Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-26 / 280. szám
I oldal 1971. november 86, pénte% Hely a mezőnyben Manapság sűrűn hivatkozunk a nemzetközi össze hasonlítás tényeire. s a törekvést. amely — ha olykor pontatlanul is — fejlődésünket, teljesítményeinket a nemzetközi egybevetés mércéjével próbálja minősíteni. üdvözölni kell. Nem könnyű feladat azonban országok fejlettségi színvonalának megbízható, tárgyilagos összehasonlítása. A műszer, amely ezekhez a vizsgálatokhoz rendelkezésre áll — a nem zetközi statisztikai adatsorok — olykor pontatlanul tükrözik a valóságot, Íriszen országonként és országcsoportonként eltérőek a statisztikai fogalmak, illetve azok alkalmazási módozatai. A legérzékenyebb mérce Mégis, bármily bonyolult a nemzetközi mezőny valósághű féltérképezése, nem tekinthetünk el tőle, mert a napi feladatok meghatározásához csakúgy, mint a távlati tervek kidolgozásához, feltétlenül szükségünk van e térkép irányjelzéseire. Egy-egy ország gazdasági fejlettségét egész sor tényezőből vezetik le a szakértők; ilyen mérce például a termelés, a termelékenység, a fogyasztás, sőt, néhány alapvető termék — például: műanyag, papír stb. — egy főre jutó felhasználási szintje. E sokrétű, szövevényes összehasonlítási mutatódzsungel többé-kevésbé megbízhatóan kifejezhető egyetlen adattal is. amely sűrítve tükrözi a részleteket: ez pedig az egy főre jutó nemzeti jövedelem. Különböző vizsgálódások egybehangzóan arra az eredményre vezettek, hogy — 1970. évi adatok szerint — az egy főre jutó nemzeti jövedelem hazánkban hozzávetőleg 800 dollár. Ha mármost ezt a tényt a nemzetközi mezőny adatsorába illesztjük, kitűnik, hogy Magyar- ország gazdasági színvonala, világméretekben összehasonlítva, közepesnek ítélhető. Ez ismét csak igazodási körvonalakat rajzolva — azt jelenti, hogy a világ lakosságának mintegy a negyede-ötöde él nálunk gazdaságilag fejlettebb, és háromijegyede-négyötöde fejletlenebb színvonalú országban. Más oldalról megközelítve: a gazdasági fejlettségben előttünk járó országok egv főre jutó nemzeti jövedelme két-három- szorosa a miénknek, míg a világ országainak többségében a mi színvonalunk felét, negyedét ha eléri az egv főre jutó nemzeti jövedelem mutatója. A növekedés üteme Érdemes e számokhoz hozzákapcsolni azokat a megfigyeléseket is, amelyek a már elért szint előzményeit — a növekedés dinamikáját — érzékeltetik. Erről szólva természetesen nélkülözhetetlen a hosszabb távú múltba pillantás is. hiszen a fejlődési adatsorok csak így érzékelhetők. Nos, a két háború között a növekedés évenkénti üteme mintegy 1.5 százalék volt; azóta ennek az ütemnek hozzávetőleg a háromnégyszeresét érjük el. Ha az utóbbi két évtizedet vizsgáljuk. a nemzeti jövedékiem évenkénti emelkedése 5.6 százalék volt; azonos időre számítva Ausztria megfelelő aránvszáma ennél alacsonyabb: 5,3 százalék. A fejlődés középmezőnyében elfoglalt hely körvonalazódik az ipar nemzetközi összehasonlító adataiból is. A Központi Statisztikai Hivatal egyik ilyen összehasonlító elemzése 35 ország adatsorait tekintette át, s kitűnt, hogy hazánk az egy főre jutó ipari termelés szempontjából is középen helyezkedik el. (Ez a mutatószám nálunk hozzávetőleg azonos a finn és az olasz adattal, s ha figyelembe vesszük a háború utáni startvonalat, ez önmagában is jelzi erőfeszítéseink eredményeit, az iparfejlesztés sikereit.) Jobb beruházáspolitika Az ipar színvonaláról szólva ismét utalnunk kell a növekedés dinamikájára, tehát a fejlődési grafikonvonalak egybevetésére. Nos. iparunk 1950 és 1967 között évenkénti átlagban mintegy 10 százalékkal növelte termelését, s ha ehhez hozzátesszük. hogy a gazdaságilag fejlett országok azonos időszakra számított ipari növekedése évi 5 százalék körül volt. fejlődésünk gyorsasága nem érdemel rossz osztályzatot. A nemzetközi összehasonlítás adatsoraiból — az alapvetően jó irányú tendenciákon tűi —. természetesen azok a feladatok is kiolvashatók, amelyekre a következő esztendőkben erőfeszítéseinket összpontosítjuk. Ebből a szempontból elsősorban arra a követelményrendszerre kell utalnunk, amely mostanában egész gazdálkodásunk középpontjába kerül: a jobb beruházáspolitikára. A nemzetközi adatok arra mutatnak, hogy magas nálunk az egységnyi nemzeti jövedelemre jutó felhalmozás, beruházás. Ez még akkor is figyelmet érdemel, ha hozzátesszük, hogy — hosszútávú nemzetközi megfigyelések szerint —, magas eszközigényesség jellemzi általában az iparfejlődést megalapozó országokat. Tanulságos és feladatainkra figyelmeztet a termelékenység határainkon túli szintjének vizsgálata is: egy nemzetközi elemzés, amely Európa 24 országát hasonlította össze, azt bizonyította, hogy a termelékenység növekedési ütemét tekintve Magyarország mindössze a 14. helyet foglalta el (miközben a termelés emelkedési dinamikájában az előkelőbb 9. helyre került.) A nemzetközi összehasonlításnak ez a változatos rajza csupán érzékelteti, mennyire nélkülözhetetlen eszköze előrehaladásunknak a világméretű verseny- mezőny folyamatos áttekintése, értékelése. Természetesen ag is, hogy a mezőny összegező adatai sok részlet tényből kerekednek teljessé — ezeket pedig a vállalatoknál, a gazdálkodás hétköznapjaiban .. „írják”. T. A. Újítók telepe A százötvenes létszámhoz viszonyítva több tucatnyi újítás és ésszerűsítés bevezetése nagy dolog. Ennyi embert foglalkoztat a Kalocsavidéki FűszerA község élelmiszeripari telepén a „szocialista* üzem” cím elnyeréséért dolgoznak. Az átlagéletkor mindössze fél esztendővel haladja meg a húsz évet. A száraz paprikát válogatják az asszonyok. A háttérben tisztító és osztályozó berendezés látható, amelyet egy régi cséplőgép átalakításával nyertek a miskei telepen. (Pásztor Zoltán felvételei) paprika és Konzervipari Vállalat miskei telepe, ahol ennyi ötlettel járultak hozzá a dolgozók a termelés hatékonyságának növeléséhez. Közöttük is kiemelkedő rangot szerzett meg a Petőfi neVű szocialista brigád. Egyik legnagyobb horderejű újításuk az a berendezés, amely gépesíti az eddig kézzel végzett paprikacsi- pedést. Miskén szeptember közepén kezdték el a paprika féltermékek szárítását és tisztítását. December közepére 400 vagonnyi árut dolgoznak fel. Ezenkívül nyolc-tíz féle főze- lékkonzervet és savanyúságot is gyártanak. Mivel korábban hiány mutatkozott a csemegeuborkából a piacon, az idén megkétszerezik a tavalvi hatvan vagonos termelésüket. A fiatalok a háromnegyedéves tervüket hét százalékkal teljesítették túl. Ezzel az eredménnyel, amihez a közben meghonosított újítások is hozzásegítették őket, méltán tiszteleghetnek a KISZ közelgő VIII. kongresszusa előtt. H. F. Czakáll János, a Bács- ^ megyei Állami Épí tőipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkára. A funkcionáriusok egyike, akit igen sokan ismernek a megyében. Ma több mint négyezren dolgoznak a vállalatnál — „a szervezettség 85,4 százalékos” tartja kötelességének azonnal megjegyezni s — mennyi-» építő fordult meg a Bács megyeieknél, menynyien mentek nyugdíjba, s hány fiatal neveltjét hívták el különböző politikai, gazdasági tisztségek betöltésére, mióta... — Mióta is dolgozik a szakszervezeti mozgalomban? Két évtizede, ha jól tudom? — kérdezem tőle a szakszervezeti titkári iroda kis szögletében, ahová félrehúzódtunk. — Nem húsz, huszonöt éve már. S hogy elejét vegye a további kérdezősködésnek, szigorú, „önéletrajzos” tónusban kezdi 1947-nél. Baján, az építőmunkások szakcsoportjában — társadalmi murfllhsként altkor kopcsolódott a mozgalomba. — Ellenőriztük, hogyan bánnak az építőmunkásokkal a vállalkozók, maszekok. Rendesen fizetik-e őket; betartják-e a törvényeket a munkáltatók... Vasárnaponként pedig jöttek bélyeget fizetni az építőmunkások. Mindig pontosak voltak! Mintha az lenne a hangsúlyban, hogy egyesek ma is példát vehetnének a régiekről. — De sok vasárnapot, hétköznap estét átdolgoztunk Ilkity János szaktárssal — jut eszébe a ma már nyugdíjas építőmunkás, és szava is melegebbé válik. Éppúgy, mint Zrínyi János, az akkori szakmaközi titkár nevének felidézésekor. 1943-ban már a szakmaközi bizottságba választották Szakáll elvtársat. 1949- ben pedig központilag szervezett szakszervezeti iskolára küldték — Szegedre. Aztán a bajai magasépítőknél termelési felelős. 1950-ben pedig már szb- titkár. % Azóta is — egyhuzamban. 15 esztendeje az Építők megyei bizottságának tagja, 1971 márciusa óta elnöke. Az első idők szakszer- vezeti munkáját így jellemzi. — A bizalmi, főbizalmi hálózatra, de főleg a régi szervezett munkásokra, brigádvezetőkre támaszkodtunk. Mennyivel más problémáink voltak, mint ma... Hol voltunk a mai színvonaltól, igényektől! Primitív gépekkel dolgozott az építőipar; nádbódékban voltak az első ebédlők ... Más volt a munkaverseny-moz- galom; inkább csak az erkölcsi elismerésre futotta anyagi erőnkből... Ma prémiumok, nyereségrészesedés, törzsgárdajútalofn, forrása Bizlonságietiiiisi keu'ericia Csütörtökön a Technika Házában Hász István, az Országos Energiagazdálkodási Hatóság vezetője megnyitotta a biztonságtechnikai konferenciát. A kétnapos tanácskozást az Országos Energiagazdálkodási Hatóság, az Állami Energetikai és Biztonságtechnikai Felügyelet, a Magyar Elek- troteehrv'”i Egyesület rendezte. A több mint 400 résztvevő között megjelentek csehszlovák, lengyel, keletnémet és bolgár szakemberek is. Az előadók részletesen ismertetik az állami energetikai és biztonságtechnikai felügyelet tevékenységét és azokat az új módszereket, amelyekkel biztonságosabbá teszik a kazánok működését, a szén- hidrogének. valamint a villamosenergia felhasználását. kitüntetések, jutalomüdülés. — Ma, akárhová tekintünk, mindennel bizonyítani tudunk. Sokat elért a párt irányítását, segítségét szüntelenül érző szakszervezeti mozgalom. De ma sem minden egyszerű, semmi sem hull magától az ölünkbe. — Jogosan kérték gyűlésről gyűlésre a munkás- szállás felépítését szaktársaink Cegléden, Halason. Mindjárt nem sikerülhetett. Ma már megvan. Baján ez év végére befejeződik az új munkásszállás építése ... Hogy csak ezeket említsem a szociális létesítmények közül... A szó szoros értelmében „összespóroltuk” hozzá az anyagiakat. Mfost a kecskeméti nagy munkásszállás van soron. Nem könnyű feladat. Pedig tudjuk, mennyivel drágábbak a bérelt szállások. Csak fokozatosan juthattunk el idáig. Magunknak kell előteremteni az anyagiakat. Ahhoz is, hogy a jóléti keretet emelni tudtuk. — Nem volt könnyű két és fél évtized — vetem közbe. — Az biztos, hogy nem mindig volt könnyű ... De szinte észre se vettem, hogy elment az idő ... De bírtam, mert sosem egymagám csináltam. El se tudom képzelni ma sem. hogy a pártszervezet, a KISZ. a gazdasági vezetők meghallgatása nélkül kezdjünk valamibe. Meg, hogy ne értsek szót a műhelvbizott- ságokkal, a munkásokkal. — A munkásokkal — ismétli és úgy tűzbe jön a tapasztalatokból érlelt meggyőződéstől, hogy szinte messze kihűlik a műhőr- huzatú ülőkéből. Mint Munkácsy munkásmozgalmi tárgyú festményén az agitátor, olyan szuggesztí- ven erősíti. — Az emberek közt, a munkások közt... Ott kapja meg minden ve- ető a teljes igazságot! ff dónként bizony fá- rasztó a mozgalmi munkai de erőt ad, a siker örömét nyújtja a sok-sok ievél, amelyet a szaktárcáktól kap. A bizalom, amellyel tanácsért, gond- jukban-bajukban nap mint nap felkeresik. — Ügy megszoktam, szeretem ezt a munkát, hogy még éjjel, álmomban is .olytatom — avat be ma- iánemberi érzéseibe is. — Munkaidő? ... Nálunk iem „csöngetnek”, hogy letelt. Ismét felforrósodik a szaza. — Az a véleményem, nogy .egy mozgalmi vezető nagyon vigyázzon a családi 1 életére. Magatartására. Ha tiszta, akkor mindig bátran odaállhat az emberek elé. Mer nemet is mondani, amikor tudja, hogy az az igazság. Mert könnyű, könnyű ígérgetni. Kicsit már nehezebb a dolog másik oldalát is elfogadtatni az emberek egy részével, hogy csodavárással nem megyünk semmire. Minden érték abból származik, amit a fejünk, két kezünk munkájával megteremtünk. A társadalmi elismeré- sek sorrendje, ami munkásságáért — eddig — illette Szakáll elvtársat; 1960 — az Építőipari kiváló dolgozója miniszteri kitüntetés; 1963 — Szocialista .munkáért érdemérem a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsától; 1969 — megkapja a SZOT kitüntető jelvény arany fokozatát a szakszervezeti munkáért; 1970-ben felszabadulási emlékplakettet az építőiparban kifejtett szocialista munkáért. Emlékezetes állomása életútjának, hogy 1953-ban felvették a párttagok sorába — Köller István és Ilkity János ajánlotta. Büszke, amióta „a párt a szak- szervezeti munkát pártmunkának ismerte el”. Büszke két lányuk kitaníttatására; egyikük férjnél van Budapesten, a másik a vállalatnál dolgozik. Felesége a Fémmunkásnál. — Életének második munkahelye az; mint nekem az építőipar és a mozgalom — hasonlít találpan. Édesapja tetőfedő, két öccse építőmunkás — a harmadik tanító Kunfehér- tón. S hogy a „forrás”, ahonnét elindult még „világosabb” legyen, hozzáteszi. Apám öccse is építőmunkás volt. Tóth István Magyar üveggyárak Kubában és Indiában Jelenleg két nagy üveggyár épül külföldön magyar berendezésekből. Kubában most kezdték meg a havannai új üvegipari kombinát utolsó magyar kemencéinek és berendezéseinek műszaki átadását. Évente csaknem 15 000 tonna üvegipari terméket készít majd az új gyár, amelynek dolgozói ugyancsak magyar szakemberektől tanulják meg a szakmát, a berendezések kezelését. A földgolyó másik felén, Indiában most kezdődött meg a hyderabadi új üveggyár magyar be^ rendezéseinek szerelése. Eddig 80 millió forint értékű gépet, felszerelést és egyéb szerkezetet küldtek a magyar üzemek az új gyár építőinek. így már minden együtt áll ahhoz, hogy hat magvar szaktanácsadó irányításával az előírt ütemben állítsák fel ^ gépeket és berendezéseket. Az új gvárat előreláthatóan 1973-ban helyezik üzembe, amelynek eredményeként évente 25 000 tonna különféle öblös üveget, palackot, háztartási üveget és díszműárut készítenek ezen az ipartelepem