Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-10 / 239. szám

Kecskemét—Nagykőrös: 16 kilométer? A Homokhátság két városa Közelebb van Kecs­kemét Nagykőröshöz, mint Újpest Csepelhez, Sorok­sár Óbudához. Arany Já­nos, ha kiadósabb sétára vágyott, fogta a kalapját és átbandukolt a hírős városba. A magamfajta alkalmi turistának is ele­gendő ötven perc ahhoz, hogy kényelmesen átke­rekezzék Kecskemétről Kőrösre. Az autó, a gyorsvonat negyedóra alatt megteszi a két szom­szédos települést összekö­tő 16 kilométeres utat. Kihasználja-e Kecske­mét és Nagykőrös a föld­rajzi közelségből, egy­másrautaltságból, a kö­zös történelmi hagyomá­nyokból adódó lehetősé­geket? Mit tudunk egy­másról? Mit tehetnénk közösen a gyorsabb fejlő­désért ? AMBRUS ÉS BALÁZS? A levéltárak őrzik azt a hét strófából álló „kö­szöntőt”. amivel a körö­siek bosszantották a kecs­kemétieket. A nagy torony őre Legyen mindig álmos, Sártengerré váljék, A Széktó, a Csalános. A kecskemétieket sem kellett félteni. Amikor — hosszú huzavona után — először állt meg a gyors a nagykőrösi állomáson, többen leszálltak a vo­natról és feltűnősködve, fényes nappal gyufákat gyújtogatva meresztették szemüket. „Mit csinálnak, jóemberek” — tudakol­ták a helybeliek. „Ke­ressük a várost, de se­hol sem látjuk” — hang­zott a kópé felelet. Mon­danunk sem kell, hogy a Borotvásban fundálták ki a csínyt. Móricz Zsigmondot a harmincas években órá­kig szórakoztatták, vidí­tották Kecskeméten a szomszédokat csúfoló anekdotákkal. Az író jó­ízű elbeszélést kerekített a nagykőrösi Ambrusok és a kecskeméti Balázsok viszályáról. Móricz érez­te. észrevette és az írás hangnemével kifejezte, hogy a világért sem sza­bad komolyan venni a „haragszomrádot”. Ellen­kezőleg, annyira jóban vannak, hogy még efféle ugratásokat is megenged­hetnek maguknak. JÓ SZOMSZÉDOK Neki volt igaza. Ceg­léd, Nagykőrös és Kecs­kemét, a „három város” már a vegyesházi kirá­lyok, majd a törökdúlás veszedelmeiben önzetle­nül segítette egymást. A vasúthálózat kiala­kítása lazította meg ezt a szövetséget. A kapita­lista korszakban Kecs­kemét gazdasági, kulturá­lis szerepe, súlya ugrás­szerűen növekedett. A „hírős város” a felszaba­dulás óta is gyorsabb ütemben fejlődött, mint a másik két település. Az 1950-es területrendezés elsősorban Kecskemét elő­nyére szolgált, megye­székhely lett Nyilvánva­ló. bizonyos vonatkozá­sokban ma eltérőek az itteni feladatok, gondok, tennivalók, a rendelke­zésre álló eszközök, mint Cegléden és Nagykőrösön. Ezek a körülmények két­ségtelenül módosítják az együttműködés, a kapcso­lattartás módjait, formá­it. de az egymásrautalt­ságot nem szüntetik meg, a táji adottságokon mit sem változtatnak. KÖZÖS KIÁLLÍTÁSOK, HANGVERSENYEK A nagykőrösi vezetők számolnak a szomszéd­ságból következő lehető­ségekkel. A diplomácia nyelvén szólva: kölcsönö­sen előnyös megoldáso­kat. akciókat szorgalmaz­nak. Nagyobb rendezvé­nyeikre kecskeméti mű­vészeti csoportokat is meghívnak évről évre. Jártak már náluk a Ka­tona József Társaság ve­zetői. a Forrás munka­társai, a kecskeméti bá­bosok. Több száz bérle­tet váltottak ott a „mi színházunk” előadásaira. A Kodály-kórus és a nagykőrösi énekkar kö­zösen is felléptek a Ze­neakadémián. Idén nyá­ron a kecskeméti da­losokat látták vendégül Arany János városában, most készülnek a körö­siek Kecskemétre, a fá­radhatatlan Kiss István karnagy vezetésével. Bo­­zsó-kiállítást is rendeztek augusztusban. Másfél ez­ren tekintették meg a szép tárlatát. Jó néhányan kétszer-háromszor is visszatértek, hozták is­merőseiket. barátaikat. A kiállítás utolsó napján így találkozhattam a vá­rosi tanács és a városi pártbizottság több vezető­jével: eljöttek, hogy még egyszer megnézzék a fest­ményeket. KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK Amikor megtudták, hogy a szomszéd városból érkeztem, meghívtak — ahogyan ez mostanában szokás — egy csésze fe­ketére. Megoszlott ven­déglátóim — Takács Je­nő, a városi pártbizott­ság első titkára és Csípő Balázs, a pártbizottság osztályvezetője, Kiss Ist­ván, a művelődési ház igazgatója — véleménye. Kinek az alföldi tanyák hangulatét érzékeltető ké­pek tetszettek jobbáh, ki­nek az erdélyi tájakat idéző festmények. Abban egyetértettek, hogy ez a kiállítás közelebb hoz­ta a két várost És ez Jő dolog. Szükséges. Akár­csak Kecskemét és Nagy­kőrös jelenlegi kapcsola­tainak szemügyrevétele, a további kezdeményezé­sek meghatározása. Nagykőrösi ismerőseim felsorolták, hogy milyen biztató, kellemes tapasz­talatokra tettek szert a kecskeméti vállalatokkal kialakított együttműkö­dés során. Lakásépítő tervük teljesítését is a Bács-Kiskun megyei Épí­tőipari Vállalat pontos munkája tette lehetővé. Határidőre elkészítették a vállalt 260 lakást. Köz­­megelégedésre végzik munkájukat az élelmi­szeripari technikum épí­tésénél is. Ez lesz az or­szág egyik legnagyobb középiskolája. A város kereskedelmi ellátását a szomszédos mgyéhez tar­tozó új üzletek javítják. Dicsérik a BKM Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vál­lalat. a Kiskunfélegyháza székhellyel működő ipar­cikk vállalat Nagykőrö­sön létesített fiókjait. Újabbak „letelepítését” tervezik. Szó esett arról, hogy milyen sokan járnak on­nan Kecskemétre dol­gozni és viszont. Egyre több körösi diák tanul a kecskeméti felsőfokú is­kolákban. Barátságok, is­meretségek szövődnek, hivatalos kapcsolatok for­málódnak. A decentrali­záció gyorsítja ezt a fo­lyamatot. erősödik a ki­­sebb-nagyobb vidéki táj­­központok vonzása. KIHASZNÁLATLAN 1 LEHETŐSÉGEK ' Hasznos feladat lehet­ne a Hazafias Népfront számára ennek a közele­désnek a gyorsítása, a megfelelő keretek, for­mák kialakítása. Az együttműködés spontán, esetleges módszereit vált­sa fel a tervszerű, tuda­tos. rendszeres összedol­gozás. A Kecskemét és Nagykőrös között húzódó megyehatár nem növel­heti a két település kö­zötti valóságos távolsá­got. A rögtönzött tapaszta­latcserén és az ezt köve­tő városnéző sétán jutot­tak eszembe ezek a gon­dolatok. tennivalók. A szőlőtáblák és gyümöl­csösök között nyújtózó 27 000 lakosú város ér­dekes látnivalókkal, híres múzeummal, sajátos han­gulattal várja a turistá­kat. A kecskemétieket, a Bács-Kiskun megyeieket is. Akik elmennek fél napra, egészre, örömmel tapasztalják majd, hogy az évszázados parasztvá­ros az elmúlt évek ör­vendetes ipari fejlődése során is megőrizte emlé­keit. árnyas parkjait, pi­henőhelyeit. Deltái Nándor Kiss Dénes: Ő sz A nyár rózsáival messze szalad a szél utakon gurul tekinteted vonásod pördül át levelekével 4 mosolyod fönnakad az út peremén Házak egykedvű szürkesége belehasad az őszi szélbe Nem táncoltatnak napot az elszabadult ablakok Este nem kelnek ki elvetett csillagaink felhők giz-gaza fedi az égi mezőt hajad függönye lóg az utca fölé lábad kopogását viszik magukkal gépkocsik, villamosok nesztelen borzong kövek bőre Bennem futás irama ébred arcomból árad a szél süvítése nevetésed vérezve utánozzák elejtett üvegfigurák Dorothy Parkers: (ŰJ-Zéland) Őszi fűz Itt lesz, erre jön nemsokára Sarkunkban loholó kutya, mely felgyújtja a sáserdőt a vízmosásban S én ablakomból lesni fogom Színjátékát az ugráló lángnak A sebes, néma rombolásnak, íme az idő: a verejtékes Küzdelemben megfáradt lét Barnára előbb, majd csupaszra vetkezik, Míg a nyárfa csendes, fehér karjaival Tartja a még csendesebb levegőt. Bán Ervin fordítása Szüreti mulatság Békétlenkedtem a jóságos őszben. — Szüreti mulat­ság? Én .. Nótá­­zás Must. Csárdás. Bográcsgulyás. Ép­pen úgy, mint száz éve, mint tán ezer éve. Kedves, de unalmas. Semmi új színfolt. A nemjó­ját ... — szisszen­tem fel, mert na­gyot ugrott a ko­csi, s én alaposan bevertem téxde-met egy kanna pe­remébe. Éreztem, tudtam, hogy tér­dem táján új szín­folt, mégpedig ké­keszöld keletkezik. — Már pedig lesz új — ígérte Rop­panta bácsi és szí­ves szeretettel zö­­työgtetett föl, a mélyúton, a fény borította dombtető­re. A közös gazdaság kellemes külsejű présháza előtt Kop­pantó néni, viruló lánya, a Terka és öt tragikus külsejű, hanyag eleganciá­val, de mértéktar­tással öltözködött, idősebb férfi foga­dott bennünket. — Jó napot — mondták dühösen és egyszerre és le­sújtva. — Egy csöp­pet kijöttünk a le­vegőre. — Egészségükre váljék — kívánta Koppantó bácsi. — Nincs kedvük egy pohár rizlinűfe? Jó szívvel adnám. A sajátom. Vagy tán danolnának egyet... Az öt férfiú sze­me felszikrázott és nagyokat nyeltek. —■ Semmi nóta. Semmi bor. Nekünk éppen elég dolgunk van most — mond­ták ingerülten és eltűntek egy sze­rény, keskeny ajtó­nyíláson át. — Hát ezek mi­félék? — Eh — legyin­tett Koppantó néni. — A fene mindig ilyenkor, hűiért ide Őket. Ne törődj ve­lük egy cseppet sem. Már amit, és ahogy tudtam, úgy és annyira segítet­tem és el is feled­keztem a temetke­zési alkalmazott külsejű személyek­ről. Csak alkonyai­kor találkoztam ve­lük ismét. Üveges szemekkel meredtek a semmibe és a tornác sarka, ahol ácsorogtak, olyan volt, mint egy bús rava*',lozöh<>lyiség. ÜSL üehat iga­zán — kérlelte őket Koppantó bácsi — ilyet csak nem tesz­nek velem! Most el­menni! — Szép lányok vannak ám errefelé — mondotta Kop­pantó néni. — Már alig várják magu­kat ...! Fél óra múlva kezdődik a mulaság! Hallottam, hogy azok mint hördü’­­nek fel halkan. — Csak egy fa­last egyének — kérte szépen Kop­pantó néni. — Bennünket nem lehet megveszteget­ni — kiáltozták azok és meglenget­ték hervadt akta­táskájukat. — Hol a kocsink?! Most már Terka kérlelt. Gyönyörű volt, kívánatos. — És ha én tán­coltatnám meg a kartársakat? — Mi már meg lettünk táncoltatva — kesergett az öt komor férfiú. — Hiszen itt minden rendben vanl A revizorok meg­tört csapata elsüví­tett. — Lett volna csak egyetlen hi­­bácska — mondta Koppantó bácsi. — Az lett volna csak a mulatság. No kö­lyök — fejezte be Koppantó bácsi a revizorok szüreti mulatságát — nem hányhatod a sze­memre, hogy nem volt valami új is a mi szép szüre­tünkön! Darázs Endre

Next

/
Thumbnails
Contents