítani szociális célokra.

Nem elhanyagolható ezenkívül a természetbeni járandóság, a tsz ezzel kapcsolatos fuvarsegítsége sem. A háztáji után járó terményt házhoz szállítva kapják meg. Az öreg szőlők kivágott maradványa jó tüzelőül szolgál. A növényvédelmet, a permetezést is jutányosán, a tsz vállalja. S ha netán valamelyik idős tag anyagilag nehéz helyzetbe kerülne, rendkívüli segélyt juttatnak neki..

Részvétlenség miatt

Az anyagi támogatáson túl is a szeretet, a gondoskodás megannyi jelével halmozzák el őket. Hajdúszoboszlón például volt egy 17 személyes bérleményük, tökéletesen felszerelve, díjmentes üdülést tettek itt lehetővé az öregeknek. Érthetetlen, de így van: a részvétlenség, a gyér kihasználás miatt az üdülőt fel kellett számolni...

Változatlanul közkedvelt azonban az országjáró kirándulások sorozata, többnyire meleg vizes fürdőhelyekre. A már említett öregek napján az idén az érdekeltek fele vett részt a megvendégelésen.

Sokan emlékeznek még arra is, hogy néhány éve Kisizsákon egy magatehetetlen öreg házaspárt naponta meleg ! étellel, kenyérrel, tejjel, tüzelővel láttak eL

Napközi kellene

Tanács és termelőszövetkezet ' összefogásából naponta jól fűtött szobában beszélgethetnek, kártyázhatnak, olvasgathatnak a „kisöregek”.

— Sajnos, ez még mindig nem öregek napközi otthona — sóhajt az elnök, feltárva egy újabb gondot, s egyben szándékot — A rövidesen felépülő társasházak valamelyikében kellene és lehetne ilyet kialakítani a tanács, a különböző gazdaságok és szövetkezetek támogatásával. A teljesen egyedülállók teljes ellátást kapnának, akinek pedig fedele is, kosztja Is van, az szórakozni,

beszélgetni kereshetné fel az otthont

Beszélgettünk erről Fodor Sándorral, a nagyközségi tanács vb-titkárával is. Mint mondotta, a tanács egyik legközelebbi ülésén dönt majd a napközi sorásról. A cél: egymásfél éven belül felépítene az erőket összefogva. Lehet, hogy a elképzelésekhez képest szerényebb formában és keretek közt, de jól összehangolva igényt és lehetőséget)

Fiatal mondja

K. Szabó Ferenc fiatalember. a tsz szaporítóanyag-üzemágának a vezetője. ö más szemszögből ugyan, de szintén az időskorúak problémáját veti fel:

— A fiatalok tsz-ben maradásának egyik legnagyobb gátja az az öt év, amennyivel később mehetnek nyugdíjba. A „szakma” egyébként olyan, hogy nincs szabad szombat, sokhelyütt a szociális ellátottság is hiányzik. Ilyen körülmények közt az elöregedés veszélye is jobban fenyeget. Egy szintre kellene hozni a nyugdíjkorhatárt az egyéb népgazdasági ágakban dolgozókéval. Bizonyos, hogy aki erővel bírná, még ezután is dolgozna, csak ne érezné köteles nyűgnek a munkát

Elemi kötelesség

— Hálásak, olykor még túlzottan is — válaszol végül az elnök arra a kérdésünkre, hogyan fogadják az öregek a velük való törődést — Holott a termelőszövetkezet részéről a legelemibb kötelességet teljesítjük. A nyugdíj, a járulék bizony csekélyke összegét beosztani, különösen, ha sem gyermek, sem egyéb családtag nincs, nem könnyű feladat Az, amit tőlünk jussolnak, egy lépéssel közelebb visz az emberhez méltó megélhetéshez. Többségükben ők vetették meg a ts:c mai jólétének az alapjait. A hála csekély jele csupán, ha róluk, az alapítókról most, idős, megfáradt korukban gondoskodni igyekszünk.

Nem új. de mélységesen igaz gondolatok. A Sárfehérben azonban nensyak a megfogalmazásukig Jutottak el, hanem e gondolatok szellemében is cselekszenek. Jóba Tibor

Presszó a pincesoron

Lakóinak Igényessége Ismeretében Császártöltést Joggal

mondták városias községnek. Erre a jelzőre olyan tényekkel szolgált rá, mint a településfejlesztésben elért dicséretes eredmények, a gondosan ápolt, karbantartott utcák és há zak, vagy éppen a község központján létrehozott takaros szolgáltató ház. S íme, az igényesség újabb bizonysága: a héten ünnepélyesen adták át a helyi általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet által a pincesoron lélesített, kivül-beliil yonzó. új presszót.

Bűncselekmény Dem történt

A szó jogi nem történt bűncselekmény Imrehegyen 1971. november 24-én éjszaka, illetve este: tragikus körülmények között halt meg ekkor a 17 éves Boglacsik Eszter Ágnes. Ha azonban a helyszínen tájékozódik az ember, s beszélget az ismerősökkel, akkor hamarosan észre veszi, hogy kitapinthatóan jelen volt, van, és „dolgozik” a bűn. Az a bűn, amely nem található meg ugyan a Büntető Törvénykönyvben körülírva, amiért senki sem felelős, de amiért mégis sokan felelősséggel tartoznak. Nem a bíróság előtt, hanem önnön lelkiismeretüknek, a kisebb és a nagyobb közösségnek.

Imrehegy önálló község. Néhány száz lakossal, most rendeződő településsel és hatalmas kiterjedésű tanyavilággal. Az események színhelyeit kereső idegen lépten-nyomon útbaigazításra szorul. Aki először jár erre, annak semmit sem mond az ilyen megjelölés: Imrehegy, Szarkás

12. Amíg a buckák között taposom a homokot, arra keresek választ, hogyan élhetnek itt az emberek télen, egymástól elzárva, az idő által annyiszor próbára tett tanyákban. Mi fordul meg a fejükben a leggyakrabban, hogyan válik két pólusra itt az öröm és a bánat felségterülete, merre igazodik a lélek a pengeéles szelek alatt? Boglacsik Eszter esete, annak holdudvara ezekre a kérdésekre is feleL

A meghalt és eltemetett lány édesanyja ül velem szemben a tanácsháza elriöki szobájában. Lábán nyári szandál, igen megviselt állapotban. Fekete harisnya, sötétbarna orkánkabát, fekete ruha, kendő. Zavart tekintet, még zavartabb beszéd. Mindig ilyen volt? Nem! Körülbelül tíz éve, hogy ennyire csak fele régi önmagának. Az utóbbi néhány esztendőben öt embert temetett el a családból: apját, anyját, fiát, férjét és legutóbb Esztert. Most azért jött be, mert október óta nem kapja a nyugdíjat.

— Szép, egészséges gyerek volt ez — és Eszter fényképét teszi elém. Tiszta arc, hosszú, szőke haj.

— Azon a napon két óra körül jött haza, húst hozott és hozzáfogott a sütéshez. Vesztét érezte a lány. Jó kedve volt. Mondta nekem, hogy anyukám, elmegyek tormáért, az kell a húshoz. Ne menjél gyermekem, megesszük így. Nézd micsoda idő van kint, megfázol, baj ér az úton, megtámadnak. Egy fiatal lányt. Ugyan, anyu, azt hiszi, félek? Ki támadna meg? S már vette is a kabátját. Ez volt az övé

— mondja Boglacsikné és félelemmel vegyes gyöngédséggel megsimogatja a barna orkánt, amit már ő visel. Közben rendezgeti a fényképeket. Az Eszteré mellett „a legényé” is ott •an a kezében.

— Azt mondta, lehet

nem jövök haza, hanem a ikonéknál alszok. Nem is yugtalankodtam, amikor még este is üres volt az ágya. Reggel aztán korábban felkelteni. Magamra

értelmében kaptam némi ruhát — 8

végigmutat önmagán — Különleges érzésem volt. Elengedtem a kutyát, mert féltem, valaki megtámad. Ez olyan kutya, hogy széttépi az idegent, a gyanúsat. Egyszerre motor zúgott közelről. Valami megmarkolta a szívem: istenem, Esztivel baj történt Jön az ember: meghalt az Eszti lánya. En csak rohantam, mint az eszelős. Át a havakon, erdőkön, szőlőkön át Csak arra ügyeltem, el ne essek. Drága gyermekem, minek mentél te tormáért, minek? Mi történt veled, mert te jó gyerek voltál, szép, egészséges, nem dadogás, nem ivós, mint mások.

— Már voltak ott többen. Gyorsan, gyorsan. A közeli tanyából egy talics- L_.t kértem, magam tettem fel a lányomat, hogy melegre vigyem. Hátha volna benne még egy kis élet, hátha felenged a meleg szobában. Egy ember meglökött, elkergettem. Az én lányomat vihetem, ne bántsanak, holtan is az én lányom ő. Ott borral kínálták, ő megitta, nem tudom kik voltak még. ott, de az förtelmes hely. Az asszony rossz, férfiakat fogad. Két gyermekem maradt a négyből. A kicsi Aszódon van intézetben, a másik, a legidősebb fiú Százhalombattán dolgozik.

— Igen, én tanftottam Esztert annak idején. Családi körülményeihez képest jól tanult. Erős közepesnek tartottam. Szerény, tisztelettudó, jó magaviseletű gyerek volt Az apja részeges, ott is hagyta a családot, az anya egyedül nevelte a négy gyereket. Mikor a férj már magatehetetlen volt, Boglacsikné visszafogadta, ápolta, gondozta, és eltemette. A gyerekek nem isznak, mielőtt iskolába jönnek. De máskor igen. Ez nem általános, de van. Boglacsikné is iszik. A férje temetésén részegen jelent meg, cirkuszt csinált.

— Tanítványaim fele a Pertics-majorban lakik és a császártöltési Üj Barázda Termelőszövetkezetben dolgoznak a szüleik, de barbárkori állapotok vannak. Isznak, isznak. Sok gyerekük van és a családi pótlék tartja bennük a lelket Pedig a tsz fizet annak, aki dolgozik. Ök nem a fizetési napot, hanem a családi pótlék napját várják. Akkor minden van, aztán semmi. Pertics-majorban töményen jelentkezik, ami itt, az imrehegyi tanyákon szétszórva tapasztalható.

Kint, kint a szőlődombok között, eperfák, diófák, piros bogyójukat hullató galagonyabokrok között parányi ház. Először kunyhónak néztem, s elmentem mellette. De Rónai Péter leírására gondolva elővettem ismét az általa rajzolt kis „térképet”, s visszatértem a kunyhóhoz. Első élményem, egy hatalmas fekete kutya. Ekkorát még nem is' láttam. Már-már a menekülés útjait kerestem, amikor nyikorogva kinyílt a kunyhó ajtaja. Rémült tekintetű, kezét tördelő, zavarosan motyogó asszony lépett ki. Félelme szinte az önkívületig fokozódott, amikor megmondtam, hogy Bog-1

lacsik Eszter ügyében jöttem. Nem akart beengedni, de én látni akartam a szobát, ahol Esztert itatták.

' Tervemet, megtudni, hogy mi kötötte össze ezt a láthatóan és az egész község által vallottan gyengeelméjű nőt a világosfejű, tiszta lánnyal, hamarosan fel kellett adnom. Az asszony értelme csupán a tagadásig terjedt, s pár adatot sugallt. Most összefogottan írom ide: 4- Három óra körül ért ide az Eszti. Tormáért jött. Esté hétig tartózkodott nálunk, öt pohár bort ivott meg (mutat egy egydecis poharat). Más nem volt jelen, csak hárman: én, az uram és a lány. Hogy miről beszélgettünk? Hát elmondta, kivel táncolt legutóbb, nevetgélt, bolondozott. Gyakran eljött hozzánk. Hét óra körül indult haza. Mondtam neki: Esztikém, elkísérjelek? De csak a diófáig engedte, aztán egyedül ment. Magára hagytam (a diófa kétszáz méterre lehet), csak másnap tudtam meg, mi történt. Meghalt.

Az asztalon telepes rádió, kéknyelű, nyitott bicska. A falon vallásos képek, az ágy szépen összerakva. Az ablakon ujjnyi rés. Kint dühöng a fekete állat, láncát szaggatja, nyüszít. Fák ágai recsegnek a feltámadó szélben. Az asszony megnyugszik' amikor kilépek a gallyakból tákolt kerítés kapuján. A kutya félelmetes csaholását soc káig hal! om.

— Reggel találták meg Esztert. Stenczer Ferenc lakatos egész éjjel azt hallotta, hogy ugat a kutyája. Gondolta, talán lopják a fát. Nem inent ki. Amikor munkába indult, észre vette, hogy a fából semmi sem hiányzik. Akkor miért ugatott a kutya? Elindult, s hamarosan megtalálta a lányt. Lába megfagyott, horzsolások kezén, arcán, lábszárán, oldalán. Élet nem volt benne. A hóban, amerról jött, több helyen nagyobb területen fetrengés nyoma. Térdei megdagadva. Borzalmasan nézett ki szegény

— emlékezik vissza Bélák Katalin tanácselnök. De ő úgy tudja, a lány nem ivott soha. Mások szerint már pálinkásán érkezett Haszilló Jánosékhoz (a fekete kutyás tanyába). — Valahol már pálinkát ivott

— visszhangzik bennem Haszillóné hangja.

Most még találgat a falu lakossága. Bűncselekményt emlegetnek, s ezzel kapcsolatban nevek keringenek. A rendőrség azonban egyértelműen megállapította: bűncselekmény nem történt. Boglacsik Eszter hazafelé tartva a szesz hatására elesett, mászott, újra elesett, térden csúszva próbált hazajutni, de ez nem sikerült. Elvesztette eszméletét és a hidegben, a hóban kihűlt, meghalt.

Bűncselekmény nem történt, de Boglacsik Eszt-er halála előtt és utána, is jelen van a bűn: a rendezetlen, életsorsok, a mértéktelen, örökös ivás, egymás erőszakos kínálása, az üres, tartás nélküli hétköznapok láncolata, a közöny. Imrehegyen ezzel kell farkasszemet nézni, ezt kell térdre kényszeríteni, mert ez volt a tettes, ezért halt meg egy tizenhét éves lány.

Gál Sándof