Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-10 / 239. szám
lffl. október 10. vasárnap S. oldal Az óvodai gondokról Á pilótafülkében Beszélgetés Bodor Jenővel, a megyei tanács osztályvezetőjével Megyeszerte befejeződtek az óvodai felvételek. Gyermekeiket biztos helyen és szakavatott kezekben tudva, megkönnyebbülten, s alighanem odaadóbban is végzik munkájukat azok a szülők, édesanyák, akik a kedvező döntés élvezői. Érthető viszont azoknak a keserűsége, akik — bár gyermekük óvodai elhelyezését kérve jogos volt igényük — elutasításban részesültek. Mert sajnos, a jogos igények és a lehetőségek között egyelőre nagy a szakadék. Ennek okai eléggé Ismertek Ismételt boncolgatásuk helyett inkább a tetteken, a gond felszámolásán a sor. Erről a témáról beszélgetett munkatársunk, Perny Irén a napokban Bodor Jenővel, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályvezetőjével. KÉRDÉS: Kecskemét óvodai problémájáról helyzetképet adtunk a közelmúltban lapunk hasábjain. Számos sérelemmel, elutasítás miatti panaszszót találkoztunk azonban a megye többi városában is. Lenne szives ismertetni a jelenlegi helyzetet: Hány óvodáskorú gyermeket, illetve szülőt érintett a helyhiány miatti elutasítás? VÁLASZ: A tények szigorúak. Arról vallanak, hogy a jelenlegi 12 ezer óvodai helyre évente négyezer új felvétel lehetséges. Hely hiánya miatt 1843 elutasítás történt, ebből 627 Kecskeméten. Ez annyit jelent, hogy megyei átlagban mindössze 52 százalékos az óvodai ellátottság. Különösen nyomasztó számunkra 1050 elutasítás — s közülük 346 Kecskeméten — amely olyan édesanyákat érintett, akiknek gyermeke elérte a két és fél— hároméves kort, s a gyermekgondozási segélyezésük ezzel megszűnt. Az óvodák kihasználtsági foka különösen a városokban magas. Míg például a bajai járás átlagában 70 százalékos a kihasználtság. Baján száz óvodai helyet 127 gyermek tölt be. Kecskeméten 140, Kiskunhalason 127, Kalocsán 121, Kiskunféleavházán p°dig 120 százalékos az óvodák igénybevétele. KÉRDÉS: A tények felsorolásával kezdtük. Folytassuk a nyomasztó gondból való kilábolással. Mi várható az óvodák fejlesztése terén 1975-ig? VÁLASZ: A negyedik ötéves fejlesztési tervében a megyei tanács 1200 óvodai hely létesítésével számol. örvendetes viszont, hogy a helyi tanácsok a „visszavezetéskor” ezt a számot 1480-ra emelték, mintegy jelezve: helyileg érzik igazim a probléma súlyát, és keresik is a megoldást. Ha az üzemek érdekeltségével együtt a hozzájárulási készségük is realitás lesz, az előbb említett szám várhatóan 2000-re növekszik. Ez pedig az idei helyzetet véve alapul, azt jelenti, hogy a 2000 újabb óvodai hely létrehozásával 1975-ig megoldódik a gond. Fontosnak érzem megjegyezni: a megvei terv 1200 óvodai hely létesítésével és természetesen fenntartásával is számol. Ám a létrehozandó többi hely folyamatos fenntartására, működtetésére is szükség van. viszont ennek fedez i még hiányzik. Meg kellene tehát találni a vállalati szabályozóknak azt a módját, amelyek biztosítékát jelentik a működtetéssel összefüggő ösztönzésnek is. KÉRDÉS: ötéves távlatban tehát biztató a kilátás, de mit mondhatunk a napjainkban érdekeltek számára? Mit ígér a közelebbi jövő, milyen erőfeszítéseket tesznek a városi tanácsok; milyen az üzemek közreműködése, segítőkészsége a közös, társadalmivá érett gond felszámolásáért? Nem egy dicséretes kezdeményezésről hallottunk már. Jómagam azonban úgy érzem, hogy például Kecskeméten nagyobb következetességgel már valamivel előbbre is lehetett volna jutni. Csupán egyetlen utalás ezzel öszszefüggésben: találhatók a város központjában például raktárnak igénybe vett épületek, amelyek óvodai hasznosítása sokkal ideálisabb lenne. VÁLASZ: Nézzük sorjában a felvetéseket. A községekben, bár néhány helyen szántén szorít, nem jellemző az óvodai gond. Az is tény, hogy a városokban, túl a családok problémáján, az anyák foglalkoztatásának gazdasági érdekén, politikai kérdéssé nőtt az óvodai helyzet. Ennek tudatában vannak a városi tanácsok, s az üzemek egyaránt. Nem véletlen, hogy a megyében üzemi erőforrásból Í975-ig mintegy 30 millió forint áll rendelkezésre — egyelőre szerződésben rögzítve — óvodafejlesztési célra. Ez pedig annyit jelent, hogy körülbelül fele-fele arányú a tanácsok és az üzemek tehervállalása a helyzet megjavítására. KÉRDÉS: Elnézést, de Bodor elvtárs 30 millió forintot említett az imént. Elképzelhető, hogy ennek több mint egyharmadát Kiskunfélegyháza üzemei adják? Tudniillik a napokban ott jártam, s az üzemek 11 milliós hozzájárulásáról értesültem. VÁLASZ: Látja, én még augusztusi adatokat ismerek, akkor 7,5 miit óról volt szó. Ez a változás is a gond komolyan vételét bizonyítja. Hadd folytassam azonban elsőként a bajai példával. Itt a Ganz Villamossági Művek segítségével már október 15-től kezdve újabb 85 gyermeket juttatnak óvodába. Az üzem ugyanis átalakítja, tatarozza és eszközökkel is ellátja a tanács által biztosított házat. Várhatóan még ez év decemberében ötven gyermeket tud fogadni a Vöröskereszt téri óvoda, melyet bővítésével egyidejűleg napközivé is fejlesztenek. A Damjanich utcai óvodában a szolgálati lakást alakítják át, s ez már a jövő hónapban úiabb 25 gyermek elhelyezését oldja meg. S ha ezek után megemlítem, hogy Baján 175 volt az elutasítás, könnyen kiszámítható, hogy ez a szám hamarosan tizenötre apad. Kiemelésre méltó példaként Kiskunfélegyházával folytatom, ahol az üzemek segítségével már tavaly létrehoztak 85 óvodai helyet. A legutóbbi felvételeknél 140 gyermek elhelyezése maradt megoldatlan. Ám még ebben az évben társadalmi segítség révén 50 óvodáskorú elhelyezésére nyílik mód. A Bercsényi utcai óvodában szolgálati lakást szabadítottak fel, ahol várhatóan ugyancsak az idén egy 25 fős csoport helyezhető el. Kalocsa eddig is kezdeményező volt e téren. Az idén elutasítottak száma 68, de már épül az új 75 személyes óvoda, amelyet jövőre adnak át rendeltetésének. Itt tehát megoldottnak látszik a gond. Kiskunhalason 156 gyermeknek nem jutott hely. A város a „szükség törvényt bont” módszerét alkalmazza. A diákotthon rossz padlózató, eddig fűthetetlen klubszobáját rendezik át óvodává, amely a közeljövőben 50 gyermeket fogad. Ennek az átmeneti megoldásnak végül is hasznát veszi a diákotthon, mert egy magánház megvásárlásával és kis költségű átalakításával 75 személyes óvoda létesül. Várhatóan a jövő év tavaszán itt nyer elhelyezést az előbb említett 50 óvodás is. A tervidőszak végéig pedig az új lakótelepen szintén egy 75 személyes óvoda épüL Végezetül marad Kecskemét, melynek gondja eléggé ismert. Tény. hogy itt a legsúlyosabb a helyzet. Mint ahogyan az is tagadhatatlan, hogy a megyeszékhely sem topog egyhelyben a megoldás keresését illetően. Az újságban már ismertetett törekvéseken túl a megyei kórház, a műszaki főiskolával közösen a kórház területén felszabaduló két lakásból alakít ki 50 személyes óvodát. Tiszteletre méltó, hogy a Kisfaludy utcában az anyák munkabeosztásához igazodva, kétmüszakosan működik egy csoport. A hunyadi- és műkertvárosi óvodák megnyitására csak 1973-ban kerül sor. És minden ma ismert erőforrással kalkulálva, 1975-ig az óvodai helyek 360-nal való növelésére lehet számítani Kecskeméten. Nyugalomra, elégedettségre tehát nincs ok. főleg ha az elutasítások ismétlődően rendkívül magas számára utalok. Ügy vélem, nélkülözhetetlen az újabb és újabb megoldások keresése. Esetleg még a drágább, de gyorsabb építési technológiák alkalmazása árán is, ahogyan azt Nyíregyházán tették. Egyetértek azzal a véleményével, hogy a városközpontba nem való raktárak helyét óvodai célra lenne helyes hasznosítani. De nem ez az egyetlen kínálkozó lehetőség. El tudom képzelni a beruházási bank Rákóczi úti volt tágas helyiségeinek átmenetileg óvodai célú igénybevételét is. Mint ahogyan csak helyesléssel említhetjük azokat a oéldákat, amelyekkel áthidaló megoldásként lakásokat vesznek igénybe, ugyanilyen célra. Követésre érdemes ez azokon a lakótelepeken, ahol még nem tartozéka az óvoda a lakónegyednek. összegezve az elmondottakat: e közérdekű kérdés jelentőségéhez méltón sok és eredménnyel biztató erőfeszítés történt a megoldás érdekében. Attól viszont, hogy a társadalmi közérzetet joggal nyugtalanító óvodaüw lekertütóS'f'n a napirendről, még nagyon messze vagyunk. Épp ezért nélkülözhetetlen az újabb és újabb megoldások keresése, minden életrevaló kezdeményezés felkarolása. Tonnák és kilométerek, az őszi szállítási szezon refrénként visszatérő két szava. A súly és a távolság hűvösen tárgyilagos mértékegységeinek kapcsolatáról, a mögöttük rejlő jelenségekről egyetlen közúti fuvar alapján kíséreltem meg látleletet venni. Vaksi őszi reggel. Fél hat. A Volán 9-es számú Vállalatának Csáktornya utcai telepe most éled. Az egymás után érkező sofőrök most veszik át a menetleveleket. Ma a kecskeméti bázist 125 gépkocsi hagyja el, a megye útjain több mint 500 jár fával, szénnel, gyümölccsel, építőanyaggal, darabáruval és más rakománnyal. Mindezt Marsó Ferenc, az ügyeletes fődiszpécser mondja el, akivel az útirányok között válogatunk. — A most induló kocsik zöme a konzervgyárnak fuvaroz, de megy egy a Dunaújvárosi Vasműbe kohósalakért — tárja elém a lehetőségeket. Dunaújvárost választom. — Akkor készítse elő az anyakönyvi kivonatát, az újraoltási bizonyítványát, mert nagyon szigorú a porta — ecseteli a bejutás várható nehézségeit. Közben a fődiszpécsert asztala mögé szólítják a csengő telefonok. Most futnak be a darabáru állomások jelentései, a kocsi- és rakodógépigények. A három városi és egy MÄV- vonalból álló telefonrajt egyébként egy megyei és egy országos URH-vonal, valamint telexgép egészíti ki. Ekkor még nem sejtem, hogy ez utóbbinak ma még hasznát vesszük. A távközlési pókhálóval való ismerkedésemnek Pintér István gépkocsivezető hangja vet véget: „Indulunk!” A pótkocsis, 16 és fél tonna teherbírású Skoda egykedvűen nyeli az esőtől ragasztószalagként fénylő utat. A sebességmérő mutatója hol az ötveneshez. hol a hatvanashoz kap. A gépkocsivezető munkaeszközeiről. a járműről és az útról beszélgetünk. Az utóbbiról lakonikus megállapításokkal: ..Van már néhány jobb út. Nem jó. csak jobb. Persze az útépítés drága, ha jól tudom, egy kilométer egymillióba kerül.” Ha a szám kevés is, a nagyságrend jó. A kocsiról már bővebben beszél. Az út. ha ismeri is, mint a tenyerét, csak eszköz, ez pedig társ. — Megbízható, munkabíró kocsik ezek a Skodák. Egy Szombathelyen genera lozottal 140 ezer kilométert mentem, a mostani sem hagyott még eddig cserben. Hajszolni persze ezeket sem szabad. A fülke tágas, kényelmes és meleg is. Szeretem ezt a kocsit. Amikor jól meg van rakva, az indításnál röfög. — Az induló motor hangiának felidézése elégedettséggel színezi szavait. — Mozgékony foglalkozás. Sokfelé járok, mindenféle emberrel beszélek. Ha két szabadnapom öszszejön, az elsőn kipihenem magam, a másodikon már MP01M mehetnékem van. Ha kijövök a garázsból, lényegében a magam ura vagyok. A függetlenség felelősséggel is jár. Én intézem a fuvaroztató ügyeit, kezelem a papírokat. Ez jó a szállíttatónak, nem kell mellém ültetni a rakodót. aki az úton nem dolgozik. Rákényszerülünk az önállóságra és megtanulunk a saját lábunkon járni. Ezért veszik fel szívesen bárhol a Volán-gépkocsivezetőket. Eltűnődik. — Mostanában vitatkoznak rajta, szakma-e a miénk? Tudja az ördög. Az tény, hogy egy esztergályos három évet tanul, míg kezébe kerül a szakmunkásbizonyítvány, itt meg néhány hónapos tanfolyam elég a papír megszerzéséhez. A papírral azonban még nem kész gépkocsivezető valaki, és nem is biztos, hogy az lesz. Nagyon sok fiatal kihullik. Rátermettség kell ehhez is. ■ ■ ■ ■ Dunaújváros. A vasmű portáján a várt procetúra elmarad, simán bejutok én is. Mikor a városnyi gyár utcáin a salakhabosítóhoz érünk, előttünk már nyolc —tíz kocsi vesztegel. Az épület körül ődöngő gépkocsivezetőktől érdeklődünk. A válasz: nincs rakodás. elromlott a markoló villanymotorja. Hogy mikor lesz. arra a szerelők sem tudnak felelni. A pilótám elnyom egy káromkodást, az eső viszszaűz bennünket a fülkébe. — Fizetik az állásidőt? — Ha a fuvaroztató elismeri és a havi teljesítményem nincs 140 százalék felett, akkor igen, ha magasabb, akkor ingyen üldögélek most. Ez a fuvar körülbelül 115 forint nekem, ha még egyet tehetnék, a duplája. De ki tudja mikor kezdik meg a rakodást — feleli. Tizenegy óra múlt. A markoló még mindig tehetetlenül csüng a salakmedence fölött. Pintér elmegy körülnézni, hogy mire számíthatunk. Szitkozódva jön vissza. — Még szerencse, hogy felmentem. Most derül ki, hogy ha lesz salak, nekem akkor sem adnak, mert a Bács megyei Építőipari Vállalat nem adta le a kocsim rendszámát. Pedig ma itt járt egy emberük, és tudta, hogy a másik gépkocsi lerobbant. Kaptam egy igazolást arról, hogy miért nem szolgálnak ki, nyugodtan visszafordulhatnánk. Az üres fuvar azonban nagyon drága mulatság. Most átmegyünk a Volánhoz, telexezünk a kecskeméti központnak, intézkedjenek. — A menetlevélen fel van tüntetve a fuvaroztató, az nem elég? — vetem közbe. — Csak ezt a listát veszik figyelembe. A telex-beszélgetés eredménye: egy Kecskemétről induló kocsi hozza az igazolást. — Ez körülbelül 3-ra ér ide. A második fuvarnak mindenképpen lőttek — értékeli a helyzetet a gépkocsivezető. Visszamegyünk a vasműbe, a sor megfogyatkozott. Míg távol voltunk, megkezdték a rakodást, ha nincs az igazolás körül huzavona, már mi is hazafelé tartanánk. Most várhatunk. A gépkocsi három óra után érkezik meg a papírral. Végre rakodunk. Fél négy van. mikor elindulunk. Hatkor kanyarodunk be a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat telepére. — Maga is rossz napot fogott ki — jegyzi meg Pintér István. Igen, rosszat. A markológép hibája miatt elvesztettünk két órát, az ügyintéző hanyagsága miatt újabb négyet Utólag kiderült, csak a gebines járművek rendszámát kell leadni, a Volánét nem. Csak ezt a salaküzem vezetőjével senki nem közölte. Szerencsére a gépkocsivezető nem bújt az őt fedező írás mögé, így megmentett egy fordulót a lehetséges kettőből. íme a látlelet. Már csak egy kérdés marad: vajon hány forint repült ki ma az ablakon? Pulai Miklós Talajvízkutatás Kecskemét közelében a nagynyíri erdőben talaj víztározódással kapcsolatos kísérleteket végeznek ? VITUKI telepén. A kísérletek során a csapadék út ját követik a talajban. Tapasztalataikat a mezőgaz daság a talajvizek és b"lv?zek előrejelzésében hasznosítja.
