Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)

1971-11-19 / 274. szám

1971. november 19. péntek 5. oldal Diákélet Kiskunmaisán Diákélet — gyöngyélet... Ez így igaz. különösen akkor, ha — elbúcsúzva az ódon, kopottas líceumok­tól — megfelelő körülmények között, kényelmes, tá­gas, jól felszerelt iskoi-Sk^n tanulhatnak a diákok. A fenti közmondás jól illik a kiskunmaisai középis­kolásokra is. A két evvel ezelőtt, csaknem 9 millió fo­rintos beruházással létesített Dózsa György Gimná­ziumban 8 tanterem, 2 előadó-, tanműhely, tornaterem, ebédlő és KISZ-klub áll a százötvennégy tanuló — s a hetven levelező hallgató — rendelkezésére. A gimnazisták között nagyon népszerű a politechnikai oktatás. Az autó- és motorszerelő szakosok a harma­dik, illetve a negyedik évben jogosítványt is szerezhet­nek. De addig még sokat kell tanulni — az MHSZ-től kapott motorokon, különböző berendezéseken. Kémiaóra... A nehéz kísérletek közé tartozik az elektrolízis folyamatának levezetése. Huszka István igazgató magyarázata után azonban a másodikosok közül töhb'-o önállóan kísérleteznek. Egy kis kikapcsolódás a televízióval, rádióval, kétezer kötetnyi könyvvel és különböző játékokkal felszerelt KISZ-klubban. A diákok egyébként minden délután valamilyen programot szerveznek, politikai oktatáso­kat, taggyűléseket, író-olvasó találkozókat és szórakoz­tató műsorokat tartanak. Tárnái — Pásztor Svejk futószalagon Miért áldozott mindig is pénzt, fáradságot, energiát a művészetekre az embe­riség, amióta csak leszállt a fáról és két lábra állt? 1928. január 24-én be­mutatót tartottak egy ber­lini színházban. A darab Ja'roslav Hasek: Svejk, a derék katona című köny­véből készült, Erwin Pis- cator rendezte és alkal­mazta színpadra. A premi­er közönsége először meg­döbbent, aztán mind na­gyobb lelkesedéssel vette tudomásul az ötletet, hogy a színpadon két futószalag van. Ezen a balról jobbra mozgó szalagon jártak be és ki a színpadon a színé­szek, s ugyancsak itt „utaz­tak” ki-be a kellékek, itt meneteltek a katonák a frontra. Svejk is gyakran ráállt erre a futószalagra, pontosabban ráállították, hogy kiküldjék a frontra. S mert alatta a szalag el­lenkező irányban mozgott, ő hiába menetelt a legna­gyobb lelkesedéssel, soha nem került ki a harctér­re... A közönség tetszését nemcsak az nyerte el, hogy így a szó szoros ér­telmében megszakítás nél­kül elevenedett meg a re­gény; a gyakorlott színház­nézők hamarosan arra is rájöttek, hogy a futószala­got jelképnek is lehet ér­telmezni: a háború techni­káját hivatott szimbolizál­ni. Sőt, még azt is, hogy Svejk látszólagos menete­lő buzgalma mögött, vagy inkább alatt, egy ellenke­ző irányú mozgás rejlik, ami nevetségessé teszi azokat, akik csak a felszínt látiák. Egy tisztán technikai jellegű színpadi újítás így lett művészi gondolatok hordozója, vált a színház- művészet sajátos kifejezési eszközévé. A művészet fej­lődése. „modernsége” tehát szoros összefüggésben van a művészet nversanyagai- val? — kérdezhetik sokan. S bizony, nemigen lehet egyértelműen elutasító vá­laszt adni erre a kérdésre, pedig gondolkodásunk haj­lamos arra, hogy a művé­szetek fejlődését egyedül és kizárólag a társadalmi viszonyok, az emberi kap­csolatok változásaiban ke­resse. Ritkán jut eszünk­be, hogy minden művészet nyersanyaggal, materiáli­sán is mérhető, tapintható, érzékelhető nyersanyaggal dolgozik kővel, fával, hanggal, fémmel, fénnyel, színekkel, vonalakkal, em­beri testekkel, mozdulatok­kal — és így tovább. Nyil­vánvaló hát, hogy ha a nyersanyagok választéka bővül, vagy előállításuk technikája változik, akkor ez aligha marad következ­mények nélkül a művészet területén. Hogy mindez meny­nyire nemcsak elméleti fel- tételezés, arra példatár­ként rendelkezésünkre áll az egész művészettörténet! Elég talán az építőművé­szet nagyobb fejlődési sza­kaszaira gondolni, s kide­rül, milyen szoros az ösz- szefüggés az építőanyagok, az építéstechnika és a nagy stíluskorszakok között! Az egyiptomi, majd a görög építőművészet egyik meg­határozó eleme az oszlop. A beépített terek lefedésé­nek ugyanis csak azt az alapmódszerét tette lehe­tővé a korabeli technika, hogy ilyen oszlopokra he­lyezzék a tetőt tartó kő­gerendákat, s legfeljebb a gerendák hosszától függött az oszlopok sűrűsége. A rómaiak már nagyszerű téglákat égettek és kitűnő kötőhabarcsot használtak — ahol mesterségesen nem döntötték romba a római építményeket, még ma is állnak, némi irigységet éb­resztve bennünk, akik ko­runk építészetében ritkán érezzük ezt a megbízható tartósságot. A tégla és a habarcs lehetővé tette a másfajta tetőszerkezetet, s a római építészet kialakí­totta legjellegzetesebb stí­luselemét: a boltívet. A kőművestechnika további tökéletesedése, a statika tudományának kialakulása, a támfalas szerkezetek le­hetővé tették az építmé­nyek oldalfalainak elvéko- nyítását, a boltívek meg­nyújtását, s íme: már ké­szülnek is a csodálatos gó­tikus székesegyházak! Az­tán a mi korunkban a vas és a beton technológiájá­val már el lehet hagyni minden korábbi befedési módszert, mert az úgyne­vezett feszített héjszerke­zetek lehetővé teszik sátor, vagy éppen felszállni lát­szó madárszárnyhoz hason­ló óriási tetőzetek kiala­kítását. Elég magunk elé képzelnünk a római vagy a tokiói olimpia néhány rendkívül eredeti sport- csarnokának építészeti megoldását... A filmművészet jóval fiatalabb „életkora” még- inkább módot ad arra, hogy nyomon kövessük a technika, a nyersanyagok változása és a stílusok vál­tozásának összefüggéseit. Csak a két legfontosabb példa: a harmincas évek elejére véget ér a néma­filmkorszak, amely stílusá­ban is merőben más volt, mint az utána következő hangosfilmé. S most, az öt­venes évek végén, a ko­rábbinál érzékenyebb film­nyersanyag — amely jóval kevesebb lámpát, világítást igényel — a könnyű, kéz­ben hordozható, hangosfel­vételre is alkalmas kame­rák megjelenése magával hozta a „cinema verité” módszerét. Ez a módszer a dokumentumfilm megúju­lását eredményezte. de 'dsszahatott a játékfilmre is, s tulajdonképpen a hat­vanas évektől számíthat­juk a filmművészet nagy­korúságát, amikor a ren­dezők úgy „írják” a ka­merával — a maguk mű­vészi egyénisége szerint különböző módon — a filmtörténeteket, ahogy az írók töltőtollukkal a re­gényt ... A példákból az kö­vetkeznék, hogy a művészet fejlődése a technika és a nyersanyagok változásának a függvénye. Ha ez így vol­na, akkor könnyű dolga lenne a művészettörténet­nek és a kritikának, hi­szen csak jó ipari, techni­kai felkészültség kellene, s az volna a legkorszerűbb művész, aki ma műanyag­ból dolgozik. Hiszen vi­tathatatlan, hogy — egye­bek között — ma a mű­anyagok forradalmának korát éljük. De hát termé­szetesen, a nyersanyag nem lehet mércéje egy műalko­tás megítélésének. Hol van akkor mégis összefüggés a nyersanyagok, a technika és a művészetek között? Van ilyen összefüggés — csak némiképp bonyolult. Maradjunk az építészeti példánál. A középkor egy­háza az emberi létet át­menetnek tartotta egy má­sik világ felé, ahol a lé­lekre a túlvilág vár. juta­lommal vagy bűnhődéssel. Ez volt az uralkodó élet- szemlélet, amely természe­tesen olyan templomot igé­nyelt, amelyik misztikus; csodálatos kapu a túlvilág­ra, ami felfelé kényszeríti a tekintetet és a gondola­tot. Ilyen templomok a gó­tikus széke=egvházak. Az építtetők tehát nem azért választották a korszerű technikát, mert az újat akarták pártolni, hanem azért, mert csak ezzel a technikával lehetett a kí­vánatos templomokat meg­építeni Nyilvánvaló, hogy az építtetők igényei segí­tettek megkeresni a kivi­Este a Sugovica mentén Csütörtök. Egyhangú hét­köznap. A bajai estékbe belevegyül sok különös íz, amit csak az idegen érez. Az olaszos hatású főtér kockakövein neonfény csil­lan. A Sugovica patakká zsugorodó vizén feketén gubbasztanak a motorcsó­nakok. Még sok ember sétál. Főleg fiatalok. Vacsoraidő. A halászcsárdában főzik a legjobb halászlét — be­szélik. Valóban jó — ha kevés is. A kenyérről a sü­tőipar címkéjét itt nem szo­kás levágni. Pedig a ven­dég nem szívesen eszi meg — még véletlenül sem. Azt is el tudnám képzelni, hogy rövidesen befestik a fala­kat. eltüntetik az éktelen­kedő foltokat. Bizonyára csak az „új vendégnek” feltűnő mind­ez. A csárdát kedvelő hu- szonöt-ötven éveseknek megszokott. Egy kis esti szórakozás vacsorával, bor­ral. zenével... ez minden. Megringanak a fejek, dú­dolják a hegedű-zongora duó behízelgően kellemes keringődallamát. Tisztán játszanak és pontosan. Más városok zenészei bizony el­szoktattak az ilyen jó han­gulatú élvezetes muzsiká­tól. Ül Belvárosi presszó. Telt ház. Cola, cola, jaffa, kávé felezés korszerű techniká­ját. Láthatjuk tehát, milyen komplikált és kétoldalú ez a viszony. Adva van egy korszak anyagi kultúrája, termelési technikája álta­lában, ami meghatározza a kor tudatát, gondolkodá­sát. Ez a tudat azonban keresi a termelésben és technikában azokat az anyagokat és módszereket, amelyek jobban, tökélete­sebben kifejezik a világról alkotott elképzeléseit. Kor­szerűbb lesz hát a terme­lés, s új anyaghoz, mód­szerekhez jut a művészet is, amely mindig a kor tu­datát akarja érzékeltetni. Fejlődik, változik a tech­nika, vele a művészet, s a gondolkodás, a tudat régi formái elavulnak, csakúgy, mint a termelési viszo­nyok. Eljött a társadalmi forradalmak kora, amikor a termelési viszonyoknak és a tudatnak utói kell ér­nie a technika színvonalát. Ez a fejlődés spirál­ja az életben, s ezen belül a művészetekben. Ezért nem lehet a nyersanyagok és a technika fejlődését azonosítani a művészetek forradalmi változásaival, de ezért nem lehet ugyan­ezt mellékes körülmény­nek tekinteni. A transz­portőr, a futószalag bevo­nult az iparba — azután a színpadra is. Svejk rá­lépett — és ez változást je­lentett a színházművé­szetben. De nem azért, mert a transzportőr kor­szerűbb. mint a süllyesz­tő, hanem azért, mert 1928- ban Piscator a német mun­kásosztály számára akart figyelmeztető jelzésekéi- ad­ni a háború technikáiéról és érteimetlensénár-ói T\Tvil- '’énvaló: ez utóbbi tette korszerűvé Piscator művé- cznfét, s ebhez a korszerű meeéoni'To1 ékez, rney+nl'Sltf^ a korszerű formákat, fgv történelmi pillanntban p Bernáth László az asztalokon. Két gitár, egy dob. Huzalok, zsinórok, vezetékek, mikrofonok. Erő­sítők. Erősítők. Erősítők. Erősítők. Gyomromban ér­zem a lüktető beat-dalokat. Erős, nem erős. erős-nem, igen, nem, nem. Meggyő­zöm magam: kell ez. (Csak azt tudnám, miért van ott az a nagy zongora a pódiu­mon?) Meglepetés. Mind a há­rom fiú még jól is énekel. Tom Jones-dalokat magya­rul. Úgy látszik, tisztelik hallgatóikat, nem kábítják holmi halandzsa angolság­gal. Zöld, piros, kék hangu­latvilágítás. A táncparkett üres. A bajai fiatalokban csak ne­hezen ébred a táncoskedv? 1 3. 1 Duna Szálló. Az étterem fehér asztalai mellett lé­niával húzhatnék vonalat. Hegyes tej üvegégős csillá­rok merednek fölfelé. (Nagymamámnak milyen jó lett volna úgy 30 évvel ez­előtt ilyen világos, amikor varrt. De ide? ...) Könnyű asztalt találnom. Orgona, két gitár és dob szól. Akik a hangszereket kezelik, bajaink. Egyébként mindegyik szórakozóhelyen bajai zenészek muzsikál­nak. Ez is egy specialitás (kevés városban találtam hasonlót), ami a vendéglátó vállalat érdeme is. Tánczene, Régebbi, meg új nóták. Egy kis izgalom ül a szemekben. Az énekes­nő bemutatkozását várják. Egy olasz és két magyar számot énekel. — Azon tű­nődöm, hogyan „fér ki” ennyi hang ilyen vékonyka gyermeklányból? Tapsot kap. Aztán új da­lok csendülnek. A Su’govi- cára kiszűrődő hangok pe­dig lassan elúsznak a víz­fodrokkal. Csabai István Veszélyes utal* Állandóan nő a közúti szerencsétlenségek száma. A fiziológusok ezt azzal magyarázzák, hogy az em­ber túlságosan lassan al­kalmazkodik a századunk­ra jellemző nagy sebessé­gekhez. De. ha a bolygó legfej­lettebb élőlénye nehezen tud, lépést tartani a roha­mos fejlődéssel, mit mond­junk akkor „ifjabb testvé­reiről”? Tény: közülük egy­re több pusztul el a gépko­csik kerekei alatt. Egyedül az Amerikai Egyesült Álla­mokban mintegy egymillió állat és madár pusztul el naponta. Pennsylvania ál­lamban például 1967-ben a gépkocsik 22 610 szarvast gázoltak el. Florida állam­ban naponta több mint 7000 madár, rágcsáló és csúszómászó pusztul el. íme a gyorsforgalmú autóutak áldozatainak tá­volról sem teljes jegvzéke: borzok, rókák, mókusok, sündisznók. hermelinek, nvulak, vakondokok. patká­nyok, egerek és békák. A hulladékkal tánlálkozó ma­darak mostanában főként az országutak mentén rep- desnek. S míg az embert — ha nehezen is — rá le­het nevelni, hogv az or­szágúira kifutni veszélyes, addig a közi ekede^lzton- sági szolgálat az állatok és m-'dTnk vonndmTásáhan tehetetlen. Egyedüli remény — a géokocsi vezetők állat­barát magatartása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents