Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-26 / 280. szám
S. oldal 1971. november 26, péntek A létminimum alatt Tűnődés a félegyházi szegényekről A még nem egészen magatehetetlenek igyekeznek egy kis alkalmi munkára, jövedelmre szert tenni. Ta- pasztást, meszelést vállalnak, locsolást és söpröge- tést a mások udvarában, sírgondozást a temetőben, tanyákra szegődnek jószágot őrizni, vagy néhány napra afféle „mindenesnek”, amíg a gazda távol van. Akik bírják ősz táján kukoricát törni is elmennek, akadnak, akik megrendelésre tarhonya- és lebbencstésztát gyúrnak, esetleg ágyneműt, vagy más efféléket foltozgatnak. Pénzbeli fizettséget többnyire nem is kapnak, megelégednek az ott elfogyasztott és az útravalóul kapott élelemmel. A kissé leleményesebbek ócska holmikkal sáfárkodnak a zsibpincon. vagy kisded kupeckodással tesznek szert csekélyke haszonra: a kora hajnalban vásárolt csirkét néhány órával később pár forintos felárral adják tovább. Vannak néhányan, akik állami gondozott gyermekek tartását vállalják, méghozzá elmefogyatékosokét, mivel azok után magasabb díjazás jár. Kiskunfélegyháza mai szegényeinek életmódja a hajdaniakétól nem sokban különbözik. Két lényegi különbség van mégis: a mostani számarány töredéke a felszabadulás előttinek, s a szószerinti éhhalál réme a legelesettebbeket sem fenyegeti. Hajdan tele volt jVelük a város, most két- riárom kis mellékutcában elférnék, az alpári köves- út közelében elterülő la- pályos, ingoványos részen, ahol száraz években is vizesek a házfalak. Ez a „slum” — ahogyan a szociológusok nevezik a nyugati városok prolilakta, zsúfolt negyedeit. Nem cigányokról van szó, akadnak ilyenek is az Üj Élet utcában — évekkel ezelőtt a város ide építette a putriknál jóval komfortosabb szoba-konyhás cigánylakásokat —, de többségben a társadalmon örökösen kiverekedtek elaggófélben levő nemzedéke hordozza a nyomorúság keresztjét. It‘ élnek — vegetálnak — a Perczel utca és a Körösi Csorna utca alacsony, vertfalú, vedlett vakolatú házaiban, a tenyérnyi ablakok mögött, s legtöbbjüknek a viskó még csak nem is a saját tulajdona. Van, ahol a „főépületet” az alig módosabb tulajdonos foglalja el, s a bérlőnek már cs^k hátul, a haidani disznóólban jut hely. Akadt korábban egy-két szerencsés. akinek lakása, azaz putrija beleesett valamilyen közcélú kisajátításba s íav bérh^zban kanott lakást, a többség azonban ilyesmiben sem reménykedhet. A város errefelé is elvezette a villanyt, de az itteni házak zömében továbbra is petróleummal világítanak. A félegyházi boltokban kelendő, ezért gyakorta hiánycikk is a petróleum. A repedezett falak mögött csak elnyűtt, rozoga zsellérbútorok találhatók. És a legszükségesebb ruhaneműek. A szegénységnek is megvannak a maga fokozatai, átmenetei. Különben a hivatali segélyezés rendszere is „rangsorolásra” késztet. Alkalmi és rendszeres segélyt jelenleg 350-en kapnak. Közös jellemzőjük az, hogy nyugdíjra nem jogosultak és állandó munkahelyük sincs. Felerészben az alkalmi segélyezettek közé tartoznak, ezek évente 4—5-ször kapnak egyenként 200-tól 500 forinig terjedő összeget. Tizennyolcán vannak közöttük sok- gyermekesek. (Családonként a négynél több gyermek számít soknak.) Huszonnyolcán vannak a tanyán elő,, magukra hagyatottak. Tizenkilencen a cigányok. A többiek egyszerűen „csak” szegények és idősek. Hogy felnőtt gyermekeiktől kapnak-e támogatást? Csak alkalomszerűen és minimális összeget. A kívülrekedtek, a mindig csak alkalmi munkából élők gyermekei ma sem tartoznak a jómódúak közé. Rendszeres segélyt 170-en kapnak a tanácstól. Ez év közepétől havi 350 forintot. Azelőtt ez is kevesebb volt, két éve például csak 250 forint. Az emelést a város többletbevétele tette lehetővé, amelyből a tanács pótlólag a segélyezési alapra „vitt át” 187 ezer forintot. Az emeléssel együtt a segélyezettek számát is csaknem a kétszeresére növelték. De így is 23-an várnak rendszeres segélyre, s csak olyan mértékben sorolhatnak be, amilyen ütemben a mostani segélyezettek kihalnak. A rendszeresen támogatottak egyébként olykor rendkívüli segélyt is kapnak — 3— 500 forintot évente, továbbá az ősz eleién 500 forintot tüzelővásárlásra. mint mondja, attól is függ, hol él az ember. Tanyán például könnyebb, mert ott még a téli tüzelőt is össze lehet szedegetni. Gallyakból, másféle növényi hulladékból. De véleménye szerint 600 forint volna az a legkisebb összeg, amelyre még emberhez méltó életet lehetne alapozni. Ez a vélekedés még akkor is megszívlelendő, ha tényként állapíthatjuk meg, hogy a segélyezettek nem csekély hányada az alkohol oltárán is áldoz. Ebben az életformában az ital egyértelműen a menekülést jelenti. Az életenergiából sem a bűnözésre, sem az öngyilkosságra nem futja. Nincs dráma, mint ahogy távlat sincs, csak mélységes belenyugvás van. Szellemi fogyatékosággal felérő beszűkült tudat. Vannak mellesleg valóságos szellemi fogyatékosok is — tizenöten. Nagyjából ennyien vannak a munkát végezni nem tudó testi fogyatékosok. Hiába fizetünk, ha nem bízunk... A munkás — akit az igazgató hívatott, — kissé félszegen lépett be a párnázott ajtón. Köszönt, megállt az íróasztal előtt és várt. — Foglaljon helyet. Szálai elvtárs — mondta az igazgató a fotelre mutatva és maga is a kis asztalhoz telepedett. — Azért hívattam, mert szeretném, ha maga venné át azt az új francia marógépet, amit néhány nappal ezelőtt kaptunk. Speciális . gép, nagyon drága és tudja nem szívesen bíznánk akárkire. Árra gondoltunk: maga ért is hozzá, meg vigyázni is tudna rá. Kiválasztani a legalkalmasabbat A Szalai elvtársnak szólított munkás kissé elvörösödött a váratlan elismeréstől, aztán csendesen csak ennyit mondott: Hát, ha bíznak bennem, igazgató elvtárs... Véletlenül szem- és fültanúja voltam a beszélgetésnek. Megtudtam, hogy két éve, minden értékes új gépre kiválasztják a legalkalmasabb munkást és az igazgató, vagy a főmérnök személyesen bízza meg a gép kezelésével, gondozásával. Az eredmény: azóta az új gépeken nem volt hanyagságból eredő géptörés, sőt a gépek olyan ápoltak, mintha most kerültek volna ki a gyárból. Lélektani ráhatás A CSÖPI ÁRUHÁZBAN bébitől a felnőttig minden őszi—téli gyermekruházati cikket nagy választékban megtalál előzákenv kiszolgálás mellett. Vásárlásával mielőbb keresse fel a CSÖPI ÁRUHÁZAT, Kiskunfélegyháza, Szabadság tér 5. 2623 Még két kisebb csoport tartozik a szegénységiben tengődök táborához. Százhárom tsz-járadékos kap havi 100 forint kiegészítést. Ezek jó része is egyedülálló, idős ember. Vannak továbbá rokkant „leszázalékoltak”, akiknek azonban nincs meg a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejük, s a megyétől kapott külön ellátmányból segélyezik őket. Ilyenek 25-en vannak. A legalacsonyabb özvegyi nyugdíj 430 forint. A rendelet szerint ez lehetne a rendszeres segély felső határa — ha a városnak több pénze volna. De még ennyiből is mire telne? Nem sokkal többre, mint a mostaniból. Rántottlevesre, tarhonyára, olcsó tésztafélékre, vasárnaponként kényszervrgott húsra, mustárral vagy gvüm'P csízzel megfent kenvén-e End^e Sá-d'-né. városi szociális előadót, arról faggatom: szerinte hol húzódik a létminimum határa. Mint sokan mások, ő sem tud non tos választ adni. Mert, Igazából nem tudom, hogy mit is lehetne értük tenni. A város anyagi lehetőségei korlátozottak. A gazdaságoknak, vállalatok- I nak a saját dolgozóik, sőt j nyugdíjasaik érdekében is bőven van mit tenniük. Szociális-kulturális alap, lakásalap, hozzájárulás óvoda és bölcsőde építéséhez — nem gond a pénz hovafordítása. Egyedül talán a reprezentációs alapról meditálhatunk. Félegyházi viszonylatban a kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek. vállalatok, intézmények ilyenfajta fel- használásai legalábbis százezreket tesznek ki. Ha ezeknek csak a fele jutna az elesettek támogatására.. S cs'inán olyan áron, hogy az eddigiekhez képest feleannyi potyabor és potyakonyak jutna a poharakba. Erről még akkor is érdemes elgondolkodni. ha tudjuk, hogy a világon sincs olyan segélvem-u rendszer, amely lépcsőül szolgálhatna az itt leírt életformából való kiemelkedéshez. Ebből az életformából csak kihalni lehet. Hatvani Dániel i Nemrég olvastam egy tanulmányt Nyugatnémet üzemi pszichológusok készítették. Arról szólt, hogy a frankfurti üzemekben hosszú évek vizsgálatai során bebizonyosodott: az igazolatlan hiányzók és a néhány napos betegek 90 százaléka azokból kerül ki. akiknek semmilyen felelős beosztásuk, vagy fontos feladatuk nincs a gyárban. Akik tudják, hogy fontos, felelősségteljes munkát végeznek és távoliét esetén nehezen pótolhatók, azok csak nagyon ritkán hiányoznak; ha betegek, akkor sem mennek szívesen betegállományba, inkább dolgoznak, lábon hordják ki a kisebb betegséget, mert érzik a felelősséget Ezeket a tapasztalatokat felhasználva, az üzemi igazgatóságok arra törekszenek, hogy minél több munkást győzzenek meg tevékenységének, beosztásának fontosságáról. Nyilvánvaló, hogy a kapitalista társadalomban e lélektani „fogások” tőkés érdekeket szolgálnak. De ezek nálunk is — szocialista közösségben — egyéni és társadalmi szempontból egyaránt hasznosak, értékesek lehetnek. Nagyon fontos az anyagi ösztönzés; mindenkit érdekel a pénz, a fizetés, a prémium. Viszont hiába fizetünk meg valakit, ha nem bízunk benne, ha úgy érzi, hogy a munkája nem fontos. Aki tudja, hogy nem számítanak képességére, tehetségére, őszinte odaadására, nem értékelik tevékenységét, az előbb-utóbb kedvetlenné, közömbössé válik és hanyag munkát végez. A vé'emény kölcsönös Pártunk az utóbbi évtizedben megteremtette, kialakította a bizalom légkörét. Az emberek azonban, az általános bizalom légkörén belül, szívesen veszik azt is, ha a munkahelyükön, az üzemben, termelőszövetkezetekben, hivatalokban és egyéb intézményekben is bíznak bennük^ Ha nemcsak politikailag tekintik őket megbízhatóknak, hanem bíznak bennük úgy is, mint emberben, munkatársban. Az a vezető, aki bízik munkatársaiban, beosztottjaiban, konkrét és felelősségteljes feladatokat ad nekik, meghallgatja és felhasználja véleményüket, mindenekelőtt maga látja hasznát okos munkamódszerének. Tapasztalja, hogy a bizalom kölcsönös. A bizalom nemcsak a felelősséget növeli, nemcsak munkakedvet ad az embereknek, hanem erőt is. Gagarin, a világ első űrhajósa mondta egyszer a bátorságát csodáló újságMennyit ér az ember? Hozzászólás Érdeklődéssel olvastam a Petőfi Népe november 19-i számában a „Mennyit ér az ember” című cikket, amit Sz. P. írt a lapnak. Reagálásomat nem kritikának szánom, de a cikk olvasása rengeteg gondolatot ébresztett bennem. Az említett írás mondanivalója röviden az, hogy az emberek a környezetükben levő, a cikkíró szavaival élve „pénzespalit”, a jó anyagiakkal rendelkezőt bizonyos tekintéllyel, köztisztelettel veszik körül. Holott — magyarázza a cikk — a közvéleménynek egészséges megítéléssel a tényleges emberi értékeket kellene tiszte'nie. Példával is érzékelteti a cikkíró, hogv vY>|1*Qr,t rendit G'TV a pályaudvaron érv jól öltözet*' e’egórs világfi, mn'd egy K’váló dolgozó jelvényt viselő mun^sember információt váró kérdésére A példa jó. az egész cikk azonban szúvölkúHik világos magyarázatokban. Kategorikusan kijelenti Sz. P., hogy a pénz, a jómód önmagában ne adjon rangot, tekintélyt senkinek. Pedig a pénznek, a jómódnak mindig tükröznie kell valamit a tulajdonosáról — ez már az én véleményem —, és itt meg is állnék egy pillanatra. Véleményem szerint adjon rangot, tekintélyt a több pénz,-a jobb anyagi körülmények közti életmód, de az az illető jól végzett, komoly szellemi, vagy fizikai munkájának elismeréséből, társadalmi elismeréséből adódjon. A cikk talán akaratlanul is azt bizonyítja, hogy sajnos, nálunk az utóbbi időben a pán/esség, a jó mód nem. minden esetben a i munkából származik, és ezért nem érdemel mindig ! elismerési 1's'tele*et. És ez baj. Ha egv kicsit boncolgatjuk a kérdést, azt látjuk, hogv a javak igazságos. szocialista elosztásával még közel sem állunk ott, ahol kellene, és talán az utóbbi időben mintha ki csit még rosszabbodott volna a helyzet. Ez morálisan romboló hatású! Romboló hatású egy olyan jóérzésű dolgozó ember számára, aki látja, hogy — a példa kedvéért — ő mondjuk egy felsőfokú képzettséggel rendelkező, felelős beosztású személy, de életvitel szempontjából közelében sem jár egy gebines kocs- márosénak. Vagy egy kevesebb végzettséggel, szakmai tudással, rátermettséggel, gyakorlattal rendelkező olyan dolgozónak sem léphet nyomába, akit a nagybácsika, a jól futó haver, a központi vagy a tröszti patrónus helyezett hozzájuk És mindaddig üres erkölcsi szólamokkal állunk szemben, amíg ezt és az ez elleni küzde’met komolyan, országosan és társadalmi méretekben fel nem vesz- szük. Cz. A. Kecskemét íróknak: Sohasem lettem volna képes arra, amit megtettem, ha nem éreztem volna, hogy bíznak és hisznek bennem azok, akik e rendkívüli feladat végrehajtására kiválasztottak. Sz. P. Az IKV figyelmébe Egy ház- kés pausz Többek nevében teszek szóvá olyan bosszúságot, amelyet köi-nyen lehetne orvosolni. Közismert, hogy a Kecskeméti Ingatlan «tezelő Vállalat nem olyan gazdag, hogy a kezelésében levő minden egyes hóihoz önálló házmestert alkalmazzon. Ésszerű az a megoldás, hogy ahol kevesebb lakó van, egy házmesterhez több ház is tar tozik. Közismert az is, hogy mi:, den család rendelkezik kapukulccsal, így éjszaka i. zavartalanul közlekedhetnek a házak lakói. Megszoktuk már azt a rendet is, hogy a házmester este 10 órakor bezárja a házak kapuját, azután nyugovóra tér. Előfordul azonban, hogy a lakókhoz kapuzárás után váratlanul vendégek vagy rokonok jönnek, akik nem laknak a házban. A kapu zárva van és mit tesz ilyenkor az éjszakai látogató? Először is megzörgeti a kilincset, majd jól megrázza, vagy rugdos a a kaput. A sikertelen kísérletek után a kapuhoz legközelebb lakók ablakán zörgetnek be (természetesen jó erősen). Gyakran teljesen i meretlen személyek, olykor részegek, s durván követelik, hogy engedjék be őket az általuk megnevezett családhoz, vagy személyhez. Mit lehet tenni ennek megakadályozására? Többféle variációt tudok elképzelni, amelyeket nem én találtam ki, és helyenként már alkalmazzák. Fel kellene szerelni min den családnak hozzájuk szóló csengőt, bár tudom, hogy ez költséges dolog. Van errv rrásik, szintén nem új mód* minden ház kapuján helyezzenek el táblát, melyen ki van írva, hogy hol lakik a házmester. Ez utóbbi olcióV> megoldás az előbbinél, de a szóbanforgó házak közül ke < vés helyen látok ilyent. Az t is lehet, hogy a házmester megkapja az elhelyezendő táblát- csak még nem tette fel a kapura. Nem tudom, ki követte el a hibát, de tény, hogy tűrhetetlen a lakók éjszakai nyugalmának megzavarása, és ezen feltétlenül változtam kell. Februárban múlt egy esztendeje: gázt vezettek be a lakásunkba, amit nagy örö rímel fogadtunk és a vele járó felfordulást már régen el is felejtettük volna... A ia- ká okát részben a kivitelező, részben a lakok hozták rendbe belül, de az udvaron levő külső bontásokat raég ma sem állították helyre. A gázcsöveknél kibontott vagy megsérült falakat sok helyen úgy hagyták, s néhol nagy lyukak tátonganak. A földben vezetett csövek helyén felszedett kerarritköveket még a mai napig sem rakták viasza. A munka nem tartana tovább egy-ket napnál néhány szakembernek. Gondolom, ehhez hasonló hiányosságok másutt is találhatók, de érthető, hogy bennünket elsősorban a írni 1- fA 4^ r--’ ""«Wi lakótársam bízott meg ennek szóvátételével. Remélem, hogy a szóbanforgó hibákat mielőbb kl^vftjék. -érr’—"- ket orvosolják és boss/tVág he! vett •a Nagykőrösi utca ?í. szá a alatti házban. — m — c Keresse a betűket! Ma könnyű feladványt ad'ink: Megfejtéséhez rejtvényiskolánk 2. pontja ad segít- ó cy
