Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-23 / 277. szám

6. oldal 1071. november 23. kedd Á funkcionáriustól választ vámok /\ felsőbb szerv funk- cionáriusa vidékre ment. Szerencse, hogy elő­adását ebéd után kellett megtartania a politikai iskola hallgatóinak, mert ha délelőtt kerül rá sor, nagyot késett volna. A gép­kocsi lerobbant, s pont az úticélt jelentő megye első városában kellett beállni szervizre. Volt hát idő nemcsak nézgelődésre, hanem gon­dolatainak rendezésére is. Míg ide-oda sétált az autó­javító nagy csarnokában, főként olyan gyakorlati pél­dákat idézett fel tapaszta­lataiból, amelyek azt a gon­dolatot szemléltetik, hogy a gazdasági tényezők nem változtatják meg automati­kusan az emberek szemlé­letét. Beszélgetni kell ve­lük, rávezetni őket össze­függések megértésére; nem a véletlenre bízni, hogy „majd rájönnek maguktól, mi miért történik úgy, ahogy történik.” Elmélyedt a töprengés­ben. Azt sem érzékelte, hogy már régen abbahagy­ta a járkálást. hanem ott állt csaknem mozdulatlanul a kocsit gyógyító szerelő mögött. Szeme sem reb­bent, pedig úgy tetszhetett, hogy erősen figyeli a fiú gyors, céltudatos mozdula­tait. A funkcionárius esze még az előadáson, azokon a bizonyos gyakorlati példá­kon járt. JVyiajd mikor csak ki­■ * * fáradt a koncentrá­lásban, már valami kényel­metlen érzés is kerülgette. Rá is jött hamarosan: a le­meztelenített motorra haj­longó fiatalember hosszú haja zavarta. Aztán türe­lemre intette magát. Még restelkedett is. hogy mi­lyen alattomosan hatása alá keríti őt is az előítélet. Pe­dig de sokszor elmondta: a haj hosszúsága egyálta­lán nem lehet döntő szem­pont egy fiatal megítélésé­ben. 1 Milyen remek mun­kás ez a hosszú hajú gye­rek is. Keze úgy jár, mint a bűvészé, ritmusa van a munkájának. A szerszámok szinte csilingelnek, amint szükség szerint, felváltva használja és szigorú rend­ben keze ügyébe rakja őket. Szeme, arca élénk, szája enyhén csücsörített, mert füttyös kedvében van, bár éppencsak „fúvókázza” a dallamot. Ügy befelé, ma­gának nótázik, hiszen hol­mi éles fütyüléssel a kun­csaftot is sértené; mintha levegőnek nézné. Ilyen meghitt módon viszont szinte őt is bevonja hangu­latának derűiébe. — A doktor úr mivel foglalkozik? A funkcionárius megrez­zen. Zavartan fordítja kis­sé oldalt a fejét, s még el is lép, hogy a megszólított­nak „helyet adjon”. De senki sincs mögötte. Kap­csol. Persze, persze. Észre­vette, míg kóriciált a mű­helyben, hogy ez itt a di­vat: doktorurazzák a meg­rendelőket. M osolyog hát egy sort, aztán felel a fiúnak, akinek két kíváncsi szeme abból a derékszögből les rá vissza, amelyet könyöke képez, mialatt az ezüstszí­nű motortestre támaszko­dik. — Funkcionárius vagyok. — Kicsit pontosít. — Párt­funkcionárius. A fiú erre eltünteti a de­rékszöget; fölegyenesedik, Nem illetődik meg. hiszen a Volga rendszámából ed­dig is sejtette, hogy „fej” a vendégük, hanem inkább olyan kíváncsiság villan a szemében, mint mikor az ember régebben vár egy al­kalomra, s az most itt van. Egyet mozdul a térdéig ló­gatott franciakulcs, mert másik kezével hosszú haj­zatán igazit egyet. Gyorsan intézi mindezt, ösztönösen, hogy elvonja a figyelmet a „háriról”, amely bizony eléggé bozontosul munka közben. Ügy gondolhatja ez az elvtárs is. hogy nem tartja rendben. — Pártfunkcionárius? — visszhangozza érdeklődő tisztelettel. — Meg lehet abból élni? funkcionárius szem­^"'jldöke fölszalad. Első pillanatban inkább érzés­ként lepi meg a halvány gondolat, hogy „hát igen. mégiscsak: hosszú haj — „hosszú hajú szemlélet”, de gyorsan elveti a gyanak­vást. őszinte, barátságos szem tekint rá. Gyerekes csodálkozás. várakozás, szinte félszeg jóindulat az arcon. — Nem panaszkodom ... — zárja le a kérdést, most már mosolyogva. A fiatalember közelebb lép. Előbb hosszasan kutat a vendég tekintetében, mintha keresné, kérdez­het-e ettől az elvtárstól „furcsákat” is? A benyo­más megnyugtató. A fiú már neki is szögezi a ma­gában jó ideje forgatott kérdést. — Hát ha az elvtárs az­zal foglalkozik, hogy politi­zál. mondja meg nekem, miért volt szükség a X. pártkongresszusra? Nem ... ez így nem az, amit tudni szeretnék ... Tetszik tudni; én nap mint nap minden sort elolvastam. amit az újságok a kongresszusról írtak. Nagyon tetszett a Köznonti Bizottság beszá­molója, amelyet Kádár elv­társ mondott el. De a többi beszéd is mind érdekelt... Tessék kérdezni, még ma is sok mindenre emlékszem ... De nem lett volna elég. ha Kádár elvtárs — és a többi országos vezető — előadia a televízióban a mondani­valóját, az újságok leköz- lik azt másnap, így az egész néo ugyanúgy hallhatta volna a legfontosabb tud­nivalókat...? Miért kellett annvi embert összehívni? ^1 m töltötte az időt * csodálkozással az elvtárs. hanem két-három közvetlen kérdéssel — ta­pintatosan szaván fogta a szerelőt, tényleg olyan mély nyomot hagyott-e benne a X. kongresszus, mint be­szélte. A fiatal szakmunkás valóban szépen elraktáro­zott a gazdag anyagból, de ismeretei meglehetős ösz- szevisszaságban „rendeződ­tek” el fejében. Mégis rendkívül élvezetes volt vele vitatkozni, mert szenvedélyesen faggatőzott. hogy minél tisztábban lás­son összefüggéseket. Értel­mesen mondott ellent ..párbajozott”, s elismerte, mikor meggyőzték. — Bárcsak minden hó­napban kibeszélgethetném magam valakivel. így, mint az elvtárssal,.. — De mondja csak, fia­talember — hárította el a közvetett dicséretet is a funkcionárius — ebben a kongresszusi dologban miért nem fordult az üze­mi alanszervezeti titkárhoz? <5 is szívesen válaszolt vol­na magának mindenre Mint én. ö énpen úgy... Neki éppen úgy megvan a véleménye... Az ifjúmunkás kicsit kü iönös mosollyal vágott közbe. — Mentem én, de nem ért rá. Aztán olyasmit is mondott, hogy még nem kapta meg az instrukció­kat, hogyan kell feldolgoz­ni az anyagot... Aztán már restelltem többször za­varni. felsőbb szerv * * * funkcionáriusa igazán „életes” példával kezdhette előadását. Tóth István HADAD MUNKA KÖZBEN — ÜGY PERMETEZZ, HOGY A SZOMSZÉDNAK KART NE OKOZZ — MITÖD RONGÁDÓDOTT MEG A HÄZ? Döntött a Legfelsőbb Bíróság EGY ÖTVENÉVES bá­nyász munka közben hir­telen rosszul lett. Kórház­ba szállították, ahol még aznap meghalt. Az elhunyt több éve tagja volt a Bá­nyaipari Dolgozók Biztosí­tási és önsegélyező Cso­portjának. Halála esetén özvegyét 25 ezer forint il­lette meg, az Állami Biz­tosító azonban arra hivat­kozva, hogy nem történt A liímzőmű'veszet ünnepe Kis Jankó Bori emlékére és művészetének további ápolására a Borsod megyei Tanács 1962-ben díjat ala­pított. Azóta — az évente megrendezésre kerülő or­szágos hímzőpályázaton — 26-an nyerték el a Kis Jan­kó Bori nívódíjat és 108 hímzőasszony kapott pénz­jutalmat. A 10. Országos Kis Jankó Bori hímzőpá­lyázatot jövőre rendezik meg Mezőkövesden. Ebből az alkalomból a „matyó fő­városban” nagyszabású ün­nepségre és nemzetközi himzőkiállításra kerül sor. A tíz év alatt nívódíjat nyert magyar hímzéseken kívül bemutatják majd Bulgária, Dengyelország, Csehszlovákia, Románia, Szovjet-Ukrajna és Jugo­szlávia hímző népművészei­nek legszebb alkotásait. A kiállítással egy időben nép- művészeti konferenciát ren­deznek. Határidő előtt A Magyar Közgazdasági Társaság folyóirata, a ne­gyedévenként megjelenő Gazdaság folyamatosan be­számol az országban folyó távlati tervezés újabb fejleményeiről. Az elképzeléseket az egyes területek szakembereiből alakult bizottságok és munkacsoportok dolgozzák ki, s a szakirodalmi közlésekkel vitára bo­csátják azokat. Az egyik nagy téma a városiasodás. Az urbanizáció kívánatos szintjének előkészítésével lépést kell tartania a közművesítésnek is. A tervek szerint 198ő-re 70—80 százalékos lesz a csatornázott­ság a városokban. A jelenlegi állapotokhoz képest ez óriási fejlesztést tételez fel, amit a közműépítési technológia korszerűsödésének kell megalapoznia. Egyebek között az úgynevezett kitakarás nélküli és a közműalagutas építési rendszerek bevezetését irá­nyozták elő az országban. A városok rövidebb távra már részletesen kidol­gozták szennyvízcsatornázási programjukat. Kiskun­halason ennek keretében szennyvíztisztító-telepet léte­sítenek. A kivitelező Dál-Bács megyei Vízmű Vállalat hozzáfogott a földmunkákhoz. Jelenleg a leendő te­lepet a várossal összekötő másfél kilométer hosszú­ságú szakaszt építik, amelyet december utolsó nap­jaiban adnak át. A vállalat előbbre hozza az erede­tileg jövő év márciusára kitűzött befejezési határidőt, hogy minél előbb hozzáfoghassanak a jelenlegi terv­időszakra előirányzott szennyvíztisztító-telep és csa­tornahálózat építéséhez. Képünkön az összekötő szakasz 500 milliméteres átmérőjű fővezetékének fektetése látható. A munká­sok a jelenlegi módszerrel naponta 35 métert halad­nak előre. (Pásztor Zoltán felvétele) üzemi baleset, csak 20 ezer forintot fizetett. A külön- kfözetet képező 5000 forin­tért az özvegy a biztosító ellen pert indított. Azzal érvelt, hogy az illetékes or­vosi bizottság szerint üze­mi baleset alapján járó öz­vegyi nyugdíjat állapított meg részére. A járásbíró­ság és a megyei bíróság el­utasította a keresetet. Tör­vényességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság helyt adott az igénynek és a biztosítót az 5000 forint megfizetésére kötelezte. A határozat indoklása rámutat arra, hogy orvosi vélemény szerint az el­hunyt halálát a fizikai megterhelés következtében előállott vérnyomás-emel­kedés okozhatta. — A biztosítási szerződés értelmében — mondta ki a határozat — baleseten a biztosított akaratán kívül, hirtelen fellépő, olyan kül­ső behatást kell érteni, amelynek következtében az illető a balesettől számított egy éven belül meghal, vagy megrokkan. Ebben az esetben nem vitás, hogy az elhunyt szokásos napi mun­káját végezte, halála külső behatásra, s hirtelen kö­vetkezett be. Ezek szerint a biztosítási szerződésben foglalt esemény beállott, tehát az Állami Bzitosító a szerződés szerinti összeget az özvegynek megfizetni tartozik. AZ ORSZÁGOS Szőlésze­ti és Borászati Kutató In­tézet 795 ezer forint kárté­rítés fizetéséért pert indí­tott az Államvasutak, va­lamint a. Repülőgépes Nö­vényvédő Állomás ellen. A A kereset szerint mindkét, magas bélvíz, rész­intézmény vegyszeres gyomirtást végzett. Mint később kiderült, a permete­zőszer dikonirtot is tartal­mazott és légmozgás követ­keztében az anyag egy ré­sze a kutatóintézet szőlő- ültetvényére hullott. Ennek hatására részben terméski­esés, részben fejlődéscsök­kenés folytán súlyos kár keletkezett, s ennek meg­térítéséért indult meg a per. Mind a MÁV. mind a Növényvédő Állomás a ke reset elutasítását kérte. Az utóbbi még arra is hivat­kozott, hogy egy tsz megbí­zásából végezte a munkát, tehát ha kár keletkezett, azért a szövetkezet felelős. Végső fokon most döntött az ügyben a Legfelsőbb Bí­róság, amely a szakértői vélemények alapján a MÁV-ot 380 ezer, a Nö­vényvédő Állomást 126 ezer forint megfizetésére köte­lezte. Az ítélet indokolása szerint mindketten fokozott veszéllyel járó tevékenysé­get folytattak és ezért kár­térítési felelősségüket meg kellett állapítani. Ez alól a Növényvédő Állomás még akkor sem mentesül, ha — mint állította — a perme­tezéshez szükséges gyomir­tó szert egy tsz bocsátotta rendelkezésére, vagy ha a szövetkezet emberei a re­pülőgép vezetőjét nem megfelelően irányították. EGY TSZ-JÁRADÉKOS háza az egyik mezőgazda- sági termelőszövetkezet ha­lastava közelében épült. A múlt évben a ház annyira megrongálódott, hogy élet- veszélyessé vált. A tanács szakvéleménye szerint ezt nagymértékben a halastó üzemeltetése okozta. Az idős ember kártérítést kért a tsz-től, amely azonban azzal az indokolással, hogy a ház rossz helyen, nem megfelelő módon épült, el­utasította. Ilyen előzmé­nyek után a járadékos a tsz ellen pert indított. Törvényességi óvásra ez az ügy is a Legfelsőbb Bí­róság elé került. Mint a törvényességi határozat megállapította, szakértői vélemény szerint a ház .megrongálódását részben a ben a halastó okozta, mert a talajvizet lényegesen megemelte. A kár bekövet­kezésében mindkét ténye­ző egyformán hatott közre. A járadékos kára 80 ezer forint, ezért a szövetkezet a fele összeget, 40 ezer fo­rintot köteles megfizetni. H. E. Válaszol az illetékes Október 16-i számunk Olvasóinké a szó rovatá­ban jelent meg „Elhelyez­ték a buszmegállót” cím­mel a kecskeméti óvónő­képző dolgozóinak panasza. A levélírók — akik napon­ta magukkal viszik óvodás­korú egyrmekelket Is — sérelmesnek tartják, hogy nemrég a tüdőkórház elé helyezték át a 8-as autó­busz megállóját, amely messze van munkahelyük­től. A panaszra a Volán 9-es számú Vállalat személyfor­galmi vezetői válaszoltak. Közölték, hor,v a 8-as autó­busz megállótat 4 évvel ez­előtt helyezték át a Kaszán utca sarkáról a tüdŐkórhá - elé. Az intézkedés a bete­gek és látogatéik kérésém történt. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják hogy a közérdeket jól szol­gálja a jelenlegi megálló­hely, ahol a közellövőben féltetős buszvárót építtet a városi tanács. Új megálló­hely sem létesíthető a 3-as autóbusz útvonalának emlí­tett szakaszán, mivel a megállók közötti minimális távolságot biztosítania kell a Volánnak.

Next

/
Thumbnails
Contents