Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-10 / 266. szám
4. oldal 1971. november 10. szerda L, Kevesebb költséggel, jobb eredmény Vaskúii kezÉménpzés Látszatok összeomlása II. Gondok között — a tisztánlátás jegyében Alig több mint egy évvel ezelőtt a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet állattenyésztő szakemberei Ausztriában jártak. Csaknem száz értékes osztrák- tarka-tehenet vásároltak, átlagosan 35 ezer forintért darabonként. Grácia József, a megyei állattenyésztési felügyelőség szervasmarha-tenyész- tési felügyelője, aki közreműködött a vásárlásban, elmondja: — Hazánkban egyik nagy gond a szarvasmarha-tenyésztés gazdaságossá tétele. Az állam — mint ismeretes — számos anyagi ösztönzővel segíti az ágazat fejlesztését. Ezek hatása sajnos, nem olyan mértékű, mint amire támogatási rendszer alkotói számítottak. Most folyik az ösztönzők felülvizsgálata. Várható, hogy változások történnek, hatásosabbá kívánják tenni az állami támogatást. Az üzemek részéről is számos erőfeszítés történik. A megye több termelőszövetkezete — köztük a vaskúti is — bevezette a takar- mányos hizlalást, amellyel mintegy fél évvel megrövidítik a hizlalási időtartamot. Kevesebb költséggel, hamarabb tudnak szállítani hízott marhákat a kívánt súlyban. Ezzel a módszerrel nyereségesebbé válik ez az ágazat. A másik törekvés a ma- gyartarka-állomány javítása. Ezért látogattunk el nyugati szomszédunkhoz. A jő tenyésztői munka eredA szegedi Tarjánváros legújabb lakóházát új típusú tetőszigeteléssel látta el a Dél-magyarországi Építőipari Vállalat. Egy osztrák cég módszere alapján a „Prenotekt” nevű kau- csuk-bitumen szigetető- anyagot szórópisztollyal fújták az úgynevezett lejtésmentes betontetőre. A módszer előnye a nagy termelékenység: egy kéményeként az osztráktarka- fajta jobb tulajdonságokkal rendelkezik mint a hazai. Korszerű, a mai igényeknek megfelelő típus, hús és tejtermelés szempontjából egyaránt. Vámos Ferenc a termelő- szövetkezet elnöke a vásárlás óta eltelt egy esztendő tenyésztői tapasztalatairól, egy nemrég tartott megyei állattenyésztési tapasztalatcserén így nyilatkozott: — Az osztráktarka-állo- mány átlagosan ezer kilogrammal több tejet ad évente, mint a mi fajtánk. Tejének zsírtartalma egy százalékkal magasabb. Véleményünk szerint a hazai állományt osztrák apaállatokkal történő keresztezéssel jelentősen javítani lehet. Kialakítható az évi négyezer kilogramm tejet adó állomány. Ha a gazdasági ösztönzők párosulnak a magasabb hozamokkal, a nagyobb termelékenységgel, jövedelmezővé válik a tehéntartás. A költségek csökkentése más úton is lehetséges. A termelőszövetkezetben a jövő év végére készül el egy hatszáz férőhelyes, korszerű, teljesen automatizált, szakosított telep. Jelenleg tizenhat tehenet gondoz egy ember, az új istállókban ötvenötöt fog. A termelőszövetkezet tehénállománya nagyrészt tbc-mentes. Jövőre újabb száz, Ausztriából vásárolt tehénnel kívánják bővíteni a létszámot. K. S. szülékkel műszakonként 1000 négyzetméter tetőfelületet láthatnak el köny- nyű, vékony, vízzáró emulzióval, Emellett tartósabb a kátrányos szigetelésnél. Az új fajta kaucsuk-bitu- men emulzió tartósságának, fényvisszaverő képességének fokozására ezüstfényű festékkel fújták bp az új lakóházak tetejét. A főagronómus gyakorlatilag már a revizori vizsgálat megkezdése óta nem vett részt a termelés irányításában — az ő teendőit is Túri József vállalta magára. Nehéz Józsefet kecskeméti lakásán keresem fel. Arról faggatom: szerinte miként következett be az ő és az elnök közötti viszony megromlása. QD — Ez sok tekintetben számomra is érthetetlen — kezdi elgondolkodva. — Amikor Túri elvtársat a tagság elnökké választotta, mindjárt utána elmondta nekem őszintén, mi az elképzelése, hogyan kívánja az üzemszervezést korszerűsíteni, miegyéb, s minderre én azt mondtam: én leszek az első, aki támogatni fogom. Mert ha távozni akartam volna a szövetkezetből, ekkor lett volna a legkönnyebb ... Nem mondom, hogy később nem adódtak kisebb nézeteltérések, ám ezek nem fajultak személyes torzsalkodássá. Gondolok itt olyasmire, hogy több dologban saját hatáskörömben intézkedtem, erről az elnök nem mindig tudott, s ő is rendelkezett. Esetleg zokon vehette, hogy az ő jelenlétében néhány idősebb parasztember, a megszokásból adódóan, engem továbbra is „elnök elvtársnak” szólított. A nyár folyamán hetekre megbetegedtem, táppénzes állományba kerültem, s ez idő alatt folyt a vizsgálat a tsz-ben. Amikor visszatértem, az elnök nagy meglepetésemre közölte velem: munkámra a vezetőség nem tart igényt, mert távollétemben a tagság körében olyan megosztottság keletkezett, hogy ittmara- dásom nem használna a gazdálkodásnak. Javasolta, hogy adjam be a felmondásomat ... Ezen elgondolkodtam, s beláttam, hogy nincs más választásom. — Érzett-e presztízs- veszteséget, amikor az elnöki tisztséget követően íőagronómusi beosztásba került? — Annyira nem, hogy amikor felvetődött az egyik vezetőségi ülésen, hogy egyetemet végzett szakemberre volna szükség, rögtön azt mondtam, bár a megjegyzést nem kimondottan nekem címezték, hogy ha úgy adódik, szívesen elvállalom az állat- tenyésztési üzemág vezetését. Nekem csak középiskolai végzettségem van ... Ha nem is hivalkodóan, de önérzettel emlegeti saját érdemeit. A szövetkezetnek két szakaszban volt elnöke: először 1958-tól 1962-ig, majd 1965-től ez év elejéig. Együttesen jó évtized. Annak idején, amikor idekerült, 20 ezer forintért vásároltak két rozoga tanyát Ezzel kezdték. E amikor másodszor is elvállalta az elnöki tisztséget, még mindig nem volt több 7—8 milliósnál a közös vagyon értéke. Mostanra ez megközelíti a 35 milliót. Tíz évvel ezelőtt Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült. S hivatkozik arra, hogy a járási hivatal mezőgazdasági osztályán is kedvező minősítést kapott. Igen, igen .. 1 Az ember hajlamos arra, hogy egy évtizednyi küzdelmes időszak eredményeivel ellensúlyozza a legutóbbi időszak kudarcait. Meg is tehetnénk, ha a bajokat csak a külső körülmények rovására írhatnánk... Ám a jogtalan tagsági részesedések szerint Nehéz József is, végzetes hibát követett el. Nem gondolta, hogy ez az eljárás törvényszerűen és előbb-utóbb visszaüt? Ez a kérdések kérdése! A válasz bizonytalan: — Nézze, egy-egy évben a pótlólagos részesedés nem volt olyan nagy ösz- szeg, hogy sikeres év esetén ne lehetett volna kigazdálkodni. Más dolog az, hogy egyik esztendő sem sikerült úgy, ahogyan szerettük volna... — Rendben van. De ez esetben vagy a zárszámadás, vagy a tervezés volt a hibás, esetleg mindkettő. — Lehetséges. De tudnia kell, hogy e kifizetéseket nem „bújtatva” csináltuk. Kérem, ez szabályszerűen keresztül „ment” a könyvelésen ... A járásnál minden esetben ellenőrizték. Ott hagyták jóvá a zárszámadást, a tervet is ... — Egyszer sem vétózták meg? — Egyszer sem. □Ej A történtek ellenére sincs okunk feltételezni, hogy Nehéz József egyedüli törekvése abban állt volna : szándékosan juttassa zsákutcába a Petőfi Tsz-t. Viszont azt a naivitást sem feltételezhetjük róla, hogy a pótlólagos részesedések kifizetésére pusztán csak az évenkénti „csodavárás” késztette volna. Részint kesébbről, másrészt többről van szó. A baj talán ott kezdődött, hogy — még 1967 végén — a több mint egymilliós „elfekvő” raktárkészletet úgy könyvelték, hogy az egyértelműen az eredményesség mutatóit javítsa. Annak megállapítása, hogy történt-e mérleghamisítás — akkor és a későbbiek során — nem a mi feladatunk, ám az enyhébb minősítésnek számító „mérzonyára indokolt. Csakhogy a könyvelés rejtelmeiben a szakemberen kívül más nem igazodik el. Ezért a vezetőség, a tagság, de az ellenőrző bizottság is á látszatot valóságnak fogadta el. Már csak azért sem tiltakozott a pótlólagos részesedés kifizetése ellen. Hozzászámítva természetesen azt a nagyon is emberi tényezőt, hogy saját közvetlen érdekei ellen senki sem szívesen emel szót, de még ha ezt meg is tenné, a nyomában kiváltódó „közmegvetést” már egyáltalán nem vállalja. De miért fogadták el a járásiak a Petőfi Tsz-ben meghonosodott gyakorlatot? önmagában is összetett kérdés ez. Jórészt ugyanazért, amiért a tagság: a zárszámadások kedvezőbb képet mutattak a valóságosnál. A nagy különbség az, hogy itt alkalom nyílt volna a valóságos helyzet idejében történő felderítésére, ráadásul ez még „zsebbevágó” érdekekbe sem ütközött volna. Miért nem tették tehát? Csak mulasztásból?... Nem! A kecskeméti járásban volt évek óta a legtöbb mérleghiányos gazdaság. Évente előadódott néhány látványos „fejreállás”. Megnyugodtak tehát a látszatban, hogy a városföldi Petőfi Tsz azok közé tartozik, ahol nagyjából rendben mennek a dolgok. Nem láttak tovább, csak addig, hogy a valóságos helyzet feltárása a pillanatnyi kellemetlenségeket szaporította volna. Hogy ez alapjában véve káros „struccpolitikában” mennyire volt része annak a ténynek, miszerint Nehéz József a két elnöksége közötti időszakban a járási tanács vb mezőgazdasági osztályvezetői tisztségét látta el, kideríteni szintén nem a mi feladatunk. A kudarcot előidéző pénzgazdálkodási gyakorlatot tehát kétfelől is lényeges elvárások szentesítették. De senki nem élt figyelmeztetéssel: „Emberek, ennek nem lesz jó vége”? A korábbi tsz-pártitkár, Rácz Pál részéről volt ilyen törekvés. Kifogásainak szakmailag is volt nyomatéiba : könyvelői képesítéssel rendelkezett. Csakhogy az amúgyis kis létszámú, ráadásul nem homogén összetételű alapszervezetet nem tudta maga mellé állítani. Szintén az anyagi érdekek esetleges „sérelme” miatt. Ez a helyzet gyakorlatilag azt jelentette: a párttagság nagyobb része is Rácz Pál ellen fordult, akinek állásfoglalása így nem kapott testületi megerősítést, ezért a párttitkárnak a tagság közötti érvelése, agitációja egykönnyen az áskálódás, az intrika látszatát keltette. S ezzel máris alap teremtődött az áldatlan személyi torzsalkodás kiéleződéséhez. Ez a folyamat a legbonyolultabb rétegződése az egyébként is kusza problémahalmaznak. Amilyen mértékben elszigetelődött Rácz Pál, úgy nyerte el a túlnyomó többség szemében a „nagy bajkeverő” nem éppen. megtisztelő címet — egyfajta látszat-demokratizmus jegyében. A tagsági és a járási elvárás kettős erőterében j nem a kibontakozást s°<?í- ' hanem az azt fékező i Foglalkoztatási alkalom o Ez a műhelycsarnok alig egyesztendös múltra tekint vissza Baján. A beruházással csaknem negyven embernek teremtett munkaalkalmat a Csökkent Munkaképességűek Vegyesipari Szövetkezete. A ktsz a helyi központú Finomposztó Vállalat számára végez itt bérmunkát. Az asszonyok eltüntetik a gyár anyagainak különböző szövési hibáit. Novemberben pedig újabb részleg gyakorolja be a keresztorsózást. a fonal szövéshez való elkészítésének gépi műveletét. (Pásztor Zoltán felvétele.) legszépítés” kifejezése bi- i tő, Ezüst tető a lakóházakon erők jutottak fölénybe. S ezt még olyan konzekvenciák is segítették, miszerint a torzsalkodás a gazdálkodás irányítását is kedvezőtlenül befolyásolta, tehát az ebből származó bajokat is a párttitkár nyakába lehetett varrni. Végül is a küzdelemből Rácz Pál vesztesen került ki, s az elmúlt év nyarán megvált a szövetkezettől. Távozása után azonban a megosztottság nem mérséklődött. A pártszervezet sorainak rendezésére is csak úgy volt mód, ha a gazdálkodás irányításában lényeges változások állnak be. E lassan érlelődő igény nyomán került sor ez év tavaszán az új elnök, Túri József megválasztására. Ami Rácz Pálnak nem, az Túri Józsefnek sikerült. A revizori vizsgálat személyes kezdeményezésére indult meg. Vállalta a drámai helyzet kialakulását, az őszi betakarítások kezdetének amúgyis kritikus időszakában. Az adott helyzetben ez volt a legkényelmetlenebb, de az egyedül tisztességes eljárás. Az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy ez személyes érdeke is volt: ha a helyzet feltárására csak év végén kerül sor, senki nem mossa le róla a látszatok talaján meggyökeresedő vádat, miszerint a Petőfi Tsz-t az ő egyéves elnöki tevékenysége tette tönkre. I 3. 1 A megerősödött pártszervezetben az elnök hasznos támaszra talált. És sorra mellé álltak azok a vezetőségi tagok, brigádvezetők is, akik egy évvel még Nehéz József mellett törtek lándzsát — Rácz Pál ellenében. Ki meggyőződésből — tévedéséből levonva a szükséges következtetést —, ki csak alkalmazkodásból. Az október végén megtartott közgyűlésen már a kibontakozást sürgető erők fölénye érvényesült. A közgyűlés egyhangúlag jóváhagyta a főagronómus távozását. Ez a dolog formai része. Tartalmilag azonban az a lényeg, amit az egyik felszólaló tsz-tag így fogalmazott meg: „Most nagyon kíméletlen beszámolót hallottunk. Korábban sokkal szebb szövegekkel traktál- tak bennünket. De ez a mostani jobban tetszik, mert a munkákkal még soha nem álltunk ennyire jól, mint az idén, a betakarításkor és a vetéskor. Azelőtt pedig mindennel el voltunk maradva.” A közös gondolkodás, olykor tépelődés jegyében tervezgették a gondokból való kilábolás útját. Nagyvonalú, de józan, reális elképzelések születtek a gazdálkodás megjavítására. A visszafizetési kötelezettség ugyan súlyosan érinti a tagságot, ezt azonban jórészt ellensúlyozzák a bérek régóta esedékes rendezésével. Annyi bizonyos, hogy a városföldi Petőfi Tsz jelenleg kritikus helyzetben van. De a kilábolásnak megvan az az alapfeltétele, hogy hosszú idő után először néznek szembe a meztelen valósággal, a szérv'tő, tehát hazug látszatok helyett. Hatvani Dániel
