Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)
1971-10-14 / 242. szám
i. oldal 1971. október 14. csütörtök A pártszervezet javasolta Új műszakrend a ZIM-ben A termelés megszervezése sokoldalú, bonyolult munka. A gyártás előkészítésén túl nagy gondot kell fordítani a műszaki, technológiai folyamatok pontos sorrendjének meghatározására, egészen a készáru raktározásáig, illetve szállításáig. Ám mindez csak az egyik oldala a munka megszervezésének, hiszen a termelésben emberek vesznek részt a maguk sajátos, — s a külső tényezőktől, otthoni körülményeiktől egyáltalán nem mentes — problémáikkal. Sok helyen sajnos még csak a műszaki szempontok érvényesülnek, ám ahol az üzemi párt- és tömegszervezetek — jól együttműködnek a gazdasági vezetőkkel, ott a dolgozók érdekeit is megfelelően figyelembe veszik. Több a női munkaerő Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor beléptem a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyárának kapuján. S ami idevonzott, az egy értesülés volt, amit Szabó Lajostól, a gyár főmérnökétől kaptam a melegüzemi nagycsarnokban bevezetett ú; műszakrendről. Két termelő és egy karbantartó műszak dolgozik itt. Szeptember 1. előtt a termelő brigádok a havi beosztás szerint egy héten át reggel hat órától délután 2-ig, két hétig 2 órától este 10-ig, egy héten át pedig este 10- től reggel 6 óráig dolgoztak. A tmk-sok egyik héten az éjszakai, a másikon pedig a délelőtti műszakban gondoskodtak a karbantartásról. A műszakrend megváltoztatását az üzemi pártszervezet kezdeményezte, amelynek részleteiről a párt- és szakszervezeti irodán Berente László párttitkár tájékoztat: — A melegüzemi nagycsarnokban egyre több nő dolgozik, hiszen az automatikusan működő gépsorok irányításához nincs szükség nagyobb fizikai erőre. Alapszervezetünkben, amikor a nők helyzetének megjavítására hozott párthatározatról tárgyaltunk, arról is sok szó esett, hogy az éjszakai műszakban való foglalkoztatásukat meg kell szüntetni. A gyár szempontjából sem közömbös ez, hiszen az asszonyokra a gyermeknevelésben és a háztartásban is nagy feladatok hárulnak, így az otthoni gondok fokozottabban hatnak rájuk a termelésben. Természetesen az éjszakai műszak a férfiaknál sem olyan értékű és mondjuk meg őszintén: úgy a nők, mint a férfiak közül eléggé sokan kérték munkakönyvüket, s mentek máshová dolgozni. /Vem mindegy Pártszervezetünk mindet figyelembe véve azt tanácsolta a gazdasági vezetőknek, hogy — legalábbis kísérleti jelleggel — változtassuk meg a műszakrendet. A javaslat megértésre talált, az éjszakai termelő munka megszüntetésénél azonban sok tényezőt kellett tekintetbe venni. Éjjel például olcsóbban kapjuk a villamosenergiát, a vízszolgáltatást, s ennek a kedvezménynek a kiesése drágítja a termelést. Ezt csak több és jobb minőségű áru előállításával lehet ellensúlyozni. Az előkészítő munkából kivette a részét a szakszervezet és a KISZ-szervezet is, így kerülhetett sor az új műszakrend bevezetésére. Ily módon szeptember 1. óta a melegüzemi nagycsarnokban a termelő brigádok egyik héten délelőtt, a másik héten délután, a karbantartók pedig éjszaka dolgoznak, ők is váltják azonban egymást olyformán, hogy a tmk-sok egy része nappal végez előkészítő munkát a karbantartáshoz, másik részük éjjel kijavítja a gépeket. Zablahoczki Pál szb-titkár kapcsolódik a beszélgetésbe és mór adatokkal is alátámasztja a pártszervezet kezdeményezésének eredményeit. — A nyáron jelentős visszaesés mutatkozott a termelésben. Óránként ugyanis átlagban 24—30 kád készül a gépsorokon. Nem mindegy azonban, hogy az eredmény mennyivel van a minimális 24-es szám felett. Most sokszor készül 30 kád is. A nők nagy örömmel fogadták az új munkarendet, de hogy a férfiaknak sem volt közömbös, azt igazolja, hogy ezen a munkahelyükön minimálisra csökkent a kilépők száma. Már többen visszajöttek — Lényegesen — mintegy 5—6 százalékkal — kevesebb a selejt, s a minőség 15—20 százalékkal javult, — tette hozzá Kerekes Emil, a minőségellenőrző osztály vezetője. — Márkus Antal, a szakszervezet műhelybizottságának titkára pedig mindezt azzal toldja meg, hogy a hangulat az üzemben jó, mert a dolgozóknak például nem kell alvással kezdeni a szabad szombatot, hogy kipihenjék az éjszakai munka fáradalmait. Az új műszakrend hírére a korábban kilépettek közül már többen kérték visszavételüket. — Mi erről a véleménye a gazdasági vezetésnek? — kopogtattam be Zárai Géza igazgatóhoz. — A pártszervezet javaslatának helyességét az eddig eltelt néhány hét igazolta. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy mindig az adott helyzethez kell igazodni. Amikor elkészült az új kádgyártó gépsor, ugyanazt a műszakrendet vezettük be, mint amilyenre szeptember 1-én átálltunk. Akkor a termelés felfuttatását a most megszüntetett műszakrend bevezetése oldotta • meg. Azóta sok nő jött dolgozni a melegüzemi nagycsarnokba, ezért ismét az előbbi látszik jobbnak. A jelenlegi változás végrehajtását lehetővé tette az is, hogy a karbantartás vezetőinek és dolgozóinak szaktudósa már megüti a megfelelő szintet. A termelést természetesen a jövőben is az adott viszonyoknak megfelelően szervezi üzemünk gazdasági és műszaki vezetése és mindig figyelembe veszi a gyár párt- és tömegszervezetének hasznos javaslatait. Nagy Ottó B em utatjuk a színház új tagjait Zsadon Andrea Fiatalokról szól A KISZ közelgő Vili. kongresszusa tiszteletére az ifjúság életéről, problémáiról szóló riportkötetet jelentet meg a KISZ Dács.. Kiskun megyei Bizottsága. — Járt-e korábban Kecs- hettem annak a kis kül- A Harmincon alul című ki- keméten, ismeri ezt a tá- döttségnek, amely a tanar advány 27 írást és ugyan- j urat köszöntötte születésennyi fotót tartalmaz. Be- ' — Debreceni vagyok, de napján. vezetőként Terbe Dezsővel, ' apámat Pestre helyezték és Zsadon Andrea fiatal. a megyei KISZ-bizottság I a Szilágyi Erzsébet Gimná- pályakezdő művész, újra és első titkárával készített in- | zium tanulójaként végez- újra visszakanyarodik a diákévekhez (noha a Materjú foglalkozik az eltelt időszak eredményeivel, s a jövő feladataival. A háromezer példányban megjelenő, 180 oldalas kiadvány a jövő héten hagyja el a nyomdát. Barátok találkoztak Magyarországi tartózkodása során Dunapatajra is ellátogatott J. Sz. Poljanszkij moszkvai mérnök, szovjet minisztériumi osztályvezető, aki 1944 őszén a szovjet hadsereg katonájaként harcolt ezen a vidéken. Most ismét találkozott Bikszegi Sándor 19-es veterán kommunistával, Szemler Jánossal, a földosztás egyik helyi vezetőjével. Smikál József egykori képviselővel, akik 1944 őszén a község életének irányítói közé tartoztak. A vendég és a vendéglátók felelevenítették a negyedszázada lezajlott eseményeket, majd a látogatás érdekes megállapodással zárult. J. Sz. Poljanszkij és a pataji múzeum vezetői megegyeztek abban, hogy kölcsönösen megküldik egymásnak a hajdani felszabadító hadműveletekre vonatkozó — Dunapatajhoz kapcsolódó — adatokat, írásos visszaemlékezéseket. 27. — Nincs joga elvenni a közösből. Az az állam pénze. Ki hozta ki magát ide? — És Luciánót ki fedezte fel? És ki hívta ki Margitot? Zima tajtékzik. — Mennyije van? — Nem mindegy? Egy jachtot még meg tudok venni. — Az legalább 150 ezer frank. — Akkor tízet. Zima nem bírja tovább. — Maga azonnal hazamegy. Szántódi vállat von. — A Lánchídnál ki lehet kötni jachttal? Luciánó látja, hogy a dolog így elmérgesedik, ő pedig a békességet szereti. — Ne vitatkozzatok! Az anyagi érdekeltség elvét természetesen tiszteletben kell tartanunk. Én is lopok, bevallómé Margitot megtanítottam az automaták kezelésére. Zima elvtárs, maga meg ráhajt valami kitüntetésre... Ne bántsuk egymást. Annyi dolgunk van még. Zimára ez hat legjobban. — Igaza van... Örülök, hogy végre van magában egy kis lelkesedés. Luciánó szégyenlősen vallja be: — Igen, kezdek belejönni. Azt hiszem magasabb célokat is kitűzhetnénk magunk elé, mint a valutatermelés ... — Mire gondol? — kérdezi Zima. Luciánó elmosolyodik. Nem árulja el. — Bízza rám. Lehet, hogy még utcát is fognak elnevezni rólunk ... És, esetleg szobrunk is lesz ... — Ajaj. Hol? — kérdezi Szántódi. — Világszerte... — válaszolja Luciánó. • Ismét munkába állnak. Három asztalon folyik a játék, mindhármójuk előtt a szokásos nagy halom zseton. Zima éppen behúz egy 10 ezres tétet, illetve csak behúzná, mert az asztalnak már nincs ennyi pénze, illetve zsetonja, hogy ki tudja fizetni. A tőkrupié elküldi a kosárral az alkrupiét zsetonért. — Egy kis türelmet, uram — mondja a főkrupié. Az alkrupié elmegy zsetonért, aztán kisvártatva üres kosárral tér vissza. Elég komor arccal suttognak valamit egymással. A főkrupié leállítja a játékot és maga megy el a kosárral. Zima mindezt éles szemmel figyeli. Elgondolkozik a látottakon. Nemsokára visszatér a főkrupié és a kosárból éppen, hogy kifizeti Zimát. Zima feláll és gyors léptekkel előbb Szántódit, aztán Luciánót keresi fel, és mindkettőnek odasúgja: — Elég. A büfébe. Szántódi és Luciánó nem nagyon értik, miről van szó, elrakják zsetonjaikat és követik Zimát. A büfében egy magányos sarok asztal várja őket. — Ügy látom a kaszinónak nehézségei vannak — mondja Zima. — Na és? — mondja Szántódi. — Buta beszéd. Mire fizettek rá maguk otthon? Arra, hogy 58 ötös találatuk volt. Szántódi kezdi érteni. Zima folytatja: — Azt hiszem, le kell állnunk. Nem szabad robbantanunk a bankot. Hadd jussanak egy kis levegőhöz. Luciánó melegen helyesel. — Nagyon sajnálom őket. — Sajnálatról szó sincs, de a rablógazdálkodásnak nincs értelme. Ha robbantjuk a bankot, akkor reflektorfénybe kerülünk. Ügy, mint otthon. S különben is: kitől nyerünk, ha bezár a kaszinó? Most tehát viszszamegyünk, és fejenként elvesztünk 20—20 ezer frankot. És egy hétig nem is jövünk be. Én átmegyek addig Londonba, és megnézem mit lehet ott csinálni. Megkopasztjuk az angol bukikat, aztán visszajövünk. Addig a kaszinó regenerálja magát, és akkor megint megcsapoljuk. Világos? Luciánó boldog. — Végre, veszíthetek! Jaj, de jó! Szállodai folyosó. Szántódi lopakodik pizsamában Luciánó szobája felé. Éjszaka. Belopódzik Luciánó lakosztályába. A nappaliban megtalálja amit keres: a kartonokat. A hálószoba ajtaja nyitva, bent alszik Margit és Luciánó. Szántódi zseblámpa fénye mellett lemásolja a kartont, aztán zsebre teszi. Kioson. Zima Londonba indul. Saját lakosztályának a halijában adja ki az utolsó parancsokat. Szántódi. Luciánó, és Margit hallgatják. (Folytatása következik) dách Színházban, a televízióban is szerepelt már). A Zeneművészeti Főiskola opera tanszakán végzett. Dicséri tanárait: „Amit tőlük kaptam, nem lehet viszonozni”. — Opera tagozaton végzett, klasszikusokat énekel és most Kecskeméten .. . Közbeszól. — Ne mondja, tudom, mit akar kérdezni. Már a Zeneakadémián az volt az elképzelésem, hogy zenés színházat szeretnék csinálni, példaképem Elizabeth Schwarzkopf. A pályakezdés félős izgalmával az békít meg, hogy szép feladatokat kaptam. Jacobi- és Lehár-nagyoperettekben létem el a középiskolát, pék fel. Mindketten igé- Mindvégig tagja voltam az nyes muzsikát írtak, nagy iskolai énekkarnak. Ott zenét. szerettem meg Kecskemét Először október 29-én, szülöttének, Kodály Zol- pénteken láthatjuk, halltánnak kórusait. Az a meg- hatjuk a kecskeméti színpatiszteltetés ért, hogy egy al- don a Leány vásár Lucy kálómmal én is tagja le- szerepében. H. N. Korcsmáros Péter — Én vagyok az, aki mást?... Még egy évem még a műsorfüzetben be- van hátra a Zeneművészeti mutatottak közül is kima- Főiskolán; ott az opera tanradt — mondta, amikor szak diplomája vár reám nyilatkozatra kértem. Tu- — ha igaz. dóm, az operett kedvelőit Az opera mindenekelőtt napjainkban gyanakodva — zene, az operett pedig méregetik a kritikusok, de „színházosított” opera. Hát én dacolok „kétes hírne- ezért szeretem. Tudni illik vemmel” Született bonvi- mindkettő, az ének és a vánként mit is tehetnék színpad is szenvedélyem. És ha a könnyű műfaj jól sikerült előadásai — ha nem is érnek fel a Hamlet szellemi izgalmával — azért még nyújthatnak valamit a nézőknek. Két óra kellemes kikapcsolódást, jó hangulatot hazatérőben — mindezt nem kell annyira lebecsülni. Jövendő szerepeimet a Leányvásár és a Cigányszerelem szövegkönyvéből esténként gyertyafénynél tanulom — színészházi szobámban ugyanis nincsen villany. Ez csak ritkán keserít el — mindent összevéve nagy örömmel jöttem Kecskemétre. P. M. A Pénzügyi és Számviteli Főiskolára ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOT SZERVEZÜNK. Jelentkezés: Kecskemét megyei tanács. II. emelet 9. 5893
