Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-20 / 247. szám

«. oldal 1971. október 20, szerda Az ismeretlen ismerős Szabvány a fogyasztó érdekében Nemzetközi konferencia kiállítással Ha megkérdezik e sorok olvasóitól, hogy mond-e valamit számukra e két betű: MSZ, a válasz leg­többször a hallgatás lenne. Mivel magyarázható a téma iránti érdektelenség, miért fogadja a nagykö­zönség oly idegenül azokat az eseményeket, amelyek­nek valamilyen szabvány­vonatkozása van? Elsősorban talán azért, mert nincsenek tisztában a szp jelentésével. A szakmai műszaki-gazdasági előírás mögött nem látják a fo­gyasztókat is érintő lénye­get Az idegenkedéshez ma­ga a szabvány szó is hoz­zájárul. E szóval ugyanis egy sor elmarasztaló foga­lom kapcsolódott össze. Amíg tehát a szovjet vagy a nyugatnémet állampolgár szemében a ..GOSZT”, vagy a „DIN” említése az áru­cikk megbízhatóságát, ma­gas műszaki színvonalát, a jó minőséget jelenti, addig az „MSZ" a (magyar szabvány jele) — a nagy­­közönség előtt jóformán alig ismert. A műszaki-gazdasági életben a szabvány — a KRESZ szerepét tölti be! Ahhoz, hogy a műszaki­gazdasági életben zavarta­lan „közlekedhessünk”, kö­zösen elfogadott azonosan értelmezett megállapodásra van szükség. Ezt a szerepet tölti be a szabvány. Ennek megfelelően beszélhetünk gyáron, majd egy ágazaton belüli és az egész ország­ban folyó szabványosítás­ról, végül pedig nemzetkö­zi szabványosításról. Gon­doljuk csak el. hogyan le­hetne például a villanyva­salót használni, ha az or­szág különböző részein vagy az országhatárokon túl más és más lenne a fali duga­szaié mérete? Hazánkban pillanatnyilag 8152 a szabványok száma. Ebből 1453 kötelező szab­vány. azaz ezek megszegői ellen büntetőeljárást is in­díthatnak. A gazdasági reform meg­valósításával a szabványo­sítási munka is jelentős változáson ment át. Különösen azok a szab­ványok kerültek előtérbe, amelyek az élet- és va­gyonvédelmet szolgálják, illetve a fontosabb közfo­gyasztási cikkek minőségét szabályozzák. A gazdasági-műszaki kap­csolatok világméretű fejlő­dése a nemzetközi életben is ugrásszerűen növelte a szabványok szerepét és fon­tosságát. Ezzel függ össze, hogy a szabványosítási te­vékenység propagálásának fokozása céljából az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet — International Organization for Standardi­zation) tavaly meghirdette a szabványosítási világna­pot, az idén pedig — ok­tóber 19—22 között — a magyar szabványosítás 50. évfordulója alkalmából a Magyar Szabványügyi Hi­vatal (MSZH), a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségével (MTESZ) nemzetközi szabványügyi konferenciát tart Buda­pesten, „Szabványosítás és gazda­sági élet” címen. A négy­napos tanácskozáson öt szekcióban kerülnek meg­vitatásra a különböző té­mák. A tanácskozás alkalmá­ból kerül megrendezésre a „Közlekedési és hírközlési szabványügyi kiállítás”. A kiállításon az MSZH, vala­mint a közlekedési és hír­közlési üzemeltető és gyár­tó vállalatok, intézetek a szabványosítás, tipizálás terén elért eredményeiket, feladataikat mutatják be. A kiállítás 1971. október 19- től november 8-ig tekint­hető meg a Budapesti Mű­szaki Egyetem aulájában. Dr. Mérő Éva Boltnézőben Kiskunhalason A HANGULATOS kisvá­rosban a boltok „nézését” mindenképpen az új, alig féléve megnyílt Halasi Áruházban kell kezdeni. A két — ruházati és ipar­cikk — kiskereskedelmi vállalat 15 millió forintos beruházásból épült áruház­ra méltán büszkék a hala­siak. Az ízléses, levegős kira­katok rendezői szőlővel, hordóval, a szüretet idézik. Árubemutatójuk sikeres: vásárlásra buzdít A föld­szinten varrógépeket, mo­torkerékpárokat, háztartá­si gépeket kínainak. Meg­lepően nagy a csillár- és hangulatlámpa-készlet. Sok a modern textilemyős, de szép számmal akad antik hatású kristálycsillár is. A porcelánosztály felké­szült a várható forgalom­ra: az őszi esküvőkre sok nászajándék kerül ki in­nen. Az ezer és több ezer forintos, 6, 12 személyes étkészletek mellett kerá­mia padlóvázák, emblémás pohárkészletek és újból di­vatos „emeletes” sütemé­nyes tálak várják a vevő­ket Kínálnak hőpalacko­kat, hőkancsókat és a ré­gen várt ételtermoszokat minden színben és méret­ben. Itt kapott helyet az aprócikkosztály is. Próbál­tam régen keresett, nagy­méretű acélszöget vásárol­ni. Sajnos, itt sem kaptam. Hogy mégis jó érzéssel me­hettem el, azt a fiatal el­adónőnek köszönhettem, aki a szokásos, kurta „nincs” helyett, kéohorgot acélból, nagyméretű kam- Dó«szöget és dobozos szög­kollekciót kínált. AZ EMELETRE vezető lépcső korlátján egy ha­gyományos mintájú sző­nyeget terítettek. A gyö­nyörű modern subaszőnye­geket összegöngyölve pol­cokon tárolják. Pedig a korlát szinte kínálja a sző­nyegbemutató lehetőségét. A fehéméműosztályon forgatható állványon mu­tatják be' a szivárvány minden színében pompázó műanyag, textil, kasmir és selyem női kendőket A választék valóban bőséges, mint a műszőrme bundák­ból. Csokoládébarna krüm­mer bundából 7 nagyságot számoltam meg. Ezt kínál­ják az állványokon. Az el­adók — kevés vevő lévén — buzgón rendezik a pol­cokat, fiókokat A VÁROSI TANÁCS épületének földszintjén a BIK divatboltban zsenilia­­táska-vásárt tartanak. A 30—40 százalékos árenged­mény bizonyára sok asz­­szonyt és leányt győz meg, hogy a jövő nyárra most vásároljon kézitáskát Az óra- és ékszerboltban a fa-, fém- és műanyagbi­zsuk mellett rendkívül szé­pek a borostyán tárgyak. A sárga féldrágakőből, a megszokott nagyszemű gyöngy, mandzsettagomb és karkötő változatokon túl szabálytalan alakúra csi­szolt különleges medálok és mell tűk kaphatók. A „20-AS” élelmiszerbolt zárja itt a sort. A jól fel­szerelt, nagy forgalmú üz­let. méltán vált a halasiak kedvelt bevásárló helyévé. AZ MNB FIÚK MEL­LETT a cipőboltban szoká­sos az árukészlet A cipész ktsz műhelyében viszont remek lábbeli készül: pa­rafatalpú, Scholl papucs. A papucsok gyógyító hatásá­ról a vita nem lankad, nyilatkoznak a szakembe­rek és a vevők, egv azon­ban bizonyos, a halasi ktsz­­ben készülő papucsok sú­lya néliány deka csupán. AZ APRÖ népművészeti boltban vásárhelyi térítőt, csongrádi szőnyeget, kalo­csai hímzéssel díszített bé­biruhát kínálnak. Halasi jellegű, feliratú, de leg­alább itt készült holmit kérek az üzlet vezetőjétől. Nem tud ilyesmit adni — talán a jövő héten, akkor kap friss árut. VIGASZTALÁSUL, a trafikban halasi csipkét és a város középületeit ábrá­zoló képeslapot vásároltam. A lapok láttán azon tűnő­döm, mennyire fontos len­ne, hogy egy-egy városban állandóan árusítsanak az üzletek emléktárgyakat, amelyek jellemzőek a vá­rosra. Vasárnap is nyitva­­tartó kis boltokra lenne szükség, hogy az átutazó — legyen az külföldi, vagy magyar — ott. hagyhassa forintjait és vihessen ma­gával apró, a helyre jel­lemző emléktárgyat, ba­rackpálinkát, hímzett térí­tőt vagy éppen csipkét. Selmeci Katalin Ok!evéitár Bunapatajon Értékes dokumentációs anyaggal, oklevéltárral bő­vült a dunapataji múzeum híres helytörténeti gyűjte­ménye. Az utóbbi 150 év alatt kiállított több mint. 50 oklevél közül a legdí­szesebb okmány a telepü­lés vásártartási jogáról szóló, Ferdinánd király ál­tal aláírt 1847-es doku­mentum. A nyolclapos ok­levelet tussal és arannyal írták, aranyozott fémtok­ban helyezték el, piros bársonyba kötötték, s aranyzsinórral fűzték ösz- I sze. DEFEKT... Bakonyi Sándor buda- j — Szereztem egy kocssit, pesti lakos a Kulacs ven­­déglőbeh' búslakodott. A poharában levő bort fel­inluljunk azonnal — újsá­golta Bakonyinak. A szekszárdi tankolás és hörpintette és a második j élelemvásárlás után csak üveget kérte a pincértől. Az asztalra könyökölt, jobb tenyerével feltámasztotta állát és az elmúlt öt évre gondolt... Húszéves volt, amikor tiltott határátlépési kísérletért és garázdaságért három év és hét hónapra ítélte a bíróság. Két éve szabadult a börtönből, majd megnősült, de már a har­madik hónap után elhagy­ta’ feleségét. Hegesztő volt a Hajó és Darugyárban, de munkahelyét is otthagyta. A pincér az asztalára tet­te az üveg Hárslevelűt Közben régi, jó ismerőse, Kövi Károly Sándor is mellé szegődött. . — Mit iszol, Karcsikám? — kérdezte barátját. — Amit te, Sanyikám! — válaszolt Kövi. A negyedik üveg Hárs­levelűnél tartottak, mikor megegyeztek, hogy másnap disszidálni fognak. A Ku­lacs vendéglőből Bakonyi az albérleti lakására ment. Kövi pedig hazaindult, el­­búcsúznni kisfiától, de fe­lesége nem engedte be. Morgott valami cifrát majd leballagott a Dunapartra. Ott látta meg az NA— 33709 forgalmi rendszámú olasz személygépkocsit. Be­zárt ajtaját pillanatok alatt kinyitotta. Húsz perc múl­va már Bakonyi lakásán volt. Ez nem Svájc gyarország nem gazdag or­szág, ahogy mi szoktuk _ „ mondani, közepesen fejlett „Ez nem Svájc — szélgettünk, s igenis annak a maga egy főre eső évi mondja gyerekkori bará- vallhatom — úgy érzi ma- 700 dolláros nemzeti jöve­­tom, akivel összefutottam, gáról, hogy igazi svájci, delmével. Évek óta kemé­­mert a világ akkor is ki- Igaz, nem feledte el szülő- nyen verekszünk, hogy va­­csi, ha szerteszét élnek földjét, rajong érte, itthon lóban érvényesüljön a szo­­rajta a magyarok, jelen a svájci szemével néz kö- cialista demokrácia. Me­csetben ő Svájcban, én pe- rüL „Ez nem Svájc” — gesek vagyunk és nyugtá­dig Magyarországon. Talál- mondja és nem Ilf—Pét- lanok, éppen most közölt a kozhattunk volna Svájc- rov Osztap Benderét idézi, Kortárs egy cikksorozatot, ban is, de itthon találkoz- aki a honi elmaradottságot hogy a neurózis népbeteg­­tunk. Eljött, hazalátogatni, jellemezgette ezzel amon- ség. Ami pedig természeti Tizenöt esztendeig nem dattal, hanem csodálkozá- szépségeinket illeti igaz, volt itthon, nem mintha sának ad kifejezést. „Tu- hogy sok minden van, de mi tiltottuk volna, hanem dód, mondja, amíg magyar igazán magas hegyek... mert „polgárosulni” akart, állampolgár voltam, nem Nem polgárrá válni — az is tudtam, hogy ez az or­szág milyen gyönyörű. Sok­kal szebb, mint Svájc!” A magamfajta szkep­­ily énkor való az ilyen lelkesedés? Svájc — Svájchoz hasonlítani. Ma- nék, mondván, hogy éhes vagyok. „Ember — mond­utak, de azt nem, hogy gyönyörű tájakra vezet­­ja. — Tudod te, hol élsz? nek? Arról panaszkodtok, Tudod te, hogy élnek má­sutt? Tudod te, mi az a hajsza, a begombolkozás, a zárkózottság? És ismered te a saját országodat?” A Bükköt említi és a Mátrát: szerinte ez a világ közepe. - Neki, aki a svájci hegyekből jött! Otthon skótviszkit iszik, de itthon ízlik a barackpálinka. „Bü­hogy kicsi és szegény or­szágban éltek, de nem néz­tek széjjel, hogy ez az or­szág milyen nagy és jómó­dú lett? Arról beszéltek folyton, hogy mit nem csi­náltatok meg rendesen, de arról kevesebbet, hogy mi mindent csináltatok? Sóhajtott — Ez nem Svájc! Mert dös. mondom, nálunk már ott mindenki a saját orszá-Szóval, Sváic. nem vagyunk gát csodálja. Ti pedig min dig a másét... A zsebében ott volt a csekk-könyve. Az étterem senki nem issza.” „Nem baj, több marad nekem!” — feleli, s aztán elkezd agitálni. I»„. . Hát, ide figyelj — eiő!t ott várta a Mercedes. Barátom mondja hogy mondja. — Tizenöt eve el- otthon ‘ ötszobás villája persze, hogy nem. Nálunk mentem, mert úgy éreztem, van s a honvágy sem gyöt — szerinte — minden sok- ennek az országnak nincs rii amióta évente többször kai szebb sokkal jobb, jövője. Most visszajöttem. is hazalátogathat Kis vál­mmt ott. Mert igaz, hogy s rájöttem, hogy oda men- ialata van, azzal a szóhasz­.víov-wv«. _ ott vajarmvel jobban élnék tem. ami a múlt. Haza nem nálattal. amely elmpnetele­ismeretes ez a nemzetközi az emberek, dehat nálunk költözhetek, mert ^ilyen az kor volt érvényben, irodalomból, a statisztika- a ledkor... F.l sem lehet élet, élni valamiből kell, s „egvéb” foglalkozású. S iri­ami abban az országban b°l — a világ egyik leg- mondani, mennyivel barat- nekem negyvenévesen ott gyei bennünket, itthonia­nem különösebb teher ha- gazdagabb országa. A pol- magosabbak, emberibbek. az van a megélhetésem; Sze- kat nem inkább afféle hétvégi gári demokrácia példáké- amperek. Nálunk. cső- retem Svájcot es hálás vá­rakozás. Mivel, hogy pe. A béke és a nyugalom dalkozom •— Hassal .síp- evők neki mert kenveret Svájcban emberemlékezet szigete. Ami Dedig termé- csenek tele a lapok pa- adott nekem. " óta nem volt háború, s ígv szeti kincseit illeti, idegen­is volt és az is maradt —, hanem a svájci állampol­gárság birtokosává. Mert az ilyesmi sok előnnyel jár. Például: csak de facto érzi tikus hírlapíró magát az ember idegen- .mosolyog. Mire nek, de jure hazafi lehet. Svájci hazafi. Katonai szol­gálatot teljesíthet például, lVTa'dnem elfelejtettem Benneteket elmondani, hogy honnan naszrovatai, minthogy Iá- viszont csodállak, bára léotek. gorombáskod- — Fz igazán . jólesik... tak. elutasították, síiket fii- — Ne vedd elismerésnek, lekre talált... Ami oed’" á^árt csodálkozom, mert az űgvr>°.'“7<=tt rrn.nVqhelv’ okárhová megv®k pana­­, . ,. . , , , . légkört illeti... Ügy néz szokat hallok. Nem veszi­nslc joga. van svájcinak ran szoktuk mondani. IVIa- fám, mintha e£jy nyol^fo- tok észrp hofr*r hol éltek és sutt. Dp t^lán mégsem tel­­érezni magát. ^ gyaro-szágot nagyon sze- gásos ebéd után még két hnovan zuokz csak azt lát- jesen mást... Barátom — órákig be- retjük, de mégsem lehet szelet zsíros kenyeret kér- játok. ■ hogy keskenyek az Pintér István a katonaság is inkább csak forgalma a nemzeti jöve­­afféle békés intézmény, delem csaknem negvedré- Inkább iog. mint köteles- szét adja — ez mindennél ség. Aki katonáskodik, an- többet mond. S mi Is gyak­ismorjük egymást. Egy is­kolába jártunk. Nem Svájcban. természetesen Magvaaországon. S azóta, taogv útjaink elváltak, szin­tén tanultunk. Másutt-má-Vaskút bejáratánál álltak meg. De ott is azért, mert defektet kaptak. Kukorica- és napraforgótáblákon ke­resztül jutottak el a ha­tárig. Kövinek a gépkocsi­­vezetéshez volt nagy ta­pasztalata, Bakonyi a rej­tett mozgáshoz értett jók Ezt a börtönben a társaitól tanulta meg. — Nincs messze már a határ, óvatosan próbálj jönni. Négykézláb, vagy kúszva — bíztatta Kövit, maga pedig szabályosan kúszott tovább. Az ország­úihoz értek és maguk előtt látták a határt. Palóka László és Balassi Lajos határőr, aki Szánk­ról vonult be a határőrség­hez, a kövesút mellett tel­jesített szolgálatot Az ok­mányellenőrzés is felada­tuk volt, de senki nem köz­lekedett a szakaszukon. A határőrök ügyesen megosz­tották a figyelést. A járőr­­parancsnok — Palóka ha­tárőr — az ágaival földet érő, vastag törzsű eperfa mögé húzódva figyelte a kukoricást. Társa pedig az árokparton feküdt és az el­lenkező irányba figyelt. Kövi rettenetesen unta már a várakozást. — Fussunk a határig — indítványozta • Bakonyinak, aki nyugalomra intette cimboráját. — Megvárjuk, míg besö­tétedik — mondta, s köz­ben kilesett a kukoricásból. Az éberen figyelő Palóka határőr észrevette a né­hány másodpercre felbuk­kanó fejet. Társához húzó­dott és tájékoztatta, majd meghatározta részére a fel­adatokat. ötven-hatvan mé­ter kúszás után a határ­őröknek patakot ban csör­gött a hátán a veríték. Szinte elérhetetlennek tűnt számukra a 150 méterre le­vő kukoricás. Kövi egyre idegesebb lett. — Semmi értelme, hogy tovább váriunk! Előttünk a határ, s percek alatt Ju­­góban vagyunk — mondta társának. Bakonyi egyetér­tett vele. Felálltak és futni készültek, amikor a hátuk münött Palóka határőr fel­szólította őket: „Állj! Ke­zeket fel!” Belcoevi és Kövi annyira meglepődtek; hogv szólni sem mertek. Az őrsön az­tán bevallották: szökni akartak és a Fiat személv­­gépkocsit is ők hagyták Vaskút bejáratánál.--- AZ no+t'irpry Vtqf«. tak le a h^tírorök. mo-t a r^prmi sz^ntp on __ n 11 o t-m" f r>fV n-Kocr n P-nlr'ka. határ-fír^k beszór) vífottnic: szá­­mukra nincs Gazaő Béla

Next

/
Thumbnails
Contents