Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-01 / 231. szám
' I. olflal 1971. október 1, péntek Szövetkezeti zöldségüzlet a garat asszonyok kérésére A Hazafias Népfront garai elnöksége xnég a tél végén tanácskozott a háziasszonyok otthoni munkáját könnyítő tennivalókról. A népfront helyi nőbizottságának képviselői — többségükben gyermeket nevelő, munkájuk után háziasszonyi teendőket ellátó asszonyok — egyebek között a bölcsőde nyitvatartási idejének meghosszabbítását, valamint egy zöldség- és gyümölcsüzlet mielőbbi megnyitását kérték a tanácskozáson jelen levő Aggasztó hiány mutatkozik országosan téglából, ebből a hagyományos építőipari anyagból, amely még mindig tartja magát az újdonságok — blokkok, építőelemek — konkurenciájával szemben. Kevés a gyártókapacitás, s a nehéz fizikai munka nem vonzza a dolgozókat a jótanácsi és szövetkezeti vezetőktől. A bölcsőde nyitvatartási idejének célszerű szabályozására a helyi tanács pár nap alatt intézkedett. Élénk vita alakult ki viszont a bolt megnyitása körül. Mind az ÁEÉSZ, mind a termelőszövetkezetek képviselői gazdaságossági tényezőkre hivatkozva, nehezen teljesíthetőnek Ítélték meg a jogos kérést. Annál dicséretesebb a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetőségének részt elavult üzemekbe. A megye gyárai közül a kiskunhalasiban 1975-ig 12 millió forintos beruházással felújítja a gépparkot a szegedi központú Csongrád-Bács megyei anyavállalat. Jövőre két dömpert vásárolnak és néhány új kiszolgáló berendezést helyeznek üzembe. A munelhatározása, s méginkább cselekvése a sokak igényét kielégítő bolt megépítésére. A csaknem 300 ezer forintos költségű modern üzletben ugyanis már a tél beállta előtt vásárolhatnak a háziasszonyok élő halat, friss zöldséget, konzervárukat, tejterméket. A termelőszövetkezet saját építőbrigádja gyors tempóban valósítja meg önkéntes vállalását, amely szerint november 7-re befejezi az üzlet építését. Sz. Gy. kakörülményeket korszerű porelszívó berendezés vásárlásával javítják. A kiskunhalasi mészhomok-téglagyárban tavaly 12 millió téglát készítettek, az idei tervük 1 millióval több. Jelenleg már túljutottak a 9 milliomodik darabon. Képünk a nyerstégla átrakodását ábrázolja. Téglák — Kiskunhalasról (Pásztor Zoltán felvétele) Nem kell kezdeni A megszerzett érdem nem válhat semmivé Jogfolytonosság a szocialista brigádmozgalomban. Első hangzásra kissé riasztóan jogászos az előbbi mondat, de gyakorlati példákból rögtön megértjük, mennyire eleven kérdéseket tisztáz. Lássunk eseteket. Hatszoros szocialista brigád vagyunk. Egyik évben kicsit eleresztjük magunkat, nem teljesítjük a vállalt kötelezettségeinket. Nem is kapjuk meg a szocialista címet. Igazságos a döntés, mégis mellbe vág bennünket. Felocsúdunk, kielemezzük, hol hibázturjk, aztán összeszedve magunkat, a következő esztendőben újra megszerezzük a jogot a szocialista brigád cím viselésére. Megdöbbenünk, s igazságérzetünkben mélyen megsértve érezzük azonban magunkat, ha az értékeléskor kiderül: „elsőéves” brigádként kezelnek bennünket. Nem is nyugszunk bele, s felmegyünk akár a szakszervezeti központig is, hogy korrigáltassuk a hibás álláspontot. Más. Brigádunk régen „szocialista”. Magunk nem kis büszkeséggel emlegetjük olyan hosszú idő óta, hogy az alapító tagok közül már jóformán kettenhárman vagyunk csak. A többiek? Ki más brigádba ment, ki nyugdíjba, kit meg kiemeltek vezetőnek. Elhűlünk a meglepetéstől, és a méltánytalanságtól, amikor pont ezt a körülményt fordítják ellenünk bürokrata értékelők. Hiába tartjuk eredményesen a frontot az újabb brigád tagokkal, s teszünk eleget régi hírnevünkhöz méltóan a szocialista címért vállalt követelményeknek, az értékelő szervek másképp okoskodnak. „Ez a Zójabrigád nem az a Zója-brigád, amely nyolc évvel ezelőtt volt. Úgy bíráljuk el, mint amelyik most indul a szocialista brigádmozgalomban.” — Teljes joggal fellebbezünk e téves felfogás megváltoztatásáért. Kell-e magyarázni hogy a technika gyors ütemű fejlődéseve}, az új gyártási eljárások bevezetésével milyen mozgásnak vannak kitéve a szocialista brigádok is. Hányszor kerül arra sor, hogy az új körülményekhez való alkalmazkodás miatt régóta együtt dolgozó szocialista brigádot kell megbontani. Bántó igazságtalanság, ha mondjuk a kettéosztott, volt 20 tagú ötszörös szocialista brigádnak az a tíz embere tarthatná meg a neve mellett a jogfolytonosságot is, akikkel a brigádvezető ment együtt, a másik, új nevet felvett brigádot pedig úgy tekintenék, mint kezdőt. Tehát ők „kezdjék élőiről az egészet!” Ilyen esetekben merül fel a jogfolytonosság kérdése. Az ezzel foglalkozó kormány- és SZOT elnökségi közös határozat abból az elvből kiindulva, hogy nem visszafogni, hanem táplálni kell a szocialista brigádokban az önbecsülést, a korábbi eredmények kiváltotta jogos büszkeséget, úgy intézkedett, Szüret és szakképzettség a Kunbajai Állami Gazdaságban Mintegy félezer ember szüretel a Kunbajai Állami Gazdaság pompás szőlőtábláin. Honnan ennyi ember? Fekete Károly főkertészhelyettes tájékoztatásából egyhamar kiderül, hogy a szüretelők nagyobbik hányada — 300 javakorabeli, nyugdíjas bányász — Nógrádból érkezett. Részükre szállást, üzemi étkezést nyújtanak. Egy hónapot tartózkodnak itt és — szorgalmas, igyekvő emberekről lévén szó — ezalatt megkeresik átlag a 4500 forintot, teljesítménybérben. Egyenként és naponta 3—4 mázsa szőlőt szednek meg. Jelenleg már a harmadik őszön dolgoznak itt, s a gazdaság szakemberei elégedettek a munkájukkal. Vannak itt aztán a közeli Ásotthalomról is, mintegy százan. Ugyancsak több év óta járnak ide. Olyan emberekről van szó, akik manapság is alkalmi, napszámos munkára alapozzák az életüket. Időnként — nem rendszeresen — kijönnek a bácsalmási üzemek dolgozói is, félnapos műszakra. Diákokat az idén nem szerződtetett a gazdaság. S mindezek mellett részt vesz a szüretben a gazdaság néhány szőlőművelő munkacsapata is. Ez azonban, a többekhez képest — töredék. ■ ■ ■ ■ A megye állami gazdaságai között a kunbajai viszonylag a legkorábban ismerte fel: ha adottságai egyértelműen a szőlőtermesztésre predesztinálják, akkor minden erejét ennek az ágazatnak a fejlesztésére kell fordítani. Következetesen végigvitték a szakosítást, így váltak „egykultúrájú” — tehát csak szőlőtermesztésre és borfeldolgozásra berendezkedő — nagygazdasággá. A gazdaság profilját nem a pár ezer holdnyi hogy nemcsak a szocialista cím viselése, hanem a különböző brigádelismerések, kitüntetések vonatkozásában is biztosítani kell a jogfolytonosságot. A régebbi siker, a korábban kivívott köztisztelet, hírnév további eredményekre ösztönzi a brigádot. Becsületbeli ügyének, magára nézve kötelezőnek tartja, hogy mindig lépést tartson a követelményekkel. Ezért az új rendelkezés, hogy 1971-től folyamatosan — visszamenőleges hatálylyal — a szocialista brigádok új oklevelére rá kell vezetni a szocialista cím, valamint az elismerések, kitüntetések elnyerésének időpontját és fokozatát. Lényegében hasonlóképpen történik ez a szocialista brigádtagok részére rendszeresített igazolványok esetében is. Méltányos álláspont, hogy a brigádok akkor is megtarthatják az elismerést kifejező brigádérmeiket, ha a soron következő termelési tanácskozáson nem ítélik oda számukra a szocialista címet. Üj elismerést, kitüntetést azonban a szocialista cím visszaszerzésétől számított 2 év után kaphatnak. (Természetesen más a helyzet, ha kizáró okok miatt egyenesen vissza kell vonni cígyenge homoki szántó, nem is a vadgazdálkodás honául szolgáló erdőség, hanem a 2800 holdnyi üzemi szőlőfelület határozza meg. Innen az idén több mint százezer mázsa termést várnak. A holdankénti átlag 40 mázsa körül alakul, s ez — a tavaszi fagyok következményeként — alatta marad a tervezettnek, ám az átlagon felüli minőség ezt ellensúlyozza. A szakszerű művelés az idei közepes szőlőtermő évben is meghozza eredményét. Szükségtelen végigsorolni az összes munkafázist, de talán a talajerőpótlás méretei valamelyest érzékeltetik a ráfordítás arányait: ez évben is háromezer vagon szervesés 700 vagon műtrágyát juttattak el a szőlősorok gyökérzónáiba. A gépek naponta négyezer mázsa szőlőből préselik ki a levet, s fokozatosan telnek meg a 120 ezer hektós pince betontartályai. Az itteni termés ehhez kevésnek bizonyult, a pótlást — borszőlő formájában — Romániából importálják. A gazdaság részére juttatott devizakeretből holland palackozó gépsort vásároltak. Ehhez nem érdemtelenül jutottak; az idén már a termés négyötödét töltik üvegekbe. És a palackoknak majdnem a fele exportra kerül. A kunbajai bor nemcsak a talaj- és az éghajlati adottságoknak köszönheti a „minőségi” jelzőt, hanem a kertészkedő szakértelem minőségi színvonalának is. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra; az összkép még itt sem minden tekintetben eszményi. Igaz, met, elismerést, kitüntetést.) A brigádtagok személyi elismeréseinek jogfolytonossága leggyakrabban akkor merül fel, ha munkahelyet változtatnak. Ezeket viselni új brigádban, új munkahelyen is jogosultak. (Nem vonatkozik ez a„vándormadarakra”. De hát aligha is adnak ilyeneknek kitüntetést.) Az intézkedések gyakorlati megvalósítása mindenütt a szakszervezet és a vállalat közös feladata. Hatalmas, nagy helyi tájékozottságot, rendkívüli körültekintést és lelkiismeretességet követelő munka az új szociálisa brigádoklevelek, illetve brigádtag-igazolványok kiállítása, a személyi adatok mellett a szocialista cím, az elismerések, kitüntetések időpontjának, fokozatának bevezetése. Képet alkothatunk e nagyszabású feladatról olyan vállalatnál, mint a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, ahol 130 szocialista brigád okleveléről, illetve azokban közel 1400 tag igazolványáról van szó. Géró Béla szb-elnök, vállalati versenyfelelős méltán mondhatta, hogy ezt a munkát nem lehet „albérletbe kiadni”. Ahol olyan mozgásban vannak az emberek, brigádok. a közép- és felsőfokú szakirányítást illetően már csaknem utolérték elképzeléseiket, s ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy 250 hold szőlőre jut egy középfokú, s e terület kétszeresére egy felsőfokú végzettségű szakember. A közeli években megvalósítandó — és reálisan el is érhető — cél az, hogy minden 300 hold szőlőtáblát egy kertészmérnök irányítson. A gazdaságnak jelenleg is négy ösztöndíjasa tanul a kertészeti egyetemen. Ám előbb-utóbb sajátos szakmai „feszültség” kaletkezik, ha nem változtatnak a jelenlegi helyzeten, miszerint a szőlőművelők túlnyomó többsége a minimális képesítéssel sem rendelkezik. Kertészeti szakmunkástanfolyamot alig harmincán végeztek, s ez nem több, mint az összes fizikai létszám négy százaléka. Érzik, tudják a gazdaság vezetői is: a kisüzemben jól-rosszul elsajátított tapasztalat a modern szőlőkultúrában mind bizonytalanabbul kamatoztatható. Ma már inkább a hátrányokat tapasztalják. Ezért máris elhatározták: a télen a gazdaság szervezésében indítják meg a kétéves szakmunkásképző tanfolyamot — száz személy részére. A képzés, célszerű meggondolásokból, a téli hónapokra korlátozódik. Elsősorban a 20 és 35 év közöttiek részvételére számítanak, az ő jelentkezésüket szorgalmazzák. Nemcsak rábeszéléssel, hanem a mostaninál 15 százalékkal magasabb munkabér nyújtásával. Ez „húzóerőnek” sem utolsó. Különben a borászati ágazatban dolgozók kilenctizedé már rendelkezik a szükséges képesítéssel. A szőlőművelők felzárkózása sem várathat magára sokáig. H. D. mint az építőiparban, rendkívül fontos, hogy hosszú évekre visszamenően ismerje az oklevelekkel, igazolványokkal foglalkozó felelős ezeket a mozgásokat nemcsak brigádokig, hanem szinte egyes emberekig lemenően. 1959-1960- tól kigyűjteni oklevelekből, nyilvántartásokból, lajstromokból egy-egy brigád, s brigádtag ilyen vonatkozású adatait, követve útjukat átszervezésen, felbontáson, áthelyezésen — szerényen szólva — nem kis munka. Milyen jó, hogy ennél a vállalatnál rend volt a nyilvántartásokban... Ha aztán elkészül minden oklevél, igazolvány, jönnek az új tennivalók. Például: hol tartsák együtt ezeket? (Központ? Építésvezetőség?) Hogy a munkaerőmozgásoktól függően a lehető leggyorsabban érvésítsék a jogfolytonosságot. E nagy munka befejeztével válik egyszer, s mindenkorra gyakorlattá a jogfolytonosság egyik leglényegesebb alapelve, hogy a szocialista brigádok és tagjainak bármely korábban megszerzett érdemét még átmeneti megtorpanás esetén se lehessen semmisnek ekinteni. Tóth István
