Petőfi Népe, 1971. október (26. évfolyam, 231-258. szám)

1971-10-12 / 240. szám

Kiskunfélegyházi példák \ HANGÄR — I TÁRSADALMI < MUNKÁBAN A kiskunfélegyházi ftIHSZ-repülőtér fejlesz­tési programja keretében -kikezdték egy 12x14 íri éter alapterületű han­gár építését, amelyhez Üszolgáló helyiségek, für­dő és öltöző is tartoznak. !Az építkezésen eddig 1600 fenunkaórát dolgoztak. Ez a létesítmény a legóvato­sabb becslések szerint ia pnintegy félmillió forln-. tot ér elkészülte után. i A társadalmi összefog Eás szép példája a kis­­unfélegyháziak vállal­kozása. s figyelemra méltó, hogy a megmoz­dulásban sokan részi ~ jsznek. Az építkezésen feddig végzett munkájuk ilapján külön Is ki kell 'emelni a Ganz-MÄVAG [budapesti gyárát, a buda­­(pesti ÚTIM repülőkluboH l a megyei nyomda válla­ltat hattagú brigádját Ha­­jagos Károly vezetésé­ivel, az ejtőernyős szak­osztály húszfős brigád­ját, a helyi Petőfi Álta­lános Iskola Terescsényl (fendre tanár vezette 28 Hagú úttörőcsoportját, ■ a néphadsereg egyik f KJSZ-szervezetét. Az építkezés jelenleg a fa­liak felhúzásánál tart, • *\z elképzelések szerint jövőre, az évad kezdeté­be teljesen elkészül a han­gár. Az új hangárban hat Vitorlázó, vagy három [motoros repülőgépet lehet I elhelyezni. Ezzel megol­dódik az a régi gond, hogy a motoros gépeknek nem volt biztonságos tá­­qplóhelyük. A jövőben az ejtőernyős szakosztály tagjai megfelelő körül­mények között készülhet­nek versenyeikre, s a fel­készülést nem fogja be­folyásolni gép hiánya. Ez­zel megteremtődik a ki­képzés és a nevelés jobb feltétele, amely bizonyá­ra a sporteredmények ja­vulását is jelenti majd. A VAROS SZÍNEIÉRT A tartalékos tisztek honvédelmi versenyének megyei döntőjén a má­sodik korcsoportban a kiskunfélegyházi csapat lett az első, így ők jutot­tak tovább a miskolci or­szágos döntőre. Heteken át lelkesen és alaposan készültek a nagy erőpró­bára, de szinte az utolsó pillanatban közbejött egy váratlan akadály. Erede­tileg arra számítottak Ugyanis, hogy megkapják erre az útra a Vegyipari Gépgyár autóbuszát. A jármű azonban a verseny hetében felmondta a szol­gálatot. Az MHSZ a város ve­zetőihez fordult Segítsé­gért. A tanácsnak azon­ban nincs autóbusza. Vi­szont a város vezetői is Slzon az állásponton vol­tak, hogy a versenyzők Miskolcon nemcsak a me­gye, hanem a város szí­neit is képviselik. Amint mondták: becsületbeli kötelességüknek érzik, hogy segítsenek rajtuk. Sorra telefonáltak néhány vállalatot, s hamarosan a Vörös Október Termelő­­szövetkezet elnökéhez ér­tek. A tsz elnöke nem so­kat kérette magát. Ha a város becsületéről van szó, valóban kötelessé­günk mlndeht megtenni — felelte. Nekik történe­tesen van egy kis autó­buszuk. kölcsön adják. Így Jutottak el a ver­senyzők Miskolcra, ahol, ha nem 1» győztek, ered­ményesen szerepeltek. Elismerés illeti őket a lelkiismeretes felkészülé­sért, de köszönetét érde­melnek azok is, akik tá­mogatták őket. A TANÁCS SEGÍTSÉGÉVEL örvendetes, hogy mind nagyobb támogatást kap­nak a helyi tanácstól a községekben működő MHSZ-klubok. A Kiskun­félegyházához tartozó községekben például ma már valamennyi MHSZ- klubnak saját helyisége van. ahol zavartalanul dolgozhatnak. Legutóbb a pálmonostorl lövészklub kapott új helyiséget: a nemrég felépült tűzoltó­­szertárban leltek otthon­ra. Ezenkívül megépült a községi lőtér is. A klub tagjai társadalmi munká­ban dolgoztak az építke­zésen, aminek eredmé­nyeképpen ezentúl »köz­séghez közel gyakorol­hatnak. Az építők áldozatkész­sége és lelkesedése indo­kolt. Korábban ugyanis meglehetősen távolra kel­lett Járniuk a lövészek­nek edzésre, és ezért re­ményük sem Igen lehetett arra, hogy jó eredménye­ket érjenek el a verse­nyeken. Most viszont, a legutóbbi városi lövész­versenyen a pálmonosto­­riak a második helyen végeztek, s ezzel megsze­rezték a jogot a követke­ző verseny megrendezé­sére is. Most tehát Pál­­monostorán megvannak már a korszerű oktatás és a színvonalas sport­munka feltételei. Bizo­nyos, hogy ez a további jó eredmények ösztönző­je lesz. ÖNKÉNTES VÉRADÖK önkéntes véradásra je­lentkezett a Vöröskereszt helyi szervezeténél a kis­kunfélegyházi MHSZ gép­járműtanfolyam mintegy negyven hallgatója. A véradók nemcsak megér­téssel. hanem örömmel Is fogadták a tanfolyam vezetőségének felhívását A Vöröskereszt ugyanis a vezetőigazolványba mind­járt beüti a vércsoport számát Így baleset ese­tén a gépjárművezetők könnyebben nyújthatnak segítséget másoknak és természetesen 61c Is ha­marabb kaphatnak vért akkor, ha netán szüksé­gük volna rá, így dolgozik az MHSZ Csaknem, ezren tekin­tették meg egy hét alatt Kecskeméten a Fegyverei Erők Klubjában rendezett honvédelmi kiállítást. A kiállítás iránt főképp a fiatalok érdeklődtek, hi­szen számukra igazán nagy élmény volt az a sok látnivaló, amit a Magyar Honvédelmi Szövetség klubjai bemutattak. A modellezők közszemlére tették ki számos sikeres művüket, díjat nyert vi­torlázó és motoros repü­lőgépeket, rádióirányítású műrepülő modelleket, ap­ró hajókat és gyors autó­­modelleket. Sok nagy ka­tonai és utasszállító re­pülőgép makettjében is gyönyörködhettek az ifjú nézők. A rádiósok pedig elhozták a legmodernebb készülékeket, amelyekkel távoli kontinenseken éló amatőrökkel teremtettek már sok ezer összekötte­tést. Közvetlen közelről lehetett megcsodálni az ejtőernyőt is, amivel oly könnyedén és biztonságo­san ugranak repülőnapo­kon az MHS sportolói, és a könnyűbúvár-felszere­lést, amely a mi vizek­ben szegény vidékünkön még ritka látvány. Nem vállalkozhatunk rá, hogy felsoroljuk a renge­teg látnivalót, de bizo­nyos, hogy sok fiatal néző kapott az egy hét alatt kedvet a technikai spor­tokhoz. Képünkön a kiállítóte­­rem egyik részlete. Tizenötéves munkáért Jól mutatja megyénk MHSZ-szervezeteinek megbecsülését eredmé­nyeinek elismerését, hogy a fegyveres erők napja alkalmából a honvédel­mi miniszter mintegy harminc társadalmi mun­kást tüntetett ki a Hon­védelmi Érdeméremmel. Közöttük volt Dancsó Ervin, a Bajai 609. sz. Szakmunkásképző Inté­zet szakoktatója, aki 15 éves munkájáért kapta ezt a kitüntetést. — Hosszú idő, való­ban, s csak az ilyen ün­nepélyes pillanatokban lepődik meg az ember: milyen gyorsan elrepült. Hiszen a mi munkánk­ban nem tekint az ember ennyire előre. Évről évre tűzzük ki magunknak a feladatokat, s az ismét­lődő időszakok szinte egy­befolynak, mert soha sincs megállás. Nem pa­naszképp mondom, épp ellenkezőleg. Az a szép, hogy mindig van előt­tünk közvetlen cél és mindig újra öröm, hogy egy lépéssel megint to­vább jutottunk. — Ha jól meggondo­lom — folytatja — kap­csolatom az MHSZ-szel már jóval régebbi keletű. 1947-ben kezdődött. Ak­kor lettem úttörőtitkár és ifjúvezető Baján. Nagyon sokszor együtt dolgoztam a Szabadságharcos Szö­vetséggel. Azután amikor bevonultam katonának, ez a kapcsolat fennmaradt és tovább erősödött. A hadseregben ezredpoliti­­kai munkás voltam, s közvetlenül is tapasztal­hattam, milyen nagy előny, ha a fiatalok már a katonaidejük előtt meg­szerzik a szükséges alap­ismereteket. Leszerelésem után átmenetileg eltávo- j lodtunk egymástól az | MHSZ meg én; hat évig a bajai kultűrház művé­szeti együttesében dol­goztam, ám azért ekkor sem váltunk el egészen. Engem továbbra is érde­kelt, ami az MHSZ-ben történik. — A munkakörömbe is sokkal jobban illett a honvédelemmel való fog­lalkozás akkortól fogva, hogy átkerültem a szak­munkásképző intézethez. Lám, itt ismét egy mér­földkőhöz érkeztünk. Ér­demes most visszaidézni, i hogy akkor, 15 éve fele É sem volt az intézetünk 1 létszáma a mainak. A körülményeket, adottsá­gokat pedig szinte nem is lehet összehasonlítani. Amióta felépült az új is­kola, valóban szép kör­nyezetben, korszerű fel­tételek között dolgozha­tunk. — Az egyik első teen­dőm volt, hogy megala­kítottam az iskolában az MHSZ-szervezetet és mindjárt megkezdtük a lövészetet, meg a rádió­zást. Mind a két szakág nagyon érdekli a fiata­lokat. Hogy nehézségeim voltak-e?... Természete­sen, hiszen az ember mindig többet szeretne végezni, mint amennyit éppen tud. De örömmel mondhatom, — s ezt ok­vetlenül írja meg —, hogy az iskola vezetősége ré­széről mindig a legmesz­­szebbmenő támogatást kaotam. Bármikor, bár­milyen gonddal-bajjal fordultam feletteseimhez, mindig támogattak és se­gítettek. Hogy mennyire így van, s hogy mennyi­re mellettem áll ebben a munkában az egész tan­Baiuuan s>uuuor, az megyei litKara a tadja Dancsó Ervinnek a Honvédelmi Érdemérmet. testület, arra ékes bizo­nyíték az iskola tartalé­kos klubja. A tantestület külön tartalékos klubot alakított 33 taggal... — Mindebből látható, hogy mi már nagyon ré­gen igen intenzíven fog­lalkoztunk a honvédelmi neveléssel, s amikor be­vezették hivatalosan is a honvédelmi oktatást, ná­lunk semmilyen nehéz­séget nem okozott. Mel­lesleg: nagyon érdekes volt megfigyelni a szü­lők reagálását. Egyértel­műen helyeslik az isko­lai honvédelmi oktatást még azok a szülők is, akikre azt szokták mon­dani: a széltől is óvják csemetéiket. Főként két érvet hallunk gyakran a szülői értekezleteken. Az egyik az, hogy jobb, ha a gyerek szakágat választ már jóval előbb, mint ahogy bevonul a hadse­regbe, hiszen akkor érde­kelni is fogja majd a ka­tonai szolgálat, jobban és hasznosabban telik el a két év. A másik, még gyakoribb indok: jó, hogy foglalkozunk a gverrnok­kel, mert elvonjuk a* üres időtöltéstől, haszon­talan társaságtól. Nálunk fegyelemre szokik és ta­nul is... — Nagyon színessé és sokoldalúvá lehet tenni a honvédelmi oktatást Mi a szigorúan vett tananya­gon túl gyakran rende­zünk kirándulásokat há­zi versenyeket, meg kü­lönféle összejöveteleket^ szalonnasütést, közös szó­rakozást. Általában igyekszünk odafigyelni arra, ami a fiatalokat ér­dekli. Nem Is lehetne na­gyobb hibát elkövetni, mint parancsszóval, ked­vük ellenére foglalkoz­tatni őket. — És még valami: higgye el, nagy-nagy öröm, amikor visszatér­nek hozzánk a növendé­keink, akik katonaidejü­ket töltik. Mi is meghí­vunk egyet-egyet, de jön­nek önként is, és elmond­ják, mennyit köszönhet­nek annak, hogy felké­szítettük őket a katonai szolgálatra. Minden év­ben jónéhányan jelent­keznek tőlünk tiszti és 'tiszthelyettesi iskolára. Munkánk bizonyítványá­nak tekintjük, hogy meg­állják a helyüket. — Azt kérdezi, mit szól mindehhez a család? A dolog úgy áll;* nemcsak megszokták már, hogy a szabad időm egy részéta* MHSZ munkájára fordí­tom, hanem látják azt is, véve Ez azt jelenti: pihentet... A feleségem igazán megértő, a lányom pedig... nos, talán eleget mond erről az, hogy már ő is megszerette a lövé­szetet, s talán még kitű­nő sportoló is lehet be­lőle. A kitüntetettek egy csoportja a fegyveres erők napján megtartott ünnepségen. M. L.

Next

/
Thumbnails
Contents