Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-24 / 251. szám
I oldal 1971. október 24. vasárnap Közös gondjainkról Á tények oldaláréi Ennyire gazdagok vagyunk:? — ez a kérdő mon. dat inkább kínálkozna mondanivalóm címéül. S hogy mégis a fentinél maradtam, egyszerű az oka: több mint két évvel ezelőtt, pontosan 1969. június 18-án ilyen címmel jelent meg lapunkban a megjegyzés, melynek lényege, sajnos, mindmáig megtartotta időszerűségét. Erről a napokban győződtem meg, miután arról értesültem, hegy illetékes szerv közbenjárását kérve immár ki tudja hányán kérik, szorgalmazzák: utalják ki rászorulónak a kecskeméti Széchenyi tér 1—3. számú bérházban a gondnoki iroda célját szolgáló kétszoba-összkomfortos lakást. önmagam ismétléseként hadd idézzem a két évvel ezelőtt leírtakat: „...Kecskemét alighanem legnagyobb, a Széchenyi tér l— 3, számú bérházának élete, gondjai felől tudakozódni indultam, s utam természetesen a gondnokságra vezetett. Az irodát valahol könnyen megtalálható helyen véltem felfedezni, csalódásom azonban kétszeres lett. Egyrészt, mert hoszszasan puhatolóznom kellett, mire az épület udvari szárnyának földszinti folyosóján ráakadtam. másrészt, mert egy iroda helyett kétszoba-összkomfortos lakásra bukkantam. Modern, gáztűzhellyel, beépített konx)habútorral, hideg-meleg vízzel felszerelt lakásra, melynek nagyobbik szobájában a gondnoki teendők ellátásához nélkülözhetetlen íróasztal a legfontosabb, s csaknem a teljes bútorzat .. Mint arra fentebb utaltam már, lényegében ma is ez a helyzet. A változás legfeljebb a következő: a lakás ajtaján táblácska adja tudtul a ház lakóinak, hogy a gondnok reggel 7—9-ig, délután pedig 3—7 óráig áll a rendelkezésükre. Némileg belülről is megváltozott a kép: a nagyobbik szoba irodai berendezése kiegészült azóta, egészen otthonossá vált. A konyha berendezése kissé megkopott, a gáztűzhely sütője cipőt, meg valami ruhafélét tárol, az éléskamra a ház takarításához szükséges szereket őrzi, a kisebbik szoba egyik sarkát a ház ünnepi dekorációját szolgáló zászlók támasztják... Ott jártamkor, a kora délutáni órákban két takarítónő éppen haza készülődött, s egyikük a következetőkkel fogadott: —. Ugyan miért fáj valakinek ez az egy lakás?! Itt legalább van hol megfürödnünk. Miután pedig közbevetőleg megkérdeztem az aszszonyt, van-e lakása, keserű-indulatosan felelte: — Van kérem, egy albérlet, hét száz forintért!. íme, máris visszatérhetünk a címhez: változatlanul súlyos, közös gondunk a lakásgond és tény, hogy itt rendeltetésellenes célt szolgál a drága lakás. Márpedig a legjobb tudomásunk szerint ezt rendelet is tiltja. Igen ám, do hová helyez, zük a gondnokságot, amikor az épületnek nincs ilyen rendeltetésű helyisége? — vethetik ellen az illetékesek. Ez a feltevés pedig újabb gondolatokat ébreszt. A hozzáértők szerint a házfelügyelői rendszer túlhaladott már, a több bérház együttes gondviselését hivatott házgondnokságoké a jövő. S ha csupán a gazdaságosságra gondol az ember, már-már hajlik is az iménti érvelés elfogadására. Csakhogy példánknál éppen ennek ellenkezőiét bizonyítják a tények: a 91 lakásos bérházat nyolc főnyi személyzet, egy gondnok. három takarítónő, két fűtő és két éjjeliőr szolgálja, együttesen havi 11500 forint bér mellett! S ha még ehhez hozzá vesszük, hogy az épület — lakásokon kívüli — felszereléseinek hibáit az IKV mesteremberei javítják, még nagyobb a ház rezsije. Nem szólva természetesen arról, hogy az épületben csak a fogadó órákon található gondnoktól aligha várható el a ház felügyeletének ellátása, amire pedig az ott lakók szerint is nagy szükség lenne. Okfejtésünk helyességének bizonyítására csak egyetlen példát: az Arany János utcában az egyik 40 lakásos bérház rendjét, felügyeletét, fűtését a lakók legnagyobb megelégedésére egyetlen házfelügyelő őrzi, látja eL Vajon ezek után nem látszik-e egyértelműnek a következtetésünk: olyan, lakásra szorulónak kellene kiutalni a Széchenyi tér 1— 3. számú bérház gondnoki iroda célját szolgáló lakását, aki ezermester és szívesen vállalná a házfelügyelői teendők ellátását. Meggyőződésünk, több tucatnyian akadnak ilyenek. Egyetlen példánál horgonyoztunk le, ezúttal azt bizonyítandó, hogy olykor érthetetlen nagyvonalúsággal találkozunk olyan súlyos problémáink meliett, mint például a lakásgond. Akár a rendeltetésellenesen hasznosított 2 szoba, összkomfortos bérházi lakásra. akár a bérház nagyszámú személyzetére utalunk is. Mert vajon nem nagyvonalúságról, pazarlásról tanúskodik-e az az egyetlen tény, hogy csupán az eltelt 2 évre vetítve 276 ezer forintot — egy újabb 2 szoba összkomfortos lakás árát — teszi ki a nyolcfőnyi személyzet bére? Perny Irén A közművelődés elfolyó milliói Évek óta egyetlen értekezlet. az érdekeltek egyetlen összejövetele nem múlik el anélkül, hogy a résztvevők megyénk közművelődési problémáit ne az elégtelen anyagiakból eredeztetnék. Nincs pénz, pénz nélkül pedig nem tudunk szakköröket szervezni, szüntelen gondot okoz; miből fizessük ki a növekvő fenntartási kiadásokat, miből fedezzük művészeti csoportjaink utaztatását, miből javíttassuk, pótoltassuk a művelődési házak legszükségesebb felszerelését — és még folytathatnám a szakemberek nem egyszer jogos felvetéseit. A különböző rangú és szintű beszámolók, elemzések á kisközségektől kezdsi konferencia országos | nyilvánosságáig, mind . az ! anyagi eszközök elégtelenségét hangoztatják. A felnőttneveléshez, az | iskolán kívüli népművelés intézményeinek fenntartására bizony az eddigieknél nagyobb társadalmi áldozatvállalás szükséges. És hogy ez a sokat hangoztatott megállapítás nem ma- j radt a pusztába kiáltott szó. azt a kormány, illetve a Művelődésügyi Minisztérium legutóbbi intézkedései is tanúsítják. A pedagógusokkal egy időben rendez- ( ték a művelődési intézmé-1 nyék munkatársainak fize- j tését — a nagyobb anyagi ösztönzés az intézményhálózat személyi ellátottságát ve a legutóbbi népműveié- javítja. Az egyéb kiadások ügye Az év első felében napvilágot látott kormányrendeletek között volt még egy, mely érinti a művelődési házak gazdálkodását. Ez pedig a lakástörvény volt. „A nem lakás célját szolgáló bérlemények” részének megszövegezésekor, és az új, megemelt díjtételek tervezése alkalmával az illetékesek számításba vették azt a tény, is, hogy a városi, községi közművelődési intézményekben a moziüzemi vállalatok rendszeres filmvetítéseket tartanak, és ilyenformán bérelik a helyiséget. Az új pedig közvetve az államháztartás pénztárcáját érinti, hiszen a jelentősen megnövékedett költségeket dotáció formájában, központi I költségvetésből térítik meg j a moziüzemi vállalatoknak, j Jelentős ez az ‘összeg; Bács-Kiskun megyében is., Az elmúlt években, míg a vállalat a mozitermek használatáért hozzávetőlegesen 150 ezer forintot fizetett a művelődési intézmények számlájára, addig 1971. július elsejétől kezdődően évi több mint hárommillió-háromszázezer forint térítéssel kell szárendszerű teremhasználat, molnia. Nem elég a jó szándék Az állam tehát — ha közvetett úton is — támogatást igyekezett nyújtani a művelődési otthonoknak megnövekedett feladataik ellátására. Azt hihetnénk, hogy az intézmények gazdái, a községi és városi fa nácsok — ismerve az állan dósult gondokat — kapva kaptak ezen a lehetőségen, és egyre-másra jelentkeztek a Bács-Kiskun megyei Mo ziüzemi Vállalatnál az új »mrawr 36. Luciánó erre felébred. Ott ül a falusi csárda belső termében és a pincérnő valóban gyengéd, de inkább szánakozó mosollyal veszi el a poharat az alvó vendégtől. Luciánó megtörli a szemét, és feláll. Túlságosan közel merészkedik a billiárdasztalhoz, Szántódi így nem tud lökni. — Mit áll itt, kérem? — Bocsánat. Luciánó jobban körülnéz. Az ember, aki a kis táblán írja a találatokat, jobban megnézve Zima Jenő. Rogers a sarokban alszik. A többi szereplő is felismerhető az ivóban. De mindez már tulajdonképpen mellékes, Luciánó képzeletét, szívét, lelkét már csak a pincérnő köti le. Amikor kimegy, a bohóc is kisomfordál utána. Kint a nagyteremben vidáman falatozik a társaság, ö pedig csak a pincérnőt figyeli, aki újabb kivinni valókat rak a tálcára a pultnál, s amíg a csapos a borokat tölti a poharakba, sajátságos bájjal várakozik kissé a pultra dőlve. A pincérnő: Margit. A bohóc éhes, sóvár vággval nézi, aztán odamegy mellé Merészen szembefordul vele: — Kisasszony, szereti a cirkuszt? — Nem nagyon. Van itt nekem elég cirkusz. Luciánó még nem adja fel: — Megtisztelhetem egy jeggyel a holnapi előadásunkra? A pincérnő kö-di°n mefVnpta a tele poharakat és fel is rakta már a tálcájára. — Mit kezdjek én egy jeggyeL A bohóc szomorúan marad a pultnál, szembefordulva az ivóval, kissé a pultnak dől. A társulat eszik. Darnógyöngyei megtörli a száját, és előveszi a kis Vertheim kasszát, nézi mennyi pénz van benne. Nem sok. Bent a másik teremben folyik a játék, a golyók koccannak, harsány nevetés harsan. Kint már este van. Az országúton egy traktor húz el, vaskos pöfögéssel és dübörgéssel. A pincérnő visszajön, megáll Luciánó mellett, de alig vesz róla tudomást. Bemondja a csaposnak, hogy mit kér. — Két fél kevert, egy nagyfröccs. Aztán csak úgy mellékesen odafordul a bohóchoz: — De két darab jegyet adhat, ha jó akar lenni, mert a vőlegényemmel együtt szívesen elmennék, holnap ugyanis szabadnapos vagyok. Az utolsó tőrdöfés. A védhetetlen. A bohóc mégis szinte rezzenéstelenül nyúl a belső zsebébe és egy csomó jegy közül kihúz kettőt. Még egy mosolyfélére is futja erejéből. — Parancsoljon. Az első sorba ..: — Köszönöm. A lány érzi, hogv valamivel meg kell hálálnia. — És maga is fellép? — Igen, Én vagyok a szünet előtti utolsó szám. — Légtornász? — Nem. Bohóc vagyok. — Gondolhattam volna. A bohóc megindul kifelé a csárdából. Útközben odaveti Dornógvöngveinek, aki még mindig aggályosán számolja a pénzt: — Megetetem az állatokat. Darpóqvöngvei csak bólint, hogv nagvon helves, de valaki. Max. az állatidomár kiemeli a feiét a tányérból. — A medvének ne adj semmit, kólikás. Bent a faluban harangoznak. Az út másik oldalán két férfi kerékpárt tol egymás meüatt és beszélgetnek. Elnveli őket az éjszaka. A bohóc rágyújt egy cigarettára. IVégei szerződések megkötésére. Ez azonban csak részben volt így. Júliusig, a rendelet által megszabott határidő lejártáig az érdekelteknek alig fele nyújtotta be igényét és kérte az új terembérleti díjak megállapítását. A moziüzemi vállalat ez ügyben — valóban túllépve érdekeltségi körén — körlevélben hívta fel az érintett községi tanácsok figyelmét a szükséges teendőkre. De ez a jó szándékú lépés is csak mérsékelt eredménnyel járt. Több mint húsz község még erre a felszólításra sem reagált. Meglepő, hogy kisebbnagvobb településeink egyikében-másikában a tanácsi vezetés ennyire közömbös saját községe közművelődésügye iránt. Pedig nem lebecsülendő támogatásról van szó. Homokmégy például az eddigi j 150 forint havi terembér i helyett 1800 forintot kap. 1 a gátéri klubkönyvtár 2160-at. A csengődi műve- * lödési ház havi többletbe- j vétele meghaladja majd az j igazgató alapfizetését (2400 j forint). Akasztón pedig az; intézmény évi 43 ezer fo- j rintos évi támogatásra talál — nem számítva a fű- j tés, világítás és takarítá- j sért járó pénzösszegeket. A kisebb klubkönyvtárak | egész évi költségvetésük kétszeresét is. a nagyobb községi művelődési házak pedig 25—50 százalékát kapiák — nagytermük méreteitől függően. Önállóba vagy felelősség?... A másik meglepő dolog ez ügvben az érdektelensé- j gén túl már bizonyos „gon- i dolkodási elvekre” is fényt i vet. A tanácsok egy résza ugyanis — a művelődési intézmény épületének tulajdonosaként, maga tart igényt a megnövekedett bérleti díjakból származó összegre — és nem az amúgy is anyagi nehézségekkel küszködő művelődési háznak adja fenntartási. működési kiadásainaK bővítésére. Pedig sok hasznos, célszerű dologra lehetne fordítani ezt a pénzt. Kifestethetnék a csupasz falfelületeket, jutna pénz az akusztikai viszonyokat javító burkolásra, bővíthetnék a szakkörök, klubok bútorzatát. felszerelését, kisebb helyeken függetleníteni tudnák az intézmény tiszteletdíjas vezetőjét... Lehet, hogy .ezek a tanácsok „tőkésíteni” akarják az összegeket. De számos helyen — azt hiszem aggodalmunk nem alaptalan — a „közös kalapban” szétszóródnak majd ezek az ezer és tízezer forintok. Szánkon. Kaskantyún, Fülöpházán és másutt a tanácsi önállóság és felelősség kettősségéből talán az előzőre helyezik a nagyobb hangsúlyt Joguk van rá, hiszen a tanácstörvény rendelkezései alapján csakis a választott testület képviselői döntenek a községet érintő minden kérdésről, így a közművelődésre fordítható összegek sorsáról is. A tanácsi önállóság és felelősség azonban szorosan összetartozó fogalmak. A felelősséggel együtt vállalt önállóság nélkül ez utóbbi nem töltheti be azt a szerepet, melyet a törvény alkotói az egész ország érdekében — az új közgazdasági rendszer egészének szántak. Pavlovlls Miklós Kendőzetlenül íp»__________________ Szigorúság Alig körülhatárolhatóan kiterjedt hatalmát nemrégiben a WAV újból tudtára adta az utazóközönségnek: felemelte a büntetések díjszabásait. Különösen a rajtakapott bliccelés* a jegynélküli lógás, a sumákolás megtorlására helyez nagy hangsúlyt, a 200 forintos summával. Mi bajom van ezzel? Nyissunk talán ,,zöld utat’* a jootyautasoknak? — TAvoftól sem. . . Bizonyos, hogy a rendelkezés indokolt, helyénvaló, s jogszerűségéhez kétség árnyéka sem férhet. Mégis, a közlemény olvasásakor valami alig megfogalmazható szorongás vett erőt rajtam. Milyen kicsi is az ember — az egyén! — az intézménnyel szemben! Amit az intézmény elhatároz, arra mérget lehet venni, hogy az úgy is lesz De mit tehetek én, n saját törnes^gem tudatában és mivoltában? Mit tehetek akkor, amikor negyedórával az indulás előtt tizenöt méteres sor kígyózik az egyet'en működő pénrtárablak előtt, holott a másik három is ny’tva tarthatna? Mit tehetek akkor, ha olyan vonatra várok, amely csak a tavalyról ottmaradt indulási menetrend szerint közlekedik, de a valósáéban nem? Es ha lekésem a fontos csatlakozást? Vagv a fűtetlen váróteremben kell rostokolnnm órák hosszat? fls ha M?ntetésrvéuzt kell fizetnem, amiért ni*osztóivá szói/» toei'em b’r^okában á’lok féllábon az e’sö os^.á’vii kocs’ nemntán? FoWwhatnrSm a kérdés «két. De hadd totd^rn m°g csak azzal: én, mint eevén m’ért érzem masram kiszoleákatotfrnak, amikor bizonyos, hcev a MÁV érettem Is van? Igen, At ezt az izzz.ságot el is kell hitetnie velem, az utassal. S mu csak úarv teheti, ha ne?» esi*r*án hozzám szigorú. *wnem önmagához is. •—ni —el.
