Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-09 / 238. szám
i oldal 1971. október 9. szombat Brightontól Brémáig Kontinensü ak fontos események és folyamatok színhelye. Miközben világszerte mind több szó esik arról, hogy például az európai biztonsági konferencia kilátásai mind biztatóbbak, érdemes egy pillantást vetnünk két fontos nyugat-európai ország ellenzékének magatartására. Ezt a magatartást a legutóbbi órákban két említésre méltó megnyilvánulás tükrözte, az egyik a brit munkáspárt évi konferenciájának brightomi finise, a másik Barzel CDU—CSU elnöknek a brémai tartományi választásokkal kapcsolatos kortesbeszéde. Kezdjük Brightonnal. Ez a patinás angliai fürdőváros nem először aó otthont brit ellenzéki párt fontos tanácskozásának, de aligha túlzás azt állítani, hogy esztendők óta nem irányult ilyen intenzíven Brighton félé a hazai és a külföldi közvélemény érdeklődése. Ez az érdeklődés érthető. Miközben Európában tart az enyhülés, Edward Heath konzervatív kabinetje mindent elkövet, hogy ezt a folyamatot hátráltassa. Közismert, hogy a tory kormány csak a minap utasított ki számos szovjet diplomatát Londonból, Ezzel olyan szovjetellenes kampányt koronázott meg, amely még a hidegháború legsötétebb szakaszaiban is riadalmat és visszatetszést kelteit volna, nemhogy most. fontos nemzetközi megállapodások után és fontos tanácskozások közepette. Világos, hogy ilyen körülmények között a brit és a külföldi közvélemény m egkül ön böztetettt érdeklődéssel fordul a munkáspárti „árnyékkormány” álláspontja felé. Harold Wilson és vezérkara — ezt most már megállapíthatjuk — szembe fordult a tory hisztériával és a szovjetellenes rágalmak helyett határozatban támogatta az európai biztonsági konferencia összehívását. Ennek pontosan az ellenkezője történik a nyugatnémet ellenzék soraiban. Amióta Rainer Barzelt választották a kereszténydemokrata unió elnökévé, az enyhülés bonni ellenfelei még az eddiginél is gátlástalanabbul rontottak neki az európai közeledésnek. Barzel — a brémai tartományi szavazóknak címezve szavait — „népfrontveszélyről” szónokolt, sürgette egy jobboldali egységfront létrejöttét és a szovjet—nyugatnémet szerződés ratifikálásának megakadályozását. A tét nagy, Európa és a világ jövőjéről van szó. Sok függ attól, hogy a brightoni és ne a brémai szellem diadalmaskodjék. Külügyminiszterünk megbeszélései az ENSZ-ben Tajvan hattyúdala? (Folytatás az 1. oldalról) külügyminisztere volt. Megfigyelők rámutatnak: nem lehetetlen, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor Tajvan képviselője hallathatta hangját a világszervezet közgyűlése előtt. Mint már jelentettük, az ügyrendi bizottság október 18-át jelölte meg a kínai ENSZ-képviselet vitájának kezdeteként. A 131 ENSZ-küldöttség közül már több mint 100 jelezte, hogy véleményt kíván nyilvánítani, s egyre több ország foglalt máris állást az Egyesült Államok úgynevezett két-Kína politikájával szemben. • Áz ENSZ-közgyűlés csütörtökön este 117 szavazattal, 1 ellenében és 2 tartózkodás mellett, felvette tagállamai közé Ománt, amely ezzel a világszervezet tagállama lett. A szavazás előtt a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság (Dél-Jemen) küldöttségének képviselője a felvétel ellen foglalt állást,' kifejtve, hogy az omani kormány valójában brit Ilefolyás alatt áll és nem képviseli az ország népét. Kuba és Szaúd-Arábiába tartózkodott a szavazástól. • Juan Antonio Tack panamai külügyminiszter levelet intézett U Thanthoz, az ENSZ főtitkárához és ebben kijelenti: az Egyesült Államok által Panamára kényszerített megalázó szerződés a Panamacsatorna övezetének időben korlátlan felhasználásáról — . sérti az ország méltóságát és az imperializmus korának terméke. Az Egyesült Államok önző célokra használja fel a csatornát, kárt okozva Panama érdekeinek és Szuverenitásának. A külügyminiszter hangsúlyozta: az Egyesült Államok — a maga módján magyarázva a szerződést — ténylegesen elragadta Panamától területének egy részét”. A közvélemény érdeklődése Szádot moszkvai útja előtt Mint az egyiptomi, mind a nemzetközi közvélemény nagy várakozással tekint Szadat elnök hétfőn kezdődő moszkvai látogatása elé. A fokozott érdeklődést mindenekelőtt a közel-keleti válság megoldatlansága, a rendezés érdekében kifejtett erőfeszítések kudarca indokolta. A látogatás jelentőségét növeli, hogy Szadat megfogalmazása szerint 1971- nek döntő évnek kell lennie a válság politikai vagy katonai megoldása szempontjából. Riad külügyminiszter ENSZ-közgyűlési felszólalása azt bizonyítja, hogy Egyiptom továbbra is mindent megtesz a politikai Hirohito Hollandiában AMSZTERDAM (MTI) Déli 12 óra után néhány perccel az amszterdami Schiphol repülőterén leszállt az a különrepülőgép, amely a japán császári párt hozta Londonból nyugat-európai kőrútjuk körvetkező állomására Hollandiába. A császári párt üdvözlő hivatalos személyiségek. és a holland királyi udvar képviseletében megjelent előkelőségek — Juliana királynő és a királyi család tagjai nem voltak jelen — figyelemre méltó sietséggel segítették be a vendégeket a várakozó gépkocsiba. A kocsisor azonnal elindult, hogy a mintegy 30 kilométernyire levő Huis Ten Bosch palotába, a császári pár kijelölt szálláshelyére hajtson. A jap,án uralkodónár kőrútjának korábbi állopnásaitól eltérően ezúttal népi sorakozott fel a díszszázad és zenekar sem üdvözölte a vendégeket. A repülőtéren és a palotába vezető útvonalon nyüzsögtek a holland rendőrök, sőt még két helikopter is feltűnt a kocsisor felett. Mi volt a rendkívüli biztonsági intézkedések és a hűvös fogadtatás oka? A japán császár látogatásának bejelentése nem váltott ki osztatlan lelkesedést a hollandokból, akik a második világháború idején a kelet-indiai szigetvilágban levő gyarmataikon a saját bőrükön tapasztalták a japán hódítók kegyetlenségét. A holland parasztpárt vezetője felháborodásában egyenesen az amszterdami főügyészhez fordult, követelve, hogy Hirohito császárt tartóztassák le, állítsák bíróság elé és vonják felelősségre 19 000 holland állampolgár meggyilkolása miatt, megoldás eléréséért, de ezzel párhuzamosan határozott előkészületeket tesz a megszállt területek katonai felszabadítására. Kairói megfigyelők szerint az EAK kétirányú, de valójában egy célt szolgáló törekvése fémjelzi Szadat moszkvai útját. A közel-keleti rendezést mindenesetre megnehezíti az a bejelentés, hogy Washington 500 millió dolláros katonai kölcsönt kíván folyósítani Izraelnek 1972- bem, s Izrael ennek keretében 100 új Skyhawk típusú repülőgépet kér. Washington megpróbálja öszsaeegyeztetnj a politikai megoldás szorgalmazását és Izrael felfegyverzését. A kairói sajtó további részleteket közöl a moszkvai látogatás programjáról, Az A1 Ahram úgy értesült, hogy Szadat legalább három alkalommal találkozik a szovjet vezetőkkel, Brezsnvevvel, Kosziginnal és Podgomijjal. Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter vasárnap New Yorkból Moszkvába repül, hogy csatlakozzék a magas szintű egyiptomi delegációhoz. A moszkvai tárgyalások szempontjából jelentős fejlemény az is, hogy Szadat márciusi látogatása óta létrejött az arab államszövetség s ennek elnökévé az egyiptomi államfőt választották. Végül a moszkvai látogatás várhatóan kedvező hatással lesz az ENSZ-közgyűlés közel-keleti vitájára is. Szadat vasárnap reggel utazik Kuwaitba, maid hétfőn egy teheráni villámlátogatás ■ buktatásával foly tatja útját Moszkvába, Szadek Moszkvában Moszkvába érkezett Mohamed Ahmed Szadek egyiptomi hadügyminiszter. A vendéget Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere és több más hivatalos személy fogadta. Szadek Moszkvában csatlakozik ahhoz az egyiptomi delegációhoz, amely Anvar Szadat elnök vezetésével a jövő hét elején érkezik a szovjet fővárosba. Elutazott a szovjet küldöttség a VDK-ból A szovjet párt- és kormányküldöttség Nyikolaj Podgornijnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével befejezte hivatalos látogatását a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. Hanoiban pénteken ünnepélyes keretek között elbúcsúztatták a szovjet vendégeket. - A szovjet párt- és kormányküldöttség a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának és a VDK kormányának meghívására október 3-tól 8-ig volt hivatalos látogatáson a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A delegáció látogatást tett Hanoiban, Haiphongban és Quang-Ninh tartományban. Tárgyalásokat folytatott a Vietnami Dolgozók Pártja és a Vietnami Demokratikus Köztársaság vezetőivel, amelynek eredményeképpen aláírták a szovjet—vietnami közős nyilatkozatot. Kohrt és Müller 12. megbeszélése Günter Kohrt, az NDK külügyi államtitkára és Ulrich Müller, a nyugatberlini szenátusi iroda igazgatója pénteken délután 15 órakor megkezdte 12. megbeszélését. Szato elégedetlen Szato japán miniszterelnök a tokiói országoS sajtóklub díszebédjén mondott beszédében „mélységes elégedetlenségét” fejezte ki amiatt, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői őt nem hívták meg Pekingbe, noha Nixont vendégül látta. A japán miniszterelnök kifejtette, hogy Tokió és Peking kapcsolatainak Koszigin Marokkóban Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, aki Huari Bumediennek, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Forradalmi Tanácsa elnökének, a minisztertanács elnökének meghívására hivatalos látogatást tett Algériában, a kíséretéhez tartozó személyiségekkel együtt, pénteken délelőtt Algírból Marokkóba utazott. normalizálása csak kormányközi megbeszélések útján képzelhető el. Szato így dohogott: „nem egészen értem, miért fogadja Kína Nixon elnököt, a Kínai Népköztársaság 1-es számú ellenségét, amikor engem, aki csak a 3-as számú vagyok, nem hív meg. Nagyon elégedetlen vagyok a helyzettel”. Az iraki katonai küldöttség elutazott Az iraki katonai küldöttség, amely Hammad Shehab vezérezeredes, honvédelmi miniszter vezetésével látogatott hazánkba, pénteken elutazott Budapestről. A vendégeket az iraki és magyar nemzeti lobogókkal díszített Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen, katonai tiszteletadással búcsúztatták, A búcsúztatásnál jelen volt Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Politikai harc Vietnamért A katonai győzelem reménytelensége arra kényszerítette a vietnami háború befejezésének jelszavával hatalomra került Nixont, hogy — a közeledő választásokra tekintve — politikai akcióba kezdjen. így született meg a vietnamizálási politika, amelynek a katonai része azt célozza, hogy az Egyesült Államok segítségével vietnami zsoldosok vívják ki a győzelmet a vietnami nép ellen; politikai vonatkozásban viszont Washingtont kiszolgáló „demokratikusan” megválasztott kormányt igyekeznek teremteni Saigonban. Ez utóbbinak volt színtere és próbája az október 3-i dél-vietnami elnökválasztás. Akármilyen furcsán hangzik, a próba „túlságosan jól sikerült”, — ezért alkalmatlan a délvietnami problémák bármelyikének megoldására. Nem csökkentette az amerikaiak gondjait, bár legmegbízhatóbb emberük, Thieu az elnöki székben maradt. Nyilvánvaló, hogy ezt a „győzelmet” kizárólag annak köszönheti, hogy az ellenzékkel szemben terrort alkalmaztak, hogy a több mint egymillió fegyveres mellett néhány millió hamis szavazólapot is „bevezették”. Az ily módon ‘ „megválasztott” elnök volt helyettese, Ky alelnök jnaga leplezte le a választási csalásokat, a törvénytelenségeket. A választások után Thieu valóban csak az amerikaiakat képviseli Saigonban. Felvetődik a kérdés: valóban hasznos Thieu újraválasztása Nixonnak? Egy pillanatra tételezzük fel a íeltételezhetetlent, vagyis, hogy Nixon valóban tisztességes békét akar — mint ahogy mondja. Ilyen békéhez az út azonban csak a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánnyal folytatandó tárgyalásokon keresztül vezethet. A DIFK viszont nem fogadja el tárgyaló partnernak az amerikaiak szolgálatában álló Thieut. Hírek szerint Nixon, pekingi útja során a kínai vezetők segítségét akarja kérni Thieu elfogadtatásához. Ezért jelentékteleníti el a párizsi tárgyalásokat, ahol pedig az Egyesült Államok bebizonyíthatná megegyezési szándékát és törekvését a tisztességes békére. Ha Nixon kérésére valóban sor kerülne, teljesen új aspektusból kellene értékelni a vietnami probléma politikai és katonái kérdéseit. Peking és Washington ilyen irányú megegyezése azonban — legalábbis a jelenlegi megítélés szerint — elképzelhetetlen, hiszen egy ilyen megállapodás nyílt összefogás lenne a harcoló vietnami nép ellen. Ezt a kockázatot Pekingben alig-(len ha mernék vállalni. Nixon vietnamizálási programját tehát egy jottányit sem vitte előre Thieu újraválasztása. Politikai terve ugyanúgy zsákutcába jutott, mint katonai programja, amelynek része volt a Kambodzsa és Laosz ellen végrehajtott agresszió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen nemrég felújított bombázások. Washington felelősségét e tekintetben csak súlyosbítja, hogy az árvíztől sújtott VDK ellen hajtották végre azzal a szándékkal, hogy katonailag . megadási-a kényszerítsék az országot. A kalózszándék azonban ismét megtört a VDK hősi ellenállásában és azon a széles nemzetközi szolidaritáson, amely védőén övezi a vietnami népet. Ezt a szolidaritást húzta alá a Szovjetunió államelnökének, Podgornijnak látogatása a VDít-ban. A Szovjetunió internacionalista kötelességének tartja — hangoztatta Podgornij,’ — Vietnam igazságos ügyének támogatását. Podgornij államfő látogatása a VDK-ban annak a határozott szándékának a demonstrálása, hogy a Szovjetunió és az egész szocialista tábor továbbra iá megad minden segítséget a vietnami népnek az agresszorok fegyveres harca és politikai mahinációi el-K. L
