Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-19 / 246. szám
I otffal 1971. flfcMber », WU Tíz kérdés tízféléiéi Változó feladatok a tanyavilág huszonnégy helységében Beszélgetés Bene Andrással, a kecskeméti járási hivatal vezetőjével Bene András egy évtizeden át volt a Kecskeméti Járási Tanács V. B. elnöke. A tizenegyedik esztendőben is maradt a posztján, ám beosztását immár így titulálják: a járási hivatal vezetője. Mindent egybevetve, e funkciójában Bene András a megyében „rangidősnek” számít. Különösen igényt tarthat e címre, ha figyelembe veszszük, hogy a tanácsi apparátusban immár két évtizedet töltött el folyamatosan. Saját szerepéről, feladatairól, s az államigazgatás megváltozott tevékenységéről beszélgetünk. És arról is, hogy az ország egyik legnagyobb járásában milyen gondok szorítanak jelenleg, valamint az elkövetkező években. — A kívülálló számára úgy tűnik, a járási hivatalnak kevesebb a munkája, mint volt a végrehajtó bizottság apparátusának. így van ez? — Ezt az állítást egykönnyen megkontrázom. A közigazgatás átszervezése előtt nyolcvankilencen voltunk. Most vagyunk 58-an. Viszont az itteni ügyiratforgalom csak hét százalékkal csökkent. Ugyanakkor a községekben 23 százalékos a növekedés. Ebből az is kitűnik, hogy több döntés születik a helyszínen, a községekben, mint annak előtte. Csakhogy ezzel összefügg az is, hogy hozzánk az ügyek jó része másodfokú elbírálásra kerül, s ezek már bonyodalmasabbak, összetettebbek. Elintézésük nagyobb körültekintést igényel. Bár ez, úgy vélem, átmeneti jelenség, a községi apparátusok még nem tudtak minden tekintetben felnőni a megváltozott feladatokhoz. Különösen a pénzügyi „vonal” nem mondható erősnek. Ebből az következik, hogy nem egyszer ooeratív feladatot is el kell látnunk, noha a jogkörünk inkább csak az ellenőrzésre terjed ki A fontos az, hogy a lakossági érdekek ne szenvedjenek sérelmet. A közelmúltban a járás területe hat községgel növekedett. Várható-e további területi változás? — Lényegében nem. Községek összevonására, vagy közös tanácsok kialakítására, ahol ez lakossági szempontból is célszerű, várhatóan sor kerül. De a lényeg az, hogy a 380 ezer holdas területen csaknem 105 ezer ember gondja nehezedik a vállunkra. Itt csak azt említeném meg, hogy a korábbi nyolcvankilenc személy a „kisebb” járás közigazgatási feladatait volt hivatva ellátni. — Miképpen módosult az elnöki feladatkör? — Kiszélesedett. Ami korábban a végreható bizottság hatáskörébe tartozott, az most — ha csak nem rendelkeztek felőle másképp — hozzám tartozik. A hivatal belső ügyeitől kezdve a növényvédelmet elmulasztó gazdák elleni szabálysértés lefolytatásáig — hogy csak két szélső pólusát említsem a változatos skálának. Leginkább a személyi és az élelmiszergazdasággal kapcsolatos ügyek-bajok sokasodtak meg. Ami az utóbbiakat illeti, korántsem egyszerű nemet mondani. A melléküzemági tevékenységről van szó. Gyakori eset, hogy a? engedélyért folyamodó gazdaság döntő körülményeket hagy figyelmen kívül. Ezt tudtára kell adni, de minden esetben körültekintően, ha úgy tetszik, diplomatikusan. Végső soron persze a személyes viszony megromlásának ódiumát is vállalni kell. — Hol fenyeget veszély a hatáskör túllépésében? — Egyelőre sehol. Olykor talán túl óvatosak is vagyunk, több határozottságra volna szükség. Gondolok itt például a „gebinbe” adott tsz-teherautókra, vagy a jogtalanul felhasznált állami dotációkra. A hatáskört nem keveselljük, tevékenységünk körével vagyunk elegedetlenek. A túlkapásoktól az is megóv bennünket, hogy súlyosabb ügyekben az ügyészséggel konzultálunk. — Akad-e alkalom összeütközésre a helyi, a községi akarat érvényesítése és a hivatal elképzelése között? Eddig csak kisebb törvénysértések fordultak elő, többnyire a rendelkezések helytelen értelmezéséből adódóan. A figyelemfelhívás majd minden esetben elegendőnek mutatkozott. Ha nem születik megegyezés, akkor a megyei végrehajtó bizottság dönt az ügyben. — Az ilyen konfliktusok forrásai hol rejtőznek leginkább? — A szabálysértési ügyekben, amelyek korábban a községi vb-titkárokhoz tartoztak, ám újabban előadói feladatokká váltak. Sajnos, jó részük hónapokig elhúzódik, s hogy mást ne mondjak, a határozatok rületi fejlesztést, a Tisza menti öntözőrendszer létrehozását például, továbbá az állami gazdaságok és a velük szomszédos tsz-ek, szakszövetkezek együttműködését, közös vállalkozásaikat, főleg, ha ezek működése az egyes termények feldolgozására és értékesítésére is kiterjed. E tekintetben már vannak életrevaló kezdeményezések. Az a körülmény pedig, hogy a járás lakosságának nagyobbik feig még mindig a tanyaviiágban él, a tennivalók özönét jelenti számunkra. A hátrányos helyzet főleg az iskolai oktatásban vár megszüntetésre. A hétközi kollégiumi hálózat bővítésében viszont a kívánatosnál lassúbb az előrehaladás, vaskos anyagi okok miatt, hiszen egy diákotthoni férőhely komplex költsége százezer forint körül van. De törődnünk kell a felnőtt lakossággal is. A tanyai kultúrközpontok kialakítása járható útnak látszik, s ebben legutóbb énp Szabadszállás mutat méltánylandó törekvéseket. — Mindent összevetve, a mostani időszak nyugodtabb-e az ön számára, mint volt a korábbi? — Az elmúlt évtizedben nem emlékszem, hogy lett volna nyugodt esztendő. Minden év hozott valami újat. összefügg ez a gyors iramú fejlődéssel. így legfeljebb abban reménykedhetem, hogy a további fejlődés talán kiegyensúlyozottabb körülmények között megy végbe. A fásultságot, eddig, amely pedig a legnagyobb veszedelem a közigazgatási vezető számára, nem ismertem. Bízom abban, hogy ezután is elkerül Ez korántsem csak az nevelő hatása teljesen el- (én érdemem, nyilván része sikkad. Szerepe van itt a j van benne a jó munkahelyi hanyagságnak is, meg a hozzá nem értésnek is. Sokban hasonló a helyzet a pénzügyi gazdálkodás területén is. — A helyi vezetők tudnak-e élni a nagyobb önállósággal? — Általában igen. De ez mind a huszonnégy helységben más-más módon nyilvánul meg. Több helyen már jól alkalmazzák a korábbiakhoz képest kevésbé merev szabályozókat. Kulturáltabb az adópolitika is, jó néhány községben már nem alkalmazzák a végrehajtást Viszont akadnak olyan községek is, amelyek a helyi intézmé nyékét csak járási támoga tással tudják fenntartani, — Milyen konkrét gondokat vet fel most és a közeljövőben a járási ipar fejlesztése, élelmiszergazdálkodása és tanyavilága? — Amellett, hogy a foglalkoztatás igénye továbbra is elsőrendű, a gazdaságosságra is nagyobb súlyt helyezünk. De különösképpen az összhangra kell ügyelnünk, a mostani és a jövőbeni munkaerőmérleget semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül- Arról van szó, hogy az ipart nem szabad a mezőgazdaság rovására fejleszteni. Ezen túlmenően ugyancsak támogatjuk a bedolgozói rendszer térhódítását, mert ez csekély beruházással megoldható, s az igények változásait is jobban követi. Ami az élelmiszer-gazdálkodását illeti pártfogoljuk a komplex telégkömek. s annak a szoros együttműködésnek, amelyet a járási pártbizottság vezetőivel, munkatársaival sikerült kialakítanunk. — Hol érzi magát legjobban a járásban? — Tiszakécskétől Kunpeszérig mindenütt. Sajátosak, egyediek a problémák mindenütt, mint az emberek. Kerekegyházán vagyok megyei tanácstag, de ez a nagyközség is csak azt kaphatja tőlem, mint a többi helység. A legtöbbet, ami erőmtől telik. H D. Gép- és alkatrészpdok a mezőgazdasági szövetkezetekben Egy ankét tanulságai I. Hírt adtunk arról, hogy a Petőfi Népe Szerkesztősége és a Kecskemét— Kiskunfélegyháza környéki Termelőszövetkezetek és Szakszövetkezetek Területi Szövetsége ankétot rendezett a mezőgazdasági üzemek gép- és alkatrészellátásról. A megbeszélésen részt vettek termelőszövetkezeti elnökökön kívül, a mezőgazdasági gépgyártással foglalkozó vállalatok vezetői, a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókjának képviselői. A tanácskozáson élénk vita alakult ki, a felszólalók számos figyelemreméltó észrevételt tettek. Közismert, hogy ez a téma szinte naponta foglalkoztatja a mezőgazdasági üzemek vezetőit. Ezért is kezdeményeztük a megbeszélést. A gondok forrósa Talán érdemes azzal kezdeni, amely legtöbbször elhangzott ezen a vitán. Megállapították a felszólalók, hogy a gondok egyik forrása: az utóbbi években a kívánatosnál sokkal több géptípus került a gazdaságokba. Csaknem 30 féle erőgép található az üzemekben. Hévízi István, a kiskunfélegyházi Egyesült Lenin Termelőszövetkezet főmérnöke elmondta; bármennyire törekednek a traktorállomány szakosítására, nem tudták elérni, hogy nyolcnál kevesebb típust üzemeltessenek. A sokféle traktorhoz a különböző alkatrészek beszerzése nehéz és bonyolult. Mindehhez hozzájárul az is, hogy a gépállomány eléggé elöregedett. Az pedig köztudott, hogy minél elhasználtabb egy berendezés, annál több új alkatrész szükséges a javításához. Az is általános jelenség, hogy egyes mezőgazdasági üzemek bizonyos alkatrészekből szükségleteiket meghaladó készleteket tartanak, számítva arra, hogy esetleg nem kapnak belőle, amikor égetően szükség van rá. Nincs elegendő Az alkatrészellátás javítására számos intézkedés történt az utóbbi időben, ennek kedvező hatása némileg érződött már a nyári munkák során. Most, az őszi betakarítás idején azonban újabb gondok jelentkeznek. Nincs elegendő kukoricabetakarításhoz szükséges adapter, valamint csőtörő- és fosztógép. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár még 1967-ben megkezdte a Braud-adapterek, valamint a Zmáj típusú betakarítógépek gyártását. Sajnos a mezőgazdasági üzemek szükségleteit ezekből a berendezésekből még az idén sem tudja kielégíteni. A gyár sok gonddal küzd, ami egyúttal általánosan jelzi a hazai gépgyártás elmaradottságát. Csányi Sándor műszaki igazgató elmondta, hogy rugalmasabb anyagi támogatásra, hitelpolitikára van szükség ahhoz, hogy előrelépjenek. Ismert, hogy a hazai mezőgépgyártás régi épületekkel. elavult gépparkkal dolgozik. Fejlesztése annál is inkáb sürgető, mert a mezőgazdaság egyre több korszerű gépet, berendezést igényel. Az importból érkező traktorok, munkagépek, különböző berendezések gyakran drágábbak, mint ha itthon állítanánk elő. Az is igaz, hogy a hazai gépgyártás nem rendelkezik olyan jó nyersanyaggal, amely versenyképessé tehetné. Arra viszont nem rendezkedhetünk be, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges technikai berendezések nagyobb részét külföldről hozzuk be. Jelenleg is mintegy 60 százalékát importáljuk a gépeknek és az alkatrészeknek. Fontos tehát, hogy átfogóbb intézkedések szülessenek a gépgyártás jelenlegi helyzetének javítására. Magas árak Nagy anyagi megterhelést jelent az üzemeknek, hogy az árak egyre emelkednek. Számos példát említettek a jelenlevők arra, hogy egy év alatt menynyit ugrott a gépek, berendezések vételára. Ennek illusztrálására Szűcs János, a pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet főkönyvelője behozott egy MTZ traktorhoz szükséges nyomócsövet A vékony cső a két csavarral együtt alig 20 deka. Ennek ára eddig 30,20 forint volt, jelenleg 106 forintért árusítják. Nemcsak drágák a gépek, hanem az is előfordul, hogy hamar tönkremennek, vagy egyáltalán nem üzemképesek. B. Kiss János, a lászlófalvi Üj Tavasz Termelőszövetkezet elnöke erről szólva elmondta, hogy kaptak egy cukorrépa-betakarító gépsort, amelyet nem tudnak használni, két Dutra-traktoruk többet áll, mint dolgozik. (Folytatjuk) Tízszeres társadalmi A postabon Negyedik ötéves tervünk első esztendejének apostagi eredményeiről igyekszünk számot adni néhány szemléltető adattal az alábbiakban. Kezdjük azzal, hogy ez év tavaszára egyebek közt sokféle testület megválasztása esett. Az előkészületek során alkalmanlé* H Víz kellene a folyóknak... A nyári aszályos hónapokat megérezték a folyók is. A Tisza és a Szamos helyenként annyira leapadt, hogy a parti falvak lakói átszekerezhetnek rajtuk. ként népes közönség előtt ismertettük, mi az, ami Apostagon a lakosság érdekében megvalósításra vár. A körvonalazott szándékok találkoztak a lakosság óhajával, egyeztek véleményével. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a vállalt tennivalókat a község népe az eredeti elképzeléseket jócskán túlszárnyalva hajtotta végre. Nőnapi ajándéknak is beillett a gázcseretelep, amelyet március 8-án ünnepélyesen adtunk át rendeltetésének. A hirtelen jött tavasz azt is lehetővé tette, hogy a vártnál korábban kezdhessünk hozzá a községfejlesztéssel, szépítéssel kapcsolatos társadalmi tevékenységhez. Az idei tervek a többi közt 3 ezer méter járda építését irányozták elő. Ennek a társadalmi vállalásnak a lakosság már május első felében eleget tett. Azóta ezt sikerült újabb másfél ezer méterrel megtetézni, s ha az időjárás engedi, 3 ezer helyett az év végére 5 ezer méter új járda dicséri majd Apostag lakóinak szorgalmát, faluszeretetét. így jövőre minden utcának legalább az egyik oldalán betonjárda könnyíti a közlekedést. De szóljunk az egyéb eredményekről is. Lakosösszefogás sági összefogással, ötszáz méter csatorna készült el, S megépült a buszváróterem. Az árokásás és tisztítás munkáin kívül sor került 3 ezer nyárfacsemete telepítésére is. November 7. tiszteletére átadjuk az új zöldség- és gyümölcsboltot, de serényen folyik ezekben a napokban az új presszó építése is. Megérkezett már a községbe az a tartály, amelynek segítségével rövidesen megoldódik a lakosság tüzelőolaj-ellátása. Mindent egybevetve, a tervben rögzített 50 ezer forinttal szemben napjainkig félmillió forint értékben végzett lakosságunk társadalmi munkát. S az év végétől még messze vagyunk! Az eredmények egyik záloga a lakosság teljes mértékű bevonása a tervezésbe, az elképzelések megbeszélésbe stb. Ezt a módszert alkalmazzuk majd a télen is, amikor ismertetjük az újabb elképzeléseket. Nem kétséges, hogy a reform adta lehetőségekkel csakis úgy élhetünk, ha biztosítjuk a legszélesebb körű demokratizmust, ha szabad teret engedünk az alkotó embernek. Dér László tanácselnök
