Petőfi Népe, 1971. november (26. évfolyam, 259-283. szám)
1971-11-03 / 260. szám
«. oldal 1971. november S. szerda Fiatalok vállalkozása Cukorrépa-betakarítás Uj szövetkezet Kiskőrösön Még június elején felhívást tett közzé a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkársága a kiskőrösi üzemek, szakszövetkezetek dolgozói közt. Ez a javaslat a lakásgondok leggyorsabb és anyagilag legkedvezőbb megoldását tartalmazta: az érdekeltek tömörüljenek lakásépítő szövetkezetben, s igyekezzenek a lakásnehézségeken közösen segíteni. Száznál többen jelentek meg az első, tájékoztató jellegű gyűlésen, s a jelentkezők soraiból választott szervező bizottságmunkája eredményes volt: szeptember utolsó napjaiban megalakult — 110 taggal — a Kiskőrösi Ligeti Károly Lakásépítő Szövetkezet. Az alakuló közgyűlésen választott szövetkezeti elnök, Újvári Pál, a tervekről rövid tájékoztatót tartott — A jelenlegi tervidőszak végéig három részletben 100 lakást szándékozunk építeni — mondotta. — Az épületeket háromemeletesre tervezzük. A tagság igényétől függően, a lakások két-három szobásak lesznek. A munkát a jövő év első felében kezdjük meg. A helyi tanácstól egyébként ígéretet kaptunk, hogy közművesített telkeket bocsátanak rendelkezésünkre. A rövid ismertetőt kővetően a lakásszövetkezeti tagság hozzászólásaiból kirajzolódott a két legnehezebbnek ígérkező probléma: az építőipari kapacitás hiánya, valamint a befizetendő összeg előteremtése. Az első kérdésre nyomban sikerült megnyugtató választ kapni: — A MÉSZÖV lakásszövetkezeti bizottsága igyekszik az újonnan alakult közösségeknek messzemenő támogatást nyújtani — hangsúlyozta Bercsényi József. a MÉSZÖV lakásszövetkezeti titkárságának vezetője. — Tárgyalásaink nyomán eddig néhány jelentős megállapodás született. Fővállalkozóul az építkezésekhez a Kiskőrösi Állami Gazdaság ajánlkozott. Az ő építőrészlegük azonban csupán a hagyományos technológiához igazodik, így alvállalkozóként a Bács- Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat húzza majd fel a lakások falait, korszerű blokkos elemekből. A szövetkezet tehát jóformán kész helyzet előtt álL Az induláshoz szükséges pénzösszeg előteremtése azonban nem kis gondot jelent. A tagoknak ingatlanjuk nincs, tehát a Kiskőrös környékén fő jövedelmi forrásul szolgáló szőlővel vagy gyümölcsössel nem rendelkeznek. Többségük — 85 százalék — ipari üzemek dolgozója, s egyetlen kereseti forrásuk a munkájukból származó átlag háromezer forint, családonként. Ebből kell fedezni mindenekelőtt a megélhetést, ezenkívül pedig a „beszálláshoz” szükséges mintegy 50 ezer forintot. A lakásszövetkezeti tagok átlagéletkora 30 év. szinte kivétel nélkül fiatal házasok, családonként egy gyermekkel. Az eddig gyűjtött tőkéjük — ha van is ilyen — minimális. Jelenlegi lakásviszonyaikat illetően egyébként az albérlet váltakozik a szülőkkel közös háztartás- saL Az elmondottak alapján érthető, hogy sok kedvező előjel ellenére is mind a vezetőségnek, mind a lakásszövetkezeti tagságnak, számos nehézséggel kell megküzdenie. Mindenesetre — néhány üzem, vállalat és szövetkezet részéről — számos jó példa is akad már a gondok könnyítésére. amelyeket a többi üzem gazdasági vezetőinek a figyelmébe is ajánlhatunk. Az anyagiakban ugyan nem bővelkedő, de lelkes és tettrekész tagság számít a MÉSZÖV lakásszövetkezeti tikárságának, a helyi tanácsnak és saját választott vezetőségének a támogatására, hogy szép szándékaikból mielőbb — lakáskulcs is legyen. Vlocskó András S aa | «« 1 ■■ ukosdon A Hosszúhegyi Állami Gazdaság sükösdi kerületében az idén már a 180 ezer forintért vásárolt francia betakarító gépsorral szedték fel a cukorrépát. Naponta átlagosan 8—9 holdról, takarították be a kétszáz mázsás holdankénti termést. A gépek alkalmazása jelentős élőmunka-megtakarítást eredményezett és így lehetővé válik, hogy jövőre már az ez évi területnek kétszeresén — 200 holdon — termessze a gazdaság az élelmiszeripar fontos alapanyagát. (Pásztor Zoltán felvételei) A városéit Azt írtuk: „A város iránti szeretettel és felelősség- tudattal” vitatta meg a kibővített népfrontbizottság Kecskemét új városközpontjának rendezési tervét, s a jelölő gyűléseken felmerült közműigényeket, illetve az ezekből eredő további intézkedéseket. Tömör tájékoztatás hangzott el egyrészt arról, hogy a kecskeméti választópolgárok részéről bejelentett igények kielégítésére 131 millió forintra lenne szükség, másrészt, hogy a számvetés szerint közel 100 millió áll rendelkezésre. Azaz, elég biztató a helyzet, hiszen a kívánatos összeg háromnegyedrészt megvan. Az is tagadhatatlan azonban, hogy annyi pénz még sincs, amennyiből minden kívánságnak eleget lehetne tenni. Mire is terjednek ki — sok más között — a választópolgárok óhajai, s mibe kerülne a megvalósítás? Útépítésre 38 millió forintot kellene fordítani, ha az erre vonatkozó kívánságokat pénzértékben összegezzük. 15 millióba a csatornázás kerülne, 13 és felet a gázvezeték-építés vonna el, 11 milliót a járdaépítés, hétmilliót a vízvezeték, — hogy csak az igények elejéből emeljük ki a legfogósabb tételeket. Mert folytathatnánk a sort az óvodával, 'villannyal, parkolóhellyel, ifjúsági klubbal, öregek otthonával, sportpályával meg telekigénnyel, s akkor is csak ízelítőt adnánk a kívánságokból. Amelyről — el kell ismerni — nem mondhatunk mást: jogosak, ésszerűek, szükség van rájuk. Igen ám, de nem kell ma már „szentbeszédet” mondani a közmondás értelmezéséről: Addig takaród - zunk, ameddig a... Tehát: többet nem költhetünk, mint amennyi pénzünk van. S jelen esetben a meglevő 100 millióból például útépítésre szigorúan csak 4 és fél millió forintot lehet fordítani. Tessék ezt összevetni az igények szerinti 38 millióval. Amiből — többek között — új utat kell építeni odáig, ahol a házgyár készül majd. S nem imilyen- amolyan út lehet ez, hiszen annak idején 120 vagon anyagot szállítanak rajta naponta a gyárba, és ugyanannyi terméket az üzemből kifelé. Egy-egy fuvar súlya 200 mázsa körül lesz. Ez a helyzet az útépítésnél. Más beruházási kereteknél lehet hasonló helyzet, de kedvezőbb is. Szép summa a gázvezeték-építés költsége is — 13 és fél millió —, de koránt sincs szó itt az útépítésnél vázolt gondokról; a DÉGÁZ jelentős összegekkel segít évenként... De visszatérve az ,.út”-ra: vegyünk el erre a célra más keretből? Melyikből? A lakásépítésre szolgáló pénzekből? Ugye, még „viccnek is rossz”? Az óvodákéból? Mikor a tanács és az üzemek együtt szaporítják a felelősök ősz hajszálait a fejtörésben: hogy lehetne 20—30 hellyel többet elővarázsolni? Szóval: sok minden fontosabb még az útnál. Vannak tehát arányok, szigorúan betartandó sorrendek az önmagukban ugyancsak fontos igények között is. A kapott tájékoztatás, s a felszólalások megerősítették a résztvevőket abban, hogy mennyire fontos a tanácstagok, népfrontaktivisták, a közéleti személyiségek szerepe a közvélemény alakításában, a város- politikai, fejlesztési, rendezési elképzelések, tervek, feladatok helyes megismertetése szempontjából. Hogy ők maguk, tájékozottságuk birtokában, segítsenek a lakosság informálásában, az igények megvalósítási sorrendjének a lehetőségekhez mért kialakításában. A döntések megmagyarázásában. Abban is, hogy ahol „nincs miből”, őszintén, a választók megértésében bízva mondják ki a nemet is. Tehát ne csak a kérések közvetítői legyenek, hanem adjanak választ, felvilágosítást is olyan kérdésekben, amelyeknél eltérések lehetnek a lakossági igények és a megvalósítás lehetőségei között.-th -n. Tanácsot kérnek Barátaim, és tisztelőim régen tudják, hogy ügyes-bajos dolgaikban a legnagyobb készséggel állok rendelkezésükre, ha hivatalos óráim alatt felkeresnek az Aligátor kávéházban, a bejárattól mindjárt balra. Nem azért mondom, de kétségtelen, hogy az emberi lélek útvesztőiben otthonosan mozgok, és számos szerelmi csalódásom révén valóságos specialistája vagyok a női léleknek. Kiváltképpen, ha a mások dolgáról van szó. Legkevésbé sem lepődtem meg tehát, amikor tegnap délelőtt Miska és Ilonka állított be hozzám. Helyet foglaltak, s Miska azonnal elárulta, hogy létfontosságú ügyükben jöttek tanácsot kérni tőlem, mert szilárdan bíznak éleslátásomban, nyers őszinteségemben és pártatlan jóindulatomban. Tudtam, hogy Miska két éve udvarol Ilonkának, szerelmük kölcsönös. Kérdő pillantást vetettem feléjük. Negyedóra hosszat vitatkoztak, melyikük adja elő a problémát. Végül is Miska győzött: — Tudod, hogy Ilonka és én szeretjük egymást. Ennek ellenére életünk merő vitatkozás és veszekedés, nincs a világon semmi, amiben egyetértenénk. Azon felül, hogy mélyen és őszintén szeretjük egymást, semmi kapocs sincs közöttünk. Civakodunk vendéglőben és színházbanj a Margitszigeten és a Dtmakorzón. Veszekedünk reggel, délben és este, olykor — ha időm engedi — délután is. Hallottál már ilyent? S ami a legszomorúbb, néha egészen jelentéktelen okok miatt. Például veszek a múlt héten magamnak egy zöld kalapot... Ilonka egyszeribe kipirosodott, és idegesen vágott közbe: — Ugyan kérlek, hogyan állíthatod azt, hogy az a kalapügy jelentéktelen volt? Ide figyeljen, Lajos... Miska vett magának kétszáz forintért egy méregzöld bársonykalapot, sötétzöld szalagnál, hátul apró tollal. Kétszázért! Kérdem tőle: hát uradalmi intéző vagy te, Miska? Hogy lehet ilyen kalapot hordani egy milliós városban? Most mondja. Lajos... Volt ebben valami sértői Ugye nem volt. Miska mégis kijött a sodrából, összekaptunk. De ez még hagyján. Hanem olykor csakugyan ok nélkül veszekszünk, ez a szomorú! Például a napokban azt mondom Miskának: „Szivecském, el kell látogatnunk Terka né..." Miska az asztalra ütött: — Nahát, ez mégiscsak furcsa! Hogy akkor nem volt okom a dühöngésre? Ide hallgass, Lajos ... Van egy nénje Ilonkának, ez a Terka néni. Lehet, hogy kitűnő asz- szony, lehet, hogy nagyszerűen főz, hogy elmélyült természetbúvár — mit tudom én. Nem szeretem. Ehhez csak jogom van? Amikor én most egy fél é''n vázoltam a jövőt Ilonka előtt, azt mondtam neki: „Fiacskám, m.inden jel szerint boldogok leszünk. Szép lakásunk lesz, egy drótszőrü foxid, nyaranként elutazunk, veszünk egy kétszemélyes színházbérletet, és sohasem fogjuk Terka nénit látni." Szóval én világosan megmondtam, hogyan képzelem a boldogságot. Erre mi történik? Minden héten elcipel Terka nénihez. Nekem hetenként végig kell néznem Terka néni családi képesalbumát, végig kell hallgatnom a piaci helyzet ismertetését, és kell innom egy kávét, amelyet Terka néni bizonyára azért főz olyanra, amilyen, mert tudja, hogy nem szeretem úgy. Hát kötelezhető va... — Elég!! — szóltam közbe erélyesen. — Most majd én beszélek. A lényeg az, hogy mindketten hibásak vagytok, mert a veszekedéshez kettő kell: egy, aki veszekszik, s egy, aki-. vél veszekednék. E gyikőtöknek alkalmazkodnia kell. Miska, légy te az engedékenyebb, és... — Hogy én? Erről szó sem lehet! Nézd kérlek, mindenki azt mondja, hogy én vagyok a férfi. Miért legyek én az engedékeny? Hiszen mindig nekem van igazam... — Szent ég!! — slkoltott Ilonka. — Hogy neki van igaza! — Csend! — szóltam. — Hallgassatok meg türelemmel. Az életetek így pokol. Annak ellenére, hogy szeretitek egymást. Ha egyikötök sem akar alkalmazkodni, van más megoldás. Elgondolkoztam. Nem szeretek felületes tanácsot adni. Alaposan mérlegeltem a helyzetet, aztán így szóltam: — Hát akkor csak egu lehetőséget látok. Búcsúzzatok el egymástól. Jól meggondoltam, mielőtt ezeket a súlyos szavakat kimondtam. De ez az egyetlen lehetőség, amit látok. A szerelem nem minden, s az olyan szerelem, amely állandó viták közt él, nem sokkal ér többet a hajítófánál. Ha alkalmazkodni sem tudtok, békülni sem tudtok, csak veszekedni tudtok — váljatok szét békességgel. Lehet, hogy egy-két napig nehéz lesz, de majd találtok valakit, aki a nyugalom kellemes érzésével ajándékoz meg benneteket. — Azt mondod — kérdezte komoran Miska —, hogy ne találkozzunk többé? — Azt. Legyetek erősek, és meg tudjátok tenni. És nyugodt életetek lesz. — Telefonon se hívjam fel Miskát? — kérdezte Ilonka megdöbbenve. — Nem hát. Kész. Slussz. Vége. Nem szabad erőltetni a dolgot. A maguk szerelme optikai csalódáson alapul. Ne találkozzanak többé. — Mit szólsz ehhez, Miska? Miska felemelkedett a helyéről. Különös mosoly lebegett ajka körül. Ilonkára nézett, rám mutatott és azt mondta: — Ez bolond ... Ilonka is felkelt. Belekarolt Miskába, s felnevetett. Mintha egy kis gúny is megcsillant volna a hangjában: — A barátod! Azzal karonfogváét otthagytak a saját faképemnél. Még láttam őket elvonulni az ablaküveg előtt. Miska élénk tanleitéseki'e! magyarázott valamit. Nézetem szerint azon vitatkoztak, hogy bolond vagyok-e vagy sem. Tabi László
