Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-27 / 254. (253.) szám

6. oldal 1971. október 87, szerda Rejtőzködő szegénység Elgondolkodtató levelet kaptam a kiskunfélegyházi zsibpiacról írott elmélkedő cikkemre. írója itt-ott eny­he feddésben részesít — kétkedőén kérdi például, hogy egyáltalán tudom-e, mi az, hogy éhség — de nem Is ez az érdekes. Ha­nem saját sorsának kendő­zetlen feltárása. S a hozzá hasonló sokaké — a zsib­­piac árusaié és vevőié. „A nyugdíjamból a leg­szükségesebbekre sem te­lik. Mióta élek, még szép, divatos ruháim nem vol­tak ... Sajnos, sokkal rosz­­szabb körülmények között is él elég sok ember — 300—400—500 forintos jöve­delemből ... Van egy ci­pész, akinek a felesége is, a húszéves lánya is béna. Ö végzi egyedül a házi munkát és a betegápolást. Ami kis időt el tud lopni, azalatt készíti a papucso­kat, cipőket... Ha úgy adódik, bizony a nehezen megszerzett értéktárgyaktól is megválik az ember. He­tenként kétszer ha ki bí­rok menni, ott árulunk édesapámmal együtt.. Nagyon-nagyon kisebb­ségbe szorult nálunk a sze­génység. Ki ne örülne an­nak, hogy ez igy van? Am épp ezért hajlamosak va­gyunk arra. hogy csak egy kézlegyintés erejéig szerez­zünk tudomást a mélyen az átlagnivó alatt élő ezrek­ről. „A szegénység nem ki­­teregetnivaló” — írja a le­vélíró. Tehát nagyon is szemérmes jelenségről van szó. Semmi sem idegenebb tőle. mint a kérkedés. Meg­húzódik a tanyavilág mé­lyein, a vidéki városok pe­rifériáin. A jómód feltű­nőbb. mert az amúgy is hajlamos a hivalkodásra. Emeli rangját, ha mindun­talan beleütközünk. Ellen­ben a szegénység rejtőzik. Ahhoz, hogy tehessünk ellene valamit, előbb fel kell fedeznünk és ki kell vallatnunk. —ni —el. GRATULÁLUNK Már nem fáznak a gyerekek Az őszinte elismerés ad­ta kezembe a tollat, amikor ismét a Kecskeméti Orszá­gos Nevelőintézet gázfűté­sének ügyéről írok lapunk hasábjain. Egy hónappal ezelőtt, szeptember 21-i számunkban arról szólt cik­kem, hogy a Termelőszö­vetkezetek Közös Vegyes­ipari Vállalkozása — amely elvállalta az intézet gázfű­tésre való átszerelését — még a nyár elején elbon­totta, szétverte a régi szén­tüzeléses kazánokat, de még sehogy sem áll a gázfűtő berendezések üzembe he­lyezésével. Szóvá tettem, hogy ott jártamkor a neve­lőintézet pincéje és udvara olyan mint egy csatatér. Kételkedtem abban, hogy a fűtési idényre elkészül az újakkal, s akkor mi lesz azzal, a 800 gyermekkel, akiknek jó része ráadásul bent is lakik az intézet­ben. Azzal fejeztem be írá­somat, hogy ha az újabb határidőre — október 15- re — begyújtják a gázt a kazánokban mi is (mármint lapunk), ott leszünk a gra­tulálok sorában. Október 15-én este 10 óra után megcsendült lakásom telefonja és Molnár István a vállalat megbízott igaz­gatója közölte, hogy be­gyújtották a gázt a nevelő­­intézet kazánjában. Akkori gratulációmat, most nyilvá­nosan megismétlem, s emel­lett még érdemes a körül­ményekről is szólni. A Termelőszövetkezetek Közös Vegyesipari és Szol­gáltató Vállalkozása a cikk megjelenése után nem azt tette, amit — manap­ság sajnos —, nagyon sok kivitelező tesz, hogy külön­böző akadályközlésekkel jo­gi kibúvókat keres. Becsü­letére legyen mondva a vállalkozás vezetőinek és dolgozóinak minden erőfe­szítésük arra irányult, hogy elkészüljenek a munkával. Molnár István megbízott igazgató saját személygép­kocsijával járta az orszá­got az elektromos tápegy­ségekért és a különböző hiányzó alkatrészekért. Szí­vás János technológiai részlegvezető — aki annak idején szenvedélyes levél­ben méltatlankodott a cikk miatt — a munkából is ha­sonló szenvedéllyel vette ki a részét. Irányításával a szerelők éjjel-nappal, sőt még másnap is dolgoztak, s kiváló minőségben készítet­ték el a hegesztési varra­tokat, — ami a gázvezeté­keknél igen fontos. Csóti András építésvezető beosz­tott dolgozóival egyetem­ben szintén megtette a ma­gáét, hogv minden rendben legyen. Mint mondták — azért tették, hogy ne fáz­zanak a gyerekek. összefogásban sem volt hiány. A nevelőintézet ve­zetői baráti összekötteté­seik útján segítettek az anyagbeszerzésben. Soron kívül érkezett a röntgen a hegesztési varratok vizsgá­latára és a DÉGÁZ szak­munkásai is gyorsan elvé­gezték a hálózatról való bekötést. A kivitelezőnek az illetékes hatóságok en­gedélyezték a házilagos próbaüzemet, amely októ­ber 29-ig a műszaki átadá­sig tart. A Termelőszövetkezetek Közös Vegyesipari és Szol­gáltató Vállalalkozásának vezetői és munkásai tanú­­bizonyságát adták, hogy így is lehet dolgozni. Sok üzem és építőipari vállalat pél­dát vehetne róluk. Gratu­lálunk, jó munka volt! Nagy Ottó „Érdeklődéssel várom a lapot... 99 Az újságíró számára mindig élményszámba megy a találkozás az olva­sóval. Akkor is, ha netán dicsérő szavakat ejt egy­­egy, a szívünkhöz közel­álló írásról, de akkor is, ha bírál, hiányol, követel. Mert ez utóbbihoz is joga van, s mert ettől is job­bá, tartalmasabbá válhat a lap. Ezért is kerestem a ta­lálkozást Kalocsán — ha korát tekintve nem is, de a lapunkkal való kapcsola­tát illetően — legfiatalabb előfizetőnkkel, a 70 eszten­dős Sendula Józseffel A Bem apó utca legvég­ső házában lakik. Mmt mondja, maródi, műtét után van, de azért frissen nyit ajtót, miközben az éber házőrző kutyus derekasan megugatja a hívatlan ven­déget. — Régóta vagyok újság­olvasó ember — mondja, mikor afelől tudakozódunk: hogyan találta meg a kap­csolatot a párt Bács-Kis­­kun megyei lapjával. — S a „szövetségem” egy-egy napilappal általában tartós volt. A Magyar Nemzet például ..születés? óta” jár nekem, s a Kis Újságot is addig olvastam, míg meg nem szűnt A Petőfi Népé­vel most. kórházi i »olá­som idején ismerkedtem meg közelebbről. Megsze­rettem, jónak találom. — Miért? — Főként, mivel a me­gyében zajló eseményekről rendszeres áttekintést nyújt. Ehhez egy országos lap kevés. Ugyanakkor csaknem a „nagy lapokkal” azonos módon képet ad a külpolitikai élet főbb moz­zanatairól is. — Milyen műfajok ér­deklik leginkább Józsi bá­csit? — Nehéz választást ten­ni, hiszen az utolsó betűig végigolvasom a lapot. Az első mégis a külpolitikai rovat, majd a „haza ügye”. Később jöhet a sport, a bűnügyi rovat, a hírek, a hirdetések. A mezőgazdasá­gi rovatról se feledkez­zünk meg. Agronómiái vég­zettségem van, évekig ve­zettem egy nagy gyógynö­vénytelepet, így hát hiva­talból is érdekel az út, amelyen országunk és a vi­lág mezőgazdasága halad. Búcsúzásul, kissé évődve provokálni igyekszem új előfizetőnket: — Vajon arra is számít­­ha'unk, hogy ez a kapcso­lat lapunkkal tartós ma­rad? — Vegye úgy, s ír5a is meg: én a Petőfi Népével örök barátsági szerződést kötöttem, amikor az elő­fizetők sorába léptem. Na­ponta érdek'ődé’sel várom hogy a postás hozza. Ma­guk meg írjanak úgy. hogy ez az érdeklődés mindin­kább fokozódjon. így szeretnénk, Józsi bá­csi! —a —r Döntött a Legfelsőbb Bíróság Büntetés vízszennyezésért — A kilépd jussa — Drága orvvadászat A CUKORIPARI Válla­lat ácsi gyára nagy meny­­nyiségű szennyvizet bocsá­tott a Conco-patakba, amely egy halászati szö­vetkezet működési terüle­téhez tartozott. A vízszeny­­nyezés következtében a halállomány jelentős része elpusztult Emiatt a halá­szati szövetkezet kártéríté­si pert indított a cukorgyár ellen. A járásbíróság meg­állapította a vállalat kár­térítési kötelezettségét. Fel­lebbezésre a megyei bíró­ság csak a kárösszeg két­harmadát ítélte meg, mert véleménye szerint a szö­vetkezet nem tett eleget kárenyhítési kötelezettségé­nek. Lehalászással ugyanis módja lett volna a kárt csökkenteni, hiszen tudhat­ta, hogy a cukorgyártás megkezdése után a halállo­mányban — a szennyvíz mérgezettsége miatt — pusztulás következhet be. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a me­gyei bíróság ítéletét hatá­lyon kívül helyezte és a járásbíróság álláspontját fogadta el. A határozat indokolása szerint két és fél milliós költséggel a vállalat 32 ka­­tasztrális hold területen szennyvízülepítőt épített. A gyártási idény megkezdé­sekor a káros hatású szennyvíz nagy részét ide vezették. Ha ennek ellené­re a halállomány egy része mégis elpusztult, a szövet­kezet mentes a kárelhárí­tási kötelezettség alól, mert a szennyvízülepítő üzem­be helyezéséről tudott, te­hát a halastó szennyeződé­sével nem számolhatott. A TISZAVASVÄRI Al­kaloida Vegyészeti Gyár a múlt év májusában három­ezer köbméter tömény szennyvizet bocsátott a Hortobágy folyóba, aminek következtében a hajdúszo­­boszlói Bocskai Tsz 58,6 mázsa hala elpusztult A történtek miatt a szövetke­zet a gyár ellen kártérítési pert indított Az Országos Halászati Felügyelőség szakvéleménye szerint a szövetkezetét 562 ezer fo­rint kár élte. A pusztulás 90 százalékban a gyár ki­fogásolható magatartása, míg tíz százalékban a víz­ügyi hátóság által a folyón leengedett, illetve abba be­emelt talaj- és belvízben levő oldott vegyszerek ká­rosító hatásának következ­ménye. Végső fokon a Legfelsőbb Bíróság a gyá­rat, a szakvélemények alap­ján, 506 ezer forint megfi­zetésére kötelezte. NYOLC ÉVVEL EZ­ELŐTT hat tsz közös épí­tési vállalatot létesített A múlt év tavaszán az ala­pítók egyike bejelentette kilépési szándékát. A vál­lalkozás tagszövetkezetei­nek főkönyvelői megálla­bentmaradt két szövetke­zet képviselője is megsza­vazta. AZ ORVVAD ÁSZÁT ese­tén fizetendő kártérítésről hangzott el irányelvül szol­gáló állásfoglalás a Legfel­sőbb Bíróságon. Az ügy előzménye az, hogy a va­dásztársaság által bérelt nagyvadas erdőben két er­dészeti alkalmazott lelőtt egy 110 kilós, már koráb­ban megsebzett vaddisznót, ...... , „„ amelynek húsán egy har­símn^’nlmfó : madik társukkal együtt SJ on 2 mill_o 960 ezer xo-« a variád7tár rintot tesz ki, amelyből egy szövetkezetre 494 ezer fo­­a 4. I karteritesi pert indított. A * “ J 1 kárösszeg megállapításánál magában foglalja az egyes tsz-ek által alapításkor be­fizetett 134 ezer forintot is. A szövetkezettel együtt még három másik is kilé­pett, amit a vállalkozás igazgató tanácsa tudomásul vétt és úgy határozott: a kilépőknek a közös vagyon­ból őket megillető részt a bentmaradó két tagszövet­kezet köteles megfizetni, mégpedig a 134 ezer forin­tot azonnal, a még fenn­maradó 360 ezer forintot pedig fél évvel később. A két szövetkezet azonban a 360 ezer forintot nem volt hajlandó kifizetni, mire az elsőként kilépett tsz a kö­zös vállalkozás, illetve az abban bentmaradt két tsz ellen a 360 ezer forintéri pert indított. A Legfelsőbb Bíróság a közös vállalko­zásban maradt két szövet­kezetét a peresített összeg fele-fele arányú megfizeté­sére kötelezte. Az ítélet indokolása rá­mutat, hogy a visszafize­tésre vonatkozó igazgató tanácsi döntés megfelel a jogszabályi rendelkezések­nek, amelyek szerint a vál­lalkozás a résztvevők kö­zös tulajdona, a tulajdoni arányt pedig a vagyoni hozzájárulás határozza meg. Kilépés és azonna­li hatályú felmondás ese­tén az igazgató tanács dönt arról, hogy a tagként belé­pett tsz járandóságát meny­nyi Idő alatt és milyen részletekben fizetik ki. Az adott esetben az érdekelt tsz-ek főkönyvelői által felvett jegyzőkönyvben fog­laltak az irányadók, mivel azt a közös vállalkozás igazgató tanácsa egyhangú­lag elfogadta és aszerint döntött. Ez annál is inkább helyénvaló, mert az igaz­a járásbíróság, valamint a megyei bíróság között vé­leményeltérés volt Törvé­nyességi óvásra a Legfel­sőbb Bíróság a következő­képpen döntött: Helytelen a megyei bíró­ság álláspontja, amely sze­rint a megsebzett állatot elejtett vadnak kell tekin­teni és így a kárösszeg ki­számításánál a MAVAD felvásárlási ára irányadó, amely az orvvadászat ide­jén kilónként 16 forint volt. Az orvvadászat esetén keletkező kár megtérítésé­ről külön jogszabály intéz­kedik. Ha vadászatra nem jogosított személy olyan nagyvadat lő le, amelyet korábban megsebeztek, de erről a vadásztársaságnak nem tesz jelentést, tette orvvadászatnak minősüL Az erdészeti alkalmazottak nem voltak vadászatra jo­gosult személyek, tehát kártérítéssel tartoznak, mégpedig — az orvvadá­szatról szóló rendelet ér­telmében — az elejtett ál­lat élő állapotbani súlyá­nak minden kilogrammja után 80 forintot kötelesek fizetni. Hajdú Endre Keresse a betűket! franciQdán­szovjetongoí xvz->£e Mai rejtvényünk politikai fogalmat jelent és megfej­téséhez TRÉFÁS KÉP- ÉS BETCREJTVÉNY-ISKO­­LANK 4. pontja nyújt se­­gató tanács határozatát a gitséget. AMI SOK, AZ SOK! Már nemcsak az üzemben, a helybeli italboltban és a presszóban is arról beszéltek, hogy Korsós Feri ki­kérte a munkakönyvét és a főnök szó nélkül kiadta. Talán nem is lett volna ez olyan világot rengető ese­mény, ha nem pontosan Korsós Feriről lett volna szó. Arról az aranyifjúról, aki a legújabb divat szerint öl­tözködött, a legjobban táncolt, s nem lehetett tőle olyat kérni, amit meg ne tett volna. Ha a presszóban töl­tötte idejét, az ismerőseinek nem volt gondjuk a fize­tésre. Ha valakinek gyorsan szüksége volt valamilyen szerkentyűre, virág- vagy könyvállványra, függönytar­tóra, Ferit kérte meg az elkészítésre, akinek részletre is lehetett fizetni. No, azért a többi üzembeli is vállalt fusimunkát, de egy sem dolgozott olyan jól és gyor­san, mint a mi Ferink. Feri másik nagy erénye volt a nőtlensége, meg a szép családi háza és a tűzpiros kis Fiatja, amivel sű­rűn hordozgatta ide-oda a lányokat és cimboráit. Jól elhagyta már a húsz esztendőt, de csak nevetett a lá­nyok, s főleg a lányos mamák mesterkedésein. — Most majd biztosan megfogja valami pesti csaj — majszolta mérgesen a tízóraira hozott zsíros kenye­­”ét Magdika. az üzem adminisztrátora, aki. mint a töb­bi lány. szintén szerelmes volt egy kicsit a iókéoű la­katosba. — Itt jön ez a pohos — pillantott ki dühöse? az ablakon, s gvorsan elrakta a zsíros kenyeret. — Ez "'dözte el Feridét innen... A nohos jelző nem nagvon illett Kell erre, a fővárosi vállalat kis vidéki részlegének vezetőiére, de Magdika ezt a kifejezést találta a legmegfelelőbbnek. Zentai Jóska, Keller helyettese - loholt a főnök nyomában, s Magdika akárhogy is igyekezett beszélgetésük értel­mét kivenni, nem sikerült Becsapódott a főnök ajtaja és egy pici fül máris a kulcslyukra tapadt. — Nem értem az egészet — lóbálta a fejét Zentai. — Már tegnap este hallottam, mikor megjöttünk az üdülésből, el is akartam menni hozzátok, de már ké­sőn volt. Miért adtad ki Korsós munkakönyvét? Mit csinálunk nélküle? Tudod, hogy itt a negyedév vége, ez a gyerek pedig egyedül is többet csinál, mint öt másik... Mit szólnak a központban, ha megtudják a lemaradást? — Semmit. A főmérnököt holnapra várom, akkorra lesz készen a hétvégi házának a verandarácsa, ö meg­érti. hogy anyaghiány akadályozta a munkát. A ter­melési osztályvezető kislánya részére is félig készek már a falra szerelhető virágtartók. Tehát itt sem lesz baj. De mi lesz, ha jön a diri??! ö ezekről nem tud, de megígérte, hogy a jövő héten egyedül jön le és ak­korra készen lesz a kisfia részére az akvárium és a könyvtartónak is alkalmas asztalka. Vállaltam, hogy személyesen elkészítem. És akkor itt van ez a Korsós gyerek. Azt még csak elnéztem, hogy négy után bennmarad és megcsinálja a magánmunkáját. Sőt, még az ellen sem volt kifogá­som, hogy munkaidő alatt — ha ez az üzemi terme­lést nem akadályozta —. a Julis néni ruhaszárító áll­ványán dolgozzon és ehhez kölcsönvegven egv kis anyagot is. De. ami sok. az sok! Azt már n^m tudtam "inézni. hogv a nresszósnőnek előszobafalat kés-n'tsen ahhól az anvagbél an»'» én a d'ri részére !rZs-»i'ii<5 asz­talkához tettem félre. Összeszidtam, szó szót követett, kérte a, munkakönyvét Kiadtam Maid találunk he­lvette mást. Csak nem veszélyeztettük Korsós miatt az egész üzem negyedévi prémiumát?,?? • k o. u.

Next

/
Thumbnails
Contents