Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-02 / 259. szám

971. november í, kedd 5. oldal IBLO CASALS MOÓR EMÁNUELRŐL: „Csodáltam tehetségét" Sűrűn olvasható mostanában az újságok hasábjain y Dél-Franciaországban, Prades városkában élő zta ember, nagy művész neve. Pablo Casals, a vi- jhírű katalán gordonkaművész — idős kora ellenére olykor személyesen vezényli El Pessebre, azaz A tzol című oratóriumát, a béke szépségeiről, áldásai- l daloló himnikus szerzeményét. Casals, aki szülő- zájára emlékezve gyakorta Pau-nak írja keresztne- t, ifjú kora óta küzdött az igazságtalanság, az erő­ik, a fertelmes háború ellen. A spanyol polgárhábo- ban a köztársaságiakat segítette, a vereség óta nem rt vissza szülőföldjére. Méltó életművet tüntetett ki az ENSZ nevében U lant főtitkár, amikor vasárnap átadta Pablo Casals- ik az „Egyesült Nemzetek a békért” elnevezésű anyérmet. A New York-i ünnepségen az idős mes- r maga vezényelte híres alkotását, az ENSZ-him- iszt. A gordonka utolérhetet- n művésze hét esztendő- ;1 ezelőtt járt utoljára udapesten. Akkori útiter- áben kecskeméti látoga- is is szerepelt. Nem ide­aként érkezett volna a írös városba. Gazdag pá- ’■afutása során több kecs- emétivel került kapcso­dba. A mai Wesselényi utcá- an született Moór Ernő­nél, a külföldön is jól smert zeneszerző és zon- oraművész, szűk baráti :öréhez tartozott. Lau- anne-ban ismerkedtek neg több mint hatvan sztendeje. „Már amikor lőször megpillantottam, negsejtettem, hogy olyan nuzsikus, akinek van mon- lanivalója.” Casals kérő­ére Moór bemutatta több kompozícióját. „Meggyő- '.ődtem, hogy rendkívüli ;mberrel találkoztam” — olvasható a spanyol mű­rész visszaemlékezései­oen. „Megismerkedésünk, valamiféle megrázkódta­tást jelentett számára és ismét komponálni' kez­dett ... Alkotóképessége Haydnéra vagy Boccheri- niéra emlékeztetett. Cso­dáltam tehetségét. Napról napra világosabban lát­tam, hogy Moór Emánu- elre minden túlzás nélkül alkalmazható a zseniális jelző. Foglalkozni kezdtem alkotásaival és nem kis fáradság után el is ér­tem, hogy olyan nagy karmesterek, mint Ni­kisek, Steinbach, Mengel- berg és mások műsorukra tűzték néhány művét Corredor Casalsról ké­szített könyvében hosszan elemzi a két muzsikus ba­rátságát és maga a most kitüntetett művész is hosszan ismerteti Moór Emánuel különös egyéni­ségét, a kivételes tehetsé­gét igazoló tényeket. A spanyol művész ma­gyarországi koncertjeit a valamikor Baján diákos- kodó Kun Imre szervezte. Casals szerette és tisz­telte Kodály Zoltánt. így vélekedik róla: „Kodály művei maradandó értékű­ek. Nagyon tisztelem Ko­dályt, aki maga az egysze­rűség, és aki mint ember is végtelenül rokonszen­ves.” Életszemléletükben, munkamódszerükben sok a hasonló vonás. Legyen a zene mindenkié — hirdet­te a tanár úr. Ennek a célnak érdekében szerve­zett szimfonikus zenekart és adott munkásoknak so rozatosan hangversenyt Barcelonában Pablo, a jó barát. Kodály, Casals já tékát hallgatva így örven­dezett. „Megint bebizo­nyult, hogy nem céhbelie­ké a zene, hanem a széles tömegek is megértik, ha valaki eléjük tudja vará­zsolni a szerző gondola­tait. elevenen, hamisítat­lanul. Ez volt hatásod tit­ka.” Mindketten nagy fon­tosságot tulajdonítottak az ifjú nemzedék nevelésé­nek, a pedagógiának. Hét esztendeje Casals egy egész napot szeretett vol­na eltölteni a Kecskeméti Ének-Zenei Iskolában, Ko­dály Zoltán társaságában, a magyar módszer tanul­mányozására. Fogadására készülve elhatároztuk, hogy elvisszük kedves vendégünket Moór Emá- nuelnek szülőházához is (amelyet sajnos még ma sem jelöl márvány tábla). Elkészült a látogatás rész­letes programja, amikor az utolsó pillanatban vá­ratlan szívrohama miatt Casals kénytelen volt le­mondani a kecskeméti utazást. Közeli 95. születésnapjára az itteni muzsikusok, tisztelői bizonyára elküldik jókívánságaikat az önkén­tes száműzetésben, szülőhazája közelében, termékeny csendben élő, dolgozó Casalsnak és beszámolnak ze­neoktatásunk szép sikereiről, így is emlékeztetve őt egy elmaradt, felejthetetlennek igérke-ő találkozásra. Heltai Nándor Helyiséggondok, anyagi nehézségek, munkaerő-vándorlás Vizsgálat a megye közművelődési intézményeiben A Pénzügyminisztérium Bács-Kiskun megyei Revi­zori Kirendeltsége és a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya a közelmúltban ösz- szegezte a közművelődési intézményekben végzett vizsgálat során szerzett ta­pasztalatokat. Közművelődésünk gond­jait és eredményeit jól tük­rözi az írásos beszámoló. ■ ■ ■ ■ Könyvtáraink különösen a kisebb községekben van­nak nehéz helyzetben. Csu­pán a minimális olvasóigé­nyeket képesek kielégíteni, mert könyvvásárlásra éven­te mindössze öt-húszezer forint között költhetnek. A szükséges, a könyvkiadás­sal lépést tartó támogatás évi 30 ezer forint lenne. A kényelmetlen helyiség, a hiányzó polcok miatt össze­Épül a Barátság II. kőolaj-távvezeték 1970. egyik május végi napján Cziráki József is ott ült annak a kis repülőgép­nek a fedélzetén, amellyel a Nehézipari Minisztérium és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szakembe­rei végigrepülték az ak­kor még csak tervek for­májában létező Barátság II. kőolaj-távvezeték nyom­vonalán. Az összesen 600 kilométeres utat — oda- vissza — másfél óra alatt tették meg. A fiatal, ak­kor huszonnyolc éves kom­munista gépészmérnök, mint az építés műszaki ve­zetője, feszült figyelemmel nézte azt a 300 kilométer hosszú, 20 méter széles, úgynevezett szolgalmi sá­vot, ahol többszázad magá­val dolgozik majd az elkö­vetkezendő, csaknem há­rom esztendőben. Tiszaszentmártontól — a szovjet—magyar határtól — hosszú az út Százhalom­battáig. Különösen gyalog, távol a „civilizált” világ­tól, szántóföldön, legelőn, mezőn, hideg esőben, forró napsütésben, térdig érő hó­ban, embert, gépet kínzó fagyban. Tiszaszentmárton­tól hosszú az út Százha­lombattáig, különösen gya­logosan, amikor meg kell küzdeni szinte minden mé­terért, meg kell küzdeni a természettel, a távvezeték útját keresztező utakkal, vasutakkal, folyókkal, csa­tornákkal. meg kell küzde­ni az anyaggal, gépekkel, de sokszor saját magunk­kal is. mentén földfelszínre került olaj határidőben, 1972. no­vember 7-én, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom évfordulóján megér­kezzék Százhalombattára. A távvezeték magyaror­szági szakaszának felépítésé­ben a nemzetközi kooperá­ciónak is nagy jelentősége van. A főbb munkahelye­ket, a vezeték építésének útját, 4 zászló, a Szovjet­unió, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és hazánk zászlaja díszíti. A Volga menti olajat szál­lító vezeték a Szovjetunió területén Uzsgorod térsé­gében ágazik szét, hazánk­ba Tiszaszentmártonnál lép be. Nem régen érkezett meg az első szovjet munkacso­port, amely később 50 sze­mélyre nő. Feladatuk az lesz, hogy a szovjet—ma­gyar határt képező Tlsza- szakaszon a folyó medré­be lefektesse a vezetéket. L. I. Najgyonov gépészmér­nök, a csoport vezetője el­mondotta: azt tekintik el­sőrendű célnak, hogy a Barátság II. kőolaj-távveze­téken a Szovjetunióból ha­táridőben meginduljon az olaj a testvéri Magyaror­szágra. A távvezeték magyaror­szági szakaszának 0-pont- jától 15 kilométerre épül Fényeslitkén a hatalmas ■ j fogadó- és szivattyűállo­A Barátság II. távvezeté- más. A négy, egyenként ken 1980-tól — amikor tel- 20 000 köbméter olaj befo- jes kapacitással dolgozik ! gadására alkalmas tartály- ma jd — évente 10 millió I b°l kettő már elkészült, tonna kőolaj érkezik a I A szivattyúk a Német De- Szovjetunióból. Ebből a | mokratikus Köztársaságból távvezetékből táplálkozik j érkeznek majd, s velük majd — részben — a száz- jönnek a német szerelők is. halombattai, de a Tiszai A vezeték vonalán több Vegyikombinátban felépülő új kőolajfinomító is, illet­ve az az új erőmű, mely­nek építését Leninváros ha­tárában már meg is kezd­ték. A beruházás nagysá­gát jól érzékelteti az 1 milliárd 200 millió forint, amelyet a Gazdasági Bi­zottság jóváhagyott a prog­ram megvalósítására, fon­tosságát pedig az is jelzi: a KTSZ védnökséget vál­lalt, hogy a távoli, Volga helyen automatikus ve- zénylésű tolózárakat építe­nek be, amelyeknek elké­szítését a különböző cseh­szlovákiai vállalatok vállal­ták. Az egyik legnagyobb munkaterületen, a fényes- litkei szivattyúállomás megépítésén a külfödi part­nereken kívül közel tíz gozik. Ennek az objektum­nak a határidőben való üzembe helyezése az egész távvezetékprogram feladata. kulcs­I A Barátság II. magyar- országi szakaszának építé­se 1970. júliusában kezdő­dött, csővezeték építésére 1971. januárjától került sor. A Kőolajvezeték Vállalat dolgozói azóta nagy utat jártak be. A speciális te­hergépkocsikkal rendelkező csőszállító részleg már bú­csút mondott Szabolcs és Borsod megyének és Heves tájain gondoskodik arról, hogy mindig megfelelő mennyiségű cső álljon a nyomukba igyekvő részle­gek rendelkezésére. A he­gesztők népes csoportja a 600 milliméter átmérőjű csövek „összevarrásával már a 200. kilométer felé közeledik. Nyomukban vo­nulnak a nagy teljesítmé­nyű árokásógépek, az ön­járó szigetelő gépkomp­lexumok, és az árokba fek­tetett csöveket betakaró dó­zerek csoportja. A Barátság II. kőolaj-távvezetékből a határtól a Keleti-főcsator­náig, Tiszaszentmártontól Tiszavasváriig 84 kilométe­res szakasz már elkészült, végleges helyére került--------■-------­A kőolaj-távvezeték épí­tése természeténél fogva vándorélet A vállalat min­dent megtesz annak érde­kében, hogy a nehéz mun­kát végző, otthonuktól, csa­ládjuktól távol dolgozó szakemberek megbirkózza­nak feladatukkal. Ez a ke­mény munka kemény em­bereket kíván, csak az ma­rad meg közöttük, aki ké­pes megfelelni ezeknek a magas, a közösségi élet ál­tal emelt követelmények­nek, a vándorélettel együtt­járó nehézségeknek. A ve­zeték építői többszörösen is vándoréletet élnek. Ván­dorolnak az otthonuk és a munkahelyük között és — ahogy haladnak a munká­val — szinte naponta vándorolnak földrajzi és emberi céljaik felé. Ponto­san emlékeznek a napra, a dátumra, amikor elindul­tak Tiszaszentmártontól és pontosan tudják, hogy egy esztendő múlva Százhalom­battán fogják ünnepelni a Volga menti olaj zéséí. O. J. zsúfolt állomány és a szű­kös választék érthetően csökkenti az olvasók táborát. Természetesen számos jól ellátott intézményről is megemelékezik a jelentés. Többek között Bácsalmás nagyközségi tanácsát illeti dicséret; csaknem nyolc­vanezer forintos támogatá­sának eredményeképpen gazdag, sokszínű folyóirat- és könyvállomány várja az olvasókat. ■ ■ ■ ■ A művelődési otthonok eredményes munkájának egyik fő akadálya a főhi­vatású népművelők nagy­arányú állásváltoztatása. Az utóbbi másfél év alatt az igazgatók és függetlení­tett előadók mintegy ötven százaléka „kicserélődött”. ötvenhárom tiszteletdíjas intézményvezető dolgozika községekben, csupán hét olyan helyiség akad, ahol a termelőszövetkezet anya­gilag is hozzájárul fizeté­sükhöz. ■ ■ ■ ■ A beszámoló külön fog­lalkozik Bács-Kiskun me­gye ifjúsági klubmozgal­mával. Ez évben 123, a fia­talság azonos érdeklődésű csoportjait egyesítő közös- ség tevékenykedik a műve- seket. lődési intézmények célsze­rűen kialakított és beren­dezett helyiségeiben. Hasz­nosan dolgozik az év ele­jén alakult 28 filmbarátkor is. A megyei filmtár állo­mánya az utóbbi öt évben több mint ötszörösére bő­vült, és az ismeretterjesztő előadások szervezői sűrűn igényelnek filmet szemlél­tető eszközként. ■ ■ ■ ■ Az eredményes munká­hoz elengedhetetlenül szük­séges anyagiakban művelő­dési intézményeink nem bővelkednek. Sok helyütt kényszerülnek bálok, lako­dalmak. mulatságok rende­zésére. Ezek bevételei nél­kül veszteséggel „gazdál­kodnának”. A megyei múzeumok szinte kivétel nélkül he­lyiséghiánnyal küszköd­nek. Anyaguk nagy ré­sze raktárakban hever, és a közönség legfeljebb csak alkalmi kiállításokon lát­hatja az itt őrzött tárgya­kat. akkor is korszerűtlen tárlókban. A tapasztalatokat össze­gező vizsgálati jelentés alapján a megyei tanács művelődési osztálya meg­teszi a szükséges intézkedé­P. M. Az ebihaltól a kocavadászig A hitványságot, rosszal­lást, értékteleséget, hely­telenítést, lekicsinylést nyelvünk összetételek bi­zonyos előtagjaival is ki tudja fejezni. Köznyel­vünkben sok ilyen szó van, a régi és a népnyelv pedig különösen gazdag ilyen összetételekben. Vizsgáljuk meg most az állatnevek lekicsinylő sze­repét. A hitvány, huncut jelen­tésű ebadta szavunkat mindenki ismeri. Ma már nem is eredeti jelentésé­ben, hanem enyhe károm­kodásként használjuk. Ré­gi nyelvünkből sok ha­sonló összetételt idéz­hetünk: eblelkü, ebanyájú, ebszülte. Csokonai Tempe- főjében ebellette rossz né­metjének nevezik Betrieger német nyomdászt. Ugyan­ezt a rosszallást kifejező szemléletet tükrözi ez a is gyomnövény neve, a kutyaszilva pedig olyan fát jelent, amely semmit sem terem. A mérgező és gyomnö­vények, valamint a rossz indulatú bőrbetegségek ne­vének előtagja nagyon sok­szor a farkas. Az ilyen ösz- szetételek a kártékony far­kas iránti megvetést tükrö­zik. A növénynevek közül idetartozik a farkasalma, farkasfű és farkasgyökér (mind mérgező gyomnö­vény), a nadragulya jelen­tésű farkasbogyó és far­kascseresznye. A bőrfarkas, a fekélyes bőrbetegség neve­ként megemlíthetjük a far­kasseb, a farkasbetegség és a farkasfene összetétele­ket. A bagolynak is lehet becsmérlő jelentése az ösz- szetételekben. Talán azért, mert a nép felfogása sze­rint a bagoly mint éjjeli közmondásunk is: Ebül! állat félelmetes, rossz ma­szerzett jószág ebül vész. j dár. A bagóhiten élés nem Minha csak az „egyik eb,! törvényes házasságot jelent másik kutya” közmondá- (a bagó itt a bagoly egyik sunkat akarnánk igazolni, az állathívogató szóból ke­letkezett kutya előtagú ösz- szetételeink közül soknak van lebecsülő jellege: ku- tyasziilötte, kutyatartotta, kutyateremtette. Mivel a régiek hite szerint az ördö­göknek is nevezett boszor­kányok néha kutya képé­ben sanyargatták az embe­reket, az ebadta egy tőről sarjadt az ördögadtával és a kutyateremtettével, és mindegyikük eredeti jelen­tése a nagyon lebecsmérlő alakváltozata). A bagoly- tüdö aszalt gyümölcsöt je­lent. A bagószemre hatá­rozószónak „találomra, mérték nélkül” a jelenté­se. A pipamocsok jelentésű bagolyhús tréfás szemléle­tű összetétel, kialakulásá­ban a bagónak is szerepe lehetett. Az állatoknak, főként az állatok nőstényének a ne­vével magával is kifejez­hetünk lenézést (barom, szamár, liba, tehén). A nős- ténydisznó jelentésű koca boszorkányfajzat lehetett, leértékelő összetételekben is A régi és a népnyelvben megtalálható, a régi nyelv- a kutya előtag értéktelen ben gyakrabban, mint a és gyomnövények nevében maiban. A kooavadász köz- többször előfordul. 1774- (ismert szó, sőt talán a kő­ben ,,a legártalmasabb cadohányos is az. Régen dudvák” között említik a j volt kocaszónok szavunk is. kutyafüvet. A kutyabogyó 1 Kiss István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents