Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-25 / 279. szám
eg az előadáson. A próbákon r fennakadás ? — Slefanik író zárójelenete. Három fotó Első képünk egy neves csehszlovák fotóművész alkotása. Milos Budik Keresztút című felvétele azonban itt az alföldi síkságon is készülhetett volna, a magánosán álló tanyák egyike-másika semmivel sem elhagyatottabb, mint az itt látható házikó, Egy épület, egymást keresztező utak, egy parányinak tűnő lovas — és a végtelenbe nyúló felszántott föld tölti ki a kép kompozícióját. De a film nagatívja egy egész — és egyre inkább elmúló — világot rögzített. A gyermek és a ló mesébe Illő világát ábrázolja Straszer András felvétele, amelyet Győrben az amatőr fotósok továbbképző tanfolyamán egy riport alkalmával készített. Ez esetben a fényképezőgép lencserendszere nem a valóságos arányokat adja vissza. A groteszkül nagy lófej, az ellesett és befejezetlen mozdulatok mintha a mesék világát keltenék életre. Talán ezért is Ippta a kép ezt a címet: Mese. ... ............... L ovat Választott témának Kovács János is. Képéről a Balázs Bála Filmstúdió fiatal kollektívájának egy megrázó alkotása jutott az eszembe, a Requiem- amelyben a gépek századában halálra ítélt lovaktól vesznek búcsút. Ez a falvétel az ellenpontot példázza: a gép, a modern autó, nem az állat halálát, szükségtelenségét jelképezi, hanem felszabadítását. Kantár és nyereg nélküli barátkozás... Csató Károly IS ttvészett etetőnk rep”1 rezentativ, nemzetközi eseményei közé tartozik a Kulturális Kapcsolatok Intézete és a Szép- művészeti Múzeum rendezésében a párizsi múzeumok remekműveit bemutató kiállítás. A tárlat katalógusában olvasható a francia védnökség névsora: Maurice Schumann, külügyminiszter, Jacques Duhamel művelődésügyi miniszter, Gerard Aman- rich, Franciaország magyarországi nagykövete, Jean Cherioux, a párizsi városi tanács elnöke és még sorolhatnám a kulturális élet számos rangos személyiségének nevét... A közelmúltban egy esztétikai előadáson a vizuális művészetekről szóipa, arról beszélt az előadó, hogy a festészet remekművei közvetlen úton elérhetetlenek a nagyközönség számára. A műkincsek javarésze egy-egy múzeum, vagy magánember tulajdona. A televíziós képi közvetítés, nyomdai úton való sokszorosítás — az eredeti mű esztétikai értékeit vem továbbíthatja a technika korlátái miatt, de azért sem, mert a festmény tulajdonsága az egyediség. Mit akarok ezzel mon- Ilyen nemzetközi rangú d'ani? „vándor-kiállítást köszöntAmikor arról hallunk, hetünk most, amikor a vagy olvasunk, hogy Leo- budapesti Szépművészeti nardo da Vinci Mona Li- Múzeumban a nagyközön- sa-ját a párizsi Louvre-ból ség számára hozzáférhető; alviuéisNew Yorkba, Londonba, Kómába síb. — a nagy tömegek számára elérhetetlen műalkotás számtalan ember számára lesz látható■ Hiszen Párizsba nem minden Nev> York-i, londoni polgár juthat el, aki szeretné látni a Mona Lisát. I vé válnak a francia festészet milliós, sőt felbecsülhetetlen értékű remekművej. A tárlat anyaga Boucher és Fragonard képeitől a XIX. század legjelentősebb festőin, Delacroix, Ingres, Corot és az impresszionistákon keresztül Picasso, Matisse és Brotp* művészetéig, a francia festészet több mint két évszázadának legjelentősebb alkotóit és legszebb vásznait mutatja be. Boucher két képe, és Hubert Robert két festménye, a Musée Carnavalet- ből a XVIII. század festészetének kiemelkedő művei. Látható Courbet ritka szép négy képe. A Musée du Petit Palais-ből útra kelt Budapestre többek közt Prud’hon gyermekeinek portrém és a Szerelmesek című önarckép. A XX. század fc-*é- szeti forradalmát a kiá1lí- táson Picasso, Bra.'" :, "latisse, La Fresnris ,'Vlaminck, Villanás D- fontosabb művei K- ' selik. Kiállították rr*rt -illő két vásznát Sv~~ VqladQn fiáról festeti i épével együtt. A francia és a m e restészet rokonságát is ' >í tükröző tárlatot csat- " '- vözölni lehet. A rr>á •: :l központi nagytermek-r tálók előtt reprodukc' : kötetekből „megc'evoiv'd' színek, tájak, emberek tárulkoznak ki — úgy ahogy az ecset és a paletta művészei eredetiben megalkották. Cs. K. Játék az élet esetlegességeiről ORNIFLE;.., azt hiszed, ha szerelmes lettem volna az anyádba, elhagyom őt?.. A szerelem Isten ajándéka. Csak hallomás alapján beszélhetek róla, de tudóm, hogy az ilyen ajándékot nerg utasítják vissza az emberek. Csakhogy én nem voltam szerelmes az anyádba ... Sok pénzt költöttéi el azért, hogy ezt egy kissé későn megtudd. Hg feleségül vettem volna az anyádat, s együtt nevelünk fel téged, minden bizonnyal hamarabb megtudtad volna, és az még többe került volna neke l. ártatlan kis önkéntes katonám, aki belebm*átk>" tál ebbe a kétes kimenetelű harcba... Boldogabb leltél volna? Nem hiszem. Alapjában, gyakran előnyösebb árvának lenni. FABRICE: Maga egy szörnyeteg! ORNIFLE: Dehogy. Ezt a szót túlságosan elkoptatták ... A boldogság élménye borzasztó dolog. Arra tanít, hogy az éleinek nincsen súlya... A színpadon elhangzó szavak még csiszolatlanok, a szöveg egyenletes áradása még el-elalcad, a színészi játék még alig-alig rajzolja ki a szerepek karakterét. A próba azonban már sejteti a bemutató majdani légkörét; homályosan körvonalazott képet már ad szenvedélyek ösz- s/.ecsapásáról... Az ügyelő magnetofontekercsekről az előadáson felhangzó aláfestő muzsika zeneszámait válogatja, hangszínt és hangerőt ellenőriz és különféle ref- lektqrbeállításokat próbál. A művészi játékot előfedi egymást — így lesz ez a mi előadásunkban is. A szereposztásnál erre a kettősségre különösen ügyelünk. Ornifle, a költő alakítója ezért lett Forgács Tibor, Supo, a szerelmes vénkisasszony titkárnő pedig Stefanik Irén. A naiv, az általánosan hirdetett — de nem gyakorolt — erkölcsök szerint gondolkodó és cselekvő Fabricét, a házasságon kívül szü1 etett fiú szerepét Trokán Péter játssza, — szép és gazda" menyasszonya Faluhelyt Magda. A milliomos p-q- ducer és barát, az őst"’ a és kipellengérezett Mar-’ tu Mqliere-i ihletésű a* ’ . őt Fekete Tibor saam-’v >Apa és fia. Forgács Tibor és Trokán Péter. készítő, közös, nyers munka időszaka ez. A kecskeméti Katona József Színház színpadán a következő premier, Jean Anouilh Ornifle vagy a buborék című komédiájának próbái fQlynak. Anouilh, a népszerű francia színpadi író műve két éve jelent meg a Nagyvilág című folyóiratban. A franciás szellemességgel és kitűnő dramaturgiával megszerkesztett történet elsősorban sziporkázó párbeszédeivel, váratlan fordulataival aratott megérdemelt közönségsikert Párizsban is. Főszereplője Ornifle. a költő Casanova és Don Juan modern utóda; komoly versek, sikamlós kupiék és áhítatot ébresztő egyházi énekek szerzője. Életfelfogását a pillanatok maradéktalan élvezete, és a „következetes” következetlenség jellemzi. Sajátos filozófiáján és a szép nők iránti mindig, megújuló szenvedélyén még öregedése sem változtat. És amikor házasságán kívül született fia, Fabri- ce azzal a szándékkal keresi fel, hogy megöli becstelen apját, Ornifle a sokat tapasztalt bajkeverők rutinos ügyességével zavarja össze terveit, és veti ki nyomban hálóját a szép Margarétára, Fabrice menyasszonyára. Anouilh, aki „sötét, rózsaszín és csillogó” tematikai csoportokra osztja színpadi műveit, az Or- nifle-t minden bizonnyal nem különösebben mélv társadalmi mondanivaló megjelenítésére szánta. Írói véleménye; a minden megkötöttségtől függetlenített életszemlélet vígjátéka ezért a szórakoztatás mellett elgondolkodásra is ösztönöz. Orbán Tibor rendező választása éppen ezért esett Anouilh eme művére. A francia vígjáték mindig bőbeszédű, sok a ..fecsegés” — és a nyelvi csillogás következtében kevesebb a játék. Ez némiképp ellenkezik a magyar ..viccmesélés” hagyományaival. A magyar színházakban az eljátszott szituáció a „poénnak” mindig tartozéka. A színészi szöveg és a játék sokszor át; Supo — Legnagyobb ell.r günk az „A-2” vírus, csu pán vele kell megküzde- nünk. Nem egy alkalommal már most is helyettesítenünk kell egyik-másik méljük azonban, hogy a november 26-i bemutatón minden színész egészségesen mutatkozik be a színpadon. Pavlovlts Miklós
