Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-26 / 252. szám
4. oldal 1971. október 26, kedd Rajzasztalok, mellett Odakint borongós, sötétszürke felhők gyűlnek. A teremben a sárgás asztali lámpa fénye ráomlik a fehér papírlapokra. Színes ceruzák, kemény és puha grafitok, tustollak, körzők, vonalzók művészi rendetlenségben. Paúszpapír-göngyölegek. És tervrajzok, tervrajzok, tervrajzok. Vázlatok, számítások, táblázatok. Fiatal fejek fölöttük gubbasztanak. Kezükben meg-megiramodik a plajbász. — Sok szép gondolat, csodálatos tervek bujkálnak fejünk labirintusában. A lehetőségek azonban kordában tartják a szilaj képzeletet. Az egyetemen, még fél éve, a fellegekben jártam. Márványburkolatot, vörösrézfedést tervezhettem. Itt az jelenti az izgalmas feladatot, a gondot, hogy alkalmazkodjunk például egy ktsz építési képességeihez is a megszerezhető anyagokhoz és főleg az olcsóbb előállításhoz. Tompái Géza, már „leérkezett” a valóságot jelentő földre. A többiek régebben tudják: „tervezünk önállóan, saját elképzeléseink szerint, de a lehetőségek tengerében csak kis bárkával evezhetünk”. A népgazdaság forintjaival — egyben sajátunkéval — takarékosan kell bánni. Mindegyiknek előre megjelölt fontos helye van. Az építészek, akik ebben a műteremben dolgoznak, szerelmesei a szakmának. Talán egy kivitelező vállalatnál többet is kereshetnének ... de a „szerelem” varázslatos, csábító tündérkarjai ideláncolják őket a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat rajzasztalaihoz. Azokkal a brigádtagokkal beszélgetek, akik az Aranyhomok Szálló és még számos középület tervező építészének Janáki Istvánnak a nevét vették fel. Most elnyerték a szocialista címet. A pénzjutalmat — mintegy 4 ezer forintot — a repülőgép-szerencsétlenségkor meghalt Mészöly István munkatársuk özvegyének szándékozzák adni. Négy nő és három férfi dolgozik ebben a teremben — a szocialista brigád egyik része. Az építészosztály vezetője Csákvári Ildikó. — Jó érzés elmenni egyegy épület mellett, amit munkatársaimmal terveztünk. Ezek általában vidéken, a megye községeiben állnak. Kiskunfélegyházán most készül el az orvosi rendelőintézet. Ez legutóbbi tervem, ami megvalósul. — Csodálkozom kicsit, nem kellemes látni, hogy Kecskemét központjának terveit pesti tervező vállalat készítette. Mi nem tudtuk volna? Es nem jelentene nagyobb rangot vállalatunknak (talán a városnak is), ha mi, az itt lakók készítjük el? — veti közbe Palkó Péter. — Már nyolc éve dolgozom ki a különböző épületterveket. — folytatta a mérnöknő. — A rajztáblám a megmondhatója, hány millió vonalat húztam rajta. Elfogadott terveim közül beruházási hitel híján eddig Kecskeméten még nem valósulhatott meg egyik sem. Talán most... Lila. fénymásolt rajzokat szed elő. Elborítják az asztalt a hatalmas lapok. A Hunyadiváros-rész beépítésének körvonalai tűnnek fel. Ahogy Ildikó rájuk néz, szeméből gondok villannak elő. A több hónapos munka izgalmai. Az első területbejárás. „Figyelembe kell venni a három egyemeletes épületet. A két családi házat, amelyek egy majd tízéves beépítési gondolatként épültek. Megmaradnak. A terepviszonyokat, közművesítést és esztétikai beillesztést.” Mit szól mindehhez a megrendelő, az OTP? Mert ÖK döntenek. Nagy se legyen, meg kicsi sem. Kényelmes is, praktikus is. Szép, modem legyen, de ne kerüljön sokba. Szóval a kecske—káposzta játék. — Jöjjön lépjünk be. Egy második emeleti kétszobás lakásba — invitál. O* * tvenöt és fél négyzetméter alapterületű. A kis előszobára van „felfűzve” az egész. Vagyis innét minden helyiségbe be lehet menni. Márványmozaikon lépkedünk. Az alattunk levők nem hallják, jó a hangszigetelés. Nézze a konyhát. Esténként talán hobbiból is, mindig főzök. Ebben én is szívesen ellennék. Egyik oldalon beépített mosogató, szekrény, gáztűzhely. A másik része elég nagy, hogy a család itt étkezhessen. Van helye a hűtőszekrénynek is. A szobák tágasak, parkettásak. Az OTP-norma szerint készültek. Elképzelem magam benne. A loggiára virágokat ültetnék hosszú ládákba. A kis Adrienne lányom játszadozhatna egyik sarkában, s úgy estefelé beszaladna, megragadná a karom „Papa gyere! Nézd milyen gyönyörű a naplemente!” Álom?... Álom... Sokan álmodnak így, azok is. akik tervezik, rajzolják a lakásokat — Egyszer-egyszer elábrándozok, talán nekem is lesz hasonló. Rajzolom a kész terveket. — Föláll, hol meg az asztalsarkára ül Fülöp Tamásné, ahonnét jobban eléri a távoleső szögleteket. Előtte a rajzlapot csillogó (fekete vonalak szántják. — A vállalatnál gondoskodnak rólunk. KISZ-lakásépítési akció indult. Csak 30 ezer forint a „beugró”. Többen jelentkeztünk. örülnénk, ha egykét éven belül lenne otthonunk. Kevés már a szabad terület a városban. Ha építenek, előtte bontani kell. Aztán, ha kész a terv, még koránt sincs rendben minden. Mert jön a megrendelő és DÖNT: helyesel, vagy elvet. Aztán szaladozás kivitelező után, futkosás építőanyagért. összedolgozás egy-két-három-sok vállalat között. Ha olajozottabb lenne a rengeteg bekapcsolódó fogaskerékhalmaz ! Nem türelmetlenkedünk. Látjuk, hogy olajozzák is már a csikorgó gépezetet. Mert lakás kell! Az otthon melege, a család simogató szeretete feledteti a napi gondokat. Pihenést nyújt. Ezt nem pótolhatja semmi. És még akkor is marad üres folt. A bölcsőde, óvoda, iskola helve, az ÄBC- áruház, a szolgáltató ház területe. Az utóbbiakat a Hunvadi-lnkótelepen már megtervezték. A rajzlapokon persze könnyebb felépíteni több éves álmainkat. Csabai István Meghaladja a 10 millió forintot lió forintot az a termelési érték, amelyet az elmúlt háromnegyed év alatt értek el a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet melléküzemágai. A 60 tagú építőbrigád január óta 9 családi házat a községben, 14 víkendházat pedig Tőserdőn építettek fel, s jelenleg a szarvasmarhatelep kialakítási munkáit végzi. SITZBlV i \ y i.i 1 „Rég nem láttalak vagy „Rég láttalak „Rég nem láttak” — szoktuk mondani. pedig így is mondhatjuk: „Rég láttalak.” Ebben az esetben tehát feleslegesnek látszik a tagadás. A tagadó forma ilyen esetben nyelvünk egyik ősi sajátsága, használata ' éppen ezért nagyon is magyaros. A tagadószó mondatkeveredés folytán került be az ilyen mondatokba A „rég láttalak” és a „sokáig nem láttalak” vegyüléséből egy új mondat keletkezett: „Rég nem láttalak.” De nemcsak ilyen mondatokban találjuk meg a tagadószó fölös használatát. A hasonlító határozói mellékmondat mint kötőszava is maga mellé veheti a sem tagadószót, így a kötőszó mintsem vagy kicsit régiesen semmint alakban szerepel. Pl.: Utazásunk sokkal érdekesebb volt, mintsem gondolnád. Ebbe a mondatba tagadószó ilyenféle mondatból került be: utazásunk olyan érdekes volt, hogy nem is gondolnád. A tagad, tilt, akadályoz, ellenez, lebeszél és hasonló jelentésű igék után régen még az állító értelmű mellékmondatban is tagadószót használtak. „Tagadja, hogy nem vitte el.” Ebben a mondatban a mai nyelvhasználat szerint az áilító alak a helyes: „Tagadja, hogy elvitte.” A tagadószó itt az „Azt állítja, hogy nem vitte el” — féle mondatból került be a mellékmondatba. Az állító mondat fejezi ki ilyenkor félreérthetetlenül gondolatainkat. De ha a főmondatban tagadószó van, ma is inkább tagadó alakú a mellékmondat. Petőfi is így írta: „A virágnak megtiltani nem lehet, (Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet.”) A tagadószót nem hagyhatjuk el a tagadó főmondat utáni anélkül, hogy kötőszós mellékmondatban sem. Pl.: Nem tudok az elmúlt nyárra gondolni anélkül, hogy szép közös kirándulásaink eszembe ne jutnának. Meg kell jegyezni a tagadószó használatát az amíg, míg kötőszós időhatározói mellékmondatokban is. Az iskolában a mértani szerkesztések közben a tanulónak az lehet a feladata, hogy egy egyenest húzzon, amíg az egy másik egyenest nem metsz. Sok tanuló ilyenkor azt mondja, hogy ő addig húzza az egyenest, amíg a másikat metszi. Melyik a helyes? Mind a kettő. Attól függ, mit hangsúlyozunk. Ha a mellékmondat cselekvésének beállta a főmondat cselekvésének végpontjával esik egybe, akkor ki kell tennünk a tagadószót. (Mindaddig húznunk kell az egyenest, amíg csak a másikat nem metszi.) Ha mellékmondat a főmondat cselekvésének a következményét fejezi ki, akkor nincs szükség a tagadószóra. (Húztuk, húztuk az egyenest, és egyszer csak metszette a másikat.) Begyakorlásul még egy mondatot! „A gyermek addig könyörgött apjának, míg meg nem bocsátott neki.” (Vagyis mindaddig, amíg meg nem bocsátott.) Kihagyva a tagadószót, a mondat azt jelenti, hogy a gyermek könyörgésének eredménye az volt, hogy apja megbocsátott neki. Kiss Lstván Must — tizenötért VÉGE FELÉ közeledik a szüret, a szőlő nagy részét már leszedték a tőkékről, Naivabb emberek ezért is gondolták, hogy most aztán lesz elég szőlő a boltokban, utcai standokon, mikor legyen, ha nem most. Lett is, g.yönyörűszép, nagy szemű, kilós fürtök kínálják magukat. S rajtuk a cédula: bolgár import. Eltűnődtem afelett, mármint hogy miért kevés egy szőlőtermelő országban szőlőszezonban a hazai szőlő? És töredelmesen bevallom, hogy magamtól soha nem jöttem volna rá a dolog nyitjára. Szakembereket kellett megkérdeznem. Nos, ők azt mondták, hogy ez teljesen természetes, bár nagyobb a szőlő termőterülete, valamivel több is a termés, mint tavaly volt, miután szerencsére termőre fordult az 1961—65 között újonnan telepített mintegy százezer holdnyí szőlő is. Hallgattam csak és vártám közben, hogy mikor jön már az „azonban”... Nem várattak sokáig ... Azonban — emelte fel ujját és hangját az egyik szakember — nálunk egy kis baj van a szőlő struktúrájával. Ezen megint eltűnődtem, mert szegényes ismereteim szerint a szőlőnek van kocsánya, héja, magja, leve, cukortartalma, no, de struktúrája? Ám a szakember ezt is megmagyarázta, mondván, hogy nálunk hagyomány a borszőlő, viszont alig van tradíciója a csérnégéázqlőfiék. így aztán cseppet sem lehet csodálkp.zni, „ hogy,' a, jelenlegi struktúrában a terméshozam több mint 90 százalékából bor készül és csak a fennmaradó csekély részt értékesítik gyümölcsként, világos, nem? PERSZE, hogy világos. Jómagam ugyan szeretem a szőlőt, mint gyümölcsöt, de egy ember az csak egy ember, az ilyen egyen bolgár csemegeszőlőt és vesse alá elfajult ízlését a nagy többség akaratának, mert azt is a szakemberektől tudom, hogy népünk borivó nép. Vagyis ha ránéz egy fürt szőlőre, abban nem gyümölcsöt lát, hanem eleve rizlinget, ezerjót, vagy A kertész Dokumentumszámba meő fényképek kerültek a ezembe a napokban: a hu>.as évek Kecskemétjéről észültek. A kopár Szabadig tér, a poros Rákóczi út 5 a keramit burkolatú piacír a nagytemplom előtt — z volt a képeken. Nyomát >m találtam parkoknak teíknek, mindössze néhány őmbakácot sikerült megsámolnom. * Kecskeméten, a városi taács kommunális és költigvetés üzemének parkíszlegvezetője Darida Jósét. Édesapja a város főertésze volt, munkakörét )le „örökölte”. Mint mond- i családjának tagjai szin: kivétel nélkül kertészek, lőlészek, borászok voltak. . fiatalember így emlékeik. A város parkjainak kilakftésát, füvesítését a II iláeháború után apám ezdte meg, én halála után. 367-ben léptem örökébe, lost az összes parkosított “rület elérte már a 600 ser négyzetmétert, — A városban melyik park a legkedvesebb az ön számára? — Szeretem a távolsági autóbuszállomás közelében levő rózsakertet... Az Aranyhomok Szálló előtti gyepfelület tarka, egynyári virágszalagját, és a most épülő, modern, jól tervezett parkot, a Széchenyivárosban. De azt hiszem, mind kedves számomra, amit létesítettünk és karbantartunk. Ezért éppen így ide sorolhatnám a Kossuth - szobrot övező ezüstfenyőket is. — Honnan szerzik be a növényeket? — Az egynyári virágpalántákat készen vásároljuk. A facsemetéket, bokrokat, évelőket — nos, erre büszke vagyok — magunk szaporítjuk. Ezzel pénzt takarítunk meg. A közelmúltban ennek a módszernek a segítségével sikerült „kigazdálkodni” egy fűnyíró gépet — Mi a soron következő feladatuk? A Batthyány utca bal oldalát még az idén parkosítjuk. Azután az iij város; centrum, a nagytemplom mögötti terület kerül sorra. A LAKÖTERV Vállalat munkatársai már készítik ennek a parknak a terveit. A kivitelezés ránk vár. Szép munka lesz. Ms Darida József a nyolc általános elvégzése után az iparitanuló-iskolába jelentkezett, dísznövénytermesztést, virágkötészetet tanult. Szorgalmával, tehetségével kitűnt társai közül — felvette a kertészeti technikum. Amikor megkapta oklevelét. behívták katonai szolgálatra. Sorkatonaként Nyugat-Dunántúlról kéthetenként Nyíregyházára járt konzultációra, mert ekkor nyert felvételt a Felsőfokú Kertészeti Technikumba. Éppen leszerelésre kérült sor, amikor átvette új oklevelét. Jelenleg — fiatal feleségével együtt — hároméves építés-beruházásj szaktanfolyamra jár. Mint mondja, még szeretné továbbképezni magát, szakmailag, és politikailag. Sclmeci Katalia kadarkát. És különben is első a közjó, márpedig a borszőlőből bor készül, amelyből nagyobb jövedelem képződik, mint a gyümölcsből. A belföldi borigény mintegy négymillió hektoliter, vagyis négyszázmillió liter, no, már most, ha jól számolok, akkor ez mondjuk literenként csak huszonöt forintot véve annyi, mint cirka tízmilliárd forintnyi bevétel... És akkor még nem is számoltam az egymillió hektoliternyi exportot, amely devizát hoz a konyhára, igaz, dollárt is és az mostanában nem a legjobb pénznem, de vállaljuk a kockázatot... EZ A FELISMERÉS, bevallom, gyötrő lelkiismeretfurdalással töltött el, hogyisne, képes volnék felfalni azt a szőlőbogyót, amely holnap aranymárkát tojhat nekünk, s elhatároztam, hogy magam is gyarapítani fogom az állami bevételt. Bort ugyan éppen nem kívántam, de egy pohár jó mustot megittam volna. Már a harmadik italboltból fordultam ki. must sehol, amikor a jó szerencsémre egy másik szakemberrel futottam össze. Mert ki tudná, ha nem ő, hogy hol van, mustlelőhely. És csakugyan tudta: alig tíz percet gyalogoltunk, és már láttuk is a táblát: must kapható. Közben arra is jutott idő, hogy a vendéglátóipari szakember dicsérje az idei termést. Elégedetten hallgattam a szakszerű magyarázatot és készültem, hogy a frissen 'szerzett tudás birtokában felelősséggel megváltsam a blokkot kétszer két deci mustra. A pénztárosnő azt mondta, hogy az annyi, mint hát forint. És akkor megint kiderült, hogy hiába magyaráztak nekem a szakemberek olyan kivételes szakszerűséggel, mert a kassza előtt állván -hirtelen arra gondoltam, hogy olyan vagyok, mint a Bourbonok, akik a szájhagyomány szerint se nem tanultak, se nem felejtettek ... Eszembe jutott például, hogy régebben a must literje hétötven volt. Aztán, bizonyára, hogy könnyebb legyen a számolás, felemelték tíz forintra, most pedig a must tizenöt forint. Mondtam is a vendéglátóipari szakembernek, hogy nem értem ezt a mustárat. Szelíden megfogta a karomat. félrehúzott a sarokba és a mustot szakértőén kortyolgatva jó pedagógiai érzékkel rámkérdezett: menynyi egy kiló szőlő? Azt feleltem, hogy ez attól függ. Láttam kilencnyolcvanért is, de az elég satnva volt. a szépjéért tizenkettőt is elkérnek. No látia. bólogatott inságosan, maga is megértheti, hogy a: szőlőből saitolás és préselés, vagy darálás útján készülő must nem lehet olcsóbb, mint a rwsanvag, amiből csinálják, világos? SZÉGYENKEZVE bólogattam és zavaromban meghívtam egy deci burgundira, négyhatvanért, ami azért ennyi, mert az alapárra rárakták az engedélyezett haszonkulcsot. Jó, ha mindezt tudja az ember, különben nagy tudatlanságában csak azt fogná fel, hogv drága a bor, meg a must. Arkus József
