Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-14 / 242. szám

i. oldal 1971. október 14. csütörtök A pártszervezet javasolta Új műszakrend a ZIM-ben A termelés megszervezé­se sokoldalú, bonyolult munka. A gyártás előkészí­tésén túl nagy gondot kell fordítani a műszaki, tech­nológiai folyamatok pontos sorrendjének meghatározá­sára, egészen a készáru raktározásáig, illetve szál­lításáig. Ám mindez csak az egyik oldala a munka megszervezésének, hiszen a termelésben emberek vesz­nek részt a maguk sajátos, — s a külső tényezőktől, otthoni körülményeiktől egyáltalán nem mentes — problémáikkal. Sok helyen sajnos még csak a műszaki szempontok érvényesülnek, ám ahol az üzemi párt- és tömegszervezetek — jól együttműködnek a gazda­sági vezetőkkel, ott a dol­gozók érdekeit is megfele­lően figyelembe veszik. Több a női munkaerő Ezek a gondolatok fog­lalkoztattak, amikor belép­tem a Lampart Zománc­ipari Művek kecskeméti gyárának kapuján. S ami idevonzott, az egy értesü­lés volt, amit Szabó Lajos­tól, a gyár főmérnökétől kaptam a melegüzemi nagycsarnokban bevezetett ú; műszakrendről. Két ter­melő és egy karbantartó műszak dolgozik itt. Szep­tember 1. előtt a termelő brigádok a havi beosztás szerint egy héten át reggel hat órától délután 2-ig, két hétig 2 órától este 10-ig, egy héten át pedig este 10- től reggel 6 óráig dolgoz­tak. A tmk-sok egyik hé­ten az éjszakai, a másikon pedig a délelőtti műszak­ban gondoskodtak a kar­bantartásról. A műszakrend megvál­toztatását az üzemi párt­­szervezet kezdeményezte, amelynek részleteiről a párt- és szakszervezeti iro­dán Berente László párt­titkár tájékoztat: — A melegüzemi nagy­csarnokban egyre több nő dolgozik, hiszen az auto­matikusan működő gépso­rok irányításához nincs szükség nagyobb fizikai erőre. Alapszervezetünk­ben, amikor a nők helyze­tének megjavítására ho­zott párthatározatról tár­gyaltunk, arról is sok szó esett, hogy az éjszakai mű­szakban való foglalkozta­tásukat meg kell szüntet­ni. A gyár szempontjából sem közömbös ez, hiszen az asszonyokra a gyer­meknevelésben és a ház­tartásban is nagy felada­tok hárulnak, így az ott­honi gondok fokozottabban hatnak rájuk a termelés­ben. Természetesen az éj­szakai műszak a férfiaknál sem olyan értékű és mond­juk meg őszintén: úgy a nők, mint a férfiak közül eléggé sokan kérték mun­kakönyvüket, s mentek máshová dolgozni. /Vem mindegy Pártszervezetünk mind­et figyelembe véve azt ta­nácsolta a gazdasági veze­tőknek, hogy — legalábbis kísérleti jelleggel — vál­toztassuk meg a műszak­rendet. A javaslat megér­tésre talált, az éjszakai ter­melő munka megszünteté­sénél azonban sok ténye­zőt kellett tekintetbe ven­ni. Éjjel például olcsóbban kapjuk a villamosenergiát, a vízszolgáltatást, s ennek a kedvezménynek a kiesé­se drágítja a termelést. Ezt csak több és jobb minősé­gű áru előállításával lehet ellensúlyozni. Az előkészítő munkából kivette a részét a szakszer­vezet és a KISZ-szervezet is, így kerülhetett sor az új műszakrend bevezetésé­re. Ily módon szeptember 1. óta a melegüzemi nagy­csarnokban a termelő bri­gádok egyik héten délelőtt, a másik héten délután, a karbantartók pedig éjszaka dolgoznak, ők is váltják azonban egymást olyfor­­mán, hogy a tmk-sok egy része nappal végez előké­szítő munkát a karbantar­táshoz, másik részük éjjel kijavítja a gépeket. Zablahoczki Pál szb-tit­kár kapcsolódik a beszél­getésbe és mór adatokkal is alátámasztja a pártszer­vezet kezdeményezésének eredményeit. — A nyáron jelentős visszaesés mutatkozott a termelésben. Óránként ugyanis átlagban 24—30 kád készül a gépsorokon. Nem mindegy azonban, hogy az eredmény mennyi­vel van a minimális 24-es szám felett. Most sokszor készül 30 kád is. A nők nagy örömmel fogadták az új munkarendet, de hogy a férfiaknak sem volt kö­zömbös, azt igazolja, hogy ezen a munkahelyükön minimálisra csökkent a ki­lépők száma. Már többen visszajöttek — Lényegesen — mint­egy 5—6 százalékkal — kevesebb a selejt, s a mi­nőség 15—20 százalékkal javult, — tette hozzá Ke­rekes Emil, a minőségel­lenőrző osztály vezetője. — Márkus Antal, a szakszer­vezet műhelybizottságának titkára pedig mindezt az­zal toldja meg, hogy a hangulat az üzemben jó, mert a dolgozóknak pél­dául nem kell alvással kezdeni a szabad szomba­tot, hogy kipihenjék az éj­szakai munka fáradalmait. Az új műszakrend hírére a korábban kilépettek kö­zül már többen kérték visszavételüket. — Mi erről a vélemé­nye a gazdasági vezetés­nek? — kopogtattam be Zárai Géza igazgatóhoz. — A pártszervezet javaslatának helyességét az eddig eltelt néhány hét igazolta. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy mindig az adott helyzethez kell igazodni. Amikor el­készült az új kádgyártó gépsor, ugyanazt a műszak­rendet vezettük be, mint amilyenre szeptember 1-én átálltunk. Akkor a terme­lés felfuttatását a most megszüntetett műszakrend bevezetése oldotta • meg. Azóta sok nő jött dolgoz­ni a melegüzemi nagycsar­nokba, ezért ismét az előb­bi látszik jobbnak. A je­lenlegi változás végrehaj­tását lehetővé tette az is, hogy a karbantartás veze­tőinek és dolgozóinak szak­tudósa már megüti a meg­felelő szintet. A termelést természetesen a jövőben is az adott viszonyoknak megfelelően szervezi üze­münk gazdasági és műsza­ki vezetése és mindig fi­gyelembe veszi a gyár párt- és tömegszervezeté­nek hasznos javaslatait. Nagy Ottó B em utatjuk a színház új tagjait Zsadon Andrea Fiatalokról szól A KISZ közelgő Vili. kongresszusa tiszteletére az ifjúság életéről, problémái­ról szóló riportkötetet je­lentet meg a KISZ Dács­­.. Kiskun megyei Bizottsága. — Járt-e korábban Kecs- hettem annak a kis kül- A Harmincon alul című ki- keméten, ismeri ezt a tá- döttségnek, amely a tanar advány 27 írást és ugyan- j urat köszöntötte születés­ennyi fotót tartalmaz. Be- ' — Debreceni vagyok, de napján. vezetőként Terbe Dezsővel, ' apámat Pestre helyezték és Zsadon Andrea fiatal. a megyei KISZ-bizottság I a Szilágyi Erzsébet Gimná- pályakezdő művész, újra és első titkárával készített in- | zium tanulójaként végez- újra visszakanyarodik a diákévekhez (noha a Ma­terjú foglalkozik az eltelt időszak eredményeivel, s a jövő feladataival. A há­romezer példányban meg­jelenő, 180 oldalas kiad­vány a jövő héten hagyja el a nyomdát. Barátok találkoztak Magyarországi tartózko­dása során Dunapatajra is ellátogatott J. Sz. Poljansz­­kij moszkvai mérnök, szov­jet minisztériumi osztály­­vezető, aki 1944 őszén a szovjet hadsereg katonája­ként harcolt ezen a vidé­ken. Most ismét találkozott Bikszegi Sándor 19-es vete­rán kommunistával, Szem­­ler Jánossal, a földosztás egyik helyi vezetőjével. Smikál József egykori kép­viselővel, akik 1944 őszén a község életének irányítói közé tartoztak. A vendég és a vendég­látók felelevenítették a ne­gyedszázada lezajlott ese­ményeket, majd a látoga­tás érdekes megállapodás­sal zárult. J. Sz. Poljansz­­kij és a pataji múzeum ve­zetői megegyeztek abban, hogy kölcsönösen megkül­dik egymásnak a hajdani felszabadító hadműveletek­re vonatkozó — Dunapa­­tajhoz kapcsolódó — ada­tokat, írásos visszaemléke­zéseket. 27. — Nincs joga elvenni a közösből. Az az állam pén­ze. Ki hozta ki magát ide? — És Luciánót ki fedezte fel? És ki hívta ki Mar­­gitot? Zima tajtékzik. — Mennyije van? — Nem mindegy? Egy jachtot még meg tudok ven­ni. — Az legalább 150 ezer frank. — Akkor tízet. Zima nem bírja tovább. — Maga azonnal hazamegy. Szántódi vállat von. — A Lánchídnál ki lehet kötni jachttal? Luciánó látja, hogy a dolog így elmérgesedik, ő pe­dig a békességet szereti. — Ne vitatkozzatok! Az anyagi érdekeltség elvét természetesen tiszteletben kell tartanunk. Én is lo­pok, bevallómé Margitot megtanítottam az automa­ták kezelésére. Zima elvtárs, maga meg ráhajt vala­mi kitüntetésre... Ne bántsuk egymást. Annyi dol­gunk van még. Zimára ez hat legjobban. — Igaza van... Örülök, hogy végre van magában egy kis lelkesedés. Luciánó szégyenlősen vallja be: — Igen, kezdek belejönni. Azt hiszem magasabb célokat is kitűzhetnénk magunk elé, mint a valuta­termelés ... — Mire gondol? — kérdezi Zima. Luciánó elmosolyodik. Nem árulja el. — Bízza rám. Lehet, hogy még utcát is fognak el­nevezni rólunk ... És, esetleg szobrunk is lesz ... — Ajaj. Hol? — kérdezi Szántódi. — Világszerte... — válaszolja Luciánó. • Ismét munkába állnak. Három asztalon folyik a já­ték, mindhármójuk előtt a szokásos nagy halom zse­ton. Zima éppen behúz egy 10 ezres tétet, illetve csak behúzná, mert az asztalnak már nincs ennyi pénze, illetve zsetonja, hogy ki tudja fizetni. A tőkrupié el­küldi a kosárral az alkrupiét zsetonért. — Egy kis türelmet, uram — mondja a főkrupié. Az alkrupié elmegy zsetonért, aztán kisvártatva üres kosárral tér vissza. Elég komor arccal suttognak valamit egymással. A főkrupié leállítja a játékot és maga megy el a kosárral. Zima mindezt éles szemmel figyeli. Elgondolkozik a látottakon. Nemsokára visszatér a főkrupié és a kosárból éppen, hogy kifizeti Zimát. Zima feláll és gyors léptekkel előbb Szántódit, az­tán Luciánót keresi fel, és mindkettőnek odasúgja: — Elég. A büfébe. Szántódi és Luciánó nem nagyon értik, miről van szó, elrakják zsetonjaikat és követik Zimát. A büfében egy magányos sarok asztal várja őket. — Ügy látom a kaszinónak nehézségei vannak — mondja Zima. — Na és? — mondja Szántódi. — Buta beszéd. Mire fizettek rá maguk otthon? Arra, hogy 58 ötös találatuk volt. Szántódi kezdi érteni. Zima folytatja: — Azt hiszem, le kell állnunk. Nem szabad rob­bantanunk a bankot. Hadd jussanak egy kis leve­gőhöz. Luciánó melegen helyesel. — Nagyon sajnálom őket. — Sajnálatról szó sincs, de a rablógazdálkodásnak nincs értelme. Ha robbantjuk a bankot, akkor reflek­torfénybe kerülünk. Ügy, mint otthon. S különben is: kitől nyerünk, ha bezár a kaszinó? Most tehát visz­­szamegyünk, és fejenként elvesztünk 20—20 ezer frankot. És egy hétig nem is jövünk be. Én átmegyek addig Londonba, és megnézem mit lehet ott csinálni. Megkopasztjuk az angol bukikat, aztán visszajövünk. Addig a kaszinó regenerálja magát, és akkor megint megcsapoljuk. Világos? Luciánó boldog. — Végre, veszíthetek! Jaj, de jó! Szállodai folyosó. Szántódi lopakodik pizsamában Luciánó szobája felé. Éjszaka. Belopódzik Luciánó lakosztályába. A nappaliban megtalálja amit keres: a kartonokat. A hálószoba aj­taja nyitva, bent alszik Margit és Luciánó. Szántódi zseblámpa fénye mellett lemásolja a kartont, aztán zsebre teszi. Kioson. Zima Londonba indul. Saját lakosztályának a halijá­ban adja ki az utolsó parancsokat. Szántódi. Luciánó, és Margit hallgatják. (Folytatása következik) dách Színházban, a televí­zióban is szerepelt már). A Zeneművészeti Főiskola opera tanszakán végzett. Dicséri tanárait: „Amit tő­lük kaptam, nem lehet vi­szonozni”. — Opera tagozaton vég­zett, klasszikusokat énekel és most Kecskeméten .. . Közbeszól. — Ne mondja, tudom, mit akar kérdezni. Már a Zeneakadémián az volt az elképzelésem, hogy zenés színházat szeretnék csinál­ni, példaképem Elizabeth Schwarzkopf. A pályakez­dés félős izgalmával az békít meg, hogy szép fel­adatokat kaptam. Jacobi- és Lehár-nagyoperettekben lé­tem el a középiskolát, pék fel. Mindketten igé- Mindvégig tagja voltam az nyes muzsikát írtak, nagy iskolai énekkarnak. Ott zenét. szerettem meg Kecskemét Először október 29-én, szülöttének, Kodály Zol- pénteken láthatjuk, hall­­tánnak kórusait. Az a meg- hatjuk a kecskeméti színpa­­tiszteltetés ért, hogy egy al- don a Leány vásár Lucy kálómmal én is tagja le- szerepében. H. N. Korcsmáros Péter — Én vagyok az, aki mást?... Még egy évem még a műsorfüzetben be- van hátra a Zeneművészeti mutatottak közül is kima- Főiskolán; ott az opera tan­­radt — mondta, amikor szak diplomája vár reám nyilatkozatra kértem. Tu- — ha igaz. dóm, az operett kedvelőit Az opera mindenekelőtt napjainkban gyanakodva — zene, az operett pedig méregetik a kritikusok, de „színházosított” opera. Hát én dacolok „kétes hírne- ezért szeretem. Tudni illik vemmel” Született bonvi- mindkettő, az ének és a vánként mit is tehetnék színpad is szenvedélyem. És ha a könnyű műfaj jól sikerült előadásai — ha nem is érnek fel a Ham­let szellemi izgalmával — azért még nyújthatnak va­lamit a nézőknek. Két óra kellemes kikapcsolódást, jó hangulatot hazatérőben — mindezt nem kell annyira lebecsülni. Jövendő szere­peimet a Leányvásár és a Cigányszerelem szöveg­könyvéből esténként gyer­tyafénynél tanulom — szí­nészházi szobámban ugyanis nincsen villany. Ez csak ritkán keserít el — min­dent összevéve nagy öröm­mel jöttem Kecskemétre. P. M. A Pénzügyi és Szám­viteli Főiskolára ELŐKÉSZÍTŐ TANFOLYAMOT SZERVEZÜNK. Jelentkezés: Kecske­mét megyei tanács. II. emelet 9. 5893

Next

/
Thumbnails
Contents