Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-13 / 241. szám

8. oldal Igény és lakás Lehetn^-e akár csak beszélni is lakás­­kérdésről ha hirtelen általános követés­re találna az ókori filozófus, a görög Diogenész, aki a hagyomány szerint há­tat fordítva a társadalmilag elismert jó­létnek és szokásoknak, egy hordót talált a legkomfortosabb lakhelynek? Kérem a tisztelt olvasót, ne intézze el e kérdést egyetlen legyintéssel, hogy ez tréfa. Sőt, hadd kockáztassam meg azt az állítást, hogy ez az elképzelés nem is teljesen lehetetlen, továbbá nem elfogad­ható ellenérv az sem, hogy „ugyan ki­nek komfortos egy hordó”. Nem kell messze mennem a példákért. AMI RÉCÉN KÉNYELMES VOLT... Ha ön, olvasóm, fürdőszobás lakásban él, már bizonyára nem érzi komfortos­nak a fürdőszoba nélküli lakást. S ha fürdőszoba nélküli a lakása, de van ben­ne vízvezeték, villany, esetleg gáz, ak­kor nem érzi komfortosnak az olyan la­kást, amelyben ezek hiányoznak. Gyermekkoromban falun, ahol éltem, a vályogházban nem volt se víz, se gáz, se villany. Jó ivóvízért egy kilométerre mentünk az ártézikútra. Emlékezetem szerint elégedettek voltunk a lakáskörül­ményeinkkel, kényelmesnek éreztük. Nem is olyan távoli múlt ez. s a pél­da folyta iható a legszerényebb telepi szükségviskókig, amelyek már igazán egyenértékűek voltak Diogenész hordó­jával. S ami a gyermekkori falusi emlé­ket illeti, még ma is ez a komfort azok­nak, akik a villanyvezetékkel be nem szőhető tanyavilág mélvén élnek. De még falun sem veszett teljesen nyoma ennek az életkörülménynek, ióllehet minden községben van már villany, szaporodnak a vízvezetékek, nyomukban a fürdőszo­bák, a főzést kényelmesebbé teszi a pa­lackos gáz. Ennyi elég talán annak szemléltetésé­re, hogy a komfort nem ugyanaz min­denhol, mindenkor, mindenkinek. Ám mindez egyúttal azt is bizonyítja, hogy amit tegnap annak éreztünk., ma már nem elégíti ki kényelmünket — igényünk változik. Hallottam én már plvan meg­jegyzést, hogy „miért nem volt lakás­kérdés a háború előtt?” Nos: ezért Nem a lakáshelyzet volt kielégítő, hanem az igény volt alacsony. 800 EZERREL TÖBB LAKÁS Lakáskérdés azért lett. mert igényeink megnövekedtek. Mégpedig jobban, mint a lakások száma és jobban, mint a la­kosság száma! 1941-ben ugyanis nem egészen 2,4 millió lakást számláltak az országban, ma viszont 3.2 millió van. Akkor száz lakásra még 382 lakó jutott, ma már csak háromszáz. Ám, ha mindezek alapján azt találná javallani valaki, hogy csökkenteni kell az igényeket, az éppen olyan lehetetlen ajánlat lenne, mintha arra biztatna, hogy kövessük a hordólakó görög bölcselőt! Egyrészt azért, mert a gyarapodó népes­ség, a városiasodó településforma nem­csak a környezet szépsége miatt, de köz­egészségügyi, közellátási, közlekedési és egyéb nyomós szükségből sem enged meg olyan lakáskörülményeket és környeze­tet, ami megfelelő lehetett egy-két em­beröltővel korábban, falusias települési körülmények között. Másrészt és főként pedig azért, mert az igényeket társadal­mi fejlődésünk, szocialista eszméink tá­masztották, és mi ezeket az általunk is támasztott igényeket az emberibb élet­­körülmények iránt természetesen vállal­juk. Mi több: szükségünk van ezekre az igényekre, hiszen arra serkentik az em­bereket, hogy munkakörükben és azon kívül is több hasznot hajtsanak, értéke­ket állítsanak elő. NEM AZÉRT ÉRTÉK, MERT HIÁNYCIKK Nekünk tehát a társadalmilag elismert jólétnek és szokásoknak fittvet hányó diogenészi példa helyett éppen egy tár­sadalmilag vonzó jólétet kell példának állítani, és ennek megvalósítására ösztö­nözni. A gazdasági reform ösztönzési rendszerébe alapjában ezzel a céllal kap­csolódnak bele az új lakásügyi jogszabá­lyok, amelyek változatosan figyelembe veszik a családi és anyagi körülménye­ket, és arra serkentenek, hogy ne csak igényeljük, elvárjuk a jobb körülménye­ket, hanem képességeinket latba is ves­sük értük. Ideje volna az igények után igényességet is támasztani: az emberben önmagával szemben, valamint a haszná­latában álló javak kezelésében, gondo­zásában. Így még több lakás épülhet, mint korábban. De illúzió lenne azt hin­ni, hogy a lakások mennyisége majd mindent megold. A lakás kőből, beton­ból, élettelen anyagokból épül. s nem növekszik vagy csökken a benne soka­sodó vagy belőle kirajzó család méretei szerint. Arra is gondolni kell. hogy a vá­gyott lakás ne váljon ketreccé, ne az szabályozza a család nagyságát, a nem­zedékek együtt-, vagy különélését. Éppen a változtathatóság megkönnyítésére ha­tározta el a kormány az ingatlan- és laká scsere-közvetítés szabályozását. Ugyanakkor a tanácsok kezelésében levő lakóházak fenntartására is gondolt — miután az új lakbérekkel a fenntartás költséginek egy részéhez (korántsem tel­jes összegéhez!) a használók: a lakók hozzájárulását is igénybe vette. Ezek az intézkedések felettébb szüksé­gesek, ha meggondoljuk, hogy az ország összes lakásának egynegyedét kitevő ál- j lami lakásállomány felét legalább ne- i gyedszázada nem tatarozták. Mind több | az olyan régi ház, amit már olcsóbb lesz újjal pótolni, mint felújítani. Az állami lakások 35 százaléka komfort nélküli — természetesen nem a diogenészi értelem­ben. hanem mai, egyre általánosabb igé­nyeink szerint. S ha ezeket az igénye­ket elismerjük — amint tesszük —, ak­kor csak helyeselni lehet azt is, hogy végre a lakás nemcsak és egyre inkább elsősorban nem azért lesz érték, mert „hiánycikk”. N. F. Hogyan születnek a kacsák? Az a baj, hogy mi új­ságírók módfelett lelkese­dünk a számokért. Ennyi forint, annyi tonna, amany­­nyi darab!... Azt hisszük, ettől lesz hiteles és muta­tós a cikk. Mondom, csudára rajon­gunk <r számokért, pedig számolni nefn tudunk. Eb­ből születnek aztán a ka­csák. A hírlapiak. Az olyan hírek, amikre illik a sláger szövege, hogy aszongya: túl szép ahhoz, hogy így igaz legyen. íme két kövér példány az úiabb hazai kacsater­mésből: Az Erdőgazdaság és Fa­ipar című havilap közli, egy „Korszerű rönkhasitó szalagfűrészgép” leírását. Idézzük a gép adatait: A fűrészlapot hajtó kerék át­mérője ezer milliméter. Fordulatszáma 690/sec. A fűrészlap sebessége 2170 ml sec. A rönköt befogó ko­csi — azaz a fűrészelés — sebessége előremenetben 7 —15 m/sec. Hátramenetben 32 m/sec. Ez biz valami csodagép lehet, valóban. Mert tes­sék csak utánaszámolni: ha a tárcsa 690-et fordul m á­­sodpercenként, akkor a fűrész sebessége csak­ugyan 2170 (pontosabban: 2166,6) m/sec. Csakhogy ez alig hihető. Majdnem az el­ső kozmikus sebesség, 7SÍI km/óra. A hangsehrisség 6 °s félszeres-’!.. Még meg­­hökkentőbb a rönkszállitó kocsi teljesítménye. A fű­­részelés 25,2—54 km/6 se­bességgel történik Gyors­vonat sem apríthatná buz­góbban a rönköket. Visz­­szafelé meg pedig megcsú­fol a kocsi minden KRESZ-t. Lakott területen, mármint a fűrésztelepen, több mint 115 kilométeres sebességgel száguld, „rük­­vercben”! Holott a megadott szá­mok, tessék megkapasz­kodni, helytállók. A mér­tékegységek nem. írjanak mindenüvé sec helyett per­cet, s akkor minden stim­melni fog. * Az Ország Világ múlt heti szarna szolgáltatta a másik kacsát. Két^daf-s fényképes tudósításban di­csér egy remek kis lenqye’ sportrepü'őaévet A nApvek és tervezó-p’iótájának már csak egy feladaton kell túl­esnie, meg kell felednie a — idézem: — „Mintegy 197L október 18. wert» Három hónap után Rendezték a garázsbérleti és területhasználati dijakat A nyár elején osztatlan felháborodást keltett a ga­rázstulajdonosok körében a Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat körlevele. A válla­lat ebben az ominózus le­vélben felszólította a köz­területen levő, de magán­erőből épített garázsok tu­­dajdonosait, hogy július 1- től kezdődően hozzávetőle­gesen tízszeres garázsbérle­ti díjat fizessenek, illetve a területhasználati díjak megállapításánál az ingat­lankezelő vállalat a garázs tulajdonjogát kétségbevon­­va, át akarta venni vala­mennyit. A városi tanács építési- és közlekedési osz­tályához néhány napon be­lül 250, a járásbírósághoz pedig 40 fellebbezés érke­zett, de a társadalmi szer­vek, a Magyar Autóklub megyei szervezete, a Nép­front, a KISZ, s még a já­rásbíróság is tiltakozott a korábbi szerződések egyol­dalú felrúgása ellen. A városi tanács építési- és közlekedési osztálya, mint a vállalat felügyeleti szerve megállapította, hogy az intézkedés törvénysértő volt, s a felszólítást a ga­rázstulajdonosok — telje­sen jogosan — zaklatásnak vették. Ezzel egyidejűleg olyan tapasztalatokat :s sze­reztek, hogy a nem közte­rületen levő garázsok bér­leti díját a bérbeadók — az ingatlankezelő vállalat példája nyomán — horri­bilisen magasra emelték. A városi tanács épitési- és közlekedési osztálya a rendeletek értelmében fe­lülvizsgálta a garázs és te­rülethasználati díjak mér­tékét, s már értesítette is a Keresse a betűket! Következő rejtvényünk: Megfejtéshez segítséget nyújt, ha az október 10 vasárnapi számunkban kö­zölt TRÉFÁS KÉP- ÉS BETÜREJTVÉNY-ISKO­­LÄNK 1. pontjára gondol. Még bekapcsolódhat pá­lyázatunkba ! Értékes nyereményeket nyerhet! egyéves, félmillió kilomé­teres tesztvizsgálatnak.” A gép maximális sebes­sége — mint olvasom, — 160 kilométer. Tegyük fel, hogy százötvennel kitartóan repül. Akkor a félmillió ki­lométert 3333 óra 20 perc alatt teszi majd meg. Érdemes utánaszámolni, mennyi is ez a 3333 óra egy év alatt. Háromszáz munkanapot véve alapul: napi 11 óra 6 és fél perc. De ha a pilóta nem megy szabadságra és szombaton meg vasárnap is repül, ak­kor még mindig napi 9 óra 8 percet kell a gépben ül­nie — nam számítva a ki­­'•urutást, begurulást. tanko­­'árt, egyebeket... Nvúitott műs'ak egé'z évben! öszirt­­*én samó^om érte mindket­tőjüket. Csak egyetlen egy­szer jut egy kis S^ussza­­”áshoz gén és pilótája. Február 29-én, mert 1972. történetesen szökőén lesz. Szerencsére, M. L. garázstulajdonosokat a kö­vetkezőkről: Minden ga­­rázstulajdoncsnak, aki köz­területen, saját erőből épít­kezett, ugyanazt az összeget kell fizetnie, amit július 1- ig az ingatlankezelő válla­lat megállapított. Hasonló­képpen intézkedett a ma­gántulajdonban levő gará­zsok bérleti díjának vissza­állításáról is. Az ingatlankezelő vál­lalattal szerződésben álló garázstulajdonosok tulaj­donképpen területfoglalási díjat fizetnek, tehát épüle­teik kettős tulajdont képez­nek. A városi tanács lehe­tőséget teremtett arra, hogy e kettős tulajdonviszonyt akár a garázs tulajdonos, akár az ingatlankezelő vál­lalat közös megegyezés alapján rendezze. Más szó­val ,a vállalat megvásárol­hatja a szóban forgó épít­ményt a ggrázs tulajdono­sától, ha az ezt kéri. Az in­gatlankezelő vállalat is fel­ajánlhatja a garázs meg­vételét, ezt azonban a tu­lajdonos nem köteles áruba bocsátani. Szükségtelennek tartjuk, hogy kommentárt fűzzünk a Kecskeméti Ingatlankeze­lő vállalat törvénysértő és nagyon sok embert érintő intézkedéséhez. Csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a vállalatnál több jogtanácsos is dolgozik, s egy-egy intézkedés kiadá­sánál jó lenne, ha alapo­sabb, megfontoltabb mun­kát végeznének. Gémes Gábor Az ügyész tollából: Egy üzemi balesetről AZ ÜZEMI balesetekből származó kártérítési igé­nyek elbírálása során még mindig akadnak olyan ügyek, amelyekben a vál­lalatok elsősorban arra hi­vatkoznak, hogy őket nem terheli vétkesség a baleset miatt. A felelősséget a dolgozóra igyekeznek hárí­tani, a jogos igény kielégí­tésétől elzárkóznak. Néz­zünk meg egy ilyen esetet. Megyénk egyik vállala­tának szaszervezeti bizott­sága panasszal élt a me­gyei főügyészséghez, egy balesetet szenvedett dolgo­zó érdekében. Sérelmezte a szakszervezet, hogy sem a munkaügyi döntőbizottság, sem pedig a bíróság nem állapította meg a balesetet szenvedett dolgozó részére a kártérítést azzal az in­doklással, hogy a baleset nem üzemi jellegű. A szak­­szervezet panasza alapos­nak bizonyult. Az érintett dolgozó mun­kaidő alatt, a vállalat te­rületén levő irodai épület­be ment, hogy az öregségi nyugdíjhoz szükséges iga­zolásokat beszerezze. Az irodából kifelé jövet a kor­lát nélküli lépcsőn meg­csúszott és eltört a bokáia. Ennek következtében 1969. december 8-tól 1970. május 16-ig táppénzes állomány­ban volt. A dolgozó a vál­lalat munkaügyi döntő­bizottsághoz benyújtott pa­naszában a táppénzes állo­mány ideién felmerült veszteségének — tehát ká­rának — megtérítését kér­te. A döntőbizottság a ké­rést elutasította, mondván, hogy a baleset naoián ha­vazott, az irodaépület lép­csőit viszont rendszeresen takarították és ha a dolgo­zó kellő elővigyázatossá g­­gal közlekedik, a balesetet elkerülhette volna. A DÖNTŐRT7!OTTS> ÄO e határozata ellen a kárt szenvedett felülvizsgálati kérelmet nvúitott be a központi járásbírósághoz, ahol n kérőimet elutasítot­ták. A bíróság azzal indo­kolta a Hántást, hogv a dol­gozó balesete nem a mun-Vejiríct/rwi cócfp íog’tóga VövVio*) for. rítőri -F~1 ngnárfrfol m -p_ firt'HV ^ i o cf V> -of A 1*070+ pilon — n rerto-szo? fríi” Qjggf gl ryf ofiaq7tQ<;p — a üsvész törv^­nypicód ptnolf \ Legfelsőbb Bíróság törvé­nyességi határozatában a járásbíróság ítéletét hatá­lyon kívül helyezte és új eljárásra utasította a bíró­ságot. A Legfelsőbb Bíróság megállapította: a dolgozó­nak az irodaépület lépcső­jén bekövetkezett balesete a munkaviszony keretében történt, tehát üzemi jelle­gű. Az illető ugyanis mun­kaviszonyának igazolása céljából, vagyis jogosan ment az irodába. A Mun­ka Törvénykönyve 62. sza­kasza értelmében pedig a vállalat a dolgozójának a „munkaviszony keretében” elszenvedett balesetért kár­térítéssel tartozik, tekintet nélkül a vétkességre. AZ ŰJ ELJÁRÁS során a bíróság 50 százalékos kármegosztást alkalmazott, s a vállalatot a kár felé­nek a megtérítésére köte­lezte. Álláspontja szerint azért, mert a dolgozó a csúszós, havas időben pa­pucsot viselt, ami nem al­kalmas a biztonságos köz­lekedésre — A dolgozó ér­dekében a szakszervezeti bizottság ismét panasszal élt a főügyészséghez és a kármegosztást sérelmezte. A panasz kivizsgálása so­rán megállapítható volt, hogy a vállalatnál a pa­pucs használata nem sza­bálytalan, tehát a dolgozó nem járt el vétkesen ak­kor, amikor papucsban közlekedett. Az Mt. 62. pa­ragrafusának második be­kezdése értelmében ugyan­is a vállalat csak akkor mentesülhet a kár egy ré­szének kifizetése alól, ha azt a dolgozó vétkes ma­gatartása okozta. A balesetet szenvedett viszont — munkatársai val­lomása szerint — nem volt eltiltva a papucs használa­tától, éppen úgy, mint a többi dolgozó sem. Maga­tartása tehát vétkesnek nem tekinthető, s ígv kár­­megosztásnak helye nincs. E megállapításokra figye­lemmel, az ügvben ismét óvásra került sor a dolgo­zó jogos igényének teljesí­tése érdekében. Dr. Simonyi Sándorné, a megyei főügyészség ügyésze

Next

/
Thumbnails
Contents