Petőfi Népe, 1971. december (26. évfolyam, 284-308. szám)

1971-12-03 / 286. szám

í. oldal 1971. december 3. péntek Befejeződlek a magyar—algériai tárgyalások A hivatalos baráti láto­gatáson Algériában tartóz­kodó Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke, be­fejezte vidéki körútját és csütörtökön visszaérkezett Algírba. Megérkezése után Lo­sonczi Pál ismét találko­zott Huari Bumediennel, négyszemközti beszélgetést folytatott az Algériai de­mokratikus és Népi Köz­társaság forradalmi taná­csának elnökével. Csütörtökön délután be­fejeződtek a megbeszélések Bíró József külkereskedel­mi miniszter és algériai kollégája, Lajasi Jakir kö­zött, s véget ért a többi szakértői tanácskozás is. Este Losonczi Pál dísz­vacsorát adott Huari Bu­­medien tiszteletére. Koszigin Dániába érkezett Alekszej Koszigin szov­jet miniszterelnök csütörtö­kön délelőtt repülőgéppel Koppenhágába utazott, ahol három napig a dán kor­mány vendége lesz. A fel­lobogózott Kastrup repülő­téren Krag dán miniszter­­elnök Andersen külügymi­niszter és a kormány más tagjai fogadták. A szovjet kormányfő és Otto Krag dán miniszter­­elnök megbeszélésein köz­ponti helyet foglalnak el az európai biztonság és a biztonsági konferencia ösz­­szehívásának kérdései. Moszkvában és Koppen­hágában az előzetes sajtó­jelentések tanúsága szerint egyaránt úgy vélik, hogy Koszigin látogatásának ko­moly szerepe lehet a kap­csolatok fejlesztésében. A hatvanas' évek közepe óta Koszigin személyében először utazik ilyen ma­gas rangú szovjet személyi­ség Dániába. Otto Krag, a vendéglátó dán miniszter­­elnök, aki októberben a választások után jutott ha­talomra, előző miniszterel­nöksége idején kétszer járt a Szovjetunióban. Koszigin- dániai látogatá­sát három napra tervezi. A hét v^gén tövábbuta^ik skandináviai útjának máso­dik állomására — Norvé­giába. A szovjet kormányfőt el­kísérte útjára leánya, Val­ter Klaüson észt minisz­terelnök, N. Hudajberdljev üzbég miniszterelnök és Andrej Szmirnov külügy­­miniszter-hélyettes. Európai értekezlet 1972 A varsói külügyminiszteri értekezlet közleményt adott ki Légitámadás egy indiai város ellen öt pakisztáni vadász­bombázó csütörtökön dél­előtt támadást intézett a kelet-pakisztáni határ kö­zelében fekvő indiai Agar­­tala város repülőtere ellen. A repülőtér légvédelmi ütegei a gépeket menekü­lésre kényszerítették és azok a repülőtér kmyékén a városra dobták le bom­­baterhüket — közölte az indiai hadügyminisztérium szóvivője. Agartalának 60 000 lako­sa van és repülőtere mind­össze néhányszáz méternyi­re épült a kelet-pakisztáni határtól. Az indiai hadsereg úgy­nevezett keleti parancs­nokságát, amely Calcuttá­ban székel, utasították, „te­gyen meg mindent Agarta­­la városának és a város környékének’ biztonsága védelmében”. Egyelőre nem világos, hogy a helyi pa­rancsnokság intézkedései között szerepel-e újabb csa­pategységek átdobása a határon. Más jelentések szerint, noha a vadászbombázók tá­madása mindössze húsz percig tartott, a pakisztáni tüzérség reggel óta lövi Agartala városát és a kör­nyékén elhelyezett - mene­külttáborokat. (Reuter) A Varsói Szerződés tag­államai külügyminiszterei­nek tanácskozásáról közle­ményt adtak ki, amelyben megelégedéssel állapították meg a résztvevők, hogy az utóbbi időben további ked­vező fejlődés történt az európai .politikai helyzet javulása irányában. Figyelembe véve az ese­mények ilyen irányú fej­lődését, a Varsói Szerződés tagállamainak kormányai arra a következtetésre ju­tottak,’ hogy kedvező hely­zet alakul ki az európai ér­tekezlet 1972-ben való megtartásához. A miniszterek kormá­nyaik megbízásából felhív­ják az összes európai ál­lam, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Ka­nada kormányát, hogy ké­sedelem nélkül kezdjék meg az európai értekezlet gyakorlati • előkészítését, s ezzel biztosítsák az értekez­let 1972-ben történő össze­hívását. A miniszterek továbbá véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzet éleződését kiváltó egyes nemzetközi kérdésekről. Kormányaik nevében határozottan le­szögezték, hogy e kérdése­ket a népek törvényes jo­gait és érdekeit tiszteletben tartó politikai rendezés út­ján kell megoldani. Á jövendő űrrepülések prototípusa MOSZKVA (TASZSZ) A fedélzeti autonom na­vigációs rendszerek, elekt­ronikus számítőberendezé­­sekkel összekapcsolva lehe­tővé 'teszik a legtávolabbi bolygók elérését a jövő­ben — írja a csütörtöki Pravda. — A múlt hét vé­gén a Mars—2 mestersé­ges Holdnak a Mars boly­gó körüli pályára juttatása bonyolult mérnöki műsza­ki feladat volt, amelyet autonom asztronavigációfc módszérrel oldottak meg. A Pravda ezt a megoldást „a jövendő űrrepülések prototípusának” nevezi. November 27-én este, amikor a Mars—2 rátért a bolygó körüli pályára, a földi koordinációs számító­központ személyzete bár­mely pillanatban adatokat kaphatott a Mars—2 útjá­nak erről a legfontosabb szakaszáról. Elegendő volt, ehhez meghúzni a megfele­lő kart a sokcsatornás in­formációs rendszeren. A berendezés a földi irá­nyító Szolgálat közremükö­­'öése nélkül tért rá a meg­felelő pályára. Automatiku­san ment végbe az állomás­nak a Naphoz és egy csil­laghoz való tájolása, majd automatikuson kereste meg a boljjgót. A manőverezési progbam maradéktalan tel­jesítéséről a Földön már csak a műveletek végre­hajtási után. a telemetri­­kus kapcsolat megteremté­sekor szereztek tudomást. UÁ tagadás duettje11 Éjjel-nappal dolgoznak ősz óta egy tízemeletes épületen Pekingben. Ot­tani hírforrások szerint nemzetközi klub lesz, benne sajtóközponttal, . s azért a fokozott tempó, mert Nixon — immár dá­tumszerűen bejelentett — február végi érkezésére készen kell lenni. Renge­teg külföldi, főleg ameri­kai újságíró, rádió- és tv­­riporter érkezik majd a kínai fővárosba ä Nixon­­látogatás idején, s Peking eddig nem volt1 felkészül­ve ilyen méretű „telekkom­munikációs” invázióra, a -lehetőségek biztosítására. Azt is rrfegtudtuk, ma­ga Kissinger, az elnök fő­tanácsadója mondta el, hogy Nixon s a kínaiak pekingi tárgyalásain „fő­leg a kétoldalú kapcsola­tokat” kívánják megbe­szélni és „nem próbálnak megállapodni harmadik felet érintő kérdésekben”. Hiszen szükség is van a kétoldalú problémák rendezésére, utóvégre anakronisztikus állapot volt, hogy a világ vezető kapitalista hatalma ily sokáig konokul nem volt hajlandó tudomást venni a világ legnépesebb orszá­gának létéről. Mégis, a világ közvéleményét ér­deklik a „többoldalú” problémák is, azok az ál­lásfoglalások, amelyek nemcsak Pekinget és Washingtont, .■ hanem az egész’ földkerekséget érin­tik. Ebben a tekintetben viszont „elkényeztetésről”■' nem lehet szó. Kína eddigi ENSZ-sze­­replése nem nyugtatta meg a békeszerető világot. A Szovjétunió által java­solt leszerelési világkon­ferencia kérdésében nem a szocialista országok ol­dalára állt, hanem eile- , nezte az indítványt —/ csakúgy mint az . USA. Az utóbbin nem lehet csodál­kozni, hiszen — miként a Daily World, az amerikai kommunisták lapja írja — „az amerikai kormány , végeredményben a mono­poltőkét képviseli s a fegyvergyártás elengedhe­tetlen elemét alkotja az amerikai imperializmus világurálpni törekvéseinek. Egyesekét 'áronban vá­ratlanul ért, hogy a Kí­nai Népköztársaság ENSZ képviselője csatlakozott ehhez az ellénSU'khez.', Ki ­nek segít Csiang Kian-hua ezzel?” A lap részletesen kifejtei, kinek segít,, ki­nek nem, majd újra felte­szi a szónoki kérdést: Kit szolgál ez a kínai—ame­rikai kettős? * A világsajtó sok más orgánuma hasonlóképp veti fel a kérdést. Kese­rű-szellemesen állapítja meg például a bolgár Ote­­csesztven Front: a Kína és az USA leszerelésTel­­lenes álláspontjában ki­­alakúlt egység „a tagadás duettje”. Washington és Peking idézett ENSZ-beli állás­foglalásainak tényében nézve a közelgő Nixon—• Csouf-En-laj találkozót, joggal, merül fel az aggo­dalom, nem további, el­mélyítése 'lesz-e ez a „ta­gadás duettjének” a Leg­fontosabb nemzetkö.zi kér­désekben? Mert igazi elő­relépésnek psak akkor saámít *— a '• Választási kortejsfogás - gyanúiától csak akkor mentesül — Nixoh februári pekingi útja, ha ott konstruktív, az emberiség'békéje ügyét előremozdító párbeszédre kerül sor. Ma kezdődik- vita Az ENSZ közgyűlése szerdán úgy döntött, hogy Egyiptom kérésének eleget téve csütörtökről péntekre halasztja a közel-keleti helyzet vitájának megnyi­tását. A halasztásra azért volt szükség, hogy bevárják a közel-keleti „békéltető kül­detésben” érdekelt afrikai országok külügyminiszterei­nek érkezését. A vitában, mint ismere­tes, Riad egyiptomi kül­ügyminiszter lesz az első. felszólaló. A szólni kívá­nók jegyzékében eddig még csak ^Szomália és .Marokkó vétette magát fel. Jarring tevékenységére vonatkozóén U Thant főtit­kár, aki személyesen dele­gálta- a svéd diplomatát a Közel-Keletre, szerdán je­lentést terjesztett a köz­gyűlés és a Biztonsági Ta­nács elé. A jelentés szerint továbbra is nehéz elképzel­ni, mit tehet Jarring, amíg működésének „minimális feltételeit” hem biztosítják az érdekeltek. A minimális feltétélek szerint — ezeket Jarring 1971. februári kér­dőívében jelölte meg — Egyiptomnak és Jordániá­nak vállalniuk kellett, hogy békét kötnek Izraellel, amit meg is tettek; Izraelnek ez-Meneküljön, zel párhuzamosan vállalnia kellett, hogy visszavonja haderőit az egykori Palesz­tinái mandátumterület ha­táraira; ezt Izrael azonnal elutasította. U Thant a- nyilvánvaló zsákutca ellenére is sür­gette az ENSZ illetékes szerveit, vizsgálják felül a közel-keleti helyzetet, és találják illeg azokat a mó­dokat és utakat, amelyek lehetővé teszik Jarring te­vékenységének felújítását. Ereifmíüf - tálán mái’ ma Csütörtökön délben rend­kívüli ülést. tartott' a • nyu­gatnémet kormány. . Jelen voltak a minisztereken kí­vül . a kormánykoalícióhoz tartozó parlamenti frakciók vezetői is. A tanácskozásra Berlin­ből jelentéstételre hazaren­delték Egon Bahr államtit­kárt, aki hajnalban — 14 órás maratoni ülés után — fejezte be megbeszéléseit az NDK küldöttségének ve­zetőjével, Kohl államtit­kárral. A váratlanul össze­hívott ; kormányülés Bonn­ban olyan- találgatásoknak adott tápot, hogy lényegé­ben mjár eredményesen be is fejeződtek az NDK és NSZK! államközi tárgyalá­sai a Német Demokratikus Köztársaság területén átha­ladó tranzitforgalmat teza­­bályozé Szerződésről. Sőt, olyan |vélemény is elhang­zott — amit hivatalosan nem erősítettek meg —, hogy pénteken már meg is történhet a megállapodás parafálása. Kongresszus előtt — Lengyelországban 3. Ugródeszka — a jövő felé, SAIGON—PHNOM PENH A kambodzsai hadszíntér úgynevezett északkeleti frontján, a 6. számú or­szágút térségében, csütör­tökön is folytatódtak a he­ves összecsapások a kam­bodzsai kormánycsapatok és a népi erők között. Az AP tudósítója helyzetjelentésé­ben a kormány csapatok szempontjából súlyosnak nevezi a helyzetet. Ennek egyik bizonyítékát abban látja, hogy Lón Nol tábornok, a rezsim minisz­terelnöke, aki még nem épült fel teljesen az év ele­jén elszenvedett agyvérzés­ből, szerdán az északkeleti front tábori parancsnoksá­gára utazott és ott — a hadműveleti főnök heves ellenállását figyelmen kí­vül hagyva — Utasította a parancsnokokat: vonulja­nak vissza mindazokról a megtámadott helyekről, ahonnan ez fizikailag egy­általán lehetséges. A bekerítettek megmen­tésének egyetlen eszköze a helikopteres szállítás lenne. Ebből a légijárműből azon­ban a kambodzsai i kor­mánycsapátok főparancs­nokságának csak kevés van. s így méginkább rákény­szerül az amerikai és sai­­goni légierő segítségére. ’ Phnom-Penh-i katonai megfigyelők szerint végső összegezésben a kambpdzsai kormánycsapatok 20 000 ka­tonája és a kulcsfontossá­gú utánpótlási vonalak „óriási kommunista hara­pófogóba” kerültek. Hírügynökségek csütör­tökön gyorshírben jelentet­ték, hogy Kambodzsában az úgynevezett északkeleti fronton, a 6. számú műút térségélien, összeomlott a Lón Nol-rezsim nagyarányú offenzívája. A felszabadító erők 48 órája tartó ellen­­támadása következtében mintegy 20 000 főnyi kor­mányerő adta fel a műút mentén létesített állásait Dél-Vietnam területén folytatódik a vietnami— laoszi—kambodzsai hármas határszögletben indított saigoni offenzíva. Nem titok: nemcsak meleg holmival (ezzel ép­pen feleslegesen), meg jegy­zetfüzettel készültem fel a lengyelországi útra. Elol­vastam minden fellelhető Lengyelország mai helyze­téről szóló írást. Köztük a Varsói Kultúra július 11-i száma „Hogyan gazdálkod­junk” címji cikkének for­dítását is. Kérdéssel kez­dődik : „Hogyan alakíthat­nánk át jelenlegi gazdasá­gi nehézségeinket — ugró­deszkává egy jobb jövő felé?” Valóban, paradox kérdés, de aztán megértettem. Azt írja a szerző: a vo­nat hasznos dolog; elvisz bennünket távoli célja­inkig, ha az állomáson szállunk fel rá. De ha a nyílt pályán, .vagy éppen a sínek között várjuk?! Találtam példát arra, mit kell ez alatt érteni. A legnagyobb gondok egyike a felnövő nemze­déknek munkahelyet bizto­sítani. Kiszámították: egy munkahely létesítése lakás­sal együtt 1 millió zlotyba kerül. Ez kb. 850 000 forint. Ezt kell 1,8 millióval, a szükséges új munkahelyek Számával szorozni. Ez az egyik oldal. A másik az, hogy sok üzemben, ahol pedig olyan termékeket állítanak elő, amelyekre , szükség van, esetleg exportálni is lehet­ne, egy műszakban dolgoz­nak, a gépek nincsenek jól kihasználva. Erről van szó; olyan ter­veket kell készíteni, illetve úgy szándékoznak átalakí­tani a ^jelenlegi ötéves ter­vet is, hogy mindig „az ál­lomásod lehessen vonatra szállni”. Már útban hazafelé, Varsóban fogadott. bennün­ket, Morcéi Krol, az orszá­gos tervhivatal igazgatója. Krol elvtárs' elmondta,, hol tartanak most a terve­zéssel. — E^y fél év — mondta — rövid idő ahhoz, hogy a viták ' kikristályosodjanak.

Next

/
Thumbnails
Contents