Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-09 / 238. szám

i oldal 1971. október 9. szombat Brightontól Brémáig Kontinensü ak fontos események és folyamatok színhelye. Miközben vi­lágszerte mind több szó esik arról, hogy például az európai biztonsági konferencia kilátásai mind biztatóbbak, érdemes egy pillantást vetnünk két fontos nyugat-európai or­szág ellenzékének maga­tartására. Ezt a magatartást a legutóbbi órákban két említésre méltó megnyil­vánulás tükrözte, az egyik a brit munkáspárt évi konferenciájának brighto­­mi finise, a másik Barzel CDU—CSU elnöknek a brémai tartományi válasz­tásokkal kapcsolatos kor­tesbeszéde. Kezdjük Brightonnal. Ez a patinás angliai für­dőváros nem először aó otthont brit ellenzéki párt fontos tanácskozásának, de aligha túlzás azt állí­tani, hogy esztendők óta nem irányult ilyen inten­zíven Brighton félé a ha­zai és a külföldi közvé­lemény érdeklődése. Ez az érdeklődés érthető. Miközben Európában tart az enyhülés, Edward Heath konzervatív kabi­netje mindent elkövet, hogy ezt a folyamatot hátráltassa. Közismert, hogy a tory kormány csak a minap utasított ki szá­mos szovjet diplomatát Londonból, Ezzel olyan szovjetellenes kampányt koronázott meg, amely még a hidegháború leg­sötétebb szakaszaiban is riadalmat és visszatet­szést kelteit volna, nem­hogy most. fontos nem­zetközi megállapodások után és fontos tanácsko­zások közepette. Világos, hogy ilyen kö­rülmények között a brit és a külföldi közvélemény m egkül ön böztetettt érdek­lődéssel fordul a munkás­párti „árnyékkormány” álláspontja felé. Harold Wilson és vezérkara — ezt most már megállapíthat­juk — szembe fordult a tory hisztériával és a szovjetellenes rágalmak helyett határozatban tá­mogatta az európai biz­tonsági konferencia össze­hívását. Ennek pontosan az el­lenkezője történik a nyu­gatnémet ellenzék sorai­ban. Amióta Rainer Bar­zelt választották a ke­reszténydemokrata unió elnökévé, az enyhülés bonni ellenfelei még az eddiginél is gátlástala­­nabbul rontottak neki az európai közeledésnek. Barzel — a brémai tar­tományi szavazóknak cí­mezve szavait — „nép­frontveszélyről” szóno­kolt, sürgette egy jobb­oldali egységfront létre­jöttét és a szovjet—nyu­gatnémet szerződés rati­fikálásának megakadályo­zását. A tét nagy, Európa és a világ jövőjéről van szó. Sok függ attól, hogy a brightoni és ne a brémai szellem diadalmaskodjék. Külügyminiszterünk megbeszélései az ENSZ-ben Tajvan hattyúdala? (Folytatás az 1. oldalról) külügyminisztere volt. Megfigyelők rámutatnak: nem lehetetlen, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor Tajvan képviselője hallathatta hangját a vi­lágszervezet közgyűlése előtt. Mint már jelentettük, az ügyrendi bizottság ok­tóber 18-át jelölte meg a kínai ENSZ-képviselet vi­tájának kezdeteként. A 131 ENSZ-küldöttség közül már több mint 100 jelezte, hogy véleményt kíván nyil­vánítani, s egyre több or­szág foglalt máris állást az Egyesült Államok úgyne­vezett két-Kína politikájá­val szemben. • Áz ENSZ-közgyűlés csü­törtökön este 117 szavazat­tal, 1 ellenében és 2 tartóz­kodás mellett, felvette tag­államai közé Ománt, amely ezzel a világszervezet tag­állama lett. A szavazás előtt a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság (Dél-Jemen) küldöttségé­nek képviselője a felvétel ellen foglalt állást,' kifejt­ve, hogy az omani kor­mány valójában brit Ile­folyás alatt áll és nem kép­viseli az ország népét. Ku­ba és Szaúd-Arábiába tar­tózkodott a szavazástól. • Juan Antonio Tack pa­namai külügyminiszter le­velet intézett U Thanthoz, az ENSZ főtitkárához és ebben kijelenti: az Egye­sült Államok által Pana­mára kényszerített meg­alázó szerződés a Panama­­csatorna övezetének idő­ben korlátlan felhaszná­lásáról — . sérti az ország méltóságát és az imperia­lizmus korának terméke. Az Egyesült Államok önző célokra használja fel a csatornát, kárt okozva Pa­nama érdekeinek és Szuve­renitásának. A külügyminiszter hang­súlyozta: az Egyesült Álla­mok — a maga módján magyarázva a szerződést — ténylegesen elragadta Pa­namától területének egy részét”. A közvélemény érdeklődése Szádot moszkvai útja előtt Mint az egyiptomi, mind a nemzetközi közvélemény nagy várakozással tekint Szadat elnök hétfőn kezdő­dő moszkvai látogatása elé. A fokozott érdeklődést mindenekelőtt a közel-ke­leti válság megoldatlansá­ga, a rendezés érdekében kifejtett erőfeszítések ku­darca indokolta. A látogatás jelentőségét növeli, hogy Szadat meg­fogalmazása szerint 1971- nek döntő évnek kell len­nie a válság politikai vagy katonai megoldása szem­pontjából. Riad külügymi­niszter ENSZ-közgyűlési felszólalása azt bizonyítja, hogy Egyiptom továbbra is mindent megtesz a politikai Hirohito Hollandiában AMSZTERDAM (MTI) Déli 12 óra után néhány perccel az amszterdami Schiphol repülőterén le­szállt az a különrepülőgép, amely a japán császári párt hozta Londonból nyu­gat-európai kőrútjuk kö­rvetkező állomására Hollan­diába. A császári párt üdvözlő hivatalos személyiségek. és a holland királyi udvar képviseletében megjelent előkelőségek — Juliana ki­rálynő és a királyi csa­lád tagjai nem voltak je­len — figyelemre méltó sietséggel segítették be a vendégeket a várakozó gépkocsiba. A kocsisor azonnal elindult, hogy a mintegy 30 kilométernyire levő Huis Ten Bosch pa­lotába, a császári pár ki­jelölt szálláshelyére hajt­son. A jap,án uralkodónár kőrútjának korábbi állo­­pnásaitól eltérően ezúttal népi sorakozott fel a dísz­század és zenekar sem üd­vözölte a vendégeket. A repülőtéren és a palotába vezető útvonalon nyüzsög­tek a holland rendőrök, sőt még két helikopter is feltűnt a kocsisor felett. Mi volt a rendkívüli biz­tonsági intézkedések és a hűvös fogadtatás oka? A japán császár látoga­tásának bejelentése nem váltott ki osztatlan lelkese­dést a hollandokból, akik a második világháború ide­jén a kelet-indiai sziget­világban levő gyarmatai­kon a saját bőrükön ta­pasztalták a japán hódítók kegyetlenségét. A holland parasztpárt vezetője felhá­borodásában egyenesen az amszterdami főügyészhez fordult, követelve, hogy Hirohito császárt tartóztas­sák le, állítsák bíróság elé és vonják felelősségre 19 000 holland állampolgár meggyilkolása miatt, megoldás eléréséért, de ez­zel párhuzamosan határo­zott előkészületeket tesz a megszállt területek katonai felszabadítására. Kairói megfigyelők szerint az EAK kétirányú, de valójában egy célt szolgáló törekvése fémjelzi Szadat moszkvai útját. A közel-keleti rendezést mindenesetre megnehezíti az a bejelentés, hogy Wa­shington 500 millió dolláros katonai kölcsönt kíván fo­lyósítani Izraelnek 1972- bem, s Izrael ennek kere­tében 100 új Skyhawk tí­pusú repülőgépet kér. Wa­shington megpróbálja ösz­­saeegyeztetnj a politikai megoldás szorgalmazását és Izrael felfegyverzését. A kairói sajtó további részleteket közöl a moszk­vai látogatás programjá­ról, Az A1 Ahram úgy ér­tesült, hogy Szadat leg­alább három alkalommal találkozik a szovjet veze­tőkkel, Brezsnvevvel, Ko­­sziginnal és Podgomijjal. Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter vasárnap New Yorkból Moszkvába repül, hogy csatlakozzék a magas szintű egyiptomi de­legációhoz. A moszkvai tárgyalások szempontjából jelentős fej­lemény az is, hogy Szadat márciusi látogatása óta lét­rejött az arab államszö­vetség s ennek elnökévé az egyiptomi államfőt vá­lasztották. Végül a moszkvai láto­gatás várhatóan kedvező hatással lesz az ENSZ-köz­gyűlés közel-keleti vitájára is. Szadat vasárnap reggel utazik Kuwaitba, maid hét­főn egy teheráni villámlá­togatás ■ buktatásával foly tatja útját Moszkvába, Szadek Moszkvában Moszkvába érkezett Mo­hamed Ahmed Szadek egyiptomi hadügyminisz­ter. A vendéget Andrej Grecsko marsall, a Szov­jetunió honvédelmi mi­nisztere és több más hi­vatalos személy fogadta. Szadek Moszkvában csat­lakozik ahhoz az egyiptomi delegációhoz, amely An­var Szadat elnök vezetésé­vel a jövő hét elején ér­kezik a szovjet fővárosba. Elutazott a szovjet küldöttség a VDK-ból A szovjet párt- és kor­mányküldöttség Nyikolaj Podgornijnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­sége elnökének vezetésével befejezte hivatalos látoga­tását a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban. Hanoiban pénteken ünne­pélyes keretek között el­búcsúztatták a szovjet vendégeket. - A szovjet párt- és kor­mányküldöttség a Vietna­mi Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottságának és a VDK kormányának meg­hívására október 3-tól 8-ig volt hivatalos látogatáson a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A delegáció látogatást tett Hanoiban, Haiphong­­ban és Quang-Ninh tarto­mányban. Tárgyalásokat folytatott a Vietnami Dol­gozók Pártja és a Vietna­mi Demokratikus Köztár­saság vezetőivel, amelynek eredményeképpen aláírták a szovjet—vietnami közős nyilatkozatot. Kohrt és Müller 12. megbeszélése Günter Kohrt, az NDK külügyi államtitkára és Ulrich Müller, a nyugat­berlini szenátusi iroda igazgatója pénteken dél­után 15 órakor megkezdte 12. megbeszélését. Szato elégedetlen Szato japán miniszterel­nök a tokiói országoS sajtó­klub díszebédjén mondott beszédében „mélységes elégedetlenségét” fejezte ki amiatt, hogy a Kínai Nép­­köztársaság vezetői őt nem hívták meg Pekingbe, no­ha Nixont vendégül látta. A japán miniszterelnök kifejtette, hogy Tokió és Peking kapcsolatainak Koszigin Marokkóban Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, aki Huari Bumediennek, az Algériai Demokratikus és Népi Köz­társaság Forradalmi Taná­csa elnökének, a minisz­tertanács elnökének meg­hívására hivatalos látoga­tást tett Algériában, a kí­séretéhez tartozó személyi­ségekkel együtt, pénteken délelőtt Algírból Marokkó­ba utazott. normalizálása csak kor­mányközi megbeszélések útján képzelhető el. Szato így dohogott: „nem egé­szen értem, miért fogadja Kína Nixon elnököt, a Kí­nai Népköztársaság 1-es számú ellenségét, amikor engem, aki csak a 3-as számú vagyok, nem hív meg. Nagyon elégedetlen vagyok a helyzettel”. Az iraki katonai küldöttség elutazott Az iraki katonai kül­döttség, amely Hammad Shehab vezérezeredes, hon­védelmi miniszter vezeté­sével látogatott hazánkba, pénteken elutazott Buda­pestről. A vendégeket az iraki és magyar nemzeti lobogókkal díszített Feri­hegyi repülőtéren ünnepé­lyesen, katonai tisztelet­­adással búcsúztatták, A búcsúztatásnál jelen volt Czinege Lajos vezér­­ezredes, honvédelmi mi­niszter, a Honvédelmi Mi­nisztérium és a Külügymi­nisztérium több vezető be­osztású munkatársa. Politikai harc Vietnamért A katonai győzelem re­ménytelensége arra kény­szerítette a vietnami hábo­rú befejezésének jelszavá­val hatalomra került Nixont, hogy — a közele­dő választásokra tekintve — politikai akcióba kezd­jen. így született meg a vietnamizálási politika, amelynek a katonai része azt célozza, hogy az Egye­sült Államok segítségével vietnami zsoldosok vívják ki a győzelmet a vietnami nép ellen; politikai vonat­kozásban viszont Wa­shingtont kiszolgáló „de­mokratikusan” megválasz­tott kormányt igyekeznek teremteni Saigonban. Ez utóbbinak volt szín­tere és próbája az október 3-i dél-vietnami elnökvá­lasztás. Akármilyen fur­csán hangzik, a próba „túl­ságosan jól sikerült”, — ezért alkalmatlan a dél­vietnami problémák bár­melyikének megoldására. Nem csökkentette az ame­rikaiak gondjait, bár leg­megbízhatóbb emberük, Thieu az elnöki székben maradt. Nyilvánvaló, hogy ezt a „győzelmet” kizáró­lag annak köszönheti, hogy az ellenzékkel szemben terrort alkalmaztak, hogy a több mint egymillió fegyveres mellett néhány millió hamis szavazólapot is „bevezették”. Az ily mó­don ‘ „megválasztott” elnök volt helyettese, Ky alelnök jnaga leplezte le a válasz­tási csalásokat, a törvény­telenségeket. A választások után Thieu valóban csak az amerikaiakat képviseli Sai­gonban. Felvetődik a kér­dés: valóban hasznos Thieu újraválasztása Nixonnak? Egy pillanatra tételezzük fel a íeltételezhetetlent, vagyis, hogy Nixon való­ban tisztességes békét akar — mint ahogy mond­ja. Ilyen békéhez az út azonban csak a Dél-Viet­nami Ideiglenes Forradal­mi Kormánnyal folytatan­dó tárgyalásokon keresztül vezethet. A DIFK viszont nem fogadja el tárgyaló partnernak az amerikaiak szolgálatában álló Thieut. Hírek szerint Nixon, pe­kingi útja során a kínai vezetők segítségét akarja kérni Thieu elfogadtatásá­hoz. Ezért jelentékteleníti el a párizsi tárgyalásokat, ahol pedig az Egyesült Ál­lamok bebizonyíthatná megegyezési szándékát és törekvését a tisztességes békére. Ha Nixon kérésére valóban sor kerülne, tel­jesen új aspektusból kelle­ne értékelni a vietnami probléma politikai és ka­tonái kérdéseit. Peking és Washington ilyen irányú megegyezése azonban — legalábbis a jelenlegi meg­ítélés szerint — elképzel­hetetlen, hiszen egy ilyen megállapodás nyílt össze­fogás lenne a harcoló vi­etnami nép ellen. Ezt a kockázatot Pekingben alig-(len ha mernék vállalni. Nixon vietnamizálási programját tehát egy jot­tányit sem vitte előre Thieu újraválasztása. Po­litikai terve ugyanúgy zsákutcába jutott, mint ka­tonai programja, amely­nek része volt a Kambod­zsa és Laosz ellen végre­hajtott agresszió és a Vi­etnami Demokratikus Köz­társaság ellen nemrég fel­újított bombázások. Wa­shington felelősségét e te­kintetben csak súlyosbítja, hogy az árvíztől sújtott VDK ellen hajtották végre azzal a szándékkal, hogy katonailag . megadási-a kényszerítsék az országot. A kalózszándék azonban ismét megtört a VDK hősi ellenállásában és azon a széles nemzetközi szolida­ritáson, amely védőén öve­zi a vietnami népet. Ezt a szolidaritást húzta alá a Szovjetunió államel­nökének, Podgornijnak lá­togatása a VDít-ban. A Szovjetunió internaciona­lista kötelességének tartja — hangoztatta Podgornij,’ — Vietnam igazságos ügyé­nek támogatását. Podgor­nij államfő látogatása a VDK-ban annak a határo­zott szándékának a de­monstrálása, hogy a Szov­jetunió és az egész szocia­lista tábor továbbra iá megad minden segítséget a vietnami népnek az ag­­resszorok fegyveres harca és politikai mahinációi el-K. L

Next

/
Thumbnails
Contents