Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-31 / 258. szám

1971. október 31. vasárnap

* ot*«l

Gondolatok egy tanulmányról

a Petőfi-ház ürügyén

Rágalmazás

vagy tájékozatlanság?

Sok szó esik napjainkban a beruházásokról. Nemzeti jövedelmünk nagyobbik részéi az állóeszközök bővített újratermelését szolgáló anyagiak kötik le és tyy megkurtitják a társadalmi termelésnek a fogyasztására szánt hányadát Egy gyár, egy mezőgazdasági üzem hazánkban két és félszer annyi idő alatt készül el, mint a fejlett nyugati országokban — olvasom a Valóság szeptemberi számában Neményi István tanulmányát — és megállapításaink „gyakorlati tanulságait” pedig a „bőrömön” érzem. Hiszen e tény következménye a hó végi fizetési boríték viszony-, lagos vastagsága és a lassan-lassan emelkedő árak. „Amennyiben a III. ötéves tervben tervezett és folyamatban levő termelő beruházásainkat sikerült volna a döntéskor elhatározott határidőben üzembe helyezni, akkor a társadalmi termelés értéke 30—35 milliárd forinttal meghaladta volna a tervidőszak tényleges eredményeit” — írja.

Ennek az összegnek tizmilliomod része az én háztartásomból éppen úgy hiányzik, mint minden állampolgáréból — és akárhogyan is számolom, ez nem kis pénz. ___________

„A beruházási tevékenység kulcskérdése az építőipar működése.” — A tanulmány ezen megállapítása közkeletű. A rossz szervezettség. a munkaerő-ellátás gondjai, a termelékenység alakulása és több más tényező következményeként feszültségek keletkeztek a beruházási piacon, s mint ez a közelmúlt gazdasági aktívaértekezleten is napvilágra került, egészségtelenül befolyásolja országunk egészének fejlődését.

— Miként kerül a csizma az asztalra, a beruházás témájához hogyan jön a kiskőrösi Petőfi-szülőház ügye?... A Valóságban olvasottakkal egyidöben látogatta még szerkesztőségünket Hajni Józsefi a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat műszaki ellenőre, és mindaz, amit elmondott, valamiképpen — nem is gyenge szálakkal — az émtőipar tevékenységét érintette.

Másfél hónapja jelent meg lapunkban a kiskőrösi Petőfi-szülőház falán húzódó repedésről írott, cikkünk, melyet azzal a szándékkal közöltünk, hogy az érdekelteket egy kissé felrázzuk a költő egykori lakhelyének megóvása érdekében. Mint megtudtuk, kettőszáz-ötvenezer forin.ot adott a megyei tanács a renoválásra, de kivételező, felelős vállalkozó sehol sem akadt.

Az ügyet egy szocialista szerződés értelmében Hajni József, a szülőház mellett épülő művelődési központ és könyvtár műszaki ellenőre vette kézbe. Nem anyagi érdekek vezették, csupán Petőfi vránt érzett szeretete.

Elkészítette a munkálatok költségvetését és vállalkozó építőipari cég kereséséhez látott. Egy ideig a kalocsaiakkal tárgyalt. A tervezett 35 000 forintos megrendelést a városi építők kevésnek találták, és három hónaoos huzavona után közölték; 82 000 forintos költségvetéssel vállalnák el az épület aláfrű--nsát.

pí»m i.s °7 a több irrnt kétf.7ei’<«‘Arh; növekedett ősz- i b-mem 3 m''~-''ndü’( ! bi7-v\-e q v''s'a"c>dó r°p'.- ,

déc SÜrgo’ő fco ,

37 *s*i ''sŐ7As ktő1 vető aggítségével beszerezte a szükséges építőanyagot, a kiskőrösi költségvetési üzem a kiadások, a számlák kezelését vállalta magára, ő pedig megszervezte a munkát.

Tapasztalataim alapján

— elég csak a szalkszentmártoni Petrovics mészárszék átépítésre gondolnunk

— hosszas munkálatokat jósoltam volna mindenkinek, ha előbb értesülök az ügyről Hetek, hónapok telnek-múlnak. az épületen csupán néhány ember dolgozik, a múzeum zárva, téglatörmelékek, mész, malter és homokikupacok akadályozzák a járást... — felelősek. határidők pedig a megfoghatatlan bizonytalanságban.

De nem így történt. Október 16-án szombat reggel hat órakor Hajni József vezetésével a Beruházási Vállalat 16 válogatott szakmunkása nekikezdett a bo nyolult. nagy köriiPek ntést igénylő munkának. Másmao. vasárnap délutáni sötétedésre pedig a Péőfirzü'őház 39 méter hosszú, vert agyagfala egy méter negyven centi mélységben. 90 centiméter szélességben tétta al á na k olást kapott Friss mes-elés takarta a vakolatot. híg gipsz került az alattomos repedésbe — és a látogatók ma már nyomát sem lelik a munkának.

Pedig nem vott könnyű dolguk. A szétmálló a«yagfalat csak araszonként lehetett kibontani, aláé'_elni és téglákat he’vezni a földbe és a résekbe. Eső esett a brigádnak hevenvészett

ereszcsatornát k»Uett készítenie, a nádtető u°yan's egyenesen a kőművesek nyakába csorgatta a v’zet. Az egykori altalal is alattomosnak bizonyult, kétszáz éves. réri tr* zva vödrökbe süppedtek a fal alapjai...

Köszönő szavakkal is zárhatnám gondolataimat sőt azt hiszem ez volna a

legildcmosabh De én mos* nem c«unán a i*s ember Petőfi iránt érzett tiszteletéi és áldozatniőllalás*t szeretném megdle-énrih Hpsnnl* -Vso-n-és vált ki b-'orr

gvorso á-a.

Mint mnetudtoTi, háromhét te't el az előkészítéssel. Elvé-eHék a kirajzogná.ás vezette T7n in 7S0

fet amik-.,, ><- "Iá — té,-j , lést. ódákévá '*ték jó

A Beruházni Vállasai se; ©lőre $ szükséges anyagO;

A bajai lahásheíyxet nyomában

kát, szerszámokat, pontos volt a terv és a munka irányítása. A boltozatos kémény aládúcolása, a kivésett falrészek felkőtése, az alkalmi ereszcsatorna — mind azt mutatja, hogy minden váratlan lehetőséget számításba vettek. Amikor pedig munkához látott a ..válogatott brigád”, valóban mindenki dolgozott. Nem volt anyaghiány, szállítási késedelem, nem tétlenkedett egy percre sem. se kőműves se segédmunkás. Kézre állt a szerszám. a szükséges eszközök, mmdonki tudta mikor mit kell tennie, és egvetlen mozdulatot sem pocsékol*tak hiába ...--------■—

Nem illő kifejezéssel szőlők, amikor azt mondom; ..huszárvágás” volt tettük, de sajnos, a lelenlegl építkezések tempólát flgye’embe véve annak lehet nevezni. (gyakorlati példán igazolták, hogv a szervezettség a munkafolyamatok időtartalmát közvetlenül befolyásoló tényező — és az idő köztudottan valósé cos pénz ... Leginkább az építőiparban.

És mit mutatnak az aláfalazás költségei?... Igaz, hogy tisztes vállalati hasznot sem zsebelt'1 be senki, és a közreműködő emberek is csupán megérdemelt ..hivatalos” órab-Vü’^t kanták meg és váratlan kiadások is jelentkeztek. A végösszeg mindezek eredménveképo harmlncnyo’cezer forint — a kalocsaiak költségvet ' -ének alig fele..

Szombat reggeltől vasárnap est’g tartott, a munka. Sem varáz'lat sem külön érdekeltség — csupán az alapos és előrelátó szervezés tette lehetővé a gyorsaságot

Azt hiszem nemcsak a költő emlékének tiszteletét tanulhatnák meg egyesek a vállalkozásból, han»m sok szakember hasznos munkaszervezési tapasztal atek-t

is kő1 csőn űzhetne a Petőfiház építőitől.

Hogv a mindenki zsebé* egyaránt érintő beruházási niac egyensúlya minél e’őbb helyreálljon országunkban

Pavlovlts Miklós

Névtelen levéllel tulajdonképpen nem kellene foglalkoznunk. De mit tegyünk, ha a névtelen levél tele van konkrét utalásokkal? Nevezetesen azzal, hogy az idén hét bajai család méltánytalanul — azaz jogtalan előnyöket élvezve — jutott lakáshoz. S következnek a családfők nevei... Ráadásul a lakások odaítélése, Baján is, másutt is, olyan téma — talán nem kell magyarázni, hogy miért —, amely a közérdeklődés reflektorfényében áll. Mindenképoen érzékeny érdekeket érint.

„A vegyesipari vállalat dolgozói” — ez áll a levél alján aláírás gyanánt. Illetékesek kivizsgálták az ügyet, megállapítandó, hogy iogos-e a panasz. Kiderült, hogy az esetek egyikében sem jogos.

Két személy volt érintve a vegyesipari vállalat részéről. Az egyik kiváló dolgozó, 35 év óta áll munkaviszonyban, felesége rokkantsági nyugdíjas. Ezideig komfort nélküli kétszoba-konyhás lakásban éltek. A másiknak szintén magántulajdonban levő házban volt komfort né kuli bérlete, évtizedeken át. S az egyéb vállalatok alkalmazottai ... Van olyan, aki két kisgyermekkel lakott a nagyszülőknél, mosókonyhában. Egy másik esetben nyolc éve húzódó lakásigényt elégítettek ki. Akad olyan, akinek lakásigénye kielégítésével másik két lakásgond is megszűnt.

Mindegyik esetben jogos volt tehát a lakás odaítélése. Ez az állítás épp annyira igaz. mint az. hogy a felsoroltaknál sokkal több embernek megoldatlan a lakáshelyzete.

így van ez a vegyesipari vállalatnál is? — erről érdeklődöm Pintér Sándortól, az ottani szakszervezeti titkártól:

— Viszonylag kis létszámú cég vagyunk — mondja. — Éves átlagban 260 körüli az összlétszámúnk. Ügy vélem, vállalatunk dolgozóinak lakáshelyzete nem rosszabb, mint a város többi üzemében dolgozóké. Talán még jobb is valamivel.

Jelentős törzsgárda dolgozik Itt ugyanis, amelynek tagjai a vállalat megalakulásától kezdve itt vannak. Ezeknek, nagyon csekély kivételtől eltekintve, megoldott a lakáshelyzetük. — Ám nem mondható ez el az itt mind nagyobb számban elhelyezkedő fiatalokról, azokról, akik még új házasoknak számítanak.

— De az ő lakásigényük kielégítésének mi a reális lehetősége?

— Sajnos, nem sok. A bérlőkijelölési jog, amelyben az idén részesült a vállalatunk, kellő számú lakás hiányában keveset ér. Ráadásul számolni kell azzal a helyzettel is. hogy a műszaki gárda erőteljes növelése szükséges, s ez he’vből nem oldható meg. Az idótelepítendő műszak-'akat tehát soron kívül kell lakáshoz juttatnunk. Elkerü’hetetlen, h tv ez ne teremtsem feszültség.

Gondolom, a feszültség enyhíthető volna, ha a vállalat a saját anvaai ereiét is latba vetné a dolgozók lakásépítkezésének támogatásához. Ez azonban még a kezdet kezdeténél tart. Lakásalapra az idei nvere-é'>ből 30—4" ezer forintot tartalékolnak.

Dr. Gajdócsl Tstván városi tanácselnök elmondja:

1 V ., . r - j.

— Az Idén átodhmk 106 lakást. Ezek egyharmad része garzon Mondanom sem kell. hogy az esetek zöméken ez is átmeneti megoldás az igénylő számára. A m;r őségi csenek elburjánzásának tehát a iel“n1“g’ kényszerhelyzet teremt alakot. A törekvés az, hogy e folyamatot a tágasabb lakások ém'tésével mér*-»keljük. A lövőre énülő 82 tanácsi lakás mindegyike két illetve két és fél szobás lesz.

— És a további években?

— 1975-lg mintegy kétezer lakás megépítését tervezzük. Ám ebből mindöszsze 360 l°sz a tanácsi rendelkezésű. A nagyobb há-Egy modern pár

A fiú kedves esetlenséggel meghajolt a lány e’őtt. és öt szál tű~piros rózsát nyújtott át. A lány tengerzöld szemében há’ás moholy fénv'ett, amikor átvette a? illatos világot. Gyengéden b eleborzolt a fiú hajába, és kellemes elthzngján megkérdezte:

— Szeretsz még?

— Imádlak — felelte a fiú mély meggyőződé'sei, és 'cpn/j m'-gs'mogat'a a lá-v k"zét.

— F"nv is kézpm ól? q1

—- l/<5- 1

dos-n a szőke teremtés.

.— Persze, hogy azt elfelejteni? £n

megártom a présgép mezeit, mert leejtetted a franciakulcsot. Felvettem .

— Akkor én megköszöntem, és azt mondtam, hogy nagyon udvarias vagy

— Aztán az első komo'w’hh beszélgetésünk! Mind a kettőnknek ordítana keVett. hogv túlharsog !uk a gépterem zaját...

— Miről is ordítottunk az e1 éjén? — legelte kedvesen a lány.-- 7-ri<4-n7. íztyfg’ mr'it kosárlab■hí-H.

— Aztán rtz első

sétánk a kö'pontí •aktárb-n. Amin arra vártunk. hogy Zoitvai szakidra kiadja a gömbvasat.

— Em'-'kszel amikor először szorítottam meg a ke- Z'-d a~ ü'emi b zottság előtti fohrsón?

— Lehet azt e1 felejt-ni? — sóhaitott boldog emlékezéssel a lány. Majd így fcly*aJto: — És mikor mondtad először azt, hogy szeretsz?

— Am’Jcor a henn-relt rcél* ké-zitdük elő kü'fö'di szárításra, és a főmérnök eav pllanatrn fé'rené'"tt.

— És az első csók?/n— mondta kissé eimrulvn a lány — Tava'y novemh-rhen cső' 0 tala'> mi>o e’Ő^zfi". nmi or hz-fiAni heáráztvnk a svéd rszági szállté-nk miatt

N ’(71/Ot Sf’ovnontrtf n rózsák illatából és folytattál

— Lehet. hogy tév-űek de úgy érzem. en-em még soha senki nem szeretett úgy a T m ó és PobbanAmntórgyárban. m:nt te.

— Imádlak, és mindennap imádni foglak a műszak végéin. — suttogta gyengéd-n a fű.

— Tényleg! Ta- Xá'kozhatnánk egyszer munka után. ryóron kívül Is? — kérdezte reménykedőm a lány

A fiú kissé idegesen felelte:

— Egyelőre nem •zer tn*m túhágoan lekötni megám. Na. sr-rvusz! heggel hétkor r-riak a hl • kdfi óránál.

És kfínnire d csúc ókot válto'tak.

Lejárt a munkaidő.

Vtuumbvs Szilveszter

nyadot az OTP- és magánerős építkezések képviselik. De ez esetben nagyon jogos a kérdés: miként juthatnak lakáshoz a kiskeresetű rászorulók. Nos, ennek elősegítése végett alakítunk ki egv új formát: a szövetkezeti és a vállalati közös támogatással épülő társasházak létrehozást. A sokéves tapasztalat azt mutatja hogy épp az ..Induló” összeg előteremtése okozza a legtöbb gondot az építkező családok számára. A szóban forgó megoldás nagyrészt ezt a gondot is áthidalja liven alánon 75- ig rmntegv 400 lakást szeretnénk tető alá hozni. J

Kétséate’en, hogy a névtelenség álarca mögé búi ás nem vall túlzott erkölcsi bátorságra. S minthogy a levélben felhozott „vádak” alapiában véve igaz-ttlanok, a rágalmazás lehetőségét a leenagvobb jóh;sz»műség mellett sem zárhattuk ki. Ez, ha így van, elítélendő.

Másrészt azonban számolnunk kell azzal a válságos ténnvel. hogy amíg a lakásépítés üteme elm-rad az igénvek mögött, addig a mindenki számára Igazságos elosztási mód obm’rifv l°beW»nság. A hlánveazdálkodáson alapuló elCS7vési formai pem az absreiot hanem csak a relatív l"azrásio-ság jegyében érvényesülhet.

A bajai t«mnS7+AT-t»V arról kell-tt. hoev megavőza-enek: a viszonylagos méltáovosság már mananság is kel’ő nvVtűlrbon é*-vén varul. Ám ahhoz, hogv ezt a közvé’eménvt is így fopadm el. az elosztásn-k a lehető lecnagyokp nv’lvánessprot ke1! biztosít-ni. Azt. hogy mindenki tájékozódva lárván: ki mi’yen alánon jutott lakáshoz.

És e telttnWhen még nincs mind-n rend’én. Em a very »s’pari vál’alstnál d°rü1 ki: az szh-titká—.-k sincs átfőző kéne a vállalat rioimTÓmak la'uSs,- gén veiről. S ez nyilván nemcsak az ő VMia Az sem. hogv a bér’őktt-lölésj Jog megszerzéséről is csak hónapokkal később értesült.

A városi tanéi-« ill pt.A- kes»! a lakás-odaítélés űi

•"•SS rrnyp rí m-m-nej- e •

dolgozzák ki. Az enr-k alanián történő Viutat~si tavasl-tot időről-Időr* a t,aoáesházán. továbbá a város hat le«na"vobb üzemék«-' is kifűr-oszttk. A r ennek nyomán kialakuló vé»’»«»» kitüa’ást pod’» a Bajai Hírlapban publikálják.

Előre látható, hogv egv ésapásra ez sem sztínt-tl

Tr'ert a7 «1 Ó.rír>(^<rvf1 ^7?^1

Iq foió

o’nri'n pGőT io^h IriVrw-Tnoi^r |íov<W'‘bb 1

vél m'vrír^c^ri <; trtbb ab tfv bele

szólásra ösztönöz.

Hatvani Dániel